Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-09-05 / 39. szám
Veszprém 1891. XI. évfolyam. 39. szám. Szombat, szept. 5. Megjelen minden szombaton. A lap ára : egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 ki*,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyílttól* petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petöü“-intéz Veazpr.ja (városház-tér Pápaváros Veszprémvármegye ellen. Végre ugyan a „Pápai Közlöny“ augusztus 9-iki számában vádkép van fölhozva Veszprémvármegye ellen az js, hogy a városi nyugdij-szabályzat megalkotását akadályozta és végre egészen elvetette. Nézzünk szembe ezen váddal is. A szabályrendelet szerint a nyugdíjalap alakul. 1. A város egyenes állami adója után 18 éven át évenként e czélra kivetendő V^/o pótadóból ; 2. a nyugdij-alap részeseinek a 4. § értelmében fizetendő járulékaiból. 8. a nyugdij-alap részeseire esetleg kivetendő rend- vagy fegyelmi pénz- büntetésekből és valamely czélra törvény vagy rendelet által különösen ki nem jelölt egyéb pénzbüntetésekből; 4. Egyesek adományaiból és hagyományaiból és egyéb a jótékonyság gyakorlására szokásos módon befolyandó pénzekből. Ezenkívül kimondotta Pápa város 81/90. sz. a. kelt határozatával, hogy a mennyiben az alap lövedelmei a jogérvényesen megállapított nyug és kegydíjak kielégítésére elégségesek nem volnának, a hiányt a városi pénztár fogja pótolni; 82/90. sz. a. kelt határozatával pedig, hogy a gyámi és alapítványi pénztárnak többletét — 6000 illetőleg 8000 frt — meghaladó feleslegét 9020 frt 70 krt rendelkezési alap czimén a városi pénztárba utalja és aanak jövedelmét első sorban szintén a nyug- «és kegydij-igények kielégítésére fogja fordítani. A nyugdij-alapnak életképességét azonban ez alapon biztosítani nem lehet, mert: 1. azon V2 százalék, a melyet a város egyenes állami adója után a nyugdij-alap javára 18 éven át kivetni határozott évenként csak 450 frt, s 18 éven át tehát összesen csak 8100 frtot tesz: 2. mert a város járulékainák is beszámításával, illetőleg ezen járulék évi jövedelmeinek betudásával az alapnak nyugdíjazásra felhasználható jövedelmei még az 1909. évben, akkor, a midőn a város járulékai már megszűnnek csak 974 irtot, az alaptőke pedig csak 19484 frtot fogna tenni. 8. mert e gyámi és alapítványi pénztárak tartalék-alapja fölöslegének rendelkezési alappá való átváltoztatását és jövedelmeinek a nyugdij-alapra való fölhasználhatását a közel jövőben legalább reményiem nem lehet, mert a gyámpénztári tartalék-alapnak törvény által meghatározott külön rendeltetése van, az alapítványok ügye pedig nem oly tiszta, legalább nincs igazolva, hogy oly tiszta volna, mikép ezen kérdésben már most határozni lehetne; — kérdéses ugyanis, váljon az alapítványi pénztárak tartaléka jogosan alakútatott-e ? — oly biztosan vannak e az alapítványok pénzei elhelyezve, hogy a tartalék-alap nélkülözhető és kérdés, váljon általános elvi szempontból is megengcdhető-e, hogy a jótékony alapok kiegészítő részét képező tartalékok más czélra használtassanak és rendelkezési alappá alakítsanak. E/.ek szerint bizonyos, hogy a vármegye közönsége nem iái ul hatott hozzájárulásával oly nyugdíj-intézet megalkotásához, melynek saját, nyugdíjazásra fölhasználható jövedelmei az alap megalkotása után még 18 évvel is csak 974 frtot tennének — tehát még arra sem eleget, hogy egy polgármester teljes fizetéssel nyugdijaztassék. Igaz ugyan, hogy a város kimondotta, mikép azon nyug- és kegydijakat, a melyek az alap jövödelmeiben fedezetet nem találnak saját pénztárából fedezni fogja, de mert a nyugdíjalapok azon czélból alkottatnak, hogy azok kiadásaikat önmaguk fedezzék és gyakran évről-évre \ áltozó nyugdijakkal a házi pénztárt ne zavarják s reális költségvetés készitését ne gátolják, a vármegye közönsége nem volt azon helyzetben, hogy megengedhesse mikép egy általános kötelezettségnek szabály- rendeletben való kimondása által Pápa város adózó közönsége előre meg nem határozható terhek viselésére legyen kötelezve, melyeket majd csak akkor sokalna és azok viselése akkor esnék fájón, a midőn segíteni többé nem lehetne. És nagyon téved a czikiró, ha azt hiszi, hogy a vármegye közönsége a szabályrendelet által kivetni tervezett V. % pótadótól kívánta Pápaváros adózóit megóvni, a mely V* %-ból egyébként is V* %-ot a vármegye közönsége saját uyugdijpótadójából engedne át, hanem a föntebb jelzett ismeretlen mennyiségű tehertől; és szívesen elősegítené, sőt óhajtaná is oly szabály- rendelet alkotását, a melylyel habár nagyobb % pótadó kivetése mellett életképes nyugdíjintézet létesittetnék ; ezen helyes elvből indulván ki, hogy hivatása minden a községi önkormányzat terén tervezett czélszerii és helyes alkotást támogatni, de csak azon föltétellel, liogy az magában hordja az életrevalóság csiráját, — hogy az adózókat elviselhetlen teherrel ne sújtsa és hogy különösen az adózók előre tájékoztatva legyenek azon terhek iránt, melyeket végre is ők fognak viselni. Ha Pápa város külön vármegyei központtá akar alakulni, ám tegye, joga van hozzá; küzdjön a nemes őzéiért nemes fegyverrel, — mutassa meg a benne rejlő szellemi és anyagi kincseket a nagy világnak. Mi ellenezni fogjak törekvését, — küzdeni fogunk vármegyénk területi épségének föntartása mellett a történelmi jog és igzság alapján; — és ha a küzdelemben vesztesek leszünk is, megnyugtató lesz az a tudat, hogy alkotmányunk ezen uj védbástyája Veszprém vármegye emlőin nevelődött föl! De az alaptalan vádaskodás két élű fegverét önmagának és ügyeinek érdekében ne használja. — Pápavármegye háztartása. Előttünk fekszik Pápaváros háztartásáról szóló előirányzat, melyből megtudjuk a következőket: Az 1891. évi előirányzat szükségleti részénél (66499 frt 96 ' kr), az 1892. évi előirányzat ugyanazon része (73006 írt 05 kr) 6506 frt 36 krral magasabb; e többlet főbb tételei a járda ja vitásra (2000 frt), a vegyes kiadásokra (2669 frt) a köz- igazgatási kiadásokra (842 frt), s végre a jótékonysági kiadásokra (310 frt) esnek; a szükségleti résznél mutatkozó 6506 frt 36 kr emelkedése azonban nem von maga után hasonló emelést a községi pótadónál, mert a város egyéb közjövedelmeinek 1892. évi elő- zata (38808 frt 20 kr) 31110 frt 65 Krral magasabb, mint az 1891. évi hasonló jövedelem volt, s igy a pótadó emelkedés csak 3396 frt 31 krt mutat; átlag tehát jövő évben 3 72 — 4%-al lesz a pótadó magasabb mint a jelen évben. Pápaváros szomorodott szívvel konstatálja, hogy jövedelmeinek tekintélyes része, sőt jövedelmeinek legnagyobb százaléka a közigazgatásra esik s igy azért a pénzért már maguk is tudnának gazdálkodni, íme — a pápai lapok egy újabb argumentuma jövőszázad Pápavármegyéjéhez. Különben hadd beszéljenek a számok: Pápának 73006 frt 05 kr szükségletéből, 23999 frtot nyel el a közigazgatás, tehát az összes jövedelemnek 34%-a a városi alkalmazottak személyi és dologi járandóságait képezi. A tanügyi kiadások 13187 frt 47 krral szerepelnek vagyis 18.3%-a az összes jövedelemnek. Jótékony czó- lokra az (előirányzat V, 80—85 tételei) 6200 frt van előirányozva, mi 8,5%-ot képvisel; közegészség, tisztaság és betegápolására (hozzászámítva a tiszti főorvos 400 frt járandóságát 1 is) összesen csak 1490 frt vagyis két : százalék jut. _________; Eg y veszprémi jó ember emléke. I Veszprém, szept. 5. A kegyelet nevében szólunk eziíttal városunk képviselő-testületéhez. Ilisz- szük, hogy szavainkat megszivlelik. Volt Veszprém városának, a jelen század elején, egy önzetlen jó fia, ki i minden tevékenységét, igyekezetét arra fordította, hogy szülővárosának hasznára legyen. Maradandó becsű, humánus és kulturális intézmények s egy század óta gyümölcsöző pénzalapok tesznek ma is fényes tanúságot e derék ember egykori működéséről. Treuer J ó z*s e f városbiró volt ú m az, ki a napóleoni időkben, tehát akkor midőn az egész országgal együtt városunk is annyi politikai rázkódtatá* soknak volt kitéve — nem feledkezett meg városbirói kötelességeiről s csodás, kitartó lelkesedéssel múmiáit szülővárosa jobb jövőjén. A tűztorony gombjából előkerült fakó pergament-okmány igazolja, bogy a torony-kupola is az ő műve volt. De ennél maradandóbb emlékről is tanúskodik a városi levéltár. Onnan megtudhatják, hogy a jelenleg fennálló kórház szintén általa alapittatott. Megtudhatjuk, hogy a csatornázás első alapműveit Treuer csináltatta, s hogy a várbeli vízvezeték ugyancsak e derék városbiró kezdeményezése folytán épült meg. Ezek a művek halhatatlanná teszik Treuer emlékezetét; de illő, hogy az utódok kegyelete különben is kifejezést adjon, iránta való örök hálájának. T reue r József sírja az alsóvárosi temetőben van. Sírkő jelzi azt de a sirt s az emléket szétrongálta az idő s az utódok pusztulni engedék. Mindnyájunk kötelessége ezt a sirt s ezt az emléket illő karba hozni; lerovandó ezáltal a köteles hála s a tisztes kegyelet adóját Treuer iránt, ki századokra maradandó művekkel munkált érettünk, utódokért. Díszes márvány-obeliszket állítson fel a városi képviselő testület Treuernek az alsóvárosi temetőben s az emléket ugyanazon napon szenteltesse be, midőn a renovált tűztorony gombját ünnepélyesen fölteszik, melynek uj emié iratában a kegyelet e ténye is dokumentáltassék. A kegyelet e tényével bízzon meg a képviselőtestület egy bizottságot s az erre szükséges 250—300 forintot gyűjtse össze aláírási ívvel köztünk polgárok közt. így lesz az méltó elődünk emlékéhez — s hozzánk, a hálás utódokhoz! A homoki-szőllötelepités Balatonpartokon. Veszprém, szept. 5. Gróf Szécheyi Imre, mint a balatonparti homoki-szőllötelepités kormánybiztosa e hó 1-óu tanulmány- kiráudutást vezetett az általa telepítésre kiszemelt, alkalmas homokterü- 1 etekre. Ezúttal a tanulmányút csupán a Somogy parti homokterületekre vezettethetett s igy abban csakis az átel- lenben lévő partok érdekelt gazdái vettek részt. Hogy a b.-füredi, almádi és kenesei szóllős gazdák ezúttal nem vezettettek át a Siófok mellett kiszemelt homokterületekre, az azért történt, mert kételyek merültek fel aziránt, miszerint e terület nem egészen immutms — amennyiben 4—5 lábnyi mélységben már vizes a homok s közte itt-ott agyagrétegek vannak, melyek már megtűrik a filioxerát. Gróf Széchenyi Imre pedig csakis teljesen vészmentes s biztos területeket keres; így hát uj kutatásokat eszközöl most Siófok körül s mihelyt biztos téren áll, azonnal oda is át fogja vezetni az említett községek szőllősgazdáit. ügy hiszi, hogy szept. 20-ig e tanulmányút is végbe mehet. A szept. 1-jei kirándulás a „Baross sál történt s Boglárról indult ki. A hajóu gróf Széchenyi Imre kormánybiztoson kívül jelen volt Dobo- k a y min. osztálytauácsos, Engelbrecht és Kende mérnökök, kik a telep-területet eleve fölmérték, térképezték s parczellázták, továbbá S z a 1 a y Imre orsz. képviselő, a „Veszprémi Független Hírlap“, „Keszthely“ s a „Keszthelyi Hírlap“ felelős szerkesztői s mintegy 45 keszthelyi, badacsonyi, tomaji, fülöp-zánkai s kővágó-örsi szőllős- gazda. (Egy budapesti kis csalogánynak ) Bózsabitnbóm, gyöngyvirágom, Szép leány ! Ne légy te is, mint a többi Csalogány! Mert ha csalogatva játszol Én velem : Még miattad megöl a Un, Gyötrelem. Ha te lányka, szivem, lelkem Megveted, Nem lesz boldog soha a te Életed! Megver Isten; átok lesz A sziveden, Dobogását meg nem érti Senkisem! Barna kis lány, szentem szentje Légy igaz! Boldogságunk hadd maradjon Holtig az. Hű szerelmünk hadd lobogjon Végtelen, Mint a csillag a setét bús Éjjelen! Balaton-Füred, szept. 2. Mangold Gusztáv. a ■ Mindenkinek van édes, titkos vágya, Amit keblében őriz, s rejteget, Mindenkinek van édes, titkos álma S bú tölti el szivét, ha ébredett. A játszi gyermek édes, néma vágya Égy uj baba vagy kantáros fa-ló iS ha már felnő, hogy járhat iskolába, Az utporában megtalálható. A gyermek-évek véges véghatárit Ha már mohóan leste, s sürgeté, A múltba lelke vissza-vissa vágyik, Midőn a lepkét űzte s kérgeié. Az ifjúkor az ember legszebb ét,te, Midőn csacsoghat titkos, édesen S az édes, titkos vágyak tengerébe Merülve áll meg némán, csendesen, Feledve lesz a múltak zúgó álma, Jövője sorsa még az égbe van S csak „ő* hozzá száll lelke minden vágya, Kinek szivétől megsebezve van. A férfi-kort ha végre már elérte, S jövője sorsa, útja nyitva áll, Mit bánja sok! gondolja sors szeszélye S megáll a bűnök vég határinál. Csak pénz, csak pénz, ez minden éltetője, Ez űzi, hajtja úton útfélén, A kapzsi vágy csak űzi mind előre, Nem bánva azt, ha bármi bűnt teszen. Ezek az édes-titkos lelki vágyak S melyek forma, számra annyi, hány? De tőlem ezek mindig messze szálltak, Sohsem volt bú és kényekben hiány! A gyermek-álmot sohasem ismertem, A játék is csak nagy ünnep vala, A szerelmet is csak gondban, búban leltem, Borúit volt az én éltem hajnala. Szegény valók, mint annyi ezer ember, De kapzsi vágy a pénzért nem ragadt. Szegény! s kohlusabb mint más, tán ezerszer, De mégis tűröm fájó sorsomat. Sóhsem szálltak meg édes titkos vágyak, De űzi lelkem most egy, Istenem! Engedd meg azt, hogy otthonomba szálljak S ölembe zárjam gyermek s hitvesem! Veszprém, szept. 3. Tompa Kálmán. Miért pang a magyar ipar! — Választási krónika. — Eötvös Károly elbeszélte nemrég az országházban, hogy milyen fifikával és kilencz szótöbbséggel buktatták meg egyik túl a Dunán levő választó-kerületben. Ez a kerület Pápa városa volt. Erős, vehemens volt a küzdelem. Felhasznált mind a két párt minden „alkotmányos“ eszközt. A kormánypártiak a hivatalnokaikkal csinálták a mozgalmat, a pápai ügyvédekkel vegyest, akik később valamennyien pályáztak a megüresült közjegyzői állásra. Hogy aztán neheztelés ne legyen a kormány-kortesek között — egyik sem nyerte el a közjegyző- séget. A Breuer Salamon rabbi az orthodox zsidókat kapaczitálta Eötvös ellen, az ellenzék veterán vezérei P a á J István és L a- z á n y i lutheránus létükre a haladó zsidóságnál ütötték a vasat, hivatkozva ama bizonyos tiszaeszlári esetre. Egy gazdag zsidó kereskedőnek ugyancsak kicsi volt a város. A rabbinak is ígéretet tett, meg Eötvösék- nek is. Hát aztán úgy oldotta meg a gor- diusi csomót, hogy egész nap a fürdőben volt s ki nem jött addig a fürdőkádból, mig le nem zárták a szavazási urnákat. (Nagyon piszkos lehetett.) Eötvös Károlynak lelkes párthívei pedig egy kis középutczai párt-irodábau szárnit- gatták az esélyeket. Nagyon jól álltak az ügyek. Eötvös programmbeszéde óriási hatást csinált a templomtéren, óriási zuhogó ! esőben öaszesereglett választók között. Egymás után kerültek elő a pompás hasonlatok s még a kaszinó ablakában hall- - gató Láng Lajos ellenjelölt is megcsodálta azokat, meg Eötvös Károly memóriáját. Egyenkint és megnevezve szedte az ujjaira számlálva azokat a régi iparosokat, a kik tönkrementek Szép, szivreható necrologot mondott a czéhládákról s a tekintélyes ezéh- mesteri arany pecsétgyűrűkről. Hova tűntek ezek a dicső ereklyék ? Hova lettek a jómódú iparosok. Hát igen egyszerű a válasz. Agyonsanyargatta őket a szerfeletti adó, a rósz vasúti politika, a sok kontár verseny, no meg a kormáuy. A Koczka László meg a Heim Ignácz, az iparosok eled meglepetve csóválták fejüket. — Milyen fej, milyen koponya! Hogy .emlékszik azokra az iparosokra, akik még diákkorában uralkodtak s pecsétezték meg a remeket. Eötvös pedig beszélt tovább, bár ázott veszedelmesen a pörge kalapja s feszült a magyar nadrágja. Talán még most is beszélne hevesen, átszellemülve, ha bele nem harangoznak a beszédjébe. A kormánypártnak egy biztos szavazatát temették. De ha már eltemették, azzal boszulták ezt meg az ellenzéken, hogy beleharangoztak a búcsúztatók Eötvös programmbeszédébo. Jól t piált kormánypárti iparosok törölget- ték a szemeiket. Könyeztek. Siratták a régi dicsőséget. Eötvös pedig tovább sorolta fel a régiek neveit. — Hát hol vaunak uraim a régi remeke- sek ? Hol a Bikky Gábor, Asztalos Sándor, Vágó István, Csizmadia László és a többi hol vannak ? És hol az a szép vagyon, amit utódaikra hagytak ? Meglett iparosok törölgattdk künyeiket. Ezek az utódok. Es ezzel megvoltak nyerve az iparosok. A bástyái kubikosok, a hosszuutezai kékfestők, kefekötők és bádogos mesterek csak a magyar ipar pangásáról, a magyar ipar tönkremenéséről beszéltek a korcsmákban vendéglőkben. A Szalóki Marczi körömszakadásig húzta a kortesnótákat és még a grófi uradalom munkásai is az ellenzék nótáit danolták: „Mond meg öcsém, hol az apád ? Gyóntatja a kortes apát Lukonitsék korcsmájába’ Szent olajt önt a nyájára...„ A Dreisziger vendéglőjében folyt a nedű. Amennyi éljen csak akkor elhangzott, biztosítja Eötvösnek Matuzsálem korút. A sarokban egy szegény, elfáradt házaló zsidó ült. A mulatók utio hagyták aludui, hát maga is bement az ivóba. — Miért szomorkodol Ábrahám? — Kérdd az egyik mulató. — Hát mért szomorkodom ? Én nem szo- morkodom, csak aztat gondolom, hogy nem j mindenben van igaza az Eötvös nagyságos urnák. j — De a magyar iparosok tönkremeuésé- ben igaza van ?! , — Épen ebben nincsen igaza. Nem oka a kormány... I Hát mi az oka, Ábrahám?! — Hogy mi az oka? Annak igen egy- i szerű az oka. Az kérem alássan tekintetes j iparos urak, hogy ez tetet én tőlem éjfélkor, bor mellett, a Marczi czigáuy hegedülése közben kérdezik. Hát csupán csak ez az oka, kérem alássan. Krónikás. ! Frivol akták. A XVIII. század első felének szellemét és erkölcsi kepét legteljesebben Apor Péter báró -Metamorphosis Transsylvauiae“ czitnü ! könyve őrizte meg az utókornak. Nem olyan remek munka ez a könyv, arninőnek hiszik és hirdetik azok, akik esküt szoktak lenni a reliquiák betűire. Már c/.élzatainál 1 fogva sem lehet az, hisz önző, elfogult szellem teremtette, doliogó emb r irt, aki a múltban csupa ragyogványt, a maga korá'
