Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-11-11 / 48. szám
Veszprém, 1893. minden »»ombaton. lap Ára: Egész évre 12 korona, fél évre ® korona. Negyedévre 3 korona, jjgyes szám ára 30 fii. Ül Szombat, nov. 11. Hirlaplroda : Voizprem. SsabatU-ntosa 514. u. lEsClröLetéselc : Petitsoronkénfc 12 fii Njilt-tér petit-tere 4 fillér. Kincstári illeték 60 fii Vasúti vészfék. Veszprém nov. 15. A veszprémi polgárok által tartott népgyülésre vouatkozólag Mat- kovicli Tivadar vasúti engedményes ur, hosszabb czikket irt a múlt héten, | veszprémi va&uti hírlapba. ÍS czikkben a népgyülés érdemlegességét vonja kétségbe s egyszersmind a szónokok által kifejtett városi álláspont jogosulatlan voltát törekszik kimutatni. Nem vonunk párhuzamot arra nézve, hogy e kérdést a városi polgárok népgyülése tárgyalja-e elfo- gulatlanabbul, részrehajlatlanabbul, mint az engedményes ur ? De mielőtt fejtetőre állított szarvasokoskodásait mérlegre tennők, kétségtelen tényként konstatálnunk kell, hogy minden vasúti engedményes s így Matkovich ur is, saját egyéni hasznát keresi, midón a vasútépítési tervét keresztülvinni törekszik. Veszprém város polgárai pedig csak saját vagyonuk, jövőjük megmentéséért küzdenek, mert ezt a Matkovich ur által legújabban propagált vasutirány által veszélyeztetve látják. 0 tudja legjobban, hogy mig az eredeti veszprémi vonalirány mellett volt, vele volt az egész polgárság, mely a tüzkatasztrófa előtt egymagán negyedmillió forintnyi subventió- adásra volt kész. Hogy M. ur most az eredeti tervtől elállt s Veszprém elkerülésével akarja kiépittetni a vasutat: természetes, hogy szembe találja magával az egész várost Mig ó, a megye néhány rossz hivatalnokával szövetkezve, a megyei székvárost örök időkre megölni akarja Csak azért, hogy a vasutat könnyebben kiépíthesse: addig a polgárság az erőszak ellen a jogos önvédelem harczát vívja. Hogy melyik rész küzdelme jogosultabb, melyiknek s fegyvere tisztább s melyiknek az. álláspontja önzetlenebb: azt bátran az egész világ Ítéletére bízzuk. Azt írja czikkében az engedményes ur, hogy azzal, miszerint a megye az A hírhedt okt. 23-iki határozatával, a hajmáskéri irányra szavazta meg a 480.000 frtnyi sub- ventiót: nem jött ellenkezésbe önmagával s előbb hozott határozataival, mert — írja szószerint — „az April 6-iki megyei határozatban egyáltalán nincs kimondva az, hogyha e kísérlet fa veszprémi főállomás) nem sikerül, úgy a megye a vasutat támogatni nem fogja.“ Rendkívül érdekes nyakatekert okoskodás. Azt keresni egy határozatban, ami abban nincs kimondva ! Hát bizony sok millióféle dolog (nincs kimondva abban a határozatban őr többi közt az sem, hogy ezt az áp- til 6-iki határozatot pedig rendes napirendretü3és nélkül október 23-án nem lesz szabad falsin kofái ni. Aztán mégis elsinkófálták. Hát ne azt tessék kigyomlálni akarni abból az ápril 6-iki határozatból, ami abban nincs meg, hanem azt tessék kiolvasni, ami abban benn van pltagadhatatlanul. Benn van pedig az, hogy Veszprémmegye 400 ezer irtot szavaz- meg a vasútra, azzal a világos kikötéssel, hogy a vasútvonal directe Veszprémvá- rosba vezettessék, mert a vármegye közönsége a tervezett hajmáskéri irányt a székvárosra nézve kárhozalosnak tartja, azt perhorreskálja, amenyiben ez irány a megyei székváros elpusztulását vonná maga után. Ez van benn, ezekkel a szavakkal, abban az ápril 6-iki megyegyüiósi határozatban. Hát nem desavouálta magát a megye, mikor okt. 23-án a hajmáskéri irányt szavazta meg ? Hát akkor, mikor a vonal köz- igazgatási bejárása alkalmával, Haj- máskéren, a helyszínén, Kenessey Károly tisztelt megyei főügyészünk a megye hivatalosan kiküldött képviselőjeként, a hajmáskéri irány ellen tiltakozott s erről hivatalos előterjesztést adott át a vármegyének (mely ma a megyei lomtárban aszalódik) nem-e más volt a megye álláspontja, mint most, okt. 23-án 1 S maga Matkovich Tivadar ur, mikor az ápril 13 iki városi közgyűlésen (mely a végzetes tüzkatasztrófa délelőttjén tartatott) megjelent s ott a minisztertől visszatért küldöttségtől hallotta, miszerint a miniszter a hajmáskéri irány tervezőjének őt mondotta s hogy a hajmáskéri vagy veszprémi irányiránt a város kizárólag Matkovich túrral lépjen alkuba: nem-e Matkovich ur maga sürgönyzött azonnal a közgyűlésből a miniszter uraak, melyben azt kérte, hogy 6 exllja ejtse el a hajmáskéri tervet s kizárólag a villonya — veszprémi direkt vonalat engedélyezze, I mint ahogy ő azt eredetileg is így. I tervezte és kérte ? Hát nem-e Matkovich ur maga I is más állásponton volt akkor, mint a minőn most van! Ellenben úgy áll a dolog, hogy úgy a polgárság, mint annak képviselője Szabó Imre, elejétől máig a villonya-veszprémi direkt vonal mellett foglaltak állást. Hiszen jól em- lékezhetikM.uris, hogy lelkesszónoklatokban ajánlta azt a polgárságnak. . Ennek az agilis tevékenységnek hatása alatt állott, a Szabó Imre elnöklete alatt működő vasúti bizottság is, midőn az elnök initiati- vájára 250.000 frtnyi áldozat hozatalát ajánlotta a városi képviselőtestületnek. A képviseleti közgyűlés kétségkívül meg is szavazta volna az összeget, de épen, mert oly rengeteg te- ber-elvállalásról volt szó, maga Sz. I. tette azt az ajánlatot— hogy a város megnyugtatása végett előzőleg még egy hivatalos küldöttség menjen a keresk. miniszter ur ő exell- jáboz: hátha kieszközölhető lenne, hogy esetleg kisebb teherrel is czélt érnénk. Akkor állt be az a fordulat, hogy a miniszter ur egyszerűen azt mondta a küldöttségnek, hogy az egész dolog egyszerűen alku tárgya, a város a az engedményesek közt. A veszprémi irányra követelt 383.000 forintnyi összeget a városra nézve Ő is el- viselhetlennek tartja, ám hozza meg | városa lehető legnagyobb áldozatot, melyet ő árubahozatali illetékszedési jog engedélyezésével részben fedeztetni fog, s akkor a hajmáskéri iránnyal nem fogja a megyei székvárost agyonnyomni engedni. A miniszter igy az engedményessel való alku terére ntasitván a várost, uj tárgyalások indittattak meg. Am közbejött a város tüzkatasztrófája, mely a vagyoni káron kívül, a polgárságot oly újabb tehervállalásba is sodorta, mely elöl kitérnie nem lehet 4 több mint százezer forintba kerülő vízvezeték rendszeresítését immár nemcsak saját vagyonbiztonságunk s a kormány ez- iránti leirata, de a minket már két Ízben százezreivel segítő ország iránti tekintetek is parancsolják. A nyáron át, mikor a város rekonstruálása folyt, némileg stagnált a vasutügy. Mikor itt mindenki belátta azt, hogy a 383.000 frtnyi snbventio adása egyszerűen képtelenség, akkor Ko- lossváry megyei főjegyző a szárnyvonal kiépítését javasolta. Tudjuk, hogy Szabó Imre akkor, látva e két átkidalkatlan ellentét közt, a város érdekeire nézve üdvös alku lehetetlenségét, azt az expedienst vetette föl, hogy a fővonal Kádár- tán irányitassék ki Veszprémbe s erre a városnál 50,000_ frtnyi subventiót fog kieszközölni. Összehívta ez ini- tiativáből | vasnti bizottságot, értekezett I polgárság eleivel, de ez expediensnek se pro se contra oktrojáló irányt nem adott, nehogy érdekeltség gyanújával illettessék. Ám u<ry a vasnti bizottság, mint a polgárság, az eredeti direct vilonya- veszprémi vonalirány mellett foglalt állást, melyet Szabó Imre kezdettől fogva is egyedül ezüirányosnak tartott s igy ó ez irányban kísérletté meg | további alkut. Akkor volt az, egy hóval azelőtt, hogy a miniszter újabban is leírt, a vasut-ügyben, melyben azt (mondja, bogy bár olcsóbbnak látja a hajmáskéri kiágazást, ám fedezze 1 megye és e város a direct villonya-veszprémi vonal többkóltségét § akkor ezt az irányt engedélyezi. A vasnti bizottságban akkor Szabó Imre azt javasolta, hogy tekintettel arra, miszerint a tüzkatasztrófa erősen megtámadta a polgárság vagyoni viszonyait, másrészt |a vízvezeték s egyéb reconstruktionális intézkedések, a polgárság erejét igen kimerítik — a vasút azoaban élet- halál kérdés ezidő szerint, hogy az merre épül ki: hozza meg a város a direkt veszprémi irányra a lehető legnagyobb áldozatot, 150.000 frtot.- A vasúti bizottság eme javaslatát a város polgársága s a képviselet páratlan egyértelműséggel emelte határozattá, 64 szavazattal 5 ellen. I Feltéte'ül akkor azt kötötte ki a város, hogy a főállomás Veszprém légyen; a villouyai átszelés későbbi kiépítése állami biztosítással meg- akadályoztassák ; az árnhozatali díjszedési jog megadassák. Ezekre a feltételekre azt mondja Matkovich ur, hogy kivihetetlenek. Lássak csak: 1) A főállomás Veszprémben építését az eredeti terv szerint, a miniszter engedélyezni kész. 2) A villonyai átszelés ki építését államilag biztosítani: a keresk. miniszter szerint nem lehetetlen, bár szokatlan. Szabó Jenő miniszteri osztálytanácsos egyenesen azt jelzi, hogy a biztositás igenis lehetséges. Ám a város, ha e biztositás nem is volna kivihető, a lehetetlenséget , nem kívánja, valamint nem feltétele, Í de kérelme az, hogy az üzletvezetőség itt állittassék föl. Állapítja pedig e kérelme jogosultságát arra, hogy midőn e vasútra 3-szor oly nagy összeget áldoz a város, mint Győr I ezenkívül a vonal középpontján fekszik, akkor kérelme jogos is, méltányos is. A 480.000 frtos újabb megyei subventio amortizálására Matkovich ur most is azt állítja, hogy a 30.000 frttal újabb és nagyobb terhet nem vállal magára a megye. Evidens tévedésben van. Mert ha 480.000 írt 50 év alatt 5% kamattal törlesztetik, igy az 5 kamatból 4 Vs esik a kamatra s */• kamat a tőke letöri esztésére. Vagyis a kölcsön 4 és V, perczentes kölcsön. Ha most a régebben megszavazott 400.000 frtos kölcsönt szintén 4 Vs kamattal számítjuk, akkor, 1 Vs kamat esik a tőketörlesztésre s akkor — mint Szabó Imre proponálta — az összesített 6% kamattal a megye 32 év alatt (évi 24.000 Irtokkal) letőrleszti a kölcsönt. Tessék utánszámitani a ke res- kedclmi kamatszámítás ta nban 1 me»1 fog erről győződni. Neme sak, de arról is, hogy e rnódus mellett nem is 32, de már 31 év alatt le van törlesztve az összeg. Ha már most a 400.000 írtért fizetünk : 31 év alatt 744.000 frtot, akkor 50 év alatt fizetünk 1200.000 frtot I vagyis az újabban fölvett 80.000 forintért 19 éven át évenkint 24.000 írtjával kifizetünk 456.000 forintot! Ez nem fictió, hanem a legreálisabb számadás. Az átadóra vonatkozólag pedig, mely e subventió törlésére fog for- dittatni, Szabó Imre a népgyülésen nem úgy állította föl a számítást, bogy az kizárólag e subventió miatt újabban is nőni fog. Ö azt mondotta, hogy a most kivetett 8°/o os útadóban nincs bennt a vasúti snbventio 24.000 frtos évi fedezete (mert az már 90 és 91 évekből megvan). A legtöbben pedig azt hiszik, hogy e 8%-ban az is benvan. Azt mondotta tehát, hogy a jövő 94 éa 95 évektől kezdve a vasúti subventiót ismét ki fog kelteni vetni s amiatt az útadó 12%-ra fog felemelkedni. Azzal szemben, hogy a népgyülésen hangoztatott az is, miszerint esetleg egy, a megye s város pénzembereiből álló társaság, megszerezve a concessiót, kezébe veszi s úgy a megye mint Veszprém székváros érdekeinek teljes kielégítésével olcsóbban fogná kiépíteni a vasutat; Matkovich ur azzal a bunkósbottal fenyegetődzik, hogy aző consort iu ma akkor esetleg úgy kéri a koncessiót és építi ki a vasutat, hogy lemond a megye 480.000 forintjáról s akkor Győrből Sajmáskérre s onnan Dombóvárra viszi a vasutat. Köszönjük a szívességét, hiszen a 480.000 forinttal se akarnak egyebet. Mert a félmilliós hajmáskéri biczikli-vasút itt ugyan ingyen se kell senkinek. Ám a dolog máskép is áll. Úgy, hogy a 480.000 frt elvetésével 1 millió 440.000 frtnyi vasúti épitő költség 35%-uyi fedezetét dobják el maguktól s emellett igen valószínű, hogy midőn a megye akarata I ellen épitnének, a megyebeli többi részvényjegyzés is dugába dőlne. Aztán, mikor távol áll megye és nép a megyében tervezett vasúttól : micsoda bolond bankár jönne ide a saját zsebére építeni | De vegyük ez absurdumot is szá- roitásba. Ha akadna mégis olyaD futóbo’.ood, aki igy 8 milliót sárba dob, hát akkor is, hogy áll a dolog | Úgy áll, bogy a vármegye 480.000 frtja nem fizettetvén ki, ebből az összegből 8% vagyis ama 60.000 forint, mely Veszprémet terhelte volna, megmarad a városnak. S ha ehez bozzávennók a Koloss- váry által tervezett biczikli-vasutra javasolt 50.000 forintot: e 110.000 írtból busásan épitnók ki a .vesz- prém-jutasi vonalat, mely aztán a székváros személyforgalmát direct a Budapest és Gráczi állami fővonalba, tehát legtermészetesb piaczi- fővonnlainkba közvetitné s amellett meg volna az a haszna is, hogy e vonal a miénk, a városi lenne — s a miniszter által erre is bistositott árubehozatali díjszabási joggal együtt — minden hasznát nekünk is adná! Hát nem ngy áll a dolog, mint a Matkovich ur fenyegetése mutatja hanem egészen máskép. A polgárság minden egyes tagja, maholnap, az évtizedekre szóló vasúti hercze-hnrcza folytán — született vasnti szakértő lesz. Ma már legalább is annyit ért hozzá, mint Matkovich ur. Az ő, meg Tisza és Várady uraktól megtanulták, hogyan kell a vasúti concessiót kivenni, hogy lehet szert tenni olyan derék mübarátokra, mint Gregerssen és Gfrerer urak, kik a trasse-munkálatokat szépen megcsinálják; sőt arra is van példa az országban akárhány, hogy némely engedményes uraknak a vasúti con- cessió éveken át számos előnyt ad, mielőtt a vasúton csak egy kapavágás is történt volna. Ahogy például Tisza és Várady urak után, kik 20 ezer frt kárpótlásául vonultak vissza a Bakonyból, jött Battyányi és jReé — épugy változhatik a vonal- engedményes más vonalon is. Azért majd mégis csak kiépül a vonal. Csak az a kérdés, hogy ama 20.000 irtokat Drey- fuss ur, vagy a vasúti részvényesek fizetik-e meg | Azt pedig teszák elhinni, hogyha a megyei s városi törvényhatóság előtt, a megye s város subventiójá- ért épen a megye s város legelőkelőbb polgárai fognak (folyamodni: velük szemben ama fenyegető con- sorczium épen úgy ki fog esni a serpenyőből, ahogy B".tthányi és Reá urak elől kiesett Tisza és Várady ! Mi nem követjük sem Matkovich urat, sem a háta mögött illő kon- zorcziumot a fenyegetőzés terére. Mi csak az önvédelem harczát vívjuk tovább is — hogy városunkat, szülőföldünket idegen emberek és érdekek prédájává feláldoztatni nem engedjük. M. úr szerződése, Dreifussal, a vasút finánczirozása iránt, 6 hét múlva, december 31-én lejár. Kívánjuk, hogy szerződésük ne legyen meddő és sikerüljön nekik ez idő alatt a megyei székváros Veszprém érdekeit óvólag, a várossal megegyezésre jutni. Ára ha nem sikerül, biztosak lehetnek abban, hogy a polgárság tettel is tanúságot fog tenni arról, hogy nem akadályozni, de ki akarja is építeni a vasutat. Es hisszük, hogy ha akkor a polgárság elei állanak szóba Dreyfu8s úrral, a kiépítésre való megegyezés is hamarább fog létrejöhetni — mert Dreyfuss^ úr More.. More öreg More, Mi kell inkább: sör-e, bor-e ? : Az ingem is tied könnyen : Ha kicsalod egy csepp könnyem. Nagy mulató kedvem támadt: A szivemet tépi bánat, Annyi bánat — rászakadtán; Hogy a föld is ing alattam. Zengjen-bongjon a czimbálom, Korcsmárosné — kisangyalom : Tele álljon az az asztal. . Talán a bor megvigasztal/ Vagy gyógyulvk, vagy bódulok, Zörgesd More a száz húrod ! Könnyeimtől ha leázotl: Veretek rá újabb százat! Soós Lajos. á Dunástul. — Irta: Eötvös Károly. — E szó „Dunántúl* nemcsak földrajzi, hanem egyúttal történeti, politikai éa állam szervezeti fogalom is. Hajdan az ország négy kerületre volt beosztva honvédelem, közigazgatás és igazságszolgáltatás szempontjából. Ezek közül egyik ▼olt az a tizenegy vármegye, melyet Dunántúlnak — Dis trie tus transdanu,bialís- nak — neveztek. E vármegyék közé tartozott Komárom megye, melynek fele a Duna balpartjára esik, tehát a földrajzi dunántulhoz nem tartozott. De e tizenegy vármegye közé nem tartozott Esztergom vármegye, melynek dunajobbparti része csaknem akkora, mint a dunabal- parti; sem Fest vármegyének dunajobbparti része, a régi Pilis vármegye. Dunántúlnak pedig azért nevezték, mert az ország törvényhozási központja az utolsó negyedfélszáz év óta 1848-ig Pozsony volt. A ki pedig Pozsonyban rezideál, annak a tizenegy vármegye a Duna túlsó felére, túl a Dupára esik. Magyarországnak nincs oly része, mely népesebb, műveltebb és gazdagabb volna. Ezer ér óta ez szenvedett, legkevesebbet; és bár a nyugati német birodalom hadseregeivel és a keresztes háborúk csőcse- lék népeivel itt zajlottak le az első századokban a nyílt háborúk s kivált keleti vidékei a török uralom korában is sokat szenvedtek, mégis az országnak e része úgy műveltségében, mint birtokviszonyaiban legkerésbbé zavartatott. A magyar nemzet politikai és társadalmi életének, egyházi és világi műveltségének, birtoklási és gazdasági állapotainak tiszta történetét leginkább a Dunántúl részein lehet Árpádtól kezdve mind máig szakadatlan sorrendben feltűntetni, Róma e földet Pannóniának nevezte el és midőn foglalását befejezte: a Duna egész vonalán Pozsonytól Vaczig, Vácztól Zimonyig erődökkel látta el, melyekkel az északi és keleti barbárók támadásainak törekedett elleuállani. A belterületen is részint nagyobb városokat alapított, részint az itt talált kelta városokat, valamint a Duna védvonalát a mai kornak is díszére váló kitühő utakkal kötötte össze. ,A Duna folyása mentében Arrha- bona, Bregetio és Aquincum — mind kelta eredetű nevek — római virágzó városok 1 helyéu ma Győr, Ó-Szöny és Ó-Buda ál- I lanak és részben ezek romjain épitvék fel. A belső vidéken Scarabantia, Sabaria, Cimbriana én Sopianae helyén ma Sopron, | Szombathely. Veszprém és Pécs városok emelkednek. Apróbb római telepek a Du- namelléken, a Bakonynak majd minden fensikján s mindkét oldalán nagyszámban találhatók és Magyarország egész területén az egyetlen római ut őserdei alakjában csakis itt van még használatban Várpalota és Veszprém közt a Kikeri-tó partján. Ez útnak egyenes vonala, hatalmas töltése és óriás négyszögü faragott kövekből összeállított szerkezete matatja, hogy minő hatalommal és eszthetikai érzékkel dolgozott Róma még e hozzá távol eső területeken is. Róma után a hunok uralma következett. A hun népet a magyar nemzet hagyományai és egyes etimológiai bizonyítékok a magyarral azonos vagy rokon népnek tüntetik föl. A hun világbirodalomnak Attila idejében Magyarország volt központja. Es habár Attila fővárosának helye mind ez ideig végleg megállapítható nem volt, kétségtelen, hogy Attila és hunjai, midőn e földön a római uralmat megdöntötték, legnagyobb hadjárataikat — & Dunántúl kezdték és végezték be, a hol Rómának katonai és társadalmi hatalma a legerősebben volt szervezve. A hunok után a velük és a későbbi magyarokkal szintén rokon avar faj foglalta el ez országrészt és uralkodott itt több századon keresztül. Az avarokról biztos alapon írja a történet, hogy kör alakú földeród ükből állítottak országuk megol- talmazására védmüveket, és mert a legerősebb támadások nyugatról fenyegették őket, túl a Dunán kellett nekik a legjobb erődöket felállitaniok. És valóban az avar körerődök legtöbb emléke túl a Dunán maradt fönn névben is és a Győr nevezet, mely azt jelenti magyarul, a mit a német az avarok „Ring*-jéuék nevezett el, Győr, Kis-Győr, Szolgagyőr, Borsos-Győr, Győrvár, stb. emlékeiben mind máig fönnáll Győr, Zala és Veszprém vármegyékben. A római uralom alatt itt-ott gyökeret vert kereszténység az avar urulom idejében sem pusztult ki egészen. A föld alatti sir- kápolua Pécsett az ős kereszténység e századaiból való építmény. Az avar uralom- Arpád bejövetele előtt 80 évvel Nagy Károly diadalmas hadai vetettek véget, de a rövid ideig tartó frank uralom alig hagyott valami emléket maga után. Sok jelenség bizonyítja, hogy Magyar- ország végleges megalapítása ükkor kezdődött, a mikor Árpád a Dunántúl elfoglalását és szervezését befejezte és kétségtelen, hogy maga Árpád saját családja számára e földön terjedelmes birtokokat foglalt le. Fehérmegyében a V a á 1 név és Veszprémmegyébeu a Jutás és Tevel név Árpád családtagjainak nevét örökíti meg. jfis a Rába-melléki Marczalmelléki, Fertő-vidéki és mez?földi ősrégi helynevekben lehet Árpád népének Ázsiából hozott elnevezéseit a legtisztábban fölismerni. Árpád államalkotó éles szemeivel fölismerte, hogy birodalmát a legnagyobb veszélyek nyugat felöl fenyegetik; azért hódító népének legerősebb rétegeit a nyugati részekén telepítette meg. A mily bölcs volt előrelátása, ép oly sikeresuek bizonyait az az utána következő századokban. Valóban a Csallóköznek, a Fertő déli oldalának és a vasmegyei őrségnek magyarságát, bár ez a nyugati szláv és német fajok közé volt beékelve, sem a kereszténységgel jött nyugati szellem, sem a szláv és germán támadások, a melyek különböző czimeken századokig tartottak, sem kiforgatni, sem meggyöngiteni nem voltak képesek. A német elem inkább csak Mosony és Sopronmegyékben, a vend elem pedig inkább Zala- és Vasmegyék hegyes vidékein tudott megerősödni, amelyeket a magyarság sem itt, ssm másutt soha nem i kedvelt és azért csak a síkokon vert állandó gyökeret. A magyarság e különös sajátsága alkotta meg a Dunántúlnak eth no gráfiai jellemét is. A Dunántúl 3 milliónyi lélekszámából több mint 2 millió magyar. A német mintegy 600.000, a többi szláv; főleg szerb, horvát, tót és vend. E két millió magyar — a Balatonnak zalaparti hegyes vidékét kivéve, mely nagy részt magyar — kizárólag az alföldeken tanyáz, a németség kivétel nélkül csak a hegyes részeket foglalja el. Hazafiság és a magyar államhoz való ragaszkodás tekintetében mind a német mind a vend versenyez a magyarsággal. A soproni és a vasmegyei németek az Árpádok idejétől kezdve laknak mostani helyükön; de a vértesi és bakonyi, valamint a tolnai ős baranyai németség csakis a török hódítás megszűnése után telepíttetett be Sváb- és Bajorországból, tehát alig 200 évvei ezelőtt. Ugyanez időtájban telepíttettek túl a Dunára elszórtan tótok is, valamint katho- likus szerbek, kik azonban mu már a leg* nagyobb részben elmagyarosodtak. Ez történt a városok lakóival is. Szombathely, Veszprém, Fehérvár, Kanizsa, Szegszard és Pécs lakosai közt csak nagyon csekély kisebbség viseli a magyar nevet. E városok polgárainak nagy többsége német eredetű és német nevet visel mind máig, noha most mór tiszta magyarnak mondható. E nemzeti átalakulás az utolsó 100 év alatt ment végbe és végbe ment még egy másik fölötte érdekes ethnografiai és társadalmi átalakulás is. A magyar faj főleg mezőgazdasággal, katonáskodással és az ország kormányzásával foglalkozott. Az ipart a török uralom megszűnte után a beköltöző németség Űzte, a hitelügyaek pedig főleg a szerb és görög faj volt a képviselője, s Magyar-0 vártól le Ziinonyig a hitelügy majdnem kizárólag szerbek, görögök és macedo-oláhokj úgynevezett i I czinczárok kezében volt még száz évvel ezelőtt is. Győrben, Komáromban, Esztergomban, Fehérvárott, Budán, Pécsett és egyéb városokban népes keleti orthodox szerb és görög egyházközségek virágzottak. Mindezeknek alig van nyomuk. A budai görög keleti püspökség Szent-End- Irére helyeztetett át. Ma e városnak hét görög-keleti temploma közül 5 be van zárva; a többi tnl a dunai városokban is teljesen megszűnt a görög-keleti egyházi ólet csakis Budán, Fej ér várott, Pécsett és Mohácson áll még fönn némi maradványa. A nyugati műveltség e földre a kereszténységgel együtt jött be és első királyaink főleg itt siettek e műveltség fészkeit megalapítani, a nagy egyházi intézményeket behozni. Itt alapították meg már az első időben az esztergomi, veszprémi, pécsi és győri püspökségeket, meg a pauon- halmi, pécsvárudi, bakonybéli, tihanyi és zirczi stb. apátságokat és adományos pré- po stságokat, még pedig tetemes nagyszámban. Itt épültek az első templomok, zárdák, főbb iskolák. így a keresztény kor első századának emlékszem építkezései ii tt maradtak meg a legnagyobb számmal; a veszprémi Gizella-kápolna, a pécsi, j*- áki, lepsényi és felsö-eörsi templomok még máig is hangosan hirdetik, hogy itt már a gót építészetet megelőző századokban is úgy a vallásos bnzgóság, mint az építészeti művészet magas fokon volt kifejlődve. A vallásos élet még később is folyton élénk maradt e vidéken, a mi Mária Terézia kormányzatát arra indította, hogy ez előtt 120 évvel a fehérvári és szombathelyi püspökségeket állítsa föl. A refor- máczió a protestantizmus hamar erős gyökeret vert tnl a Dunán; ezt ugyan a XVII. és XVIII. század ellen reformácziója nagyon meggyé ritette, de azért a sík földi magyarság többsége ma is a protestantizmushoz tartozik é* a tnl a dunai ősz- szes magyarságnak mindegy egyharnindát
