Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-12-26 / 55. szám
Csütörtök decz. 24. Veszprém, 1891. V eszprémi' FiiggetlenJHirlap. Veszprém Tábor állásán a keresztény világ sorsa. Hogy igy történt: 3Isten kegyelme nemzetünkön! Szóljanak hát ismét a veszprémi vár ősi harangjai. Ezeknek a harangoknak világraszóló a zsolozsmájuk. .........Erényeit hirdetik, a veszprémi földet 1000 év előtt lakott apáinknak s dicsőségét az első szent királynak, az Isten-ember európai első apostolának... Le gyen szent neve ma és mindörökké áldott... Gloria in excelsis! Az igazi proletárok. A XIX. századot a humanizmus szá- dának szokták nevezni. Mi tagadás, ez elnevezés sokban megérdemelt. A jó- jékonyság annyiféle módját gyakorolták napjainkban, hogy az az elismerés a legcsekélyebb, mivel a ^ kor e szép vonását jutalmazhatjuk. És ha a széles körben gyakorolt jótékonyság daczára mégis alig észrevehető a nemes versen}^ áldásos hatása, leliet-e ezt másnak betudni, minthogy a kor növekvő szükségleteivel lépést tart a szükölködés is, hogy a szegény ember is külső eszközök igénybevételével feledtetni akarja a világ előtt nyomorát s gyermekeinek neveltetésére igen gyakran oly áldozatokat hoz, melyeket anyagi ereje meg nem bir. Á szegény iparos, vagy kereskedő, ki otthon nigy családja közepette egymagában dolgozgat, a maga sorsán elkeseredve, gyermekeibe veti minden reményét s azokból „urat“ akar nevelni, hadd legyenek „különb emberek* az apjuknál. Élesztik benne a jóreményt szomszédai, az iskolamester, a pap stb., kik mindannyian a csodálkozás hangján nyilatkoznak az elemi iskolát végzett fiú tehetsége felől. — Ezt nem szabad iparosnak adni ! mondja az egyik. — Adja be a városba, legyen belőle „ur* ! tanácsolja másik. A nagyreményű 10—12 éves fiú elkerül a vidéki városba, vagy fel Budapestre, hogy megszerezze magának az egyetemre vivő képességet. Az első években a különben eszes fiú boldogul. Mi kell egy fiatal gyermeknek, ki otthon sem látott szebb napokat. Az apja ismerősöknél, vagy jobb módú családoknál ingyen kosztot szerez gyermekének, a. tandijt elengedik, vagy ha nem, ez még nem olyan sok, hogy elő ne teremthetné. A szálláspénz, meg a ruházat szintén nem kerül oly sokba, hogy azért a nagyreményű fiút ki kellene venni az iskolából. Az igaz, hogy azalatt odahaza sokban szükséget lát a család, de mikor a kényeztetett gyermek jövője oly biztatóan kecsegteti a szülőt, testvért egyaránt. Később azonban változnak a viszonyok. A gyermek ifjúvá serdül s amint akkor meg nem értette, most szegye] idegen házaknál mindennap másutt bekopogtatni, hogy ingyen az asztalhoz tolakodjék. És itt forduló pont áll be az ifjú életébeo. Leczke-órák után lát, hogy megkereshesse a legszükségesebbet s a mellett tanulmányait se kelljen elhanyagolnia. Azonban nem mindegyiknek kedvez a sze- rencze. Aztán a külső és belső kellékek annyiféle faját követelik meg sok helyen a bázitanitótól, hogy annak nem bir minden szegénysorsu tanuló megfelelni. Nem elég tehát, hogy a megélhetés terén a sok szegény diák egymásnak nyújt konkurrencziát, némely szülő még azt is kívánja, hogy gyermekeinek nevelője a legkifogástala- nabb, a legújabb divatu öltözékben sétáltassa meg gyermekét, hogy már a külső által is „imponálni* bírjon a gyermekeinek, hogy a zongoránál, s nemkiilömben francziánál is segédkezet nyújtson, habár azokra külön mesterek járnak a házhoz. Szinte kínálja az ily szülőknek az alkalmat az a sok felsőbb iskolai hallgató, kik bár hazulról bőven el vannak látva mindennel, sőt a szórakozással is, hogy minél bővebben élvezhessék és kihalászhassák a szülök távollétét, nagyon sokszor ezek tudta-akarata ellenére leczkoórá- kat vállalnak, csakhogy legyen még több költeni való. A gazdag diák, kinek a jobbmódu családokkal természetesen nagyobb összeköttetései vannak, már külső megjelenésével is bizalmat gerjeszt, fess gyerek, kifogástalan, mélyrevágott kabát, hófehér ing, magas gallér mind oly eszközök, melyek esetleg a házi kisasszonyt is, bangulat- csinálásra bírják, nem úgy mint az a szegény sápadt fiatalember, ki korgó gyomorral, kopott öltözetben ajánlja magát szerényen a család jóakaró indulatába. S bizony az is megtörténik sokszor, hogy gúnyos, vagy épen szánakozó mosolylyal fogadják a szegény diákot, a helyett, hogy néhány biztató szóval legalább élesztenék benne a reményt, melyre keserves napjaiban oly nagy szü'-sége lenne. Csoda-e aztán, ha ily szegény, magára hagyott ifjú a sok keresgélésbe beleunva s a sok megaláztatás miatt elkeseredve, más megélhetési mód után lát. A legtöbbje irodában másolási munkára vállalkozik, mig akárbáuyan vannak, kik tes- tetölo napszámos munkára is vállalkoznak. Mindegyik esetben a diák sorsa eldőlt. Az irodai foglalkozás nem olyan, hogy a mellett az iskolákat szorgalmasan lehetne látogatni, igy aztán a legtöbbször megtörténik — mert hát a megélés biztosítása az első — hogy az ifjú egyre több előadást mulaszt, mig aztán egészen elmarad s egy nap csak azon veszik észre magukat szülei, kik minden reményüket, sokszor egész vagyonkájukat tanulófiukba helyezték, hogy ez letért arről az útról, mely a rózsásnak képzelt czél felé vitte volna. A fiatalember pedig dolgozgat, fárad hftfd huszonöt-harmincz forintért, persze ezzel nem igen lehet kielégíteni mindazt, a mire egy különben tanult ifjúnak vágya van. S ha aztán az évekkel nyomora is nő, átkozódik az emberek s önmaga ellen s igy tengeti végig nyomorúságos életét, vagy egy jól irányzott lövéssel meghozza az engesztelő áldozatot — önéletével. íme a szellemi proletariátus legszá- nandóbb alakjai, mert nem önhibájukból szenvednek. Az a gazdag diák, ki pénzzel bőven felszerelve hagyja el a szülői házat s a komoly tanulmányok helyett szenvedélyeinek hódol s ezek következményekép abba hagyja tanulmányait, proletár ugyan, de nem méltó a szánalomra. Lesznek sokan, kik talán azt fogják állítani, hogy az igazi tehetség bármily nehéz körülmények közt is érvényesül. Így általánosságban tartva, szép mondás. Iga/, hogy voltak mindig egyesek, kik a nyomor meseszerü alakjain át jutottak az emberiség legtisztelteöb tagjai közé, de ezekkel csak elvétve találkozunk ; a mai korban pedig a szegény tanuló csak ritkán érheti el czéljét, ha teljesen magára marad segély, gyámolitás nélkül. A mai kor ifjaitól más tanulmányt, szélesebb műveltséget követelnek mindenfelé, az ifjúnak egész idejére szüksége van, hogy megfelelhessen feladatának és aki őt e feladat megkönnyítésében előre segiti, az igazán nemes cselekedetet végzett. A jómódú családos szülőkre háramlik első sorban a kötelesség. 11a gyermekeihez nevelőt, vagy házi tanítót fogadnak, a szegény diákokra essék tekintetük. Ne Ítéljenek a külső után, hanem első sorban a szegénységi bizonyítványt. kérjék a nevelőnek ajánlkozó ifjútól. Nem egy esetben megmentéi lesznek egy-egy fiatal életnek, mely tanulmányai folyamán méltányos emberekbe veti bizalmát. A leghelyesebb eljárás ez a gyermekek nevelésére is, kiktől a szülő sem akarhatja, hogy felnőtt korában a társadalmi előítéleteknek legyen a rabja és külömbséget tegyen gazdag és szpgény között, hanem ott keresse a barátait — a hol szív és érzelem lakik. Erős Gyula. Az igazság érdekében. Veszprém, decz. 24. Előző hírlapunk „Két takarékpénztár harcza* ezimü czikkében Révész Adolf budapesti szenzálra való hivatkozással az állíttatott, hogy az ipar- s kereskedelmi bankot a veszprémi takarékpénztár ügyésze Szabó Imre úr befolyásolta arra, miszerint ez az intézet visszavonta a Veszprémben alapítandó új banknak tett támogató Ígéretet. Erre vonatkozólag vettük s közöljük szó szerint Szabó Imre ur alábbi sorait. Tekintetes Szerkesztő ur: A „Veszprémi Független Hírlap* legutóbbi számában „Két takarékpénztár harcza* ezimü közlemény jelent meg, melyben a veszprémi takarék- pénztár és annak képviseletében különösen az én igénytelen személyem úgy vagyunk feltüntetve, mintha a „Magyar ipar és kereskedelmi bank* a mi befolyásunkra vonta volna meg támogatását a Veszprémben tervezett Bank felállításától. Ezen vád vagy feltevés alaptalanságának igazolásául szolgáljon a következő bizonyíték: Nyilatkozat. Vonatkozással a „Veszprémi Független Hírlap" f. évi deczember 19-én megjelent számában foglalt azon közlésre, mintha én a veszprémi takarékpénztár ügyészét, Szabó Imre urat megneveztem volna, mint olyat, a ki a Veszprémben tervezett uj pénzintézet ügyében a Magyar ipar- és kereskedelmi banknál discreditálta a veszprémi kezdeményezést, határozottan kijelentem, hogy e közlés a valóságnak meg nem felel és csak tévedésen alapulhat, a minthogy meg- gyződésem szerint bár ki is, ha kérdést intéz a Magyar ipar és kereskedelmi bankhoz, hogy ott akár Szabó Imre ur, akár más valaki discreditálta-e a szóban forgó kezdeményezést, egész határozottan meg fogja nyerni azt a felvilágosítást, hogy a banknál sem discreditálás, sem egyéb befolyásolás nem történt. — Budapesten, 1891. decz. 22. Révész Adolf, mk. Előttünk, mint tanuk : Baross Lajos mk. Fényes Sándor mk. Tisztelettel Veszprém, 1891. decz. 23. Szabó Imre, a veszprémi takarékpénztár ügyésze. Ehhez a nyilatkozathoz kevés kommentár szükséges. Minden sorában, szavában nyílt az s két dolgot hoz tisztába. Azt, hogy Szabó Imre úr tényleg a kezdeményezést Budapesten nem discreditálta, — mert azt a budapesti bank maga is bizonyítani kész, de tisztába hozza azt is, hogy Révész Adolf egy alattomos, gonosz ember — ki csak azért, hogy a maga visszavonulását fedezhesse, hazug módon Sz. I. ur nevével él vissza, mint aki az ő további működését lehetetlenné tette. Hogy ez igy van, betudnék iga- zolni mindazokkal, kikkel ez a derék spéczi érintkezett s kik épugy áldozatai az ő hazugságainak, mint éppen Sz. I. ur is. Mindenesetre sajnáljuk, hogy a botrány megtörtént. De mi eleve figyelmeztettünk arra, miszerint egy egészséges alapokra fektetendő bank megalakulhat budapesti szenzál nélkül is s hogy olyan embertől, ki országra szóló skandalózus per által lett hírhedt és vagyonos, semmi jót se kell várni. Révész egyszerűen visszavonult az uj banktól azért, mert belátta, hogy itt sápolni nem lehet; hogy itt okosabb emberek vannak, mint a kikre ő számított s hogy a retirálást fedezze : bűnbakul a konkurrenst, a veszprémi takarékpénztárt tolta elébe. Ezeket kellett konstatálnunk az igazság érdekében s kijelentjük, hogy az affairral végeztünk. Szabó Imre ur találja tennebbi kijelentéseinkben erkölcsi elégtételét, melyet im jószivvel nyújtunk néki. Hisszük, hogy Révész rágalma amúgy sem talált hitelre sem itt, sem a vidéken. Az eféle madarakat nemcsak tollúk, de hangjukról is szokás meg ismerni. Képzett iparosok. Baross minisztertől leirat érkezett a kereskedelmi- és iprkamarákhoz s e leiratban az az ismert erős kéz, biztossággal vonja meg vonalait az iparos- szakoktatás gyökeres javítása utjának. Ennek a leiratnak első következése lesz, hogy az ország tegalább huszonkét gyakorlati szakiskola (tanműhelyekhel) létesül a jövő évben, minden kereskedelmi és iparkamara területén kettő. Szükséges-e fejtegetni fontosságát s a jövőre való kihatását ennek az intézkedésnek ? Csak egy évtized alatt ez a huszonkét iskola hány ezer képzett iparost vegyit bele a nagy tömegbe s mily jótékony hatást fog ez a javító vegyítés előidézni ? Nem időzünk ez alkalommal e tárgynál lioszasabban, lesz alkalmunk úgyis visszatérni még reá. Most tökéletseben elégnek tartjuk, ha közöljük szószerint a miniszternek ezt a fontos, nemes rendeletét. Szél a következőképen: „Az ország iparának emeléséra és fejlesztésére irányuló törekvéseimben leginkább szakképzett munkástörzs és alapos szakképzettséggel biró hazai munkavezetők hiányát tapasztalván, elhatároztam ezen nagy hiány pótlására bizonyos megállapított terv és az ország egyes vidékeinek ipari igényei szerint szaporítani a gyakorlati iparoktatási intézetek számát, illetve több gyakorlati irányú ipari szakiskola vagy iprrmühely létesítését. Minthogy azonban az ipar-szakiskolák és tanműhelyek szervezése nem képezhet: kizárólag az állam feladatát, sőt ez sokkal inkább az ipari érdekeltség kötelessége, még pedig saját jól felfogott érdekében, számitok e tekintetben úgy a törvényhatóságok, mint egyes városok, iparegyletek és testületek és mindenekelőtt az erre első sorban hivatott kereskedelmi és iparkamarák hathatós közreműködésére. / Óhajom ez irányban az, hogy az érdekeltek közreműködésével minden kereskedelmi és iparkamra területén egyelőre legalább két, az ott folytatott vagy fejlődésképes iparágat főbbjeinek szakszerű oktatására hivatott ipariskola vagy tanműhely létesít- tessék. Kívánatosnak tartom, hogy valamennyi szárabavehető s hazánkban fejlődésképességgel biró iparágra nézve szerveztessék oly ipari szakiskola, illetve tanműhely, mely az illető iparág legújabb haladásának szinvonalán álljon s lehetővé tegya azt, hogy az illető iparágakat iparosaink idehaza tanulhassák s meg ne kénytelenitesse- nek e miatt külföldre menni. Ezen ipar szakiskolák és tanműhelyek oly iparágakat fognak felkarolni, melyeknek fejlesztését országos és helyi érdekek kívánják s vidékenkint úgy lesznek elhelyezve, hogy fejlesszék és tökéletesítsék azon iparágakat, melyek a vidéken leginkább bírnak fejlődésképességgel Annak megjegyzése mellett, hogy a részletekre s a költségek fedezetére nézve későbbre tartom fenn elhatározásomat, felhívom a kamarát, miszerint tegye beható és alapos tanulmány tárgyává kerülete ipari viszonyait és tegyen hozzám, lehetőleg mielőbb jelentést az iránt, hogy mely iparágak azok, a melyeknek ipari szakiskolák vagy tanműhelyek felállítása által leendő fejlesztése legkívánatosabb és a sikeres működésre illetve fejlődésre kilátást nyújt, — megjelelve egyúttal az illető városokat, (községeket) is, melyekben a szóba jövő i tézeteket felállitandóknak véli, mi mellett még- jegyzem, hogy jelentése beérkezte után szakközegeim írtján is meggyőződést íogok magamnak szerezni arról, hogy tényleg a megjelelt iparágak-e azok, melyek leginkább fejlesztendők. Önként értetik, hogy javaslata megtételénél figyelembe lesznek veendők azon ipari szakiskolák és tanműhelyek is, melyek már ez idószerint fenn állanak s pedig különbség nélkül, hogy mely alapból, illelve mely tárcza terhére tartatnak fenn vagy segélyeztetnek. Azon rendkívül nagy fontosságnál fogva, rnelylyel a gyakorlati irányu ipari szakoktatás az ország iparának fejlődésére és emelésére bir, remélem, hogy a jelzett szándékom mennél teljesebb megvalósításában a haza kereskedelmi és iparkamarák teljes mértékben és legjobb tehetségük szerint fognak közremunkálni s ennélfogva elvárom, hogy a fentebbiekben jelzett előkészítő tanulmányt, illetve javaslatokat kerületük ipari viszonyainak s iparfejlesztési érdekeinek kellő megfontolása után terjesszék elém. Budapest, 1891. november 19. B aross, s. k.* 8013/1801 szám. Veszprém vármegye alispánjától. Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak t. tagjait, hogy a folyó évi deczember hó 81-én délelőtt 10 órakor tartandó törvényhatósági rendkívüli közgyűlésen megjelenni szíveskedjék. A rendkívüli közgyűlésnek egyedüli tárgyát a központi választmánynál üresedésben levő 3 helynek választás utján leendő betöltése fogja képezni. Veszprém, 1891. évi deczember hó 23. Véghely Dezső 1 < kir. tanácsos alispán. ; ÚJDONSÁGOK? Deczember 25. — T. olvasóinknak úgy, mint ösz- szes munkatársainknak boldog ünnepeket s szerencsés újévet kíván lapunk szerkesztője. — Uj Ügyvéd. Társadalmi életünk egyik derék tényezője: dr. Berkes Mór izr. hitközségi jegyző, oki. főiskolai tanár a napokban kitűnő sikerrel tette le az ügyvédi vizsgát, őszintén gratulálunk a jeles képzettségű fiatal emernek, aki a tanári oklevél mellé oly rövid idő alatt ügyvédi diplomát szerzett. Sok szerencsét kivánunk hozzá.-- Széchenyi Imre gróf a homoktelepi tés ügybuzgó kormánybiztosa f- hó 13 -án Keszthelyen időzött oty czél- ból, hogy az ottani csónakegylet elnökségét reá birja, miszerint a csónakegylet a kormánybiztos által körülbelül 4000 írért beszerzendő benzin motoros hajóval a zalai telepitvényeseket négy éven át évenkint 50-szer a zalai partról a somogyi partra szállítsa, ennek fejében az év többi részében a hajót saját czéljaira használhatja és négy év múlva az a csónakegylet tulajdonába megy át. Az elnök az ajánlatot a csónakegylet választmányának előterjeszteni Ígérte, de miután a benzin motoros hajó fenntartása és az évi 50-szeres átszállítása a telepítvén veseknek 900—1000 frt költséget igényelne, a csónakegylet a szép ajánlatot aligha fogja elfogadni. — A veszprémi önkéntes tűzoltó- egylet által szegénysorsu tagjai egyen- ruházatának beszerzése alapja javára 1892. évi február hó 1-én a „Korona“- vendéglő nagytermében tánczvigalom rendeztetik, melyre a meghívókat most küldi szét a parancsnokság, kezdete este 8 órakor. Jegyek ára: személyjegy 1 frt, családjegy 3 személyre 2 frf, több személyre 3 frt. Jegyek előre válthatók Bokrossy Viktor egyleti pénztárosnál. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s a helybeli hírlapokban nyugtáztatnak. A jótékony czélu bált eleve is szives pártolásba ajánljuk! — Tiszti rangról való lemondás. Dr. Rieder Gyula, szent-mihály-zichy- falvai orvos, ki a pápai 7. honvéd huszárezredben tartalékos főorvos, saját kérelmére az 1892. évi január hó elsejével, a houvédség kötelékéből el- bocsáttatik. — A veszprémi iparos ifjak egylete saját helyiségében f, hó 26-án, vasárnap, délután 5 órakor, (Sáner János elnök uévüunepén) szavallati estélyt rendez. A változatos műsor a következő: I. Az udvarias ember. Meno- lóg, előadja : Kolin József. — 2. Kont. Garaytól. Szavalja Keresztes .Jenő. — 3. Csont. Pákh Alberttól. Szavalja Neumann Pál. 4. Kedves ember. Monológ. Előadja Jófejű Lajos. — 5. Vár és kunyhó. Bató Eötvöstől. Szavalja Bubla Ferencz. — 6. Dalaim. Petőfitől. Szavalja ifj. Katona Sándor. — 7. Vándorlegény. Petőfitől. Szavalja Horváth Dezső. — 8. Mámorosán. Komócsy Józseftől. Szavalja Nagy István. A dalárda Krón Mór vezetése alatt énekszámokat fog előadni. Az érdeklődő közönség (hölgyek) figyelmét felhívjuk e sikerültnek Ígérkező estélyre. — Vörösmarty ünnepélyt tartott a veszprémi róm. kath. főgvmn. Újságának Ányos-köre e hó 20-án. Az ön- képzőkar ezúttal üunepi szint öltött s előre megállapított műsort adott elő az ifjúság, a jelen volt tanárok nagy megelégedésére. — Szenzácziós csalási kísérlet. Pápán alig fordult eddig elő eset, hogy egyszerű földmives a pápai takarékpénztárt oly furfangos módon akarta volna rászedni, mint Széles József, vaszari illetőségű és^ születésű érdi (Fehórmegye) Jakos. O ugyauis Számmer Imre székesfehérvári nyomda- tulajdonos papirraktárában boritékive- ket vásárolt s ezekbe bejegyezte az ő primitiv szarkalábos írásával, de külőmben helyesírási hiba nélkül és a hivatalos kifejezések megtartásával Nagy Márton rédei lakos tényleges birtokát (pl. Belsőség í/i hely, 165 négyszögöl, nagymező 7s, Bánki erdőn dűlő, hidegkúti dűlő stb.) Erről azután kitöltötte egy adóbizonylat nyomtatványát, melynél lógva ő az idén 7 frt 25 kr földadót lefizette volna, erre odaírta Bakonyváry Dániel rhédei körjegyző és Takács János biró nevét s mindkét okmányhoz itt Pápán Wein- stok Armin pecsétmetszónél köriratoa
