Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-06-27 / 29. szám

Veszprém, 1891 Veszprémi Független Hírlap. Szombat, junius 27. A pananzunk lokális és aktuális. Arról van szó, hogy megérjük, hogy kikerül bennünket minden jóravaló művész és holmi csepfirágókkal telik be a műélvezet. Ezt kell megakadályozni. Képviselő ur összeköttetéseinél fogva hivatva van erre. Vagy tegye szóbeszéddé e tárgyat a szakminiszternél, vagy inter­pellálja meg bz ország szine előtt. Mert az nem járja, hogy művészein­ket szerte e hazában szívesen fogad­ják — és nálunk lehúzzák a kabát­jaikat. Ezzel a veszprémi müpártoló közön­ség ügyét ezennel leteszszük képviselő ur kezei közé. Hazafias tisztelettel miáltal a folyamodó pályája tönkretétetik. A magánvizsga dija kolosszális penzösz- szegbe kerül, úgy, hogy egy szegényebb sorsú szülő sehogysem tud gyermeke óha­jának megfelelni, hahogy, ha városunkban volna a polgári iskola, mindezen nehézsé­gek elháríthatok lennének. A polgári iskola 12-ik órája ütött, ha az eddigi közönyből nem bon­takoznak ki az intéző körök, ez úgy váro- ugy városunkra, mint a fiatalabb nemze­dékre káros hatással lesz. Több veszprémi család^ lifdtfélst a BaM@S0ii. (Levelezőink tudósításai.) Balaton-Füred, junius 26. _________A szerkesztőség. Hi vatalos.___ Az adózók figyelmébe. (Hirdetméay.) Az 1891. évre készített tőkekamat­adó és általános jövedelmi pótadó kivetési lajstrom a folyó 1891. évi junius 30-tól 1891. évi julius 7-ig ezen város adóügyosztályánál köz­szemlére kitéve leend. Felhivatnak az érdekeltek, hogy a fent irt idő alatt a lajstromokat bete­kinthetik és netáui észrevételeiket megtehetik. Veszprém, 1891. junius 26. Kovács Imre, polgármester. A veszprémi polgári leányiskola kérdéséhez. Veszprém, junius 26. A „ Veszprémi Független Hírlap“ ha­sábjain gyakran látjuk a polgári iskola kérdését tárgyalni, de ezen fontos ügy csak húzódik a végtelenségbe s csak a mende-mondáknak szolgálnak alapul. Az intéző-körök, kik hivatva volnának ezen kérdést a megoldás stádiumába hozni, ösz- szetett kézzel nézik más városoknak mun­kálkodásait, a felsőbb polgári leányiskolák felállításában. A veszprémi izr. népiskola három jeles tanulója, névszerinti Kolin Gizella, Lö- venstein Hermin és Spitzer Jozeftn, külön miniszteri engedély folytán f. hó 22-én tették le a vizsgát a pápai polgári leányiskola III. és IV. osztályairól kitűnő sikerrel. Ezen körülményből is látható, hogy városunkban évről-évre fokozódik azon tanulók száma, kik kilépve az elemi iskolából, felsőbb tanintézetbe óhajtanának lépni, de ebben gátolva vannak. Nagy phisikai erő megfeszítése után sajátíthatják el magánúton a polgári iskol a i tananyagot, a miniszteri engedély megszerzése sok utánjárásba kerül s megtörténhetik, hogy a miniszter nem ad helyet a kérelemnek, Daczára a folytonos esőzésnek, mely az ivad első harmadát tönkretette, a vendégek pár nap óta mind sűrűbben érkeznek. Egy­részt a 28-iki nagy ünnepség, — más részt az a körülmény, hogy az iskolai év véget ért s a hivalati szünidők is megkezdődnek : adnak lendületet fürdőivadunknak. A ma megjelent 3-ik névsor szerint 301 fürdővendégünk van. A magánvillák már mind benépesültek s a vizen a vitorlás flotta teljes készenlétben áll. A viz hőmérsége 19—21 fok s a fürdőt most már folyton használják a vendégek. Siófok, jun. 25. Rendes vendégeink nagyrésze már meg­jött s a fürdövendéglő estenkint már csinos társaságot gyűjt egybe. Festőművészeink elfoglalták villáikat. Vágó Pál és Tölgyessy már hetek óta itt vannak s újabb müveken dolgoznak. A Sió-hid közig, bejárását Véghely alis­pán és Paál főmérnök holnapután eszközük. Az uj fürdőrészvénytársaság nagyszabású tervei készek s az őszszel megkezdik az elő­munkálatokat. A mostani 70 cabinos fürdő- házat, mint helljuk, a balaton-almádi fürdő- részvénytársaság veszi meg s igy két külön fürdőházuk lesz. Külön a hölgyek s a férfiak számára. Kenőse, jun. 26. Az uj kikötőhid serényen épül. Holles veszprémi vállalkozó kettőzött munkaerővel építteti, hogy jul. 1-jére, az első kikötés ünnepélyére, melyre fürdőbizottságunk erő­sen készül, kész legyen. Most a pilot-bid 95 méter hosszú; még 10 méter hiányzik. A viz 1.60 ctmr. mély. Budapestről, különösen a honvéd, minisz­térium tiszviselői közül, sokan béreltek itt lakásokat a faluban s az ivad élénknek Ígér­kezik. A parton 71 fürdőcabin áll. Balarton-Almádi, jun 27. Két hét alatt két. rettentő felhőszakadás óriás pu '/Utasokat vitt itt végbe. A rész­vénytársaság s Véghely alispán nagy költ­séggel rendezett parkjait az ölnyi magas ár eliszapolta, telehordta kövekkel s fáit kitör­delte. A Remete-völgyi nyaralókban még nagyobb a pusztítás. A Kompolthy-p irk patakmeuti öles kőbástyáit szétrombolta, két hidat elhoráott s a kő oszlopos vassodrony kerítéseket is nyomtalan elsodorta. Oly iszonyú erővel dúlt az áradat, hogy 15—20 mázsás köveket könnyen sodort 100 méter távolba. Uj villa a tavaszon 4 épült. Szalay vesz­prémi kanonok-, Véghely alispán pompás tornyos emeletes villái, továbbá Meszes Po- lycarp a „Veszprémi Közlöny“ társ- szerkesztője nyaralója s Molnár czeczei föld- birtokos villája e héten lettek készek. A bérház minden szobája ki van adva A magánvillák s apróbb nyaralók jó része még kiadó. Eddigi vendégeink Budapestről, Pozsony­ból, Bécsből s Veszprémből jöttek meg s a gőzhajó naponta uj vendégeket hoz. A fürdöház ez idén 8 uj kabinnal bővült ki. Most összesen 58 cabin van. Jövőre vagy még egy újabb külön fürdöház épül, vagy a siófoki lesz megvásárolva._______ * Fe lhőszakadások Yeszprémmegyében. A három hét óta folyton tartott esőzés, úgy látszik, a végén adja ki mérgét. Az ég csatornái folyton ömlesztik alá az Isten ál­dását, oly bőséggel, hogy az már veszedelem­számba megy. A vetéseket mindenfelé megdöntötte az áradat; a lejtőkről földestől lehordta a kész termést, másutt meg a rohadásig duzzasz­totta meg a szemeket. A kényes kerti veteményeknek vége. Diny- nye, ugorka egyátalán nem lesz ; a gyökér­zet elrohadfc. Ami kevés gyümölcs (körte) lett volna, azt lepergette a fákról a múlt szombat éji fagy s a csütörtök hajnali köd. Az Istencsapá8okrói, melyek amugyis koldus-népünket végkép tönkretették, tudósi­tóink a következőkben értesítenek: Veszprém jun. 23. Ma éjjeli 1 órakor a város fölött szörnyű égi háború tört ki. Szünetlen villámlás, ég­dörgés riasztotta föl álmából a lakosságot; valóságos Istenítélet volt. Kétszer csapott a villám a megyeház villámhárítóiba s az ár az utczák kövezetét is felszakgatta sok helyen. Herend, jun. 24. Ma éjjel fél egykor megeredt a zápor s patakként hullott az eső. A villám Szent- gállon többször leütött iszonyú s pusztítást tett a növényekben. Utánna negyedórára fokozódott a dörgés és villámlás. Éppen a szomszédos Lennert Antal háza kéményén át beütött a villám oly iszonyú erővel, hogy a boltozatot s belül az egész házat tönkre tette. Szerencsére az alvó családnak baja nem esett. Rátóth, Péth, Vörösberény, Almádi közsé­gekben is árvíz pusztított az egész héten s ezrekre menő károkat okozott. t GÁL LAJOS. Veszprémváros középületeiről lengő gyászlobogók szomorún jelzik, bőgj közéletünk egy munkás, puritán jellemű aggharezosa visszaadta lelkét a Min­denhatónak. Gál Lajos ügyvéd, Gál Lajos temesvári kir. táblai biró atyja meghalt. Ismerte az egész város, az egész vármegye, a melynek hű fia volt; j<5- lelkü lelkiismeretes védője minden köz­érdekünknek haláláig. Igaz báoattal szivünkben, osztozunk a gyászoló csa­lád fájdalmában. Alsó-eörsi és vámosi Gál Lajos született 1818-ban Tóth-Vázsonyban, hol atyja, szintén Gál Lajos, ev. ref. lelkész, — édes anyja, So- mody Zsuzsanna, szent-antalfai (Zalamegye) földbirtokos leánya volt. — A gymnáziális osztályokat a pápai ref. collegiuraban vé­gezte, hol kezdettől fogva első eminens volt. Tanárai: Tarczy Lajos, ki első hirdette a Hégel-féle philosophiát magyar katedrán, a jeles történész, Bocsor József stb. voltak. A jogi tanfolyamot a pozsonyi jogakadé­mián végezte. Itt a jogot a hires jogtudó­soktól, Zádortól, Szlemenic8től stb. hallgatta. A jogi tanfolyam bevégeztével Veszprémvár- megyénél megyei szolgálatban állott s mint alügyész érte őt az 1848-iki szabadságharcz. Ebben testvéreivel együtt mint nemzetőr vett részt. A szabadságharcz leverése után Veszprémben ügyvédi irodát nyitott s egy­szersmind 1849-byn megnősült, nőül vevén Oroszy Esztert, Oroszy János ev. ref. lelkész leányát. E házasságból két gyermek szárma­zott, kik közül csak a legidősebb, Gál Lajos van életben. Édes atyja, szerény lelkészi javadalmazá­sából úgy őt, mint testvéreit, Imrét, ki szent- gáli, Pétert, ki bajai földbirtokos és Jozefát, ki ev. ref. lelkészné. a leggondosabb neve­lésben részesítette. Ügyvédi irodája megnyi­tása után keresett ügyvéd lett és különösen az úrbéri ügyekben specziaüsta volt. Majdnem egész Veszprémvármegyének tago­sításánál kartársaival, Vermes Illés későbbi alispánnal közreműködött. Veszprém várme­gyénél számos tiszteletbeli hivatalt viselt s a veszprémi ev. ref. egyháznak világi tanács- birája, a székesfehérvári ügyvédi kamarának számos éven át alelnöke volt. Hivatalos dolgaiban alaposság, szigorú kö­telességérzet vezette. Magán életében egysze­rűség. őszinteség, mély igazságérzet és puri­tán karakter jellemezték. Mig elődei a régi nemes családfának századokon át való leve­zetésére százakat költöttek, addig ő maga nemesi előnevét sohasem használta, sőt veze­téknevéből a kettős „a*-t is ehagyta. Bete­geskedése a múlt nyáron kezdődött, öt hó­napon át volt ágyban fekvő beteg s igen sokat szenvedett. Még halála előtt fél­órával is ügyfelei érdekeinek meg­óv ását kötö11e családjának lelkére. Súlyos betegse'gét, bár a katasztrófát tudta, megadó nyugalommal viselte s övéit abban a hitben kívánta ringatni, hogy felgyógyul. A halál legyőzte. Legyen neki könnyű a hant. Áldás emlékére! ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Hornig Ká­roly báró megyés püspök, valamint Vajda Ödön zirczi főapát részt vet­tek a pécsi ünnepségeken. A király úgy megyés püspökünket, mint a zirczi fóapátot több alkalommal kitüntette megszólításával. — A balatoni ünnepély, a 4 gőzhajó felavatásának ünnepélye holnap reggel lesz, ő exlja. Baross miniszter jelen­létében, Siófokon, Füreden s a Bala­ton egyébb pontjain. A budapesti meg­hívottak, a kik közt lesznek a keres­kedelmi minisztérium, a főváros és a sajtó képviselői, holnap reggel 6 ón kor indulnak Budapestről, a déli vasi külön vonatán. Siófokon Veszprémim gye küldöttsége fogadja a vendégelte A Baross-hajón reggeli lesz; délbe egy órakor pedig Balaton-Fiireden dis; ebéd, melyet a vendégek tiszteletéi Vaszary Kolos panonhalmi főapát ac Délután megkezdik az egész Balato bejárását, megállva Révfiilöpöu, Bada csonyban, a szigligeti öböl megtekintés után Bogláron, a honnan a külön vona visszatér Budapestre. Akik Balatontü redre akarnak viszszatérni, a hajó ren delkezésükre fog állani. Az ünnepélye hírlapunkat szerkesztőnk személyesei képviseli. — Bucsuzás Laky Kristóftól, i veszprémi ügyvédi kar vasárnap vet búcsút törvényszékünk elnökétől. Ke n e s s e y Pongrácz ügyvéd méltatti a távozó elnök érdemeit s azon oha jának dott kifejezést, hogy a megér demelt és kilátásban levő előlépteté mielőbb következzék be. Laky Kris tóf meghatva mondott köszönetét a: ügyvédek tisztelgéséért. A bírósági ta gok szintén elbúcsúztak főnöküktől — Csütörtökön este banket volt Lak) tiszteletére a kaszinóban, mely — fáj dalom — nem a legrapintatosab ban volt rendezve, amennyiben Lakj számos jóismerősét s tisztelőit mé| csak nem is értesítették róla. — Dr. Matkovich Tivadar enying kerületi orsz. képviselő múlt csiitör tökön nagyszabású szép beszédet tar­tott a parlamentben, az államosítás ellen. A párt ez alkalomból melegec üdvözölte az ifjú képviselőt. — Nay Dávid hangversenye erköl­csileg jobban sikerült, mint anyagilag amennyiben a hangverseny deficzittel végződött. Mindazonáltal igen előkelő müértő közönség hallgatta végig a művészeket, akiknek kijutott az elis­merő tapsból. Strümfler hegedűművész j sok routinnal mutatta be magát a konczertdarabokban, mig Major diseret zongorakisérőnek bizonyult. — Kovács Imre polgármesterünk Budáról, hol egészsége helyreállítása czéljából a Császár fürdőt használta pénteken visszaérkezett. — Uj jogtudor. A veszprémi tehet­séges jogászok száma ismét szaporo­dott egy uj jogtudorral Kovács Vil­mos személyében, akit a közel múlt­ban avattak fel. A tehetséges tudort szívesen üdvözöljük. — Kinevezés. H u s z á r Pál végzett jogászt, lapunk tehetséges munkatársát Vasmegye főispánja közigazgatási gya- kox-nokká nevezte ki. Az uj gyakor­nok egyelőre az alispáni hivatalhoz osztatott be szolgálattétel végett. Gra­tuláljuk ! A király megadta neki ezt a kivéte­lességet. A poéta szabadon barangolhatott a budai hegyek között. Néha hetekig nem láttak Olykor betoppant váratlanul. Fölment az emelvényre társai közé. Kezet szorított velük s megvárta némán, mig azok elvégzik dalaikat. Akkor kezébe vette a hangszerét. Ujjai végigfutottak a húrokon. Sóhajtás volt az zenében. Végződött hosszú szivigható zo­kogással. Á jelenlevők szinte sápadtan hallgatták. A hölgyek szeméből könnyek peregtek. Maga a király is mélázva, láthatóan elfo- gódva ült a székében­Intett a lantosnak. László diák fölemelt fővel állott meg előtte. — Az éneked szép, — szólt a király. Szebben nem hallottam énekelni soha. Meg akarlak jutalmazni. — Ahhoz nem Tagy elég gazrdag uram, — felelt egyszerűen a lantos. Az udvar elképedve hallotta ezt a fe­leletet. — Talán rosszul választottam a szavakat, — folytatta László diák; — azt akartam mondani, hogy rám nézve semmi kincsnek nincs értéke. Jóságod enyém. Az aranyakat add társaimnak. — Es én a zt hiszem még is adhatok valami ajándékot, a mely neked kedves. Te szerelmes vagy. László diák elsápadt. — Szereted a kamarásom leányát. László diák olyan lett, mint a halott. A király fölkelt. Kezénél fogta a fiút és odavezette a leányhoz, aki mellett már akkor okt állt sötét orczával az apa is. — Kérem e leány kezét — szólt a ki­rály az apához — gróf Lantos László szá­mára. i Az apa vonásai kiderültek. — Adom, ha a lányom is adja. A leány üdvözült mosolylyal nyújtotta kezét Lantos grófnak. Ez térdeire rogyott és sírva csókolta meg a királynak és mátkájának kezét. A lakodalom napján odahoaatta a hang­szerét ^a gróf az asztalhoz. Menyasszonya szemébe nézett. A hurokból a boldogságnak érzelemhullámai áradtak szét, s a grófi lantos énekébe beleszőtte a király nevét is. Emiéi 1 öbbször sem dicsőítette a királyt. Az ujminmi kihasított grófság valahol a Tátra között volt. A közepén állt egy vár, Galambok vára. Odautazott az űj pár. A király egy é\ig háborúval volt elfog­lalva, hát nem sokat törődött a lantosai­val. Azonban, mikor hazatért, az volt az első gondja, hogy László után kérdezős­ködött. Nem tudlak róla semmit. A kamarás famíliája is ott volt Galambokon. Látszott, hogy a családi egyetértés megvan köztük. A király azt hitte, hogy ötvenkét hétig tartják a mézeshetüket. Nem háborgatta őket. Ismét egy év telt el. Akkor már boszus volt a király. Gyorsfutót menesztett László grófért, hogy jöjjön énekelni. A gyor.-futó azzal a hirrel tért vissza, hogy László nem tud többé énekelni. Nossza erre a hintóba ugratja a király a házi orvonát. Nézze meg azonnal, mi baja Lászlónak. Vágjon eret, húzzon fogat, adjon be neki mediczinát, — szóval reparálja meg okvetlenül. Az orvos egy hét múlva visszatért. — No mi baj volt ? — kérdi a király. Csakugyan beteg? — Nem éppen felséges uram. Úgy meg­hízott, hogy alig ismertem rá. Éppen tyú­kokat fogdosott a feleségének. — Hát miért sem jön énekelni, ha nincs baja ? Az orvos vállat vont. — Ebben a tekintetben csakugyan baja van. Nem énekel az uram többé soha: leszállt a szive a hasába. k fiadért. Irta: SASS EDE. I. Azzal a közöny össéggel irta meg a re- czeptet, melyet az orvos akkor sem vészit el, ha tudja, hogy betege számára bizony­nyal az utolsó orvosságot Írja. Ez sem fog használni, az igaz, de többre meg egyálta­lán nem lesz szükség. Az a sápadt asszony ott a kórágyon a halálé. De azután még reczeptet irt az orvos « férjnek. Annak még sokat fog írni, még so káig fog küzdeni a végpusztulással, mig elmegy neje után. A nő számára perczek, a férj számára hónapok vannak hátra. Az orvos mind a kettőnek megírta a vényt. És elküldte a gyógyszer- tárba a cseléddel, aki félve lopódzott ki az elhomályosított, hűvös szoba neszfogó sző­nyegén. Olyan csendes, olyan hideg és olyan komor volt minden. II. És mégis volt mosolygás és élet ebben a csendes homályos házban, melynek pompázó gazdaságát, mintha a gyász előérzetének fátyola vonta volna be, melynek különben zajos életében belopódzott a sir csöndje. Annak a parányi uj szülöttnek a szeme, az arcza ragyogta az öntudatlan, ártatlan élet­kedvet. Bizonyára olyan volt, akár a romo­kon nőtt buja, elevenpiros rózsa. Olyan volt; még a harmat is hullott rá bőven : édes apjának, anyjának a könyje. A gyermeket haldoklók fogadták, anyja midőn életet adott neki, egyszersmind megsiratta. Megsiratta ai*iál inkább, mert tudta, bogy beteg apja sem fogja azt fölnevelni, nem fogja talán már szegény édes anyja, szegény elhunyt felesége nevére sem megtanítani. Bizonyai ezek a gondolatok gyötrötték a szenvedő nőt a kórágyon, aki tudta, hogy mi vár reá. Es a kik a halálra szánt szerencsét- lea asszonyt körülállották, azt hitték, hogy a gondolatait, a fájdalmát egészen értik Odafektettók mellé a kicsit az ágyba. Talán enyhülni fog kinos, égető láza, ha a homlokát csókolgatja. Annak az élete oka az ő halálának, an­nak kell utolsó perczeit megédesíteni. Hadd gondolja el; hiszen nem halok meg: élni fogok tovább gyermekemben, az ő szeretete fogja kárpótolni a férjemet. A gyermek szelíden mosolygott. De az anya nem tudott rá nézni. Kérte, hogy vi­gyék el. Vigyék el. De ne adják oda apjának se csókra. Fektessék le a bölcsőbe és fed­jék be a takaróval, hadd aludjék csende­sen — hogy ő se lássa többé. Áz anya félt gyermekére nézni halála órájában. Félt, mert abban nőiségét nem fölmagasztalva, de meggyalázón látta. Félt akkor is, mikor már meggyónta bűnét és megkapta a fölol- dozást, várva a paptól. De ez a föloldozás nem volt neki elég. A pap nem adhatta azt meg, mert annak kellene őt föloldozni, aki ellen a bűnt elkö­vette. Annak kellene neki megbocsátani, ha akinek egész életében folyton hazudott, attól a szótól kezdve, a mit az oltár előtt, az istenjelenlét csenjében elmondott — addig, amig uj szölött fiát kezébe tettek ezzel a szóval: Nézd, a kis fiad 1 Mert folytonos őszinteség volt annak a férfinak élete ő hozzá és folytonos hazugság volt az övé. De hiszen csak igy lehettek egymásé. Ez a tehetetlen életvágygyal teli nő, akinek vérdus fiatalsága csupa lázongás volt már az ellen, hogy miért nem élhet, mért nem élvezhet már ő, mért kell neki oly soká várnia, mig a társadalmi formák keretében engedelmeskedhet a vérében, tes­tében pezsgő őstermészetnek ; ha őszinte : nevetnie kellett volna, mikor az a beteges, ifjúsága daczára már a sírba törött férfi megjelenik előtte és szenvedélytől reszkető, betegségtől gyenge kezébe fogja forró, bár­sony kezét: — Hadd tarthassam meg az egész éle­temben. Es a leány, akinek kezét igy kérték: csupa hazugság lett egyszerre. Mosolygó csókkal, öleléssel a férfi kebelére boruló, boldogító, rut hazugság. És azután folytatta ezt. Az öszite szere­tet közepette, melynek fényével az a sze­relmes szegény beteg férj körülvette, ő mind­végig következetes maradt ahhoz a szerep­hez, melyet az első csókkal elvállalt. Azok a csókok talán még sietették a férfit a sir felé, de boldogabbá tették meg- röviditett életét. Azért a hazugságért talán még áldania kellett volna azt a nőt, aki ha őszinte hozzá: az egyetlen kurta „nem“ tőrdöfésével megöli. III. De a hűtlen asszony nem gondolt erre. És a szomj, a mit egész életében nem érzett most kezdte gyötreni egész pokoltüzével. A szomj, a tiszta viz után, mig egész életében kábító, mámoros italokat élvezett. Úgy szomjazta az igazságot, úgy szom­jazta az őszinteséget! Es úgy érezte, hogy a vallomás megtisztító gyönyöre után mind­egy, ha az megvetéssel fordul is el tőle. Úgy érezte, hogy jobban esnék neki: ha utolsó kínszenvedése óráit sem tölthetné itt e kényelemben, ha nem is kellene a selyem- párnákon bevárnia a halált — de kitaszí­tanák innen, hogy vissza kellene térnie oda, ahonnan az az igaz szerelem ét az ő ha­zugsága váltotta meg: a hideg börtönbe, amelynek tömlöcztartója anyja volt; töm- löcztartó, aki szabadulni igyekszik szabadsá­gért sovárgó rabjaitól. A rideg, sötét falak közé, ahol anyja és testvérei is bizonynyal éreztetnék vele még a halálos óráján is, hogy terhűkre van, mint éreztették egész megmérgezett fiatalságában . . . Meg fog neki vallani mindent. Nem viszi a nehéz bűntudatot magával a sírba. Atgör- diti azt a férfi fuldokló mellére — mely­ben gyilkosán folytatja véres munkáját a romboló kór, melynek olyan jó segítségére jő most ez a kegyelemdöfés. A férfi egy távoli klimatikus üdülő hely­ről sietett neje beteg ágyához. Oda utazott, hogy uj életerőt gyűjtsön összeroncsolt tü­dejébe, hogy élhessen tovább nejének, szü­letendő gyermekének. És az egészségteli lég, a természet csodás jósága használt. Biz­tatták az orvosok, még jobban biztatta ma­gát a beteg. Újra kijelölte előtte az élet ösvényét az a parányi uj, mely a pólyából integetett felé. Ez a parányi uj egész hata­lom volt! Azt parancsolta neki: hagyd ott a koporsót és ringasd az én bölcsőmet. Ha én nem volnék : szabad volna őt követned akit egyedül szerettél. De igy én rendelke­zem veled. Felejtsd el őt és légy egészen az enyém — mert én a tied vagyok 1 . . . Hazugság! kiáltotta a nő közül ezernyi hang. Annak a boldogtalan férfinek le keli tépned kebléről a gyalázatát! Le kell tép­ned, ha utána szakad is véres sebbel . . . A láz eloszlott. A szenvedő öntudata visz- szatért. Csendesen, derűs szemekkel tekin­tett maga körül. Ez a halál közelléte: re- begték elfordulva, a körülállók. Á férj belépett, barna, halottsápadt alak. És fájdalma, kétségbesése, egész lénye azt látszott kérdeni: ha te meghalsz, minek élek én tovább ? A nő oda ölelte őt magához. És karjaiba tette a csecsemőt, fülébe súgta, utolsó lehe­letével bűnös, gyalázatos, boldogító hazug­ságát : — Élj tovább a kis fiadért . . i * A férfit nem látta neje emlékén köny- nye/.ni senki. Nem akarta a kis gyermeke mosolyát gyászával megzavarni, Es fölne­velte a kicsit. Élt, dolgozott és harczoli érette. Teljesítette, a mit neje végrendeleté­ben ráhagyott: Élj tovább — a fi dórt . . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents