Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-01-31 / 8. szám
Veszprém XL évfolyam. 8. szám. NzoiiioiiT, jan. ox. A setét fotográfia. Veszprém, jan. 31. Nemcsak a megye és Veszprémváros otografiája sötét, de sötét a köteleség is — mely ezt általunk bemutat- atja. Világos elméknek, tiszta lelkiisme- etü embereknek mutatjuk azt be: bár oeg vagyunk győződve arról, hogy okán fogják megnézni — a kiknek >bben részük van s a kiknek a szive- elke, miként e megye s város 10 éves otografiája: hát épen olyan sötét, fekete. A hirlap más helyén közöljük, hogy Veszprémváros, az utóbbi 10 év alatt ízámarányában, hivatalos kimutatás szerint nem csökkent, hanem 83 lélekkel szaporodott. Igaz, hogy ez a szaporodás nem jelenti még a természet törvényei szerinti szaporodást sem, melynek 10 év alatt be kellett volna, a megélhetés törvényei szerint állania. De jelenti legalább a megye székvárosa népszámlálóinak ambitióját, mely valószínűleg az emberi kor határain túl is lelkesülve, számlálta ösz- sze itt az embereket — s az emberjelölteket is. Nem inauguráljuk magunknak a fó- népszámláló biztosságot, nem is gyanúsítjuk a számadatait: azonban nem is örülünk a csekély szaporodásnak sem. Mert ol}7an város, melyben a nyomor akkora, bogy 12 ezer embernyi kevés lakosságából egyezer embert táplál szükség idején ingyen népkonyhán a többi szegény polgár: az a város sohse szaporodjék. Ne addig legalább, mig polgárainak állandó kenyeret nem biztosit. Mert az irgalomnak is határa van: a mely ott kezdődik — a hol a saját családunk iránt való kötelesség. Azt az istenadta legszebb erényt tulpróbálni, túlfeszíteni: bűn. Vétek önmagunk s a társadalom ellen! Pápaváros népszámlálói őszintén konstatálják, hogy nem szaporodtak. Megfogytak 450 emberrel. Hiába választották meg Láng Lajost, hiába lett a falkauagy-grófjuk főispán, hiába fúrták a nagy ártézi kutat és hiába temették be — mindhasztalan. Megfogytak 450 emberrel. Vájjon kik ők és merre van hazájuk ? És vájjon hol van a mi többi megyebeli népünk, mely, a szintén e hírlapunkban közlött hivatalos kimutatás szerint, a vármegye területéről 10 év óta eltűnt? Mi nyelte el ? A nyomorúság? Amerika? Vagy a sir? Szomorú liszta ez nagyon. A 10 év óta pusztuló megyei községek tisztája, íme a memento móri: Berhida, Hajmáskér, Kádárta, Kis- Hidegkut, Litér, Leányfalu, Márkó, Nagy-Hidegkut, Nagv-Vázsony, Ősi, Szent-Király-Szabadja (20%) Sóly, Vámos, Vörösberény, Bakonybél, Olaszfalu, Teás, Jásd, Csetény, Szápár, Acs- Teszér, B.-M.-Szombathely, Bánk, Sikátor, Péterd, Románd, B.-M.-Szt.-Király, B.-N.-Szt.-Király, Csesznek, Pápaváros, Csajágh, Enying. B.-Fökajár, Kenese, Mezőkomárom, Lepsény, Fokszabadi. Képzeljük, hogy a megye községeinek nagy része miért pusztult el. És látjuk, tudjuk, hogy miért fog ezután is pusztulni. Az a piczi föld, melyet e vármegyében nem boriinak erdők és nem a Balaton vize — az a piczi föld, mely nem az uradalmaké, de a szegény népé, az mindig csak egyforma kis kenyeret izzad ki, a? adó pedig 10 év óta minden évben több lett. A fillokszera pedig koldussá rágta a vármegye egy harmadrészét, mely a bortermelésből él: hát azért pusztult úgy a nép. De hát mitől pusztult még a fillokszera beütése előtt s mitől pusztul 10 év óta s ma is Veszprémváros ? Hogy csupán a fópiaczról elpusztult czégekröl is, amint toliunk alá jő, az alábbi szomorú lisztát állíthatjuk össze : Hova lettek e czégek ? ! Sthymmel János röfös, Urbán Endre üveges, Heiczman órás, Aschberger ékszerész, Sulteisz gabonakereskedő, Pol- lák Henrik diszmüárus, Gutliardt Tódor diszmüárus, Kindl Béla fűszeres, Rotli Henrik rőfös, Gscheidt István czukrász, Gscheidt Gyula diszmüárus, Heinrich Alajos könyvkereskedő, Béig és Kon vegyes nagykereskedők, Kovács Tivadar vegyeskereskedő, Auer Jákó bútorüzlet, Ziisz József fűszeres, Menczel Adolf divatkereskedő, Nagy Sándor korcsmáros, Szita Géza könyvnyomdász, Deuts Adolf fakereskedő, Hartman Adolf terményüzlet, Rotliau- ser kávéháztulajdonos, Krausz czipő- raktár, Pofijukéi ékszerész, Fleisman Julcsa divatárusnö. Kreutzer István mészáros, Kielberger vaskereskedő, Stet- ter Ede könyvnyomdász, Meidinger fűszeres, Copetti déli-gyümölcskereskedő, Grünhut üvegraktára stb. Hova lettek a c/.égek ? Jó kedvéből egy se ment el. Megállt a boltjuk előtt a végrehajtó, meg- íittette a dobot. Bröm-bröin ! Harmadszor ! S egy család boldogságának, kenyerének vége volt! De hát hiába itt a panasz, a siránkozás ! Hiába a szegények átka is. Az se fog itt a lelkiismeretlenségen. Még jó, hogy vannak forró szívvel biró emberek — kik az olyan óriási ínség idején, mint a mostani, pénzt adnak a szegények népkonyhájára, kiosztandó tűzifájára. De hogy akkor, mikor a legszegényebb iparos, a legnélkülözőbb ügyvédi proletár is (ki maga is rászorulna népkonyliai ételre s a szegények in- gyentüzifájára) az is odadja utolsó garasát — a véghetien nyomor enyhítésére : hogy akkor e megye s e város főboldogitójának, H a r a b a- s e v s z k y Henrik urnák hogy van szive ajándékfát elfogadni s eltüzelni ahelyett, hogy ő is venne s az ajándékkal együtt azt is osztatná szét, az általa halálra boldogított koldusnép között: azt az egyetlen lelkiismereti problémát még nem értjük. Talán megérti ő. A vármegye 10 éves sötét fotográfiájának — sötétlelkü szerzője. Hogyan áll a gönyő-győr-zircz-veszprémi vasút ? Veszprém, jan. 30, A gönyő-győr-zircz-veszprémi h. é. vasútra vonatkozó részletes tervek, költségelőirányzat s mind a többi szabályszerű műveletek a megejtett műszaki bejárás következtében a kereskedelmi miniszter úr által m. évi május havában kiadott rendeletben foglalt utasítás szerint teljesen elkészülvén, ezek alapján Tisza László és érdektársai a jelzett gönyő- győr-zircz-veszprémi vasút kiépítése érdekéből az említett vasútvonal közigazgatási bejárása iránti kérvényüket a tervekkel együtt a kereskedelmi minisztériumhoz 6273. sz. a. benyújtották. Es ez által a jelzett vasút ki nem építésére vonatkozó és ezzel kapcsolatba hozott többi — minden alapot nélkülöző hirek tárgytalanokká váltak. A Győr város kebelében a gönyö-györi | vonalszakasz ellen táplált s részben túlzott | aggodalmak teljes eloszlatása a hírlapi pole- j mia utján alig eszközölhető, mert a bárminő szerencsésen egybeállított számadatokat igen sokszor halomra dönti a tények logikája s a gyakorlati élet bizonyító ereje. A hozzánk illetékes helyről beérkezett tudósítás szerint ugyanis az engedményesek abban a meggyőződésben vannak, hogy Győr városra általában és egészben épen oly előnynyel lesz a jelzett vonalszakasz kiépítése, mint a többi érdekeltekre nézve; a győrvárosi kereskedelmi osztály azon része pedig, mely a jelzett vonalszakasz kiépítése által kezdetben netalán némi hátrányt fogna szenvedni, a közlekedés növekedése és ezzel az ipar, kereskedelem virágzásba hozatala folytán, szóval a közforgalom nivelláló hatalmánál fogva csakhamar megtalálandja az ellenértéket. A mondás, hogy „a mi a réven elvész, megtérül a vámon“ a jelen esetben szószerint alkalmazható. Ugyané vonalra vonatkozólag, szintén a legilletékesebb helyről vesszük hírlapunk • zártakor a következő érdekes sorokat, nie, lyek az immár rivális engedményesek kőI ' zelebbi actióját világítják meg. A nagymélt. kereskedelmi és közlekedési , miniszter ifj. gróf Batthyány Géza és Reé Jenőnek megadta az előmuukálati engedélyt, Győrből kiindulva Zirczen át Veszprémig ^ terjedő vicinális vasútvonalra. | Ezen vonal kiépülés esetén közvetlen csat- I lakozással fog bírni a dr. Matkovich Tivadar engedélyes által tervezett Veszprém-Lep- sény-Enying-Dombovár vasút vonallal, mely vonalak Bécs Győr gócpontokat Fiumével a ! „magyar tengerrel* és viszont a legrövidebb ' hosszban fogják összekötni. E vonalak lesznek azok, melyek legrövidebb, és legegyene- j sebb irányokkal legolcsóbban lesznek képesek Győr és vidékének úgy szt.-mártoni já- , rásnak, a téthi járás nagyrészének gabnáját, ! lisztjét, borát, szesz terményeit, ipar czikkeit, a Bakony eddigelé kiaknázatlan rengetegeinek fáját, kövét., nyersterményeit, különleges faiparát, a mező föld gazdagságait legrövidebb utón tehát legolcsóbban is a két végpontra elszállítsa és azoknak a világpiaczot megnyissa, a kereskedést megkönyítse. Engedményesek mint értesülünk rövid idő alatt beutazzák a győr-veszprémi vonalat, hogy az érdekeltség és a községek kívánalmait a vasút irányára és építésének mikéntjére nézve megismerhessék. A népszámlálás eredménye Veszprémben. Veszprémvárosi népszámlálás 1890-ik évi deczember hó 31-ike éjféli órája szerint a jelenlevő népességről. Betöltött lapok. Házi gyűjtő-lajstrom . . Férfi számláló-lap . Női „ „ . • • 1585. 5913. 6745. E szerint Veszprémvárosának férfi és nő lakosa összesen .................... Eg ybe vetve az 1880-ik évi népszámlálási eredménynyel . Mutatkozó szaporodás . Ehhez hozzászámítva Veszprémben jelenlevő honvédtiszti és legénység létszámát.......................... Ti: évi valóságos szaporodás összege ............................... 12 658. 12575. 83. 224. 307. Veszprém, 1891. január 28-án. Kováts Ignácz, v. aljegyző. Népszámlálás a Yeszprémi járásban. községek a hozzá tartozó pusztákkal 1890 1880 Balaton-Almádi 297 206 + 91 Bánd 745 724 „ 21 Berhida 1030 1111 — 81 Fáész 302 292 -f 10 Hajmáskér 879 880 — 1 Herend 884 845 — 39 Kádárta 645 666 — 21 K.-Hidegkut 360 365 — 5 Kiskovácsi 377 355 + 22 Litér 477 500 — 23 Leányfalu 409 414 — 5 Márkó 840 883 — 43 Nagy-Hidegkut 254 377 — 23 Nagy-V ázsony 2331 2367 — 36 Ősi 1812 1879 — 67 Uskü 1458 1421 -T 37 Peremarton 910 896 „ 14 Rátóth 1487 1486 „ 2 Szt.-Kir.-Szabadj a 1323 1562 — 1 229 Soóly 463 522 — 59 Tótvázsony 2022 1877 -f 145 Vámos 1534 1609 — 75 Vörösberény 790 726 — 64 Népszámlálás a zirczi járásban. községek a hozzá tartozó pusztákkal 1890 1880 Zircz 2290 2043 -f- 247 Bakonybél 1355 1365 — 10 Porva 834 816 + 18 N.-Esztergár 934 926 „ 8 Olaszfalu 1429 1541 — 112 Lókut 1834 1727 4- 107 Teés 1453 1497 — 44 Jásd 1279 1283 — 4 Dundar 1254 1211 -f 43 Csetény 1021 1034 — 13 B.-Nána 1205 1152 + 53 Röpke szónak éle csattan. A kaczaj gyors, mint a tűz ; Cseng a serleg szakadatlan — S tarka színben, száz alakban A bohó kedv gondot üz. A tudományok banqnetje. T AieZA. Költők Mátyás udvarában. IMdtyás király udvarában, Fönn a várban ős Budán Sok vitéz ur lakomán van ; Győzelemnek mámorában Mind csapongó, friss, vidám. Zúg a jó kedv, cseng a serleg, Szót fecsérel száz ajak. Árnya sincsen a keservnek — Vén bokákat összevernek Lassú tánczban az urak. Száll az est, már éjbe fordul Hollószárnyon az idő; De a lélek mégse zordul, — Az örömtűi és a bortul A vidámság egyre nő. Egy asztalhoz összeülnek. Szem tüzet szór, mell zihál; Aggot ifjú nem kerül meg, Kedvre együtt lelkesülnek — A köztük ott van a király. A király kész játszi szóra, Nincs fején a korona ■ És mellette perez az óra, Varázs minden mulatóra Szellemének mámora. S mikor a zaj égre törne, A király csak egyet int: Lantos ifjak állnak körbe — A int; uj vágygyal szebb gyönyörre, A került arcz — méla mind! Hallgat a szó, áll a serleg, A vitéz mind Csöndben ük; Mig a költők lantot vernek, Kél sóhaja száz kebelnek Es a borba könny vegyül. Múlt időbe — jövendőbe Száll a lélek a dalon : Drága emlék szebb lesz tőle, S uj reménynyel egybe szőve Fényt vető a fájdalom. És a. király fölragadja Es kihajtja serlegét — Es az asztalt im ott hagyja: Trónjára ül, úgy hallgatja A költőknek énekét. S elmerengve szól eképpery. , Ott a szellem, itt a rög! Még a trónon is csak érzem Elmúlásom, kora végem A dal mellett, mely örök.' Rudnyánszky Gyula. A hypothesisek városában, a képzelem telet melegítő termében gyűltek össze a rendszer-férfiak, hogy naplementekor, a 19. század utolsó évtizedében, megtartsák beszámoló beszédeiket és megállapítsák az emberiség tudományos jövőjét. Az ész autonómia, rationalizmus, spiritiz- mus, deismus, automismus, scholastica, geológia, atheismus, fatalismus, chemia, világtörténet determinismus — tevékeny részt vesznek a gyűlésben, híven védve egyszer elfoglalt álláspontjukat; mindegyik saját felfogásában véli feltalálhatni a vezércsillagot, mely egyedül vezérli az egész emberiséget a boldogság bona felé. Sikerült a terembe, hol összegyűltek, be- lopódznom; itt közlőm a hallott beszédeket. A gyűlés kezdetét veszi és mindjárt az ész autonómia szólal föl: „UraimíT Mindnyájan tudjuk, hogy keveset tudunk; de az a kevés, a mit óriási fáradsággal az embéri ész magának kivívott., az saját keblének gyöngye, nem segítette ennek megszerzésében senki és semmi. (Helyes.) Holmi természetfölötti rendet, mint mesét, ezennel átengedünk a gyermekkönyvtáraknak; fölveheti hangzatos szólamai közé az irodalom ; de itt, hol komoly és magas, hol megfontolt és indokolt szavak hangzanak, arról szó sem lehet. (Igaz, általános tetszés.) Éljen az ész függetlensége, mely lerázza magáról egy bíivVSs túlvilág bilincseit és a rablánczokból kardot kovácsol, hogy kivivja az igazság szabadságát.^, (Hosszantartó éljenzés.) Kellő komolysággal emelkedett fel ezután az atheismus. \ „Uraim oly erők szenderegnek a belátiiat- lan mindenség ölében, hogy azokat épp.en beláthatlanságuknál fogva teljesen átlátva csak egyet okoskodhatunk ki belőlük, azt ugyanis, hogy minden a mi lett, önmagától lett. Es ezért tudományosan nem magyarázható ki azon zavar, melybe elfogult leánykák néha a házasság előtt esnek, félelemből, hogy mit mond majd a világ, mert hiszen tudniok kellene, hogy a mi lett önmagától lett. Elég széles nekünk e világ, talpnnk alatt a föld, fejünk felett a többi testek diadalive és az előbbinél mélyebbre, az utóbbinál magasabbra törekednünk nem kell. (Taps). Nem áll, hogy mástól lettünk, — vagyunk és voltunk önmagunktól. Az anyag nem kenyér-kovász, nem gyúrta azt a teremtő keze ; hanem alakult önmagától, mert a mi lett, önmagától lett — egy felsőbb lénynek mellőzése, ez a tudományok genesise.“ Elénk figyelem kisérte a materialismus szavait: „Uraim! Az anyag mindig volt, mint csavargó nadrágján a folt, — ki merne kételkedni, hogy az anyag végtelen? Igaza van, collégámnak, az atheismusnak: hogy semmiféle végtelen, el nem fogadható és éppen ezért az anyag végtelen. Végy kezedbe egy zsemlét és tudd meg, hogy parányai végtelenek és ne panaszkodjál, ha kicsi; mert hiszen egy kicsinyben egy végtelenséget ettél meg. Ha szerelmet vallasz, joggal mondod, hogy szerelmed végtelen, hűséged, detto; mert három bolondság van — illetőleg nincs, de keresik — a világon : „örök lámpa, örök mozdony, örök szerelem.“ Elénk éljenzés kisérte e szavakat, olyannyira, hogy a fatalizmus alig tudott szóhoz jutni; — végre tért engedtek neki. „Uraim! fölöttünk a végzet uralkodik; kérlelhetlen vasszükségnek hódolunk. így van ez a tiszamenti gátakkal is; mert a dolgok lényege hoza magával, hogy oda olyan gátot alkalmazzanak, mely egy újabb áradás esetében még szomorúbbá tegye, mint ezelőtt volt, a helyzetet; ime a gátak fatuma. Ha a bor behatása alatt, az egyensúly hiánya fölött elmélkedünk, tudhatjuk, hogy utóiért a bor fatuma. Szabad téuyeink a fatum leple alatt nyújtóznak el; bölcsőnket más kéz csinálja, sírunkat más ássa, ámbár életünkkel mi adjuk az ásót a kezébe és számunkra a legjobb sirirat: „Ne mászszál fel a fára és nem esel le róla. Meghatva e szívhez szóló szavak által a tudományos társulat minden egyes tagja elmélkedett a hallottak felett, — a mély csend közepette megszólalt a determinismus : „Uraim ! egy hely van a mai társadalomban, hová nem protectio, hanem saját érdemei folytán jut el az ember és ez a börtön. De ha magukat a törvényszékeket az ész részrehajlatlan itélöszéke elé idézzzük, — nem kell őket elítélnünk ? hogy tudták büntetni az embert, kiben szabadság szabad akarat nincs, — kit belső szükségesség vezet tényeiben. Ha gyermekeid nem engedelmeskednek, büntetni talán nem fogod; a gyermekben is nyilvánul már az indok. Ha embertársát valaki e világból elsegité, egyszerűen tudomásul veendő, mert e ténye sem érdem, sem bűn. Ne várjuk tehát uraim a fejedelmek kegyét, hanem mondja ki az elzártak fölött az ész amuestiáját, mely szerint miután, nincs szabadság, jog és kötelesség, ugv nincs jutalom, vagy büntetés. Le a börtönökkel! Miután ninc> szabadság ; szabad országban mint szabad nép akarunk élni.* Ezen utolsó phrasis gyújtó hatással volt fellelkesült a tudós társaság. Egyetlen lény volt, kit nem kábítottak e a szavak ; neve: scholastica. Vagabundus. (Folyt, köv.)
