Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-11-18 / 49. szám

Veszprém, 1893. XIII. évfolyam 49; szám. Szombat, nov. 18. ffllndenJ*°fbaton­Ji. lo-p ÁTB/S Bbré87. évre 12 korona. Fél évre 6 korona, ^g^yedévro 8 korona. FgyQs szám ára 30 fii. A második Jutás. Veszprém, nov. 18. A veszprémi vasúti bizottság ma, szombaton délután negyedfél órán át tanácskozott a Dreyfuss-czég meg- hatalmazottaival, Kiss mérnökkel és Széli Kálmánnal. (Nem a volt pénz­ügyminiszterrel, de Steiner Jónás veszprémi eczeteszenczia-gyáros édes unokaöcscsével.) A tanácskozáson Szabó Imre orsz. képviselő ur elnökölt és a tanács­kozást mindvégig a legpéldásabb rendben vezette. Együtt volt a vasúti bizottságnak mintegy 25 tagja s ezek közül R o- senthal Nándor városi tanácsos preczizirozta elsőbben a város abbeli álláspontját, hogy ragaszkodik ahhoz, miszerint Veszprém város fő- és csat­lakozó góczállomása legyen az ujjon épülő dombóvár-veszprémi, mint a győr-veszprémi vonaloknak. Utánna Matkovich Tivadar orsz. képviselő engedményes fejtette ki abbeli ismert álláspontját, hogy a hajmáskéri, illetve kádártai szárny- vasút által Veszprémváros érdekei [ kellőleg meg lesznek óva. Mikor azonban az engedményes úr, több tiltakozó közbeszóllásból azt látta, hogy ez a régi nóta most sem kelendős, azzal vigasztalta meg a vasúti bizottságot, hogy kötélsza­kadta — esetén, még egy közvetítő inditványnyal fog fellépni. Következő szónok Széli úr volt, ki egyszerűen azzal kezdte a beszé­det, hogy az álláspont, melyet Veszp­rém polgárai ma elfoglalnak, hogy t. i. a iőállomása a két vonalnak, összes személy- és áruforgalmával Veszprémben legyen, egyszerűen képtelenség. Ennek a kiépí­tésére finánszierózó bankczég nem válalkozik. O teszi a leg­olcsóbb ajánlatot csupa sze- retetből Veszprémváros iránt, hol iskoláit kezdette és vé­gezte. Ő és az ő bankczége csak kevés polgári hasznot akar elérni e vasúttól, mely nélkül a világon senki en­nek a kiépítésére nem fog vállalkozni. Az elnöklő Szabó Imre tapin­tatos vezetésének köszönhető, hogy az az abnormis hatás, mit e derék financier ur e kijelentése keltett, csak abban nyilvánult, hogy Rain- precht Antal ur felvilágositást kért aziránt, hogy mi hátrány vagy ér­dekkülönbsége lenne Veszprém város­nak abból, ha nem mind az összes teherforgalom jönne Veszprémbe, hanem csak az, amely direkte ide szól. Dr. Halassy Vilmos felelt erre, megmagyarázva á teher fel- és le­rakodásból származó hasznot, mely ha nem közvetlenül a város mellett történik, a főállomás rendező pálya­udvarán: akkor a városi forgalom eo ipso vészit. Rosenthal Nándor arra utalt, hogy ha a dombóvári vasútvonal Hajmáskérnél vagy Kádártánál, a mostam nyugoti vasút töltéséhez ragasztaná sínpár-vonalát s úgy jönne majd be Kádártárói Veszprémbe: kézen fekvő a veszély: hogy vala­mikor majd egy egyszerű sínpár- váltóval Veszprém helyett rövidebb rendeltetési útjára tereltetnek >ä vonatok s Veszprémbe csak az az egypár kocsi tolatik be, mely épen csak ide szól. így a transitó for­galom egyszerűen elvész. Dr. P u r g 1 y Sándor szóllak föl ezután, a város álláspontját védőleg, majd ismét Matkovich Tivadar engedményes kért szót s azt az en­gedményt tette, hogy ha már igy áll a dolog: kész ő és a Dreyfuss-czég abba is bele menni, hogy a do m- bovári vonal jöjjön be direkt Veszprémbe, Haj­máskér elkerülésével. Itt a város szélén a Brun- kala majornál legyen az állomás. A v oil átrendező pálya­udvar azonban ne itt legyen a város mellett, hanem 3 kilométerrel távolabb Jutás és Ká- dárta között s a g y ő r- zirczi vonal isúgyszelje át Kádárta és Jutás közt az állami (nyugati) vasút sínéit, hogy ott meg se állva, Veszprémbe hozza vonatait. M a 1 g a 1 i t Ignácz szóllak töl ez­után e terv ellen, melyben nem lát egyebet, mint egy második kiadású szárnyvonalat. Hangsúlyozza, hogy a főállomás csak akkor igazi, ha a vonaTendező állomás is benne van s magában foglalja a waggonparkot is. Enélkül csak egyszerű fogalom a főállomás. B e n k ő István himezés és hámo­zás nélkül akarja a város álláspont­ját kijelölni. Szokott politurozatlan stykisával konstatálja, hogy a mai értekezlet eredménytelen lesz, mert ha más tetszetősebb alakban is, de mégis csak szárnyvasutat kínál ide a Dreyfuss-czég a városnak. Ott vagyunk, ahol 3 év előtt. Itt nem lehet másról beszélni, mint arról, hogy a kormány Írásban és szóban megígérte a direkt veszprémi vona­lat, ha a 383.000 frtot a város és megye fedezik. A megye csak úgy szavazott meg 400.000 frtot, ha direkt idejön a vasút; a város is egyhangúlag erre szavazott meg 150.000 frtot. Hát itt más állás­pontról nem lehet szó. Kijelenti, hogy a miniszter azt mondta Buda­pesten a város hivatalos küldöttsé­gének, hogy ama kérdés: Veszprémbe vagy Hajmáskérre vezettessék-e a vo­nal, egyszerű gseftkérdés a város és engedményesek közt. A város a gseft-alkuba beígért 150.000 frtot, hogy ide jöjjön a vasút. Ha ezt el nem fogadják az engedményesek és vállalkozók, csináljanak másuttvasutat. Szabó Imre bizottsági elnök erre felfüggesztette az ülést, hogy ! a bizottsági tagok egymásközt meg­egyezésre jussanak. Ezek egyrésze bevonult a polgár- mesteri irodába s ott a polgármesteri asztalon fogalmazta Széli Kálmán azt az ajánlatot; mely 5 pontban igy szól : 1. Veszprém mellett főállomás építtetik, melybe befut Hajmáskér és Kádárta elkerülésével a dombó­vári vasút s a Győr felöl jövő vasút minden oly direkt vonata, melyek direkt Veszprémbe szóló árukat és személyeket közvetitnek. Ilyen vonat lesz legalább 8. Itt épül föl a fűtő- és itató ház és javítóműhely is. 2. A vonatrendező állomás és wag­gonpark azonban Veszprémtől 3 ki­lométernyire állittatik föl. 3. Biztosictatik, hogy a győri vonal azon pontján, hol az állami (nyugati) pálya sineit átlépi, megállóhely nem állittatik, hogy a Veszprémtől 3 kilo- 1 meterre épülő rendező pályaudvaron j árukat fel és jeadni, személyforgalmat ! creálni nem lesz szabad. 4. A vasúti vállalkozók mind e kedvezményekért csak 80.000 forin­tot kérnek Veszprémvárostól. 5. És kérnek támogatást erköl- csileg és minden módon a vasúti bizottságtól, hogy ezt az ő nemes s a város üdvét egyedül czélzó aján­latukat a városi képviselőtestületi gyűlésben keresztül segitsék. Hatodik paragrafusul megigérik a vállalkozók és engedményesek, hogy viszont ők megkérik a megyét, hooy a hajmáskéri főállomásra megszava­zott 480,000 frtot a megye vissza- czedálja át arra a legfrissebb aján­latukra is. Valami 2 órai stylusgyakorlat után a vállalkozók Írásba foglalták azt az ajánlatot s Szabó Imre elnök ezt fel is olvasta a bizottságnak. Akkorára épen már csak 17 bizott­sági tag volt jelen. Késő este lett. Fél nyolczra járt az idő. Az ajánlat ellen elvben is Marga- lit Ignácz és Benkő István tiltakoz­tak I kifogásolták egyes részeiben Rosenthal Nándor és dr. Halassy Vilmos ; aztán abban állapodott meg a bizottság, hogy a javaslatot el­bírálás végett a képviseleti közgyű­lés elé terjesztik. áspiskígyó bőre, kívülről égszin azur- kák az, hanem ami abban benne van, az méreg és öl. Mondatik, hogy abban a vonatren­dező waggonparkban nem lesz sza­bad árut, személyt se fölvenni; mon­datik, hogy a mostani nyugati pálya­test azon pontján, hol a győri vonal keresztezni fogja: nem lesz még ál­lóhely sem. És mondatik, hogy mind­azt szerződés utján törvénybe lehet igtatni. Ahhoz 90 esztendőig senki hozzá nem nyúlhat. Hát micsoda istentelen könnyelmű fietio az ? Hát egyik törvényt, bár­micsoda szerződésen sarkallik, nem módosithatja maga az ország tör­vényhozása akkor, mikor a régi tör­vény czélszerütlenségéről meggyőző­dött. S ha az ország sarkalatos tör­vényei is a politikai velleitásoknak alá vannak vetve: hát egy apró va- czak viczinális vasúttal törődik majd az államérdek, ha az útjában áll? Bizony, hogy a vonatrendező pályaudvarban vesznek fel árukat és személyeket, amikor azt a rendel­kező állam jónak látja; és evidens, hogy megállóhely és pompás áru és személyforgalmu állomás lesz a nyu­gati pályatest keresztező pontján, mi helyt az állam ennek jövedelmes voltáról meggyőződött. Am elhisszük mindezt, hogy ez igy lehetséges; és. nebántsvirága lenne . szegény Veszprémváros aj ország jólelkü parlamentjének örök időkig. Hogy nem fogja bántani sohse. De már azt nem hisszük el sen kinek, se Dreytuss-éknak, se senki nek, hogy a főállomást, vaggon- parkjával együtt, ide be nem lehetne hozni — mikor már csak 3 ki-lom.éterről van szó Ha van onnan emelkedés ide 1 szegény város mellé, ha nincs: már nem jöhet számításba. Annak a kü lönbözetnek az árát a miniszter 383.000 írtban állapította meg, azzal, hogy azt a város és megye töreked­jék — az engedményesekkel való gseft utján — pótolni. A Dreyfuss-Steiner-Széll czég azon­ban azt mondja erre, hogy ő e mi­niszteri expediens mellett sem vállal- kozhatik a kiépítésre. Hát quod erat demonstrandum? Lépjen vissza a vál­lalattól, mely az általa hangoztatott »szerény polgári hasznot nem adja meg.« Mert úgy tessék Dreyfuss-éknak megérteni a dolgot, hogy ennek a sokszor ’és sokakban csalódott sze­gény polgárságnak egy jöven­dőbeli második Jutas-ra szük­sége nincs, a veszprémi »főállomás« titulust, annak igazi rangja és teljes pályaudvara nélkül pedig köszöni. Nem instál belőle. Ragaszkodik a polgárság: Malko- vich Tivadar eredeti első tervéhez, a miniszter leirataihoz, a megye áp­rilis 6-iki határozatához, a városi kép­viseleti közgyűlés okL 17-iki dönté­séhez s a miniszterelnök s kereske­delmi miniszter ápril 12-iki becsület­szavához. Sine ira et studio referáltuk le a ma esti vasúti bizottsági ülést, anél­kül, hogy mint .azt a »Győri Köz­löny« Veszprémváros egész polgár­ságára s képviselőjére résütötte a múlt héten: demagógsággal vádol­nék azokat az úri embereket, kik a Dreyfuss-ék mai ajánlatát, Jutás má­sodik fotográfiáját, a szárnyvasuti tervek legújabb raflináltságu kiadá­sát, komoly szóvá tenni engedték. Mert elejétől végig jól uiegolvasva azt az ajánlatot: csaknem terszetős az. A főállomás Veszprémben- lesz, hová minden vasút befut. Csak az idegen áruk s a tartalék waggonok rendező pályaállomása lesz megint az Isten háta megett, mint Jutáson. Hát olyan az az ajánlat, mint az Ennek a városnak az egész vasút kell, mindenestül. Jól megértsék, min­denestül ..... Más alkunak itt helye nem lehet. Mert csak igy remélheti, hogy amit a múltban Jutassál átokul nyert, — azt a jövőben helyre tudja hozni, a város áldásául. Csak igy remél­heti, hogy a hatalmas vasúti gócz- pontu Veszprémbe majdan befut a balatonparti vasút is, a mely ha legközelebb kiépül, csakis oda viheti irányát, hol 4 felé ágazik direkte az áruforgalom, a* vasutak vére; ahol a vonatrendezést és vagyonparkot is találja. Ez a városi polgárság álláspontja. Ezt parancsolja a józan ész. Tá­mogatja a megye törvénytelenségével szemben a törvény ; súlya az, hogy a Matkovich-terv megszülemlése óta folyton következetes volt igazaihoz és biztositéka — a kormány becsületszóvá. A Yeszprém-bfüred-keszthely i vasút. Veizprém, nov. 11. Hirt adtunk a nyáron arról mozgalomról, melyet báró Puttheány, dr. Ováry, Szabó Imre és Csigó Pál orsz. képviselők kezdeményeztek oly czélból, hogy a veszprém-bfüred- keszthelyi vasút engedélye a kor­mánytól megszereztetvén, a nagy jövőjű vállalat valahára kiépíttet hessék. Közel két évtized óta vajúdik már ez az ügy, melynek foganato­sítását számos körülmény akadá­lyozta eddig. Elsőben, mintegy 15 év előtt dr. Kerkápoly Károly, a volt pénzügy- miniszter kért és nyert e vonalra előmunkálati engedélyt. Fel is mérette, trassiroztatta egész vonalat; de a részvényjegyzés | főként azért volt meddő, mert akkor | az egész vonalvidék még gazdag és | kincseket éró szőllőültetvénynye volt kultiválva s igy a kisajátítás rengeteg pénzbe került volna. Az akkori érdekeltség Í3 más szemmel nézte a világot mint ma, és bőséges jövedelmei önérzetében kutyába se vette a modern kot ama létfentartó tudományát, melyet vasúti politikának neveznek. Egyszerűen ngy okoskodott, hogy akinek pompás, jó magyar bor kell, az taligáu is eljön a Balaton- vidékre s nem küldeni kell neki a bort,hanem viszi az maga; csak vihesse. Hát abba maradt akkor a vasút. Valami öt év előtt az öreg Freystädtler, ez a zseniális gazda belelátott az ó éles szemeivel a balatonparti közlekedési viszonyok kihasználása által elérhető jövedelmi forrásba s elhatározta, hogy a Veszprém -bfüred-keszthelyi vonalat kiépíti. Koncessiót kért, megcsináltatta a trasse-t, oly precise pontossággal ELixlapirocla.: Veasp óm. Siiibadf>atoia 514. az. Kird-etósels: : Ptítitaoronktfnt 12 fii Nyilt-tér petit-tere 4 fillér. Kincstári i1 letek 60 fii és részletpséggel, hogy maga a munka belekerült neki vagy 58 ezer forintjába. Az öreg milliomos családi vasútnak tervezte ezt a vállalatot. Oly biztos jövőjű üzletnek nézte azt, hogy ki­zárólag a saját millióit akarta abba fektetni, minden idegen részvényjegy­zés, törzs- vagy proprietés-részjegyek mellőzésével. Abból az időből, az öreg ur okos­kodását jellemzóleg, egy feledhetlen bon-motja jut eszünsbe. Egyik országgyűlési képviselőnk — biztosítani akarván Veszprém polgárságának beleszólhatási jussát, az ót kiválólag érdeklő vasúti vál­lalat tariffájába — egy bizott­sággal, melyben hirlapunk szerkesz­tője is résztvett, felkereste Bpesten Freystädtler t. — Nagyságos ur, a végett van szerencsénk fölkeresni, hogy lenne szives törzsrészvény-jegyzést nyitni a veszprém-bfüred-keszthelyi vasútra. Mi veszprémiek érdekelve vagyunk e vasuttal s anyagilag is hozzáaka- ruuk járulni ahhoz. — Köszönök o bizalmat o notsá- gos órnak, felelt az öreg Krözus is­meretes járgonjával, de nem kérek oz anyagi segitségt. Van nekem hoz­zája elég anyag ódj is.- De mindenesetre jövedelme­zőbb lesz a vasút, ha az iránt egy nagy érdekeltség is érdeklődik. — Osztót oz érdeklődést köszö­nök; ozonba ódj hiszek és remény­lök, hodj o bizemos vasót akkor is jövedelmezni fogja, hogyha topán csak magam érdeklűdök hozzája. A mi képviselőnk még akkor se hagyta magát. Egy végső édeskés és raffinált kísérletre gyújtott: — Igaza lehet, nagyságos uram, de mint az ország legkitűnőbb gaz­dája, csak meg fogja engedni azt, hogy minden vállalat akkor a leg­jobb, ha annak tartaléktőkéje is van. Hat a mi részvényjegyzésünk tőké­jét fogadja nagyságod a vasút <or- tálék/jul.. — Köszönök o szép bókt is. 0 kötönő elismerést szívesen fogadok, de o tartaléktőkét nem khőrek. fZb lehetek én magam o regie, hadd le­gyek o tortolék is. Hát aztán jó egészséget kívánt a deputáczió a vén nábobnak s el­ment. A jó kívánság azonban nem fogott rajta. Belehalt . . . A család megosztozkodott az örök­ségen s a balatonparti vasút con- cessiója gazdátlan maradt. Míg aztán a nyáron a partvidéki orsz. képvi­selők vették kezükbe az ügyet s elhatározott szándékuk, azt életre is segíteni. A nyár- s az ősz folyamán e bi­zottság többször ülésezett ez ügyben, érdemlegesen azonban, csak e hét folyamán tartottak ülést. Nov. 14-én Budapesten konferen- cziára gyűltek báró Puttheány, dr. Óváry Ferencz, Szabó Imre, Csigó Pál országgyűlési képviselők | a, Tanítás. , . . Te, nem tudod még mi a szerelem ? Jer : majd én megtanitalak: Nem tudja ezt sok vén írástudó, Ki mindent tudni vél a napalatt. Az életkönyvét, ók nem ismerik, Mely annyi kónynyel tele írva: Mint kertedben — hajnalhasadtakor Harmat-gyöngy gyei a rózsaszirma . . Hiába kutat, nyitját nem leli A számitó, a hideg ész; Mely messze tengerekre elvezet, S a csillagoknak rejtehébe néz . . Megmondja, egy dal: mely szívből fakad, Amelytől oly szent a berek ; Lelkedbe szíva édes mámorát. Megrészegít .... He a szerelmet mégsem ismered. Epeszi a vágy, mint szomju vándort A délibábon ringó csermely: Amelynek partján, hús-árnyas berek Virágot nyit, gyümölcsöt termel: He, el nem éri, bár előtte leng, Hár vágy oda szünetlen.. S átokkal ajkán rogy a porba le; ^ „óh/ minek is születtem“!. .. h Mert a szerelem tűnő délibáb, Pedig, a szerelem: édes titok. Mely mevynyet nyit a vaknak! ... Hallgasd a szived: és ne mást soha. Ne e kufár világot. Hallgasd a szived : szűzi édenében Fél leled e virágot: Melyen az ábránd képe megpihen, — E himes szárnyú lepke — Egy önfeledt, édes tündéri álom Arany fátylával elborítva, lepve . . És ajkad szomjazó, forró rubinija Epedve, egy ajkat, keres .. A zizegő lomb. a rezgő sugár, Mint azt suttogja — hogy : Szeress . . szeress . . ! S az „ó“ nevét látod feléd ragyogni Minden fűszálon, levelen ! — S felpattan a titok mézizü kelyhe; Leánytea: ez a — szerelem / Soós Lajos. Alkalmi tárcsa. Irta: B a b a y Kálmán. Az állomás-fő nők kárörvendvo dörzsölte kezeit. _ Barátom ! a te kis Ilonád alkalma- sint ma fogja 9 legunalmasabb estét el­tölteni. Kisbéri collegám azt jelenti, hogy 56 perczet késik a vonat., a mi kalendáriomúnk szerint napnál világosab­ban jelzi, hogy a veszprémi vonathoz nem lesz csatlakozás. | egyidejűleg egy tuczat kártyát, két kis táblácskát, ugyanannyi palavesszőt húzott elő fiókjából, egy parányi kis asz­talt kitett a hivatal közepére, a táviró- gép fehér gombos tűjét kicsatolta, hogy ne verjen vagy neszt okozzon s osztotta a szignettet. Egy ember, aki menyasszonyához készül s a vonat — megkésik és az az ember én voltam 1 Önök ismernek engemet s ismerik azt a kis szöszke angyalt is, aki a vonat késése folytán a rövidebbet fogja bűzni. (A legrövidebb nekem jutott.) Tudnának önök Uyen helyzetben piquette- irozni! Fogtam a tuezat kártyát, belevág­tam a nyitva felejtett fiókba, kaptam az asztalt, vissza helyeztem a cotta mellé, a főnököt pedig alaposan megráztam. — Ember! ha már végzeted ide állitott az én nyomornságomat szemlélni, vedd elő minden tudományodat s távirtd meg annak a várakozó galambnak, hogy nem én, de az a rozoga masina az oka az én elkésésemnek, az a rozoga masina, amilyenekkel csak a m. kir. déli vasút­társaság most még manapság az utasok boszantására moneteztet. 12 érakor oft kellett volna lennem s a kocsi — üresen tért haza. Jól tudom, hogy az én rózsám az üres hely láttára nem esett kétségbe. Nagyon jól tudhatta, hogy ha délre nem 4, érára megérkezik az ö szerelmes párja, az az egy-két óra ide, oda, az együtt létet megnyujtják egy nappal s ezzel paral- lizälva van az a mulasztott néhány óra. Nem 4-re, 5 érára egymáson dobogott az a 8 év óta egymásért verő két szív s az én főnök barátom hasztalan dörzsölte kezeit kárörvendve reggel, öreg mamája a magas menyországban sem érezhette azt az édes boldogságot, amit itt a földön láthat, ha — esetleg ügyeim) a szép Balaton partja felé fordul. Igen jól van az, hogy november hó­napban már 5 órakor bealkonyodik s a szívós természet unott képe elöl .töz mellé, házba szorulunk.* Szeretem én a nyarat is, főképen az én kis nefelejcsem mellet j de hát a nyár közel se oly szép ott, mint a hervadó őbz, vagy az ékét vesztett tél. Abból nagyon kevés-, ebből se elég jut nekünk egymás számára. Ha az én kis galambom olyan nyom nélküli alak volna a világban, melynek létezését se nem keresi, se nem fumigálja sénki, ha csak olyan hétköznapi alak volna a világban, kit meg látnak, meg­néznek | aztán szépen elfelednek: akkor se én nem volnék é n, se ez i tárcza nem volna most itt. De mivel az ő, aki: világos, hogy nagy gyász nekem a nyár, mert benne sokan osztoznak velem az én drága galambomon. Képzeljék önök, 500 fürdő vendég s mindnek van napjában egy-két kedves­kedő szava az én rózsámhoz, mi jut akkor belőle nekem ? De most, hogy csendes a Balaton s Najádjai a kőszén füstöt élve­zik a szerelem fakaszté zcphiije helyett, most egészen az enyém az én kis bim­bóm, egészen, reggeltől es ág. Fehérvárnak a többek közt van egy epeczialitása; ajánlom mindenkinek. Ez Krén ur,1 a maga önvilágitó kályháival. Pómpásabb találmány nem nyert szaba­dalmat az én ifjúságomban. Egy kályha, mely nélkülözbetővé tesz minden lámpát, amely méla derengésével hangulatot tá­maszt minden szivben. Szeretnék egyet az én trappista bará­tom szobájába bevarázsolni, mily felsé­gesen elmorfordirozhatna mellette éjfélig a női szív titkos szövevénye felett. Lidns, a .mi* szobalányunk nyakig jól tartotta Krén uram szabadalmát, Yincze ,6áspár*-ja elharangozta oda kinnaz5-öt, az alkony a maga lomha szürkületével rá nehezedett a kül ső világra; ide benn a rococo bútorok között kivillant Krén uram szabadalmának két macska szeme. Látták önök a bpesti kiállítás ipar­csarnokában Sárkány eszményi salonját? két karszék, 3 puff, egy renaissance asz­talka, egy-két személyre való ülőke kék selyemmel behúzva; az ülőke két sarká­nál egy-egy pavilion asztalka ugyanannyi vázával, mely a háttér legyező-pálmáival lugast ábrázolt. C iák Krén m ég fel nem talált kályhája hiányzott, hogy az ember ne keresse Hyraatos vidékén Ádám apánk könnyelmüleg elveszett paradicsomát. Oda képzeltem én mindig magam mellé az akkor 10-ik évében volt kis rózsámat. Mosolyognak önök tisztelt hölgyeim s naivitásnak veszik, mikor egy kamasz, 10 éves gyermekkel óhajt szeretkezni. Mondják, hogy kontraszt; vagy mond­ják, hogy kérkedés, nekem mindegy, ez a kamasz az előtt 8 évvel már szerette a 10 éves gyermeket, szerette pedig neui avval a gyermekek, iránt nyilvánuló beczézgetéasel, hanem a szerelemnek azzal a teljességével, a mely sem intenzivitás- ban, sem lobbanékonyságban se nem nyert, se nem vesztett a 8 év alatt. A mint most tudjak, kogy egy 3-ik közbe férkőzése legalább is akkora lehetetlen­ség, mint a fából csinált vaskarika; ngy akkor, az első dnrák-parthie után bizto­sak voltunk abban, hogy egymást,I csak egymást puszizgatjnk egy egész életen keresztül. Nos hát, tisztelt hölgyeim!1 a mi 8 évvel az előtt nem volt lehetséges, való­sággá vált most. Az ón 8 évvel ezelőtt megszeretett rózsám ott ült mellettem Sárkány ülőkéjén s mig sziveinkben szelíd lánggal lobogott az örök ifjú szerelem Krén önvilágitó kályhája szórta szét körü­löttünk szivünk lángjának pendantját. De esi ti! templomban nem szabad han­gosan beszélni. Most ha én az volnék még, a ki eddig voltam, az önök tárcza írója: mily gyö­nyörűséges dolgokat írhatnék a csendes együtt létről, a szerelemnek e nagyon kívánatos alkalmatosságáról, a szeme fénye hintő kandallóról s a sziveknek édes titkos beszélgetéséről; felcsigázhat­nám vágyaikat arra a pontra, a hol min­den agglegény sárkányi szalon- és Krén-féle kályha ntán rohanna .... de nem teszem. A fülemile, ha fészket rak, elhallgat nem csevegi ki annak titkait. Daloljanak önök is, tisztelt agglegény barátaim, hogy fészket rakhassanak. Önök pedig, szépséges hölgyeim, vará­zsolják Vissza emlékezetükbe tárczám olvasása közben ezt az önök eletében is megvalósult szép őszi alkonyatot, azt a szelíd kandalló világot s főkép azt a még csaóldást nem ismert szerelmet i az a sóbaj, mely keblüket elhagyja, legyen édes {fohász arra a kis nefelejcs virágra, aki oka most is enuek a parányi tár­ozónak.

Next

/
Thumbnails
Contents