Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-11-28 / 51. szám
Veszprém, 1891. Veszprémi Független Hírlap. Szombat nov. 28. hogy maga a város, mint első erkölcsi hatóság, megfeledkezett, leróni az érdem elismerését azon jeles, nemes szivü hölgy iránt, a ki itt, egy püspöki székváros falai között negyed szazadon keresztül vezeti egy első rendű nevelőintézet ügyeit s odaadó működéssel tizenháromezer leányt részesített ez idő alatt valláserkölcsös nevelésben. A kedves ünnepély lefolyásáról következő tudósításunk van: Alig hangzott el hírlapunkban az a felhivás, mely Gunsch Mária főnöknő jubileumi évfordulójára figyelmeztette az illető köröket, azonnal megindult a mozgalom a nevezetes nap méltó megünneplése iránt. Avatott kezű tanügybarátok, lelkes papok és gondos nővérek vették kezükbe a rendezés nehéz feladatát, melyet — dicsérettel legyen felemlítve — igen szépen oldottak meg. Erről adott tanúságot először is a növedékek ünnepe, mely kitünően összeválogatott müsorozatu hangversenyből állott. Az érdekes programra 25 pontját odaadó türelemmel hallgatta végig a diszes közönség, mely7 zsúfolásig töltötte meg a termet. Elismeréssel kell megemlékeznünk a kedves növendékekről, a kik kedvesen és okosan feleltek meg a várakozásnak, a mesterek pedig: a kedves Emilia nővér, Próderné úrnő, Kosos Irma k. a. és Árvay Géza ur meglehetnek elégedve a felmutatott eredménynyel. Árvay Géza alkalmi czimbalomra szóló üdvözlete, melynek egy díszpéldányát szerző átnyújtotta a jubilánsnak, Kosos k. a. zongorajátéka, Ke- menes Ferencz remek alkalmi költeménye lélekemelőén domborultak ki abból a kedves keretből, melyet az ártatlan kedves apróságok alkottak. E kedves ünnepséget fokozta szent- Erzsébet képének leleplezése. E gyönyörű kivitelű képet a növendékek vették ajándékul. A gyermekek ünnepe után, 26-áu d. e. volt a jubileum egyházi és tanügyi része. Délelőtt szent-mise volt Te Deummal, melyet Pribék István felszentelt püspök végzett segédlettel. Utánna Palotay Ferencz dr. kanonok és tanfelügyelő nyújtotta át az ünnepeknek Hornig báró megyés püspök őmsága elismerő köszönő levelét, mely igy hangzik : Gunscli Mária Erzsébet nővérnek a paulai szt. Vinczéről nevezett irgalmas nénék veszprémi főnöknőjének üdvöt és áldást az Urban! jHivatalos közegeim jelentéséből értesültem, hogy Ön, Krisztusban kedves nővér, püspöki székhelyemen, Veszprémben, nemes és szent hivatásának élve, Isten kegyelméből már 87 évet töltött el, és e mai napon lesz 25 éve, hogy mint az itteni irgalmas nénék vezetése alatt álló nevelő és tanintézet fónöknője, lankadatlan buzgalommal és önfeláldozó tevékenységgel működik! Midőn a Mindenható, kinek áldó kezeiből veszünk el minden jót, megérnie engedte ez örömnapot; én is, mint Veszprémmegye ez időszerinti fő- pásztora és a gyermek valláserkölcsi nevelésének és oktatásának fóőre, örömmel veszek részt ezen ünnepélyében, és szivem mélyéből adok hálát Istennek, hogy öut, szeretett nővér, e hosszú 25 éves működése alatt szent kegyelmével támogatta és képessé tette, miszerint a gondjaira bízott növendékeket szóval és példával nevelhesse Istennek,^szent vallásunknak és édes hazánknak ! Forró köszönetét mondok Istennek, kitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik, hogy önnek, kedves nővér, erőt, erólyt, kirartást adott nehéz és szent hivatása kötelme teljesítésére és hogy sikerült önnek, Isten szent malaszt- jának közreműködése mellett, hosszú 25 éves főnöksége alatt anyai, szelíd és szeretetteljes bánásmódjával, lekötelező nyájasságával, szeretettel párosult szigorával megnyerni a szülők és kisdedek osztatlan becsiilésót, bizalmát, háláját, ragaszkodását, szeretetót és tiszteletét; hogy sikerült önnek a főnöksége alatt álló nővérek őszinte szeretetét, vonzalmát, ragaszkodását megszerezni ; szóval: hogy sikerült önnek saját hatáskörében áldásos, eredményes és üdvös működése által az egész város közbecsülését és bizalmát megnyernie és kiérdemelnie. Midőn ezért forró hálaimát küldők a Mindenható trónja elé: egyúttal lelkem, szivem mélyéből kívánom és óhajtóm, hogy Isten önt, a gyermekek valláserkölcsös nevelésének és oktatásának érdekében, szent vallásunk, egyházunk és édes hazánk, kiválóan pedig Veszprém városa javára, növendékei, számos tisztelői és gondozása alatt álló nővérek boldogííására, örömére, lelki-testi áldásai teljével elhalmozva, még igen sokáig éltetni és szellemileg úgy, mint testüeg, épen, erőben megtartani kegyeskedjék. Fogadja, szeretett nőver, atyai és püspöki áldásom teljét; melylyel megáldom önt az Atya, Fiú és Szentélek Isten nevében. Amen. Veszprémben, november hó 26-án, 1891. Károly, s. k. püspök. Megemlítjük még, hogy a jubiláns főnöknót tisztelői számos ajándékkal halmozták el, közte az Angol-hölgyek szép kép-ajándéka, a növendékek virágcsokrával s Pribék István által küldött 100 írttal. Az egykori növendékek köszöneté. A jubileum örvendetes eseménye alkalmából, megemlékeztek a hála kötelességéről az ünnepelt jubilánsnő egykori tanítványai is s a következő sorokat intézték a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja előző többi számában meleg rokonszenvvel emlékezett meg, a veszprémi irg. nővérek érdemes fónöknője, főt. Gunsch Mária nővér jubileumi ünnepélyéről. Szeretettel olvastuk e kegyéletes sorokat s most engedje meg, hogy a mi szivünk érzelmeinek mi is hangot adhassunk. Mi is, távollakó egykori benlakott társnőink nevében, ez örvedetes s emlékezetes napon, őszinte szivvel osztozunk a közörömben, hogy egykori jó védanyánk e napot boldogan megérhető. Mi ugyan nem a mostani fényes épületben, de a piacztéri kis zárdaiskolában nyertük tőle az oktatást s vettük lelkűnkbe az ő nemes szive erényeit. Huszonkettőnket nevelt ő akkoron s nem mint főnöknő, de mint szerető jó nővér ölelt szivére minket. ügy tudom, jó honleányai lettek mindazok az édes hazánknak. Számosán vannak köztünk, kiknek a messze melyben megtiltja, hogy a szentgáli embernek zsoltárt adjak; láthatja az ur, hogy csak saját érdekembe cselekszem, mikor kérését nem teljesítem. Összenéznek a szentgáli elöljárók, a biró a jegyző uramat böködi hüvelykujjával, az meg a pénztárnokot, valamennyien fejükkel integetnek, hogy mit fognak még hallani. — De tudja meg azt az ur, hogy az ipám is csak egyszer volt Szent-Gálon, a Nyirö Jánoséknál nászban, nem hogy én odavaló volnék. — Hát kigyelmed nem ezekhez a becsületes emberekhez tartozik itt? —- s rámutat óvatosan a boltban levő elöljárókra. — Nincs szerencsém; én Köveskállán lakom Zalában, járt-e valamikor arra az ur? — Az már más, hány példánynyyal szolgálhatok ? Alig várták a szeötgáliak, hogy a bala- ton-mellébi ember távozzék a boltból; az öreg biró nyomban odafeszült a könyvkeres- redő elé. — Hát izé, mit mondott az ur előbb, hogy nekünk szentgáliaknak nem szabad idni zsoltárt? — Ne én rám haragudjanak meg Ügyelnetek érte; de megmutathatom a rendeletet. — Hát aztán, ha mi most venni akar- íánk egy-két darabot, hát nem is adna íz ur? — Nagyon sajnálnám, de kenyeremet nem ikarom elveszíteni; mert én szállítok a várnegyére minden féle szert s ha a rendelet dien cselekedném, vége lenne a szállításnak s rele együtt kenyerem nagyobbik felének. — No még ilyet se hallottunk soha! hát ti mer a szentgáli embernek parancsolni? — íbredezett fel bennük az ősi virtus. Egész hazáig ezen dohogtak s még ott is vl volt utolsó szavuk: — Majd megmutatjuk mi annak a „könyv- )aktor“-nak, kik azok a szentgáliak; majd neglássuk, ád-e nekünk zsoltárt, vagy nem?! Mint futótűz terjedt el a vármegyének e ogtalan beavatkozása Szentgálon; pinczesze- en, korcsmában nem beszéltek másról, mint a veszpémi könvvpaktorról, ki nekik pénzükért se ad zsoltárt; de majd meglátják ők ! Nagy hó esett másnapra; de ez őket nem akadályozta. Harmincz szánkó s azon annyi kapanyéllel felfegyverkezett ember, a hány csak ráfért, indult be Szentgálról Veszprémbe könyvpaktort agyabugyálni s a kis város csendes utczái az óta se láttak olyan csődületet, mint a minő támadt a 30 csen- gős szánkó s 180 ezüstgombos szentgáli ember nézésére. — Hát ad-e az ur nekünk zsoltárt, azt kérdezzük ? A kereskedő ijedten szedte össze, valamennyi zsoltára csak volt. — Itt van, vigyék el, nem tehetek róla; az életem kedvesebb, mint kenyerem. — Azért mondom ám ... ! — sodrint bajuszán a biró, rakják szánkóra kigyel- metek! A falu végén több száz főre menő népség várta az érkezőket, köztük a pap, Lisz- kay uram is. Biró uramé volt az első szánkó, ki is midőn észrevette a reájuk váró tömeget, megállítja lovait, s mogyoró pálezájával csendet suhint a hideg téli légben. — Tudtára adom mindenkinek, hogy hoztunk zsoltárt egy egész szánkóval; majd holnap reggel a községházánál mindenki kap egyet; mehetünk. Reggel minden zsoltárnak akadt gazdája csupa kiváncsiságból is: milyen lehet belülről az a könyv, a melyiktől őket el akarták tiltani ? s mikor a szentegyházban Liszkay uram ajkáról felcsendült a textus: „Ada az én számba uj éneket, a mi Istenünk dicsére- tit“ s gyönyörű alkalmi prédikáczióra rá mondta az Amen-t, a fentebb idézett jegyzőkönyvi pont értelmében ennek — „jó következése lett!“ így vonult be Szent-Gálra az uj zsoltár 1824. évi január hó 4-én ; kevesen tudták, de kevesen tudják még ma is e furfangos cselt; a legtöbb öreg abban a hitben balt meg, hogy „akkor“ ugyancsák ráijesztettek a „könyvpaktor“-ra Veszprémben! távolból sohsem adatott a szerencse, hogy mint egykoron, mikor együtt imádkoztunk a jó Mária nővér kineveztetése napján, őt most az örömünnepen üdvözölhették volna. E társnőink tán értesülnek e becses lap utján ezen közös örömnapunkról s úgy-e bár, szeretett társnők, egész szivetekkel osztoztok a mi örömünkben, csatlakoztok üdvözletünkhöz és lelkileg velünk imádkoztok az ég Urához, hogy árassza a jó Mária nővérre, jó nevelő anyánkra minden kegyelme áldását s miként az életküzdelemben, Őt is a zárda falain belül titkon szenvedő bánatában erősítse és vigasz talja meg. Legyen ez a hálaima üdvözletünk hozzá az emlékezetes szép ünnepen! Egy, a többiek nevében, valamennyiünkért. Védképességünk elsőrangú tényező je. Budapest, 1891. november 19. A legközelebbi háború egy félelmes talány; csak az bizonyos felőle, hogy kimondhatatlan szerencsétlenséget fog hozni az emberiségre, — minden más sötét titok. Három tényező működik össze, hogy e titkot kifürkészhetlennó tegyék. Vasutak, uj fegyverek, tömeges seregek : e három tényező. A vasutak ugyan már az 1870/71 isi és az 1878. hadjáratokban is fontos stratégiai szerepet játszottak ; de e hadjáratok tapasztalatai nem elegendők, hogy levezethessük belőlük a vasúti stratégia szabályait a jövő háborúban, mert hisz tudjuk, hogy Európa sinhálózata a két utolsó évtizedben majdnem megkétsze- röződöH: oly növekvés, mely egészen uj helyzetet teremtett a vasutak har- czászati alkalmazásának terén. Az uj fegyverek képezik a jövő háború legközelebbi rejtélyes elemét. Előre tudjuk, hogy horderejűk emelkedett, per- kusszió hatásuk roppantul fokozódott s hogy a nemfűstölgő lőpor használata ezután lehetővé teszi a biztos cz.él- zást a harezmezőn ; elméletben véle'- meket is lehet felállítani arról, hogy e reform minő változásokat fog maga után vonni a stratégiában és taktikában. De minden tapasztalati ismeret hiányában mégis csak a sötétben tapogatunk s a jövő bábom e tekintetben is egy irtóztató kérdőjel. Hát még a kombáttánsok száma! Ha eddig százezreket vezettek tiizbe a hadvezérek, a legközelebbi háború stratégáinál sokkal sűrűbb tömegekkel, milliókkal fog kellene müködniök. Eddig csak hadseregek küzdöttek egymás ellen, ezután egész nemzetek viselnek hadat egymás ellen. Ebben is egy novum előtt állunk, melyre nézve hiányzik minden gyakorlat s minden tapasztalat. Csak egy bizonyos : a jövő háborít romboló ereje messze felülmúlja minden elődjét s kimenetele, tekintettel az uj fegyverek megsemmisítő erejére s a liarczosok roppant számára, nagyban fog függni a fegyverek és lőszerek után szállításának gyorsaságától s kielégítő mérvétől. E szempontból nagy veszély rejlett a monarchia védképességére ama körülményben, hogy Ausztria-Magyaror- szág egész területén csak egy fegyvergyár volt. Mi lenne, ha Steyr az ellenség kezébe kerülne, vagy elvágatnék a liadmüködési területtől ? ! Az utánszállitások kell, hogy elmaradjanak ez esetben, ami nem tévesztené el végzetes következményeit. Több volt tehát, mint kívánatos, elutasithatlan követelmény volt, hogy egy fegyver- gyár felállítása által hazánkban e veszély elháríthassák. Eltekintve a gazdasági politikai haszontól, melyet egy uj iparág meghonosítása Magyarországon jelent, védképességtinknek és nagyhatalmi állásunk biztonságának posz- tulátuma volt, hogy Magyarországon is állíttassák fel fegyvergyár. Bátorta- lanitólag, sőt megrémitőleg hatott tehát a közvéleményre az a fiaskó, melyet a volt fegyvergyári vállalat bukása idézett elő. Akkor a technikai berendezés tökéletlensége okozta e balsikert, de a kormány akkor mindjárt megígérte, hogy a bajt orvosolni fogjaEz az ígéret immár ténynyé vált. magyar ipar és kereskedelmi bank vállalkozott rá, hogy bukásából újra felállítsa a magyar fegyvergyárat. Az ő aegise alatt újra szervezték a telepet, uj műszaki berendezésekkel, uj és kitűnő vezetőséggel, valamint arravaló s tapasztalt munkaerőkkel szerelték fel. Alig egy évig dolgoztak csendben, buzgósággal s értelemmel és e munka gyümölcse — mint a Pester Corres- pondenz konstatálja, — oly eredmény, melynpk minden hazafias szivet őszinte megelégedéssel kell eltölteni. A gyár beszolgáltatta a szerződésileg kikötött 60 darab mintafegyvert, azokat a bési arzenálban szigorúan megvizsgálták s tökéletesen jóknak találták. E szerint most már megkezdheti a gyár a nagybani gyártást s a magyar fegyvergyár léte biztosítottnak tekintendő. A monarchia védképességét s Magyarország ipari lejlődését egyformán előmozdítja ez a megnyugtató eredmény; a kormány pedig önérzettel hivatkozhatík arra, hogy ez eredménynyel semmivé foszlanak szét az ellene emelt vádak. A kilátások e hazai vállalat további virágzása iránt különben a képzelhető legkedvezőbbek. Hisz munkával évekre el van látva a gyár, miután a honvédség részére 35000. a közös hadsereg számára pedig 30.000 darab fegyvert kell szállítania, A nagyban való gyártás, mihez legközelebb hozzáfognak, reménylhetőleg hasonló kedvező eredményekhez vezet, mint a mintafegyverek gyártása. Ha e remény teljesül, véderőnk a siker egy biztosítékát nyeri az uj gyárban. Rabló oláhczigányok. — Saját tudósítónktól. — Megyénkben, Nagy-Vdzsony tőszom- szédszédságában vakmerő utonnállás történt szombaton hajnalban. Egy kóbor czigánycsapat megtámadott egy kocsisembert, a kit félholtra vertek. Azután magukkal vivén a kocsit és a lovakat eltűntek, de a csendőrségnek, mely azonnal a legnagyobb erélylyel fogott hozzá a nyomozáshoz, sikerült a tettesek egy részét elfogni. Az eset részletei, tudósítónk jelentése szerint a következők : Tischer Miska még pénteken éjjel kiküldte kocsisát, névszerint Tischler Ferenczet a nagy-vázsony i erdőbe. A mint Tischler szombaton hajnalban az országúton hajtott végig, hirtelen egy nagy csapat oláhezigány rohant elő a sűrűségből. — Megállj, mert lelövünk! — kiáltották feléje a czigányok s az egyik a nagyobb nyomaték kedvéért czélba is vette fegyverével. A kocsis elakarván menekülni, a lovak közé csapot, de a czigányok utána rohantak és megragadván a lovakat gyeplőjüknél, megállították a kocsit. Tischler ekkor leakart ugrani a bakról, de a czigányok megragadták és elkezdték ütni-verni úgy, hogy csakhamar vér boritá az ember egész testét. A kocsis könyörgött, hogy ne bántsák hagyják meg az életét, de a lelketlen emberek csak azért is ütötték s végül eszméletlen állapotban, vérbe fagyva hagyták őt vissza. A kocsit és a lovakat magukkal vitték az erdő sünijébe. Néhány járókelő ráakadt Tischlerre és nyomban jelentést tett a csendőrségnek, mely azonnal erélyes nyomozást indított és mindent elkövetett, hogy a vakmerő utonállók nyomába jusson. Időközben Tischler is magához tért és a földeken keresztül a hegység felé vánszorgott. Éppen akkor vonultak ki a csendőrök, a kiknek ő elmondta a történteket. A csendőrökkel együtt négy csősz is elindult a rablók hajszolásaira. Nem sokáig kellett kutatni. A vámosi határban Straub rendőr rábukant az oláh czigányokra, a kik a siirü bozotban rejtőztek el és bizonyára nem hitték, hogy tettük ilyen hamar kitudódjék. Az utonállók nyilván ha- lotnak hitték a megkínzott kocsist. Straub egy csősz segítségével hármat elfogott az utonállók közül Nemsokára pedig megtalálta a kocsit és az egyik lovat is. A másik lovat, a jobbikat a rablók magukkal vitték. A megtalált lóról is le volt szedve minden szerszám. Az elfogott czigányokat átadták a csendőrségnek, a kocsist pedig kórházba szállították. A nyomozás meg folyik. Az öngyilkos levele. Élénk emlékezetében lehet még olvasóinknak a most egy éve — 1890 november 14-én a közeli Vecse községben elkövetett öngyilkossági kísérlete Pap Lidinek, a ki egy 5, egy 3 éves és egy 6 hónapos gyermekével a kútba ugrott. Az aszonyt. és s dereka köré kötött szopóst valamint az 5 éveset kihúzták de az egyik meghalt. E fölötti bánatában az asszony megőrült aki fiatal korában sokfélét összeolvasod a mint hátrahagyott leveléből is látszik. Társadalmi állására nézve egy kocsis felesége volt s állítólag azért ugrott a kútba mert férje piszkos volt s nem akart mosakodni. A levél igy hangzik: „Kérlek kedves apám bocsásd meg vétkemet, hogy sokszor megsértettelek tudom, hogy most is bánatot szereztem, de uem tehetek róla kérlek felejtsd el, hogy bánatod van, az én kertemért bocsásd meg gyermekednek, hogy még utóbb ha a sors úgy hozna magával, hogy ne idegen kézre juss, hanem agyermekekére és most arra kérlek, a mim van szedjétek össze és az Eszter vigye magával mivel neked kedves atyám nincs rá szükséged : van három lepedő, 5 abrosz, 3 szakasztó ruha, egy végbe kettő, egy végbe hat kendő 4 üngöm, 2 silány lepedő, 2 sütő ruha, 9 zsák, 4 nincs megvárva, 2 kis párnám, 9 vánkosom, a levelem a ládába van arról a kis földről, nem bánom ha eladják 50 írért s abból takarittassanak el, azt kívánom, hogy egy sirba tegyenek gyermekeimmel együtt, a ki már — ott van' annak elejbe — és a négynek olcsó sirkövet és az legyen rá Írva (boldogtalan élet viharát lenyomta egy szerencsétlen halál) ha kerülne édes anyámnak is szeretnék egy kicsinyt és most Isten veled kedves apám és anyám viseljétek gondját egymásnak, ne hagyjatok kétségbe esni, egymás vigasztalói legyetek s most ezerszer köszönöm azt a sok számtalan fáradságodat, a mit tettél utánam, legyen neked boldogabb halálod azon kérem Istenemet, Isten veled apám, fizesen meg az Isten én helyettem mindenért isteu veled apám, maradok a sirba szerető leányod Lidi. Kárlek kedves testvérem és sógorom ne Ítéljetek meg, hogy ilyen boldogtalan halálra jutottam, Isten veletek legyetek boldogok gyermekeitekkel együtt, kérlek kedves sógorom amint te voltál a megölöm, most te legyél a rendezőm úgy legyen a mint fellebb megírtam, rendessen harangoztassa- tok és a papot hozassatok ki, egy imádságot mondjon az Istenhez érettünk és most nektek is ezerszer köszönöm a sziveségteket a fáradságtokat, tisztelem a gyermekeiteket is a legkisebbiktől a legnagyobbikig. Isten veletek maradok sírban is szerető testvéretek. Kérlek kedves atyámfiai ne Ítéljetek meg, inkább őrizetek magatokat ilyen szerencsétlen haláltól; kérem kedves Böskenéni ezt adja édes apámnak és testvéremnek; kedves komám uram és komám asszony bocsássanak meg kedves gyermekeikkel együtt. Kedves férjem a kivel megesküdtem, a kivel a hitemet letettem, igy megcsalt hűtlen lett, nem szeret, oh szánj meg engem Istenem elhagyott már a remény szánj meg engem Istenem elhagyott már a remény; a konyhába van az edény, tizenhárom tik, viseld gondját, képzeld azt az érzelmet, mely nekem volt, képzeld hogy felköltöttern a kis gyermekeket játszani kezdettek, képzeld mit éreztem, a nagy fájdalom; oda jött a gyermekem, hogy mit irok ? Isten veled, ne felejts el bennünket. „Néma hölgy fat a nagy éjszakában kisdedével Reszkető karján, egyik ébren, Másik álmodik árva honban Sir mindegyik, ne keseregj kedves gyermekem Nem soháig bujdosol velem Uj világ vár bennetek Ott talál hazát ki hontalan Szánj meg engem Istenem Elhagyott a reményem.“ Ifj. DÓZSA 1ST VINNÉ, szül. Pap Lidia. ÚJDONSÁGOK. — Bezerédj Viktor belügyminiszteri tanácsos ur e ■ héfon veszélyes difteri- tiszben megbetegedett. Örömmel jelezzük, hogy tegnap már jobban volt s igy számos tisztelőit megnyugtathatjuk. — Rákosi Viktor képviselőjelölt- Sége. A tapolezai kerület jelöltje, miután Gfyőrffy Géza a jelöltséget nem fogadta el, a mostani választáson Rákosi Viktor irótársunk, napi tárcza- irodalmunk legjobb humoristája lesz, ki a függetlenségi és 48-as párt hive. Természetes, hogy meg is fog választatni, mert a mi jó tapolezai szomszédaink még eddig solise emésztették meg a közösügyes politikát. Úgy látjuk a helyzetet, hogy ellenjelöltje nem is lesz. Rákosi zalamegyei fi. Választói büszkék lehetnek rá. Mi meg szívből üdvözöljük táborunkban. — Mély gyász érte városunk derék árvaszéki ülnökét, Sándorfiy Ignátz urat s szeiető nejét, kedves kis SVs éves leánykájuk elhunyt. Vigaszukra legyen mindnyájunk részvéte s a kis ártatlan siri álma felett virasszon az ártatlan szivek őrangyala. — Sváb Leó ur, a „Magyar Hírlap“ szellemes munkatársa, ki pár hetet töltött városunkban, holnap visszatér Budapestre. Itt időzése alatt minden körben általános rokonszenvvel találkozott s bizvást a szeretet s barátság j legszebb emlékeit viszi magával. — Halálozás. Somody Dánielné, szül. Csonka Zsófia asszony, városi polgárságunk egyik legtiszteltebb agg matrónája, egy nagy család feje múlt kedden halt meg Balaton-Almádiban 79-éves korában s holttestét csütörtökön
