Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-09-12 / 40. szám
Veszprém 1891. x'-" .tfeg en minden szombaton. - A lap ára : egész évre 6 fi t negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések petitsora 6 kr ; nyílt tér petit-tere 20 kr, 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája: „Petí>H“-intézet Veszprém (városház -té XI. évfolyam. 10. szám. Szombat, szept. 12. Mit főznek a városház 3soi^37-XLáöárL? Veszprém, szept. 11. A jóravaló gazda ember is könyvet feZet a kiadásairól és bevételeiről, aztán év utolján megalkotja magának a mérleget, hogy annak számadataiból ^vetkeztessen a jövő esztendőre, hogy tisztában legyen azzal : meddig ér a takarója s így meddig szabad nyújtózkodnia. Nagyon természetes, hogy annál illőbb kell egy város hatóságának, mint egyesek összesége által megbizott tisztviselő-testületnek, ilyen mérleget bocsátani a nyilvánosság elé, becsületes elszámolás végett. Előttünk fekszik Veszprém rendezett tanácsú város jövő 1892. évre szóló költségelőirányzata, mely a folyó 1891. évi kiadásokkal van párhuzamba vonva. Alább mi is a közönségnek vélünk szolgálni, midőn a költségelőirányzatot részleteiben is bemutatjuk. Nem czé- lunk tehát e helyen foglalkozni a kicsinyes tételekkel, ez a város polgárainak bizalmából a város képviselő- testületébe választott város-atyák lel- kiismeretbéli dolga lesz s nem kételkedünk abban, hogy a közelben megtartandó rendes őszi városi közgyűlésre nem keilend hajdúkkal összefogdostatni a tisztelt képviselő urakat. Távol légyeu tőlünk egy pillanatra is kételkedni a számok hitelességében, de részünkről becsületbeli kötelességnek tartjuk, hogy az, aki bizalmat fogad el bármily irányban, az feleljen is meg kötelességének s feleljen meg különösen akkor az a városi képviselő, midőn polgártársainak anyagi érdekeiről, vagyis arról van szó, hogy a város gazdasági tanácsa mennyi pénzt fogyaszt s mire költi. Mert a város képviselő-testületének hivatásához tartozik szigorúan megvizsgálni a mérleget s ezzel megnyugtatni azt a polgárságot, mely izzadva, verejtékkel veti serpenyőbe minden forintjának egy harmad ré- szét, hogy fentartsa a rendezett tanácsú város adminisztráczióját. Az alább közölt költségvetési előirányzatból megtudjuk, hogy jövő évben 116,948 frt lesz a kiadás, melylyel szemben a város jövedelmei 91,654 forint fedezetet biztosítanak, tehát a hiány: 25,289 frt, mely összeget a város polgárainak p ó t a d ó utján kell pótolni, ami nem jelent egyebet, mint azt, hogy a polgári becsületszavával bevallott jövödelmének minden forintjának egy harmad részét, vagyis 347o-ot a város adminisztrá- cziójára fordit. Nem lehet vita tárgya, hogy olyan városban, melynek polgárai a mindennapi kenyérkereset küzdelmében élnek, j amely város tiz esztendő alatt I lakosaiban csak 83 lélekkel szaporodott s mely a jövödel- met hozó intézményektől minduntalan meg lesz fosztva, sok az előirányzott kiadás, mely nem is egészen complett, mivel nem találjuk benne a tűztorony költségeit sem, pedig ez is 5000 frtot közelit meg. Tessék elhinni, hogy nem csekély dolog az, hogy minden polgár, mun- j kaja által keresett forintjainak e g y- ! harmad részét adja o dácsák i a városnak. Mert hátra van még azután a megyei közigazgatás, meg az állam. Ezek is megkövetelik maguknak a harmadot s a végeredmény az, hogy sanyarú élet mellett csak a terhek ledolgozásán munkálkodnak egész éven át a polgárok. S míg ilyen aggodalmak közt vizs gátjuk a számadásokat, szomorún kell konstatálnunk, hogy a nagy előirányzatban egy tételt sem találuuk olyant, mely a polgárság jólétének előmoz- ditását czólozza, mely megnyugtatná a polgárságot azzal, hogy hiszen igaz, miszerint nagy városi pótadót fizetek, de ezt csak kölcsön fejében adom, mert olyan intézményekre fordítják, melyekből minden polgárnak, iparosnak, kereskedőnek van hasznuk s közvetve a pénz visszakerül oda, ahonnan adták. Nem hisszük, hogy van a városnak egyetlen polgára, aki nem szivesen fizetue pótadót egy kaszárnyához és egy városi polgári fiúiskolához. A kaszárnya-kérdés pedig ' úgy látszik teljesen feledésbe ment. I Nyomát sem találjuk sehol s igen félő, • hogy kimasiroznak honvédeink s átteszik állomásukat oda, ahol tárt karokkal vá:ják őket. ( A város kulturális intézményeire is igen kevés összeg van a részletezésben feltüntetve. Pedig az idei tanév kezdetével is bebizonyult, hogy taninté- I zetek dolgában igen szűkén állunk. A j képes parallel-osztályok nélkül befő- 1 gadni, de meg nem is helyes dolog i szorosan a gymnasumra támaszkodni, j Elég szomorú tény, hogy olyan nagy vármegyének, mint a mienk ne le- i J gyen polgári fiúiskolája, ahol ^ I nem tudósokat, tudorokat, hanem jóravaló iparosokat, kereskedőket tani- tandunk az élet részére. j Életbe vágó két kérdés ez, melyet : okvetlen fel kell venni ismét a városi hatóság munkakörébe és kitartó munkával minden összeköttetés és erkölcsi, t ' | anyagi tehetség érvényesítésével azon j kell leuni, hogy jövőre létesüljön e I két intézmény. Akkor sokkal nagyobb megnyugvással nézi minden polgár a költségvetést s ha sokalja is, de megfizeti mindenki szivesen a rája jutó forintokat. Főzzenek valahára olyasmit is a város konyháján, amit jókedvvel fizet a polgárság. Mert biz sovány foglalkoztatása az a tönkrement iparosságnak, ha csak minden száz esztendőben renováltat- nak vele egy tüzoltótornyot. Veszprém r. tan. várost érdeklő költség- vetési előirányzata 1892. évre. I. Szükséglet. 1. A város ingatlanai után kivetett évi adó 1897 frt 94 kr. A többletet előidézi az, hogy az italmérésre adó vettetett ki, pénztári bizonylat szerint. 2. A város ingatlanai után egyenértékű évi adó 383 frt 72 kr. péuztári bizonylat szerint. 3. Nyilvános betegápolási adó külön vettetik ki és szedetik be. 4. Városi tisztviselők és szolgák fizetésére 25256 frt. Fogyasztási adó, belypénzszedő és közvágóbidi személyzet 5174 írtban benfog- laltatik. 5. A város tartozásai után évi kamat 3232 frt 51 kr. pénztári bizonylat szerint. 6. A város erdeire fordított kiadások 496 frt 18 kr. pénztári bizonylat szerint. 7. A város kőbányájára forditottt kiadások 308 frt 77 kr. pénztári bizonylat szerint. 8. Rendőrbiztos, rendőrök, kerülők és tűzoltók ruházatára 1447 frt 92 kr. 10 rendőr sem köpenyt, sem pedig mentét nem kapnak az 1892. évre s igy 440 írttal kevesebb vétetik fel, mint az előző évben, 9. Utczák világítása és lámpák javitására 1205 frt 69 kr. 10. Utczák, utak, hidak, lépcsők javítása és a két állandóan szerződött fuvarosoknak 1720 frt 95 kr. pénztári bizonylat szerint. 11. A város szabad terein levő kutakra 805 frt 04 kr. kútkezelő gépész fizetése is bentfoglaltatik. 12. A város épületeinek a tűzkár elleni biztosítására 105 frt 51 kr. pénztári bizonylat szerint. 13. Város házainak javitására 175 frt 85 I kr. pénztári bizonylat szerint. 14. Nyomtatványok, könyvkötő-munka és irodai szerek 456 frt 89 kr. pénztári bizonylat szerint. 15. Faiskolára 125 frt 64 kr. pénztári bizonylat szerint. 16. Adóvégrehajtásokra 915 frt 53 kr. pénztári bizonylat szerint. 17. Honvéd menházra 13 forint pénztári bizonylat szerint. 18. Tanítók nyugdíj-alapjára 180 frt pénztári bizonylat szerint. 19. A város szegényeinek évi eltartására 5200 frt. Ezen összegből 6% 3120 frt a szegények közt kiosztatik, 40°/0 2080 frt j pedig a szegényháznak adatik. 20. Murvavágási telepre fordítóit kiadás 212 frt 40 kr. pénztári bizonylat szerint. 21. Vagyontalan árvák eltartására 898 frt 50 kr. pénztári bizonylat szerint. 22. Mértékhitelesitő hivatal fentartására 840 frt 38 kr. pénztári bizonylat szerint. 23. Tolonczok élelmezésére 255 frt 47 kr. pénztári bizonylat szerint. 24. Marhás levelekre 19 frt 26 kr. pénztári bizonylat szerint. 25. Ipariskolára 401 frt fedezet 30. sz. a. bevétel. 26. Katonatiszti beszállásolásokra 456 frt 30 kr. fedezet 34. sz. a. részben visszatérit- tetik. 27. A város utczáinak öntözésére 1800 frt, háztulajdonosok által 900 frt visszatéritetik. 28. Katona-beszállásolási pótadóra 6 frt 21 kr. pénztári bizonylat szerint. 29. A város gazdaságára fordított kiadás 1402 frt 76 kr. pénztári bizonylat szerint. 30. Erdőgondnok fizetése 75 frt 47 kr. pénztári bizonylat szerint. 31. Megyei 2°/0 székházépitési pótadó 25 frt 35 kr. pénztári bizonylat szerint. 32. Tűzoltók életbiztositositására 100 frt pénztári bizonylat szerint. 33. Megyei 3/i°/0 tiszti nyugdíjalapra 4 frt 38 kr. pénztári bizonylat szerint. 34. Fogyasztási adó évi bérletére 35000 frt pénztári bizonylat szerint. 35. Italmérési adó évi bérletére 25000 frt pénztári bizonylat szerint. 36. Fogyasztási adóhivatal lakbére, fűtés és világítás 519 frt. Tisztviselők, kezelő- és szolgaszemélyzet fizetése a 4. sz. a. tabellába van felvéve 5174 frt. 37. Püspökkert melletti kerítés famunkája az 1891. évre megszűnt. 38. A város tartozásainak törlesztésére 3000 frt közgyűlési határozat szerint, 39. Járvány-kórház építésre 250 frt, 1890. évi közgyűlési jkv. 84. sz. a, rendelet szerint járványkórház alapjára, mely alap kint í kezelendő. 1 II. Fedezet. 1. 1890. évi pénztári maradvány 574 frt 47Yg pénztári bizonylat szerint. 2. A város házai után évi haszonbér 1817 frt pénztári bizonylat szerint. 3. Az eladott régi városház árában fenálló i 4706 frt 77 kr. követelés után 6°/0 kamat I 282 frt 36 kr. pénztári bizonylat szerint. i 4. Szántóföldek haszonbére 2146 frt 74 ! kr. pénztári bizonylat szerint. j 5. Rétek 194 frt 54 kr., 56 frt 56 krt j bérlő visszatartott, mert a bonrédség egy részét lövöldének elfoglalta. 6. Hamuház haszonbére, bériéi megszűnt. 7. Vasútnál levő barakahelyótől 30 frt pénztári bizonylat szerint. 8. Vadászati joghaszonbér 75 frt pénztári bizonylat szerint. 9. Erdei jövédelem 1394 frt 40 kr. pénztári bizonylat szerint. 10. Téglaház haszonbére 140 frt pénztári bizonylat szerint. 11. Kőbánya jövedelem 529 frt pénztári bizonylat szerint. 12. Bormérési jog helyett regáleváltság után az államkincstártól nyert 19796 frt 40 kr. kártalanitás készpénzben 46 frt 40 kr. 4°/0 kamat, mely 1 frt 85 krt hoz pénztári bizonylat szerint. 12. Italmérési jövödelem. Szükséglet 44. sz. alatt; 14. Helypénzszedési jövödelem 46. sz. a. van felvéve. 15. Csőszbér után 480 frt pénztári bizonylat szerint. 16. Gerencsér ipartársulat vörösföld ásásért 2 drb arany 10 frt 60 kr. pénztári bizonylat szerint. 17. Kubai Hubert jogelismerés czimén 1 frt pénztári bizonylat szerint. 18. Adóvégrehajtásokból 489 frt 04 kr. pénztári bizonylat szerint. 19. Községi adóhátralékból 1000 frt pénztári bizonylat szerint. 20. Mórtékhitelesitésből 634 frt 80 kr. pénztári bizonylat szerint. 21. Murvabánya jövödelem 301 frt 35 kr. pénztári bizonylat szerint. 22. Legelőbér 2698 frt pénztári bizonylat szerint. 23. Földadó a bérlők által visszafizetve 257 frt 61 kr. A nyulkerti bérlet megszűnt. 24. Malom árában még fennálló 1500 frt 6% kamata 90 frt pénztári bizonylat szerint. 25. Dobjövödelem 35 frt 49 kr. pénztári bitonylat szerint. 26. Kavicsbánya jövödelem 20 frt pénztári bizonylat szerint. 27. Marhás levelek után 105 frt 75 kr. pénztári bizonylat szerint. 28. Ipariskola helyiség haszonbére 401 frt pénztári bizonylat szerint. 29. Fogyasztási adókezelés után megszűnt, miután a város maga kezeli. 30. Jégvágási engedély után 57 frt pénztári bizonylat szerint. 81. Tolonczok élelmezésére tett kiadásokból megtéríttetik 151 frt 84 kr. pénztári bizonylat szerint. 32. Katonatiszti szállásból megtéríttetik 40 frt 15 kr. pénztári bizonylat szerint. 33. Városon átvonuló országos vonal fen- tartása után 400 frt pénztári bizonylat szerint. 34. Utczaöntözésért a háztulajdonosok által megtéríttetik 900 frt, szükséglet 27. sz. szerint 1800 írtból 900 frt a háztulajdonosok által megtéríttetik. 35. Utczaszemét után 40 frt szerződés szerint. 36. Faiskola jövödelem 35 frt 70 kr. pénztári bizonylat szerint. 37. Az aranyos kutnál vizbaszonbér után 60 frt pénztári bizonylat szerint. 38. Veisz Jakab jogelismerés czimén 5 frt pénztári bizonylat szerint. 39. Müller Mátyás jogelismerés czimén 1 frt pénztári bizonylat szerint. 40. Keresztes Pál jogelismerés czimén 1 frt pénztári bizonylat szerint. 41. Kopacsy Árpád 1 frt pénztári bizonylat szerint, 42. Fogyasztási adó utáni jövödelem 3949 frt 65 kr. a szükséglet 26. sz. a. befektetett okmány szerint. 43. Fogyasztási adó beszedése után kezelési dij 1485 frt 83 kr. pénztári bizonylat szerint. 44. Italmérés beszedése után kezelési dij 1430 frt 73 kr., szükséglet 36. száma szerint. TÁEC2A. Légy üdvözölve boldog szerelem! Hajnalra virradt zordon éjjelem, Szenvedéseimnek örökre vége! A széjjel tépett fellcgek helyén Pazar sugárral kel napom az égre... Édes dal száll a csüngő lomb alól; Harmatgyöngy rezg a rózsalevelén... Oh! tán lelkemnek hála hónye ez: Légy üdvözölve boldog szerelem! Ragyogj reám! habár vakuljak el A megnyílott menny fényes pitvarától: Midőn két karja keblére ölel; És eper ajka ajkamra iá forr... És úgy suttogja e szót, hogy: „szeret“... Megosztja ezt az életet velem; Kisérni fog, utam bár merre visz... Légy üdvözölve boldog szerelem! Kövess!... kövess!... vár a tündér-berek, Melynek árnyán oly édes lesz pihenni: Hol sziveinknek álmodásait, Nem háborítja többé soha semmi.. Hol pálma-ágát végre elnyeri A már bevégzett hosszú küzdelem: A viharhányta sajka révet ér... Légy üdvözlve boldog szerelem! Soos Xj&jos. Mire fölgyógyul. A szomszéd ágyban egy kucséberes feküdt nehéz, makacs tüdőgyulladásban. Azt hiszem, hogy az ápolónék gyűlölték, mert Qyügösködő volt, míg a többiek meg irigyeltük és haragudtunk reá. Irigyeltük, mert reggel az ő ágyára sütött a nap, haragudtunk reá, mert sokat köhögött. Ö maga nem törődött velük. Ha a többiek el voltak keseredve például azért, hogy az ápolóné szobánkban sütötte a húst a szeretőjének, ő nem szólt semmit se. Ha rossz volt a leves, megette, vagy ott hagyta, semmit se szólt róla. A betegek azért is haragudtak reá, mert nem törődött velük. Egyik délután egy kocsist hoztak be a kórházba, a szomszéd szobába helyezték el. A végét járta már. Negyvenkét fokos láza volt, egész éjjel hajtotta a lovakat tőle. Az rossz éjszaka volt mindnyájunkra nézve, éreztük, bogy a halál ott lebeg a homályban, ott ül az ágya fejénél, várva, hogy kinek mikor tegye szivére a kezét. Senkinek sem lehetett aludnia; a szomszéd szobából bekallatszott az erős szenvedélyes kiabálás örökös egyhangúságával, a mely idegesssé tett. — Gyi elé. Korbács ! Reggelre elhallgatott. Senki se kérdezte, mindnyájan tudtuk, hogy miért. — Hány fokos láza volt, kerdezte a 28-as szám, miután jóízűen elfogyasztotta a köménymag levesét. — Mit érdekli önt a fok ? Felelt rá egy másik kérdéssel a szomszédja, a 29-es. Ért is ön hozzá! Csak azt ne hallanám, hogy a szabók kérdezősködnek a fokról. A 29-es egy vendéglős volt, aki megbukván, tüdőgyulladásba esett. — Csak arra kérem, hogy ne beszéljen, ón negyvenegy fokot állottam ki, tehát beszélhetek róla. Úgy hiszem, aki negyvenegy fokot kiáll, az beszélhet fokról. — No nézze az ember, hogy dicsekszik. Nem szabad felednie uram, hogy e szobában én állottam ki a legnagyobb lasst. Emlékezhetik kérem, hogy fölvittem negyvenegy egész öt tizedig. Ha itt volna az írásom, meg is mutathatnám. A kucséberes szó nélkül levette a feje felől a maga Írását és odanyujtotta a vesze- kedőknek. A vendéglős elkaczagta magát, a szabó elhallgatott, meg kellett hajolniok a kucséberes előtt, mert az negyvenkét fokot állott ki. Az ilyen erős küzdelem a halállal mindenesetre tiszteletreméltó. Ettől a percztől fogva a kucséberes tekintély volt előttünk. Nem egyszer kérdezték tőle: Önnek is nyilallott, amikor lélek- zett? Amikor fordult, nehezen ment? Több efféle kérdés özönlött feléje, amelyekre eddig a szabó volt hivatva felelni, aki most igénytelenségének érzetében teljesen hallgató emberré lett; még köhögni is szégyenlette, noha eddig némi büszkeséggel vitte véghez, mintha mondotta volna: Jogom van hozzá. Most már nem volt többé joga a dologhoz, helyét a kucséberes foglalta el. Nem volt fiatal ember; szürke és ritkás haja, szakálla, negyven felé mutattak. A kór nagyon megviselte. Az említett reggeltől fogva láttuk, hogy betegek látogatása alkalmával egy szelid- arczu asszony keresi föl, az ágya szélére ül rendesen. Vigasztalja, szeretettel gondozza s mikor eltávozik, egy-egy narancsot hagy az asztalán. Úgy történhetett az előzőleg is, de mi nem figyeltünk rá. A többiek azután se igen gondoltak az usszonynyal; ilyenkor mindenkinek volt valakije, aki fölkereste. Engem nem igen háborgattak a látogatók, ennélfogva akaratlanul is figyelnem kellett arra, ami a szomszédomban történik. Délutáni látogatás ideje volt, a szobában csend, csak kívülről hallatszott be halk suhogása az ereszolvadásnak. Ä szomszédom látogatója ráhajolt a betegére és azt kérdezte tőle: — Soká gyógyulsz meg, József? Amaz egyszerre idegessé lett, hangosan felelt, szinte gyűlölettel nézett az asszony szemébe. — Azt majd éu látom meg. Sokáig nem szólották. A nő szórakozotres a padlásra nézett. — Nem is akarok most! Érted? Az asszony szelíden nézett reá. — Most is rosszul vagy, József? A beteg elfordult tőle. Még várt egy kissé és azután halkan az ajtó felé indult. A férfi megérezte, hogy elhagyta, feléje j fordult és gorombán kiáttotta vissza: — Teréz! A betegek mind arra néztek egy pillanatra. A nő visszaült az ágy szélére és kezét az ölébe tartva, nézett szótlanul az eeberére. Semmi harag, semmi boszuság, se türelmetlenség nem tükröződött jó arczán, hanem csak a végtelen odaadás. — Narancsot nem hoztál, Taráz? Érzett a hangján, hogy egy kissé megbánta a durvaságát. — Elfogyott különben hoztam volna — j válaszolt a nő suttogva. — Hazudsz! Hazudsz, ha mondom! Eh! Soha sem gondolsz reám. I — Nem gondolnék, József! j — Megnézted volna akkor a kosár fe- | nekén, a pakolópapirosok között. — Nézd • meg, keresd össze mindenütt. — Elfogyott mind az utolsóig. — És ha elfogyott volna is . . . Hol a felsőd ? A nő megrezzent egy kissé, hanem azután elmosolyodott és azt mondotta: — Letettem a másik szobában. — Egy idő óta mindig künn hagyod. Bár ellopná valaki! — Ha szeretné!, eladtad volna értem! Add el hát és hozz rajta narancsot mindig, amikor jösz. Ez a szomjúság megöl. Eredj ! Eltaszitotta homlokáról a kezét, a melyikkel simogatta, — No hát eredj ? Az asszony lassan lehajtotta a fejét, amint a szalmazsák szélén ült, elóbb szemére vonta a kendőjét és megeredtek a könnyei. — Nem lehet, József. Nem hozhatok semmit. Munkát nem adnak, a felsőmet pedig már régen . . . — Eladtad ? Rongy ! — Ne haragudjál : a narancs a kosárból már régen elfogyott. Hiszen nyolcz hete vagy már benn József. — Abból hoztam... A kucséber végig simította a homlokát. — Igaz; igaz . . . Nyolcz hete. Elgondolkozott. Lassan az ajkához vonta a nő kezét és titokban, hogy ne lássa senki, megcsókolta. — Ügyelj magadra, Teréz, hogy meg ne hülj ebben a vékonyságban. Ritkábban mozdulj ki, a mennyire teheted. — — És ha az Isten fölgyógyit . . . No, jere el holnap. Különben most is megmondhatom. Ha kimegyek innen, akkor . . . megesküszünk ; érted? — No most eredj, ne sirj. —■ Az Isten áldjon meg, Teréz. Kovács Dezső. A szabadságharc emlékei. Irta PONGRÁTZ BÉLA. Maholnap sírba száll az utolsó honvéd s a nagy idők nagy tanúinak ajkai örökre elnémulnak. Nagy mester a történelem, de még nagyobb a harczok viharában megrokkant katona; de a mi összeköt a múlttal, ami feltámasztja dicső halottait: az az emlék ; egy foszlány I az öltönyükből, egy-egy fegyver, mely az ő I kezükben villogott! i Elmerengve álltam meg a vigadó előtt, melynek lobogói nemzetünk színeivel büszkén integettek felém, mig amonnan a szőke Duna csiílogott-morajlott hozzám s komoran tekintett rám Buda vára, midőn a távolból szilajon zúgott fel a Rákóczy s vérem hullámzott, szivem remegett, mintha eltűnt i századok véres viharai ürvénylettek volna | körülöttem.
