Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-06-20 / 28. szám
< *43«* Ni NMHMttpHMtt§l Z*£& ■■NbÄ«**»» ■■■ Veszprém 1891. XI. évfolyam. 28. szám. Szombat, junius 20. m fig Megjelen minden szombaton. - Alapára: eg i EMLÉKIRAT a.,BaiatQn-8gylei“ újjáalakítása ügyében. A balatonparti vármegyék szives figyelmébe ajánlja Fenyvessy Feiencz orsz. képv. A „Balafon-egylet“ két. év óta nem működik. Én mint ügyvezető elnök lemondtam, a titkár pedig kijelenté, hegy az egylet fen ál ló viszonyai miatt nem érezhet kedvet a meddő munkára. Több egyleti tag azt ajánlá, hogy föl kellene oszlatni az egyesületet vagy fuzionálni a Kárpátegyesülettel; ezzel ellentétben azonban mások az egyesület fenntartását óhajtották, azzal a kikötéssel, hogy az egylet szervezete teljesen megváltozzék és uj alapra helyezkedjék. E tagok felkérésére május 29-én egy értekezletre kértem magamhoz az érdeklődőket, kik aztán ugyancsak engem bíztak meg azzal, hogy f. év junius hó 28-ára Balafon-Füredre közgyűlést hívjak össze s eléje terjeszszem azokat a szempontokat, melyek szerint az egylet újjáalakítandó volna oly képen, hogy működése biztosítva legyen. Az újjászervezés nélkül én sem tartom az egyesületet életképesnek, mert egészen megváltoztak a körülmények ahhoz az időhöz képest, midőn 1882-tien az egylet megalakítását a balatonfüredi alakuló gyűlés kimondó. Megjegyzem azonban, hogy az egylet működése a múltban nem volt meddő, s nem ismerik a dolgokat azok, a kik könnyelműen semmittevéssel vádolják az egyesületet. Ellenkezőleg^ Anyagi látszata nincs ugyan működésének, mert anyagi helyzete soha sem volt kielégítő, és nem részvénytársaság, mely7 anyagi haszonért alakittatik; de az erkölcsi eredmény, melyet felmutathat, az egylet direkt befolyása nélkül nagy anyagi hasznot is biztosit a tíalatou-vidéknek. Az egyesület által rendezett kirándulások abban az időben, midőn a Balaton a közlekedés legnyomoruságosabb állapotában szenvedett, több mint ezer olyan idegennel ismertetek meg a Balatont, a kik az egylet propagandája nélkül oda nem mentek volna. Erdélyből, az Érmellékről, a tiszántúli Alföldről, Mánnarosból, Gallicziából, végül tömegesen Csehországból szerzett az egyesület kirándulókat, ezek közt aztán nem egy állandó vendéget a Balatonnak. Tétlenséggel vádolni a Balaton-egy- letet, az idegenek részéről tájékozatlanság, a balatonvidékiek részéről hálátlanság. VÄRCZA. évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. - Hirde íések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap Irodája : „PetöH“-i:ité*et Vesjp :m (városház-te:A fátyol | •— A »V. F. H.« eredeti tárcsája. — Életet lehelő a jólét, a puha pamlag, a mulatás, a poharak csengése. Édes mámor a csók, a puha karok ölelése, az ajkak és keblek összeforrása. Jó dolog egy kis kamarás szobában is lennünk, ha nem kell azt számitgatnunk, hogy ugyan mit eszünk holnap. De mikor ez sincs meg. Ott üldögéltem egy pádon a Dunasor végén. Utolsó garasomat gyengéd fényűzéssel már elreggeliztem és már estére járt az idő. Egyedüli melegebb ruhadarabomat, az én barnaszinü felöltőmet tandíjjá tettem, a friss szellő átszürődött vékonyka kabátomon, fáztam, lehet, hogy nem is a hideg időtől, vagy az éhségtől; hanem a bizonytalanság borzongatott. Meg a szégyenérzet. Mert oly szégyenletes ép karral, ép agygyal ennyire jutni, meg nem keresni annyit, hogy legalább az éhenhalás tte fenyegessen. Elindultam tele ábránddal, vig kedélylyel is vágygyal, megküzdeni az élet minden nyomorúságával. És ezeket a szép dolgokat Egyszerre kiölte belőlem a fogat csattogtató íhség. Állást nem kaptam, pénzem nem volt, hajléktalan maradtam. Kezdtem a tudatra önni, hogy kö zel vagyok az elzülléshez. fágy talán már az is vagyok, igen az, az lyen fajta legénykéket mindig elzüllöttnek íallofctara czimezni, a kiket én magam is nég két nappal ezelőtt megvetettem. Most '■n lettem azzá. Mily szégyenletes a nyomor. Pestemet fagyasztotta a tudat, agyam pedig :gett. Aztán vágondoltam anyámra is és a zeretet, meg a gyerekes félelem köDyeket aorzsolt ki szemeimből . . . Ki volt a gőzhajózás biterjesztésének első szóvivője és munkása? A Balaton-egylet! Vaszary Kolos főapát ur ő méltóságának elnöklete alatt az egylet által kiküldött bizottság inditolta meg a mozgalmat a második gőzhajó létrehozatala végett. A feladat teljesítését a dolog természeténél fogva mások vették ugyan át, de a társulat kebelében ott vannak azok, akik az eszme harezosai voltak, mint balaton-egyleti tagok. S valamint Foul- ton érdemeit a gőzhajó megteremtése körül nem vonhatja kétségbe az utókor; a Balaton-egylet is joggal követelheti azt a szerény, de igazságos elismerést, hogy nélküle e kérdés legalább is halasztást szenvedett volna, — Hangsúlyoznom kell, hogy az eszme mgérleléaét egyleti titkárunknak a sajtóban közzétett czikkei nem kevéssé mozdították elő.*) A Balaton-egylet volt az, mely a ma fennálló halászati szövetkezet előmunkálatait megtette, a minek a szövetkezet jegyzőkönyvében meg is van a nyoma. A Balaton-egylet rendezett Balaton- Füreden két szépen sikerült kiállítást, az utóbbi 1887-ben fényesen sikerült, s pedig ugyanakkor, a mikor a szomszéd gazdasági egyesület részvét hiányában kénytelen volt tervezett kiállítását abban hagyni. A Balaton-egylet rendezett érdekes hangversenyeket Balaton-Füreden, Keszthelyen, melyeu az irói és művészvilág jelesei szerepeltek. Balaton-Fiired és Badacsony, nemkülönben Keszthely emelése és népszerűsítése érdekében mozgalmat fejtett ki az egyesület, melynek érdeme az is, hogy 1881-ben legeslegelőször vitte a gőzhajót Almádiba, hol ezelőtt nem fordult meg gőzös. Ez volt első lánczszeme a mai állandó kapcsolatnak. A Balaton-egylet kiadta 1889-ben az első, teljes Balatoni kalauzt. Az addig megjelent ilynemű munkák vagy hézagosak vagy nem elég tárgilagosak, sőt a mai irodalom szivonalán sem állanak. Vajha e kalauz kiegészítése és idegen nyelvre való átültetése mielőbb megtörténhetnék. A Balatonvidék ismertetésének czélja a legfőbb czel, melyet az esetleg ujo- nan alapítandó egyesületnek is követnie kell. Az egyesületnek erkölcsi czéllal kell bírnia; az, a ki anyagi nyerészkedésre kivanna alapítani vagy anyagi nyerészkedés szempontjából kevesli munkáját, az nincs tisztában az ily egyesületek czéljával. És másnap alkalmazást kaptam, házi nevelővé fogadott föl egy szőke nagyúri hölgy. A múltra még az nap ráteritettem a fátyolt, feledni akartam a sötét képet, kikergetni lelkemből a ködöt, és én feledtem. Oly boldog voltam jótevőmnél, mégis ott hagytam, pedig alig tudtam elválni tőle és lánykájától. kit 2 évig tanitottam. Elmentem, mint mondtam, eszményi elvekért küzdeni; és ugyanazon eszményi elvek apostolai, kiknek szolgálatába állottam, naponkint vágtak a földhöz. Azután meglátogatott egy vendég. Szerényen jött, szállást kért, én kinyitottam a kaput, ő meg beszállt szivembe. Azt hittem, hogy az örökös derűt lopom be magamba, pedig az örökös tépelődést. Megcsa- latva, megsebezve vöhantam tova, mint üldözött vad, mely pihegve, megtépve, megsebezve fut üldözője elől, ki már az első golyót szügyébe lőtte. A csepp vízre vágytam, mely a szomjúságot oltja, a fájdalmat enyhíti. És a kristály csermelyre ismét rátalált az üldözött. Visszatértem jótevőmhöz. Feledni akartam ismét és a fátyolt lassankint ráteritettem a múltra, aílóla csak néha csillan fel a ragyogó fekete szempár. Szivem is meggyógyult. A kis lány arany haja, melyről szinte úgy csendül vissza a napsugár, az én vállamra is borul. Hogy megnőtt, mily szép lett és mily okosan csacsog. Engedi simitgatni haját, arczát, mintha most is tizenkét éves leánygyermek volna. Én meg elnézem mély szemeit, melyből a tekintet a messzeségbe vész, elmélázva, mosolyogva. Talán ott a távolban feltalálta ideálját. Igen ő a merő eszményképeket is szivébe vonja, mikor én a meglevőket, egy lány emlékét törülöm onnan. Csak álmodjék, álma valósuljon ; de a fátyolt soha se kelljen használnia. Huszár Pál. De hogy sikeresen versenyezhessen a hason czélu egyesületekkel, a következő elvek megvalósítását látnám szükségesnek : Ne komplikálja az egyesület a feladatokat, melyek miatt eddig is megvolt bénítva. Legyen mindenekfölött turista-egyesület, mely közvetve és közvetlenül ismertesse a vidéket. Működésének módja azonban ne legyen czentrális. Csupán egy központi vezetés legyen: Budapesten, — az egyes jelentékenyebb pontokon pedig alakuljanak fiók-körök, jobban mondva osztályok, melyek maguk válasszák elnöküket s bizonyos számú tagból álló választmányukat. Mondja ki a közgyűlés, hogy ilyen osztály mindazon helyeken létesülhet, a Hol 20 tag van. Ilyen módon a Balaton-egyesületnek lesz külön balaton-füredi, veszprém- almádi, tapolezai, badacsonyi, fiilöpi, keszthelyi, bogiári, siófoki stb. osztálya. Az osztályok gondoskodnak a tagdíjak beszedéséről, a dijak 60%-kát saját kiadásaikra fordíthatják, 40%-ot a központba küldenek, mely gondoskodik az i rodalmi kiadványokról és esetleg egyes nagyobb működési térrel bíró osztály rendkívüli segélyezéséről vagy nagyobb munkák végzéséről. Nem kétkedem, bogy a Dunántúli Közmüv. Egyesületnek szives figyelmét is fellehet kelteni az igy szervezendő Balaton-egyletre. Az ily értelemben kidolgozott uj alapszabályokat ajánlom a megbízatásom alapján egybehitt közgyűlésnek elfogadás végett. A dolog némileg máskép áll. A gőzhajótársulat tényleg annak a körülménynek a pressiója alatt alakult meg sebtiben, hogy a „Veszprémi Független Hirlap“ egy hosszú czikksorozatban kifejtette egy alakulandó balatoni o s a v a r gő zjö s-t á r s a- s á g eszméjét s e czélra a partvidéken már 22 ezer forint jegyezve volt. Az alakuló közgyűlést megelőzőleg 2 nappal azonban mélts. Vas z ary Kolos pannonhalmi főapát táviratban értesíti hírlapunk szerkesztőjét, Kompolthy Tivadart arról, hogy Esterházy-Nádasdy grófok elvállalták egy balatoni gőzhajó-társaság szervezését s igy szerkesztőnk is elállott a osavargőzös-társaság szervezésétől. Ez hű története a balatoni gőzös -flottilnak. A szerk. k diákoknak és a szülőknek. Kapuzárás előtt vagyunk! A tantermek ajtai bezárulnak ifjaink mögött, kiknek egy része arra a pontra jutott, hogy pályát válaszszon. Korántsem szabad hinnünk, hogy ez ifjainknak valami közönséges, könnyű gondot adna. Attól függ, váljon van-e bennük komedy törekvés, avagy kongó üres lények, úgynevezett gigerlik. Mert bizony nagyon kell tapasztalnunk, hogy ifjaink jóformán csakis e két elnevezés szerint osztályozhatók. Ezer meg ezer családban merül fel most a kérdés: mi legyen a fiúból? Vagyoni viszony, pártfogás, családi tradíciók mind figyelembe vétetnek, de sokszor a már-már helyes irányú megállapodást az előítéletes ferde nézet teszi tönkre, s egy csapással üti agyon, minek azután rendszerint a jobb sorsra érdemes fiatal ember lesz áldozatává. Szerencsétlen pályaválasztás által tömérdek szép remény foszlott széjjel; s hány fiatal ember jövője lett mái- azáltal semmivé ! A csak kevéssé is vagyonos polgári osztály többnyire papot és kisebb tisztviselőt óhajt látni fiaiban. Ezeknél ez a fő törekvés. Pedig mennyivel előnyösebb volna iparunk fejlődésére • nézve, ha a vagyonosabb iparos osz- j tály gyermekeiből az olyannyira kivá- I natos intelligens iparos nemzedék áll- i hatna elő. A papi pályára irányuló törekvést, bármely vallásfelekezetnél is, értjük. Ott, aki tanulmányait befejezte, biztos, habár sokszor nem éppen fényes anyagi jólétet szerez magának. De midőn a tisztviselői, főleg a kisebb hivatalnoki pálya felé özönlik az iparos sarjadék, annak már kevésbé látjuk be helyességét. A czifra nyomorúság sehol sem jelentkezik meztelenebből, mint éppen a kisebb java- dalmazásu tisztviselői osztálynál. A most íolyó parlamenti viták nem egy oldalról világítják meg a kis tisztviselő anyagi helyzetét; s talán e vitáknak lesz annyi hatásuk, hogy legalább is néhány száz fiatal embert, ha nem is éppeu mindjárt, de a legközelebbi években, elriaszt e pálya göröngyös, tövises útjáról, melynek tekervényes labyrinthjéből nincs kivezető Ariadne-fonalunk, nincs még szolgálati pragmatikánk sem. A pályaválasztó ifjúság előnyére, ezt is csak most tudja meg a folyó vitákból. A középosztály gyermekeit ügyvédekké, orvosokká, bírósági éö megyei tisztviselőkké neveli, s csak kivételesen tér el itt-ott a családi tradi- czióktól. Mint rendkívüli eset tűnik tel, ha a középosztály gyermeke a kereskedői pályára lép. Pedig nagyon óhajtandó volna, ha a vagyonos középosztály tömegesebben keresné fel a kereskedői pályát, és pedig főképpen azért, mert kereskedelmünket teljesen magyarrá gyúrná át, milyennek mai napság a legjobb akarat mellett sem mondhatjuk, legfölebb csak az esetben, ha önmagunknak hizelegui akarnánk. Pedig számtalan példa tanúsítja, hogy a középosztálynak kereskedői pályára lépett sarjadékai, éppen ezen osztályhoz tartozásuknál fogva, a kereskedő-világban kiváló szerepet visznek, oly tekintélynek örvendenek, minőnek esetleges tradiczionális életpályákon sohasem örvendettek volna. Úgy gondoljuk, hogy néhány évtizednek le kell még zajlania, mig odajutunk, hogy az egyes pályák iránt való előítélet még csirájában is kivész. Mig a középosztály gyermeke a gyógyszerészben is csak finomabb kiadású kalmárt lát, addig e téren nem fogunk vezérszerepet játszani, s addig nem is lesz testestől-lelkestől magyar jellegűnek nevezhető hazai kereskedelmünk. Hanem van egy pálya, melyet a polgári osztály gyermekének éppen úgy, mint a középosztály fiainak hazafias kötelessége volna lehetőleg okkupálni. Értjük a katonai pályát, illetve a cs. és kir. hadsereg magyar ezredéinél, valamint a m. kir. honvédségnél lévő tiszti állásokat. Intelligens fiatal embereink sehol, egyetlen pályán sem érik el azt, mit a katonai pályán. A húsz huszonkét éves fiatal ember- nek már oly anyagi ellátása van a minőt hasonló korban kevés pályán és csak kivételesen érhetni el s mai időben a katonai pálya is éppen úgy kenyérkereseti pálya, mint bármely más. Ez előnyös anyagi körülményen felül különben hazafias kötelességünk is volna okkupálni a tiszti helyeket. Ne véljük azt, hogy ottan talán megszűnnénk magyarok lenni. A hazánk fiaiból szervezett magyar ezred ele most is, mint azelőtt, mindenkor megtartották magyar jellegüket. A magyar szellem kiválólag meg van minden magyar ezredben; s a magyarság nem akadály abban, hogy ott előre ne haladjanak fiaink. Ha kötelességeinket híven teljesítjük, előrehaladásunk biztosítva van. Egész lelkesedéssel ajánljuk ltjainknak a katonai pályát, s ismételjük, hogy ott is tért foglalni hazafias kötelességük, főleg, ha tudják azt, hogy legmagyarabb ezredeink tisztjei is csak alig harmadrészben született magvarok. Magyar ezredeink soha kétségbe nem vont magyar szellemét fokozni az intelligens magyar ifjúság van hivatva azáltal, ha tömegesebben választja a katonai pályát, s ha a tiszti bojtra, mint egyéves önkéntes, nemcsak mű- kedvelésből törekszik, hanem ha a katonai pályát kenyérkereseti pályának tekinti is. Medor. A Devecserben felállítandó keményítő - gyárról. A devecseri gazdakör titkára, Szauter Ignácz a következőket közli: Mint minden uj vállalat, úgy a Devecserben felállítandó keményitő-gyár is több oldalról bizalmatlansággal fogadtatott, ezen bizalmatlanság végre is nem nagy baj, csakis arra szolgált, hogy a gyárt felállítani vállalkozó füzitői részvény-társaság és az érdekközönség Iává Halmaikról és érdekeik megvédéséről, valamint a kölcsönös feltételeknek szabatos megállapításáról tüzetesebb felvilágosítást nyer. A részvény-tár saság iránti bizalmatlanság a gazdaközönség részéről azon feltevésben culminált, mintha a részvénytársaság az egyes gazdákkal mint burgonya ter melökkel külön és külön kötött szerződésekben az árakra nézve eltérő feltételeket kötött ki, illetve egyeseknél magasabb átvételi áregységeket állapított meg, továbbá, hogy az említett részvény-társaságnak nem komoly terve a gyárnak Devecserben való felállítása, hanem ellenkezőleg a füzitői keményitő-gyár részére óhajtott burgonyát termeltetni. Ezen több oldalról hangsúlyozott s mindenesetre nagy fontosságú okok, mint a bizalmatlanság tényezői indították gazdakörünk ápril havi választmányi ülését arra, hogy a titkárt utasítsa, miszerint a füzitői részvény-társaságtól ezen kételyek eloszt,a tása s a bizalmatlanság megszüntetése czél- jából oly nyilatkozatot eszközöljön ki, mely nyilatkozat a yazdqközonséyet az általa a keményitő-gyár részére termelendő burgonyának Devecserben leendő feldolgozásáról teljesen megnyugtassa, másrészt a részvény- gyár abbeli komoly szándékáról teljes biztosítást nyerjen, miszerint a keményitő- gyár építéséhez még jelen évben hozzá fog, s a gyárt 1892. szeptember hó végén üzembe hozza. Megbízatásomnak és utasításomnak eleget téve, van szerencsém a kieszközölt nyilatkozatot a gazdaközönségnek ezen utón becses tudomására hozni. A nyert nyilatkozatból kitűnik, hogy a gyár az egyesekkel kötött szerződéseknél nem tért el a megállapított áregységektől, és hogy a gyár felállítását komolyan veszi, ha az ő prosper áthatására . szükséges burgonya mennyiség termelése a gazdaközönség részéről biztosítva lesz. Végeredmény kép tehát a gazdaközönség- töl függ, vájjon lesz-e Devecserben keményitő-gyár, vagy nem ? Badacsony mentése. Badacsony, jun. 20. Kisfaludynak hazája, a gyönyörű szép Badacsony, a melynek diófája alatt irta Himfy szerelmeit, ugyancsak veszélyben van. Annyiszor változott képe, most alakul át harmadszor és ez a kép lesz a legszomorubb, ha nem s git rajta a kitartó ellenállás és védekezés. Badacsony volt 1849-ig a nemesi birtokos osztály kedvencz mulatóhelye. A szőllőből nektárt csavartak, mert az volt a dicsőség, minél soványabb szől- lőtalajon, minél sárgább levélzet alól kéknyelűt szüretelni. Nem az volt akkor a virtu-*, minél több akót, liánéra minél f üségesebbet taposni. A Bach-korszak alatt megváltozott az a régi kép. Jöttek az adók, jött az elnyomás, szaporodtak a terhek. Neki láttak a munkának. Bogvay Lajos kezdte mcg a kulturliarczot. Többet dolgozott maga három munkásánál. A dolog is ragadós. A birtokosok neki fogtak, hogy minél többet szedjenek ki a szőlőből. Az egész hegy képe megváltozott. A sárgás levelek, ritkás Öreg tőkék helyére jött a haragos zölds/in. Trágyáztak, forgattak, ültettek. Buja növényzet és bő jövedelem lett az eredmény. Jelenleg ismét változóban a. kép. Elszorul a gazdák szive Minek látására. A haragos zöld oldalában sűrű barna toltok keletkeznek, a melyeknek egygyéolvadása már csak igen rövid idő kérdése. Most már, ha összetett kézzel, könnyes szemekkel nézzük e foltokat, okvetlenül beáll a teljes pusztulás s a barna merő fekete lesz, mint maga a sötétség, melynek kilátása fenyeget bennünket. Ne aludjunk, ne csüggedjünk, hanem birokra. Hadd lássuk, ki hatalmasabb, az az apró féreg-e, avagy mi emberek? Mi a Badacsonyon könnyen elfogadhatjuk a harc/.ot. Van egy módunk a mérkőzéshez. Tudjuk, hogy a badacsonyi talajt az amerikai ellenálló ripáriák kedvelik. Ripária - telepeink versenyt nőnek a balatonparti náddal; fás olt- tásaink összeforrnak, mint bazaltszikla talajunkat összeforrasztá a földforradalom tüze. Két éves fás ojtásokou, cSSD JsJn ... t'n ■
