Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-07-08 / 29. szám
Veszprém, 1893. fejjelen „laA«» ■ p»»«»»t,nyi lap Ara- l|l évrq 12 koron*. Fá| évre 8 kő*»»* Negyedéve S koron*. ggy.es szám Ar*v 30 n . Vízvezetékünk I villam-vilagitásunk. Veszprém, 1893. jul 8. X városi vízvezeték ügye a szokásos agyonbizottságolás sorsára jatott. A miniszteri szakértők két napot jtt töltöttek, belenéztek egy-két ku- tunkba, konstatálták amit úgy is tudtunk, hogy t. i. elég vizbö forrásaink vannak egy vízvezeték rendszeresítésére s aztán re bene gesta hazazőnáztak. Vigasztalásul megígér ték, hogy majd augusztus hónapban ide küldenek egy úgynevezett' "rét-” mestert, aki a szükséges lejt-méré- seket fölveszi, aztán ba ez kész lesz a munkálatával — majd hozzászólnak ők is. "Köszönjük a szives fáradásukat s élvezzék nyári pihenőjüket boldogan. Azonban a kormány kpgyes közbenjárását mi egészen másként képzeltük. •Mi úgy hittük, hogy ha már saját hydrotechnikusait fülajánlta a városi vízvezeték előmunkálatai teljesítésére, akkor azokat nem kiránduló vendégekül fogjuk itt tisztelni, hanem komoly munkához látnak s az e munkához legkedvezőbb nyári hónapokat sieSztázásra nem pocsékolván el — legkésőbb az őszre megkészül a városi vízvezeték terve. Hát semmi se lesz abból, mert ha a lejtmérések föl is vétetnek, a műszaki kidolgozás nagyobb' munkája már ezidéo aligha készülhet el s igy a kormány kegyes grátiá- jából e'/. élétérdekönk — egy teljes esztendőt elveszít. A hatóság s a képviselő-atyák pedig ép igy látván a helyzetet, begombolkoznak Pató Pál ur katuf- rékjába s mert hát mindennap nem esik egy-egy parázs tűzvész, vagy valami miasmátikus ragály-járvány, hát szép csöndesen lesik tovább a kormány sült-galambját. Épen jókor jő most az az életrevaló ajánlat, melyet egy helybeli jóravaló gyáros czég, a Ligeti-testvérek tettek e héten a városnak. Azt az ajánlatot tették, hogy ők azon feltétel mellett, hogy a vizvezeték- s a villamvilágitás kötelezóleg bevezettessék a belváros s főbb utczák házaiba : saját költségükön fölállítják a gőzmotoru vízvezetéket s vil- lamvilágitási berendezést^ azt a megállapítandó illeték-szedés mellett saját regie-ükre üzemben tartják s 50 év múlva mind a vízvezetéket, mind a villamvilágitási összes berendezést díjtalan átengedik a városnak. Ma ebben a stádiumban van ez ügy s részünkről . elég fontosnak tartjuk arra, hogy az ajánlattal bővebben foglalkozzék a hatóság s a képviselő-testű 1 et. így természetesen a m. kir. rét.-: mester ur lejtméréseire se keilend XIII. évfolyam. 29. szám.------■ ■ Szo mbat, jul. 8. Hírlapira ál a.: Veup ém. Saabudl-atcza 514. *». Hird-etésels : Peti boronként 12 fii- Nyilt-tér petit tere 40 fillér. Kincstári i'leték 60 fii. várakoznunk, mert az ajánlattevők bizonyára a precise teendő ofifert- tel együtt a műszaki rajzokat is kell, hogy bemutassák. rIermé8zeteten a dologhoz akkor lehet csak érdemlegesen hozzászólni, ha az offert teljes tervezete előttünk fog feküdni. A vállalkozást azonban eleve is dicséretesnek s reálisnak tartjuk, amennyiben az amúgy is már gőzmotorokkal dolgozó gyár mindenesetre könnyebben rendszeresítheti s tarthatja fenu ezt a Két- városi intézményt, mintha azokat kü'öu felállítandó gyár utján kellene kreálni. Midőn" ez ‘Hton felhívnék e--nagy- horderejű ügyre az érdekelt körök figyelmét, hi-szük, legközelebb bővebben referálhatunk erről. Alapítsunk Veszprémben sörgyárat! (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerk.) A múlt héten olvastam valamelyik budapesti lapban egy prágai sörfdző ajánlatát, bogy hajlandó lenne Magyarországba jönni, ha lehetne itt egy részvénytársaságot s 8erfőzógyárat létrehozni, amelybe ő maga is bizonyos mennyiségű részvénynyel társ lenne. A szöllőtermelés reménye mindinkább kétségbeejtöbbé válik. Nagyon kevés kilátás van arra, hogy régi bortermelésünket lábra tndjuk állítani. Mire az az idő bekövetkezik, akkorra már úgy megszokja a magyar ember is a sörivást, hogy nem is kell a kormánynak erőszakoskodni, miszerint- az önkéntesek németül tanuljanak. Mert a sörivástól minden magyar ember ué- ] metnek képzeli magát; csakhogy azután -— németül is veszi ám hasznát-. Már idáig is roppant mennyiségű sörfogyasztás van Magyarországon ; talán helyén való lenne itt Veszprémben is egy részvénytársaságot összeállítani s prágai lapokban közhírré tenni, hogy az a bizonyos szakértő jelentkezzék, az itt felállítandó sörgyár vezetésére. Ez any- nyival is előnyösebb lenne, mivel ö maga is részvényes óhajt lenni, igy érdekében állana minél jobb jobb sört előállítani. Vegyük számításba, hogy a kőbányai vagy a gráczi sörgyárak, melyek a szállítási költségeket is megszámitják, két forinttal drágábban fizettetik meg a hektoliter sori, mintha itt helyben lehetne azt kapni. A gráczi sörgyárak még nagyobb részben az árpát is innen, tőlünk szállítják. Hát bízvást lehetne velük konkurráloi. Csakhogy a mai időben már bajos dolog kevés tőkével kezdeni, mert a keveset többnyire elnyeli a nagy tökével rendelkező konkurrenc/ia. Tehát, hogy a vállalat biztos alapon indulhatna, legalább is ezer részv ényt kétszáz forintjával kellene kibocsátai, hogy össze lehetne kötni a vállalatot marba-, vagy disznóbizlalással; a gyár felállítását pediga jutási állomásközeiében olyan helyre kellone kiszemelni, hogy apinczét kősziklába lehetne bevágni, mert. a sörgyártáshoz főkellék a jó hideg pincze, és a közelben levő könnyű szállítás. Igaz, hogy a vállalkozási szellem § magyar emberben, különösen a tehetösb embereknél, nagyon kevés találkozik, mert inkább báróm vagy négy perczentre heverteti bankok-, ban, -vagy takarékpénztárukban a pénzét, mintsem valami vállalatba merné fektetni. Innen van azntán, bogy külföldi vállalkozók nálunk megmiUiomosodnak, mi pedig fölesszük lassankiüt tőkéinket Ezekben felhívni kívántam e nagy jövőjű vállalatra az érdeklődők figyelmét, Tárgyaljuk meg e dolgot s léptessük mielőbb életbe. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Fejes Dániel. J ótékonyság. Nap-nap után halljuk a nyomor kétségbeejtő jajkiáltásait; lépten- nyomon elénk tárul szánalmas vergődése. S a symptoraák immár oly foknak, oly veszedelmesnek tüntetik fői e bajt, hogy állam és társadalom vállvetve fáradozik annak orvoslásán. Az állam patikájában már fogyatékán vaunak a szerek. Nincs törvényhozói bölcsesség, mely pana- ceával szolgálhatna. A bölcsesség kövének feltalálása annak idején aligha okozott akkora fejtörést, mint manapság az általános elszegényedés, a folyton növekvő Ínség enyhítésének hatalmas problémája. Az öngyilkosság 50 százaléka a nyomor e sötét, kísérteties táborából kerül ki. Nagy vállalatok létesiilése, a gyáripar fokozatos fejlődése, a tőke hatalmas a.-ányu a növekedése; mind, mind az államok vagyonosodásának fokmérői; — de — sajnos — fokmérői egyúttal a nyomor mind nagyobb mérvű terjedésének is. Sztrájk sztrájkot követ. Az Ínségben sinlő munkásnép a munkaadókat ily módon, ily eszközökkel igyekszik követeléseinek teljesítésére kényszeríteni. Persze az ily fellépés a legritkább esetben vezet sikerre. A nyomor nagyban és a nyomor kicsinyben — ez a mai társadalom perspektívája. A nyomor enyhítése nagyban; állami feladat; a nyomor enyhítése kicsinyben: társadalmi feladat. Buzgólkodik is a társadalom. Nincs parcziális csapás, mely a társadalmi élet szerepvivő faktorait, az orvosszerek mikénti előteremtésére vonatkozólag, tüstént gondolkodóba ne ejteni Alig van ma tpár a szegénységnek egy zuga, ajhovt*, legalább nagynéka, a jótékonyságnak egy melegitó sugara be ije hatolna. Jótékonyság az áldások kutforrása, a könyörületes szivek legszebb ékessége. S ennek az erénynek a többi erények között napjainkban még az a nagy, igen nagy előnye van, hogy mindig — divatos. Akár csak Párizsból importáltatnék. Az igaz, ha nem menne az is divat szerint, nem is volnának any- uyian, akiknek néha-néha a jótékonyság szomorú kötelességének teljesítése nemcsak áldozatába kerül, de nem csekély örömet is szerez. Jótékonyczéln hangversenyek, bálok, piknikek, estélyek, felolvasások, szi- nielőadások stb. mind, mind csatornákként tűnnek fel előttünk, melyek a jótékonyság, a könyörületesség filléreit gyűjtik egybe. Jótékonyság, könyörületesség adja •— úgy mondják. — Én tudom, hogy nem. Adja a hiúság, adja a mulatnivágyás, sokszor az élvhaj- hászás! Nem vád akar a tiszta igazságnak ilyetén való kimondása lenni. Oh nem ! Ez a divatos jótékonyság a XIX. század végének divatos gyengesége, hogy ne mondjam : betegsége. Talán a hírlapok utján történő gyűjtés, talán ez nem ily karakterű jótékonyság. Tán voltak idők, midőn az adakozók azt tartották szemók előtt: amit tesz a bal kezed, ne tadja a jobb kezed. Ma már fölöttébb megfogyott azok száma, akik névtelenül igyekeznek mások nyomorán, terhein könnyíteni. Legtöbbet a nyilvános szereplés viszke- tege bánt. Egy-egy asztaltársaságról, kártyakompániáról, a nyilvánosság babérjai után sóvárgó diákról — csak ez utón szerezhet a nagyközönség tudomást. Mert az adományozás nyilvánosan történik. Ez a nyilvános szereplés egyik legdivatosabb módja. Akinek a neve ily- kép nyomdafesték alá került, büsz- kéu verheti a mellét, hogy ő is benne volt az újságban. Hát a jótékonyság gyakorlásának többi módjai! A szabad ég alatt, kint a zöldben rendezett nagy májusi, júniusi ünnepségek! Ezeknek rendezésében ma már annyi lelemény, annyi furfang nyilvánul, annyi az izgató benne, hogy szinte elbá- mul az ember. Mennyi fáradság s mennyi kö.tséghe kerülnek sokszor az előkészületek! Hát már másként nem hajlandó a társadalom a nyomor enyhítésére szánt filléreit a jótékonyság oltárára letenni) — Nem! Végy egy gyüjtőivet hónod alá s házald végig a várost, nagyon keveset fogsz találni, aki forintokkal gyarapítja a könyörületesség adományait. A legtöbben a legszorosabb értelemben fogják venni a jótékonyság .filléreit*. Sok helyütt pedig a .magunk is csak úgy ten- günk-lengünk * -féle aprópénzfizetésekben fogsz részesülni Rendezz csak virágünnepélyt, állítsd mindenüvé a társadalom szépeit, meglásd, mindjárt megnyílnak a jótékonyság zsebei. Kinél tegnap minden orátori tehetségedet keile összeszedned, mig egy hitvány pi-> ezulát sikerült tőle kicsikarnod; ma egy rózsaarczu lánykától forintjával veszi a rózsát; ki még tegnap szomorú sorsa felett keserű jeremiádot zengett e lébed, ma öt pengőt ad egy krajezárokat érő szivarért. Sokan százakat érő toilet- teket vesznek, hogy a nyomor reszkető kezei közt levő perselybe pár fillért dobhassanak. .. Otthonában hiába keresnéd föl az ily jótékonyságra vágyó sziveket. Nem gáncsolódás, nem szemrehányás akar mindez lenni, mint mondám, nem. Ez csak egy tUkörda- rab azok számára, akik minden divat mellett az igazságot is néha — persze a maga hézagos toilettjében — látni kívánják. K. J. dr. Bfűredi „Erzsébet* -szeretetház. Árvák fölvétele. A balatonfüredi Erzsébet-szeretet- házba f. évi augusztus hónapban tiz árva fiú vétetik föl ingyen; elsőbbségben részesülnek a teljesen árva s vagyontalanok, a félárvák másodsorban vétetnek figyelembe. A Kérvények folyó hó 31 ig nyújtandók, illetve küldendők az igazgató-tanács elnökéhez, ftisztelendó Kovács Ábel d rhoz, vagy Kanovics György intézeti igazgatóhoz; a kérvényhez melléklendő: a) családi értesitő; b) szegénységi bizonyítvány ; c) orvosi bizonyítvány, az árva testi és szellemi épségéről; d) netáni iskolai bizonyítvány. Megjegyzendő, hogy csak oly árvák vétetnek fői, kik 6-ik életévöket betöltötték s tiz évnél nem idősebbek; a fölvétel felekezeti és nemzetiségi tekintet nélkül történik, csak magyar honos legyen az árva. A kérvény s mellékletek bélyegmentesek szegénységi ügyben. _ ______ Az Igazgatásán. Für dőélet a Balatonon. Siótok, jal. 6. Bokody Antal kitűnő színtársulatával szombat este kezdte meg előadásait a „Dolovai nábob leánya* czimü színművel. A darabot kitűnő sikerrel adták elő g nagy közönség nézte végig. Dicséretet érdemelnek első sorbau Bokody Antal és npje, valamint Kövesy Róza, Pénzes, Kovács, Berzsenyi Margit, Dunai, Szal- kay. Szóval az egész társulat megérdemli, hogy úgy a helyi mint a vidéki közönség pártfogolja őket. Vasárnap óriási közönség előtt a .Próba házasság*-ot adták elő. Ezt is oly precizitással adták a szereplők, hogy egytöl-egyig mind dicséretet érdemel. Midőn Kovács elkezdte a Kossuth nótát énekelni, kitört a tapsvihar és éljenzés, mely szűnni nem akart s 3-szor kellett Kovácsnak Pénzessel együtt a Kossuth nótát elénekelni, mit a közönség velük együtt énekelt. Hétfőn, „Pezsgő,* kedden .Náni,* szerdán .Rip van Winkle“ As csütörtökön ismét .Próba házasság* ot adták elő mindig telt ház előtt. Szombaton a .Szultán* czimü darabot adják. A színkör oly gyönyörűen van berendezve, hogy az meglepte a közönséget. Páholyok vannak mindkét oldalon s az eddigi ülőhelyek és karzat is czélszerüen vannak berendezve; e mellett a belépti dij- jak is oly mérsékeltek, hogy részt vehet az előadáson a kevésbé vagyonos osztály is. Siófok kezd valahogy mégis már élénkülni, naponta több és több fürdő vendég étkezik, főleg a magánházakba. A balaton-fürdő oly meleg, akár nyár közepén; 24—25° fok meleg. A zenekar Babáry József vezetése alatt áll s oly jól játszik, hogy a vidékről is jönnek a zenét hallgatni. Szinház után is még élénk marad a város; ki Karpelesz kertjében ül s hallgatja a jó cigányzenét, ki pedig a telepen vagy a Sióparton sétál. Jelenleg lap is van Siófokon „Balaton* czimmel, mely a Balaton érdekeit van hivatva képviselni. Kenesey Miklós, az Enyingi járás fószolgabiráját a belügyminiszter fürdóbiztossá nevezte ki Siófokra, ki a nyár folyamán állandóan Siófokon a „Hullám* szállodában lakik. Az aratás szórványosan már kezdetét vette vidékünkön. A rozs termésen kivül, .mely gyenge közép termést ad, búzából, árpából kitűnő termést várnak gazdinak. Most már biztos, hogy a siófoki lóverseny julius hó 30-án meg fog tartatni Siófokon. Jegyezni lehet Magyar László titkár urnái e hó 18-ig Siófokon. Fogadja a tek. Szerkesztő úr stb. r. I. Balaton-Füred, julius 7-én. Balaton-Fürsden kedden tartották meg az első nagy tánczmulatságot, amely a hetenkint rendesen ismétlődő bálok ünnepies megnyitása volt. Az első négyest 80 pár tán- czolta. Mint értesülök, az ivad élénkítése czéljából itt egy vigalmi s A SZERELEM... jÉdes eszem, kedves eszem, Még utóbb is beléd veszem; Nem jól forog a kereked: Hol elakad, hol megreked. A szivem is — intem jóra — Úgy ver, mint a bomlott óra, Egyszer siet, máskor késik... Azt a fájó szenvedésit Hol a hiba ? Mi a hiba ? Honnét ez a nagy galiba f Ezt a választ nyerem, lelem: A szerelem... a szerelem... S0ÚS LAJOS.-A.Z ÍTÉLET. — Elbeszélés. — Irta; Molnár Gyula. (Vígé.)' Vb Négy hónap telt el a lefolyt események éta. Azon idő alatt pedig nagy változás ment végbe Buday Pálon. Mindennap felkereste a fiatal Özvegyet, a ki szerelmes rajongással csüggött rajta. | fiatal ember tudta, érezte, hogy. szereti áz ifjú szép asszonyt. Azon külömben sem kellett neki csodálkoznia. Uiszen oly szép, oly kedves és szeretetreméltó volt velő szemben az ifjú nö. Minő szenvedélyes pillantá! sokat vetett reá Ida. a mikor csak nála megjélen* !. Minden mozdulata elárulta mély • és nagy vonzalmát És minő jól esett az a tudat az ifjúnak, hogy szeretetve van és hogyan ! . . . KOnnyen vállalkozott arra, hogy végrehajtja barátai tervét. Eleinte tetszett: neki a dolog és érdekelte öt a fiatal asszony, ki valamelyik mulatságon figyelmével nagyon is kitüntette öt. Rokonszenvezett vele és volt elég -bátorsága vállalkozni arra a szerepre, melynek eljátszása roppant nehézségekkel van egybekötve. Az izzó zsarátnok még egyet lobbanhat és lángba borítja az egész mindenséget. Buday teljesen elszigeteltnek érezte magát a szerelem ostoba érzeménye elől. Soha még komoly szerelmes nem volt. Olyan fűtő viszonyok, minők hasonlók az égen szerte szét foszló felhőkhöz, még takarnak nehány bolond emléket a múlt ködeikben. Hanem azt még egy nö sem mondhatta magáréi, hogy lebilincselte volna őt magához. Attól tehát n.eni tartott, hogy a terv végrehajtása mellett komoly érzelemre lobbanna a sikkes asszony iránt. Teljesíti a tervet, melyre vállalkozott és megbosszulja a barátját, kit a szép asszony olyan könnyén a sírba tudott kergetni. Kikaczagta Gyulát, mikor szerelmet vallott neki!... Nos ! ki fogja kaczagni ő is és szemébe dobja az igazságot, mihelyt csak alkalma leend reá! . így gondolkozott Buday Pál eleinte. Azután... oh! azután, megváltozott minden. A vonzalom ellen, mely szivében felébredt, nem tudott már küzdeni! Az ész meghódolt a szív parancs-szava előtt és ő tehetetlen bábként vergödétt a szerelem édesen eső izgalmaiban. Mennél inkább , erőlködött a szivében felébredt vonzalom leküzdése iránt, annál inkább szerette a fiatal, csábos szépségű ifjú nőt, a ki kedvességével elbűvölt volna bárki mást is. És elérkezett az a pillanat is, hogy meg- ízlelte a boldogságot a maga valóságában !.. Minő gyönyörrel töltötte el lelkét a tudat, hogy az ifjú nő szereti őt, viszonozza azon szerelmet, m-lyet iránta táplál. És ekkor kimondhatatlanul szerencsésnek érezte magát, nem is igen jutott eszébe az eskü, a melyet barátainak tett. A boldogság veröfényes pillanataiban derültnek látta ezt a mosolygó, csalárd világot és csak szivére hallgatott, mely lázasan dobbant meg mind- anuyiszor, valahányszor Idát keblére szőri tbátta. Hanem ez a magáréi való megfeledkezés nem tartott soká. Eljött az a pillanat is a mikor aZ'^$z, az a higgadt zsarnok elkezdett okoskodni, bolondul okoskodni. Azt mondta: .Ember! te megfeledkeztél magadról. meg az esküdről, teljesen elromlott, becstelen ember vagy !.. .* Eskűszegő, ő, a ki éddigi életében a gentleman korreksé- gével" végezett mindent. Á" teljes boldogsága közepette aztán az az eskü, melyet baráiai között Önmagának is tett, mint rém kisérte őt mindenütt és kezdte térként vérezni tulajdon szivét. A boldogság éráiba kínos, fájdalmas perczek is belevegyetek. Ilyenkor komoly, nagyon szomorú volt. — Mi bánt, mondd, édes kincsem 1 — szélt a szép asszony, — én letörlöm telkednek bánatosságát, megvigasztallak, boldogabbá teszlek, mint vagy most! Vagy talán nem szeretsz eléggé?. . — Szeretlek érültén I — mondta meggyőződéssel a férfi, de sokkal gyávább volt, sem hogy szélt volna erről az asszonynak. Oh! bár azt tette volna!... A nők nagyón leleményesek, Ida megtalálta volna a dolognak megoldását Sokkal ügyesebben, semhogy neki kellett azt megoldania. Szereti ezt a ragyogó szépségű nőt rajongó, ifjúi lelkesedéssel, őrült hévvel, melyet el nem olthat semmi. Pedig boszúra is felesküdött, a halott emlékére. Mit tegyen most?... Hát lehetséges-e elvennie a nőt, kit szeret és megfutamodnia az eskü teljesítése elől. Kikaczagva mondja ő Idának a szemébe, hogy halálba űzött mély érzelmű, ! tehetséges embert!... Hát egy, tehetett ö róla, I hogy megszerette ?... Valamint tehet-e róla • ő is, hogy nem tudta megszeretni... Lehet-e a szívnek parauceolni, hogy úgy erezzen, amint az ember akarja? . í. VII. Mit fognak barátai-mondani ?... Eskűsze- géssel fogják kétségtelen vádolni akkor, ha nem teljesi'i azt, amire megesküdt!... Mit fog szive ahhoz hozzá szélani, ha teljesíti azt, a mit esküje értelmében teljesíteni kell ? Hol itt a kibúvó ?.. Hiszen megreped á- szive, ha válnia kellene az ifjú asszonytól, annyira szereti, hogy esküjét nem tudná megtartania. Mint gentlemanlik ember nem tudná elviselni azt sem, ha társai, jé barátai megvetéssel sújtanák !. .. És mialatt Buda; Pál igaz szerelemmel szorította keblére, a fiatal asszonyt és ajkát ajkára tapasztván ízlelte a föld legnagyobb üdvét, a fiatal emb-r határozott. Buday Pál megtalálta a kibúvót, meg a megöld ist. A városban szélébeu-hosszában csak ezt az cselei tárgyalták. Olyan furcsa, olyan ; rejtélyes volt sokak előtt Buday Pal, a város egyik legrokonszenvesebb, nagy szeretetnek örvendő ifjú gyászos halála. Persze keresték az okot és a ki csak kombinálni tudott, az miod az ifjú halála felől találgatott ki valami képtelen dolgot. Az igazi okot kevesen tudták. Buday Pál nyugodtan, a legnagyobb boldogság közepette agyon lőtte magát és az általa oly sokáig keresett megoldást megtalálta. Temetése nagy fenynyel ment végbe Ott volt a megye in'elligens közönsége. Koporsója telve a legszebb koszorúkkal. A barátok is mind gyászba öltözve kisérték ki az ifjút utolsó útjára. Hogy sírtak mind I... A résztvevő közönség pedig beszélgetett. — Nézd I — mondja az egyik nő, ki ismerte volna az ifjúnak a szép özvegy íj iránt való vonzalmát, — Váré Ida nincs itt a temetésen. Minő kaczér egy asszony, pedig bogy udvarolt neki Buday!... — Az igaz!... Mily kaczér egy teremtés !... Még csak el sem jött erre a temetésre, pedig uj toálettjét bemtathaita volna, — mondja egy másik. — Nini j az az asszony, mily furáa mozgatja az állát í — kaczag egy harmadik fiatal leány, ki merész pillantást vett oldalvást egy csomó fiatal emberre. — Az ám! De lásd csak, — feleié egy éltesebb kisasszony, — ott megy Bolváry Böske egy uj gavalérral. Minő begyessen lép, mintha már is megfogta volna az ifjút. Pedig ez is ott hagyja, mint ott hagyta a többi. Mindenki más bajával törődik. A halottal talán senki, a jé barátokat kivéve, kik őszintén megsiratják. De nem is csoda, annyi dolog van e temetésen, mely foglalkoztatja az embereket. Nevetgélnek, tréfálnak, a nők feledik a halottat, hiazen már úgyis halott. Aztán miért is törődnének egy halottal, mikor nem tudják voltaképpen, hogy miért lőtte agyon magát. Miért?... A halottat csendesen eresztik le a rideg sirba. A hantok tompán kopannik meg a koporsón. Volt, nincs. Egy emberi élet s mely elszállt, mint a pára, a melyből csak az az ostoba hulla maradt meg, mely immár nemsokára por lesz. Por és semmi. * * * Újra öten ülnek, Bárdossy Miklós, amér- nöK csinos szobájában. Szomorn mind az öt A mérnök egy levelet tart a kezében, mely öt pecséttel van lepecsételve, mintha végrendelet volna. Igen, végrendelet. A halott utolsó sóhaja. — Egy levelet olvasok újra fel előttetek; hallgassátok meg, — mondja a mérnök. Feltöri a pecséteket és kibontja a levelet Olvassa: •Kedves barátaim ! Mielőtt itt hagynám e földet, a boldogság fészkét, tartozom férfias nyíltsággal beszámolnom arról, amivel engem megbíztatok. A megbízásnak eleget tettem, de ne ítéljetek el azért hogy be sem várva felmentésemet, önmagam oldottam fel magamat kötelezettségem alól. Ez nagyon természetes lesz előttetek. Hiszen nem tehettem másként Megszerettem azt, akin bosz- szút kellett állanom. A bosszú meg van, a nő halálosan szeret engem. Tehát eskümet megtartva, hitszegéssel nem vádolhattok. Én pedig eléggé boidog voltam hat hónapon keresztül, tehát nem lesz nehéz megválnom az élettől, mely pedig annyi őrömmel kecsegtetett, hiszen elértem azt, ami után törekedtem. 0 az enyém volt és én boldog voltam. Most csak előre mentem, a túl világon újra találkozom vele. Várom... Hogy nektek fájdalmat okoztam, arról nem tehetek.... Nem tehettem másként, mÍDt becsületes ember... A sors, mely annyi megoldást produkál nehéz helyzetekben, ezt a módot sugalta nekem. Becsületes ember maradtam tehát. Isten veletek l.„t | Némán hallgatták végig a levelet. — Szegény Pál 1 — mondja a mérnök — Halála minket, engem terhel. Ki hitte volna, hogy ez lesz a vége ?... És most a szép asszony is halálosan beteg. A bosszú tehát teljes lett., igen teljes... de hát felkeltett-e e miatta áldoznunk egyik legjobb barátunkat ? [.. Mereven, szétlauul néztek maguk elé az űrbe, a levegőbe. És § gyászos hangulattal annyira ellenkezett az utcza szokatlanul élénk zsibongása. A város sétányain kitörő lelkesedéssel hangversenyzett a madárvilág. Semmi sem akaszthatja meg a világ fo- 1 ' sát. Öröm a bánattal vegyesen pergeti le a perczeket, a melyeket a gondtalan ember még csak. figyelembe se vesz. De miért is venné ?...
