Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-12-12 / 53. szám
Veszprém 1891. XI. évfolyam. 53. szám. Szombat, decz. 12. IViegjelen minden szombaton. — A lap ára : egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. Hirde ések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. —- A hírlap irodája : „Petöfiu-intézet Veszpróm (városház-tér Kérelem az emberbarátokhoz! Építsünk gyermek-menházat! Dicsőségesen uralkodó ő császári és apostoli királyi Felsége I. Ferencz József és az ország védangyala Erzsébet királyasszony esüztmenyegzőjének emlékéül a társadalom, áthatva az alattvalói hála s lelkesedés szent érzelmeitől, 1879. április 24-én, a „Fővárosi szegény gyermekkert-egylet^-et alapította. Czélja ez egyesiiletaek : vallás és nemzeti külömbség nélkül az ország bármely részéből szegény sorsú árfa kisdedeket a nyomor és az elzüllés romboló köréből kimentve, a közjótékonyság hathatós védelme alá helyezni. A „Fővárosi szegény-gyermek kertegylet“ 12 óv óta ezen nemes czél megvalósitásán fáradozik ésa társadalom rokonszenves támogatása mellett már több év óta saját intézeti házában 200 árva gyermeknek, kiknek családi tűzhelyük nincs, menbelyet nyújt, azokat táplálja, ruházza és magyar szellemben neveli. Az intézet házában a jelenleg rendelkezésekre álló termekben csak 200 gyermek helyezhető el, s igy helyszűke miatt évente több százakra menő, gondozásra érdemes elhagyott gyermektől kell a fölvétel jótéteményét megtagadni. Szivszaggató és elszomorító jelenetek ismétlődnek évente, midőn a teljes létszám miatt az intézet kapuit több mint 600, biztos pusztulásnak kitett gyermek elől el kell zárni. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok én azon érdeklődés alapján, melylyel az elutasított gyermekek irányában is viseltetünk, konstatálhatjuk a lesújtó tényt, hogy mig az intézetünkben elhelyezett gyermekek közt a halandósági arány 10 évi átlagot véve 1%-nál többet nem tesz ki, addig az elutasitottaknak mintegy 50%-a elvész. Hogy e fiatal csemeték, mint az oldott kévék el ne pusztuljanak, lehetőség szerint a „Fővárosi szegény- gyermekkert-egylet“ a rendelkezésre álló mintegy 500 D-ölet képező telkén még egy újabb épületet emel, melyben legalább még 200 árva gyermek elhelyezhető leszen. A „Fővárosi szegény-gyermekkert- egylet“, a nagylelkű anyákhoz és apákhoz, kik gyermekeiket nevelték, kik a csecsemő bor 100 veszedelmétől óvták meg őket, virrasztottak bölcsőjük felett, gyönyörködtek első lépésükben és a gyermek fejlődésének minden bu-baját és gyönyörét élvezték, dadogásától első megszólalásáig — és minden nemesen érző emberbaráthoz fordul azzal a hazafias kérelemmel, hogy egy nj menliáz építését becses adományával támogatni kegyeskedjék. Önök, nemes emberbarátok, s a könnyek fel szántásában varázs kezű önzetlen honleányok, nem lehetnek közönyösek azon árva gyermekek iránt, ; kiknek bölcsőjét és első lépését a j szülői szeretet, az anyagi jólét mele- I gitő sugarai nem érik, kik elvesznének, i ha a könyörület, a felebarátí szeretet templomai őket be nem fogadnák. Az emberbaráti szeretet és az el- | hagyott szegény árvák nevében kérjük j e nemes czélt akár a legcsekélyebb í összegű adománynyal is előmozdítani, I mely adomány a menház kiadandó év- \ könyvében, a hírlapokban és az alább nevezett pénzintézet által egyenként nyug- j táztatni fog. E végett kérjük, hogy a i nevek olvashatóan Írassanak. A kegyes adományokat 1892. január 31-ig megküldeni kérjük, legczélsze- : rübben postautalváuyon ily czimmel: i „Magyar országos központi takarékpénztár“ (Budapesten VI. kei-. Deák-Fe- rencz-utcza 7. sz.,) mely intézet a pénz kezelését, tekintve a nemes czélt, j átvenni szives volt. | Az egylet elnökségének megbízásából: Bischitz Dávidné, Brankovics György, Déri Ernő dr., Erőss S. dr., Fáik Zsigmond lovag, Faragó Gyula dr., Fenyvessy Ferencz országgyűlési képv. Gerlóczy Károly kir. tanácsos, Gerő Viktor tanár, Grósz Sándor dr., Grüner i Dávid, Horthy Józsefné, Jakabffy 1st- vánné, Kiss József dr., Királyi Pál országgy. képv., Kohányi Sámuel, tanár, Murányi Ármin dr., Mezey Lajos dr., Maugold Henrik dr., Öldal János igazgató, Ormay Józsefné dr., Barátosi Porzsolt Gyula, Radocza János orszggy. képv., Schönfeld Hermanne, Schwartz I Gyula dr., Singer Mihály dr., Sterk ; Sándor építész, Szászy László kúriai I biró. Veszprémmegye közgyűlése. (Deczember 7—8 napján.) Vármegyénk közönsége f. é. deczember hó 7-én rendes közgyűlést tartott, melyen a főispán gróf helyett, ki betegsége miatt a megjelenésben gátolva volt, Véghely Dezső alispán elnökölt. A megyebizottsági tagok közül csak mintegy katvanan jelentek meg, ! igy a vármegyeház díszterme meglehetősen kongott az ürességtől. A törvényhatósági közgyűlés szo- | moru bejelentések sorozatával kezdődött s ezen bejelentések során a vármegye közönsége Henrik cs. és kir. fóherczeg, Pöschl Károly és Auerham- mer Ferencz m. biz. tagok, továbbá Venczel Gusztáv kiváló jogtudósunk elhunyta felett részvétének jkönyvileg adott kifejezést. Mely funeratori szerep után Vaszary Kolos volt pannonhalmi főapátnak hazánk lierczegprimásává történt kineve- zése alkalmábó. O méltóságához üdvözlő felirat intéztetni határoztatott. Miután Fenyvessy Ferencz a külön megyei mérnöki hivatal felállítására, Kemény Pál pedig a zirczi járás orvosi állás betöltése tárgyában interpellált a vármegye alispánjánál s az alispáni válasz tudomásul vétetett, a közgyűlés a tárgysorozatban felvett ügyek elintézésével foglalkozott, melyek közül a fontossabbakat a következőkben ismertetjük: A vármegye közigazgatási bizottságából az év végével kilépő Ányos László, Bibó Dénes, Fenyvessy Ferencz, br. Fiáth Pál és Szabó Imre titkos szavazat utján újból megválasztattak. A vármegyei számvevőség mind fokozatosabb mérvű teendőknek teljesítése czéljából a vármegye közönsége egy másod alszámvevői állás rendszeresítését határozta el s e czélból a m. kir. belügyministeriumkoz feliratot intéz. Az 1892-ik évre az igazoló választmány tagjaiul a közgyűlés Csolnoky László, Fischer^ Manó, dr. Kenessey Pongrácz, dr. Ováry Ferencz és dr. Pillitz Benő m. biz. tagokat választotta meg. A vármegyei magán pénztárakra felügyelő-választmányba dr. Laky Kristóf eltávozása és Pöschl Károly elhalálozása folytán üresedésbe jött két hely pedig Csapó Kálmán és Ruttner Sándor m. bizotts. tagokul lettek kinevezve. A jövő év folyamán megejtendő ujjonczozás polgári elnökévé rt. Vesz- prémváros, a veszprémi járás és a zirczi járásra nézve Kolossváry József m. főjegyző, rt. Pápaváros, továbbá a pápai és devecseri járásokba a vármegye alispánja, az enyingi járásba Fischer Károly m. biz. tag, jelöltetett ki. Felolvastatott ezután a m. kir. kereskedelemügyi minisztériumnak az 52238/91. számú intézvénye, melyben kijelenti, hogy a vármegye közönségének határozatai ellen, a melyekkel a győr-veszprémi, Veszprém-dombóvári, pápacsornai és pápa-kisbér-berhidai helyi érdekű vasutakra, azok kiépítésének elő- 1 mozdítása czéljából, törzsrészvényekben ! segélyt szavazott meg. elvi szempont- ' ból észrevétele nincsen, — ezen iutéz- vényt a vármegye közönsége tudomásul vette, s egyszersmind, kijelentette, hogy az engedményeseknek a vármegye által segélyezendőknek kimondott vasutak kiépítésére vonatkozó tevékenységét éber figyelemmel kiséri, s ha akkor, a midőn az útadóknak az 1892-ik évre való kivetése kezdetét fogja venni, még mindig nem lesznek kétségtelen jelei annak, hogy a vasutak építése már 1892-ik esztendőben meg fog kezdetni: az 1892. évre az útadót nem 8, hanem csak 6%-al fogja kivetni. Egyúttal kimondotta a vármegye közönsége, hogy miután a tervbe vett helyi érdekű vasutak kiépítése a vármegye gazdasági és ipari fejlődésének előfeltételeit képezi, a mennyiben az előmunkálati engedményesek 1892. évi október hó 1-ig az általuk tervezett helyi érdekű vasutak kiépítése iránt a vármegye részére teljes biztosítékot nyújtom nem lesznek képesek ; a vasutak kiépítését a vármegye maga fogja kezébe venni s előmunkálati engedélyért maga a vármegye fog folyamodni. A közgyűlés további folyamán egyes apróbb és a nagyközönséget közelebbről egyátalán nem érdeklő ügyek nyertek elintézést s igy azokról megemlékezni feleslegesnek tartjuk. A megyei utak jó karba hozatalának ügyét alábbiakban ismertetjük: Az 1890. őszi törvényhatósági közgyűlésre útjainknak pótadó-kivetés utián leendő fentartása czéljából, az építészeti hivatal költségelőirányzatot készített, mely szerint az adózó megyei közönségre 12% úti adót tervezett, ezen előirányzat, a közgyűlést megelőzőleg 14 nappal nyilvánosság és áttekintés végett a megye kistermében ki lett téve, ezen munkát -Szalatkay István saját érdeklődéséből tanulmányozta, adatokat gyűjtött, számításokat tett és kész kidolgozott munkával a Devecservidóki gazdakör akkori gyűlésén indítványt tett, hogy ezen költségvetés ellen állást foglaljanak, mert 5% pótadó elegendő, hogy útjainkat jókarban tarthassuk, a Devecservidéki gazdakör helyeselte és indítványt tett a törvényhatósági közgyűlésen, hogy az útadó a kimutatások szerint 5%-al állapíttassák meg, az indítvány megokolásá- val Szalatkay István bízatott meg. Alispánunk a törvényhatósági közgyűlést meg- megelőzőleg értekezletet hivott össze az útadó megbeszélése végett, ezen értekezleten Szalatkay István indítványát megtette és azon fölül, mint elkerülhetetlen szükségest, indítványozta azt is, hogy tartson a megye egy külön mérnököt, a ki tisztán a megyei ügyeket és különösen a megye adózó közönségének érdekeit tartsa szem előtt, ezen értekezleten több felszólamlások után sem tudtak megegyezésre jutni, de Szabó Imre után számításokat tett, és tétetett és a törvényhatósági közgyűlésen az indítványt mát Szabó Imre tette meg, hogy 8% szavaztasson meg, mely 8%-ba már bent foglaltatott a belvi érdekű vasútra megszavozott 400.000 frt, törlesztóses 24.000 frt évi kamat is, a mely összeg cirka 3% pótadónak felel meg. Ennek elfogadása után jött a vállalat utáni kiadás ez alkalommal már Szabó Imre és Szalatkay együtt számitgattak és félve attól, hogy csak magas árért lesznek vállalkozók, elhatározták, hogy a devecseri járásra Szalatkay István ad be egy olcsó ajánlatot, Szabó Imre pedig a veszprémi járásra a házi kezelést fogj a ajánlani, szintén egy olcsó, legfeljebb 2 frt 50 kr. garmadánkónti biztosítással. — Az 1891. mártiusi közigazgatási bizottság felbontva az ajánlatokat, csakugyan magas ajánlatokkal állt szemben, igy lett elhatározva, hogy a devecseri járást Szalatkay Istvánnak, mint tetemesen legolcsóbb ajánlat-tevőnek, az enyigi járást gr. Zichy Liviának adták, a veszprémi, pápai és zirczi járásokra pedig a házi kezelést mondották ki, a nagy sereg itt meggazdagodni kívánó többi vállalkozók ajánlatait pedig visszadták. Veszprémben a házi kezelés mellett szépen haladt a munka, de Pápán és Zirczen semmi munka sem teljesült, mert az apró vállalkozók mind igen magas árakat követeltek. Ekkor történt, hogy Szalatkay a központi hivatalban tudomására jött a dolgok ilyetén állásának, elhatározta beutazni a pápai járást és megnézni, mi ott az akadály ? Ez május végóu volt, s már a júniusi közigazgatási ülésre beadott egy ajánlatot a pápai járás útvonalaira, melyet el is fogadtak, a legközelebb múlt héten pedig kiutazott Zirczre megtudni ottan is az okokat, miért nem lehet ott is olcsóért fedanyagot hor- datai, — tapasztalatairól jelentést tett az alispánnak és főjegyzőnek és biztosította őket, hogy ott is lehet a munkát, olcsóbbért, legalább 25—30%-al, teljesíteni, mint az eddigi ajánlatok legolcsóbbja is, de szükséges, hogy az ott található bányákat megszerezni lehessen, most már ki van mondva a kisajátítás és igy remélhető, hogy Zirczen is ki lehet adni a kavics vagy tört kőszállitást illendő árért. Ennyi önzetlen munkáért, melylyel a megyei adózó közönségnek hasznára kivánt lenni, lett Szalatkay Istvánnak a közigazgatási bizottság által elismerés szavazva. Kossuth a választásokról. Kossuth Lajos egy, a napokban irt levelében a jövő évi képviselőválasztásokról is beszél, azt, a kívánságát fejezvén ki, hogy vajha a függetlenségi párt jutna többségre az országházban. Levelében, melyet Lukáts Gyula orsz. képviselőhöz, a Népzászlaja szerkesztő- j'éhéz intézett, ezeket mondja: „Örvendenék, ha a magyar nép oly erélyt fejtene ki, hogy az önök pártja a választásoknál az országgyűlésen többségre jutna; örvendenék azért, mert akkor kisülne, hogy Magyarország úgynevezett alkotmányossága merő hazugság, s a vakító hályog leesne a magyar nép szeméről ; és én ezt nagyon kívánatosnak tartom, mert nem ismerek átkozottabb állapotot, egy olyau nemzet közéletében, mely az állami létre jogosított is, hivatott is, mint a minő a magyar, ha magát erőnek erejével illúzióban ringatja.“ TÁEC1A. Statárium — Krédón. — Krónika. — Irta : Babay Kálmán. Nem is tudom ám már bizonyosan, melyik évben történt: 26-ban-e, vagy 27-ben; de annyi bizonyos, akkora tűz B.-Füreden nem volt ebben a században, mint ez. Ösz- szevissza elégett Csizmazia Pál, Gyenis István és hője Pálíi István uraiméknak miude- nük; a rajtavalójukon kívül semmijük se maradt. Pont délben, mikor a nyomtatók ebédhez ültek a hűvös szobában, kigyulladt az ágyás, erről aztán 3 ház s porig égett mindenük. De nem az a nevezetes e dologban, hogy a három szomszéd élelem és födél nélkül maradt ez évben; a Gelencsér István Bugyin, az Árki Gergely Hidvégen s a topá- nos Kerék István Katádfán épen igy járhattak. Az okozott rettentő fejtörést a becsületes Füredieknek, mi módon keletkezett az a végzetes tűz? Ma már pásztori elmével is ki lehet okoskodni, hogy az ágyás csak úgy gyulád ki, ha a lóhajtó, vagy a vellázó pipázik ; vagy a makrából dagad ki egy serczegő csomó, vagy egy eldobott gyufaszál büzöíög addig a szalma között, mig lángra nem lob hantja egy oda csapódó szellőcske. Ámde jó, 1827-ben még senki sem tudta, milyen legyen egy szál gyujtó-fa?! Akkor annyi ajjal-bajjal járt egy csipetnyi lángocska előteremtése, hogy nem volt érdemes rágyújtani egy pipa dohányra. A rokkáról lemaradt nyüstöt elröjtögették nagyanyáink s az abból összesodrodt arasztos kanóczoknak olvasztott „kíngyertyá-‘ba való bemártogatása a ház legfiatalabb tagjának volt kötelessége. Mikor az alkalmatossághoz hozzá készültek, a ház feje neki állt aczóljával az ököl- nyi tűzkőnek; egy negyed óra múlva, mikor már jól leverte körmeit, szikrát fogott a tapló, akkor aztán hegyibe ! A parányi szikrának neki estek kéngyertyás nyüstökkel s 10 eset közül 9-szer el is fojtották alaposan a pislogó taplót, a mikor aztán kezdhették élőiről. Látni való ebből, hogy az ebéd főzéshez már hajnalban hozzá kellett fogni az asszonyoknak, ha azt akarták, hogy 10 órára tűz mellett legyen a gulyásos-hus. A nyomtató ember rétümögre vetkőzik a nagy melegben; ha már a puruszkát sem szíveli meg teste, nem valószínű, hogy ünge i alját tele rakja pipával, zacskóval, kovával, aczéllal, taplóval s egy csomó nyüsttel. Igaz ugyan, hogy vellázás után, mig fordításig lejárják az ágyast, ráérne csiholgatni, ámde ez idő alatt szokták végezni a fölöstökömöt és ozsonnát, a mikor aztán más dolga akad a pofának, minthogy a magyorósban vágott sőrje-szár keserű végét rágja. Meg — gondolom — az a somogymegyei speczialitás is ismeretlen volt Ja jó fürediek előtt, hogyan lehet füst nélkül pipázni? Úgy t. i. hogy a szár »boldogabb végét*, azt, amelyiknek otthona a szotyogó pipauyak, dugja fejébe a nikotin élvezet után vágyakozó. A mint igy hányják-vetik a kárvallott szomszédok, mi módon lett légyen eredete a | gyászos esetnek, hője Pálíi István uramnak okos gondolat ötlik elméjébe. — Már atyafiak, ha mi itt dűlőre menni nem tudunk, forduljunk tanács híján egy okosabbhol. Ez okosabb persze nem lehetett más, mint a falu esze, derék Pálíi Pál bátyánk, ki már sokszor kirántotta a községnek kátyúba rekedt kerekét. — Meg van az! — helyeselik az egy szál gúnyában maradt társak. Itt mellékesen megjegyzem, hogy az István, ki „hője* előnevét feleségétől nyerte — leven többen Istvánok a becsületes Pálíi famíliában — atyafiságban állott a falu eszével. Egyébként ő utolsó is volt, ki a „hője* nevet használta, mert első szülöttjét már más névvel tisztelte meg a haladó idő. Aszongya egyszer az első szülött gyermek : — Csinálok puskát — kulcsból ! Csinált is. A félfontos lyukas pinczekulcs oldalára szellőző lyukat vésett, a kulcs üre- dékét tele öntötte puskaporral, azt száraz szőlő levéllel jól le fojtotta, hogy majd a kivésett lyukon elsüti. Mondták neki, tegye le azt a puskaport, mert majd úgy jár, mint a Hagyó András. Az is tüsköt akart repeszteni puskaporral, s lekuporodott fújni a lyukhoz tett taplót. Egyszer aztán felrobbant a lőpor s szeme-szája tele lett a kuporgó Hagyó Andrásnak. — De bolondot tett kee komám, hogy fújta! — dorgálta a se látó, se halló embert Búza Mihály. — Fene egy’-eg! — azt gondoltam, hogy ha majd rottyanik, hát lebukok ! — nyögi vissza a lepörkölt bajuszu Hagyó. A Pálfi gyerek sem fogadott szót s az a felrobbant kulcs-puska adott neki olyan előnevet, hogy ma is arról nevezik. Már most csak az volt a kérdés, hol ta- ! lálják meg Pálfi Pált? Abban mindnyájan i megegyeztek, hogy pinczeszeren van : de ! hol, melyiknél, mikor vau neki a Bocsáron 1 is, „méh inulató“-nál is, az „ebhegy“-en is, az öreg hegyen is ; mi több volt neki szől- leje kint a kókhegyen, a karthausiak romba I dőlt templománál is, a hov-a csak metszeni meg szüretelni jártak ki a nagy távolság miatt. Pálfi Pál uram esetleg az ebhegyi hajlék gádorjából szemlélte a Keszthelyi Festetich- nek Kenese felé törekvő vitorlás sóhordó kompjait, mikor kilobbant a Csizma/.iáék ágyása. Utczu neki, nem volt rest, botot tarisznyát ott hagyva, rohan a falu felé. Egy szegény bátyus zsidó épen akkor kapaszkodott fel a méh-mulató felé vivő hegyi utón, mi a tűz felé törekvő Pálfi Pál figyelmét nem kerülte ki. A mint aztán a szerencsétlenség helyére . beért s a tűnődő atyafiság elibe terjeszti , instantiáját, véletlenül kLzalasztotta száján, i hogy egy zsidó most szökik a faluból, nem-e I ez volt?! A felbőszült kárvallottaknak nem kellett . több : lóra, kocsira kaptak s azt a nyomorult ártatlan embert szerencsésen elfogták a felső erdőnél s diadalmasan hozták vissza a községbe. 65 esztendeje, mikor ez a sajnálatos eset történt; úgy a sírban porladó öregeknek, mint nekünk ez az egyetlen mentségünk. Mikor az a roskatag ártatlan ember nem akarta beismerni bűnösségét, a hány kop- pantó, olló, harapófogó, kalapács és más gyilkoló szerszám csak található volt a faluban, azt mind összehordták, azzal minddel végig kínozták azt az utoljára egyik ájulásból a másikba esett fél holt embert. Végzetre, mikor erre se vallotta ki, a mit voltaképen el sem követett, megkoronázandó barbár kegyetlenségüket, Balaton-Füred községe pinczejében kötél általi halálra Ítélték s fel is akasztották a földkerek legártatlanabb emberét. Más idők, más viszonyok voltak akkor; se gőz, se villany nem röpíthette még világgá az eseményeket; de mindennek daczára a hir nehány nap múlva szép Balaton mentén mindenütt csak a füredi statáriumról beszéltek. Elhatolt igy a hir Tapol- czára is, Zala vármegye ama járásának székhelyére, melybe Füred osztatott s becsületére válljék a járás akkori főbírójának, hogy az esemény kipuhatolására minden s e vérlázitó kegyetlenség illő megbüntetésére minden lehetőt elkövetett. Ssolgabirák, pandúrok raja lepte el Füredet, hol ez alatt lecsillapodván a kedélyek s tudatára ébredvén tettüknek, beállott az óriási pánik. Az alatt, mig a hir világgá szaladt, odahaza Füreden itt is, ott is eldobott leveleket találtak, melyeknek egyező tartalma oda lyukadt ki, hogy egy ismeretlen valaki 4 sarkán fogja felpörkölni a falut. A leveleket, melyek egy és ugyanazon kézzel íródtak, összegyűjtve, a közsógházá- I hoz vitték ; bár ki szerkesztette őket, volt | gondja rá, hogy a dátumot előbbre tegye, mint a mely napon kigyuladt a Csizraaziáék ágyása, a miből aztán a megrémült fürediek azt következtették, hogy a veszedelemnek folytatása is lesz. 40—50 ház népe minden mozdítható jószágát kihordta a Sód folyó partjain elterülő rétségre s mint egy két hétig, mig a vizsgálat kezdetét nem vette, 40—50 ház üresen, lakatlanul állott Füreden. Az inquisitori kegyetlenséggel teljesített vizsgálat eredménye az lett, hogy tanuk vallomása, esküje beigazolta, mely szerint az az elfogott s a község pinczéjébe „zártu zsidó-ember irta s dobálta el a leveleket s bűnös volta tudatában „saját kezűleg akasztotta fel magát“. így van a történet; de a nép között fennmaradt szájhagyomány megőrizte s mint biztosat állítja, hogy ártatlanabb embert nem akasztottak még fel soha, mint »zt a
