Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-02-21 / 11. szám
Veszprém, 1891. Reményi Ede itthon. Saját tudósítónktól. — Budapest, febr. 18, Reményi Ede, világhírű művész hazánk fia, febr. 17-én esfe Budapestre érkezett. A művész 16 évvel ezelőtt ment el hazulról s azóta folyton idegenben bolyongott; öt világrészben szerezve a magyar névnek dicsőséget. Ilyen hosszú távoliét után igazi eseményszámba megy az ő hazatérte s a főváros irodalmi és művészeti körei ünnepélyes fogadtatást rendeztek számára. A központi személypályaudvar perronján ma este igen díszes közönség, s mint egy száz főnyi egyetemi hallgatóság gyűlt össze. A vonat pont kilencz órakor érkezett meg s egyik első osztályú kocsijából kiszálltak Reményi Ede, fia a 18 éves Tibor és öcscse Reményi Antal budapesti ügyvéd kíséretében, ki tíécsig utazott eléje. Riadó éljenzés fogadta a művészt, a ki hajlott kora daczára igen eleven, fürge ember, mintha nyomtalanul suhautak volna el fölötte az évek. Reményi először családja tagjainak, köztük másik öcscsének, Reményi Károly b.-gyarma?i főbírónak üdvözlését fogadta. Ezután a megjelentek körbe állottak s sorjában üdvözlő beszédeket tartottak hozzá, Kom ócsy József a Petőfi-társaság, G e r 1 ó c y Károly alpolgármester az orsz. dalár- egyesület, B a r t a y Ede igazgató a nemzeti zenede, Fenyvessy Fe- rencz orsz. képviselő a zenetanárok orsz. egyesülete, Mészáros Imre a filharmóniai társulat, C s i z i k Károly a budai zeneakadémia, Seregi Jó- | zsa a magyar zeneiskola, Follinusz I Aurél a népszínház, Rózsavölgyi Gyula a budai dalárda, B e 11 a á g h Imre a 48-as honvédegylet és Rényi József joghallgató az egyetemi ifjúság nevében. A művész rendkívül meg volt hatva s a szónokok közül régi ismerőseit és barátait megölelte, megcsókolta. A könyezéstől eleinte szóhoz sem bírt jutni, de ezután tősgyökeres magyarsággal megköszönte a kitüntetést s kijelentette, hogy nemcsak kötelességből, de szive sugallatából maradt mindig magyar s hű hazafi. Dörgő éljenzés fogadta e szavakat s erre a művész, rokonai kíséretében a Hungária fogadóba hajtatott. Szerdán d. u. 4 órakor volt a Petőfi- szobor előtt az ünnepély, több ezer ember jelenlétében. Reményi Ede megkoszorúzta Petőfi szobrát, Kom ócsy József beszédet tartott, a budai dalárda énekelt. Reményi másnap vidéki kőrútjára indult, melyen 36 hangversenyt ad. Budapesti egyetlen hangversenyét márczius 4-én tartja meg a fővárosi vigadó nagytermében. Ezután ismét körútra indul s márczius 16-án VeszVeszprémi Független Hírlap. Szombat, febr. 21. prémben hangversenyez s csakis a uagyhetet fogja a fővárosban tölteni pihenőül, rokonai és barátai körében. Tisztujitás Pápán. Pápa, febr. 18. A városi tisztujitás febr. 9-én ejte- tett meg Pápán, V é g h e 1 y Dezső kir. tan. alispán elnöklete alatt. Csak a közgyárai állásnál került szavazásra a dolog, melynél két jelölt mérkőzött egymással, Schirkhuber József ügyvéd és Hermann János. A szavazatszedő bizottság, melyet az alispán Gyurátz Ferencz elnöklete alatt Bermüller Alajos és Krausz József N. képviselőkből alakított meg, mintegy V* óra alatt végezte tisztét, melynek eredménye az volt, hogy a 103 beadott szavazati lap közül 59-re Schirkhuber József, 42-re Hermann János neve volt írva (2 lap üresen marad) s igy Schirkhuber József lett 17 szótöbbséggel közgyámnak megválasztva. Az újonnan szervezett számtiszti állásokra első számtisztül Reidl József, másodszámtisztül Krancsák József választattak meg egyhangúlag. Az újonnan megalakult tisztikar tehát a következő tagokból áll: Polgár- mester: Osváld Dániel, tanácsnok: if. Martonfalvay Elek és Szvoboda Venczel, ügyész: Szente János, t. b. ü.: Teuffel Mihály, számvevő: Hunkár Béla, pénztárnok: Freund Ferencz, ellenőr: Tschepen Alajos, közgyám: Schirkhuber József, pénz'ári tisztek: Reidl József és Krancsák József, főjegyző: Nagy Boldizsár, jegyző: Lam- perth Lajos, kapitány: Mészáros Károly, tollnok: Kiss Móricz, írnokok: Kemény Lajos és Könye Tamás, állatorvos : Spitzer Mór, bába : Bauer Anna, őrmester: Véber Dániel, vágóhídi felügyelő : Gyenese Pál, mértékhitelesítő : Horváth Mihály. A tisztikar tagjaitól az alispán vette fel az esküt s néhány buzdító szót intézvén hozzájuk, a tisztújító ülést 12 óra előtt néhány perczczel, éljenzés közt bezárta. Este fényes bankett volt b Griffben. Sörgyár Veszprémben! Veszprém febr. 21. A gyáralapitás. magyarországi áramlatából végre Veszprémbe is elért egy fuvallat. Számos tekintélyes polgár azon van, hogy Veszprémben egy sörfőző-gyárat alapítson — s erre nézve pár nap alatt értekezletet hívnak egybe. Valóban, ez nj gyár alapítására kedvezőbb idő és viszonyok a motani- nál, már nem működhetnének közre. Sörfőzde ugyanis Székesfehérvártól Gráczig sehol sincs a közelben. Az árpatermelés mind nagyobb arányokat ölt megyénkben s a szomszédos törvényhatóságok területein. Ez két oly előny, mely első fontosságú. De a borhegyek elpusztultával a sörfogyasztás mind nagyobb arányúvá növi ki magát. Tényleg a bor aránylag már drágább, mint a sör s igy alaposan versenyez vele. A legkedvezőbb körülmény pedig az uj gyárra az, hogy azonnal jó gyárhelyiséget szerezhet meg igen kedvező áron. A régi vágóhíd épületei azok, a Fejes-völgyben, teljesen védett helyen, kitűnő vizerek szomszédságában s ami fő, pompás, sziklavágott hideg pin- czékkel. Mind oly kedvező előnyök ezek, hogy egyrészt jó sörgyárthatást, másrészt igen nagy s messze vidékre terjedő piaczot biztosítanak — a veszprémi sörnek. Mihelyt az érdekeltségi értekezlet az alakulás iránt határozatot hoz, memorandumban fel fogja hívni a gyár részvényei jegyzésére a közönséget. Addig is ajánljuk e kiváló fontosságú uj vállalat eszméjét, mely sok szegény embernek állandó kenyeret biztosit, polgáraink figyelmébe. A zirczi főapát temetése. (Távirati tudósitáiunk.) Zircz, febr. 21. de 11 ó. 50 p. Az elhunyt rendi főapát, ft. Supka Jeromos Antal temetése nagy részvét mellett ment végbe. Az egész város gyászt öltött. A középületekről s egyes házakról gyász- loboffók lengenek. A város összes hivatalainak tisztikara testületileg sorakoztak az apátság tornácz-csarnokaiban t a főapát által alapított iskola növendékei az udvaron vonultak föl. A | bejáratúéi a tűzoltók képeztek sorfalat. Megjelent Zircznek csaknem összes lakossága s a vidékről is annyian, hogy az apátsági udvaron s az előtte elterülő nagy téren folyton ezernyi nép hullámzott. Az ország minden részéből számos küldöttség s notahilitás érkezett Zirczre a tegnapi nap folyamán s ma kora i reggel, kiket részint a főapátság épületében, részint magánházaknál szállásoltak el. Több budapesti hirlap, a „ Veszprémi Független Hírlap“, „Veszprém“, s a „Veszprémi Közlöny“ képviselőket küldöttek. Harangzúgás közt, diszes kiséret mellett jelent meg az aranyborostyánnal övezett ravatalhoz Hornig Károly báró veszprémi megyés püspök, hogy beszentelje a hazafias tanitőrend főapátjának porhüvelyét. Ünnepélyesen hangzott ezután a főpap ajkairól „Oremus pro fidelibus defundis“, mire a kar „Venite exulte- mus“ és „Benedictas“ magasztos zsolozsmákat énekelte. Majd a szokásos bucsudal következett, melylyel a be- szentelés véget ért. Ezután megindult a menet, hogy elkísérjék az elhunyt foapátot utolsó útjára, társai mellé, a templom fenségesen néma kriptájába. A hosszú menetet a kisgyermekek sora nyitotta meg, utánuk a diszbe öltözött tűzoltók haladtak, hogy rendben feltartóztassák a menetet. Az egyesületek, küldöttségek és testületek után a zirczi cisc.-rend növendékpapjai sorakoztak tiszta fehérben, utánuk az áldozárok haladtak, kiket a gyászszertartást végző püspök követett fényes segédletével. A diszes érczkoporsó előtt egy áldó- zár selyemvánkoson vitte a Ferencz- József-rend középkeresztjét. A templomhoz érve, a koporsót a szentély közepén helyezték el, a küldöttségek s a nagyszámú gyászoló-közönség a feketével bevont padsorokban foglalt helyet, mire megkezdődött a gyászmise, melyet ugyancsak Hornig Károly báró, m. püspök végzett. A lópcsőházban történt beszentelés után gazdatisztek emelték föl a koporsót, majd a rendtagok s úgy vitték a tem- lomba, itt volt a második beszentelés, végre a kriptánál harmadszor szenteltetett be a sarcophag. Mise után az absolutió következett, mely után elhelyezték a hült tetemet nyugvó helyére : a templom jobboldali végén, a második oltárnál. E szomorú aktust fenséges csend kisérte, melyet csak a befalazást végző kőmivesek monoton kopogása szaki- tott meg. A pihenés helyét négyszögletes márványlap jelöli, melyen az elhunyt neve diszlik, szemben három elődével, akik a baloldalon nyugosznak külön-külön oltár zsámolya alatt. A gyászmise és a temetési aktus után fehér mise (Gloriosum) következett, amely után szétoszlott a gyászolók diszes tömege. A díszítést s temetést a budapesti Entreprise-vállalat rendezte, igen fényes kiállítással. * A szertartás után ebéd volt a társház vendégszeretetéből, melyen a helyi notabilitások, a rend- és testületek küldöttjei stb. vettek részt. Itt volt: Veszprém megye küldöttségében: mltsgs Dr. Laky Kristóf cs. kir. kamarás, ns. V é g h e 1 y Dezső kir. tanácsos alispán, Kolozsváry Jó- zsef főjegyző. Kletzár Ferencz főszolgabíró, Bohuniczky Ödön főjárásbiró, ns. Palotay és ns. Jánosy kanonokok, Paál Dénes kir. főmérnök, Hunkár, Ányos László, Huszár stb. Fejérmegye küldöttségében Hav- ranek kir. tan. polgármester, Károlyi kanonok stb. — Karczolat. — Puritán egyszerűséggel berendezett hivatalos helyiség. Három Íróasztal. Kettő el van foglalva. Két fiatal ember ül melettük és szundikál. — Jó reggelt kívánnék! —- A két szundikáló fölébred és lehetőleg nyájasan viszonozza az imént belépő hivatalszolga hivatalos üdvözlését.. — Hány óra Pista? — kérdi dadogva a jobb oldalon trónoló fiatal hivatalnok. — Kilencz óra, harmincznégy! — referál Pista, ki valaha vasúti kalauz volt. — Hát aztán mic-oda krághja van ma az ifjú urnák? — folytatja Pista, a bőbeszédű hivatalszolga, kinek nagyon feltűnt, hogy a kis P. fehér nyakravalóval és téli kabátban űl a tizen- nyolcz fokos szobában. — Tudja, ez most a legújabb — eh, hozzon nekem vizet, sok vizet, szörnyen szomjas vagyok. Pista kimegy. A két „hivatalos személy“ ismét egyedül van. — Te Gyula, ne szundikálj, mindjárt itt lesz a principális, pedig elintézni való akta is volna eory pár. — Kezdő párok ! — e báli reminiscen- ciával ébred fel az álmos kishivatalnok, görcsösen megfogja az itató>papivos-tekercset, mely előtte fekszik és félálomban susogja: Nagysád ! ha ön tudná! Jön Pista a vízzel. A két hivatnlnok valódi kéjélvezettel elfogyasztja a H20-t. És most már tiz óra van. — Mindjárt itt lesz a „princzi,“ vége az alvásnak. Szedjük össze magunkat. Az egyik Íróasztal tulajdonosa zümmög egy keringőt, a másik meg kontrázza, úgy, hogy; „hm-tarata, hm-ta-ta!“ Szegény akták! Lépések hallatszanak az előszobában : Jön a „princzi.“ — Jó reggelt! így köszönt be a mindig nyájas főnök — hideg van urak ! — Hölgyek! — feleli fölébredezve az álmos kis hivatalnok. Ezt a kis reminiscenciát a princzi, úgy lászik, nem hallotta, mert bundájából kibontakozva folytatja: — X ur, mennyire vannak darabjai ? — Fájnak, kérem alássan, — feleli a kis X és megtapogatja fejét, lábszárait és karjait. A főnök azonban, hivatalos buzgósággal eltelve, már belemélyedt egy pár fontosabb akta tanulmányozásába és észre sem vette az álmos fiatal hivatalnok meglepő feleletét. Félvállról oda szól a másik farsangi hősnek: — Ugyan kérem, jegyezze föl, hogy dél felé sürgős ügyben jönni fog egy fél. — Igen is — feleli a közigazgatás legálmosabb közege és óriási betűkkel fölirja a fali naptárra: „Délben jön l/r* Az a másik Íróasztal meg szerényen megszólal : „hm-ta-ta, hm-ta-ta.“ De most már csakugyan észreveszi a főnök, hogy az ő „audiát“-jai ugyancsak nem aludtak az éjjel, hanem hálóztak. kell neki fizetni, mégis ott ülhet az ember fia, csak okosan bánjék azzal a csepp észszel, a mi vau. Hogy a nevem minden kopottsága mellett is kitünően hangzik, azt jelenti, hogy nem hamis. Sokat forgott a nyilvánosság előtt; megkopott, de azért még jól hangzik. A nyilvánosság volt teljes életemben a szerencsém. A nevemmtl sokat foglalkoztak az emberek, ismertté lettem s ma már meg tudok élni a puszta nevemből. Én is úgy születtem, mint minden halandó. Nem kértem szüleimtől az életet és vagyok. Rendelkezem önmagámmal, mert van eszem és akaratom, de nem rendelkezhetem az életemmel, mert Isten színe előtt rut dolog az öngyilkosság. Egészen más a páros viasko- dás, a hol már a nevem kívánja, hogy ren- delkezésra álljak. Ha a sok szerencse között szerencsétlenségről szólhatnék, csak születésemet mondhatnám annak, hanem ezt a minust megsemmisíti az a plus, ami születésem előtt emelkedett fel szerencsém gyanánt. Az édes anyám igen szép és fiatal volt, mikor férjhsz vitték. Közbámulat tárgya volt a megyebálokon és a pletykák czéltáblája az otthonmaradt, jégbehütött 28 esztendős leányok részéről. Az első nyilvános szereplésem akkorról keletkezik, midőn még az anyám szive alatt viselt. Az anyám szép volt és érdekes. Beszélni kezdtek rólam s még meg sem születtem, kis városunkban. Mikor megszülettem, a „Kajászószentpéteri Hirharsona“ elkövetett egy örömhirt, mely az egész kajászószentpéteri intelligencziának tudtára adta, hogy édes anyám egy egészséges és ép fiúgyermeknek adott életet és e mellett még arra is volt ideje, hogy a körülményekhez képest jól éreze magát. A nevem meg volt alapítva. Nemsokára megkereszteltek. Hogy az elkereszteled nagyobb parádéval menjen végbe: Arisztid nevet adtak, mint a szegényember, aki a parádé kedvéért Hézike helyett Arankára keresztelteti a leányát. Kéthetes voltam, mikor meghalt egy nagy- néném. A megboldogult tiz évig feküdt szél- ütötten s a család mégis szomorodott szív- j vei jelentette gyászos elhunytét. Ezer párta- j czédulát nyomtattak s a gyászoló rokonság J között oda nyomtatták az én nevemet is, | pedig tessék elhinni, hogy én kéthetes koromban fogalommal sem bírtam arról a nagy csapásról, mely tiz évig betegeskedő nagy- néném halálával érte famíliánkat, melynek, mellesleg mondva, egy régi krinolinon kívül nem hagyott egyéb örökséget. Dajkámul egy jól táplált paraszt leány- asszonyt fogadtak fel, akiből magamba szívtam a verekedő természetet, minek következtében iskolásgyerek koromban tiz gyereknek beütöttem a fejét, nekem pedig egy gyerek ütötte be a fejemet tiz helyen. Veszélyesen megbetegedtem és a sajnos esetnél fogva ismét belekerültem az újságba. Mivel magasabb tudományokra nem igen fedeztek fel bennem hajlamot s mivel jó- ! hangzású volt a nevem, az édes apám a keszthelyi gazdasági tanintézetbe Íratott be. Azt remélte, hogy leszek én még valamelyik grófi uradalomnál kasznár. Sokat mulattam és keveset vesződtem a könyvekkel. Elköltöttem az apám pénzét, a vizsgálaton pedig megittam a levét annak a mesterséges trágyának, aminek a gazdaságban való előállításáról nem tudtam egy kukkot sem. Vagyis megbuktam. Én nem mertem az édes apám szeme elé kerülni, de annál szemtelenebbül mertek a hitelezőim, mig végre beleunt az öregem számláim kiegyenlítésébe és az összes fővárosi lapok nyiltterében kinyilatkoztatta, hogy semmiféle adósságért, nem szavatol és engem megtagad. így a nevem, melyet eddig a helyi hírlapból és a gyászjelentésből csak egypár megye ismert, a fővárosi lapok által egyszerre az egész ország előtt ismertté lett. Megdöbbenéssel láttam, hogy magamra | vagyok utalva. Belekapaszkodtam a nevembe. Végre is van nevem s ehez nem kell egyéb ilyenkor, mint egy pár lovaglócsizma, lovagostor és két görhes honvédló, kikölcsönzött urasági kocsis és meglehet élni. A kenyérkeresetből való közudvarlás sem megvetendő mesterség a mai világban, mikor az embernek a jóhangzásu neve mellett egypár kikölcsönzött honvédló is zörög. Eljártam leánylátogatásokra. Ilyen helyeken jól lehet enni, inni, keveset kell beszélni, hogy hadd gondolják az emberről, hogy szerelmes, a lovak jó zsíros abrakon vanak s a kocsisnak is kijár az őtet megillető becsületes porczió. Ez pompás sport, akár csak a vadászat. Nem kell hozzá sem fegyveradó, sem vadászjegy, sem pedig terület-bérlés. Ha az egyik területről kikopik az ember, keresi a másikat. Itt nem az a fődolog, hogy jó tudjon az ember lőni, itt csak czélozni kell. A czélzás- nak azonban sohasem szabad a hozomány felé irányulni, mert az embert könnyen vadorzással vádolják és kitiltják a területről. Én sokáig czéloztam, mig egyszer csak eldurrant a fegyver s én bakot lőttem. A nyakamra sózott egy szeretetreméltó nagybácsi három X-es leányt és hét X-es anyóst, még pedig minden hozomány nélkül. És még anyósomnak áll felül s azt mondja, hogy ők megvannak töve. A legnagyobb anyagi gondokkal küzdöttem, mikor egy hízelgő öregasszony azzal fogad a lakásomon, hogy boldog apa vagyok. Nincs egyébb vagyonom a nevemnél és ezt boldog apának nevezik. Egy hét múlva a katholikus és református pap összevesztek a hírlapokban gyerekem felett. Valami illetéktelen elkeresztelésről volt szó, aminek következtében nyílttéri nyilatkozatokban meghurczolták a nevemet minden újságban. A megyei viczispánnak feltűnt a dolog és magához hivatott. Figyelmeztetett jóhangzásu nevemre, családi múltamra s felkért, hogy apai jogomnál fogva a két lelkész vitáját döntsem el a kormány javára. Viszonzásul odaígérte a majsabáti utbiztosságot. Szívesen beleegyeztem s ma a vármegye szolgálatában állok. Es ezt mind csak a nevemnek és a sajtónak köszönhetem. Boldog utbiztosi hivatalomban szeretett nőm ikrekkel ajándékozott meg. Azt hittem, hogy most még jobban összevesznek a lelkészek és én apai jogomnál fogva valami előléptetésre tehetek szert. Csalódtam. E pechet kárpótolta az a körülmény, hogy anyósomat erős köhögési roham lepte meg és hosszú szenvedésem után jobblétre szen- derült. Az orvosok rohamosan fejlődő tüdővészt hozták fel a halát okául. Alig tették az ánycU sómat örök nyugalomra, Koch Róbert felfedezte a tüdővész gyógyítását. Aztán mondja valaki, hogy nincsen nekem szerencsém. Ma már családapa vagyok s mire a vármegyét államosítják, már nagy fiaim lesznek. Az alispán már megígérte, hogyha a miniszter meghagyja őt alispánnak, akkor ő eljár a miniszternél az én fiaim érdekében. Szinte szeretném, ha a fiaim is utbiztosok lennének, mert ez biztos állás. Csak az a baj, hogy minden utbiztosi állás be van töltve s a megyei utak nem hosszabbodnak az államosítás után sem. De hogy rosszabbodnak, az valószínű, mert a kavicsszállitók nem azokon a kavicsokon gazdagodnak meg, amit szállítanak, hanem amit nem szállítanak. De nem folytatom tovább a keserveimet. Ha unatkoztak, vigasztalódjanak azzal, hogy igen sokat nem mondtam el, amit még el J kellett volna mondanom, habogy a vármegye- I házán is meg nem hallanák !
