Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-04-25 / 20. szám
Veszprém 1891. XI. évfoyam. 20. szám. Szombat, ápr. 25. > mm Megjeleni minden szombaton. — A lap ára : egész évre 6 fi t ; negyedévre 1 írt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdet sek petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petőd“-intézet Veszpem (városház-tér) A kivándorloltak siralma. Veszprém, április 25. Hiába prédikáltam évek óta, ami kétségbeesett szegény népünknek arról, hogy ne tekintsék Amerikát az aranyhegyek országának, mert mint teu- gerész több Ízben voltam odaát s ismerem e világrész minden vidékét ép ngy, mint hazámat; hát nem a köny- nyü élet s a körmvü gazdagodás országa az, hanem a nehéz munka, a szívtelenség, könyörtelenség, a rideg üzlet világa az — melyben a tőke kiszívja a munkások vérét s százával pusztulnak el a rettentően túlfeszített baromi munka súlya alatt. Hasztalan volt. Inkább hittek az ügynököknek s elmentek, túl a tengeren. Hát azon voltam, hogy a kivándor- lottaktól jött levelekhez hozzájussak. Hogy ezeknek a leveleknek bemutatásával igazoljam, szegény népünknek tett pródikáczióimat. Azoknak a leveleknek, az. ő véreik, rokonaik szavának majd hisznek jobban. Közlök ime három levelet, melyeket 3 ajkai ember irt, kik 1891. január havában vándoroltak ki Amerikába. Az első levél Írója B e d e n i c s : Antal szabómester Ajkáról; 50 éves, nős, 6 gyermek atyja, csinos háza van Ajkán. Itt hagyta a nyomorban nejét s 6 kis gyermekét. A második levelet irta Szabó Imre 23 éves fiatal földmives; Ajkán háza, szölleje van. Pölkerekedett Csizmadia Ján#s nevű 28 éves sógorával s együtt mentek Amerikába szerencsét próbálni. Még őket megelőzőleg vándorolt ki Rózsás József s ez az, kit Szabó Imre a levelében „Rózsás keresztapám“-nak hiv. A harmadik levél írója ez a R ó- z s ás József földmives, 45 éves, Ajkán kis háza s pár hold földje van. Nejét itthon hagyta s úgy ment ki, az idegen világ nyomorába. Ez 3 levelet is irt már haza. Az első levélben panaszkodik, hogy munkát alig hogy kaphat: kőszenet válogat, majd az ujjai kopnak el, — és kap naponként 64 üzentet. Beteges, a melle fáj, s nem nvughatik, mert akkor éhen vész el. Esténként orvos látogatja, orvossággal is él . . . jó táplálékra is szüksége volna, de nem kerül; kávéját is feketén issza, mert a tej 4 cent — ami a mi pénzünk szerint 10 kr. Bánja . . . nagyon bánja, hogy elment. A második levelet közlöm szószerint. A levelek eredeti kéziratait főtisztelendő Parragh Lajos ajkai ev. ref. lelkész, a vidék legtiszteletreméltóbb nesztora, hazafias lelkű munkatársunk őrzi s azokat bárkinek eredetben megmutathatja. Ezek előre bocsátása után ime itt a levelek : Freeland, febr. 10. 1891. Szeretett testvér Károly és kedves övéid! Mit írjak, mint hogy szerencsésen ideérkeztem, •sokat tudnék írni, de szivem faj, ba reátok gondolok ... én boldogtalan! Nincs semmi remény az élethez itt, csak az a szerenc-iém, hogy egy igen becsületes magyar emberhez kerültem, még idáig semmi keresetem sem volt, csak tavaszszal lehet várni, bányába nem megyek, itt minden nap szerencsétlenségek esnek a bányában. Ha egy kis pénzre tudnék szert tenni, Philadelfiába mennék. Te boldog vagy, ha te kijönnél s veled milliomokat hoznál, mégsem lennél oly bob bog, mint otthon, csak maradj kedves testvér a magyar hazában ; ez oly idegen hely, hogy ki sem lehet mondani, ez az idegen angol nyelv, soha sem szokom meg, Csak annyit irok, hogy ne jöjj. K/pu’os embernek itt nincs jövője. Reszket a kezein, nem birök Írni, eszemsincs helyén, igen fáj a szivem. Isten veletek, legyetek boldogok. Boldog napokat kívánok minden hazámfiának. Fogadd őszinte üdvözletemet. Csókoltatom szeretett gyermekeimet, úgyis meghalok értük. Bedenits, na. k. Aáre8zom, ha írsz : ,, ^ b 0 r a y Albert urnái, Bedenits Antalnak. • C. B. 49. Freeland Luzerne. Co. Ca. Nord- Amerika, Tisztelettel kelt levelem Audenied, márcz. hó 24-ik napján 1891 ben. Tudó'itom kedves Édes anyám a soromat, ezen levél által. Kívánom az én Jó Istenemtől, hogy ezen pár soraim a legállandóbb egészségbe találja őket, a melyet tiszta szivemből kivánok mindnyájuknak. Hála az ég urának — nagy veszedelmek közt ide értünk Amerikába. Mert nagy vihar volt ... A mindenható nagy Ur Isten szerencsésen ide segített bennünket Tudatom, hogy együtt gyüttünk a Csizmadia Jánossal és a többekkel. Hogy el gyüttünk hazulról abba a hétbe szombaton ültünk föl, de csak mink kelten, mivel ezekkel a hajón találkoztunk. Annak a városnak a neve, a hol fölültünk Amsterdam és a hajó neve Rotterdám, 15 napig gyüttünk rajta, nagyon lassan gyütt, Rossz étkezés volt rajta, nagyon hánytak, de én Hala Isten nem, hanem egy nap semmit sem ettem, mert meghűlt a torkom és igen fájt. Hánis 8 napig betegeskedett. Nevjorkba raegszélledtünk, azok el mentek Fíksz Miskához, mink elgyüttünk Betlehembe, és itt is éjjel értünk. Szerencsénkre 5 sopronmegyei magyar gyerekek voltak kinn. De a városba má lefeküdtek, mert itt nem úgy van, mint minálunk, hogy korcsmába lehetne szállásra menni. Mink csaknem az ég alatt köllött megviradni, hanem 8 tót is vót ott velünk, hát egy tótnál háltunk a padláson, majd bizon mink másnap azt gondoltuk, ruig egy kis pénzünk van menjünk odébb, mert itt felül 4000 ember munka nélkül van. Sokan haza irtak pénzért és vissza mentek, mert itt csaknem éhen vesztek el, itt hogy értünk, egyik jobban panaszkodott, mint a másik. Mink elgyüt- tünk ide, ahol a Janka volt. De az már elment. A Rózsás keresztapámmal vagyunk egy helen egy sopronmegyei gazdánál, hanem a kik szándékoznak kigyüni, el ne induljanak, mert bizon jobb Magyarországba koldulni, mert itt azt sem lehet. Jobb lett volna nekem ott koldulni, de nem hittek a Rozsás levelinek és a Bedenics levelinek: Pedig úgy van mint azok is megírták. Hanem nem kivánok egy felebarátomnak ilyen szerencsét mint nekünk van, mert bizony még idáig dolgunk nine*, hanem majd talán lesz, mert ezek is inejd elmennek odébb, — hát biztatnak, hogy csak ne búsuljunk, majd együtt elmenjünk oda abba a bányába, csak bizzunk abba a jó istenben, mert ki az Istenben bizik, meg nem csalatkozik, kérem az Istent, hogy csak erőt, egészséget adjon, hogy ha dolgot kapunk, csak annyira segél- jen, hogy mégegyszer vissza rneh essünk honunkba. A sógorom ha ir levelet, irgyák meg neki, hogy itt vagyok a Zöld begyen, kezdődik meg április elsején az uj bánya, vasút és oda megyünk el, és gyüjön ő is oda, hogy együtt lehessünk. Tisztölte- tem az egész rokonságot, Barátokat, Szomszédokat. Ezzel bezárom levelem, maradok Hű fia jó anyámnak és szeretett testvértek. Megbocsássatok hibás írásomért, mert könyektől alig látom betűimet, most már én szerencsétlen vagyok, levelet nem Írhatnak, mert nem tudom biztosan hollétemet, majd irok, ba másként leszek, maradok tisztelettel jó fia jó anyámnak és jó testvértek Imre. A szerencsétlenséget köszönöm magamnak. Szabó Imre. ni. Kelt levelem január 15-ikén. Hozzám érkezeit levelet megkaptam 2-án. Kedves jó feleségem! és jó testvéreim! A hozzám küldött levelet megkaptam, a mit nagy örömmel fogadtam, és már azt is köszönöm, hogy itthonn nem késel az Írással, és most már azt Írhatom, hogy már ol rosszul megy, hogy nem is lehet várni, hogy jobbr/ fordulna, mert én is február elsőjén álltam munkába kübányába. hanem csak bizon 64 czent 8 órára, a biz oly kevés, hogy kosztra sem ölég, idáig az volt a szerencsém, hogy a jó földinél voltam, úgy voltam mint magam házánál let em volna; de bizon megmásult a dolog febr. 14-én, mert az Jánka István, ki még az 1890-ik év elején elmen1', később nejét is kivitette — elmegy innét messze, a hol a sógora van, ami igen faj nekem; de most már igy van, amit bánok. Kedves feleségem azon kérlek, hogy csak te jól gondoskodjál mindenről, hogyha én oly messze világba vagyok is, majd az Isten talán megsegít, esak egészségem legyen, de az nem a legjobb van, de azért nem engedek magamnak, örülök, hogy munkába vagyok. Hogyha márcziust itt eltölthetem, már akkor el akarok Zöld-hegyre menni; úgy mondják, hogy ott jobb lesz és csak arra kérlek feleségem, te ügyeskedj otthon jól, majd én amint legjobbnak gondolom úgy teszek, hogyha a jó Isten egészséget ád, csak úgy segíthetek magunkon, máskép nem. Csudálkozom azon, hogy magad lakd, hát miért nem veszel oda valami jóravaló lakót? írd meg azt is, hogy azok a kis disznaid hogyan diszlenek, azt is, hogy a takarmánt hogyan adtad el, szóval mindenről szeretnék tudni, azt ne is rösteld édes jó feleségem; — és az a jó bátyám ne haragudjék, mikor eljöttem, hogy nem beszéltem vele, ne csodáld, mert csaknem a szivem szakadt le, hogy közületek el köllött öregségemre más világrészbe menni. Csak te ne biztatta! volna jó feleségem ... ; most othon volnék és úgy volna legjobb. Ezzel bezárom levelemet jó »zivvel, legjobb j egészség találjon benneteket kedves feleségem. • Rózsás József. Íme igy hangzanak, az ez évben kivándorlott szegény véreink sirámon levelei. A nyomor, mely halálba viszi ókét előbb-utóbb, valóban szivet rázó. Olvassák el e leveleket megyém kivándorolni akaró szegény népei. S most már higyék el nekem, hogy ilyen szenvedésekre kiutazni — őrültség. Nyomorogni itt is lehet — és nem fáj legalább úgy, mint idegen világban, négyezer mértföld- nyíre a magyar hazától. Ehirlapomból megfelelő számú példányokat, 100 dbot tettem át egyúttal, a megye jár. fŐszolgabiráihoz, hogy azokat, a szegény elkábitott nép felvilágosítására illető jegyzőik-biráik által, szerte a községekben olvastassák fel. Hiszem, hogy e hazafias s humánus inteneziómat, úgy a t. főszolgabirák, mint a jegyző urak s bírák méltányolván — érvényre emelik. S ha ezáltal az őrületes Amerika — lázt enyhitlietők : az emberiességnek s hazánk iránti kötelességünknek tettünk eleget. Isten áldása legyen együttható törekvéseinken ! Kompolthy Tivadar. Kivándorlás Alsó-Örs vidékéről. (k „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Alsó-Örs, ápril 25. Valóban megdöbbentő a kivándorlás terjedése. A szegény köznép, ki eddig halálig ragaszkodott ősi tűzhelyéhez, most vándorbotot fog, neki indul egy előtte teljesen I ismeretlen világrésznek. Es mindez miért? Talán a hazaszeretet lazult meg a nép szi- ' vében ? Talán megunta ős lakát, szülőföldjét ? Nem! Él még a hazaszeretet az emberi kebelben, a nép ragaszkodik szülőföldjéhez, nem örömest hagyja itt rokonait, barátait, ismerőseit, de mit tegyen, mikor nincs meg a napi kenyere ! Csak az tudja igazán, aki a nép között él. mily általános a nyomor. Kicsordul a szülő könye, mikor gyermeke kenyeret kér tőle — s nincs egy falat sem! Éhes, rongyos, ruhátlan a nép, sem kenyeret, sem ruhát, sem tűzifát nem tud szerezni. Nincs munka az egész Felsö-B ilaton mellett! Nem kell metszetni, kapáltatni, szánt, vet mindenki maga. A halászat tiltva, az erdő lezárva. Hogy éljen most már a nép? Valóban szomorú kép, de még szomorúbb lesz, ha hozzá számítjuk azt, hogy az adó folyton emelkedik. Csoda-e hát, ha az önfentartás ösztöne vándorbotot ád az éhező kezébe ? Csoda-e. hogy ma már mindenütt Amerikáról beszélnek ? Péter találkozik Pállal: Péter: Igaz-e, hogy elmégys/. ? Pál : Hova ? Péter: Hát oda át! . . . (értsd : Amerikába) így beszél most a nép arról a földről, melyet csak nevéről ismer, melyet a nyomor ismertet meg vele. Az egész Felső-Balatonvidék mozog, csak azt várják, hogy valaki megkezdje falujok- ból, azután mennek Amerikába. Abó-Örsröl is sokan készülnek. Már voltak is néhányan Herenden Rozsicsnál beiratkozni, aki — úgy látszik — nagyon ért a nyelvükön. Most mar csak az útleveleket várják Ro- zsicstól. íme, igy állunk. Hiába a vfiszatolonczolás, hiábaamagvas predicatin' adjanak a népnek dolgot, hogy ne kelljen éhesen, rongyosan látnia családját, s hogy megkereshesse a napi kenyeret: akkor e nép itt él, itt is fog meghalni. Nagy Dénes, __________________ev. reform. tanító. A yeszprémmegyei népvándorlás. A mi Magyarország megyéiben itt-ott szórványosan történt, hogy több család elment jobb hazát keresni, Veszprémmegyében számos községből oly tömegekben történik, bogy megdöbbent minden magyar embert. Egész utczák lakossága keresi a vándorbotot és csapatostól ott hagyja a falut, hol született, hol kedveseinek sírjai vannak, hol ott vau a szomszédban testvér, rokon, jóbarát. Mind Dem használ semmir,! a kenyér mindezeknél előbb való, ami pedig elfogyott! Igen, elfogyott! Az ős Bakony pusztulóban ; a rengeteg erdőt jó részben kiirtották; az alatta futó vasútvonal katlanjai emésztik, s a hol ezer és ezer holdon a lako.-ság a fa feldolgozásból élt, faragott, vésett, alkotott — habár primitiv házi és gazdasági összegeket — ott ma nem leven már elég fa feldolgozni való, nincs munka; s ahol munka Dines, ott nincs kenyér! Aki a Bakonyvideket ismeri, ott a szántóföld nem hoz valami nagy hasznot, sőt megélhetési reményt sem, mert a polgárság szántóföldje — kinek van is — nem szélesebb, mint nadrágszija ... Ez is begy-völgy, vízmosás, rókalakás ; májusig nem megy róla le a hó és szeptemberben már megüli a köd és veri az eső. Hol és mit termeszszen a nép? miből éljen? Tán menjen munkára? Ugyan hova? Tan Puzdor Gyula egykori szénbányájába? Tán a herendi porczellángyárba ? Ez csak csepp volna a tengerben, annyi község lakosságának. Tán Veszprémbe? Hiszen magának a városnak is arrnyi kenyér után vágyója van, hogy ezeknek sem tud munkát adni! Aztán a Bakönyba elrejtett községekből lejönni mértföldekre napszámba vagy állandó munkára, ez már maga népvándorlás, hacsak úgy nem tesznek, mint a drótos tótok, kik nyakukba veszik az országot s egy esztendőben egyszer látogatnak haza, mikor a zubbony rongyos! A szegény nép családszerető, tűzhelyének őrzője s nem megy el 60—70 mértföldre kenyérkeresetre, mint a kutséber a Karszt- ról! . . . Ha a polgárcsalád egyszer kenyér után hosszú útra kel, az nem tér haza soha, hanem otthagyja mindenét, vagy eladja és családostól vándorol Amerikáig! Ma már a hazafiság s a „Szózattal“ nem lehet megmar asztani a népet, melynek kenyér kell, mert azt mondja: első sorban ennem, élnem kell s csak aztán lehetek hazafi s dalolhatom a „Hazádnak rendületlenül“ ez. dalt! Ez keserű igazság ! de igy van ! S Veszpremmegyének a Bakonynál volt még egy áldottabb vidéke is: hol anyetej csergedezett a tőkékről . . . Hol az országnak legszebb és jobb izü gyümölcse termett. Hol a villák és kéjlakók a tengerszem sima tükrében fiirödve, a begykoszoru tövében virágözön közt tiprott még a munkásnép is, nemcsak a kéjvágyó ... Az ország irói ide festették a paradicsomot s keresték Adám és Éva sírját, hogy ilt, itt kell lenni . . . Itt termettek az első tiltott arany gyümölcsök ... A kígyó itt csábított először s a szent történet ideje itt datálódik . . . Itt a Zala- és Veszprémmegyék közös birtokán. Kenésétől le egészen Keszthelyig, hol a hegyek bora királyok asztalára került s egy Kisfaludy lánglelke kapta az ihletet a tájszépségétől örökkön élő szerelmi dalaira. Ez a vidék nem Bakony, hol vaddisznók, sasok, tanyáznak s a zúzmara, hó és köd az öröklakók ... És mégis ? És mégis kivándorlás előtt áll a nép egy része . . . Innét a paradicsomból, hova mesz- sze országból jöttek az utasok szórakozni, meggyógyulni s kéjben úszni! Vándorolni készül a paradicsomból, hol nincs kenyér, egy bár zordabb hazába, hol a verejtéknek mégnem vették el a csapások áldását s a siró éhes gyermeknek nem mondhatja az édes anyja: nincs gyermekein és nincs! A phylloxera itt tönkretette a nép keresetforrását, szép széliéit; mit ét neki ma már háza, bölcsöhelye, a B .laton tükre, hogy meglássa benne szegénységét? hogy végig könnyezze azt a földet, melyen egykor örömdala zengett?! . . . Aki végignéz e végtelen pusztaságon s látja a kétségbeesett családokat munka és kenyér nélkül, — az nem mondhatja, hogy maradj . . . maradj . . . énekelj a hazának szép verseket étien! . . . Hanem azt mondja, menj oda, hol karodnak ereje, homlokodnak verejtéke még megvigasztalhatja siró gyermekedet !! Csakhogy mi nem azt mondjuk: vándoroljatok ki, — hanem mig a hazának egy talpalatnyi földje van, mely munkát s igy kenyeret adhat — menjetek oda munkára. Hazát cserélni, mint ködment, vagy szűrt, nem oly könnyű dolog s kenyér nélkül kint hazátlannak lenni, még nagyobb csapás, mint itthon fél kenyéren élni, vagy csak vidékeket cserélni a hazában. Igen ám, hanem hiában irta a jonrnalisz- tika, hogy Amerikában sincs kenyér, Ott is sok a munkás, ember-hátán az ember, maguk az amerikai hatóságok is biaban figyelmeztettek: hogy ott is éhen lehet halni, mert a munkánál több az ember; maga China megtöltene országrészeket! ezek pedig értik a munkát jobban mint mi! A sok katasztrófa, a tengeren túl elhangzik! Itt bent a szigorú tilalom, ellenőrzés mit használ, mert végtére is azt eltiltani nem lehet, hogy valaki útlevelet ne váltson, ha vándorolni akar. Hiába minden ! mert hát hire futott, hogy Veszprémmegyébőli kivándorlók rövid idő alatt majd százezer frtot küldtek haza rokonaik, családjaiknak. Hát a többi aranybánya, mely még ott maradt ? amit haza nem küldtek ?! A postán érkezett nagy bankók! Aranyok az Ígéret földjéről ékesebben beszélnek, mintha Szent János próféta prédikálna a szószékről, hogy maradjatok ! ne menjetek ! Az amerikai szűz aranynak olyan fénye van, hogy ideragyog a világtengeren át, g akinek szivét-lelkét egyszer ez a fény megkapta, annak aztán beszélhetünk a Haza szent földjéről! S ez ma igy van! A Bakony vidékén elfogyott a kenyér s mikor a sötét, kopár földön aranyfényt hintenek, nehéz annak ellentállni, nehéz ott a honvágyat szavakkal biztatni!! Igen természetes, hogy ily viszonyok közt itt bent kell a kérdést megoldani, s nem tilalommal fogni vissza a költözni vágyó családokat, hanem megélhető föld és munkával. Ha a naplopó proletár, ha a dologkerülő akar tőlünk megszökni, ennek csak örüljünk; kár a levegőért, amit beszivnak; még a méhek is kiirtják heréiket, hogy a szinraé- zet dologtalanul ne egyék, mennyivel jobban elítélendők a társadalom naplopói, kik olyanok rajta, mint a holttetem a testen, iszalag a fán, phylloxera a tőke gyökerén! De a munkás embert meg kell tartani; az országnak szüksége van munkára, hiszen ebből gyarapodunk ; ebből támad dicsőségünk ; ez tesz erőssé bent és kifelé; csak ez adhat a nemzetnek még egy ezer évet! . . . A munkaerőt meg kellene kétszerezni, hogy építsen, alkosson, teremtsen fényeset, nagyot, mert a munka és teremtményei által maga a nemzet lesz nagygyá. Epen nem mondhatja senki, hogy a kormány kitér a munka kérdése elől. Csáky gróf miniszter telepeket állít. Baross Gábor miniszter egyre-másra építteti a vasutakat; a magyar ipart a vidékeken megakarja honosítani. De hát az elemi csapások, vidékeken rohamosan fellépő rovarpusztitások, elszegényedés stb. ellen gyorsan, minden sebet egyszerre gyógyító irt. nyújtani, nemhogy a mi kormányunk nem képes, mely csak most tatarozta be a múlt rombolásait, most vergődött ki a deficzitből; de bármely nagy, gazdag államnak is munkát adna. Természetes, hogy első sorban a kormány fogja megtenni kötelességét, hogy földet és munkát nyújtson a boldogtalanoknak. A balatonparti telepítés ügye máig is késik; fel-felbukkanik mint a tengeri kígyó, s megint eltűnik; most már itt a tavasz, hozzá lehet látni a kérdés megoldásához. Ott van az állam kezében még mindig számos óriás birtoktest, a lehetőségig ott is telepíteni kell; inkább megkötni a magyar embert föld és munkával a hazához, mint a földeket bérbeadni s a kivándorlásokat tovább tűrni! Az ipartelepek valahára a vidékeken állítassanak fel; ez sok kezet foglalkoztat; a külföldi iparczikkeket kiszorítván legalább részben, sok pénz bent marad az országban. A kormánynak e tekintetben meg vannak a legjobb intentiói, csak kivitelre várnak. Ott van a Dunántúli közmivelődési egylet; egyik czélért azért alakult; vegye kezébe az ügyet, egy nagy erkölcsi testület nagy hatalma és befolyásával sokat tehet. Ország- gyűlésen. magában a társadalomban gondolkodjék orvoslásáról. Kezdje működését egy országos seb gyógyításával, örök emléket szerez magának, ha sikerrel dolgozik. Ez nemzeti ügy, oda van nőve minden magyar ember szivéhez, tehát népszerű és nagy munka. Meg kell oldani. Egy ember, száz is kevés! De egy nagy testület, mely 11 vármegye pártfogásával alakult, bátran kezdeményezhet a siker reményében. Igen ám! De a Dunántúli közmivelődési egylet, — mikor e sorokat Írjuk (ápril végén) még mindig nem működik. Hát a vidéki fiókok akkor hogy alakuljanak? hiszen ezeknek működése kell, hogy öszhangbau legyenek a központiéval. Hát maga a nagy társadalom, mely számban pusztul, mint az oldott kéve?! erőben fogy minden kivándorlóval! Hát ennek nine szava, mentő ereje? Ennek az óriás tömegnek, mely Isten erejével gondolkodik, hatalmával cselekszik, s utána a legnagyobb tényező ? A nagy társadalom nem mozdul, hanem áll, mint a bolt tenger ! Hol vaunak hullámaid, melyek az élet, a mozgás, az erő jelképei? Hiszen a nagy kérdés megoldása első sorban a tied! Fiaid hullnak, porlanak ki a lánczszeraből naponként, s te nem érzed, neked nem fáj ? Mindent a kormány nem tehet a legjobb akarattal sem, aztán amely nép mindent csak kormányé'ól vár, az nem életképes, az kötözött kezekkel rab, annak nem való felelős kormány, parlament, szabadság, hanem meg- petyhedve bosszú alvás, melyből aztán feltámadás nincs ! Mért nem segíti nagy erejével megoldani a kérdést, mely évek óta ég a nemzet testén? Ma két-három családot ragad «1 az amerikai-láz; holnap százat, év alatt ezreket, a népmilliók száma fogy, s a társadalom áll aczélizmokkaljmint a szobor, mozdulatlanul 1
