Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-07-18 / 32. szám
Veszprém, 1891. Veszprémi Független Hirlap. Szombat, július 18. vidéket, akkor lesz közönség is, meg lesznek mentve a gőzösök is. De liát az áruforgalom ? No, erre szép keveset számíthatnak a gőzösök. S miért ? Mert a part mentén Veszprém-So- mogymegyékben olcsón és gyorsan elszállítanak mindent, mi csak lehető, fel és le a vasúton ; ezeknek nem kell parthosszában a vizi ut. És a vizen keresztül egyik partról a másikra ? Fájdalom erre is kevés remény van; mert K nesétől le egészen Füredig a szőllők egészen kipusztultak ; Füredtől Kővágó-Őrsig pusztulóban vannak és pedig nemcsak felülről Füred, de alulról Szigliget felől is! Itt még csak pár évig szüretelnek, aztán vége évekig a bortermésnek ! Mit szállítsanak tehát Zalából át a vizen ? Gabonája a partvidéknek maga számára is kevés terem; lehet csak termőkövet szállítani, mit most is szállít a gőzös ősszel mindig. Az alsó partokról, hogy mi az a szállításra váró készlet,'’mi Zalamegyébe keresne vizi utat — mi ugyan keveset tudunk. Ne ámítsuk tehát magunkat, valami vérmes reményekkel az áruforgalmat illetőleg — mert ez még mostanában nagyobbmérvii ugyan nem lesz. Mi ugyan jobb szerettük volna, ha a nagyobb forgalom kívánja az új gőzösök építését s nem megfordítva. De ha már kívántuk a gőzösöket, a hírlapok sóhajtoztak utánna, hát most megvan! Hanem aztán kövessünk el lehetőleg mindent megmentésükre fentebbi módon: mert ha még egyszer szárazra jutnak, akhor mostanában többé senki — vízre ugyan nem megy hajótervekkel. Irtuk pedig e nyári czikket épen ezen időközben, azért, mert most van ideje megvitatni az eszméket, az előkészületeket megtenni. A felső Balatonon járó gőzöst maga B.-Fiired képes fentartani; a miniszter és a megyék segélyével az alsó Balatonon járó gőzösök is nagy támaszt nyertek, de a parti birtokosok, a nagy közönségnek is meg kell tenni a magáét; a kedvező alkalmat felhasználva építsen, kultiváljou s iparkodjék nevelni a személy és áruforgalmat. A hazai közönséget kényelem, lehető olcsósággal le kell kötni, hogy külföldi fürdőkbe ne utazzék, sőt a külföldieket is ide vonzzuk. Siófokon nagy beruházások látnak, azt a gyarló emberi nyelr sorvadásnak nevezi, de hát mi az a sorvadás ? Egy tányér vizet kiteszesz a napra, cseppeuként szívja fél azt a napsugár, mert szereti . . . ezen nem csodálkozol; de már azon meg- ütődsz, midőn az epesztő szerelem cseppen- ként szívja ki vérét annak, aki megkóstolta? Ha kicsi szirba nagy szerelem szorul, az el szokta azt sorvasztani; és lehet-e édesebb valami, mint elsorvadni abban a kívánatos édes-szép szerelemben ? Csókold meg csak azt a vékony kis ajakat? Mondd meg, hová lett az a csók, amely csattant? Halld csak? sóhaj fakadt helyén ; hová lett, merre szállt az a fohász? ... ha az árnyékból kiérek én, ki a verőfényes légre, mondd, mi lesz belőlem, hova térek meg én is ... ? hova lesz a szerelemben elsorvadt szív? , . . A sírba? a megsemmisülésbe? . . . Nem; nem oda: az emlékezetbe. Tehozzád is megjő, megjön mindandig, mig te is ez utón zissza nem jösz, az éretted remegök emlékébe. Látod fölötted azt a tömérdek virágot; érzed azt az édes illatot; hallod azt a mélabus don- gast; jól esik azt a halántékodat c/.irógató hürös? . . . Látod, látod . . . tavaly is láttad, érezted, hallottad és jól esett ugyanez; igy tér meg kiindulási pontjára vissza minden, minden ; a porba a por, az égbe az égi, az örök szerelembe az abból kirepült szikra. Sorvadás ez ? dehogy az, pályafutás ; félni kell tőle? mintha kikerülnéd; szeretnél elrejtőzni előle? hisz ez a ti sorsotok, kik érzitek a hársfa illatát, a szerelem bubána- tát, ti, kik e szép világra születtetik . . . * Mikor árokba hullott a fehér-zöld levél a hársfáról, visszament az az árvalányhaj is oda, hol terem: a faluvégi halomra; elment azon az utón, melyre rálépett a hüs alee-ból az a meggörnyedt utas, kezében a temérdek virággal. Egyszerű hely, rácscsal bekerítve; ez a kis bekerített hely összes világa annak a görnyedt alaknak. Egy pad a sir előtt, melyre rároskadt a megtestesült boldogtalanság koszorúba fűzni azokkal az illatos virágokkal a megsemmisült ábránd, a véget ért vágy, az álmodott boldogság minden emlékeit. Virág virágba, emlek emlékbe fut össze azon a koszorún ... Azt mondta a szellő : igy tér meg kiindulási pontjára vissza minden, minden . . . Felveti szemeit a magasba a görnyedt ifjú: igen, az élet is és vele a szerelem ott, ott, hol te vagy már aranyos gyermek, szép szőke leányka, olt a másvilágon ! J lesznek; Kenese, Almádi folytonosan épül. Boglár, Badacsony. Fonyód sem maradhatnak el; ez utóbbinak a tervezett vasnt kiépítése különösen nagy előnyöket nynjtana. Keszthely kikötőt csinál, a város áldozatokat hoz gazdag fourával. Tehát nagy a haladás, de megállni nem lehet, sőt mindig előre menni. Így nyáron benépesül a Balaton- partvídék; lesz nagy közönség személy- forgalom s ez esetben a gőzösök is fentarthatók lesznek. A 28-án tartott b.-füredi ünnepélyeknek szinte meg lesz Dagy hatásuk a jövőre. A balatonpartíídékek. (Gazdasági tekintetben.) Hogy a Balatonpartvidékiek mindig nagy figyelemben voltak, költők, művészek, zsurnaliszták előtt, az régi dolog. Tavasztól kezdve őszig zengett a Helikon; telve voltak a lapok tudósításokkal, valóságos regényeket olvastunk a nemzet e kincséről, regényes, szép vidékéről. S hogy ezt meg is érdemli, annyi igaz; csak egy Balaton van Magyar- országon: de szépségét, gyógyerejét tekintve, tán egyetlen egész Európában. Ez mind igen szép! Hanem hát költészet és regényes kilátásokból nem lehet megélni, kenyér, bor is kell hozzá. S épeu erről akarunk ezúttal Írni, hogy úgy a felső, mint az alsó Bala- tonpart-vidék mennyi csapás, nélkülözés és viszontagságoknak van kitéve 8—10 év óta? Pedig ez volt csak közelebb is az országnak egyik valódi Kánaánja. Az akaratyai síkság le Jut és Hid- vég felé; a töreki és több puszta, mind káptalani birtok, a szántód-kő- röshegy, szárszó-szem es-lelle-boglári síkságok le egészen a hegyekig; Szent- György vidéke stb. csak évtizeddel előbb is a legáldottabb vidékek közé tartozott, 1200 négyszög öles holdján megtermeli 18—26 kereszt búza; a rozs bőven; az országnak egyik legszebb, legkeresettebb árpája, magas kukoriczáiban vadászni alig lehetett; burgonyája, jó bora bőven; ott voltak kiváló boraikkal Kő- és Kishegy, Kőröshegy, Köttse, Látrány. stb. Szóval nem csak regényes, szép vidék, de drága föld és áldott határok. r Es most? Egymást érik a viszontagságos évek; 1884. óta volt legalább négy rósz éve a Balatonpartuak, egy gazdag s pár középszerű! A múlt évben több községben oly rósz volt az aratás, hogy a polgárságnak a keuyere sem termett meg; hanem úgy kellett megvennie; ez még nem volt elég, hanem e csapásra rájött a kegyetlen tél, minőt a partmentében kevés ember ért meg, kevés takarmány és kevés gabonával. Fuvarozni nem lehetett, mert mit lehetett onnan vinni, ahol nincs? a halászat nagy részében a télnek nem jól ment; eleinte rosszul fagyott a jég, s a hálókat össze rongálta, aztán meg a nagy hidegre olyan vastag lett, hogy átlukgatni a legnagyobb erőbe került, mig 8 —10 lukat kivágtak, a döröm- bölós, izzadtságnak az lett a vége, hogy fogtak pár métermázsa — keszeget. Szóval a polgárságot nemcsak az időjárás nyomta rendkivüliségével, hanem keresetforrásai is elapadtak. Van határ p. o. a Balatonparton, mely a múlt évben május hótól fogva egész szeptemberig nem kapott esőt; tikkasztó szárazság, a nap heve leégetett mindent, nemcsak a gabona jutott tünkre, de a kaszálók is silányak voltak, s a hol még pár évvel azelőtt a tavakban vadréczékre vadásztak, ott 1890-ben bivalok, lovak tiporták a zsombékot. Fájt a lélek végignézni a rombolásokon ; a máskor Isten áldotta gazdag földben olyan vékony szára volt a búza és rozsnak, mint a len ; kalászában alig pár szem mag. Közel járó határokban még csak volt egy futó zápor, itt harmat sem. Afrikából egy kiszakított darab, de a Nílus kiöntése nélkül. Mégis hagyta a tél nyomát sok családon; többen barmaikat élték fel; még többen adósságba keveredtek ott is, hol ezelőtt csak a jólét és megelégedés voltak ismeretesek. Az örökös száraz tó szelek, viharok, a gyorsan változó időjárás szeszélyei, a gyakori jégverés stb, úgy kivették a gazdaközönséget türelméből, olyan bizonytalanná tették eredményekben eddig biztos gazdálkodási rendszerét, hogy többen azt se tudják, mihez fogjanak ? A mi eddig diszlett, jó volt, az ma mind cserben hágy ; semmihez sincs szerencse. Eddig még az erdei munka is adott télen keresetet a szegény családnak ; ma már ez is ritka dolog, mert az erdők nagyrészét kiirtották ; a mi van azt megmentik, kímélik. A vasút a fuvart már évekkel ezelőtt tönkre tette. Valóban szánaudó állapot számtalan családra, s az idők súlyát csak a tehetősebb polgárság fogja átélni a többi pusztulni fog, hacsak a véletlen, tán beköszöntő boldogabb évek meg nem mentik. Mert hát lehet változás az időjárásban ; jöhetnek áldásos évek, minthogy jönnek is, mert a természet törvénye arról gondoskodott, hogy az egyensúlyt helyreállítsa. — de mikor 1 melyik évben ? Csak ki lehetne tartani, de ha soknak nem lehet! És a felső Balatonpart mentében ? Kenésétől le egészen Keszthelyig ? A hol a paradicsomi szép vidéken megelégedett volt a nép, mert habar kevés volt a földje, de gazdagon termett ; aztán volt jövödelmi forrása a Balatonból; maga B.-Füred közel 6—8 község szegény lakosságának adott kenyeret, ruházatot. Ott, hol az országnak legszebb, leg- izletesebb gyümölcse termett, borából kincseket mentett s messze vidékről, a tengerpart, Stájer, Németországból ide vonzotta a vevőket, — itt még nagy7obb a pusztulás, még nagyobb a nyomorúság. Itt már a kivándorlás is megkezdődött azon vidékekről, hol még tiz évvel előbb a vigság dala hangzott s a szőlőlugasok, parkok árnyában ragyogó villák a külföldi kultúra áldásait hirdették. Itt ma kopár, puszta minden ; pár zöld sziget kivételével egy óriás temető ! ... Sir a szemed, fáj a szived, midőn látod az egykor kék dolmányban, hófehér ruhában a szőlőgyepükön átkandikáló jómódú polgárságot rongyban, kétségbeesésben. Az Ígéret földje messze van, az ég meg nagyon magas. S itt még annyival rosszabbak a viszonyok mint Somogybán a partvi- déken, mert a nép számarányához képest kevés a föld. Itt kis helyen él sok ember. Mig a déli partokon a szántóföld minden s a szőllőmivelés csak másod-liarmad rangú kérdés; a zala-veszprémmegyei hegyiáncz Kenésétől fogva Keszthelyig mind sző!lő és szőllő volt, melyet védett déli fekvésénél fogva, előtte a 24 négyszög mértföld Balatonnal, az Isten is ennek teremtette. A községek szántóföldjej rétje, ami kevés van és jó, az a szől- lőgyepük és a vízpart közt terül el; ez pedig igen kevés; a hegytetőkön, oldalokon kevés a gabona alá való föld, nagy részben erdős, csepőtés. Itt a népnek tehát első sorban a bortermelés adta a kenyerét; — s a mennyiben és akiknek meg nem adhatta, azok eljártak évtizedeken át Somogymegyébe aratni s itt keresték meg azt. Igen, a bortermés volt mindene a lakosságnak, melynek bővében volt, mert értette és jól munkálta. A fillokszera általi rohamos pusztulás azonban már évek óta leszorítván a községek népét a hegyoldalakról; a szőlők 8/io-ed részben elpusztulván — most ott siránkoznak keskenyen hasított szántóföldjeiken tömegesen, melyek sirhaloranak ugyan elég helyet adnak, de megélésre nagyon kicsinyek. Más kereset alig van, a nagy uradalmak távol vannak; munkát nem kap a uép; Füred néhány községet pénzel ugyan nyáron, mert itt muuka, kereset van, de mi ez annyi ezer embernek, 10—12 mértföld hosszúságban ? Semmi! A kenese-keszthelyi vasut-épitéaben reménykedett, mely legalább pár évig sok családot megmentett volna a? éhségtől, de ezt is elmosta az eső, úgy látszik ; legalább levették a napi rendről egy darab időre. A múlt évben azon csekély földjében itt is rósz aratása volt a gazdáknak ; az idei hasonlókép nagyon is középszerű; ami bora még e'adásra hevert a pínczékben, elfogyott Gyümölcsfáinak nagy része is kiveszett, melyek terméséből volt egy' kis jövedelme. Ha akar is dolgozni — mert akar — de munka nincs. A családfő elmenne messze földre is keresetre, de hát a család mit eszik ? hol marad ? A szív, mely szeret, családot imád, nem olyan, mint a láncz, hogy bármilyen erős, ellehet szakítani!... Hova menjen ? bol is éljen meg tehát ? Aki adna, annak sincs! Egy sereg koldus egy határon ! ! Mennyivel rosszabb állapot ez még, mint a mi partvidékeinken. Itt még a föld csak meddő, terméktelen maradt, de ott már föld sincs, ház sincs sok család birtokában, hanem olyan, mint a fáról lehullt levél, viszi a sors fergetegje arra is, meg erre is. Irtunk már róla ; Írunk most is, és írunk ismét, mert közel a baj ! mert rokonaink, véreink; mind magyar a javából!... A déli Balatonparton néhány jó év még adhat uj életet; sok veszteséget pótolhat; a takarékosság, a szorgalom a bővebb években csodákat tehet, de a felső viz mentén igen sok családon csak az emberi segély, a társadalom ébredése, összetartása segíthet. Az még tűrhető állapot, mikor valaki — habár szegényen is — a földből él, de a ki már magát a földet is megette, — itt az önerő és akarat nem elég! itt a társadalom és a kormánynak egyformán meg vannak a maga kötelességei. A kormányhoz régen eljutott a csapások hire, a kivándorlás szomorú ténye; a telepítés, a bomokterületek szőlőveli beültetése felszínen van, s gr. Széchenyi Imre kormánybiztosnak neveztetett ki ez érdemben. Baross miniszter, a balatoni gőzhajózásban nagy szolgálatokat tett, hogy az lendületet nyerjen ; a forgalom emelkedjék s ezáltal is szaporodjon a jövödelmi, kereseti forrás. Tehát a kormány őrt áll s lehetőleg azon van, hogy orvosolja a bajt, de ez sem tehet csudákat, hanem magának a társadalomnak is helyt kell állani, mint már említettük. Lehetőleg a leggyorsabban pedig, mert az alföldi munkás-mozgalom nagyon ragadós betegség s nem volna ésszerű, hogy ha útját, állhatjuk, meg ne akadályozzuk a dunántúli vidékeken hol — hála az égnek — a bajok, a csapások mellett, is — a nép nyugodt; tűr és orvoslást vár. Robóz István. A kicsufolt búcsú. — Pár szó az almádi-i „vigalmi bizottsághoz. — Vigalmi bizottságnak lenni: nagy és szép gondolat. Vigasságokat rendezni s amellett saját személyükben is vígnak lenni: mindenesetre kedves hivatás. Azonban azt hisszük, lehet valaki anélkül is vig, hogy vallásos dolgokat profanizáljon s lehet búcsúkat is rendezni anélkül, hogy azokat kicsufoljuk. Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy a t. vigalmi bizottság két uap óta falragaszokon hirdeti, hogy az almádi idei Margit-bucsut holnap, vasárnap, az almádi „Hattyu“-vendéglőben rendezik, s igy e búcsú az ottani korcsmában fog megtartatni! Nem tudjuk, a tisztelt vig bizottság mely tagjai csinálták e skandalumot, de hogy azt rosszul csinálták, s hogy az botrányos minden izében — azt tessék elhinni s a közmegbotránkozásból konstatálni. Oly fürdőhelyen, minő Almádi, hol számos katholikus család, több birtokos katholikus egyházi férfi van: ilyen lieczczek egyáltalán nem járják. Más években, mig a t. vigalmi bizottság meg nem alakult: az akkori elnökség úgy hirdette a búcsút, hogy a szent nisét s szentbeszédet jelzette, közlötte a szertartás programmját s délután népünnepet tartott a kápolna- alap javára. Most egyszerűsítik a dolgot. A búcsút megtartják a »Hatty u“- kocsmában; murit rendeznek szent Ma.rgit tiszteletére s a process iós kör menetet is valószín üleg innen vezetik — a pinkóczi csárdába. Hát ez nem eljárás. S elitélendő mindenesetre, akár heczcz, akár sziik- látkörü8ég kifolyása ez. Csodálatos csak az, hogy a társaság titkára, dr. O v á r y Ferencz, kinek vallási pietását elismerőleg tiszteljük, ilyen bornirt léhaságot s ekkora botrányt megtörténni engedhetett. Ha tudtán kívül történt — reméljt hogy helyreállítja a fürdő tisztes rep táczióját! A gazdakózönség ügyeiméi) Elfogadott álláspont immár, hogy magyar földmivelés jelenlegi válság helyzetén csak is a föld intenzive mivelése és kihasználása segíthet s cs úgy tarthatunk lépést a velünk v< senyző termelő országokkal, ha mi a földmivelés terén nyert vívmányok alkalmazzuk s ezáltal talajunk term lérí képességét fokozzuk. A mú-trágya azon szer, melym segítségét mai nap egy okszerű gazdálkodó se nélkülözheti s egyletül is azon fáradozik, hogy annak alki mazását vidékünkön terjessze; ez czélból lépett az előnyösen ismt Sátori Miksa és Mór budapesti gyi czéggel érintkezésbe, mely czég Thom salakból posphat lisztet gyárt s ez műtrágya-szer magas százalékú fosfc sav tartalmánál fogva talajjavítás felette alkalmas s olcsósága nagyba alkalmaztatásra is nagyon ajánlja tényleg már is megyénkben több el kelőbb birtokon feltűnő sikerrel has nálatban van. Ezen hathatós műtrágya-szer á egész vaggonrakomány rendelésénél megye területén létező különböző áll másokhoz szállítva, métermázsánki 3 frt 60—70 kr., kisebb mennyis ára a budapesti dunaparti teherpály udvarhoz szállítva métermázsánkint frt 2 5 kr. Eladási feltételek brutto súly net helyett, ingyen zsákban kézpénzfizel mellett. A gyár 20% fosforsavztartalmat 70 százalék őrlési finomságot szavat A rendelések vagy egyenesen a fe nevezett gyárhoz (Budapest IX. da dár-utcza 25. sz.) vagy pedig a gazd sági egyesület titkári hivatalához Vés prémbe intézhetők, hol az egyesület ra tárábau ezidőszerint is bármely men nyiségben is kapható. Veszprém, 1891. junius hóban. 'A gazd. egyesület elnöksége Szölőojtási tanfolyan A „ Veszprémmegyei gazdasági egyesüle f. évi május hó 29—30. napjain tartót meg Veszprémben az egyesület amerik szőlőtelepén ezidei szőlőzöldojtási tanfoly mát, mely tekintve a résztvett érdeklődi nagy számára, eléggé sikerültnek is mon ható. A tanfolyamra megjelent összesen 74 egye köztük 9 nő, kik a megelőző elméleti ta folyamon részt vettek mind azonban a gy korlati tanfolyamra a megjelent nőkk együtt 60-an jelentkeztek s iratkoztak 1 Az ojtási gyakorlatok mindkét napon tartván, arról több hasznos és ügyes mu kás került ki, de a kitűzött dijak elnyer seórt is folyton élénk érdeklődő törekv nyilvánult. A gyakorlati tanfolyam befejeztével közben tapasztaltak eredménye összegezte vén, a vezetés s a felügyelettel megbízott: a következő eredményben állapodtak mej 1-ső dijat 1 drb. cs. kir. aranyat kap Schalbert Ferencz vinczellér Arácsról, 2- dijat 4 frtot Balogh József szőlőmunk Kövesről, 3-ik dijat 3 ezüst forintot Kova Gizella Arácsról, 4-ik dijat 2 frtot Meret Imre szőlőmunkas Kövesről, 5-ik dijat Pap Örzse Ősiből, 6-ik dijat 1 frtot Pap Józsefnó Veszprémből, 7—11 dijat egy-ej ojtókést Steinbach Márton iskolástul F.-Eör Decsi Imre iskoláríiu A-Eörs, Pordán Jézs napszámos Veszprém, Vas János Köves Baka Ferencz polgár Papkeszi. Ezen kiv jó ojtásért bizonyítványt nyertek a fentiek« kívül: Boros Rudolf Veszprém, Juhász Bei Arács, Dobosi Benő Antalfa, Szklop Feren Paloznak, Vass Imre F.-Eörs, Nagy Pét A.-Eörs, Nemes György Veszprém, Pál Jám F.-Eörs, Nagy Péter F.-Eörs, Bornemis: László Paloznak, Márvány Mihály Csopa Bécsi Dani F.-Eörs, Galambos József F.-Eöi Balogh Károly Köves, Hamar Zsigmoi Köves, Patonai Sándor Köves, Seiner Márti Csopak, Vass József F.-Eörs, Mérvéi Istvi Veszprém, Juhász János Füred, Tálos Da Füred. Nagy Károly Veszprém, Reindl Jézs A.-Rendek, Göd Zsigmond A.-Eörs, Szál József Paloznak, Kovács Péter Arács, Ková József Csopak, ifj. Mester János F.-Eör öreg Mester János F.-Eörs. Sós Róza Lova Vas György F.-Eörs, Fazekas József S.-V: sárhely, Szabó Vendel S.-Vásárhely. ÚJDONSÁG OK. — Jószivü megyés püspökünk, bái Hornig Károly ő mltsga újabba 5000 frtot adományozott, egy 52 in1 termázsás uj harangra, mely a budi vári Mátyástemplom tornyában fog e helyeztetni s a főváros legnagyobb hí rangja lesz. A tervet Schulet, a restai ráczió-munkák vezetője készitette s harang, az adományozó főpap kivánsí gához képest szent István napjá
