Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-04-04 / 17. szám
Veszprém 1891 XI. evfoyam. 17. szám. Szombat, ápr. 4. Megjeleli minden szombaton. — A lap ára : egész évre 6 fit ; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. Akii-lap irodája. „Peto.1 i i.tz t Veszpiém (városház Előfizetési felhivás a ,,Veszprémi Független Hírlap“ 1891. (XI.) év II. évnegyedére. A mai hirlapszámmal a második évnegyedet nyitjuk meg. Arra kérjük hírlapunk ama barátait, kik azt nem csak a kaszinókban, éttermekben -s vendéglőkben, — hanem otthon szokták, nem az egyesületek vagy a regáleizzadók -- hanem a saját pénzükön olvasni, hogy az érte járó ujságdijat irodánkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A csekély dijjak bekivánását részünkről, nagy összegekben fizetendő kötelezettségek teszik szükségszerűvé s a pontos prenumeratió ellenében viszont Ígérjük, hogy hírlapunk — mint -10 éven át — ép oly pontosan fog megjelenni s csak ép olyan jó lesz, mint eddig volt. Ha rendkívüli események teszik sürgőssé, nyomban, azonnal külön lapokat adunk ki s amint e hírlap minden életéve tanúsítja, erre nem sajnálunk száz forintokra menő költségeket sem. Ezt ígérjük be a jövőre is. Hogy ezt az irányt, irályt, kötelességtudást s újságírói lelkiismeretességet betartjuk. Veszprém, 1891. márcz. 27. A hirlap irodája. Előfizetési árak: Egész évre Félévre . Negyedévre 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 Kr. , Veszprém, ápril 4. Harabasevszky pénzügy igazgatónak ez állásától való felment,etését Vesz- prémvármegye általános megelégedéssel fogadta. Olyan hatást tett ez a dolog, mint mikor a borús ég hirtelen kiderül, vagy rósz álomból teiébred az ember — vagy mikor a náthás ember egyszerre levegőhöz jut. Tagadhatlan, hogy ez az általános öröm jórészben indokolt is. Mert nincs példa rá az ország újabb történetében, hogy egy vármegyét, egy, minden magasabb miveltség nélküli, | durva lelkű ember annyi törvénytelen- : séggel, erőszakkal s gőgös lelkiismeretlenséggel, adózási erejében úgy elcsi- , gázzon, oly rettentőn tönkrepusztitson, mint a hogy ez az egy államhivatal- j nők tönkretette Veszprémvármegyét. i A herostratesi munkát befejezte. A sötétlelkü n,ór megtette daemoni kötelességét A mór mehet. Mehet. Nem hull utánna más köny, miut a keserűség, a nyomor tájdalom- könyje. A ministeri vizsgálat pár órai szellője elsöpörte állásából Harabasevszkvt S bízvást, ha ez a vizsgálat évekkel ezelőtt jő: már rég elfeledtük volna ez ember nevét is. De hát azzal, hogy Harabasevszkyt leskartolták, azzal még a vármegye baján segítve nincs. Nem arról van itt szó, hogy személy- cserékkel töröltessék ki a nép szeme, hogy egy 3 napos miniszteri vizsgálat „szigorú eljárása“ büntetésével meg- nyugtattassék az izgalom: hanem arról, hogy a miniszter vétesse általános revízió alá a veszprémi pénzügyigazgatóság ügykezelését. Meg kell keresni kulcsát annak a rettentő aránytalanságnak, melyet más törvényhatóságok adózási arányával szemben Harabasevszky itt éveken át ráerőszakolt a vármegyére s a melynek súlya alatt, gazdaságában, iparárában s kereskedelmében egyaránt elbukott a nép. És akkor napvilágra jönnek a törvénytelenségek s az egyiknek kedvező elnézés, a másikat agyonfojtó önkény s részrehajlás olyan csodálatos adatai — hogy a kormány többé nem fog csodálkozni e vármegye abnormis elpusztulásán. Ilyen vizsgálat szükséges ide s nem az, hogy stabil helyett ideiglenes tisztviselőkkel sakkfigurázzék itt a miniszteri biztos. Ha úgy látta a kormány, hogy Harabasevszky rósz fát tett a tűzre s elmozdította, akkor azt is akarnia kell, hogy az álta'a elkövetett rósz megor■asstxxx vosoltassék a a vármegye további rohamos pusztulása meggátoltattassék. Ha meghallgatta ez embertől szenvedett mérhetlen sérelmeink panaszát: hallgassa meg abbeli kérelmünket is, hogy e vármegye adóerejét beható szakbizottságilag revideáltassa meg, s aztán szüntesse meg az önkény, részrehajlás s törvénytelenségek következményeit is. Ezt kérjük mi a kormánytól. S e kérelmünkre nem kegyelmet, de iga/ságot várunk! Azok a városi közgyűlések. Veszprém, ápril 2. Maholnap már valóságos szokássá válik városunk közgyűlésein semmit, sem határozni; vagy ha nagy vajúdás után határoznak is valamit, az bizonyosan az, hogy majd jövőre határoznak. Mi lehet ezen viszás állapotoknak az oka ? Talán a résztvevő tagok érzéketlensége és közönvössége a közügyek iránt ? Vagy talán a íö lm érült ügyek időszerűtlensége és kicsinyessége ? Merem állitani már az eddigi tapasztalatok után is, hogy egy sem ! Nézzük csak a közelmúltat. Nem rég fejeztetett be a vágóhídi halucinatió, amely nem épen szép történetre, — mivel már úgyis elmúlt s többé nem lehet rajt segíteni — legjobb ha fátyolt borítunk. De itt van a kaszárnya épitésének kérdése, amely már-már a körmünket égeti, anélkül, hogy csak valamivel is előbbre volnánk vele, mint voltunk évekkel előbb. Itt a város csatornázása s párhuzamban vele a vizszükséglet megszüntetése. Nem kicsinyes dolgok ezek s nem is időelőttiek, tudja ezt jól mindenki, s mégsem tud rajta segíteni senki. De miért? Ne tessék a fejüket törni nagyon rajta, mert még könnyen kitalálják a dolog bibijét! Még csak pár évtized előtt is, Veszprém középpontja volt a dunántúli megyék iparának és kereskedésének; polgárai pedig túlnyomóan oly gazdag és értelmes iparosokból állottak, akiknek szava döntött a városnak mindennemű ügyeiben, ^"'fi,«.:CrXXCC" '" .X X w X" Magúkhoz ragadták a közigazgatást, s a város összes hivatalait saját kebelükből választott egyénekkel töltötték be. Megfeledkeztek azonban egyről, arról t. i. hogv lehet valaki becsületes ember, derék iparos s talán egyhez máshoz okosan hozzá is tudhat szólni; de azért egy város kormányzásához gyenge, irányeszmék kitűzéséhez és vezetéséhez tehetetlen, alkotni pedig épenséggél képtelen is lehet. Kezdetben mig alkotni nem kellett semmit: jól is folytak az ügyek. Múlt évtizedünk leghíresebb emberei az iparos osztál/ból kerültek ki, sőt még ma is ezek viszik a főszerepet. De, hogy szavaimat igazoljam; kérdem, vájjon ezek az egyébként becsületes emberek, hírnevükön kívül, mi egyéb nagyobb alkotást hagytak s fognak majd hagyni maguk után, a vasúti baklövés, a vágóhídi furcsa dolgok s a Plosszer-sétányi függő kerteken kívül ? Sajnos, . . . úgy sejtem, hogy nemsokára az ijjarosaink jólléte után szárnyal majd a kaszárnya, közegészség- ügyünk s talán városunk jó hírneve is. Magistratnsunk kritikus helyzetbe jutott. Alkotnia, tennie kellene, de nem tud! Gyengesége tudatában egyesek karjaiba dobja magát, kiknek könyöke a lökésre s nyelvük a beszédre ugyan folyton kész, de nem a köz-, hanem saját érdekükben. íme polgártársaim! Mit eredményezett túlbuzgóságuk, midőn az értelmiséget hevükben teljesen kiküszöbölték körükből! Ám kivánom, hogy szerencsével gázoljanak ki a hínárból! Garics. Olűjuk meg a kaszárnyakérdést. Veszprém, ápril 2. Kaszárnya-ügyünk sürgős lebonyolításra vár! Ezt bizonyára nem kell bizonyítanunk.— így gondolkoznak városatyáink közül is többen, kik küldetésök igaz tudatában viselik szivükön a polgárság, a város érdekeit. Kaszárnyára szükségünk van. Ezt a tanács is, több oldalról történt sürgetésre, belátva, máig kellőleg intézkedett az iránt, hogy a kincstár hozzájárulásával, meghozza városunk érdekében a szükséges áldozatot s kaszárnyát létesít, e czélra a legalkalmasabb helyen. Tervezik e kaszárnyát a város több részén, de valamennyi terv — előre láthatólag — elfogadhatatlan, a roppant költséges kisajátítások és építkezések miatt. S most úgy látszik, a kaszárnya-ügy elalszik csendesen — ad Graecas calendas. Ne történjen így. Ha már beláttuk a kaszárnya szükségességét, ne ejtsük azt el szégyenszemre ! Ott a nagy és szép, terjedelmes szegényház-épület. Volt ott már kaszárnya évtizeden át. Alkalmas hely az annak : mert az volt. Csekély befektetés az átalakításhoz s kész a kaszárnya. Szegényeink helyeztessenek el más épületbe, van arra elég alkalmas hely s olcsó épület bőven. A kaszárnyának viz kell? A viz közel van oda: a „Péntek“-kutban, — a legjobb viz! Az épület mellett óriási terület gyakorló-térül. A katonai lövölde szintén közel oda. A városrész teljesen sármentes s a közlekedés a belvárossal igen könnyű: a legjobb karban tartott odavezető utakon. S hogy ezen terület a városvégen van: nem hiba. A katonának a kaszárnyában s a gyakorló-téren van helye s nem a belvárosban! Ennyi előny melle't van rá remény, hogy városatyáink a legközelebbi városi gyűlésen azou leendenek, hogy a könnyebb s keresztülvihetőbb módot fogják ez ügyben választani, azaz meg fogják szavazni a szegényháznak kaszárnyává átalakítására szükséges költségeket s elvetik az egész uj építkezés tervét, mely közel 40 ezer frtot emésztene fel: tekintettel a sortat sújtott-vert temetőbegyi városrész föllenditésére! De tekintettel különösen e város tönkre nyomorított polgárságának zsebére is! TABCZA. KEGYELEM A CSEMETÉKNEK. X)r. Berényi Perenoz berhidai körorvostól. (Vége.) • A keresztény vallás magasztos tanai kötelességévé teszik az államnak épugy, mint a társadalomnak az ártatlanokról gondoskodni. Példát adott erre már Datens érsek, ki a törvénytelen gyermekek megmentésére 787. évben Milanóban intézetet alapitott, sőt a 12. század végén Guy atya egy szerzetet alapitott, melynek feladata volt 'az atyátlan s kitett gyermekek megvédésére vonatkozó eszmének terjesztése. E szerzet száz év alatt Olasz-, Franozia-, Németországban több mint 40 lelenczházat alapitott, III. Inocens pápa elismerte Guy atya által alapitott szerzetet s erkölcsi támogatásban részesítette, sőt maga is Romában 600 elhagyott gyermek befogadására lelenczházat alapitott. Ezen sorokból látjuk, hogy májjá az egyház példaszerű buzgolkodással mutatta a nemzeteknek a törvénytelen s kitett gyermekeknek megmentéséhez vezető útját. Francziaország évenkint milliókat áldoz szerencsétlen apátlanok megmentésére. Lelencz- házakban nevelteti. Gyarmatokat alapitott, ott képezteti tisztességes ifjakká, s ami fő ; francziákká. Nagykorúságukig gyámságot gyakorol fölöttük s megóvja az sízülléstől. Az állam mellett a franczia társadalom dicsére- tes ügybuzgóságot fejt ki a gyermekek ápolása s segélyezése körül. Számtalan nőegylet létezik, melynek czélja a szűkölködő szülőnők s gyermekágyasok segélyezése. Tagjai a segélyre szorulókat elkeresik s nemcsak segélyben részesítik, anem ha a gyermek ápolását kezei között íz ositva látják, két éven at tartásdijat néfkfll' az., an7ának, hogy gyermekét gond 1 ff r aP°Hlassa, de az egyleti tagok e mel- e olytonos felügyeletet gyakorolnak a csecsemők fölött. Ily alapon gondoskodik * aey°tt gyermekeiről Ausztria, Olasz- és Spanyolország, sőt nagy mértékben Oroszország is. S mi? No nálunk 44.000 törvénytelen gyermek születik évenkint. Ezek nagyrésze elpusztul. A társadalom s állam boszuja sújtja. Mikők az apátlanok? Minek vannak ? Siessenek a megsemmisülés felé! 15—16 ezer magyart e hazának megtartani az mellékes dolog; hisz úgyis elegen vagyunk. A törvénytelen gyermekek nagyfokú halálozása roppant mértékben nagyobbitja az általános halálozási arányt, s ha a statistikai adatok nem csalnak, művelődésünk elöhala- dásával a törvénytelen születések számának nem csökkenését, hanem emelkedését várhatjuk, ennek bebizonyítására méltóztassék megengedni, hogy néhány állam statisztikai adatait említsem fel. Bajorországban az élveszülöttek közt vau törvénytelen 15-360/«, Szászországban 13 4570,_ Ausztriában 13’5°/0i Francziaországban 7 35 %■ Magyarországban 7'030/0, Oroszországban 2'81%, s Szerbiában 0.43 "/0. így láthatjuk, hogy Magyarország épen a középbolyét foglalj* el, az erkölcsösek között tehát Oroszország s Szerbia szerepel ; mi azonban nem az oroszok s szerbek felé akarunk haladni, hanem nyugat felé s e haladásunkban mit várhatunk a jövőtől, mutatják az említett számok. Tény, hogy tiszta erkölcstanitá.-sul e számokat csökkenteni nem fogjuk. Aze'rt oh ne legyünk irgalmatlanok e szerencsétlen csecsemők iránt. Az emberi létjog, jogegyenlőség, az emberi méltóság általános tiszteletéért dicsőségesen vívott szabadságharcz győzelme, nem juttatott volna e szerencsétleneknek egy uiorzsalékot ? Tehetnek róla, hogy életre hivattak s élnek ? S az anyja, nem, az első ballépés után nem ő a rossz, ártatlannak nyilvánítom. Adám rossz, nem Éva! Ne vesse meg a társadalom, gyámo- litsa a szerencsétlen anyát a gyermekért s me£ fogj» menteni mindkettőt az elzül- lést.ől. Igen tisztelt hölgyeim s uraira ! Egy állam hatalma, vagyonosodása, szilárdsága, biztonsága népének számától függ, ez elvitázhatlan tény. de nemzetünk boldogsága, biztonsága, drága hazánk jövője függ-e a magyar állam egyetemes lakosainak számától? Erre a kérdésre válaszom tagadó. Igaz, nyelvében él a nemzet, de a nyelv mellett a magyar érzést, a magyar szivet kell terjesztenünk s azért nem tartom elegendőnek, ha az ország lakosai a magyar nyelvet beszélik s értik, nagy részének szive azonban nem a hazáért, hanem a panslavis- musért lüktet. A magyar haza jövőjét a magy ar faj izmosodása szilárdíthatja. Csak nem akarjuk hazánk örökkévalóságát bérenczekkel biztosítani ; vagy talán magyar államiságunkat a körülöttünk szaporodó nemzetiségek erősítsék meg? — Ugylát8zik, bogy a kormány s társadalom egyaránt meg van elégedve a jelenkor fényes helyzetével s szilárdnak tartja hazánk jövőit biztositó védbást.yáit; csak ez teszi érthetővé* mikép engedheti át évtizedeken keresztül drága emberanyagát a halál prédájának s még ma sem akar e szerencsétlenség elhárítására erélyesen fellépni. Ezen közöny az, amely alkotmányunk helyreállítása óta minden téren tapasztalható haladásszülte örömsugarak elhomályosodását idézi elő s a jelenkor szép reményeit szemfényvesztésnek tünteti fel előttem, valahányszor szegény hazánk távoli jövője fölött elmélkedem : sötét rémképek zavarják agyam nyugalmát, fájdalmas borzongás reszkedteti meg idegrendszeremet s ajkaim búcsúzó nagy költőnk egetérő fohászát rebesgetik : „Virág mit ér? mit ér a bérez nekem? Hazát kivan, hazáért ver szivem. Kedves polgártársaim! Magas kormányunk a legújabb időben a nagyfokú gyermek-halandóság csökkenése s a gyermekeknek nemzeti s hazakas neveltetésének elérése szempontjából az ovodák kötelező felállítását törvény áltál biztosította, A törvény értelmében az óvodákba való felvétel a gyermekek három éves korukban történik. 0—3 éves kornak tehát, akik leginkább védelemre szorulnak, daczára, bogy a halandóság ezek között a legnagyobb s tarlók tőle, hogy e miatt az ovoda törvény élei beléptetése a nagykorú gyermek-halandóság csökkenését előidézni nem fogja. Kedves polgártársaim! Önök között bizonyára vannak olyanok, kik már hallották » olvasták, hogy a külföld bennünket magyarokat — kihaló nemzetnek tart; egy oly nemzet felett, mely évtizedekkel ezelőtt élet- halál harezot vívott az ellenség ellen s hősiessége, kitartása s hazaszeretete dicsőséggel övezte hírnevét s jutalmul szilárdan felépítette a szabadság, egyenlőség s testvériség Szent-Háromság oltárát a halálharangot megkongatni? Mi okból? Csakis a nagyfokú gyermekhalandóság s kevés szaporodása miatt. Említettem már, hogy a müveit külföld társadalma a közjó s hazafiság szempontjából az állammal karöltve, mily nemes igyekezessél segélyezik s neveltetik a szegény, gyámoltalan kisdedeket s miként javítják a gyomorral küzdő anyák sorsát. Milliókat áldoznak szegény elzüllött gyermekek megmentésére, egyedül nálunk, kik magyar ember-anyagra leginkább szorulunk a társadalom — különösen vidéken — ez ügyben egy jobb jövő elkészítését meg sem kísérli. Igazán méltóbban nem ünnepelhet nők dicsőségünket hirdető márczius 15-ét mint avval, ha itt ünnepélyes fogadást tennénk, hogy a haza életerejét képező, örök fennállását biztositó ember anyagának megmentésére a 0—3 éves gyámoltalan kisdedek felügyeletét s gyámolitását felkaroljuk s az „ősi-i kisdedvédő egylet“ megalakítását elhatározzuk. Szegénységünk daczára tervezetem szerint a nemes czél elérhető, ha lassan is, de biztosan. Az alapszabályokról s megalak ulási módról most hallgatva, csak a tőke lassan- kénti megszerzéséről vagyok bátor uiég valamit érinteni. Anglia közönsége a közjótékonyság terén méltó példányképét képezheti az egész földkerekség nemzetiségeinek. Az angol társadalom által fentartott jótékony intézetek, kórházak alapítási történetének említésével nem akarom türelmüket, próbára tenni, csak a náluk 1873 óta fennálló s az angol közönség nemes érzékét jellemzőn bizonyító „kórházak Vasárnapját“ akarom megemlíteni. A község előkelősége s a közjótékonyság terén szereplő egyének által összehívott közgyűlés az év egy bizonyo» vasárnapját tűzi ki a czélra, hogy a község valamennyi templomaiban valláskülömbség nélkül a lelkész híveit, szent beszédében, szenvedő embertársaira figyelmezteti és meleg szavakban az ágyhoz szegzett betegek iránti részvétre s segélyezésre hívja fel az á.jtatos közönséget; midőn egyúttal gyűjtőt eszközöltetik valamennyi imaházban s mindenki tehetsége szerint rakja filléreit a neki nyújtott kórházi vasárnapi perselyébe. A pénz egy bizonyos kórház fentartására szolgál, kezelése s felosztása egy bizottságnak képezi feladatát, melynek élén egy elnök, pénztáritok, titkár áll. A bizottságok tagjai egyházi s világi egyének. Íme tartozzék az angol bármely hirfelekezethez, legyen rangja, állása, meggyőződése barmi, egy közös czél elérése — itt a szenvedő emberiség fájdalmának enyhítése — lerombolja a felekezetik közti válaszfalakat s egyesült erővel folytatják isteni munkájukat. Ez intézményt nálunk meghonosítani a kisdedek hathatós védelme czéljából óhajtanám s valóban a szabadság emlékét méltóbban igazan meg nem ünnepelhetnénk, mintha a márczius 15-ét megelőző vasárnapját „kisdedvédő vasárnapjának“ elfogadjuk. Hazafiui szeretetből áthatott minden felekezeti lelkész bizonyára angol kartársait követve, e napon szívre szóló szent beszédében az elhagyott kisdedek szomorú sorsát is beleszőve lelkesíteni fogják a hiveket arra, hogy a kisdedvédő egylet javára e napon adakozzanak. Forgácsoljam bár szét a felekezetisóg, gondolkodásmód, rang, állás, bárhány irányban, egy közös czél mindig egyesíteni fog bennünket is és ez a „haza üdve.“ A haza java követeli tőlünk, hogy egy akarattal a kisdedvédést felkaroljuk. Honosítsuk meg tehát a kisdedvédők vasárnapját. S midőn Isten szilié előtt áldozott filléreink felszaporodása az elhagyott és gyámoltalan kisdedekről való gondoskodását meg fogja engedni s e hazának meg lesznek tarthatók, boldog lesz e hon, erősek leendenek védbástyái s az utókor a szabadság ünnepével egyetemben áldani fogja a „kisdedvédő vasárnapjának“ megalapítóit.
