Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-01-03 / 1. szám
Veszprém 1891 XI. évfolyam. 1. szám. Szombat* jan. 3. ftSHD Megjelen minden szombaiou. -- ■- lnp ilft- egész evre 6 fit í-----------------------------------------------------ne gyedévre 1 frt 50 kr.; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések petitsora 6 kr j nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték.-A hirlap irodája : „Petőd“-intézet Vés P rém (varoshaz-ter. A tizedik évfolyam végén, Veszpíio, deqz. 27. Megrendült kezemben öisent a toll, mikor e sorok cziinét paprra veténo. Pedig ha izgalmas pályái túl csi- gázta is idegeimet, másn-szt a szív örökös láza eltompitotta tennem az érzékenységet. De az a gondolat, bgy immár tiz esztendeje tart ez a kizdelem, ez a láz, ez a szünetlen izgaliui, amit a szellem munkája prescribálelénk nap- ról-napra, hétről-hétre: ez a gondolat mégis megrázta lelkeinet. Mert ilyen küzdelmes tz esztendőből elég egy embernek g}’ esztendő az egész életre; bogy megismerje az élet árnyoldalait, a vissz;vonás ezernyi támadását, a sunyi enberek alattomosságát, a controllt-íéő fiatal mas- kodók titkos gyűlöletét s a tehetségtelen kollégák irigy rugazkodását. A mely hírlapnak ilyei kisérő sa- tellesei vannak 10 eszteidőn keresztül — annak nem sok indám órája ,lehetett. Még az igazságszdgáltatást is, akárhányszor, monopoliunba vették ellenünk s mig a ránkohasott paragrafusokkal börtönbe külctek minket, addig a kormány konyháin főző kollegáknak ugyan ilyen eakkek miatt a vállait veregették meg. Megvolt azonban az azilégtételünk, hogy mikor aztán a kornány és közegei ismételve vétettek a nép .ellen — érdem szerint végig iuztunk raj- jfcuk, mig a konyha-publlcistikának az volt a kenyere, hogy: ,Hai'ga8S és szolgálj szépen !“ Nem most van azon a .or, hogy jubiláns re mininisczencziákk 1 tekintsünk végig, a tiz év történetéi Majd rá- ÉEŰtxk arra. máskor. A liiiEp által elért eredményeket, a felébfedt közszellemet látja közönségünk slátja azt is, =1iogy annak szellemi előöiíe- a „Vesz prémi Független Hírlap“ - (rendületlen áll helyén; rogSlja s viszonozza az ellentámadásokat,. . kompod ó - s z ó n é 1 k ü ; f Mert nyíltság és függetlinség a mi ígyediili bástyánk és egyeüli fegyverünk. Nem aféle talmi-függetlenség pedig, a melyeu szépen elfér minden hivatalos és hívatlan stempli, s mely az uri-tökök közt járja a tetszik-nem- tetszik tojáskerülő kókler-tánczot. Nyíltan megmondjuk mindig mindenkinek, hogy igaza van-e, nincs-e ? Ha jót akar, melléje állunk jó fegyveresnek. Ha rosszat akar, ellene fordulunk s verjük — a mig kibirja. Hogy elvünk helyes, azt onnan tudjuk, hogy e vármegye s város nagyközönsége igazat ad nekünk. Mert 10 év alatt oly nagymérvű s folyton fokozódó támogatásban részesített, minő a vidéki hírlapirodalomban páratlan. Hírlapunk egy évtized óta minden megyénkbeli városban, községben s a határon túl mindenütt, hol e megye ügyei iránt érdeklődés van, napról- napra nagyobb s állandó olvasókört hódított meg. S ez onnan van, hogy kizárólag megyei és városi dolgainkkal foglalkozunk. A mi szorosan véve nem helyi érdekű, a lehetőségig mellőzzük s nem tömjük meg hasábjainkat budapesti irótár- saink gratis-czikkeivel, verseivel, hanem minden izében Veszprémmé- gyei érdekű lapot szerkesztünk — mert az a hivatásunk. így volt szerkesztve a lap 10 éven át; így lesz ezután is. Nekünk reklámra nincs szükségünk. Nem kérjük a támogatást senkitül. Ha megérdemeltük — megjön az kéretlenül is. Mert a hivatását teljesítő hazafias sajtó támogatása ma már nem alamizsna. Az a hazafias nemzet viszo- nos méltánylata. Ebben bízunk meg. Ez a mi erősségünk. S evvel nyitjuk meg a lap tize n- e jg. y e d i k évfolyamát! Hazafias tisztelettel a „Veszprémi Független Hírlap“ szerk.-kiadó-hivatala nevében Kompolthy Tivadar. A lap előfizetési ára: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . x frt 50 kr. A jövő év munkája. Veszprém, jan. 1. Az újév küszöbén jól teszik a megye s a város intéző körei, ha bizonv os programmot tűznek maguk ele, melyet az év folyamán beváltandók lesznek. Mert sok függő kérdésünk vár megoldásra. S hogy azokat lelkiismeretességgel megvalósítsák, ahoz mindenek felett előzetes megállapodás, rendszer szükséges. Nagy horderejű dolgok azok; sok munkát, nagy tapintatot s minéltöbb szakértelmet igénylők. lm itt első sorban a vármegye vas- utipolitikája. Ma, mikor 3 vasút van itt a kiépítés első lépcsején : még mindig nincs e politikánkra nézve üszhang, a megyei lakosságban. Pápa vidéké például még mindig azt hiszi, hogy a győr-zircz-veszprémi vonal életérdeküket veszélyezteti. Nem feladatunk prejudikálni, hogy' kinek lesz itt igaza, de azt hisszük, számot kell vetnünk azzal, hogy Pápa vidéke ez irányban való aggályai egyrészt eloszlatta ssanak, másrészt hogy vasúti érdekeik ezután a megye behatóbb figyelmében részesittessenek. Elvégre egy megye fiai ők velünk együtt, egy érdeket szolgálnak velünk együtt s életérdekük közös a miénkkel. Ha terlieinkben osztoznak — előnyüket is a méltánylat arányában vegyék ki. A miből az következik, hogy az általuk szükségesnek vélt uj pápa- vidéki vonal iránt a megye a Ugoda- adóbb participátiót biztosítsa. Ép úgy a Veszprém várost legközvetlenebbül érdeklő balatonparti vasút ügyében is nagyobb tevékenységre s több tigybuzgalomra van szükség. Ha e vonal trasse-iráaya pl. nem a Bala- ton-végöblét, Fűzfőt érinti, úgy a nyári balatoni forgalmat 2 uj, életképes és biztosan fejlő fürdőről, Kenéséről s Balaton-Almádból elveszíti városunk. Pedig a pangó nyári forgalmat mi sem emelheti e városban más, mint a szomszéd-fürdők egy-két ezerre menő idegenforgalma. Ma pedig úgy áll a dolog, hogy a trasse e vonalra minden irányban elhát azt tőle telhetöleg pártolnia is kell. Azt pedig más utón nem teheti, minthogy társulás utján legalább a napi kiadások gondjainak egyrészétól menti meg őket. Ezt egy szin pártoló-egyesület kiviheti; meg is van hozzá a jóakarat: de hát valakinek lenni kellene, aki élére áU valabára a dolognak s az intézményt életre hívja. A másik dolog az, hogy egy r a b- segélyzoegyl etet kell szervezni. Ha valahol, bál itt, ebben a vármegyében vau erre nagy szükség. A kiszabadult rab itt vajmi kevés munkát talál, a mi pangó iparú, pusztult szőllő-talaju vidékünkön, s aztán természetesen, mihamar visszaeső bűnössé válik. Számos eset bizonyít e szomorú tény mellett s bizonyos, hogy ha itt ez egylet a kiszabadult rabot ruhá val, egy kis pénzzel, vagy előre szerzett munkával megsegélné — e humánus segítséggel a bűn további útjáról sokakat visszatartanánk. Ezekre kívántuk felhívni megyebeli eleink s azok jobbjai ügyel inét. 11a — mint hisszük — igazat adnak sorainknak s az azokban foglalt emberies intentiónknak: akkor tegyék meg ez irányban az első kezdeményező felhívást. Úgy ismerjük népünket, hogy a felhívást, gyors foganat, s teljes mérvű támogatás kisérendi. ! így áldásos lesz — az u j év , m u n k á j a. Egy veszprémmegyei kivándorlóit sorsa, Amerikában. Hogy milyen rettentő sorsuk van a kivándorlóknak Amerikában, arról szomorú bizonyságot tesz egy, a ,Budapesti Hirlap“-ban közlött levél, melyet egy megyénkbeli, Bakotiybél községből tavaly kivándorlóit szegény ember irt a múlt héten, Budapesten szolgáló nagyobbik leányához. Közöljük szóról-szóra e szivetrázó levelet — okulásául népünknek, mely kétségbeesésében még mindig Amerika aranyhegyeiről álmodik. A 2000. éYlin. A veszprémi kereskedő ifjak önk. éibetegaegélyző egyletében felolvasta Spitzer Józáf joghallgató 1890. decz. 20-án. , Ebéd után a 20. század irodájáról beszélgettek. »Hogy áll a viszony a könyvek kiadásával ma ? Ki viseli a kiatás költségeit s minő jutalmat kap szerző?“ kérdé West. „A könyveket az állam nyomiája adja ki, kötségeit szerző saját hitele rozsára fedezi; azután a könyv példányai ejirueitás alá kerülnek; ha mutatkozik ha neh ez szerző hitele javára iratik s e jövödeleu nagyságának arányában több-kevesebb ióog minden egyéb munkától felmentetik. Kiflnő szerzők egy munkájukkal egész életüké nézve fel lettek mentve s igy elég alkalmuSvan tovább ,dolgozni s tökéletesbbülni; úgy van ez a többi műveszszel, festővel, zenéssel is, kik jövedelmüket müveik lenyomatájól húzzák. Ami pedig a lapokat illeti, itt i kedvezőbb a viszony, mint a 19. századin; akkor többé-kevésbbé anyagi érdekek korlátozták a szerkesztőséget működésében; Via, ha e<ry bizonyos számú ember elveine megfelelő lapot óhajt, választ magának szerkesztőt munkatársakat és a lap költőit saját hiteléből fedezi, ugyszinte azon «szeget is, tíiélyet a lap szellemi munkásai <avéb munkával szereztek volna. T feste nmlattatóul adtak Westne.- egy szá- zadunlrbeli müvet, kedvelt irónknaV, Berrián- nak egy kötetét s önök nem fogbk csudál- kozm ha^ azt mondom, hogy | pirkadó hajnal meg a könyv mellett «álta őt annyira lebilincselte a 20. századbeli ivó ä 19. századbeli embert. Nem akarom önöket, szegény Llgatóim tovább is untatni annak elmondással mint világosította fel Leete dr. Westet boriink és ■arsadalmunk minden sarkalatos ebéről csak ovidén megemlítem, hogy elképzelő ent- msiasmusba esett West, ami egr8zerü és aegis nagyszerű eljárásunk felett iiz állami ivatalnokok választása körül, me]yäzerint a -^egyszerűbb munkásnak is’ nviL?áü az t egesz az elnökségig, csak légy*» benne iparkodás, ész és akarat; hogy mennyire emelkedett a közegészség ami rendszerünk mellett, bogy mig náluk 50, nálunk 70 év a közepes életkor; hogy mennyi hasznos s mulattató élvezet áll nyitva mindenki előtt, a ki azt keresi, pedig mindenki keresi, mert belátjuk, hogy ez oly szükséges, mint a kenyér. Egy séta alkalmával csodálkozva kérdezte West, hogy hová lett az a nagy fogház, mely az ö korában Bostonban volt. „Nincs fogházunk“ feleié Leete dr., mert nincsenek foglyaink ; és nem is lehet ezen csudálkozni. Kilenczven százaléka a 19. században létezett bűnöknek a vagyonban találta alapját. Csalás, lopás, sikkasztás, oklevél hamisítás, gyilkosság, hamis bukás, szédelgés, stb. stb. a vagyonra, vagyon utáni vágyra vezethető vissza. Mivel pedig most mindenki egyenlő vagyonnal bír, senkinek sincs többre szüksége, mint a mennyije van. ezáltal túlnyomó része a bűnöknek megszűnt. A többi kevesebb számú bűnt lelki vadságból, müvelet- lenségből követték ők el; ma mindnyájunknak van annyi műveltsége, hogy pz indokból eredő bűnök ki vannak zárva. És ha mégis fordul elő valamely bűntény, úgy a bűnös két társa bíróvá neveztetik ki, egyik a védő, másik a vádló szerepével. A bűnösök ma rendesen beismerésben vannak, mert semmit sem gyűlöl korunk jobban a hazugságnál, másrészt meg ha valakire tagadása daczára reá bizonyul a bűntett, kétszeres büntetést kap. Ha a két biró az ügyet tisztába hozta, igy szavazattal döntenek, de csakis egyenlő szavazat esetén Ítélhető el valaki. így aztán nincs szükségünk az önök korában létezett ügyvédekre, akik kezdettől fogva hamis irányba vezették az ügyeket, mert vagy fel akartak menteni egy bűnöst, vagy elitéltetni egy ártatlant. (Jaj, ha ezt hallaná a 19. század Dán élt Spitzerék jogász gyereke, de megverne érte!) Sőt nincs szükségünk az önöknél oly nagy szerepű jogi tudományokra sem, mert a vagyonon alapuló jogi proble- mák feleslegesek, a többi jogi tételt meg ma már minden polgár ismeri; az önök éleseszü jogászait csak bámulni tudjuk és sajnálni, hogy ily fölöslegesen fejtettek ki oly nagy szellemi erőt. Egyik napon lement West Edith kíséretében azon földalatti helyiségbe, hol százados álmát aludta; Edith félt, hogy vészes benyomást fognak e hely emlékei West lelkületére gyakorolni, de csalódott; annyira beleélte ez már magát uj helyzetébe, hogy nem ártott neki e környezet; csak egy kissé elgondolkozott régi életéről, szép menyasz- szonyáról s meghatva vette elő kebléről annak ott, a medaillonban őrzött képét, i melyet Edith idegennél kissé szokatlan hévvel csókolt nipg; felmentek a zene-szobába s ott megkérdezte a ritka ember Editbet, vájjon nem álmodott-e akkor, mikor emlékezetes felébredésekor még kábultan hallani vélte, mint kérte atyját Edith: »Ne szólj neki róla, Ígérd meg ezt nekem.“ A zavar, melyet Edit haél e szavak előidéztek, meggyőzte Westet, hogy nagyon is jól hallott akkor, de feleletet nem kapott, sőt Ígéretet kellett adnia, hogy soha sem fog többé e tárgyról kérdezősködni; de azt megtehette, hogy sokat gondolkodott, mi lehet az az őt érdeklő titok, mely vele együtt átélt ebbe az uj világba? De mit tehetett, nem szabadott kérdezősködnie ! Másnap a nők társadalmi állásáról beszélgettek ; megtudta West, hogy a nők, épugy kötelezve vannak a munkára, mint a férfiak, csakhogy rövidebb ideig tartó s könnyebb munkára, melyet a férfiaktól elkülönítve I végeznek és e kötelezettségük tart mindad- j dig, mig a nő anya nem lesz, amikor’is I átengedjük őt egészen gyermeke nevelésének. ! Természetes, hogy ily viszonyok közt a ) házasság is egész máskép köttetik; az 5 korában a legtöbb házasság vagyoni érdek körül mozgott, ma ez nincs. A szeretet, vagy ha jobban tetszik a szerelem az egyedüli tényező, mely két lényt összefűz, nincs szegény vagy gazdag vőlegény vagy menyasszonyjelölt. így aztán természetes, hogyha egy fiatal embernek egy leány tetszik, épúgy megkéri őt, mintha egy leánynak egy gavallér megtetszik ; a nők egyenjogúak a férfiakkal, tehát a házastárs megválasztásának joga is megilleti őket. Elkövetkezett a vasárnap s West meghallgatott egy remek egyházi beszédet, per- sze ismét otthon, telephon segélyével, a 19. I és 20. század összehasonlítása volt esetleg a | theuia s West hallotta elmondani azt, amit | oly erősen érzett ő maga, hallotta ecsetelni azon haladást, melyet a világ a legutóbbi század alatt tett, a mekkorát sokszor evez- | red alatt sem tapasztalhatunk. Természetesen nem jól esett neki e kép s i igy az első vasárnap uj életében rosszul j kezdődött. De hát borúra derű? Akárhogy | hányta-vetette is helyzetét, szobájába bezárkózva, amit nem tagadhatott maga előtt: szerelmes volt Edithbe! Ő, a másfél százados fiatalember a 18 éves gyönyörű Edithbe, aki ama emlekezetes reggel az őrületből mentette meg őt, aki uj élete rövid napjaiban oly hűen, szeretetreméltóan gondoskodott róla. A szoba levegője fojtó lett reá nézve, lement a kertbe s önkénytelenül ott találta magát földalatti rejtekhelyénél, múlt és jelen életének e kapcsának Mély gondolatai közt észre sem vette, hogy Edilh odulopódzott hozzá s szelíden kérdezősködött bánatának oka felől. A hallgatás megtört, a szív titka kipattant! „Vaknak kellene önnek lennie Edith, ha nem latta volna fájdalmam okát ama örült szerelemben, melylyel ön iránt viseltetem !“ Edith arcza tűzben égett, remegett, keble hullámzott a felindulástól! „Én meg azt hiszem, hogy inkább vak volt, mint én, West ur! volt a világos felelet. „De nem, ön azt kérdezhetné, hogyan dobhattam magamat karjaiba ismeretségünk ily rövid napjai után ! Menjen, kérdezze meg anyámtól, ki vagyok én s talán nem fog elitélni ezért!* Leetenétől aztán furcsa dolgokat tudott ő meg. Az ő 19. századbeli arája a nala kiütött tűz és vélt halála után évekig gyászolta a szeretett jegyest, aztán férjhez ment máshoz és fia született; ennek a fiúnak leáuya Leete drné, s igy West mostani jegyese a 19. századbeli jegyesének dédunokája; persze ezáltal mostani anyósa az ő volt menyasszonyának unokája, mostani apósa pedig az ő jegyese fiának veje ; de ez nem változtat azon, hogy Edith és West a lehető legboldogabb par ne legyen. Ez volt az a titok, melyet a család West előtt, oly féltékenyen őrzött s melyet ők a 19. századbeli jegyes családi arczképe, meg a West mellén talált medaillonban levő arczkép ugyanazouosságából tudtak meg. „Egy kissé megkéstem ma a keltéssel, Uram*, hangzott West szolgájának szava „Tessék csak gyorsan felkelni és igya meg e pohár Scherrit! Hogy néz ki ön? Arcza egészen ki van kelve!“ West felkönyökölt ágyában és körülnézett ; földalatti helyiségében volt, 1887-ben. Kezdett előtte világos lenni a dolog. A 20. század szép kora gyönyörű álom volt s nem más, kábultan felöltözött s kezébe vette a reggeli lapot. 1887. május 30-ról volt datálva. S ha ez nem győzte volna meg eléggé őt a valóságról, igy bizonyára megtette volna azt a lap tartalomjegyzéke: német-orosz háború; a hadügyminiszter uj hitelt kér, a munkások nyomora; felkelés • Belgiumban; a bérlők kiűzése Irlandból; félmilliós sikkasztás ; a szén árának emelkedése; megvesztegetés ; egy nő meggyilkoltatása stb. stb. Oh, ezek nem azok a képek, melyekről ő álmodott! Hol van a közjóiét, hol a megelégedés, hol a nyugalom az osztályok békéje ?! Elment sétálni; a tegnap még oly ismerős Boston oly idegennek tűnt fel előtte ma; hogy egyesek selyemben, bársonyban járnak, mások meg rongyokban, hogy feltűnt az élet kemény harcza a járó-kelők arczain ! Nevetségesnek találta ezt az ezernyi ezer üzletet és bankházat; hisz ezek gyönyörű álmában mind, mind nem kellettek ! Sértette őt a sok reklám, mely a falakat, ajtókat, asphaltot elfödött; az a hajszolódás a kenyér után, melyben egyik ember a másik rovására akar élni, az a sok munkanélküli nyomorult, az a kelletlen sürgés-forgás. Meglátogatta jegyesét; vidám társaság volt ott együtt, annál komorabb volt ő megkérdezték tőle ennek okát s belőle kitörtek érzelmei. „Én a Golgotkán voltam és láttam az emberiséget felfeszitve! Vagy nem halljátok az 0he»ek ezreinek sóhaját, kik lakomáitok morzsáival is beérnék, a rongyosok hadának panaszát, mely bársonytok helyett daróczot sem képes viselni! Hogyan fogtok az Ur színe előtt számot adni miiködéstekről, hogyan fogjátok e kor óriási hibáit mentegetni?! Es beszélt, sokat, beszélt a meggyőződés ékességével, de a társaság felfogása ellenére, az uralkodó eszmék arczulütésével! Egyesek bolondnak tartottak, mások őrjöngőnek; jegyesének apja meg leánya kezére méltatlannak s szolgáival kidobatta; ő védekezett, küzködött s v«dte elvp’L készült — csuk épen ez az irány nin- h csen tervbe véve. Jő lesz itt résen k lenni — • mielőtt döntés válsága, n helyrehozhatlanul beállt. -U u Nagy megyei kérdésünket fimja ke- <■ pezni továbbá a dr. B e z e réa i által megpendített m e g y e i á r v a h á z I létesítésének ügye is. Ennek pénzalapja 1: ez év folyamán előreláthatólag rendbe j á jön s aztán beáll az intézet felállításé- | r nak ideje. Tapintat s szakértelem keilend ide, s hogy érdekeket ne sértsünk s a jogos 1 méltánylat szerint rendszeresittessék a { megyében ez az uj intézmény. 6 Yeszprémvárosnak magának sok lii- ^ bát s mulasztást keilend jóvá tenni. , i Első sorban tisztáznia kell helyzetet, kétes pereinek vagy egyezség, ! vagy gyors lebonyolittatás utján meg- j , szüntetésével. Meg kell oldaaia a rég I O j | vajúdó, stagnáló k a s z á r n y a ügy e t, , mert hanyatló forgalmunkra nézve ez intézmény nem lehet közönyös. E ‘ tekintetben nemcsak jogosult, de szükséges, meghozni a lehető legnagyobb áldozatot is. Aztán szükséges lesz a rettentő ma- j gas adóteher dolgában is tenni | valamit Mert a városbeli iparosok elköltözése, az üzletek rohamos bukása szomorú bizonyíték arra, hogy a mesterségesen a lehetetlenségig felcsigázott adóteher miatt itt tönkre kell menni iparnak, kereskedelemnek egyaránt. A városi hatóság saját szakbizottsága utján vizsgálja meg az állapotokat s a polgárság érdekében tegyen meg addig is minden lehetőt — mig az uj adó- tárgyalások előtt, e város szomo.ru helyzetét a kormány előtt fel leliet tárni. Társadalmi téren is két régóta érzett hiáoyt keilend pótolnunk. Az egyik kulturális, a másik humanitási czélt involvál. A szinpártoló-egyesület felállításának kérdése, a város elen- gedhetlen kötelessége. Amint egyrészt a város nem mondhatja azt, hogy ide sziutársulatot, amiatt, hogy kevés erre a pártoló közönség — nem ereszt be; másrészt nem zárkózhatik el azon kötelezettség alól sem, hogy ha már hébe- korba színtársulat jó ide pár hétre,
