Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-01-07 / 1. szám
"Veszprém, 1893. m XII. évfolyam. 1. szám. mm Szombat, jan. 7. V GGETLEN^ÍIRLAP jflegjelen minden szombaton, A lap ári. egész évre 6 frj; negyedévre I frt 50 lir; egyes szám ára 15 kr. Hirdetésük petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári illeték. Előfizetési felbivás a .VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP'1 , 1893. (tizenharmadik) évfolyamára. Tizenkét év áll már e hirlap háta ! mögött. A tizenkét év munkáiból, mik I közügyek fejlesztésére, a köz- 1 elleni ébrentartására irányultak, j „/a hírlap is kivette a maga részételem kerülte, de kereste ezt a munkát s a megye, a váró», a- Bulut«e— , partvidék érdekeit éber szemmel 1 őrizte, lelke teljével védte hétről- bétre, tizenkét éven át. A munkás, gondos szerkesztés, a költséges rendkívüli lapok kiadass , áltál, minden adott alkalommal nyilvánított előzékenység, elismerést vi- I yott ki e hirlap iránt úgy a vár- I megyében, mint a hazában s terem- Itett ennek oly alapot, melyen immár nagyobbra építhette erősségét. Pártszinezet nélkül munkált a közérdekek fejlesztése körül hirla| punk----mely radikális irányzatá| n ál fogva elterjedt néplapja a vár- | megyének. Mert nem egyes családi vagy klikkérdekek, hatalmi frakeziók, hanem a polgárok, a nép igazát védi. Annak keres segítő módot, hogy I nyomorából jobb jövőre segélje ; uj i vértadó forgolma nyíljék a megye I elhagyott vidékein át s pezsgő élet I fejljék az ország gyöngye legszebb. | de legnyomorultabb vidékén, a Balaton partjain. I Nógatatlan, felszóllitástalan tettük meg mindig ez irányban lelkiisme- ! retes publicistái kötelességünket a E nélkül, hogy kértünk, vagy vártunk I volna érte méltánylatot. Megérde- • melni, kivivni akartuk. Aztán nem I is kellett érte könyörögni. Igaz, hogy sokszor kénytelen a S nyilvánosság.—fáktőTa megkeményi- | ‘jeni a szivét s a visszavonás s a I közélet gonoszai ellen sbfpző fegy- B vert használni. Ám pajzsa" maga a I nyilvánosság, a nép, mely a küzde- 1 lem indokait szinről-szinre látja s I aztán ítél vagy elitéi.- Ami szellemi küzködésünk egyet- | len fegyvere, a toll alá is akárhany- I szór gyűjtött akárhány tüzaknát, I akárhány nyílt, vagy alattomos el- I lenségünk. Hát nem pehelyből volt I a toll; hanem vasból.. Nem lehes- I sen annak elégui. A ez él Iá ed- | ződött a'tűzben. ( Tizenkét hosszú év s a vármegye sok ezer független polgára tanúja ' volt ennek. S most, mikor terrénumunk, a R lap maga megnagyobbodott csak I azért, hogy hatékonyabb erővel, in- ■ tenzivebben s kimerítőbb erő- I vei szolgálhassa elvállalt hivatását, I a vármegye nyilt, őszinte független | közvéleményét — ekkor azt hisszük, van már garantiá arra elég, hogy ljfv marad ez a zászló, ez a szellemi oj-ganum, mely irányát czi- niében jeligeként hordja: nevéhez, múltjához, közönségéhez. '.Egyenes, tiszta betüjü, őszinte stílussal fogjuk megírni ezután is a mi véleményünket minden közdologról, hogy megértsék azt já embereink a palotákban s a nádas konyhákban egyaránt. Pontos, gyois hírszolgálattal kielégítjük a -hfeajovaira támasztott igényeket s rendkívüli kiadású lapjainkkal bizonyra mindig megjelenünk olvasóink előtt 5— i mikor azokat ettől a hírlaptól eddig is várták. Ezeket Ígérjük be. S mert be is fogjuk tartani: nem könyörögjük rá az elismerést eleve, semmiféle: frázissal. Megjön, ha megérdemeltük. Frázis nélkül. Reális alakban. Veszprém, 1892. Silvester est. A „Veszprémi Független Hirlap“ irodája. A „Veszprémi Független Hirlap” ára: Egy évre (jan.—decz.) 6 frt (12 korona.) Fél évre (jan —jjjn.) 3 frt (6 korona.) Negyedévre (jan.—márc.) l*/8 frt (3 korina.) A kiadóhivatal. Ahirlap irodjyl)pe(lfljn.g2ej Veszprém, Szabadi-utcza. A városi választások. Veszprém, jan. 6. A vili,jií választása a jövő ciüt 1 gyis f. hó I2-«n ' fog vájt© inklLu'TégDemenni. Nagy fontosságú ez a nap úgy a város, mint a polgárság érdekében. Mégis oly- csendes minden s oly csekély az érdeklődés, mintha csak arról volna sksf hogy a jövő évben ki legy-en—a^astregyi bíró. És ez volt veszedelme mindenha városunk közéletének. Ez szülte a tespedést és azt, hogy mig a szomszéd városok rohamosan haladnak és gvaraposznak, addig a mi városunk csak marad, és folytatja csendes contetoplatiót, mint akár egy fanatikus tjörök. Marad minden a régiben. Azaz, hogy dehbgy is marad; az adók és egyébb terhek folyton szaporodnak, úgy hogy a polgárság zöme már-már j leroskad az óriás teher alatt.. Tanácstalanul állunk és nincs, ki a vak éjben fáklyát gyújtana; nincs, ki az elmerülés veszélyében forgó hajó kormányát erős kézzel megfogná, és biztos révbe vezérelné. És mi következhetik ezután ? Mi következhetnék egyébb, mint | kétségbe' esés. Váljon ki és mi az oka mindennek, ha nem a polgárság, és ennek indolentiája! Gyönyörű szép dolog a szabadság, de csak'annak, a ki azt felismerni és megbecsülni tudja; annak a ki azzal élni akar és tud; a ki pedig erre képtelen, a ki a kellő’ időben ' neki nyújtott jó tanácsot, az orvos- ■ ágot el nem fogadja; annak tudjátok-e mi való:. k a ne s a k a! Lapunk hasábjain nem egyszer igyekeztünk a polgárságot halálos.,, lethargiájából felkölteni. Nem egyszer, de számtalanszor jeleztük a közelgő vészt, már akkor, mikor még azt a mutatkozó jelenségekből csak a tapasztalt férfiú képes felismerni. Reá mutattunk a módosra és eszközökre, melyek a boldoguláshoz vezetnek. És mit értünk el vele! Egyátalán semmit; avagy legfölebb azt, hogy a jobb érzésűéit közül néhányat* igazat adtak ugyan nekünk, de a kivitelre nézve, hiányzott az erős akarat, a vállalkozási szellem. És maradt minden a régiben. Je’eztük az irányt, melyben városunknak fejlődnie kell, ha boldogulni akarunk. Hetenként vitattuk, hogy egy jó vasúti politika, — új jövedelmi források megteremtése, — a helyes irányú nevelési emelése stb. volnának a rúgók, melyek városunk jólétének emelésére szolgálhatnának. Ezekhez soroltuk a kaszárnyaügy végmegoldását és a szomszédos Ba- laton-Almádi felvirágoztatását Hogy midezeket fnegvalósithas- suk, ahhoz egy oly efős, ügybuzgó és áldozatkész váró® képviseletre és magistratusra vat 'szükségünk, i mely^a kozóráék-et a L. nán. érdekelt fölé képes helyezni, az eddigi visszavonás, méltitlan gyanúsítás és széthúzás helyett vállvetve öszszraűködui tudjon. Az ily képviselet és magjstratus előtt nemcsak a látszólagos, hanem valóban létező akadályok is porba fognák hullani; és S munkát, a meghozott áldozatot a kívánt siker koszoruzni. A győzelem után pedig a város emelkedésének, a polgárság anyagi jóléte felvirágzásának okvetlen be kell következnie, r Azok az- önzetlen lelkű intézők, kik ez óhajtott győzelem kivívásához bármi csekély részben is hozzá járultak, jutalmukat elveendik; mert a nyomorból, a végpusztulásból kiemelt polgárság ezrei hálás és örömtelt szívvel nyújtják majdan jobbjaiknak a babér koszorút, &£. az utókor tisztelettel fogja környezni még maradékaikat is. Hogy azonban mindez bekövet- kezhessék, mutasson a polgárság nagyobb érdeklődést a küszöbön lévő választások iránt. Tegyék az ügyet bővebb megbeszélés tárgyáva. Szemléljék ki társaik közül az érdemesebbeket és azokat válasszák meg; fé're téve haragot és irigységet. Tekintet nélkül a sógorság vagy komáságra; hagyják ki a kombiuá- tióból azokat, kik eddig is az önérdeket a közérdek elé helyezték; hagyják ki azokat, a kik eddig is csak hiúságból szerezték meg a városi képviselőséget, de a kiknek becses személyét csak akkor látta a közgyűlés terme, mikor hivatal betöltésére, avagy valami scandalumra volt kilátás. Az ilyenek nem elő-, hanem csajt hátra mozdítják a közügyéit intézését, mert ezek és illetve elmaradásuk miatt volt szükség nem egyszer a közgyűlés újabb össze hi vására. Ellenzéki férfiaink pedig most, amidőn a választások napja elérkezett, törekedjenek híveiket győzelemre juttatni, hogy azoknak is legyen döntő szavuk a város érdekei előmozdítására. Mindegyik szavazó polgár jól ismeri legalább a saját poletájabeli polgártársait; tisztában van azok ! erkölcsi és szellemi tulajdonaival; miért is nincs szükség arra, hogy némely pakli mesterek ezéduláját elfogadja. Imi is tud mindenki. Tehát mielőtt az urna előtt megjelenik, tegye kezét szivére, és józan lelkiismerettel írja fel nevét ama polgártársának, kihez legjobban bízik s azután szavazzon arra. Mert kiválóan fontos kérdés az ma, hogy kik legyenek városi képviselők. Mert ezek fogják rövid időn megválasztani a városi tisztikart. Jggdigi legfőképpen attól függ .a várói jövője, hogy milyen lesz a* uj mijjjisztraijif > íme, nTt^fituk a felvilágosítást, az utasitást.A ki akar, az megért bennünket A ki a város felvirágzását és közvetve a maga boldogulását óhajtja, az azt a zászlót, melyet feltartottunk, követni fogja. A, ki pedig a literek után indul, azon agy sem lehet segíteni. A tisztujitáshoz tüzetesebben a következő számban fogunk hozzá szólani. I . Ki mint vet, úgy arat! Polgártársaink józan gondolkozásától függ, hogy a vetés jó legyen; a jó vetést pedig rendszerint az óhajtott kedvező aratás szokta követni. Adja a jó Isten! Az olasz borokról. Folytonos figyelemben kell tartanunk az olasz borok forgalmát, bár többszőr irtunk már róla, miután a borpiacz eddigi viszonyait, szokott arczát egészen átváltoztatta. Ma már a piaczon csak elvétve találunk magyar bort; a mi forgalomban is a korcsmák, fogadókban inkább csinált magyar bor, mint tőke leve. Olaszországban jól tudják a hely zetüoket, hogy szőlleink nagy részben elpusztultak, hogy a filloxera mellett az indolentia is nagy szerepet játszik — tehát felhasználják az alkalmat, s oly tömegesen történnek a szállittások nemcsak Ve- lencze vidékéről, hanem Marsala, Palermo, sőt még a szicziliai pro- vincziákból is. Száz és százezer mázsa terhekkel lepik el a hajók a . kikötőket, hol midőn a biztos átvizsgálta a hajón a borokat; a szállítók, nagy kereskedők úgy várnak a hordókra, a kirakodásra, mint a holló a dögre! Az még szerencsés szállító, ki borainak1 hozatalát maga közvetíti egyenesen Olaszországból, mert ezu- kor tartalom és erőre nézve egyformán kitűnő bort nyer; s a tengerpartról a hordókat egyenesen vasútra szállítja. így még kapunk jő és tiszta bort; de jaj azoknak a boroknak, melyeket már második, vagy épen harmadik kézből vesz a tengerparti pinczékből a kereskedő, mert ezek nagy részben már pancsoláson mentek keresztül; az olasz borok szin és erőre egyformán megbirván a pincze-keresztséget. Jól teszik tehát nagyobb szállítmányoknál fogadós és kereskedőink, egyenesen Olaszországból maguk hozatják boraikat, melyek csak tiszta állapotbau bocsáttatnak le a tengerről. Eddig a nagy vámok mellett a Dalmát borokkal voltunk ismeretségben, már t. i. mióta szőlleink I jEäztnlüak ; ma már ezeket is úgy naép’-Ssj^ák az ..Tasit termékek, hogy cs*.. rí rvarabbak is lévén az ol&a« terir^-v \ Az egészség főkini^y-N^ éji a» J embernek, jó lesz tehát- borokkal a megvizsgálás utjánTjfl» meveiségbe keveredni; űréit bis ’ csinált bort eleget kaphatunk i __ haz a is, száz és száz ezer hectoliter számra, sőt még nagynevű bortermő helyeinken is szüretelik már a — kutakat mint Villány, Tokajban stb. Akkor kár volna — tudva — külföldi pancsot venni, sót jő lesz itthon is őrizkedni. Egyébbiránt uj miniszteri rendelőt szabályozza az olasz borok behozatalát, mely decz. 15-ike óta érvényben van. Olasz borok, a melyek vitorlás hajókon medenezékben érkeznek a trieszti és fiumei szabad kikötőkben ugyanott vámhivatali ellenőrzés mellett, hordókba tétetnek át és ezután kerülnek beviteli kezelés alá — a 3 írt 20 krnyi vámdijtótel szerint kezelés alól nincsenek kizárva. — Ha olasz borok olasz intézeteknek kellőkép kitöltött vegyelemzési bizonyítványaival érkeznek, akkor ilyen küldeményeknél a felállított határ- számokkal való összehasonlítástól eltekintendő és egyszersmind a szesz-, társa lres-(M .zból 1= össíVn-onnt és gipsztartalomra ujabbi vizsgálsz valamint a boroknak netán iátrabyfesték anyagokkal festett - voltuk, tekintetében való megvizsgálása ÍV elhagyandó; . az ilyen bo- _ . r<|-a kivéve a kétség esetét j— véglegesen a 3 fct 20 kros vám- díjtétellel kezelendők. Abban az esetben, ha piemonti borokról van szó, a bizonylatból minden esetre ki ki kell tűnnie, hogy a szesztartalom 12 térfogat százalékkal meg- állapított határt nem haladja meg: Borküldemények, a melyek olasz vegyelemzési bizonylat nélkül érkeznek be, a bor megvizsgálását illetőleg megállapított határozmá- nyok értelmében kezelendők. — A Marsala jellegű (Typus Marsala) borok csak akkor kezelhetők a 3 frt 20 kros vámdijtétellel, ha szesztartalmuk 18 térfogat százalékot meg nem halad. Ezenkívül annak kikerülése végett, nehogy hasonló, szesz- ■te hozzáadás által előállított borok a kedvezményes elvámolásban részesülhessenek, a 3 frt 20 kros vám- díjtétellel vámkezelhető Marsala jellegű (Typus Marsala) bormennyisége évi 4000 bruttó métermázsában áh-y lapittatik meg és egyben megkiván- tatik, miszerint be legyen igazolva, Ihogy ezek a meghatározott mennyiségben behozható borok Palermo, Trapani, Messina és Catanlk szicíliai provinciák egyikéből származzanak; ilyen borokra az azokra nézve külön megállapított és a palermói, cataniai, vagy ripostói vegykisérletr' intézet által kiállított vegyelemzési bizonylatok fogadhatók el. Somogpármegye az utolsó negyedsiácadban. SlsSrrT — j. ^-----üJÍiáéSjfe ez évbérfj^B,^ mel y magában foglalja Somogyi megye 25 évi történetét hű leírás-1 ban, a mint azt átélte, megfigyelte™ s az eseményeket jegyezte. MegirvaMi lesz kulturális fejlődése a megyé- ■ nek; társadalmi alkotásai; politikai harczai pártjainknak s ezeknek hajtása a népre; minden egyes főbb.*--«» szereplő nú vonásokkal arczképezvé. Vezér férfiainak viselt dolgai, szereplése; egyéniségük jellemzése. Minden nevezetessebb megy.együlés, az ezekben történt határozatok s hatásuk a politikai és társadalmi | életre. A megyei mezőgazdaság haladása,. * éghajlati viszonyai és időjárása a megyének. Irodalmának fejlődése; lapjainak élete, hatása, iránya. Menynyivel növekedett adója ? s ezzel szemben jövedelmi forrása? Mennyi templom, iskola épült 25 év alatt? s mi volt a tanulók száma, mennyi most ? Jótékonysága egyes családoknak közintézetek és más czélokra. iTARCHA.l A konyes Kis szobában bús asszonyka Szorgalmasan varrogat, 'J’oljfnznatja. foltozgatja A megvásott rongyokat ... Kis fiának ruhácskái Azok á ypngydarabok . .. Nagyot sóhajt szegény asszony S szép szemében ícöny ragyog. Elméláz egy perezre, s félve Az ablakon kitekint; Vig leányka halad arra, Szerelmes pár jő megint. Oly élénk künn . . . úgy érezi Csupán ö az elhagyott . . . Néz mig lehet a pár után S szép szemében köny ragyog. Kis fia jő hozzá ekkor. Oly csintalan, oly vidám . . . De meglátja a felleget Eús anyjának homlokán. 0 is bús lesz . . . kérdi félve: tJő mamám, tán rossz vagyok?“ Megcsókolja anyja százszor S szép szemében köny ragyog. • . . Kinyílik az ajtó, belép Mámorosán most a férj . . . Nagy mogorván néz nejére S szidja, hogy mért nincs kenyér? Mért nem munkál szorgosabban, Ma éheznek, 6 az ok . . . • . . Feleleiül az asszonynak Szép szemében köny ragyog. Cz. A. J .a. — Elbeszélés. — Irta: H^ColrLár O-yuLla. (Folytatás) Villaílnosi ellenkezett és ügyesen adta okul, hogy jelenlegi írásával, pompás fizetésével nagyon meg van elégedve. — Xd, •- fce^W-kosza 6 méltósága, — a dolgod még meggondolhatja! . . . A#tán oly leány, minő a hágom ! . . . És ő méltósága rejtélyesen, hamiskásan .mosolygott. | A‘fiatal ember, ki nem akarta 5 méltóságát^ magára haragítani, udvariasan kijelenté, hogy különben majd meggondolja a dolgot. — ügy, úgy, — felelte a főispán, íiehehe, barátom, maga nagyon szerencsés ember lesz. Aztán; örvendve szorongatta meg az ifjú embn- kezét és sietett I megvinni húgának azt a hírt, hogy már megkezdte a talaj egyengetését és valószínű, hogy boldogul.ii fog. Villaroosi jmnjsokára észre vette, hogy Rézfalnsty Elvira' baronesse, a főispán húga, nagyon hoss asan kezd vele foglalkozni. Kissé unni kezdte a dolgot, de udvariisiak kellett lennie mégis a bárónővel (zjmbeőT ki pazarul vesztegette rá a szerelmes «pillantásokat.. ... Mártó jfalvy óénak nemsokára szintén feltűnt, * dolog, és mintha rosszul eset' volna a Szép özvegynek az a tudat, hogy gyermékb nevelőjét úgy körül rajongják a hölgyek és üonepelik. É< a fiatal asszoiá," bár nagyon körül volt S is minduntalan véve. udvariéitól, talált egy»egy pillanat at,- mikor lopva figyelemmel kísérte a doktort, ki mintha a főszolgabi- .fóná jtáfsaságában nagyon jól találná magát. fja a tudat, pedig egy kissé lehangolt* Mroskát, ki szórakozottan kezdett aztán, felelgetná a hozzá intézett kérdésekre. Persáe a hirtelen változás nem tűnt fel senkinek sem, , kiki el volt önmagával fog lalva. Időközben gníf Pálmay Eugén is megjelent a kastélyban. A gróf mintegy har- minezhat évesjesinos nap barnította arczu férfiú volt, sCegáus tartással; ki csak nem rég tért kassza afrikai útjáról, hol egy évig volt Oroszlán-vadászaton. Aztán naponkénti ésy szívesen látott vendége volt a kas támlák és nagyon sokat foglalkozott a fiától özvegygye]. Sokun egészen biztosra vették, hogy a gróf kérőként fog fi flépni és nem sokára újra oltárhoz vezeti Piroskát. Azt mindenki nagyon jól tudta, hogy a gróf még Már- tonfalvy éledében nagyon udvarolt a szép asszonynak, jii szivesen fogadta a hódolatát és mojst, mikor újra szabad, nem lehetetlen, Hogy szerelmével ajándékozza meg a rétiéntheteUen hőst, kiről a lapok annyit irtat Palmay gróf, kinek birtokai különben is határosak voltak a Mártonfalvy nagy birtokkal, a régi ismeretség kapcsán, egészen bizalmasan és fesztelenül csevegett Piroskával,-ki látszólag igen vidám és kedves volt a társaságban. Hanem íz a vidámság csak látszólagos és erőltet#t volt Mártoofalvynénál, holott ezivéfen bosszankodott, keserűség fogta «1, f/.t sem tudva, miért. Ilyenkor csípején aáusalgoít és a gróf ki hozza volt szókra a szép asszony nyajas szavaihoz, csodálkozva hallgatta, nem tudva mire vélni az egészet. Aztán, mint igen ió emberismerő, ki nagyon sokai tanulmányozta a nőket, hirtelen gondolattol niegkapatva, arra a meggyőződésre jutott, hogy i szép özvegy szive lángra lobbant és szerelnrt&iett a BZeme fehérJe,S’ " a gondol» kinieíidhatatlanul jól esett a l-lkének, mert szivében felébredi a remény, hogy Piroska viszonozza oly régóta vikz- szautasitott érzelmeit. Gróf Pálmay komolyan kezdett megbarátkozni a nősülén gondolatával. Már- tonialvyné igazán megennivalőan szépéé kedves asszony, ki hozzá még rengeteg gazdag is. Nem csoda hát, hogy egyre tüzesebben kezdte eL a szerelmi ostromot, melyből hogy diadulmasaD fog kikerülni, azt. már egészen biztosra vette. Sokszor igéb jókat nevetett a főispán ur ő méltósága buzgalmán, ki korához nem illő fiatalos hévvel és hódolateljes udvariassággal settenkedett a fiatal özvegy körül, ki maga is megmosolyogta a Mártonfalvy- birtokok után sóvárgő Adoniszt A többi fiatal'embírlől, kik Piroskának szépeleg- tek, korántsem tartott. Ugyan ki yenné azoknak a holdvilágos arczn ifjaknak bánatos sóhajait 'figyelembe ?... A gróf tehát csak az alkalmas pillanatot várta, mikor a döntő ütközetet megvívja. És ez az alkalom nem késett soká ... Martonfalvyné egy idő óta néha szó- talan, hallgatag volt. Rendesen, ha vendégei nem voltak, magara szeretett maradni, mig gyermeke a doktorral tett kirándulásokat és sétákat a városban és a vidéken. Piroska alig jött párszor össze Villámom válj de akkor is csak futólag váltottak pár udvarias szót. A doktor is hallgatott, Martonfalvyné is, míg Zoltán unnál élénkebben beszélgetett mindkettőjükkel. ^ iiisái'i Egy szép júliusi délután a nevelírlZol- tánnal dolgozott az árnyékos verandán. Rajzoltak mindketten. Zoltán mintáról mssolgatott, mig a doktor szórakozottan kapta le a park képét a verandáról nézve. A fiú e közben élénken csevegett a doktor bácsival és kedvesen hallgatta az egyes utasításokat, mikot. a rajzolás elemeiből neki Villamoai előadott.. nem tetten nyargalnak a szivétől ágyába és ayissz"^ ■ . No akkor igazán nekem kell kisegítenem a tudós urat,.—- fel éli tréfásan .. Piroska a még mindig álmélkodd emberek. — Nos, mondja igazán, micsoda nagy- vétke lehet? .... Ví Piroska szemei fürkészve hatolnak a fiul>»l emW- lolaébo. A nevelő kétségbe van esve, attól tart, hogy talán valamikép élárulta féltett titkát és most ki lesz gúnyolva érte. Szerette volna, ha. ott, álló helyóben elsfllyed. '■ _Nekem?... — hebegte, — Nem tud nám, hogy arra valaha vetemedni mertem volna! ... _ Igazán ? — kaczag Piroska vidáman. __ No lám, hogy jnegcaafolja öjimagáf... Nos n ézze ezt a lapot és- olvassa el ezt a pár sort, hiszen az önt érdekli. Azzal átadta a doktornak a .Magyar Hirlup“-of, melyben fokozatos örömmel olvasta, hogy a tudományos akadémia hirdetett pályázatán a kétezer forintos dijat az ő kis növénytani munkája nyerte el, mint alaposán #rt jó mű, mely a bi- j rálók feltétlen dícséretét érdemelte ."ki.- E tudat .-végtelou- örömmel töltötte be 3 a lelkát^és elragadtatásában kezet «ókolt a fiatal nőnék, ki mosolyogva mopdá:- A — “Ugyebár titkolóztunk, dbkíor u>’, 4^ lifru igy sül ki a turpisság! _ Nagyságod vágtáién bo1d(jjf§& tett e hírrel , mit almomban «em hitiem volna I megvalósíthatónak 1 -. .feleié Villamosj | Brúnó vidáman. ' — Most nemde eltagadja a jo kivanataimat a további ikrekhez? Ä kérdd Piroska újra kezét nyújtva a em' bernek, melyet az .l^latteljjwsn szónVm-A ^^lWvuafT>.V,l rk^jl^ű f ■ vetkeznek a versek a Buch der Lieder-hn Künn fényes, napsugaras volt minden. Meleg levegő csapta meg az ember ar- . czát. Vidám madárcsicsergés hallatszott j a kert fái közül. A fecskék élénken repyl destek a kastély homlokzata körül, átható illat terjengett a virágos ágyak felett. ‘ _ m A nevelő ábrándozni kezdett ezekében, mialatt Zoltán szorgalmasán rajfiplt. Egy- ; ezerre összerezzent az ábrándjaiba elmerült ifjú és a ruhasubogásra, valamint | könnyű léptekre hátrafordult. Mártonfal- ) vyné állott előtte igen csinos sétsöllözé- j kében, melyben ragyogó szépsége oly elő- ] nyösen vált ki | A doktor tiszteletteljesen üdvözölte Piroskát, míg a gyermek örvendezve szaladt anyjához, ki szeretettel csókol tu meg annak homlokát, -v ,, __ Nagy niaágot mondok, — kezdé sza vait a szép asszony a doktorhoz fordulva, néni találja ki bizonyára, bar en előre gratulálok érte. | —^Valóban nem tudom, — feleli a doktor kissé zavartan, — mi lehet az, ami nagyságodat annyira fellelkesül, hiába töröm bár rajta a fejemet. __ Hát nem sngja meg a szive ? .. I kérdi m osolyogva a fiatal asszony, merően nézve a doktor arczvonáeait. M Ob I ha arra merne hallgatni, amit bo- , londos nagy szive mond!. . . Micsoda lehetetlen nagy ostobaságokat találna most ki ez elé a remek asszony elé, ki divatos öltözékében olyan, mint egy szép álom megtestesülése. Csitt! te félénk szív, ne merj hangosan dobogni, mikqr az nem szabad! ... Brúnó nem tudja mire vémi a dolgot és mialatt egész lényén meglátszik zuvara, Í az özvegy bungoé kaczajra fakud, mi au- nál jobban elpiritja a fiat, 1 embert, ká-'A fejében bolondoS gondolatainak ee e'’,ábadult.^l -tóiczaiól
