Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-05-30 / 25. szám
Veszprém 1891. XI. évfoyam. 25. szám. Szombat, május 30. Megjeleli minden szombaton. Alapára: egész évre 6 írt; negyedévre 1 frt 50 ki\; egyes szám ára 15 kr. — Hlrd ssek petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. A hi lap irodája: „Petöfi“-iutézet Ves/pim (városház-tér A nyomor emigrátiója. Veszprém, május 31. Még egyre özönlik ki a nép, a 13a- laton-vidékről — Amerikába. Hiába büntetik az ágenseket s hiába doboltatják ki a hatóságok a kiván- lorlási tilalmat — azért mégis csapatostul rajzanak el innét. Egyik csapatot visszatolonczolják, másik a túlsó faluvégen indul a keserves útra. Pénz már minél kevesebb ?rkezik Amerikából, mert a kereset a nagy embertódul ás miatt ott is megcsappant — azonban a siralmas leve- ek egyre szaporodnak. Azért a kivándorlás még egyre nő, mert itt a Balatonpartokon is egyre lő a szegénység, a munkátlanság, a íétségbeesés. A minap egy füredi ember jött hir- apunk irodájába s „bizalommal“ kért szerkesztőnktől felvilágosüást az ame- ikai viszonyok felül. Igyekeztünk a szegény embert lehenleg megnyugtatni, mire keservesen dfakadt: — Lássa, tekintetes ur, épenséggel íem lehet megélni. El voltam Kene- léig, meg a túlsó oldalra Badacsonyig lapszámot keresni, de nem volt. Maguk i volt szőllősgazdák is azt keresnének, iá volna. A halászatot betiltották, va- lászni nem szabad. Ha lopok, csak mgem csuknak be, csak engem etet a vármegye — de mi lesz akkor a szegény asszonynyal, meg a négy istenadta gyerekemmel addig odahaza? .............. lá t, tekintetes uram, itt el kell veszni lizonyosau. Megpróbálom a megélést násutt!“ így beszélt a kétségbeesett ember is —- quod erat demonstrandum?! A tegnapi postával pedig a következő sorokat írja nekünk alsóörsi tu- lósitónk: „Utazás Amerikába. Pintér József ilsóőrsi lakos szépen lefózte a francziákat, tik lóháton, veloczipéden, falábakon, gyalog tb. zarándokolnak Moszkvába. Pintér f. ió 27-én indult el egész családjával (6-od magával) Amerikába gyalog, magával vivőn gy 14 éves fiát is, ki mankón tud csak árni! .........Pintért a nyomorúság kény'z eritette a kivándorlásra, mivel hónapok da nem tudott családjának kenyeret er esni. Itthon eladta „czók-mók*-ját s 15 frttal s fa mankóival útra kelt, s már alán Bécs körül járnak ... Fia már fél ra múlva elfáradt, de azért nem tértek issza; mint hallatszik, példáját többen is követik, ki nek már utilevelök is megjött, csak egypár forintot szereznek, azután mennek Bio de Janeiróba.“ íme két szomorú fotográfiája a nyomor emigrátiójának. Egyik kétségbeejtőbb a másiknál. Hát talán mégis kellene a kormánynak valami modus vivendi-t találni, hogy a né]> kenyérhez jutna. Mert áldásos terv ugyan a homokos Balatonpart telepítése, de évek kellenek ho/zá — addig pedig uépte- lenné lesz vidékünk. Vegyék e dolgot szivükre országgyűlési képviselőink. Közel a kormányhoz — hamarább találnak meghallgatást. A hazafiasság 3 az emberszeretet kötelességét fognák teljesíteni azáltal. A gyór-veszprémi vasút közigazgatási bejárása. Veszprém, május 30. A gy őr-veszprémi helyi érdekű vasat közigazgatási bejárása május I 9. és 25. közt megtörtént és az alább jelzett napon Veszprémben ért véget. A bejárási biz. tagjai voltak : Geduly Gyula miniszteri oszt. tanácsos mint elnök, a vármegye részéről Kolosváry József főjegyző, Ányos László, Edlinger Titus, Hunkár Dezső, Ihász Lajos Kolosváry Kálmán, Szőnyeghy Alajos, Kletzár Eerencz, Paál Dénes. A m. kir. államvasutak részéről: Husvóth Alajos tisztviselő, Kondor és Bényey államvasuti főmérnökök. A es. és kir. hadügyminiszter részéről: Krenek Imre vasúti ezredbeli százados. A földmivelési miniszter részéről : Igaz Lajos culturrnérnök. Az engedményesek részéről lieé Jenő és Kis mérnök, mert gróf Batthány Géza és lieé Jenő engedményesek Tisza Lászlóval és Várady Gáborral kiegyeztek. Ezek minden jogaikat jogérvényesen rájuk ruházták és igy gr. Batthány Géza és lieé Jenő ezidószerint a vasút egyedüli engedményesei. A bejárás a legszebb rendben és kedvező eredménynyel folyt le. Az engedményesek által bemutatott tervek az összes érdekeltek által jól fogadtattak; kiilün óhaj egyedül Oszlop és vidéke részére emeltetett, s ez az, hogy a Czuha-völgy elkerülésével az oszlopi irány választassák s az engedményesek ki is jelentették, hogy az irány ellen, ha ez kivihető és az érdekeltek megfelelő áldozatot hoznak, kifogásuk nincsen ellene. Megáilapittattak ezután mindazon létesítmények, a melyek az utak elvezetése körül és a közlekedés érdekében, úgy a vasutbiztonság szempontjából, valamint közlekedési okokból szükségesek. A bejárás egész folyama méltán azon meggyőződést keltette, hogy a vasút kiépítése szükséges és hogy az valóban megtörténni is fog, ha az érdekeltek saját és ivadékaik érdekében követik azon hazafias nagylelkű példát, melyet Veszprémvármegye, a pannonhalmi főapátság és a zirczi apátság nagy anyagi hozzájárulásaikkal tanúsítottak. S nem is kételkedünk, hogy az be fog következni, — s ismét tanúi leszünk annak, hogy a gr. Esterházy család rédei és sz.-lászlói tagjai ott lesznek vármegyénk fejlődésének, gazdagodásának úttörői közt; ott, hol e megye minden lakosa megszokta őket elnökül tekinteni. A bakonyi vasút kiépítése javarészben most már az Esterházy grófoktól függ. — A Bakony egész lakossága reájok tekint s erős a hitünk, hogy nem fokunk csalódni. Felhőszakadás a Balatonparton. Veszprém, május 30. ^ Múlt vasárnap pusztító felhőszakadás robbant le az almádi- alsóörsi Balaton part okra, s oly rombolást vitt véghez, melyhez hasonlóra sok évtized óta nem emlékezünk. Egész reggel tikkasztó fülledt hőség uralgott s szellő se mozdult. Délben egyszerre fekete felhők tolongtak elő a délnyugati láthatárból s félegykor leszakadt az Istenit,élef, a szentkirály- szabadjai magaslaton, egész Felső- ‘ őrsig. A zúgó ár innen, két óriási folyamban rohant le Balaton-Almádi Remetevölgyébe s a Felső-Őrs alatti Alsó Örsre. Az almádi Remete-völgyben két ölnyi j magassan szédületes rohammal hömpölygőit az ár, kitépve a fákat, elliordva a szőllők földjét mindenünuét. Az árvíz erejéről fogalmat nyújthat az, hogy a Próder-birfok kőhidját. mely 20—30 mázsás sziklap irdó! álh, nyomtalanul elsodorta. A KompoHhy-park busz ölnyi bástyafalát szétrombolta, a két erős hidat elsöpörte, a partmenti fasorokat kitépte s levitte a részvénytársasági park ültetvényeire, melyeket teljesen tönkretett. A részvénytársaság, Balogh Károly, Véghely Dezső s Berleg József birtokait szörnyen szétdulta az ár s telehordta sziklákkal, iszappal. A rettenetes rombolás siralmas képet nyújtott. Sok évnyi szorgalom s ezernyi költség munkáját pusztította el 30 perez alatt ez a szörnyű katasztrófa. A fák elfagyása, a hernyópüsztitás után betetőzésül már csak ez a csapás kellett. Az alsóörsi pusztításról jelenti tudósítónk : Pusztító égiháboru dühöngött Alsó- Őrs és Lovas községekben f. hó 24-én éjjel esti 7 órától 1 1 óráig, s másnap ■ déli 1 órától 2 óráig. Az udvarokon s utczákou patakokban folyt a viz, ! a vetéseknek lapályos helyen lévő I részét földestől elmosta, úgyszintén a tavaszi palántákat D. A kaszálók hasznavehetetlenné váltak, mert az ár tele I t 7 hordta iszappal úgy, hogy azokat leka szálúi is alig lehetséges. Lovason az alantabb fekvő házakból ki kellett hordozóskodni; egy' pár villámcsapás is történt, de szerencsére kárt nem okozott. A nép úgyis el vo t keseredve a vetések silánysága miatt, most pedig az ár okozott kiszámithatlau károkat. Az ornithologok Eeszhelyeo. Keszthely, május 30. A budapesti II. nemzetközi ornitho- logiai congressus tizenkét tagja Herman Ottó orsz. képviselő a congressus alel- nökének és Chernél István — congressus főtitkárjának vezetése alatt Festetics Ta sziló gr. szives meghívása folytán a Kis-Balaton madárvilágának tudományos kikutatása végett f. hó 22-én Keszthelyre érkeztek. A tudósok, név- szerint: Homeyer Sándor őrnagy', afrikai utazó (Greisswald, Poroszország,) Báró D Hamonwillei (Mannville, Fran- cziaorsz.). Dr. Libenai Lorencz cs. kir. udv museuini custus (Bécs), Lovag Tschusi Sclmieidenhofen Victor (Villa Tenneuhof, Sa’zburg), Dr. Blasius Vilmos egyet, tanár (Braunschweig), Talszky József, tanár (Neutitschein, Morvaorsz.,) Dr. Michel Gyula (Bodenbach, Csehorsz.,) Mentzel J. tauár (Braunschweig,) Dr. Sterényi Hugó tanár (Székesfehérvár.) Huszty Ödön, hg. Esterházy tikárja (Lékválj és Herman Ottó kíséretében szeretetreméltó és szellemes neje, — virágokkal és zászlókkel ízlésesen díszített vonaton egv rendelkezésre bocsátott kilátásos külön szalonkocsiban reggel 4 órakor a vasúti állomáshoz értek, hol Pap Sándor jószágkormányzósági elnök és az általa a vendéglátó gról nevében meghívottak : Dr. Dunst Ferencz, Dr. Burány Gergely, Deininger Imre, I)r. Csanády Gusztáv, Lénárd Ernő, Dr. Lovnssy Sándor, Takácli Imre, Dr. Hanuy Ödön, Csirke Iván, Hegedűs Béla, Erdélyszky Ivtván, Párkány József, Tatarek Lajos, Kern Ágoston, Barna György, Molnár István, Petliő Lajos és Hoffman Soma által ünnepélyesen fogadtattak. A kölcsönös üdvözlés után D r. Duns t Ferencz a tudósokat hazafias beszéddel üdvözölte, melyre Dr. Blasius Vilmos felelt, köszönetének adva kifejezését a nem várt fényes fogadtatásért és örömét tolmácsolva, hogy alkalom nyujtatott neki ide jönni, hova oly örömest jött. A kölcsönös bemutatások után a vendégek és a fogadtatásukra megjelentek a készen állott grófi kocsikba ültek egy hosszú kocsisorban az ünnepélyessen fel lobogózott városon át a kies Hévízre rándultak. A veudégek elragadtatással beszéltek fényes fogadtatásukról és nem találtak szavakat azt megköszönni, hangoztatva, hogy első eset midőn az ornithologok tiszteletére egy várost fellobogóznak Keszthelyen történt meg, és el fogják vinni hírét a külföld minden vidékére, hogy Magyarországban van egy kis város: Keszthely, melynek lakosai annyi érzéket tanúsítottak a tudomány iránt, hogy képviselői tiszteletére házaikat lobogódiszbe öltöztették. Nem kevésbé ragadta el és ejtette bámulatba a vendégeket városunk és vidékének szépsége, Hévíz kies fekvés és forrásának gyógyeröe- Fürdés és reggeli után Garay Sándor fürdőbiztos csatlakozott, a Kis-Balafonlioz hajtott, hol a készen tartott csolnakokban a hévízi meleg éren és a Zala csatornáján átevezve a Kis-Balaton sík vizére érkezett. Gyönyörű látvány volt a 26 csolnak a mint a Kis-Balatonra evezett; egy kis hajórajhoz hasonlítva. A Kis Balatonon a grófi jószágigazgatóság intézkedései folytán az erdészeti hivatal által foganatosított ügyes rendezés a tudósoknak lehetővé tette, bogy a nádasok madárbirodalmába betekinthettek és azt teljesen megismerhették. — Szinről-sziore látták a kanalasgémek nagyszerű fészek telepeit, melyek a uádas belsejében úgyszólván egymást érik; ezekben főképen tojá_ f Csukássi József. Ki teljes életében szeretve szeretett; Sok szenvedés után a szive ölte meg. Hullám. A chic. A chic a legutóbbi idők terméke, éppen mint villanyvilágítás. A franczia nyelv és esprit em elégedett meg többé az eleganciával és ?y teremte magának a „chic“-két, valamint, ogy az amerikaiaknak halavány volt már gáz fénye, felfedezték tehát a villanyvilá- itást, Hogy mi az a chic? — fogják talán kérem önök tőlem. Bocsánatot kérek, hanem íkább írok a chicről 2 ives tárczaczikket, ernannt, hogy’ akár magyarul, akár angolul, ótul vagy bármi más nyelven meg tudnám tondani, hogy mi az. A chic franczia szó és nyelvünk talajába töltetve elvesztené fényét üdeségét. Tehát ne próbálja azt lefordítani nyelvünkre egy ‘agyar chauvinista se, mert ép úgy megjárja ele mint egyik igen ismert színi kritikusunk, 1 a bonvivant szó „életkedvükre fordi- >tta le. így voltunk a piquans-sal, a bagatel-lel és Tagyunk legújabban a cbic-kel is. A, SZ7nbázban, salonokban, szellemes tár-a an, utón útfélen mindenütt kisértett a eme.* ,AV?berek ele7nte nem tudták annak ér- me , e azért terjedt, ragadt az emberekre, a lanczia divat minden bohósága. Most azonban a társaságok és a salonokba járó ember már, fel nem tudja fogni, hogy ugyan mit csinálna 5, ha az ördögi kis chic szócska nem volna, mely kifejez mindent, igenis mindent, a mi elmés, szellemes, köny- nyed és mégis szeretetreméltó. Elegáns lehet a börzianer, sőt a vasárnapi lovas is; az elegantiát megveheted pénzért legfellebb még egy kis tanulás, majmolás és nyegleség kell a „kifogástalan* öltözékhez és kész az elegantia. Hanem a „chic* non fit, séd nascitur. A cbic-ket sem meg, sem eltanulni nem lehet, az embernek az egyénisége. A chic nem teremt külső divat alakokat, mint az elegantia, nem tűr meg feszes bábokat, kizárja az affectált urhatnámságot, a blasirt hányavetiséget és általában mindazon „distinguált alakokat.,* a melyeket olyan dúsan teremt meg egy nagyváros. A chicnek a következő négy feltétele van: a csin, elmésség, könnyedség és mindenekfelett a természetesség. Tartózkodom attól, hogy a chic eme négy alkatrészét egyenkint fejtegessem, de anyit mondhatok, hogy mindenki, aki azt majmolni akarja, a csínt, keresettséggel, az elmésséget élczczel, a könnyedséget hányavetiséggel és a természetisséget. mesterkéltséggel fogja felcserélni. A chic maga a kellem ; olyan mint a szépség ; adomány. Ue azért hogy kissé drastice szóljunk — a mi magában véve is elég arra, hogy a magunk részéről minden chicet eljátszunk — valamint a költő, aki nem lesz de születik, nem lesz igazi költő, ha azzá nem képződik, nem neveltetik, hanem megmarad mindvégig a Rousseu „természetes* állapotában : úgy csiszolni, faragni, kell az embert (mint a gyémántot, mely piszkos, ásványokkal van környezve), hogy a modor chické fejlődjék. Hanem az az egyén, a ki csak korlátolt szellemi tehetséggel bír, a kinél hiányzik a helyes irányú nevelés, a ki tulkomoly, nehézkes, nyárspolgári, avagy nagyúri módon phlegmutikus, az chic-re nem tehet szert soha, ha mindjárt annak elnyerését tűzte volna is ki életfeladatául. Az a férfi vagy hölgy is lehet azonban chic-es, aki nem szép, mert a chic nem privilégiuma a külső szépségnek. A chic könnyed és ügyes mozgást kivan, és tetszős, ha nem is szép, megjelenését, ottho- niasságot, egy kissé merész fellépést, amely azonban sohasem fajulhat arroganciává. Ezért az émelygős és tulintensiv, úgynevezett ideális kedélyek ép oly kevéssé képviselik a chic-et, mint a salonoknak bókoló udvarias és hódítani vágyó gavallér alakjai, Az öltözködésben chic az, ha valaki a legújabb divat szerint van ugyan öltözve, de az öltözet nem viseli magán azt a feszessége1, amely a toilletnek azt a jelleget adja, hogy az illető kiváló gonddal állitá azt össze, a ruhán sohase lássák meg a szabó vasalója. Tehát a kifogástalanul megkötött nyakkendő csokra, vagy ha valakire azt mondják, hogy mindig úgy jelenik meg, mintha skatulyából vették volna ki, az lehet elegantia, de sohasem lehet chic. Ami pedig belső oldalát illeti a chicnek, azt jellemezni vajmi nehéz. Ha találkoztatok már társaságban kedves urak és hölgyekkel, akik első pillanatra kivívták rokonszenvete- ket, akik mindenkinek tudnak valami kedveset mondani, anélkül, hogy bókolnáDak, akik tartózkodók anélkül, hogy büszkék volnának, beszédesek fecsegés nélkül, akaratlanul nyernek meg mindenkit, bar nem egyszer gúnyosak és csípősek, akik kedves ötleteikkel, megjegyzéseikkel örök derűben tartják az egész társaságot, szóval, akikről azt szokták mondani, hogy nekik minden jól áll: ezek kedvenczei a világnak és urai a chic-nek. De azért ne gondolja senki, hogy a chic kiváló privilégiuma volna az előkelő osztályoknak ; bár inkább található ott, ahol az anyagi gondok száműzve vannak és a társasági előnyökre nagy súly van fektetve. Az alsóbb osztályoknak is megvan a maga chic-je. Mikor. Göndör Sándor Pista bácsit (a Falu rosszában) lefekteti és hátán vereti el a c/.imbalmos nótáját, vagy mikor a hep- ciáskodó első lege'ny elkurjongatja magát a korcsmában, hogy „megverek valakit, vagy engem valaki* az chic, éppen olyan chic, mint mikor Duhaj Náczi beköti az egész ozigánybanda szemét, hogy ne lássanak semmit a világon és úgy húzzák el az 5 nótáját, épp olyan chic, mint mikor a mágnás urfiak között megy végbe a párbaj azon théma felett, hogy X. grófnő ezen vagy azon fjzon az estélyen piros, vagy kék harisnyát viselt-e? Ez utóbbi mondásom felett ne tessék amúgy könnyedén átsiklani, igen fontos dolog az, amiről most az egész kaszinó beszel, Természetesen a polgári osztálynál, annál, amely a szabadság és egyenlőség aer.ijában ura lett a világnak, szintén találkozunk a chic-kel. De a fáradhatlan munka, a komolyan felfogott hivatás, a napi gondok súlya nem képezuek kedvező talajt a chicre, bár ebben is megteremhetnek, aminthogy fel is található a chic a honoratior osztályben, dús anyagi jólétben, magasabb hivatalokon. A rendes életű nyár.-polgár, a garasos kereskedő, a pedáns és felszeg professzor, a nyegle firtli, a kapzsi prókátor soha sem léphet át a chic küszöbén. Hanem az irók és művészek, e két kiváltságos népe az emberiségnek, akiknek hivatása festeni az életet, ezt a komédiát a maga tragicumában, fenségében és prózai mindennapiságában egyaránt, oh ezeknek van fogékonyságuk minden iránt, ami emberi! Nincs is manapság kedveltebb alakja a közönségnek, mint egy-egy chices szó, vagy művész. Azon irók és művészek éléuk fogékonysággal bírnak minden iránt, ami felkapott, divatos és kelendő. Ok voltak tehát a chic első terjesztői is. A chicet nem találta fel senki, se el nem tanulta; a chic szabadalmazott tulajdona néhány kiváló egyénnek. A ch;c, bár oly értelemben, mint manap. kifejezésre nem is jutott, már ezredévek óta létezik. Chic volt az, mikor ama hires spártai hős a futárnak, a ki neki azt jelenté, hogy a perzsák annyian vannak, hogy nyilaik el homály ositják a napot — azt monda, hogy „sebaj, legalább árnyekbm fogunk harezolni. Chic volt, amikor Nagy Sándor a világhódító apjának, Macedóniai Fülöpnek egy újabb győzelmi hire're felkiáltott: atyám, te meghódítasz mindent — mi fog maradni az én számomra. Chic volt az is, mikor egy szellemes franczia egy álarezos bálon Diogenesnek öltözve, égő gyertyával járt a tömeg között és bölcs rövidlátással mindenkire rávilágított és azt án megvető lenézéssel ment tovább. E különös alak magára vonta a zajló tömeg egész figyelmét. Egyszerre csak a Nagy Napoleon kerül a külöucz bölcs lámpása elé. Nagy csend köröskörül. A tudós mereven nézi meg a császárt. De egyszerre kiderül komor ar- czulatja, hirtelen elfujja a gyertya lángját és egy Diogenestől nem várt ügyes meghajlással annyit mond: „en fin, je trouve mou hőmmé!“ Mikor a Jókai Beres bárója Kőcseppi Evelina ő nagyságának mondja: „Nagyságos asszonyom ! csak egyet sajnálok a mai szép napon, és ez az, hogy miért nem kereszteltek engem Adámnak* — ez több a gomba módra termő bóknál, ez chic. Mikor egy angol lady azt mondja férjének, hogy ő neki a fekete ruha igen jól áll és nagyon szeretne fekete ruhát viselni és 5 lordsága erre igy válaszol: „Mylady, ön engem öngyilkosságra provokál* — ez chic, még pedig a javából. Érted-e már nyájas olvasóm, hogy mi az a chic? Eu érzem, hogy ilyen hosszasan és unalmasan Írni — nem chic. 0r. Bácskay Albert.
