Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-11-11 / 48. szám

Veszprém, 1893.

Veszprémi Független Hírlap.

Szombat, nov. 11,

akkor törölheti azon összeget is, mely- lyel äz engedményes iránt obligó- ban van. S ba nem Dreyfussúr lenne is a vállalkozó, van a continensen slég vasutépitó bank, van egy magyar vasútépítő társaság is. kik szi- resen fognák egy teljesen biztosított ’asuti vállalat fináncierozását el- 'állalni.

A polgárság s az ennek kebelé- <51 választott állandó választmány, pm kereste a harczot; de kénysze- I itve volt rá — mikor életiiterét I tárták elmetszeni.

Szándéka nyílt, mint tiszták, el- . . itázliatlanok ez ügyben való jogai. 11 Nem basznál íel alattomos pakli játékokat, semmi kapaczitálásokat — hanem becsülettel áll ki a küzdőtérre, jogai, élete védelmére.

Meg is mondja nyíltan, amit akar.

Azt akarja, hogy minden törvényes eszközt és fórumot felhasznál arra, hogy | székvárost elpusztítással sújtó okt. 23-iki megyi határozatot megsemmisítse. A törvény világos rendelkezései és megdönthetien indokai est kétségtelenné teszik.

Akkor aztán megszerzi a vasúti engedélyt 1 midőn a subventióért folyamodik majdan a megyéhez s városhoz: tiszta világításba helye- zendi ország-világ előtt e vasúti harcz összes rugóit tényezőit s történetét

I lehetetlen, hogy mikor a megye s város legelőkelőbb polgárai kérendik majd a támogatást, hogy azt meg ne nyerjék akkor, mikor mind | 3 megye, mind a székváros érdekei teljes kiegyenlitését veszik alapul.

Kérni fogják, hogy a megye a vasutakra elvileg kilométerenkint 3000 írtban megállapított összegül, a 2 vasútra 300.000 irtot adjon, amennyiben pedig a villouya-vesz- prémi elhajlás spéciéi 1 Veszprém székváros életét védi, e czimen külön 180.000 frtot szavazzon meg.

Éhez a város 150.000 írttal járulván : a 383.000 frtnyi különhö/.et 53 ezer írt biján fedezve lesz. Ezt az összegei az engedélyes társaság külön jegyzéssel fogja fedeztetri.

gye teljes erejű támogatása nélkl egy megyei székváros összes po gárságának ellenére, a kormánytí akkora segélyt kapjanak, melylyi — adott szava ellenére — a kői many egy megyei székváros romié sát idézné elő.

Ha egyáltalán lehet remény hogy a kormány e nagy segélyt rendkívüli uton-módon megadja : e csak úgy remélhető, ha a megye, < székváros, annak orsz. k<'pviselöj< ggy szivvel-lélekkel összefog | úgy kérelmezik azt. Akkor is kétséges esz az; de anélkül remény sincs á.

Hát valóban úgy áll a dolog, hogy e vasat háború és alattomos utón sohsem fog kiépülni.

Veszprém-város polgársága támogatásával igen. Enélkül, vagy ellenére soha.

A mesterségesen fölidézett ellentéteik ultimátuma ez.

Ez ma a helyzet.

Ezt kellett a Matkovich ur fenyegetésével szemben konstatálnunk. S hogy az úgy lesz és sehogyse máskép, arről mihamarább lesz alkalma meggyőződni.

Mert ez az igazságos útja — az igy tervezett vasútnak.

Melynek, úgy látszií. az a végzetes. sajátsága van, hogy sok vigyázatlan könnyelmű embert elgázol — még mielőtt fölépülne.

A tűzoltó tanfolyam

hallás alapján képzett tűzoltó vezetőt ayerhetett anélkül, hogy ez a községnek tetemes költségébe került volna. Ezen vezetők azutáu odahaza az egész vármegye minden községében egyformán egyező szabályok szerint egyszerre szervezhetik a tűzoltóságokat és képezhetik ókét ki egyöntetűen — ennek sikere érdekében lelkes szavakat intézett dr. Ováry a tanfolyam bezártakor haliga tőságához, s minden egyes kiküldött a saját igazolványát elnyerve, haza bocsáttatott.

A szaktanfolyam buzgó előadói lirezer Szilárd fő- és szék városi hivatásos, és Köhler István bpesti önk. tűzoltó tisztek Pápára utaztak, ott a tanfolyam Osváld Dániel pápai polgármester üdvözlő szavai kíséretében f. hó S-áu délelőtt 3 órakor nyittatott meg a pápai járás 70 községéből 140 községi kiküldött észére.

A Geitner és Kausch hazai tüzol- tós3zergyárnak,kik az összes Veszprém [írmegyében használatban levő fecskendők szerkezeteit, s a veszprémi és pápai önk. tűzoltó egyletek tu- ijdonát nem képező tűzoltó szere- et díjtalanul rendelkezésre állították, öszóuetét és elismerését fejezte ki vármegyei szövetség ideiglenes elnöke, de elismerést érdemelt ezzel ki vármegyénkkel szemben is nevezett czég, kinek gyárából kerültek ki Veszprém rend. tanácsú városa részére fs azon fecskendők, melyek úgy szívó, mint nyomó szerkezetükre nézve a megejtett próbák alkalmával kitűnőknek találtattak.

És végül még egyre figyelmeztetjük Mafkovich urat I társait

Arra, hogy az általuk tervezett gyór-dombóvári vasútra, beleértve a megyei subventiót is, még mindig 1 millió 200.000 forintnyi részvénytőke fedezete hiányzik.

Ezt az 1.200.000 forintnyi töke fedezetet önök a kormánytól várják.

Nos, önök ép oly jól tudják mint mi polgárok, hogy a kormánynak vasutak segélyezésére eddig éven- kint csak 300.000 frt állt rendelkezésére, jövő 1894 évtől kezdve pedig e czélra évenkint 400.000 frt fölött fog rendelkezni.

Ez idő szerint pedig ez az összeg már 15 különféle épülőfélben levő magyar vasútra úgy le van foglalva, illetve kimerítve, hogy a kormány legalább 5 'évig uj vasúti-segélyezésekre nem is gondolhat.

Hát hogyan lehet arra gondoluiok, hogy ily körülmények közt, a meeredménye.

Veszprém, nov. 11.

Előző hírlapunkban jeleztük, hogy a dr. Óváry Feri-ncz orsz. képviselő s orsz. tüzfelügyeló indítványára Veszprémben tartott tűzoltó szaktanfolyam megtartatott.

Örömmel koostatáljuk az alábbiakban, hogy az teljes sikkerrel folyt le, mit elsősorban az ügybnzgó szót vetségi elnöknek s a bpesti szaktanárok érdeméül tudunk be.

A tanfolyam 5 napig tartott Veszprémben, és pedig f. hó 2-ikátol ü ikáig, s ez idő alatt a 1888 évben kibocsátott tüzrendöri kormány rendeletben contemplált tűzoltóságok szaporodhatását és a tűzoltóságok szakavatott vezetését czélzó és biztositó összes, a mai színvonalon álló rendelkezések előadattak. A szabály- rendelettel (építési, tüzrendöri és kéményseprési); tűzoltói szervezet és szolgálat; tűzrendészet kezelése; tűzoltó szerek szerkezete és gondozása ; tűzjelzés ; vizszerzés és tűzoltás a délelőtti órákban elmélleti- leg délután pedig gyakorlatilag adattak elő. Összesen 53 községből voltak jelea a küldöttek, kik a tanfolyam alatt példás szorgalommal jelentek meg az előadásokon, s a mennyire az idő rövidsége, s a tantárgyak bősége megengedték, szép előmenetelt tanúsítottak. A tulajdon képeni czél, mely végett a szaktanfolyam rendeztetett, nagyjábau eléretett, az t. i. hogy minden vármegyei község közvetlen látás és

I Fenyvessy s Yasutiigyfink.

VeRzpréui, sov. 11.

Multherí hírlapunkból, ily crítn alatt irt közleményünkre Fenyvese y Ferencz orsz. képviselő úr,a következő sorokat intézte hírlapunk Írod íjához ;

Tisztelt Szerkesztő Ur!

A „ Veszprémi Független Hírlap“ legutóbbi számában „Fényvessy es vasutiigyünk* esimü czik'-ben az állít- tátik, hogg én a vármegye okt. 23-iki közgyűlésében „nem valami nagy sím- pathiál“ tanúsítóit am Veszprémiáros vasúti érdekei tránt.

Ez állítást megczáfoljii egyfelől utólag a V. F. H. által is közlött czikk- kivonal, mely lapomban, a Pápai Lapokban e kérdésről, megielent, s mely csikkben valóban igazi simpalhia irányult Veszprémváros iránt.

Le megczáfolta ez állítást másfelől már előzőleg is az én magatartásom es igénytelen felszólalásom a megye gyűlésen, mert a Veszp rémvárosi lakos — biz. tagokon kiviil a „vidékiekből“ igenis én tanúsítottam a legnagyobb simpathiát megyénk székvárosának érdekei iránt. Az egész megyegyülés hallhatta felszólalásomat, s igy csak egyszerűen az egész megyegyűlés előtt történtekre. kell utalnom jelen soraim igazolása czéljából.

tiszteleténél

Veszprém, 1893. nov. 6.

Fenyvessy Ferencz.

Bizonyára a megyei székváros ösz- szes polgársága köszönetét tolmácsoljuk, midőn alkalmunk van az örvendetes rectificatiót közölni.

Magán soraiban azt is jelzi a képviselő úr, hogy ő sohasem ólt olyan kifejezéssel, miszerint Veszprém város jövöje neki Hekuba, noha volt idő, mikor azt a megyegyülésén Pápára vonatkoztatták.

Szívesen konstatáljuk ezt részünkről, a mint azt nemcsak feltételeztük, de e feltevésünknek e hírlapban, nyomatékkai hangot is adtnuk.

Fenyvessy úr jó indulata szegény városunk iránt mindig, de főképea most bir akut sulylyal, mikor olyan ellenségekkel is küzd, kik mindeD boldogságukat e városnak köszönhetnék, ha t. i. csak egy csöpp hálaérzet volna benuük!

Utazás bélyeggel.

— Ujifcás a vasútnál. —

Érdekes s a magyar államvasutak forgalmára nagyfontosságu reformot szándékozik a már közeii hónapokban életbe léptetni a vasúti személyforgalomnál Lukács Béla kereskedelmi miniszter.

Az ujitas czélja: fölmenti az utazó közönséget attól a kellemetlenségtől, a mivel a vasúti pénztáraknál a jegyváltás együtt jár.

Lényege az, hogy az eddigi utazási jegyek helyett bélyeg jegyek hozatnak be, melyek teljesen fölöslegessé teszik, hogy az utas a pénztáraknál tolongjon vagy várjon, míg jegy«6 Válthat. Minden trafikban árnsitani fognak űrlapokat, melyekre az utazni szándékozó maga Írja rá az elindulási és végállomás nevét t, aztán ugyancsak a trafikban vásárol annyi értékű vasúti bélyen-, jegyet, a mely megfelel az útvonal hosszának. Az űrlapok fél krajezár- javal lesznek kaphatók, a bélyegjegyek pedig 25-75 krajezárak és 1—5 frtosak.

Ha valaki például Budapestről Becsbe akar utazni a II. osztályon, a 14. zónának megfelelően egy 5 és egy 2 írtos bélyeg jegyet ragaszt az űrlapra s beírja a végállomást S ezzel a lappal felszerelve, bármely pillanatban, minden lebélyegzés, vagy a pénztárnál való idózés nélkül beszállhat a vasúti kocsiba.

Az ellenőr;és nagyon egyszerű: a vasúti bélyegjegyek közepén át vannak lyukasztva s az ellenőr, miután meggyőződött róla egy pillantással, hogy a kellő értékű bélyeg- jegy van az űrlapon, a bélyegjegy egyik felét leszakítja, mig az utas a másik felével a végállomásnál kiszáll. Ily módon a vasúti igazgatóság is könnyű áttekintést szerezhet a visszaszármaztatott jegyekről.

Kisdedóvók.

S/oktunk dicsekedni vele, hogy tiz-tizenöt év óta milyen renget«'' sokat tettünk a közoktatás érdekében. S tény is hogy népiskoláink, viszonyítva az alkotmányos ára megnyílta előtti állapotokhoz, legtöbb

helyen elég örvendetes haladást tüntetnek fel. Ez kétségtelenül a társadalom érdeme, mely főleg az egyházak keretében buzgólkodott. a népoktatás ügyén. A népiskolák száma jelentékenyen megszaporodott a tanítás közelebb jutott az európai színvonalhoz, egy szóval, útban vagyunk ahhoz, hogy elemi oktatásunk minden tekintetben megüsse a mértéket. Ebhez azonban mindez ideig hiányzik egy feltétel, hiányzik úgyszólván az az alap, melyre sikerrel lehetne a közoktatás épületét fölemelni: nincsenek elég számmal kisdedóvó intézeteink.

Igazán bámulatos dolog az, hogy a magyar társadalom, mely a közoktatás ügye iránt, oly érdeklődést mutat, mindeddig oly keveset tett kisdedóvó intézetek felállítására. Az országban alig van 2—300 kisdedóvó intézet, azok közül is több csak tengődik. Pedig a sikeres elemi oktatásnak úgy szólván uélkülözhe- t tlen föltétele az az előképzés, melyet a gyermekeknek a kisdedói ó nyújt.

. Nálunk a lakosság túlnyomó többsége földmiveléssel foglalkozik, s nagyon kevéssé ér rá, de meg keveset is ért az hozzá, hogy gyermekeit okosan nevelje. A fiú, vagy leány leluó 7 — 8 éves koráig, akkor szülei, mert muszáj, beadják az iskolába. Csoda-e, ha ez a gyermek vásott,. fegyelmezetlen s jóformán képtelen a tanulásra. Mennyire mások lennének az elemi iskolai növendékek, ha azok előbb az óvodából kerülnének oda. Igaz, hogy a kisdedóvó intézetben rendszeres tanulásról szó sem lehet, de igenis van szó nevelésről. A gyermek megszokja a tanítói tekintély tiszteletben tartását, a rend és fegyelem többé nem lesz rá nézve nyűg, melyet minden kínálkozó alkalommal lerázni igyek- ! szik,, hanem cselekvésének a szokás úttal természetessé vált kerete, 8 végre értelme is pallérozottább lesz, s a tanulás nem merőben uj, tehát nem is annyira fárasztó és riasztó foglalkozás.

És ez nem csak azt jelenti, hogy a gyermek egy-két évvel korábban jut el ugyanarra az eredményre, mert a kisdedóvó hiáuyát a népiskola sohasem pótolhatja. A 4—5 éves gyermek könynyebben kezelhető, sikeresebben szoktatható, mint a 7—8 éves. Ebben már vannak megrögzött hajlamok, amaz még alakítható, amivé tetszik, Bizonynyal a kisdedóvó intézetek paeda- gógiai szempontból kiváló szerepre hivatvák, arra, hogy a népiskolát képesítsék feladatuk betöltésére: ma- gaoan az egész eletoen használható tanítási eredményre.

E paedagogiai előny mellett ott | van még egy másik, nem kevésbé fontos is: a gyermekek egészségének megóvása. Vajmi kevés' szülő van olyan, aki egész nap ügyelhet gyermekeire. A legtöbbet a kenyérért való munkálkodás elvonja gyermekei felügyeletétől, s azok csinálhatnak ami nekik tetszik. S inén van aztán, hogy a gyermekek közt, a

I nagy halandóságánál oly ijesztően nagy százalékkal szerepelnek | vj_ befulások, megések stb. száma, g bajon is segiteDi van hivatva a kis dedóvó intézet.

I végül ott van még egy momentum, melyet nekünk magyaroknak

soha sem szabad szem elől tévész- teni; a nemzetiségi momentum, a kisdedóvó intézeteknek határozott missziójnk van a magyarosítás kö-t rül. Az a kor, melyben a gyermeki a kisdedóvóba kerül, a legalkalmasabb arra, hogy a nyelvet játszva lehessen elsajátítani. Nincs ott szó kényszerről, az anyanyelv elrablásáról, e nemzetiségi veszekedik frázisai értelmüket vesztik azzal a ténynyel . szemben, hogy az idegen ajkú gyermek fáradság nélkül hozzájut az állami nyelvhez: a magyar nyelvhez különösen ott, ahol a lakosság vegyes ajkú, s ennélfogva a gyermekeknek egymás közt való érintkezése is magyar nyelven történik, különösen ott, mondom, a kis- dedóvó biztos eszköz a jövendő generációk magyarosítására.

S mind ez az előny, s mind ez a haszon aránylag csekály áldozattal érhető el. Egy falusi kisdedóvó intézet évenkint 500 — 600 frttból fenntartható, s az első berendezés is kevésbe kerül. Hanem persze ehhez is alapot kellene teremteni. E célra talán jó volna az iskola kötelezettség elmulasztása folytán behajtott bíróságokból csinálni oly kisdedóvó alapot, melyet tánczvigal- mak, felolvasások stb. jövedelmeivel lehetne szaporítani.

Az államra, egyházakra, községekre hárul a feladat, ily alapokat teremteni s kisdedóvó intézeteket létesíteni. Tenniők kell ezt áldozatok árán is, mert a kisdedóvóba fektetett költség valósággal az elvetett mag, mely százszorosán térül vissza.

Selyem tenyésztésűnk

érdekében.

Mottó: Krajczárből lesz a forint

A földmivelési kormány bölcsessége és czéliudatos akcziója, egy oly kereset forrást honosított meg, mely a legcsekélyebb befektetés nélkül is aráuylag jó mellék jövö- delinet ■ biztosit az azzal foglalkozóknak — értjük a selyemtenyésztést. .

A selyemtenyésztés egyike a leg- köuyebb foglalkozásoknak a mennyiben akár agg, akár nő, de sőt még gyermek is űzheti s alig vesz 4—5 heti időt igénvbe s egyik főeíőnye abban rejtik, hogy közvetlen aratás előtt mikor is a földmivelő ember legnagyobb szorultságban van, juthat ha nem is nagy, de mégsem épen jelentéktelen összeghez.

Újabb időben szép lendületet vett és fokozatosan haladt előre, nálunk a selyerntenyá^ztés, úgy hogy mig az 1880 évben a selyemtermeléssel foglalkozó községek száma 71, a családok száma 1.059 volt, az 1892 évben a községek száma 2590, a

teszi. Két püspöksége és nagyszámú főiskolái állanak fönn.

A. Dunántúl politikai története nagyon fontos része nemzetünk egyetemes törté- J Hetének. A nyugati birodalom támadásai e földön verettek vissza. Moson, Sopron és Vas nyugati határait e földön tették vitássá gyakran a német fejedelmi hazak.

A magyar ős vallás bivei itt vívtak Somogybán Yeszprémben kemény harezokat Szent István hadseregével. Árpádházi királyaink korában Esztergom és Székesfehérvár volt az országnak kormányzati székhelye, s e királyaink nagy részét Székes-Fehérvárott koronázták meg s itt tették örök nyugalomra is. A keresztes hadjáratnak két seregét itt verte széjjel Kálmán király. A török hőditás itt talált legnagyobb nehézségre. Szigetvár és Kőszeg Ostroma és több mint 30 védvárnak küzdelme itt akadályozta meg ismételve az ozmánokat, hogy héditő hatalmuk Becsig el ne juthasson. II. Kákóczi Ferencznek is véres harczai folytak itt le.

A tudomány a nemzeti költészet a művészet és irodalom a müveit nemzetek egészséges életműködésétől elválhatatlan. Túl a Dnnán a népnevelés régi idő óta már a legfejlettebb volt, és ezenkívül minden nagyobb felekezetnek magasabb tanintézetei mind nagy számban voltak itt rég idő óta. Itt van egy érsekségnek, öt püspökségnek és két apátságnak szemi- ] báriuma; itt van a reformátusoknak pápai ■ főiskolája főgym názinmm&l, meg hittani I és bölcsészeti karral. Itt volt | legutóbbi időkig három jogakademia s a római kát- i holikns s a protestáns egyházaknak ősz- j rzesen több mint 10 főgimnáziuma. És midőn a nemzetünk újjászületése korsza- ! kábau a nyelvújítás rohamos lépésekben kezdte megalkotni a költészet és tudomány j magyar nyelvét, de egyúttal rontani is az ] ősi nyelvet, túl a Dunán támadt a debre- j czenivel csaknem egyidejűleg az egyik 1 konzervatív irány Veszprémben, mely a rohamos nyelvújításnak gátat vetett és a 1 régiből a jónak megtartására intett. Tu- 1 dósaink és íróink nagy seregében túl a

Dunának szülöttjei és növendékei mindig I arányos számmal voltuk. De a tndomá- ( nvos működésénél még sokkal nevezete- 1 1 sebb szer-pst visz Dunántúl u n-mzeti szellem és önérzet fölébreszté-éheu. Midőn a matt század vége felé az előkelőbb családok nyelve németté s irodalmi és költészeti müvelteége idegenné vált, mikora magyar géniusz úgy szólván teljesen kihaladnia látszott, túl a Dunán is támadtak férfiak, a kik a nemzetet történelmi nagyságára emlékeztetni és benne a jövendő nagyság iránt erős hitet támasztani a költészet minden hatalmával törekedtek. Berzsenyi és Kisfaludy Sándor, Horváth Adám Kisfaludy Károly és Vörösmarty megvetették soha el nem porló alapját a nemzeti költészetnek és a magyar szépirodalomnak. És mig a felsőbb Tisza és Tokaj vidékén Kazinczy és Kölcsey hasonló buzgalommal és hasonlóan fenséges lángolással, de némileg idegen zamatral kezdték a magyar költészet és nemzeti irodalom, műveltségét megállapítani, addig a Kisfaludy, Berzsenyi és Vörösmarty a Badacsony és Balaton vidékén tiszta ősi erejét fejtették ki a magyar nyelvnek és nemzeti szellemnek. Voltakép a magyar nemzet újjászületését nem is az államférfiak, hanem a költők és Írók teremtették meg. Wesselényi és Széchenyi csak utána mentek Knzinczynnk és KöJcseynek, valamint Nagy Pál és Deák Ferencz csak azon a nyomon haladtak az ország alkotmányos fejlesztésében, a mely nyomokat a Kisfaludy ak, Berzsenyi és Vörösmarty törtek már öntudatosan a nemzet önérzetének és jövendőt követelő hitének megalkotásában.

A nép, a föld, a múlt és a géniusz együttvéve teremtik meg a nemzet nagy költőit és nagy Íréit, s e földnek annyi bája, a múltnak annyi hagyománya és a népnek oly tiszta magyarsága együttesen országunkban sehol sincs meg nagyobb mértékben, mint Vasnak, Veszprémnek, Somogynak és Zalának azon a részén, a hol és a miről Berzsenyi és a Kisfalu dyak J éltek és daloltak.

——n—w

Bevezetés.

Előszó Mikszáth 1894 évi Altnanaclijához.

Egy barátunknál töliötlflk a napot (én és két jrőtársam) a budai heeyak közt. Ébéd előtt egyet barangoltunk a villája környékén. Alattunk feküdt az óriás város, meglapult húzfedeleivel, mintha aludnék s a fölszálló párák a lélekzete volnának.

A várost látva, eszünkbe jutott élet. is, idegei, gondolatai, plet; kái, napi kérdései. Milyen lesz a Jókai-jubileum ? Elfogadja-e a főrendiház az egyházjogi reformokat.

Valaki közbeszólt: „Meglehet, mert a varjúról azt tanultam, hogy szorultságból megeszi a cseresznyét és szilvát is, de voltaképen mással él.*

Ugráltunk tárgyrél-tárgvra, mint a szöcskék a fűben. Lesz-e az idén bor P Terem-e sok könyv ? Egy gallyon kuku- kot vettünk észre. De kár, bogy el van ilyenkor némáivá, különben megszólítanék ! „Te kis kakuk mondd el, meddig él Wekerle ?*

Majd az akadémia plagizátoraira fordult aszóbeszéd. Ezis jó théma.szidtak őket.

Friss, erdei illat lengette meg a mozdulatlan, lomha levegőt, mely ráfeküdt a leperzselt füvekre, mik közt hangyatábor mászott stratégiai rendben egy közeli odvas fatönkhöz — hogy ott tojásokat raboljanak a veres hangyák a fekete hangyáktól. Micsoda vakmerő ficzkők ezek a veres hangyák! Teringette, milyen ügyesen másztak be a hasadékokon s egy perez alatt lehányván vagy elűzvén a fekete hangyákat, vitték, re bene gesta hosszú hadisorbau a tojásaikat hazafelé. . .

Elnéztük érdeklődve. Ni, hát ezek a becsületes hangyák is, hogy elszedik a mások tojásait. . . Ne bántsátok fiuk a plagizátorokat 1

E pillanatban a gyalog utón az erdő felől egy gyönyörő asszonyka jött szembe.

Feledhetetlen sugár alak volt, tojásdad arczczal, fényes fekete hajjal, élvetek

ajka körül kaczér mosoly, a jobb kezében leeresztett napernyőt vitt, a balban pedig negédesen himbált e>'y őszi kö- ! körc-int. Összerezzentem.

— Mi bajod ? — kérdék egyszerre a | barátaim. Eísápadtál.

— Az az átkozott kökörcsin. Jaj csak | ne láttam volna. Most már el vau rontva I az egész napom.

— Miért haragszol annyira a k ökör csín re ?

— Mert valamiképen a Bourbonok jelvénye a liliom, annyira jelvénye Singer-Wolfnernek az őszi kökörcsin. Adott szavam kötelez érről-évre, hogy mire az első őszi kökörcsin kiersszti a virágját, beliferálom nekik az előszót az Almanacb-hoz. Az első kökörcsin ima kinyilt, mire hazamegyek, már nálam lesz Wolfner. Olyan pontos ő mint a halál.

S bizonyosan külön tart egy könyvkereskedő segédet a réteken, aki a kökörcsin nyílását lesi. Ti nem ösmeritek Wolfnert i

— És van-e már valami eszméd ?

— Dehogy van, dehogy. Hol venném hetedszerre? Kiirtam már minden gondolatomat, a mi az Almanach-ra alkalmazható.

— Ejh, ne tarts te attól! biztatott a házigazdám. Ledőlsz majd ebédután u méhesemben egy kis siestát tartani s megjön a jó gondolat hidd el. Én is ott szoktam a dolgaimat kigondolni s ami eszembe nem jutna, azt belezümmögik a méhek.

— Igen igen a méhek. . . No az meglehet, hogy a méhek.

Az asztalnál még emlegették barátaim a szép ismeretlen nőt. Váljon ki lehet? Milyen csodálatos a nézése, milyen rith- mikus a járása. Hiszen csak azt a kökörcsint ne hozta volna. így azonban gondolni sem akartam rá.

Ebéd után csakugyan eltuszkoltak a méhesbe, egy csibukot nyomra a markomba. Mert a csibuk itt nagy segítség, abban az esetben, ha a méhek makacs- kodnának.

Végig heveredtem a kényelmes szalmaágyon. Az átható levegő úgy tapadt a szemhéjjaimra, mint valami ragasztó gyanta. A méhek csendesen, altatón zúgtak, döngtek, hozván csápjaikon az arany hi met. De az én széteresztett tervező gondolataim flres-n kalandoztak el.

Hogy miről Írjak? Talán vázolni kellene hogyan jöttek sorban a divatok az elbeszélő irodalomban. Először a mese volt a fő, azután a leírás, azután a jellemzés, most meg már a forma a legfőbb. Igen a forma. A förmáról kellene Írni. Úgy van, csakhogy ez aesztetikai kérdés, és még rám fognák, hogy kritikusnak akurok átcsapoi. Pedig az én famíliámban még nem volt hóhér !

Legjobb, ha azt a viszonyt színezem ki, mely az Almanach és az olvasd közönség között fejlődött ki. Ez egy aranyos szalmaszál, belefogózkodtam, felsóhajtván : „Óh Múzsa segíts 1*

A kertajtó e perezben megcsikordult, odatekintek s ime ugyanaz a szép asszony lépett be rajta, a kivel délelőtt találkoztunk. Csakhogy a kökörcsin most a hajába volt tűzve.

Nesztelenül lépdel a virágpadok közt egyenesen felém, hüs rejtelmes szellőt támasztva szoknyája suhogásával. Leült a lábaimhoz a szaímaágy szélére.

— Ön a múzsát hitta segítségül. — Szólt gúnyosan.

— Talán ön az? kérdém zavartan.

| — Nem épen, de azért nekem is vannak tapasztaltaim. Akarja, hogy segítsek ?

— Ha akarom-e ?

— Tehát figyeljen!

(Pszt 1 Ne zümmögjetek kis méhecskék !)

Á szép asszony beszélni kezdett:

— Volt nekem egyszer egy ndvarlóm (volt sok, de csak egyről beszélők mos)). Félénken, tiszteletteljesen jött először, fekete kabátban, fehér nyakkendővel, mély meghajlással: „Bocsánat, ha nem vagyok alkalmatlan." Megengedtem, hogy

I a házamba lépjen, a következő alkalom- I mai szelíd mosolylyal az ajkán jelent • meg az udvaromon: „Asszonyom, kérem I fogadjon el engem ismét." Harmadszor

bekiáltott az ablakon: „Boriska nyiss ajtót." S mikor negyedízben jött meg- zörrenté a kilincset és halkan csak annyit mondott: „ü,n vagyok !“

Elmoszolyodott, lehajtotta a fejét, elhallgatott.

j — És ötödször? kérdém önkénytelenül.

Az asszonyka elpirult, szemérmetesen lesütötte a szemeit.

— Ön nagyon is kiváncsi. Nos eluntam, raegsokaltam ezekot a dolgokat. . ,

— Hogyan? jnlunta?

= Igen és egy kulcsot adtam neki. hogy ezentúl sző nélkül jöhessen hozzám.

Ezzel hirtelen felkelt, kecses pukkedlit csinált, hogy elillanjon. Ohó! kiáltám felugorva s utána kapva átkaroltam a derekát. De mintha késsel szúrtak volna a kezembe, roppant fájdalmat éreztem- Fölriadob, kinyitom szemeimet s ime egy köpezös méhkast tartottam átölelve. Szegény kezem épen a szádallóhoz jutott s a méhek összecsípték.

A másik kezemmel a szemeimet dörzsöltem. Mi volt ez ? Álmodtam volna ? De hisz a köpühőz’ támasztott csibukom még most is füstöl. Varázslat ez vagy látomány ? Boszorkány, tündér vagy a múzsa ?

És mit is mondott. Ah, tudom már, Az Előszóhoz segített. Világos most már. Maga a nagy közönség volt ö, egyetlen nőalaknak a képében. Mert mi egyéb | közönség, mint egy sze szélyes szép asszony és mi egyéb, az Almanach mint egyik szerencsés udvarlőj a.

Ez idéu már | hetedik légyottra megy a lurkó. . . Természetes hát, hogy fölösleges ueki a kiséret, sőt illetlen.

Úgy van úgy, megfogom mondani Singer — Wolfnernek :

— Uraim az Almtgnach-nsk a zsebében egy kis kulcs van. Hiába rázzák a fejőket. Azt I bizonyos kulcsot értem, mely-, lyel sző nélkül lábujjbegyen is benyithat már a közönséghez. Hagyjanak nekem békét. Egy szót se ixok. Különben is meg van a, kezem dagad Ta.

Mikszáth Kálmán.