Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-07-01 / 28. szám
lói csillogó fövenyót. Ismert dolog, tudjuk, a tomboló hullám, . aczé- lozza az emberi szervet, fiatalitj i a szivet, élesíti az elmét, sőt még az ifjú aranykor éveit is meghosz- szabbitja. Ne aggódjunk tO' ább, a fejlődés hajnala dereng felénk, most már édes fiai vagyunk a honnak, velünk érez, belátta mulasztásait, védőszárnyait felénk is kiterjeszti. Az élet ott van, hol az ész, szorgalom honol, a tőke és a munka összeforr. Ott emelkednek virányok’, paloták, ott születik jólét, boldogság, ott van a föld népének jó izü kenyere, hol ezen nemes erők egyesülnek, szabadnépek mivelik a földet. S igy közös boldogságot árasztanak. Az államnak, a népnek érdeke, bogy a tőke és a munka a közjó előmozdítása körül együ*t haladja nak, testvérek legyenek, hogy a jő édes anyát, a hazát, melynek keb lén nyrerték létüket, boldogíthassák A tókét az államélet minden ágazatában, az iparban, a földmi vetésben, kereskedelemben, az ész, a tudomány, a szorgalom, a munka termékenyitheti. Az észt, a tudományt, a munkát a tőke boldogíthatja. Hiszen a viz is csak akkor termékenyitheti a földet, ha elébh a napsugaraitól felszíva, mint felhő I felemelkedett, mint harmatcsepp, I eső áradás nélkül lehull a földre. A szikla, ha a nap sugarai ragyognak is rajta, ha az éghői bármennyi eső hnll arra, még nem lesz ' termékeny, a tenyészetet az ész, szorgalom, a tőke és munka egyesül ve hozhatja létre, mint ezt az Adria szikláin a miramarei tündérkertben tette. Nem szabad, hazaellenes, iszonyú hűn volna a nagy vagyont, a munkaerőt egymással-szembe állitani, nem lehetnek ők ellenségek, érdekük közös, összeható működésűkből képződik a megelégedés, a jólét, a nemzeti erő, mely gazdaggá teheti a népet és az országot. Lelkesült örömmel rámutathatunk alkotásainkban a tőkének, a munkának, az észnek, a művész nemes ízlésének, az ernyedni nem tudói szorgalom egyesüléséből létesült ered-l ményre, palotáinkra, fürdővllláinbra ás íürdőbatárainkra, melyekre az a munkás, aki annak köveit emelte, oszlopait, tornyait .nehéz munkájával építette, szintén örömmel, hálával tekint azokra, hiszen tadja, hogy ezen munkájában kenyerét kereste, családját- boldogította. íme itt van a nagy és dicső eredmény, melyet az oly kiváló íenkölt szellemű, nagynevű vezér által vezetett társadalom, az ész, a tudomány, a tőke és munka összeforrasztó erejével, a társadalmi éleslátás oly nagy bölcseségével hozott létre. Szerencse, áldás kisérje a nagy- szellemü alkotó férfiak gr. Batthyány Géza és társainak az ország, az emberiség érdekében hozott üdvös Veszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap. törekvéseit. Kell, hogy a társadalom nagyra törő erejét még erősebben támogassa a nemzet ereje. Kell, hogy e helyen, hol az élet oly hatalmas erővel felpezsdült : „Balaton Tündérlak“ elnevezéssel, jobbról-balról mértföldekre elterülő villákkal egy igazi édenkert keletkézzé1 , mint a regényes Rajna vize és a vörthi tó partjain és Budapestnek gondüző, nyugalmat adó gyógyparkja legyen. Kell, hogy a magas intéző körök, Kik a haladás utján az ország sorsát, a siker annyi dicsőségével vezérlik, hogy Magyarországnak ezen legújabb szülöttét felruházzák a hozzá méltó mind azon előnyökkel, melyekkel most már szerényebb színvonalon álló Balaton-Füred ösz- szes ékessége, szépsége daczára bír. Hazánkban úgy látszik, az önkormányzat, a szabadság áldásai alatt, a magyar társadalom bölcsejében uj életerős szellem született s ez már bőditott. Látjuk odafenn utat tört a legmagasabb polezig. Most már minden ut nyitva áll az erény és tehetség számára, melyek:e a Mindenható az államok igazgatását bizta, és melyeket a szegénynyel, gazdaggal egyformán osztott meg. Nálunk, a valódi szabadság, a jogegyenlőség hazájában, az ország közszelleme javultával, a polgária- sodás, a tudományok által előidézett jótétemények nagyrésze közös minden osztálylyal. Hazánkban egyenlő jog, egyenlő kötelesség honol s ez a társadalomnak legbiztosabb össz.eforrasztó kohója. Testvéri rokonszenv forrassza J tehát össze az összes osztályokat, aj vallás, a nyelvkülönbség ne válassza [el őket. A nyomort ne nézze hidegen a társadalom, a bűnt orvosolja, a bűnöst, ha csak lehet, mentse meg az életnek. A gazdag ne facsarjon köuveket a szegény szemeiből, azért, hogy Jövedelmét fokozza; nyújtson neki alkalmat, hagyja őt munkája után élni. Ez az, mit a gazdagnak, saját léte érdekében az ész tanácsol, a nemesebb érzelem parancsol, tőle müveit társadalom elvár ; miután bizonyos az, hogy a tétlen szegénység, a nagy nyomor, a legkomolyabb társadalmi baj és igen veszélyes ellenség. A szegény ne irigyelje a gazdagok fényét, jólétét. Legyen szorgalmas, takarékos, képezze magát és gyermekeit, a képzett, okos munkásnak jövője van, Ö is gazdag és boldog lehet. Minél inkább összehasonlítjuk a jelent a mait eseményeivel, minél mélyebben kutatjuk a történet lapjait, örvendünk, hogy egy szelidebb korban élünk; oly korban, mely irtózik a kegyetlenségtől, a bűnöst sem szívesen, csak kötél ességérzet- böl fenyiti. Mindez a nép műveltségének, az önkormányzatnak köszöni diadalát. Ez a czivilizáczió" ékessége, virága, mely díszíti az alkotmányt és a szabadságot, biztosítja a nemzet jövendőjét, oly forrón imádott .Uralkodónk trónját! Egykor a dohány népesítette be Amerikát; a tétlenség, a dologtalan- ság, a hidalgók gőgje, a munkásnak lenézése, a munkának megvetése, a szorgalmas mőrokn ik kiűzése döntötte romba a spanyol uralmat, mely egykor a világtengernek, Amerikának ura volt; majdnem a világnak parancsolt. Óriási hatalma, minden dicsősége, a dologtalanság miatt összeomlott. A történelem ezen világitó intelme tanácsolja, hogy egy társadalomban, ha a nép boldogulni akar, akkor az ész és a kéz tétlen nem lehet. A. spanyolok helyét a világfor galomban, kereskedésben és hatalomban a szabadszellemü munkásnépek, Anglia és Hollandia lakói foglalták el, melyeknek életfeladatuk volt az ipar, a kereskedés terén kitartó munkával hazájukat felemelni, boldoggá tenni. Czélt értek, ók lettek a világtenger urai, sőt Anglia most is az. ErzsébeyAnglia királynéja, kinek neve minden időkre össze lesz kötve Anglia fejlődésének dicsőségével, | lángelméjével tüzé ki Angliának,, mint kereskedő országnak jövőiét ; nagyratörő gondolataival jelölte a haladás iráuyát. Királyi jogait oly büszkén tartotta fönn, mint bármelyik őse, minden büszkesége daczára, különösen méltányolta a munkás érdemét, nemcsak a gazdagságot és származást karolta fel. Uralma alatt ipar, kereskedés, hajózás lendületet nyert, mely utat nyitott alattvalóinak a gazdagsághoz, egészen megváltoztatta az angol társadalmat, így a polgári elem előtérbe lépett, felemelkedett, a nemessel egyesült. A királyság egyformán nehezedett a nemességre és polgárságra. Angliában megmaradtak ugyan a nemesség privilégiumai, de a polgári munka becsületre, érvényre emelkedett. Ezt kövessük mi is! Míg Spanyolországban, ha a nemes ember kézműves lett, elvesztő nemességét. Angliában ellenben ki- szegezt.ék a templom ajtajára: „A munka erénj’, a tétlenség bűn.“ Az angol nemesség látva a kereskedés hasznát, nem utánozta a büszke hidalgók sötét gőgjét, hanem okosságával, éles, előreható eszével a tengeri vállalatok élére állt, igy forrott össze az angol társadalom, igy nemesedett meg az angol nép, igy lett boldog, virágzó és hatalmas Anglia. Most, amidőn intézményeinket átalakítani akarjak, szükség, a társadalom is emelje fel szavát. Hazánkban a szabadság, jogegyenlőség, a tulajdonjog biztosítva vannak, de nincs biztosítva a túlkapásokkal szemben az alkotmány, nincs parliamenti felelősség, a szenvedélyek ellen nincs gát, mely annak romboló árját a közjó előmozdítására elvezetné. Az országban kedvezőtlen alakult pártszellem háttérbe szoritja a munkát s e miatt sokszor a törvényhozó terembe behatoló a tétlenség veszélyezteti az ország közjavát. Forduljunk el az ily törekvésektől. Kapcsoljuk pisze erőinket, kövessük azon boldog népek példáit, haladjunk előre a tudományok világánál s láthatjuk, hogy a mai korban a tudományok mivelése, földmive- lésben, kézi iparban s ez államélet minden ágazatában azon hatalom 5 melylyel szemben a nyers erő gyenge, melynél csupán a világot teremtő Istennek hatalma nagyobb. Az államok sorsát intéző világszellem int felénk. Törjünk előre, kövessük az angolokat, kik mintaképei a világnak. Szegezzük ki mi is templomaink homlokzatára : „A munka erény, a tétlenség bűn.“ Haladjunk előre, müveit, képzett munkásé a jövő. Tépjük ki lelkün- ből a visszavonást, vessük meg a dologtalanságot, egyesüljünk az ország közgazdasági érdekeinek elg.- mozditása körül. A gondviselés az emberiséget azért alkotta, hogy egymásnak . barátai, testvérei legyünk. Törekvéseinkkel népünket ősi tespedéséből szabadit suk kiutáljuk fel előtte a megélhetés kapuját. Spanyolország életéből már láttuk a középkori sötétség borúja alatt hatalma tetőpontján miként dűlt össze. A virágzó Anglia életéből már jeleztük, képzettségük, erényeik miként emelte nagyságukat. Hazánk most már önsorsának ura, többé nem rombolni, hanem a nyugalom, a béke éveiben minden pillanatot alkotásra fordítva, közgazdasági téren kiépíteni kell a százados múltak mulasztásait. Most amidőn az államok sorsában, azok befolyására, a viszonyok és a külföldi vámoktól lesújtott földmivelésünk mellett — mintaszerűen kifejlesztett vasúti hálózatunkkal, uálunk is az ipar és kereskedelem1 vihetné a döntő szerepet., — az-államnak összhatalmával biztosítani kell minden polgárt önerejének, munkaképességének szabad használatában; teret kell nyitni, hogy a nemzet millióinak munkaereje, eme drága kincs, tovább tét- lenségrd kényszerittessék, nehogv megsemmisüljön s a nyomort fokozza. A jövő század legnagyobb fel- ! adata leend a munkaerőnek észszerű kimüvelése; okszerű felhasználása. Az egyénre a megélhetés, a jólét, az államra nézve a fönnmaradás, a haladás fófeltételét képezi. A beteg társadalom bölcsőjében igy születik : a nyomorból megelégedés, "a veszélyből fenntartó erő. Ha nemzetünk ezred éven át a hadi téren tudott vitéz és dicső lenni, legyen kitartó az okosság által vezérelt munkában ; legyen vitéz a nemzetek közgazdasági óriási harcsában is, melytől jövendőnk fögff. rasszuk össze, tegyük virágzóvá a hazát! A nyoinorr.il küzdő népért szivünkben fellángolva, vessük meg alapját egy boldogabb kornak ! Felolvasásomat azzal zárom be, a gondviselés őrködjék a bon felett, legyen virágzó és hatalmas Magyarország ! J MÉSZÖLY GYULA. Vasút Veszprémből Bfiiredre. (Saját tudósítónktól.) Balatonfiired, jun 28. Az e hó 25-én Bföredre egybehívott vasúti értekezlet vasárnap délután tartatott meg. A vidéki érdekeltség ezúttal kevesebb számmal jelent meg. Veszprémből többek közt itt volt Véghely Dezső kir. tan. alispán, Szabó Imre s Matkovicb Tivadar orszgy. képviselők. Báró Puttlieány elnök megnyitván az értekezletet, vázolta a vasatügyben eddig történteket s az értekezletet nyilatkozatra hívta fel aziránt, hogy a vasút egyelőre csak Bfüredre, vagy Veszprémből direct Keszthelyre vezettesék-e Balaton- Füredén át. Az értekezlet többsége, főleg V é g h e 1 y Dezső initiativájára az utóbbi terv mellett nyilatkozott — s abbeli óhajtását fejezte, ki, hogy a Freystädtler* család által ez irányban már elkészített tras9e- rajzokat, az előkészítő bizottság Freystádtler Jeuö lovagtól kérné ki. Egyéb érdemleges határozat ezúttal nem volt hozható s igy az elnökség csak arra kéretett föl, hogy ez ügyben tegye meg a szükséges lépéseket s majdan 'augusztus hó folyamáu alakuló érdekeltségi közgyűlést hívjon egybe. Erőinket a szeretet tüzénél forés haza küldjék a nuiga valóságában a tanyákra, libát legeltetni. Mert nem lehetett annak semmiféle hasznát sem venni, csakhogy éppen nevettek rajta. Minden olyan tél-tnl állt a kezében és rettenetes bárgyúnak mutatta magát. Próbálgatták a komámat erről is, arról is, — hogy hátha mégis valamifajta okos észt egy kis ügyességet találnak benne. De bát nem volt. Még a kapitány ur is, odaált elébe egyszer, összeütve a sarkantyúit, hosszú császár szakáját húzogatva keskeny, fehér kezével, jjmt hogy hívnak engem ? A savószemek nagyra nyiltak, Csupak iszonyú feszes állást akart venni, aminek • folytán rendkívül görbére változott és. a íaííás biztosságával vágta oda; — Hát Her Hapman Csupak. ! Hát már most a kapitány urnák is be kellett látni, hogy a Csupak valósággal a legostobább fajtája enuek a kanasszen mid jogasszen népnek, akiket a hadi tudományokba bevezetendő, az ő kezei alá adtak. Nem ér ez az ember egy hajitó fát sem. Az ilyen őszinte vélekedéseket ott nyilvánvalóig mondták el Csupak előtt, nem tagadva el belőle egy szemet sem. Csupak hallgatta bárgyuan, némán s benső énjének nyilvánniása az volt, hogy igen kemény haptákokat álott, ha róla beszéltek. Olykor azonban ha nem figyeltek reá, ha az ágya előtt ládáján ülve varrogatott, gúnyos mosolygás ült ki az ajka szélere* a szemei megvillantak, az arcza megváltozott, mintha rákentek volna valami kevéske okosságot. Azután hirtelen, mint ahogy az őszi napfény elsuhan a tavi sás fölött, levált az arczárói, ami egy pillanatra ráköltözött 8 megint csak a régi Csupak lett ő, a félkegyelmű. Ott állott Csopak n?ár egészen, hogy haza kergessék az ármádiából, mivelhogy fölöttébb kevés esze van neki. . Hanem azután megváltozott minden, akárhogy adta is komám Csupak az ostobát, Valami czél lövésze ten, a legelsőn történt, hogy Csupak bajtárs úgy lorfc mint a parancsolat, ü mi czélt nem tudtak eltalálni a vén katonák, akiknek már úgy kezeik közé illik a fegyver, mint teszem azt az ácsnak á ozekercze, azt a koma eltalálta. A tanyai legényben fölóhrett a vadász tudomány, ha az ő furfangos lelke elébe bírt is huzni egy másik, ostoba lelket, a komának, ahoz már nem volt ereje, hogy ne tudjon lőni, ha tud. Gyönyörűen puskázott, csak bámulni kellett azt, lelkeim, ahogy háromszáz lépésről bele küldözgette a mozgó figurába az egyest. Minden esetlen volt ezen az emberen, csak mikor czélozott, lőtt, vált egésszé, szívós karjai j szilárdan nyugodott meg a cső, mint a sziklán, a savószem élesen tekintett ki a ráboruló szemöldök alól. Az Összes vélemények nagy hamar megváltoztak Csupak ur irányában. Hohó, hiszen ez jeles katona, ha egy csöp1 esze sincs is. Csupak ezt fá dalommal vette észre 8 a legközelebbi csütörtöki napon este hat órakor hanyatvágta magát, Térté fejét, kezét, lábát kíméletlenül a padlóhoz, vonaglott, túrta a tajtékot a száján, hogy az rettenetes volt nézni. Csupak ur átváltozott nyavalyatöréssé. Ezután aztán minden csütörtökön este pontban 6 órakor ahol állott, ott felborult a koma és járta fekve az iszonyatos vitustánezot. A legények rettegve nézték, aki oda ment hozzá* * hogy lefogja a vönagló test kezét, ellökte magától hatalmas §rővel, mint egy gép aczélrugója. A dolog vége az lett, hogy a komát bevitték a maródiházba zur Beobachtung. Nem hittek neki. Valami kicsi gyanú férkőzött az orvos agyába, hogy Csupak polgártárs szimulál. Beobachtolták aztán ott vagy három hónapig s e fertályesztendő alatt nem volt olyan csütörtöki nap, melyen kékre ne verte volna magát a koma. Az orvos belegyőződött, hogy valóságosan nyavalyás ez az ember, de nem merte saját felelőségére elereszteni A komát bevitték Taslidzára, hogy ott több orvos előtt matassa be, mit tud. Bemutatta és színművészeti sikerei oly nagyok voltak, hogy a harmadik bemutató előadás után bazakergettéb. — Haza fog menni, Csupak. — Haza.... — Magyarországba, haza. Haza..., ismételte bárgyuan. S eljött, hogy hírét se hallották; többé odalent. Most néha, ha vásárra, piaczra bejön, látom. A maga kocsiján hajt, szép fiatal menyecske ül mellette, az a felesége a komának. A koma vidáman tekintget szét a világba a kalapszél alól s ha az ostoros kezét felig fölemelve, a frjét egy kic'it megbillentve köszön a kocsi derékból, hamiskásan hunyorítanak egy-kettőt a savőszin szemek. Mintha csak azt mondaná: Magához való esze lögyün az embörnek. Tömörkény István* Ó nagysága fördó-toilettejei. — Egy kis indiszkreczió, — Balaton-Füredről közli velem e történetkét egy barátnőm. Ott esett meg valóságban 8 az asszoflyvilág ma egyébről sem tárgyal a hullámzó Balaton partján. K. ügyvédek már a múlt hónap közepe táján érkeztek oda. Az asszonyka hiú — mint mindnyájan vagyunk — írja barátnőm ilf nos hát és szereti a toileftet. Persze az újdonatúját, frissét, divatosat, ebből is a fürdő saisonra nem egyet,, hanem legalább is ötöt, hatot, mentői többet. Ügyvéd ur panaszolta — hisz a férfiak egyre csak panaszkodnak reánk — hogy a tavali fürdőzés a hozzávaló toilette számlával klientelája hálás jutalékai- oak tekintélyes részét emésztette föl, ennélfogva el van tökélve arra, hogy az idén tetemesen lejebb szállítja Ő nagysága toilette-budgetjét. 0 nagysága a szükséges döntő pillanatban könnyeket is tud hullatni. Sirt és könyörgőtt, hivatkozva N. miniszteri titkárra, férje barátjára, kinek fejlettebb érzéke van az ilyen dolgokban s ki szintén igazat ad néki, hogy az idén a tavalyi öltönyöket lehetetlen magára vennie. Az asszonyka erélyes kapaczitálásokra nógatta a ház barátját, ki bizalmas értekezleteket tartott e fontos tárgyban a férjjel és ez csakugyan kijelentette szép hitvese előtt, hogy átlátja a dolgot, végre sem lehet a módit perhorreszkálni, tehát nyomban megrendel számára a fővárosban egy \ csomó azé tűre való illatos toilettet; megirigyli majd érte B.-ilaton-Füred egész hölgy világa. És azóta bétről-hétre nagy pontossággal megjött Budapestről egy-egy uj toilette, mostanáig már a negyedik ; és csakugyan lön nagy irigység, elragadónak találta az illatos jószágokat maga az asszonyka, aztán a férj, a kompetens ízlésű N. barát és miudenki. 0 nagysága kedvére parádézhatott, hálatelt szívvel a világ legaranyosabb férje és — a szives közvetítésért — a világ legszeretetreméltóbb miniszteri titkára irányában. Egy napon azonban K. ügyvédék, azaz csak ő nagysága határtalan boldogságé fölött beborult az ég. A nőcske észrevette, hogy férje valakivel olyan jellegű levelezést folytat, melyet ő előtte titkol, melynek titkplására minden esetre meg van a kellő ok. Végre kezébe került egy boríték, rajta női írás. 0 nagysága Budapesten hagyott komornája irta valamennyit. A legutolsóban az van, hogy még csak egy csekély változtatni való vau ő nagysága tavalyi niluszöld ruháján, azután azt is elküldi mint — a többit. Kiderült egy borzasztó komplot. férj, brará* és komorna közt. E« az utóbbi háládatlan teremtés K. ügyvéd felszólítására alig egy piczikét — holmi csipkével vagy szalaggal — módosított ő nagyságának tavalyi fürdő toilette-jein, melyek rendszerint egy-két heti szereplés után vissza vándoroltak volt a szekrénybe — és most mint egészen frissen készült nou- veautéekat küldte el néki Balaton-Fü- redre. A szegény asszonyka nem ismert rajok. Vájjon megbocsátott-e férjének? Vájjon mi keserítette el jobbau ; a titkos levelezés által ébresztett gyanú, a féltékenység-e vagy a levelek napfényre került valódi tartalma ? Nálunk, asszonyoknál bajos eldönteni. Barátnőm sem irta meg nékem. Különben ez nem tartozik a dologra: az egész történetet csak azért fecsegtem ki, hogy szegény asszonytársaim ne járják meg épen igy férjeikkel, ha uj fürdő- toiletteet kérnek! Molly. Veszprémi küldöttségek a kormánynál. Veszprém, jun. 30 Az uj’ vasutak ügyében, a megye tudvalevőleg küldöttséget választott mely magát a kormánynyal érintkezésbe tegye a végből, hogy az nj vasutak góczpontja semmiesetre se Hajmáskér legyen, mint az, a terv legutóbbi stádiumában contem- plálva volt, hanem legyen a főállomás Veszprém. Kedden sürgöny érkezett dr. B e- z e r I d j Viktor min. tanácsos úrtól, melyben jelezte, hogy a keresk. miniszter másnap fogadni kész a deputátiót. így nem is volt idő arra, hogy a már megválasztott küldöttség tagjai mind értesittessenek a másnapi audientiáról. Véghely alispán azonban mégis felszóllitott többeket, hogy a deputatióhoz csatlakozzanak s igy másnap a következő 15 tagú bizottság ment Budapestre: Véghely Dezső alispán, Vajda Ödön zirczi főapát, Kolozsváry apátsági fószámvevő, Száuter noszlopi plébános, dr. Ováry Ferencz, Kemény Pál, Matkovits Tivadar, Reé Jeoő, Kovács Imre polgármester, dr. Sán- dorffy Miksa, Vizner János, Kiss István, Rothauser Móricz, Bauer Károly és Pósch Endre. A keresk. miniszter igen szívesen fogadta a deputátiót, melyet Véghely alispán vezetett. Ö is adta elő a bizottság I illetve a vármegye kérelmét, mely abban állt, hogy tekintve Veszprémnek, mint megyei székhelynek sok kulturális s gazdasági érdekeit s főleg ennek amugyis pangó iparát és kereskedelmi forgalmát, legyen kegyes a miniszter odahatni, hogy ez uj megyebeli vasutak főállomása sehol másutt, mint Veszprémben, ne lehessen. Hangsúlyozta azt is, hogy a megye s az eddigi participatio is mind e főállomás mellett nyilatkozott s tette meg részvényjegyzéseit. Lukács Béla kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy tanulmányozza és tanulmányozni fogja a kérdést i hiszi, hogy azt a bizottság óhajának megfelelőleg lehet elintézni. Nem büszke a saját véleményére s szívesen meghallgatja, a meggyőzőbb érveket. Teljes határozott választ, az ügy jelen stádiumában nem adhat, hiszi azonban, hogy a megyei székváros érdekei megóvhatok lesznek e kérdésnél is. Ez volt a válasz lényege, mely az ügyet bizony nem sok lépéssel hozta közelébb a megoldáshoz. A miniszter aztán szívélyesen beszélgetett a bizottság tagjaival, aztán kézszoritással vált meg tőlük. Szerencsésebben járt, az e küldöttségből kivált 8 dr. Ó v á r y Ferencz orsz. képviselő közbenjárása folytán, Fej.ér v ár y báró honvédelmi ra; mesternél kill (Ugatást nyeri; váró * deputátiónk, melynek dr. Óvá vezetése alatt tagjai voltek: Kovát! Imre po'gármest.er. dr. Sándorff, Vizner János, Kiss István, Bauer Károly, Rothauser Móricz és Pó-wi, Endre. , 0Ü Itt dr. Ó v á r y ecsetelte a had- ügy miniszternek a veszprémi lakta* nya-ügyet, vázolta az úgyis sokszoro*. san sújtott szegény város anyagi helyzetét., mely még súlyosbodnék azáltal, ha csakugyan elvezényeltet- nék innét — mint az terveztetik az egyik zászlóalj. Jelezte, hogy a laktanya megfelelőleg ki fog javit- tatni s kiszánttatni s így egészség» ügyi szempontból épen nem°fog ki* fogás alá esni. A képviselő meggyőző beszéde látható mély benyomást tett a mi- niszterre s ez kezet fogva a képvi- selővel, teljes határozottsággal kije- lentette, hogy bár tervben volt is a zászlóalj kivonása Veszprémből amennyiben a laktanya kiszárítására' tett Ígéret beváltatik — | okvetlenül Veszprémben fogja hagyni a zászlóaljat. A küldöttség éljenzéssel köszönte meg az ígéretet s szives búcsút vett a minisztertől. Az ez ügyben tanúsított sikeres fáradozásáért dr. Ó v á r y Ferencz mindenesetre az egész polgárság hálás elismerését vivta ki. Szombat, jul. 1. Segélypénz! A m. alispáni hivatalhoze héten befolyt és takarékpénztárilag kezeltetik; Magyar-Polány község gyűjtése 11 frt 43 kr. Német-Polány község gyűjtése 1 frt 57 kr. Pölöske község gyűjt 6 frt 05 kr. Borsod vármegye alispánjának gyűjtése 202 frt 80 kr. Adán rendezett hangverseny jövödelme beküldve Berdó István titkár és Rácz Jenő pénztárnok által 90 frt 78 kr. Szeniczi járás (Nyitra- megye) főszolgabírónak gyűjtése 38 frt — kr. Csongrádmegye alispánjának gyűjtése 15 frt — kr. A tatai műkedvelők által rendezett előadás tiszta jövödelme beküldve gr. Esterházy Móricz által 210 frt —kr. A „Budapesti Hírlap“ 21-ik küldeménye 117 frt 82 kr. Szahadkaváros közönségének adománya 500 frt — kr. Bács-Bodrogmegye alispánjának gyűjtése 20 frt 68 kr. Vasmegye alispánjának a körmendi járás területén eszközölt gyűjtése 28 frt 75 kr. Vasmegye alispánjának a körmendi járás területén eszközölt ujabbi gyűjtése 6 frt 43 kr. Vasmegye alispánjának a Szombathely járás területén eszközölt gyűjtése 4 frt 56 br. Alsó-Fehérmegye alispánjának gyűjtése 6 frt 80 kr. Az aradi jótékony nőegylet által rendezett hangverseny jö- vödelméböl 125 frt — kr. Pest-Pilis-Solt-Kiskun- megye alispánjának ujabbi gyűjtése 37 frt SiLkr* Udvarhelymegye alispánjának gyűjtése 27 frt 86 kr. Nyögér község gyűjt. 2 frt 05 kr. Nagy-Gyimóth község gyűjtése 2 frt 06 kr. Bakonyság közs. gyűjt. 3 frt — kr. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye alispánjának Szent-Márton-Kála községben eszközölt gyűjtése 15 frt 20 kr. A polgármesteri hivatalhoz e héten befolyt, s a veszprémi régi takarék- pénztárban kezeltetik: A „Pesti*Napló“ Pozsony szab. .kir. város főkapitánya Gölnitz bánya-város tanácsa Györffy Pongrácz a Magyar Újság utján Csolnoky Jenő gyűjtése Rákos Gyuláné salgótarjáni lakos gyűjtése 7 frt — kr. 30 frt — kr. 39 frt 10 kr. 5 frt 94 kr. 15 frt 10 kr. 280 írt 96 kr.
