Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-08-26 / 36. szám
Veszprém, 1893. XU. évfolyam. 36. szám. Szombat, ang. 26. ,lnA." n»M j*. lap é.ra: ggé»» I korona" p4! évre ® korona, Nogjodívre 3 korona. Kg)'es BZ^m ^ra A kolera a Balatonkultusz szolgálatában. Veszprém, ang. 25. Az ország, az összes sajtó tele van rémhírekkel. Az ázsiai kolera járvány felléptét egyaránt jelzik az Alföldről, a Felvidékről, Erdélyből s a Bánságból is. Maga Budapest, az ország szive ja inficiálva van e gyilkos ragálytól s a belügyminiszter elrendelte, hogy az egyetem, melynek szeptember 1-jével meg kellett volna nyitnia — zárva maradjon. Valószínűleg zárva maradnak a többi fővárosi iskolák is, sőt nagyon valószínű, hogy az őszi hadgyakorlatok is elmaradnak. A pánik általános. S nem is ok nélkül. Ily vehementiával s akkora nagy terepen, mint ezúttal, még nem lepett fel nálunk az a rémes pestis sohse. De mint minden rossznak, ennek a nyavalyának is meg van egy. üdvös okozata. Segítségére jött a Balatonkult úsznak. Más években ilyenkor a balatoni fürdők már mind néptelenek. Most tömve, vannak az összes fürdőtelepek. A ki csak teheti, az mind meghosszabbítja nyaralását e vészmentes, erős ózonű, balzsamos légáramlata fürdőkben. Sőt akik a múlt héten innen haza költöztek, azok e héten, a kolera vészbireire, ismét visszamenékültek hozzánk. Balaton- Almádiban minden villa és paraszti ház fürdővendégebtől lakott; Bala- tonfüred igazgatóságához pedig özönével érkeznek a távirati lakrende- lések, épugy mint máskor julius elején s igy van az Kenésén, Siófokon s a többi fürdőhelyeken is. Igazán különös, hogy a Balatonkultusz nemzeti eszményét egyáltá- " TSn nSIh is "nemzeti lelkesedés kreálta s nem is ez tartja fönn. Kreálta a filloxera, mely a parti népeket fürdőtelepek létesítésére k é n y- szeritette a letarlott sző Hők helyén s im most újabb csapás, a kolera, szolgálja a Balatonkultuszt — ezrével küldi ide azokat, kik a maguk s családjuk életét biztosítani akarják. Szives viszontlátással fogadjuk vendégeinkét s hatóságaink megtettek minden óvintézkedést, hogy balatoni partjaink — melyek különben a nagy kolerajárvány idején is mindig vészmentesek voltak — ez- , úttal se inficiáltassanak. Hála Istennek, mi akkoron is, most is, csak híréből ismerjük a kolerát. I FÜGGETLEN HÍRLAP Hírlapíró da : Veszprém, Szabadi-utcza 514, íz. Hird.etéselc : Petitsoronként 12 fii Nyílt-tér petit-tere 4( fillér.. Kincstári i'leték 60 fii 18878./X. 1898. | Veszprémvármegye alispánjától. Felhívás | Veszprém vármegye közönségéhez I A) idei nagy esőzések következtében édes hazánk több vármegyéjének patakjai, medrükből kilépve az ártérbe eső összes vetéseket tönkre tették és több helyen emberéleteket is követéivé áldozatul, a lakóházakat, gazdasági épületeket, az ezekben levő összes ingóságokat s általában a lakosság becsületes és szorgalmas tevékenységének, munkásságának eredményét megsemmisítették. Az árvíz sújtotta vidékéken leírhatatlan a nyomor és ezen nyomorral küzdő testvéreink kérnek tőlünk segítséget. Ennek a nyomornak tudata, valamint tudata annak, hogy vármegyénk székvárosát legköselebb ért nagy csapás alkalmával az ország összes törvényhatóságai a csapás enyhítésére minő tevékenységet fejtettek ki, de egyszersmind tudata annak is, hogy Veszprém vármegye nemeslelkü közönsége mindenkor élöljárt, ha a szenvedők könnyeinek letörléséről, ha a nyomornak enyhítéséről — s általában nemes cselekedeteknek gyakorlásáról volt szó, bátorít fel arra, hogy vármegyém közönségének könyörületességét és áldozat készségét ismételten igénybe vegyem és a felvidéki árvis károsultak javára a könyöradományokna't, — melyeket hirlapilag fogok nyugtázni, hozzám teendő küldését kérjem. Veszprém, 1893. aug. 21. alispán szabadságon, K0L08SVÁRY J., m. főjegyző. Ebbe a terembe vezették a kamarások a mi horczeppri másunk at is a zarándokok kihallgatása előtt. A bibornoki terem után jön a püspököké s a világi nagyságoké és a többi kihallgatásra jelentkezőké. Midőn a jeladás megtörtént s a főapát úr a kib al Igatási terembe lépett, a pápa bíborvörös aranyos karszékén ült. ! F. hór Ipoly térdre borult előtte, a pápa pedig igy szólt hozzá latinul: „Kelj fel és ülj le I* A fŐ-ap it ezt tenni nem akarjon, a pap i hozzá hajolt és az oldalt • levő székre mutatva, ismételve: „ülj ide“. Ö' szentsége már informálva volt a főapát érkezéséről és állásáról s folyékonyan, atyai hangon beszélt vele. H *gy azonban a magyarországi egyház politikai pártok c oportosulása felől nem volt részletesen ■távozva, az lntünt kérdéseiből; holott egyébként igen jól ismeri a magyar viszonyokat. 0 szentsége azt hitte, hogy Magyarországon is van olyan centrnmp irt, mint Németországban, a mely tikztán katolikusból lett politikai párttá az egyházpolitikai fontos kérdések védelmére és megoldására. F h t Ipoly főapát elmondta aztán az egyházpolitikai téren való csoportosulás tényállását. Felvilágosította 0 szentségét, hogy Magyarországon katolikus centrum párt nincs, hanem az egyház politikai a klérus által védett álláspontnak minden p írtból vannak hívei s viszont vannak ellenzői p| Majd az egyházpolitikai helyzet esélyei és a megoldás iránt táplált remények f dől kérdezősködötá a p ip i, és p -dig nagy érdeklődéssel. Az adott felvilágosítások után kegy esen elbocsátotta 0 szentsége tudós, kitűnő főpapunkat, Roboz István. A devecseri grófi pár Fehér Ipoly panonhalmi főapát a Vatikánban. A „Pe.ter Corrrospondenz“ szerkesztőjéhez Köztudomású dolog, hogy a primás által vezetett zarándokok nevezetességei közt a panonhalmi szellemes és tudós főpap, ('eher Ipoly is ott volt. A napokban meglátogatva őt, szokott szellemességével elbeszélte római útját, melyről közlök olya- kát, mik még nem kerültek nyilvánosságra, és eléggé érdekesek is. A főapátot a pápa a zarándokok előtt fogadta külön kihallgatáson nagy leereszkedő kegyességgel. A kihallgatási terem tőszomszédságában van a tábornokok terme, hol kihallgatás előtt össze szoktak gyűlni. A kardinálisok rendes termein kivül van még egy terem, hova azok a főpapok mennek kihallgatás előtt, kik már megkapták ugyan a bibornoki czimet, de a szájfelnyitás és lecsukás szertartásán még át nem estek s a bibornoki kal.pot meg nem kapták. fogadtatása. (Saját tudósítóinktól.) Dévccder, aug. 20. Kis városunk és vidékének közönségét már régebb idő óta izgalomban tartó a várakozás, hogy mikor költözik be Bevecser úrnője szeretett grófunk Esterházy Ferenc/. 0 méltóságának ifjú neje a régi, a rege és hagyomány által ugyoevezett „Lucza“ várba. A kíváncsiság ma végre kielégülést nyert, a mennyiben ma volt a várva-várt nap, melyen az ifjú házaspár megérkezett. A külön vonat Somlyó-Vásárhelyig hózta a várt fő urat és nejét, hol is ezrekre menő közönség várakozott és örömének lelkes éljenzésben adott kifejezést. Noszlopy Viktor főszolgabíró disz- magyar ruhában várakozott a közönséggel együtt, s> rövid tartalmas b'-szédben üdvözölte a megérkezett uj házaspárt: X s.-vásárhelyi vasúti indóbáztól 50—60 méternyi távolságra volt felállítva az első diadal kapu, hol Tnza Károly plébános Szónokolt röviden, innen a díszes l)ászmenet S.-Vásárhelyen keresztül lassú lépésben mehetett egész a de- fecseri határig, a hol Devecser valósának elöljárósága és nagy közön- lége várakozott s a lelkesedés megállásra bírta a menetet, majd Beck ■János városbiró üdvözölte a grófi párt lendületes beszéddel. E ponton ismét számtalan fogat csatlakozott a nász menethez s gyönyörű látványt nyújtott | több mint , így kilometer hosszú kocsisor a me qetet elől és két oldalról lovas banda jiútn kísérte, díszes csikós magyai ruházatban.-Mintha csak eggs kis fejedelem tartotta volna székvárosába bevonulását! Bizonyára a grófné érezte, tapasztalta, hogy ezek a falvak, melyeken és melyek mellett a menet elhaladt, igazi jé magyar nép által vannak lakva s nem Potemkin festett falui azok, bane.n a magyar államnak és népnek öntudatos atomjai, a kik tudnak igazán szeretni és lelkesedni azok sorsa felett, kiket tisztel. E lelkesedés kutforrását gróf Esterházy Ferencz ur népszerűségében véljük gyökerezni. Szeretjük hinni, hogy „Lucza“ várának nrnöje meg fogja kedvelni a magyar földet, mely most' már második hazájává lón s megfogja szeretni ezt az itt lakó magyar fajt, mely itt él s ka cd faji ás állami állandóságért, fenmáradásáért; hisszük, hogy Devecser - városunk őrangyala leeud! A föntebb raj/olt nászmenet a várkastély előtt állapodott meg, hol is az - uradalmi tisztikar nevében Derivó Csermelyi Sándor ur üdvözölte a boldog ifjú pírt és szeren- csét kívánt neki. Ugyanitt nyújtott át a grófnénak egy igen szép virágcsokrot a kis Bohacsek Jőzefa, az nrod. erdőmes- ternek leánya a következő szavakkal : E hazai földön ez ős vár közepén Szeredet jeléül virágot nyújtok én S hit, remény, szeretet örökös forrása Lakozzék önöknél 1 A fellobogózott város, a nyüzsgő nép élénk képet nyújtottak a szemlélőnek. Este Meutler Lijos urud. számvevő és neje gyűjtöttek szép veu- dégkoszorut lakásukhoz össze, a hol élénk kedv uralkodott és számos felköszöntó mondatott a mai napnak örömére, sikerére, az ifjú házaspár boldogságára stb. stb. Csak a hajnali órákban lett befejezve a sikerült házi lakoma. — Holnap fogadtatnak a küldöttségek. r. I. Ürge Ignácz vértanusága. Veszprém, aug 21. Az 1889 -iki év tavaszán a Vesz- prémváros utczáin járókelőknek feltűnt egy magas, erős testalkatú, hosszú vürhenyes szakáll« férfi. Sötétkék reverendaszerü ruhát és fölötte fekete gvapju kabátot viselt, haja fél méter hosszú, goudosan befont varkocsban lógott le fejéről. Sétáiban alacsony termetű, olajbarna arcz9zinü, tnandola szemű, alig tizennégy éves ifjú kísérte folytonosan, nem kevésbé tekiatél/es czopfftl a fején. Az emberek ’ megbámulták a két idegent, hiszen városunkban csak nagyon ritkáu furdal meg exotibus vendég, s különösen bö öltözetükről, furcsa hajviseletükről Ítélve, a mennyei birodalom két polgárát sejtették benne. Nagyon kevesen tudták, hogy az a szálas sze'id tekintetű alak Ürge Ignácz, aki azelőtt néhány évvel a szépen jövődelmező múzsái plébániát odahagyta, hogy a khinai birodalomban hirdesse a katolikus vallás tanait, aki most baza jött, hogy még egyszer lássa hazáját. Gyermek-kísérője csakugyan kiuni volt, egyike a sok kitett gyermekeknek, a kiket, a magyar hittérítő megmentett az ébhaláltól s a keresztény vallásra téritett, hogy később papot neveljen belőle. Mint a veszprémi szent-ferencz- rendi zárda vendége, időzött több napon át városunkban. Ürge Ignácz prédikácziót tartott a város temp'o- maiban, a melyeket sűrűén látogatott a közönség. Majd hírlapunk szerkesztője Kompolthyur rendezett a lelkes hittérítőnek a „Koronádban egy kitünően sikerült- felolvasó estélyt, mely közel 100 frtot jövedelmezett a missió czél- jaira. •' Uj árvaházat szándékozott építeni Ürge, a kitett gyermekek részére, a messze Keleten és mellé kis templomot, Szent-lstván királyunk tiszteletére. Ürge Ignácz 1890-ben visszatért Kínába, nemes terveit meg is valósította, do a bitbuzgó magyar pap nem sokáig örvendhetett munkája sikerében. Egy német lap jelenti, hogy az áldott lelkű lazarista atya vértanú.-* ágot szenvedett. A khinaiak fellázadtak az ő kis falujában is a keresztények ellen. Ürge az evangélium utasítása szerint elrejtőzött ugyan, de egyik khinai társát (•alán éppen nálunk is j'rt pártfogolhat, Petolo t) addig ütötték, verték a fanatikus lázongok, míg az el nem árulta a raissziónárusnak tartózkodási helyét, A kínaiak reárontottak, előhurczolták magányából és lefejezték. így balt vértauu-halált a derék magyar pap, aki a különböző európai népek hittérítői közt is tisztelt nevet szerzett magának. Ürge Ignácz a csallóközi Zsigárd községben született 1830-ban. Az esztergomi és nagyszombati gimnáziumban végezte középiskoláit és már tanuló^veiben feltűnt éles eszével és rendkívüli szorgalmával.; Sci- tovszky hercegprimlsnak megtetszett az erős testalkatú, szorgalmas ifjú és felvette az esztergomi papnevelő intézetbe. Teológiai tanulmányai befejezte után esztergommegyei áldozó pap lett s egy ideig a Csalóközben Vajká-n, majd Mizseden kápláuko- dott, í a hol egykori hivei még ma is szeretettel emlegetik, a fiatal papot, a ki éppen olyan buzgó volt a vallásosságb in, mint lelkes a hazafias kérdésekben. Később Múzsára került plébánosi helyettesnek. A költői hajlamú, verseket iró ifjú pap azonban nem lelte föl a plébánosi lakban rajongó, nyugtalan lelke vágyait.. Tenni és küzdeni akart Istene tanaiért és hogy ezt megvalósithssa, 1869-ben Gráczban beállt lazarista- szerzetesnek. Tizenegy évig járt kelt Magyarországban és Ausztriában nép missziókat teljesítve, de igazi működési körét még akkor sem találta megg. Végre elhatározta, hogy Kioába megy hittérítőnek, az ugyanott előtte működött magyar miszionáriusnál. A szintén zsigárdi születésű Erdélyi Ignácz lazarista atyának sorsa lelkesítette a nehéz vállalkozásra. Az engedélyt csakhamar megnyerte és 1880-ban Marseilleben hajúra szállt és pár hét alatt megérkezett a mennyei birodalomba. Lelkesedéssel beszélte el itthon azt az örömet, a melyet akkor érzett, mikor az ex stikus földre ért. Köny- nyezve hallgatták, mikor elbeszélte találkozását Erdélyi Ignáczczal. Ürgét a tap isztalt embert, az im io- náló külsejű férfiút örömmel fogadták a hirtéritők házában s mikor egy-két év alatt a kínai nyelvet elsajá'itotta, fontos föladatokat bíztak reá. Állomáshelye Cso-fu-pank helység volt, a kia-hiugi kerületben, a délkeleti Cse-Kiang tartományban. E helységből iudnlt el időközönként, hogy hirdesse a tartomány belsejében az evangéliumi igéket, ide tért meg rendesen pihenni fárasztó utazásaiból és itt szenvedett nyolez évi szakadatlan küzkődés után vértanúhalált. Valódi prófétai lélek és vasaka- rat kellett hozzá, hogy nemes hivatásának megfeleljen. Magától sokszor a legszükségesebbet is meg kellett vonnia, hogy mint magyar pip ö se maradjon az idegen nemzeteknek gazdagon dotált missz.onáriasai mögött, kik iskolákat, árvaházakat, kórházat, templomot tartanak fenn és látnak el minden szüksége.-sel. TÁBCZA. Balaton pariján. Midőn hajnal derül az égre, S az első vidám sugarak Az ég Szeméből mosolyngva A Balatonra hullanak. Mikot kicsendül a mad irdal A nyájas platánok közül — Bég ott bolyongok már a p rlon, S szivem úgy ujjong, úgy örül. A kéklő vízbe le-lenézek, Szemem mereng a szép tavon Mereng a távol messzeségen A hova lelkem vágya von ......... Meg szólítom a szállő felhőt. Megszólítom a sugat at Es arra kérem: Margitkámnak Egy-két panaszszót súgjanak. A vándor szillő tova /ebben, S az én szivem oly nyrtgUilan, De eljövök e helyre ismét Estve, mikor napnyugta van : Es megkérem a szálló felhőt, Es megkérem a sugarat : Hogy Margitkáról nekem is — de Egy-két vigasz-szót súgjanak. Mangold Gusztáv. A pesti temetőben. — 1893. Aug. 16. — „Hullaija levelét az idő vén fája".... Úgy van. Elvirul a kikelet, nyomában a nyár; elmúlik az ősz, ntána a tél; elröpül az élet... Fájó köny szökken a szemembe, sírni szeretnék, siratni azt, a mi elmúlt, a mi többé soha, vissza nem jön: siratni életemnek — ah! oly korán — elvirult tavaszát. . . . Hol vagytok ti boldog idők, édes órák hol vagytok? — Nem ia volt az való: álom volt csak, álom! — Oh! bár az lett volua: nem állnék most itt megtörötten e bús sirhalom felett: „Kijöttem újra, itt vagyok“ ... Itt vagyok sírodnál én kedves halottam s lelkemben feltámad száz édes emlék, mely mind a te áldott telkedhez fűződik, megjelen előttem jóságos képed, érzem szerető szived melegét. S nem tudom elhinni, hogy ez a szív már por és hamu... P-dig úgy van! Nem dobog ez már, elhallgatott őrökre. Lehunyutlottak azok az áldott karok. — ü,n Istenem mennyi szeretettel öleltek, mikor egymástól elváltunk! Ki gondolta ükkor, hogy örökre í... — Ne aggaszszon a megélhetés nehéz gondja, ne nyűgözze lelked röptét a — kenyér; látom, megedződi él már az életre, ezt akartam, most már élj egyedül lelked Szöuljának, a többit bizd reám monda szelíden. Mily örömmel, mekkora ambiczióvM láttam munkához! — M-gérdemlem bizalmát; minél édesebb legyen a viszontlátás S milyen keserű lett 1.. _ Nem odavitt már utam, abba a kis Tündér országba, hol az eg csókolózik nyájasan a földdel, Hol fenyvesek zúgnak s a pajkos kis Tisza lejt vidáman.szirtről- s?ir re. — Csöndes, bús birodalom az, hol a viszontlátás megtörtént, nem is viszontlátás, mert hiszen csak a fej fáját cókolhattam... Megtorol ten, kétségbeesve álltam a hor- p .do/ó simái. — Vége, vége minden reménynek! — Azt gondoltam, meghasad a szivem. S rtaui, mint a kis gyermek, sírtam keservesen . . . S mint mikor a sötét felleg méhe meg* szakadván, sürtt nehéz oseppjeit kibocsátja s u'ána kiderül az ég: úgy könnyült meg szivein is a sírástól. Talán a te áldott lelked lebegett körül, az öntött, belém vigaszt, reménységet! Elbucuztam a sírtól s fájdalmam mélyen a szí vembe rejtve, vállai inra vettem újra az élet nehéz terhét. S hordom ismét türelemmel. H í ottan- ottan elfáradok a roskadozni kezdek, csak eljövök e sirhoz s uj éröt, uj remény*, meritek. Mir nem félek tőled s ;m, könyörtelen idő; hiába ragod vadfogaddal a ki-* f'jfit, nem fosztasz meg szent talizmánomtól: daczol veled a kő! — Igaz, azt is legyőződ, mert hisz örök vágy s a kő nem az, — de hisz az életem az. El virul a kikelet, nyomában a uyár; elmúlik az ősz, utána a tel; elröpül az élet .... Lamperth Géza. A szalmaözvegy panasza. __ Látja, barátom -1- mondta a kis kövér tanácsos ur — nem elég, hogy mi szalmaözvegyek igazi kutya időket élünk, hanem ami a legboszantóbb — mindenki azt hiszi, hogy joga van minket kika- czagni. Bosszúsan csapott a földhöz egy hírlapot, melyben szintén egy szalmaözyegyet gúnyolt ki valami kötélre való árcza iró. p Out ültünk az Ok to gon-téren egy kávé- házban — eleven, nyüzsgő élet hullámzott körülöttünk — a kocsik vígan robogtak ki a ligetbi, s a sétálók tarka tömege zúgva hömpölygött el előttünk. K-tczkiás járású asszonyok, lányok suhantak el mellettünk, bő nadr.igu gavallérok rációivá udvarolgattak — vidim női kaczagás hangzott fel itt is, ott is. Szóval elet és elevenség volt mindenfelé. « Csak Bertefy ur ült komoran és mogorván a picsolója mellett, i — Mi baja van? Miért busul? Tilán holnap már hazajön a feleség ? — kérdem kőle. — Vagy valami kicsikét vári itt és nem jön? li — Ah, bolondság. Az a bajom, hogy meguntam már igy az életemet, a feleségem nélkül. Hiába mosolyog. Úgy van. Hiányzik a nyugodalmam, a békességem, a feleségem. Dj persze Önök azt hiszik, hogy a mi életünk — szalmaözvegyeké — fenékig tejfel. Ördögöt az! És ha egy pár könnyelmű ficzkó közülünk egyszer-két- szer elmulat önökkel, hát olyan veszett hírünket költik mindnyájunknak, hogy az Isten a megmondhatója! A lapok az uborka- saisoiifc velünk húzzák ki, éretlen színészek mi rólunk énekelnek kuplékat. Igazán nevetséges, í — De ______ i — Semmi de. Nincs igazuk. Valóságos kjn az életünk. Hallgasson c*ak ide ügye* lémmel. Az alvás joga, azt hiszem, a leg- gyökösebh emberi jogok közül való. Nos hát, én meg, mióta szalmaözvegy vagyok, nem is alhatom. A hálószobánk széles erkélyét most festetem, mióta a feleségem elment. Hat órakor már jönnek a festők. Természetesen már ötkor várom őket. Ekkor azután nekikészülődnek a művészek a munkáhpz. De milyen gyalázatos lassan Az embert majd megüti a guta lassúságuk miatt. És ha az ember jól ki sem alhatja « magát és dühösködik is mindjárt reggel, hát akkor vége van az egész napjának. Kimegyek hozzájuk, hátha megerőltetik magukat s hozzálátnak a munkához. Végre hozzálátnak. Ecsetjükből az első festékcsepp bizonyára a tisztára mosott fehér mellényemre esik. E'. mír rendes dolog. É-* egész művészi képet mutat. Egy nagy folt, körülötte kis pstytyek. Mindé - nfttt másutt gyönyörrel szemlélném, csak fehér mellényemen nem. Aztán olvasni kezdem az újságomat. De nem tudok olvasni. Dühös is vagyok és éhes is. Mari nem jön. Éhesen kell a hivatalba mennem. A kapuban találom Marit. Zogokva beszélget egy laka- toslegénynyel. Azt mondja hogy k’fii ért ment el s mire vissznjöt*, a konyhát zárva találta; azt hitte, ő csukta be s a kulcsot útközben elvesztette. Most a kulcsra alkudozott a legény nyel . . . Halálra éhezve kerülök ki a hivatalból, valamelyik nyomorult vendéglőbe. Akkorára már minden étel ki van húzva — s ami még van is, az is maradék, rossz, hideg. Méreg drágán fizetek az ebédért a nélkül, hogy egy jóízű falatot ettem volna. S micsoda italt kap az ember. Ha eszembe jut ilyenkor az én asszonykám főzte s az én otthoni borom, hát szeretnék zokogni, mint a Maxi a lakatoslegény előtt a kulcs miatt. Ámbátor erős a gyanú n, hogy a zokogás oka nem csak a kulcs volt . . . S micsoda kényelemmel étkezik az ember odahaza* H ázik ab itbin, néha csak inéi lényben. Ebéd után azt is kigombolja az ember. A gallért, kézelőt leveti. Ebéi után az asszonyka melléd ül, megsimógat, gyöngéden kérdezgeti jól laktál e — itt meg körül állnak a pinezérek s várják a borravalót. .; Az úgynevezett ebéd után h iza megyek, hogy majd lefekszem egy kicsit, de előbb elolvasom a feleségem levelét, amit délelőtt kaptam. Igen kedves levél: pénzt kér b *nne s azután kér, hogy válaszszák ki neki a horgolásához vagy tizenkétféle selymet. Jő, majd választok. Le akarom huzni a rolettát: akkor látom, hogy le vannak szedve. Most tessék aludni az embernek, mikor az orrára süt a nap 1 Az erkélyről meg drága festékszagot ver be az augusztusi kedves szellő — bemegyek a szalonba, hátha ott lehet aludni. Levetem magamról a kabátot, persze gyors- mozdulattal, miközben a gombok mind lepattognak róla a kabát csücske pedig szépen belőg egy dézsa vízbe, amit Mari a p imlag mellé készített, hogy majd az ablakokat megmossa. Gombfelvarrás, kabátszárifcáe — vége az álomnak! Hát még az esték. Megvacsorálok, azután csatangolok az utczákon. Hazamenni nem merek, mert fáj az üres fészket látni, s az óriási rendetlenséget, ami a szobákban, ezekben a Z icherlin-porral telített le- vegöjü szobákban van. az ember csa*angol bánatosan az utczákon. Kávéházba nem megyek, mert nem merek semmiféle italt sem inni. Hiszen úgy sem tudok elalüdni. hát még ha iszom. Bolyongok az utczákon — ha találkozom valami ismerősömmel, az mosolyogva köszönt: — Kópé! Kalandok után járnak? Az ördög jár kalandok után ! Végre hazavetődöm. A hálószoba ablakait Mari természetesen nyitva hagyta —délután eső esett, a szoba olyan mint valami uszoda — közép mi U'Zik az összegöngyölt tép pick. Elő'torn gyorsan a lámpit, hogy ne lássak többet s gutaütési szimptómák közöt elalszom . . . Ilyen ez a mi gyönyörű, irigylésreméltó Bzalmaözvegyi állapotúak . . . F. E.
