Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-09-19 / 41. szám
ja fi * XI. évfolyam. 41. szám. Szombat, szept. 19. kJUJJU! ___■■ ■ WH JLUAJUL VESZPRÉMI niEGEM MLÁ? (legjelen minden siombaton. - A lap ára : egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petiteora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petőfl“-iutéz«t Veszprém (városház-tér Leesett akrobaták. Veszprém, szept. 19. Hajmeresztő eset történt e héten Veszprémben. Az eset annál borzasztóbb, hogy a katasztrófa bekövetkeztét, épen egy évvel ezelőtt már megjósoltuk. Az történt, hogy a városháza emeletén, szédületes magasságban rugda- lózó több városi akrobata, elvesztette az egyensúlyt, kiejtette kezéből a biláncz-rudat — s a magasságból ment- hetlenül lezuhant. A válságos pillanatban jó Husvéth János ugyan segélyükre rohant, kötelet dobott nekik, valószínűleg, hogy megmentse őket. Késő volt. Az akrobaták leestek és saját nehéz biláncz-YudyAÍk zúzták agyon őket. « Hogyan is volt csak ? ügy volt, hogy épen most egy éve, elmondtuk ugyan e helyen ,A saját vérét szívó Pelikán“ szomorú történetét. A jó városatyák ugyan kissé meghőköltek tőle, de épen mert olyan borzadalmas volt, hát azzal vigasztalták egymást, mint a setét szobában mesét hallgató gyerekek: „Eli, hiszen mese- beszéd az! Fele se igaz annak.“ Aztán úgy történt, hogy mire világos lett, és a mese véget ért: hátigaz lett az egész. Elejétől végig igaz lett. S ez a szomorú igazság belekerült a városnak potom tízezer forintjába. * Tessék csak ráemlékezni, hogy egy évvel ezelőtt a Látos-féle konzor- czium 10.000 forintot ígért a városnak a fogyasztási, italmérési adók és a közvágóhíd kezeléséért. Hát akkor egy pár bölcs patriótának szög ütődött a fejébe és azt do- donázták a városi közgyűlésnek : „Kérem, szivesen, ha ezek a vállalkozó urak annyi pénzt kiuálnak nékünk: hát ugyan még mennyi hasznuk marad nékik ? Minek engedjük át nekik ezt a hasznot ? Lesz igy vagy 12 ezer forint rebachunk. Jó lesz az a városnak is, kérem szivesen !“ A kevésbbé bölcs városatyák erre a drága jó tanácsra oly örömteljesen bólogatták különféle fejeiket, hogy — utóbb el is vesztették. Fügét mutatának a vállalkozóknak... és minden lebeszélésünk daczára, elí kezdek lejátszani a „Saját vérét szívó í Pelikán* tragikomédiáját. * » Pedig csúnya játék, csúnya szerep ez. Megmondtuk akkor s mondjuk ma is. Azt a hasznot, azt a többlet-jövedelmet, azt a reménybeli 12 ezer forintot, saját fiainak a zsebéből kigazdálkodni, az nem egy város méltóságához illő. De nem is okos, nem is czél- szerü, sőt lelkiismeretlen spekuláczió olyan szegény, tönkremálló városban, minő a miénk, mely nem arra a sorsra méltó, hogy még meglevő utolsó csepp vérét is elvegyék — hanem arra, hogy uj kereset s forgalmi-jövedelmi források utján frisebb és több vérerőre segitessék. Dehát hasztalan volt a jó tanács. A városi tanács a kormánytól 60 ezer forint évi bérért átvette a nevezett adók kezelését, hogy majd ezenfelül még kiprésel, saját polgáraia, 12 ezer forintot! Rendszeresítették az uj préselő hivatalt. Kinevezték a Fő-Pelikánt s mellé egy rakás apró Pelikánt, ezek háta mögé pedig többrendbeli érdemes ■— spiczlit. Ezt a derék Pelikán-családot pedig, mely a városnak 12 ezer forintot fogna kikotlaui: etet a város 5174 forintokkal évenkint. Hát most a közeledő év végén nézzük az eredményt. Lássuk a summa pénzt! Hol a 12 ezer forint ? Hát az bizony nincs meg. A 12 ezer forint, az mesebeszéd; az nem lett igaz. De a Pelikán-fami- lia az meg van. Amint mondtuk. A szegény város mindinkább nép- telenülő korcsmáira spekuláló Pelikánok semmi róbachot nem kotlának ... bármily nagy hangon kotkodácsolánák. * Mikor a czirkusi előadás alatt valami hiba esik, a jól nevelt czirkusz- direktor kilép a közönség elé, és becsületes őszinteséggel előadja a megesett bibit. Azonképen tőn jóravaló polgár- mesterünk is, a múlt hétfői közgyűlésen, a mikor fifikusan ecsetelvén a beállott fiaskót: jelentést tett a minis- ternél jártáról. Felszínre került ennek kapcsán az adók jövedelmére vonatkozó számvevői jelentés. Ebben 75262 frt van feltüntetve, a fogyasztási-italmérési adók, a közvágóhíd jövedelmeképen, de a helypénzszedési jövedelmet is beleszámítva — ami egymaga 6189 frtot tesz ki. ügy de a Látos-konzorczium a hely- pénzszedési jog nélkül ígért be a városnak, a fogyasztási, italmérési adók s közvágóhíd bérletért tisztán 10 ezer forintot s az összeget előre is kiakarták fizetni. Nos tehát a hivatalos 75262 írtból le kell vonni a 6189 frt helypénz3ze- dési jövedelmet s akkor igy néz ki tisztán a városi számadás, amint következik : Az évi szükséglet: Fogyasztási adó évi bérlete . Italmérési jog bérlete . . . Adó e bérletek után . . . Kezelő hivatalnokok fizetése Helyiségbér s irodafent artás . Az évi fedezet: Ita-.mérési adójövedelem Közvágókid jövödelme . A végeredmény : 35000 frt. 25000 » . 330 . n 5174 * 510 7t 66014 írt. 33949 frt. 1485 9 31430 9 2206 frt. 69070 9 66014 frt 69070 9f Volna tehát az év végén a remélt 12 ezer forint helyett (amelyért 5174 forintot fizettünk a Pelikánusoknak) 3056 frt hasznunk. Azonban ez sem igaz. Mert könnyen megesik, hogy az év utolsó hónapjainak mindig kevesebb bevétele ezt is megeszi. * Hát mi ebből a tanulság? Az, hogy a 12 ezer forint nincs meg. De nincs meg a Látosék által beígért 10 ezer frt sem. Hát mi van meg? A Pelikán-família ■ a rászedett város. * A jóravaló polgármester őszintesége részvétre tarthat számot. De a még ezentúl is rugdalózó akrobaták tragikus bukása megérdemelt volt. Bölcseséggel teli potrohúkra ráesett a saját bilánczuk rudja, s miként az üres 0 numerusok — azonkép semmivé pukkadának ! Zajos városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — A város tömérdek aktuális kérdése egyre-másra arra sarkalja a város polgármesterét, hogy sürii egymásutánban hívjon össze rendkívüli közgyűlést. Ilyen rendkívüli közgyűlés volt hétfőn is, melyet nem csak az tesz nevezetessé, hogy ismét ijesztően kevés számban jelentek meg a városatyák, hanem az is, hogy ezen kevesek is meglehetős zajos jeleneteket tudtak inscenieriozni. A múlt heti közgyűlésen már a város elei előtt is megjelent a Pelikán rémképe és ijedten határozatba ment, hogy miután a fogyasztási adó városi házi kezelése nem mutathozik hasznot hozónak s oly magas bér-dij mellett erős kilátás van a vállalat megbuká- sára, küldöttséget menesztettek a pénzügyminiszterhez, kérelmezni a fogyasztási adó bérének leszállítását. Kovács Imre polgármester a gyűlés megnyitása után jelenti, hogy a pénzügyminiszternél járt küldöttség nem érhetett el közvetlen eredményt, mert csak a fölmondás és az ez után kiküldendő miniszteri szakközegek vizsgálata után bocsátkozik a miniszter tárgyalásokba. Ennél fogva azt indítványozza a polgármester, hogy a város haladéktalanul mondja fel a szerződést azon kijelentéssel, hogy alapos bérleengedés után hajlandó tovább folytatni házilag az üzletet. Husvéth János v. képviselő számadások alapján kimutatja, hogy a házi kezelés mai napig 304 frtjövedel- met mutat fel, bele számítva a közvágóhíd jövedelmét is. Igen félő tehát, hogy a kilátásban levő borfogyasztás csökkenése felemészti azt is és igy a kezelés hasznot felmutatni nem tud, ami a városnak 10.000 frt kár, mivel annak idején egy konzorczium a városnak albérlet fejében annyit beígért. Hivatkozik Szabó Imre képviselőre, aki akkor a város mellett foglalva állást, garantirozólag nyilatkozott. Rosenthal Nándor tanácsos higgadt és tárgyilagos beszédben iparkodik megnyugtatni Husvéthot. ő nem lát kísérteteket s remény nyel kecsegtet. Dukovics és Czollensteiu képviselők Husvéth álláspontját védik, mig Szabó Imre megszokott udvarias tónusban védi régi álláspontját. Benkő István otrombán támad Hus- véthra, őt, felhozva a közvágóhíd ügyét, a város ellenségének nevezve. Erre Husvéth János személyes kérdésben akart szólani, de a polgármester megvonta tőle a szót. Ezen eljárás felett az ellenzék azzal adott kifejezést indignálódásának, hogy elhagyta a gyüléstermet. A hátra maradt képviselők aztán ez ügyben a következőkép határoztak. Minthogy a város, a kincstárral 1881. évre föltétlenül, 1892. és 1893. évekre pedig föltételesen megkötött szerződés szerint a fogyasztási adók fejében évenkint 35000 frt fizetésre kötelezte magát, holott e czimeu f. évi aug. hó végéig csak 22821 frt 63 kr. folyt be, s ha a hátralevő 4 hónap alatt a remélt 11410 frt 81 kr. befolyik is, 34232 frt 44 krnál több bevétel nem várható, s alapos kilátás van arrra is, hogy a rohamosan csökkenő borfogyasztás jövőben is csökkenni fog: mindezeknél fogva megbizza a közgyűlés a polgármestert, bogy a felmondást haladéktalanul eszközölje, de kívánatosnak tartja, hogy elfogadható föltételek mellett a felmondott szerződés megujittassék s fölkéri az ezen ügyben már régebben megválasztott Szabó Imre, dr. Bezerédj Viktor, Ko- váts Imre és Csolnoky László urakból álló küldöttséget, hogy a kincstárnál a város érdekében közben járni szíveskedjenek, fölhatalmazván a polgár- mester és főügyész urakat az esetleg megkötendő szerződés aláírására. Jelentést tett még a polgármester a vasúti bizottság f. hó 8-án tartott értekezletéről, melyen dr. MatkovichTi- vadarengedményes előterjesztette, hogy a veszprém-dombovári vasút főállomása a minisztérirm műszaki tanács által Veszprém helyett Hajmáskér re terveztetik s ez ellen már a vasúti bizottság is tiltakozott, egyúttal abban állapodott meg, hogy az engedményesek és a fogyasztási adóügyben választott küldöttség a kereskedelemügyi miniszternél személyesen kérelmezze ezen, városunkra nézve káros vasúti irány megváltoztatását. Ez meg is történt s Baross miniszter igen szívélyesen fogadta a küldöttséget, s megígérte, hogy az ügyet megvizsgálja és a város sérelmét lehetőleg orvosolja. A közgyűlés ezen jelentésben megnyugodott s a miniszternél járt küldöttségnek szives fáradozásáért jegyző- könyvi köszönetét szavazott. Ezzel a közgyűlés véget ért. Mit tilt a törvény ? A vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény életbelépte alkalmából, részint a törvény ismeretének hiánya, részint a törvény fonák magyarázata folytán némely irányban oly viszás állapotok származtak, melyek figyelTAB€ZA. Letűnt évek...! A letűnt éveknek egy-egy édes napja, Vissza, vissza tűnik emlékezetembe. S idézgetem sorra, melyik boldogabbja, A legszebb és édes, hadd jutna eszembe. Idézgetem sorra, mert az ifjú évek I Gyorsan tünedeznek, hogy észre sem vesszük S keserű csalódás: élni harmincz évet, I Ha a gyönyör perczét soha sem élveztük. [ Keserű csalódás, ha a gyönyör perczét I Csak a romlott csákók mámorában éltük. És az édes, szűzi, tiszta ajkak mézét, I Mint élvezik mások, csak távolról nézzük. Nem a romlott csókok mámorában éltem I S keserű csalódás, csak sorsomat érte. Mert a szűzi tiszta ajkat nem csak néztem, De a mit elloptam, azt vissza is kérte. Három édes napja volt az én szivemnek, De legboldogabb is a mióta élek. Hosszú harmincz év az, de fel ér ezernek, Köztük az a három, a mit elregélek. ] A legelső legszebb: tiszta szűzi ajkad Az úr oltáránál midőn megcsókoltam, S örök boldogságra, te is vissza adtad, S az ezernyi nép közt nyakadba borultam. I A második éke örök szerelmünknek I Kis fiunknak boldog születése napja. I 4 harmadik gyöngye szerető lelkűnknek Élezi kis leánykánk « világra hozta. 4 legelső legszebb, a második éke, I 4 harmadik gyöngye, hosszú harmincz évnek! Mindössze csak három ! s mit nem adna érte Sok ezernyi gazdag, egy ilyen szegénynek ? Tompa Kálmán. Embert szertt&i.. .*> A csüggedés, a kétely percziben Gyakorta kérdi bánatos szivem, Vájjon szeretni még ma is lehet! Való-e még az emberszeretet ? Érdek ma nyíltan áll érdekkel szembe, Győz az erős és elpusztul a gyenge; Nincsen bocsánat és nincsen kímélet, Gonosz, kegyetlen e világi élet. Minden halandó egymagában áll, Érzés visszhangra másban nem talál; Szivünket másnak harcza meg nem hatja, S szemünk másoknak gyászát nem siratja. Találkozunk, de csak gyönyört keresve, Közel vagyunk s egymástól mégis messze ; Alkus zunk, per lünk, avagy czimborál'unk, Haszon köt össze s önzésből elválunk. Ez az egyéniségnek fényes elve, Hogy minden ember önmagával telve, Szeretet nélkül lelketlen tusán Ne lásson mást, önérdeket csupán. Oh tudomány, ez fényes korszakod, Nyíltan hirdetvén az erőszakot Sötét időkből hangod ismerős, Dicső tanod: Hadd győzzön az erős. — Magamba szállók, komoran sötéten, Vívódva, hánykolódva egyre kérdem-. *) Az „Emberbarát“ uj kuUurlapnak tegnap megjelent mutatványszámából, A szerk. j Nem kell-e szánni, avagy kinevetni ! Embert, ki még ma embert mer szeretni ? Embert szeretni, küzdő embertársat, Es átérezni, jólkarolni másnak Buját, keservét, gyászát, szenvedését, Ihletve lenni bánatodtól, Részvét? Naiv időknek ránk maradt emléke Mit keres itt ez érett nemzedékbe ? Nem lenne jobb, végkép lemondani, Mint ily világban még rajongatü ? — És mégis, mégis egyre még akadnak, Kik érett korban naiv lelkek maradnak, Kik tudnak még eszméken lelkesedni, Kik tudnak embert igazán szeretni. Akik merik még nyíltan vallani Azt a hitet, mely immár hajdani, Hogy nincsen élet, nincs szeretet nélkül, Szeretet az, min a világ fólépül. Érdek nem alkot, önzés nem teremt, Mi szép s mi jó van itt körünkbe lent, Szeretet termi és szeretet adja, Csak szerető szív tör valóban nagyra. Szeretet épit büszke birodalmat, Szeretet ád a hősöknek hatalmat, Szeretet lángol a mester szemében, Szeretet vágya szomjazó szivében. Mellőzze bár a kor gúnyos szava, El nem avul a szeretet tana, A nagy piaczról lassan félre áll, S ily rut időben szebb időre vár. Mert tudja, hogyha véget ér a hajsza, Kik kimerültek szennyes napi harczba, Még hozzá egykor visszatérni fognak, — yő még egy áldó, egy napfényes korszak. Pál ágy i Lajos. Egy szil buzaTirág. Irta BrócLy Sándor. I. Egy leány, tizenhárom éves, olyan üde, olyan bájos, mint a virágzó almaía-ág — észrevette, hogy az anyjának udvarolnak. Valami nagy, fekete, karcsú, elszánt képű férfi. Fölvetette rá a szemeit és azt találta, k hogy olyan rut, olyan titokzatos, mint amilyennek az ördögöt képzelte nyolcz, vagyis inkább hét éves korában! Odafordult apjához és szépnek, kedvesnek látta. Még a kopaszodás, vidám homloka fölött, az is milyen édes ? Valami nagy titok előtt állott és ez a titok egyszerre elfagyasztotta minden mosolyát. Melankólia vett rajta erőt, a papája, mint orvos, vascseppeket irt számára, anyja pedig az étellel kinozta. Mindennap kikapott, azért, mert nem reggelizett, ebéd alatt is erről folyt a szó, de mintha nem is róla j beszéltek volna, ült némán, szelíden, világos | szemeivel elmerengve a levegőben. Arcza ; olyan átlátszó volt már, hogy szinte világított; amint esténként elhúzódva a lámpástól, megbújt az ebédlő homályos zugában és onnan kémlelte anyjának teli, színes, még egészen friss arczát. Bizonyosan csodálkozott, hogy a kedves fejre nem volt írva semmi, a titokzatas valamiből. Hogy édesgetőn, szelíden, a szivéből szivesen beszólt az urával és gondját j viselte, magához ölelte két kis testvérét Hol vannak a hitszegés fekete jelei ? Talán már mindenki látja, csak ő nem. Egészen megzavarodótt, félt, szeretett volna meghalni. Előbb azonban tudni akart mindent, tényeket. II. Egyszerre különös erély szállotta meg, .Szólni fogok, szólni anyámnak !* gondolta magában. Nem mert. .Apámnak mondok meg mindent.* Csaknem elájult ebbe a gondolatba. Tisztában volt azzal, hogy itt cselekednie kell és tanácsért mindenféle könyvekhez fordult. Talált egy franczia könyvre, ebben anya és leány egy férfit szerettek. Bár nem értette az elbeszélést, megrettenve dobta el magától. Nagy furfanggal, idősebb leányoktól akart megtudni némi dolgokat. Csak egy tudta elképzelni, hogy leendő férjén kívül valaha mást is szeressen. Egy kis sovány, fekete leány, akinek menten neki ment a többi, akik valamennyien az egy és örök szerelemre esküdtek. Yizsgálgatta az asszonyokat az utczán, mohon hallgatódzott, ha valahol pletyka ütötte meg a füleit. Otthon pegig az ablak mellett ülve, szinte megerőltve szemeit, nézte az utczát, a várost, melyből csak néhány utczát ismert. Mi minden rettenetes dolgokkal lehet teli ez a hely, — mely hullámzik, zúgva körülette, mint egy oczeán... Mi van az előtte ismeretlen mélységekben? Ott, hol anyja jár, mosolygó arczczal, kábult fejjel? Valahol egy szerelmes asszonyról kapott hasonlatot olvasott. Ez a hasonlat elevenedett meg előtte minduntalan. Anyját látta, amint rohan lefelé valamely meredeken, tátongó mélység felé. És vonja maga után férjét, gyermekeit ..............az egész világot. Ál modozásai közben szinte látta a meredeken növő sárga, aszú füvet és a nagy éles köveket is. Föl-fölsikoltott álmában s
