Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-11-14 / 49. szám
Veszprém 1891. XL évfolyam. 49. szám. Szombat, nov. 14. Balaton-Almádi sorsa. rém, nov. 11. Egy-egy vállalat még nem létesült akkora lelkesedés mellett, mint az almád» balatonfürdő. Brenner Lőrincz kezdeményezte, a mi hírlapunk támogatta és lett — Almádinak akkora népszerűsége, hogy azt leszólni, valósággal hazaárulás-számba jött. Meg is érdemli kétségkivül az a remek szép Balaton-öböl, hogy mindinkább kultiváltassék. Nem clrágfa ott semmi áldozat és nem hazugság a legnagyobb reklám. Köröskörül a Balatonén (Badacsonyt se véve ki) nincs oly kitünően védett völgy, oly szép viránynyal az előtérben s oly nagyszerű panorámával sehol, mint Balaton- Almádiban. Ezt magyaráztuk a mi vármegyénk népének másfél évtized óta s meg is lett a kellő foganata. Almádiban ma már 62 úri nyaraló van; sétányai, parkjai kifogástalanok. A fürdőrészvénytársaság s az egyes birtokosok már több százezer frtnyi vagyont épi- tattek be itt s beruházás dolgában elmentek a legnagyobb áldozat határáig. Aztán mégis hasztalan minden. Balaton-Almádi rohamosan siilyed — s bukik lefelé népszerűsége magaslatáról. Két év előtt már előre láttuk ezt s ugyanezen a helyen óva intettük Almádi főbb embereit, hogy vagy tartsanak lépést a rohamosan fejlődő Ba- latonkaltuszszal, vagy álljanak félre az útból, Aert az áram elsodorja őket. Vagy hozzanak újabb áldozatokat Almádiért, vagy elpusztul, értékét veszti minden beruházás ; mert a vendég-for- galom meg fog szűnni. Intésünket félválra vették s nyeho- szerii mosolygás volt rá a felelet. Aztán az idén kisült, hogy jóslatunk teljesült! Mig két év előtt az almádi vendéglősnek 56 abonense volt, az idén volt neki 3! Mig két év előtt a Társaságnak bevétele 1400 frt volt, az idén volt neki 700 ! Megbukott nemcsak a vendéglős, a Társaság s az egyes bérvilla-tulajdo- nosok ; de megbukott maga a földérték is. Természetes, hogy mikor valahol maga a fűrdőintézet bukik meg —- ott elvész a föld értéke is. Mit érjen a legszebb villa ott — hová az ördög se jár ? Holt tőke lesz belőle, ami nem ér egy fagarast. Ez az egy év hatalmas leczke volt s a bukás meglepetése szinte nevetsé- gas helyzeteket teremtett. Hogy csak egy példát említsünk: Valami Somo- dary-féle kipusztult szőlőt tulajdonosaik 5 év előtt 500 forintért kin áltak eladásra. Aztán amint fejlődött Almádi, úgy nőtt a Somodary-szőllő ára is. Tavai őszszel már 1500 frtot kértek érte s volt, aki ezer frtot tán meg is adott volna érte. Most, hogy a bukás beállt, a So- modary birtokot 500 frtért se keresi senki. így van ez nemcsak ezzel az egy birtokkal; de valamennyivel. Harmadára leszállt ott minden érték — pedig még csak egy bukott év verte le. Természetes, hogy a bukásnak be kellett állni. Ha valaki Siófokról vagy Boglárról ugyanegy költséggel jobb, kényelmesebb fürdőre mehet: akkor az nem jön Almádiba. Ha Keszthelyen 6 — 7 forintért kap egy hóra pompás bútoros szobát s fürödhetik 10 krajczár- ért a gyönyörű szigetfürdőben, akkor nem jön Almádiba unatkozni 25—40 frtos havi szobába s fürdeni egyszeregyszer 15—20 krért. A mindennapi gyors viziközlekedés egy rangba helyezte mind a 12 balatoni fürdőt. A turista s a fürdővendég abba válogat -— melyik hely szórakoztatóbb, kényelmesebb s olcsóbb. S ha ma ilyen az állapot, mi lesz jövőre, mikor a verseny kétszerte nagyobb lesz ? Mikor Füredért nemcsak a tulajdonos benczésrend, de maga a herczegprimás is áldozni fog; mikor Siófokba félmillió forint épült bele. mikor a keszthelyi fürdőt a városi tanács kezeli s a flirdődijt 5 krra szállítja le. Mi lesz akkor Almádival ?.... Hogy a beleköltött érték megmentessék, belekell ott fektetni 100,000 forintot. Nagy, modern, olcsó szálloda s bérház kell oda, tisztességes új fürdő (a mostani élezveszélyes ; elfujja az első nyári szél), a fürdődijjakat 5—10 krra kell redukálni s vagy gőztramvayt, vagy lóvonatot vezetni oda Veszprémből. Eddig Veszprém város tartotta Almádiban a lelket. Azt most elvitte a péthi zóna. Hát vasút nélkül Veszprémre többé Almádi nem számíthat. Nagy dolgok, tervek ezek. Amikkel egy oly kevés tőkéjű társaság, minő az almádii — nem birkózhatik meg. Közös lónak sebes a háta. Hát hasztalan minden. Almádit el kell adni! Vegye azt meg 1 vagy 2 ember a részvényesek közül, kinek módjában van áldozni rá s kinek még bizodalma van hozzá. Bárhogyan, hanem el kell adni okvetlen most, mert még egy stagnáló, bukott szezon után, jövő ősszel az egész fürdőért nem adnak egy ütet taplót. Máskép nem lehet segíteni. Positiv, reális értéke nincs a társaságnak, tartaléktőkéje sincs. Hanem adóssága az van szépen, állandó és tartalékadósság is. Hitelre a társaság nem számíthat, új részvények vételére nincs kellő számú bolond ember. A mostani részvényes pedig (mikor már 7-ik éve nem lát kamatot) inkább bírókra kél, de nem fizet rá a részvényére. Hát nincs más mód, mint Almádi eladása. Aki mentésére más módot ki tud fundálni, álljon vele elő. Nagyon : derék ember lesz az ! De ilyen aligha fog akadni. Tessék ezt megszívlelni; meglatolni s aztán haladéktalanul összehívni a rendkívüli közgyűlést, mely az eladást kimondja. Ne tessék félni. Ma még eladható. Ma még van vevője. Jövő ősszel már nem. Ezért jótállunk, minden irányban! Yeszprémváros közgyűlése. (Nov. 12.) Határozatában fontos kihatású közg) ülése volt a városnak e hó 12-én Kovács Imre polgármester elnöklete alatt, melyen a városi képviselők közepes számmal voltak jelen, de ezek is becsületesen elvégezték a tárgysorozatot, melyek között sok rég óhajtott ügy, milyenek a régi közvágóhíd, a jeruzsálemhegyi kút, a laktanya- építés és a vagyonbiztonság ügyei sorakoztak s oldattak meg, részint véglegesen, részint részletekben. Legelső tárgy a közvágóhíd ügye volt. Tudvalevő ugyao is, hogy a régi közvágóhíd ügyében a tulajdonosok részéről való fellebbezést a szakminiszterek elutasították és felhívták a várost a békés kiegyenlítésre. Ez a békés kiegyenlítés történt meg a mai közgyűlésen, melyen Brenner Lőrincz és társainak 3000 frtot ígért be a város a régi épületért s miután ezt a felek elfogadták, a névszerinti megszavazása a kiegyezésnek a decz. 19-én tartandó közgyűlésre helyeztetett. A város virilistáinak 1892. évre szóló névjegyzékének bemutatása után a közbiztonsági ügyek kerültek szóba s erre vonatkozólag azt határozták, hogy az éjjeli őrséget 4 polgári őrséggel szaporítják s a rendőrökkel jövőben hivatalszolgai teendőket nem végeztetnek, hanem erre külön felfogadott 3 egyén fog alkalmaztatni. S miután ily módon a rendőrség hivatásának teljesen visszaadatott, határozatba ment egy rendőri szabályzat készítése, mely speczifikálni fogja a kapitány, biztos és a rendőrök ténykedést körét. Ha azonban e munkakör megszabása után a rendőrség létszáma mégis kevésnek mutatkoznék, gondoskodni fognak annak szaporításáról. Addig is megbiza- tott a polgármester, hogy tegyen lépést a belügyminiszternél a csendőrségnek a város területén való támogató működése iránt s egyúttal utasítják Fejes rkapitányt a szigorú ténykedésre. A jeruzsálemhegyi kút részére a Kopácsy-féle fundust fogja a város kisajátítani s elhatározták, hogy a munkálatot mielőtt megkezdik s e czélra 400 forintot szavaztak meg. A honvéd-kaszárnya ügyében azt határozták, hogy Nagy Józsefnéval jövő év noremheréig ismét megkötik a szerződést. Szabó Imre orsz. képviselő megemlíti, hogy addigra kilátás van a kaszárnya-épités végleges megoldására, miután a miniszter a kotna- kuttéri Kopácsy-íéle házat arra alkalmasnak véli. Ezzel kapcsolatban elhatározták, hogy a honvédség által újabban kivánt lőszertárt a gyakorlótéren telepítteti a város, de előbb a deezemberi közgyűlésen névszerinti szavazásra bocsájtják. A pápai földmives iskola részére a város részéről beígért 150 forintnyi alapitványnak kiszolgáltatásával és az alapitó-levél elkészítésével a közgyűlés a polgármestert bízta meg. Végül a tavalyi népkonyha elintézetlen tartozása került szóba. A megye alispánja ugyanis a könyörado- mányokon felül 1644 forintot előlegezett a megyei közmunka alapból, melynek fedezésére az 1887-iki tűzvészkor begyült adományok feleslegét, 1290. frtot fogják fordítani a belügyminiszter jóváhagyásával. A még fedezetlen 353 frtot a város házi pénztárából fogja kiutalni. Egyéb tárgya a közgyűlésnek nem volt. Gróf Battyányi Géza halála. A vágóhid pőre. Veszprém, noy. 14. A városi közgyűlésről szóló tudósításunkban jeleztetik, hogy a város beszüntette a régi vágóhid konzor- cziuma ellen folytatott port; egyes- ségre lépett a tulajdonosokkal, fizet nekik háromezer forintot s átveszi tőlük a vágóhidat. íme odajutottunk, a hogy azt 2 év előtt megjósoltuk; mikor alaposan áttanulmányozván a peranyagot — konstatáltuk, hogy veszett dolog az, kár a pert megindítani s jó lesz a konzor- cziummal kiegyezni. Hát az egyezség megtörtént épugy, a mint az 2 év előtt is megtörténhetett volna. S akkor mindenesetre jobban jártunk volna. Mert lett volna, a mostani rósz vágóhid helyett, a mely talán 10 ezer forintjába és fáj a városnak, egy kitűnő vágóhidunk 3 ezer foiiutért s nem kellene most perköltséget fizetnünk. De annyi az okos ember a mi városházunkon, hogy azokra nem fér semmi jó tanács. Hübelé megy itt minden s a mi mehetne tisztes, rendes utón is, azt erőszakkal csinálják meg, rendesen úgy, hogy a polgárság fizeti meg az erőszakoskodás árát. Elvégre jobb volt most az egyezség mint később. Ma még az új vágóhid egynémely hiányát jól lehet majd pótolni a régi vágó kitűnő szerelvényeivel; magát a telepet s épületeket átalakítván, czélszerüen lehet felhasználni. VM Már kora ifjúságomban nagy hajlamot éreztem a milliomosi pálya ránt s még mint serdülő ifjú elhatároztam, hogy több százezer forintra rugó vagyont szerzek. De ebbeli iparkodásom, fájdalom, meddő maradt mind e mai napig s csak egyetlenegyszer voltam közel ahhoz, hogy nagyobb summára tegyek szert. Nem kellett volna egyéb hozzá, csak az, hogy kellő időben kitöijem a kezemet, vagy a lábamat, szóval, hogy valami tiszteséges baleset éljen. ügy történt, hogy egyszer a kávéházban oda lép hozzám egy előre haladtabb korban szenvedő ur, a ki bemutatkozott, hogy: — Én Fox Absolon vagyok, a „Nur Solid“ biztosító-intézet ügynöke. Én nagyon örültem a szerencsének, ő pedig elkezdett rábeszélni, hogy biztosíttassam magamat balesetek ellen, ami csak pár forintomba kerül. Ajánlatát nagyon vonzó példákkal illusztrálta: — Például, szólt, uraságod végig megy az utczán s egy háztetőről nagy cserép zuhan rá becses fejére. Ha nem biztosíttatja magát, ilyen esetben nem kap mást, mint seblázat. De ha a „Nur Solid“ biztosi tó intézetnél lefizet évi tiz forintot, a társaság azonnal a baleset után kifizet uraságodnak ötezer forintot. Vagy tegyük föl, hogy ön kitöri a lábait, vagy hogy a vonat keresztül megy becses testén és levágja az egyik karját, avagy tegyük föl.... — Kérem, — szóltam szerény hangon, — talán már elég lesz a föltevésekből! Hanem inkább mondja meg ön nekem, hogy mennyit kellene fizetnem, hogy húszezer forintot kapjak maibem esetére ? Fox ur valami tabellát nézegetett s kis vártatra azt felelte. — Húszezer forintnál.... húszezer forintnál.... évi huszonöt forintot. — Hnszonöt forint, nem is pénz! Tervem rögtön készen volt és hamarosan beláttam, hogy vágj most szerzek húszezer forintot, vagy soha. Nyomban el is mentem Fox urrál a „Nur Solid“ irodájába és 25 forintért kaptam egy kötelezvényt, melynek értelmében a társulat nekem húszezer forintot fizet ki, ha valami baleset ér egy esztendő lefolyása alatt. Vígan fütyörészve hagytam el az intézet palotáját és már szinte a zsebemben éreztem azt a rengeteg összeget. Attól a naptól kezdve teljesen megváltoztam. Vakmerővé lettem, kerestem a veszedelmet és minden törekvésem odairányult, hogy baleset érjen. Hosszabb ideig biaba vártam, hogy valami háztetőről cserép essék a fejemre, vagy hogy ; kocsi gázoljon el, s már-már csüggedni kezd- 1 tem, mikor egyszer meglátok a lapomban egy hirt, mely így kezdődött : ' „A budapesti villamos vasút már megint súlyos balesetnek lett okozója. Valóban, maholnap ott fogunk tartani, hogy a villamos vas pályának nem lesz olyan passagierja, a kit baj- ne érjen.“ — Oh bár csak ott tartanánk már! — kiáltottam fel lelkesülten és azontúl egész szen- vedólylyel kezdtem utazni a villamos vaspályán. Ráköltöttem a gázsim felét erre a dologra, végig hurczoltattam magamat a villamos kocsin egy nap tízszer, sőt vasár-, és ünnepnapokon, a mikor több időm van, többszőr is, de három hót alatt nem ért más baleset, mint az, hogy egy villamos konduktor egyszer bárom újpesti húszast adott vissza egy forintból. Radikálisabb módot, biztosabb eszközt kellett keresnem. Eszembe jutott Szabadka. Az olyan város, hogy ott mindenkit baleset ér, ha meg van benne a kellő iparkodás, különösen, ha a lapokban nyilatkozik. Habozás nélkül elutaztam hát Szabadkára s ott minden időmet azzal töltöttem, hogy belekötöttem az emberekbe s hogy minden héten hasábos nyilatkozatokat tettem közzé, melyekben az, hogy : „gyáva ficzkó“ és „alávaló egyén“ a gyöngébb kifejezések közé tartozott. Csak azt sikerült elérnem, hogy egyszer beverték a czilinderemet, de már nagyobbfajta balesetig, melyben nemcsak rubázatilag, hanem testileg is érdekelve vagyok, nem tudtam vinni. Mert ama merészség következtben, melylyel fölléptem, az a bir terjedt el rólam, hogy félelmes krakéler vagyok, a ki eleven embereket eszik, a ki úgy lő, mint Teli Vilmos és úgy vív, mint—kit is mondjak hamarjában? mint— nem tudom kicsoda. Az emberek száz lépésről kezdtek kerülgetni s én végre is baleset nélkül voltam kénytelen elhagyni Szabadkát. Végig próbáltam aztán Budapesten az omnibuszokat,, a lóvasúti kocsikat, a gőzsiklót, a propellereket, de mindhiába. Akkor találkozom egy ismerősömmel, egy veszprémi emberrel, a kinek elpanaszoltam la bajomat. — Oh kérem, szólt ő, ha csak balesetet akar, hát ménjén el hozzánk Veszprémbe. Ott az ilyesmire bőven nyilik alkalom! Csak menjen végig néhányszor a Horgos-utczán, a Buhim- utczán, vagy a laktanya-utczán, a mikor sár, vagy fagy van s én bizton hiszem, hogy ki tetszik törni a lábát! Melegen kezet szorítottam a derék emberrel és robogtam Veszprémbe. Első pillantásra kénytelen voltam konstatálni, hogy a város balesetek czéljára igen alkalmas. Azon kezdtem, hogy megtanultam bicziklizni és kerékpáron mentem föl a Jeruzsálemhegyre egy nap tizenkétszer. Nem ért baleset ..... i Erre számtalanszor végig rohantam a Hor- , gos-utczán, olyan sárban, a melyből végre három ! ember húzott ki. Szidtam ugyan őket, ellen- í keztem és könyörögtem, hogy hagyjanak, mert 1 nekem okvetlen balesetre van szükségem, de ] ők nem hallgattak rám és kihúztak. Egy téli napon, — oh az életemnek egyik 'szebb napja volt! — végre sikerült. Metsző hideg volt, a hó csontkeménységüvé fagyott a laktanya-utczai garádicson s ón ezen a lépcsőn futkostam föl és alá. Mint utólag értesültem, Fejes rendőrkapitány már el akart fogatni, hogy az őrültek házába vitessen, mikor elcsúsztam, hanyatt vágódtam és — eltört bal lábbal maradtam fekve. Csakhamar a résztvevők egész serege vett körül. Egy idősebb asszonyság összecsapva a kezeit, azt mondta: —• Oh a szegény! Milyen baleset! Ha olyan átkozott fájás nem lett volna a lábamban, szerettem volna megölelni a szeretetreméltó matrónát. Tulboldogan vitettem magamat kórházba és a mint lehetett, rögtön táviratoztam Budapestre egy ügyvédnek, hogy vegye föl az ón húszezer irtomat. Igen, most már elmondhattam : az én húszezer forintomat. Másnap távirati választ kaptam a fiskálistól. Remegő kézzel bontottam föl a telegramot (még most is a zsebemben őrzöm) s a mit elolvastam, igy hangzott: „Pénz nem vehető föl. A „Nur Solid“ egy nappal a baleset élőt — megbukott.“ Miért is nem tudtam hamarább eljönni Veszprémbe ? Szeredai-Sváb Leo.
