Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-05-03 / 19. szám
szprém, 1890 X. évfolyam 19. szám. Szombat, május 3. ros fülemüle-pere. • . . ámbátor Sok prókátor, Minden könyvét ösazehányja S minden írást széjjel túr is: Ilyen ügyről . . . . . . Nem beszél a Corpus Juris! Arany. ' hónapok óta vajúdik a város i keletű kérdése, a közvágóe. olyan közíigyünk, mint «ok, slendriánok bűnös világából Amelynek olyan a természete, kelevényé. Minél jobban ku- — annál mérgesebb lesz. sérült szőnyegre a dolog, hogy :k eszébe jutott, miszerint a hid a mostani helyén nem jó van. Hogy az egészségellenes, it a Betekints-nek átellenében jes-völgyből a vágóhidról lefo- es víz a Sédet megfertőzze s yjon azután végig a városon, rosi közgyűlés az egészségügyi ,ggal együtt külön bizottságot ott ki azon czélból, hogy az épitendő közvágóhid helyéül sb helyiséget keressen s e g aztán pneg is állapodott hogy a sédparti kertek s épü- özt levő íerenczrendiek e erre a legalkalmasabb. Hát ezt íeg a város 2000 írton s építsen Igárok adópénzén újabb 10 ezer vágóhidat. lgárságnak még nem nyílt al- nozzászólni a dologhoz; hanem óltak már a tervhez az érdek- him-utczai lakosok (lásd „V. f. évi 11 számát) s legújabban jszprémi Közlöny“, melynek dói alapos egyértelműséggel he- agyondorongolják azt a kificzatervet s mint azt holnapi, t-iki lapjukban ft. Bolgár tudós k kimutatja, minden érdeket szolgál, csak a közegészségügyi nket nem s hogy a fereneziek n épitendő új vágóhíd sokkal fertőzné a légáramot, mint a i, mely közegészségükre nézve teljesen g á s t a 1 a n. itatálnunk kell, hogy — amint ami pletyka városunkban di- ezúttal nem vádolható részre- ggal a helyi sajtó s igy a „Veszprémi Közlöny“ sem. Hiszen annak ftdő szerkesztői épen saját egyházi collegáik anyagi érdekei ellen küzdenek, minden erővel. Jeleztük, hogy ez ügyben nekünk is lesz néhány gyöngéd szavunk. Hát elmondjuk. Arról van szó, hogy a Betekints-től kezdve a Séd vize fertőzve lesz éjjelen k int, mikor az a Sédbe eresztetik, a közvágóhid véres vize által. (Az egyébb állati hulladék ugyanis nem kerül a Sédbe, mert a szűrő azt visszafogja s rendes pöczegődörbe lesz temetve.) Nos az a kérdésünk, hogy az az éjjenkint a Sédbe eresztett véres viz mennyivel fertőzőbb, mint a város főcsatornája, mely a szabadi-utczától kezdve, a piaczon, horgos- és hosszu- utczákon át, a városrész összes árnyék- székürülékeit mind a Sédbe viszi s nemcsak éjjenkint, de egész napon át is ? S mennyivel kevésbé fertőző az indigo, e mérges festanyag, mely- lyel napról-napra a Stoll-, Csikász- és Husvéch kékfestő-telepei a Sédet telítik ? Hát a sédparti bőrgyártók üzeme, mennyivel járul ahhoz, hogy ez a mi | kis Sédünk tiszta legyen ? S a fürdők, melyek a hosszu-utczai hídnál vannak, nem-e azt az anyagot hordják naponta a Sédbe, melyet közegészségügyi tekintetekből, a fürdő- közönség már nem akar megtűrni magán ? . . . Nos — ha ezeket a dolgokat, szükséges roszként tűrte a bölcs hatóság eddig — micsoda jogosultsága van annak a hivatalos lamentacziónak, hogy a közvágóliidat nem tűrjük a város végén, hanem behozzuk a v á- r os közepébe? A hosszu-utczai nagy peczekanális, az indigo, a bőr- és csersav, a fürdővíz, az mind jó illatos . . . hanem a közvágóhid vize, az bűzlik. Az a gyanúnk, hogy nem annyira a Séd körül, mint a városházán bűzlik valami. Hogy mi ? Elmondjuk azt is. Legyen vele tisztában egyszer s mindenkorra az egész város. Történt 1876-ban, hogy a magyar kormánynak eszébe jutott, miszerint rendszeres közvágóhidat állíttat minden város által. Ennek a rendeletnek keresztülvitelével megbízta a városi közgyűlés a gazdasági bizottságot, melynek akkoron boldogult Rosos István volt az elnöke. Ezt a tisztet jobb kezekre nem lehetett bízni. O volt a spórmeiszter-ja a városnak. Elve volt, lehetőleg semmi kiadást nem tenni s lehetőleg minél j több új jövedelmet csinálni a városnak. Meg is csinálta szokott furfangiá- val semmiből a közvágóhidat is a városnak — s hogy az még ma sem a városé s körülbelül még vagy 11 esztendeig ezután sem lesz azé : az már nem az ő hibája, hanem másoké. A dolog úgy történt. 1876. ápril 11-én összeült Rosos elnöklete alatt a gazdasági bizottság, a melyben résztvettek Kopácsy Viktor, Hochsinger Salamon, Grün Vilmos, Benkő István s Csolnoky László ügyész. ^ Meghívták az ülésre a 4 tagú vállalkozó-csoportot (Megyessy-Bauer-Nay- Brenner), kik ajánlatot tettek a közvágóhid felépítésére s tárgyaltak aztán velük még számos ülésen; ápril 15, 19, 22, 23, és május 16-án, mig végre I sok huzavona után 1876. augusztus j 8-án a gazdasági bizottság az e napon tartott közgyűlésen bejelentő, miszerint sikerült megegyeznie a vállalkozókkal. Előttünk fekszenek az akkori gazd. bizottsági jegyzőkönyvek s az aug. 8-iki közgyűlés protokolluma s ebből ideigtatjuk az egyezség főbb adatait. Az egyezségi pontok ezek voltak: A Fejes-völgyben lévő Teleky-mu- latókert (akkor már g'őzkalló) helyiségét vegyék meg a vállalkozók az offerált 2400 írtért a gőzkalló-csoport- tól s építsék fel a vágóhidat 2600 írtért, bőrszáritó nélkül, úgy, hogy a vágóhíd összesen 5000 írtba kerüljön nekik. Vágási dijjak szedését engedi nekik a város ígyen : Körülbelül 1200 marha (á 80 kr. és 1 írt) .... 960 frt. 1200 borjú (a 15 kr.) 180 frt. 3000 birka (á 6 kr.) 180 frt. Összes bevétel 1320 frt. A vállalkozók kiadásába felvétetik: 5000 frt tőkének évi 77.%-ja .... 370 frt. Felügyelő fizetése. . 300 frt. Tűzkár elleni bizt. . 40 frt. Évi adó .................... 90 frt. Év i igazításokra . . 100 frt. Összes kiadás 950 frt. Előirányzott bevétel . 1320 frt. „ kiadás 905 frt. Tiszta többlet 415 frt. E 415 frt tiszta többletet a város, a vágóhíd 5000 frtnyi alapárának Ie- törlesztéseül tekinti s igy 12 év múlva a város ingyen birtokába jut a közvágóhidnak. így csinálta meg jó Rosos az egyezséget s a vállalkozók ez alapon el is fogadták azt. A közgyűlés aztán megbízta a jogügyi bizottsá- g o t, hogy ez értelemben csinálja meg a szerződést a vállalkozókkal. Csakhogy ez nem történt meg. Szerződés ma sincs. Megszövegezték, de nem lett senki által aláírva. A vállalkozók pedig felépítették a közvágóhidat. Igaz, hogy nem 5, de 10 ezer írtba került (ennyire becsülték hit alatt közelébb a bíróság kiküldött szakértői) s üzembe vették a vágóhidat. Tavaly aztán lejárt a 1 2 év; a város okkupálni akarja a vágóhidat............. de h át nem lehet. Nem adják oda. Keresik a szerződést. Nincs. Kérdik a vállalkozókat, hogy mért nem adják át, hát azok jólélekkel azt felelik, hogy időközben a törvény rájuk parancsolta egy rendes állatorvos tartását. Ennek a kezéhez kifizettek 1000 frtot. Aztán rájuk parancsolt a törvény nevében a város, hogy a közvágóhidat belül ceramittal kell lerakni, márványasztalokkal ellátni, a falakat körös-körül faburkolattal berakni; erre kifizettek ismét 3500 frtot. Ez a 4500 frt nincs a kiadásokba számítva, melyekre kényszerítve lettek a várostól s igy a 12 év alatt 4980 írtra (415 írtjával) összegyűlt amor- tisatió összege ma tulajdonképen csak 480 frt. Ha a város akarja a közvágóhidat, fizesse meg a biróilag becsült értéket 480 írt levonásával. Most aztán azt csinálta a város, ami a legrosszabb volt. Neki vágott egy mindenképen elveszett pörnek. Beperelte a vállalkozókat. Most aztán mi lesz? Ha azt mondja a bíróság, hogy bár nincs írásbeli szerződés, de a közgyűlési jegyzőkönyv azt pótolja: akkor a felsorolt egyezményt pontok mindenike jogerős. Ennek folyamában a bíróság kénytelen az orvosi dijat s ceramit stb munkálatok 4500 frtnyi értékét, melyet (az egyik szerződő fél) a város kényszeri- tett a vállalkozókra : a vállalkozók javára megítélni s miután igy a tizenkét évre tervezett 4980 frtnyi törlesztési összeg 480 írtra olvad le egyrészt, másrészt mivel a város időé ng edm é nynyel kötelezte magát letörleszteni (12 év alatt) a vágóiad 5000 frtnyi árát: a bíróság nem Ítélhet mást, mint azt, hogy a vállalkozók mindaddig, mig a 4980 frtnyi törlesztési összeg el nem éretik ismét: üzem-gyakorlatban maradnak a vállalkozók, vagyis övék a vágóhíd még 10 és 3/* évig! Ez az eset akkor áll be pedig, ha a város, mint felperes, a szerződés hiánya daczára — megnyeri a pert. Ha pedig a vállalkozók nyerik meg a pert a miatt, hogy nincs szerződés, akkor aztán úgyis hiába minden. Rendes iparjegyet váltanak s azt mondják a városnak: „Adjon Isten jobb szerencsét!“ Nem lett volna okosabb a városnak, aki a szerződést megcsinálni elmulasztotta s igy elvesztette fótromf- ját, bármi áron egyezséget megkísérlem a vállalkozókkal, ahelyett, hogy jogbitorlás rágalmazásával illeti őket í Vagy lelkiismeretes dolog az, bennünket, az adózó polgárságot ismét belekergetni egy olyan perbe, melyet ha megnyerünk — akkor is elve s z i t j ük? Nem elég skandalum az, hogy év- ről-évre kénytelenek vagyunk tűrni, hogy amúgy is nyomorult városi kasszánkból egyik vesztett pörnek a másik után fizetjük meg költségeit? Nincs abban semmi okosság. Hanem szégyengyalázat elég ! Mi lesz most ? Az lesz, hogy — mint Husvéth városi tanácsos a múlt közgyűlésen már bejelenté — fegyelmi vizsgálatot fog kérni az 1876-ban a szerződés körül mulasztást tanúsított városi hivatalos rÁBClA. thatatlan Isten láthatatlan keze. nj a Kompolthy T. „Petőfi“-könyvnyom- sajtó alatt levő, Pongrátz Béla „JÉZUS“ czimü művéből. ószvét csöndre lágyultan figyelt; iphaerák lantján elcsitult a dal — méltóságos némaság között jánat szárnyain esengve szállt, nindenséget elhalón sóhajtva be. vergődő halandók jajszava. A teremtő nagy szítéig behatolt panaszával : ^döbbent a világ, a midőn rajt gondja eláradt! . . . ngve, ropogva törött Longva szakadt le lakomáknak billikoma Es zizegéssel permetezett íbe világló gyöngye borának — griadó, nagy, büszke Heródes thagyta kezéből, kaczagó, ujongó ibora, hárfán i zokogással tant szerte a csacska ideg, l buja tánczosi műit arczczal •dre omoltak ........................ lt keres itt? miau e félsz ? igot elénk! kra belénk! . . Megfagy a vér Gyáva erén! Szálljon a dal! Búgjon a kürt! Vagy riadozzon gyönge sirástok! Néma ijedtség mit meredez Kancsal, holt szemetekkel? Hol van a rém? Merre a vész? Nincs neve hát? Nincs szava még? Szívfacsaró remegés oka, Szörnyű pokol, Testre valósulj! . . . Elhagy az ész, Zzibbad a lélek Semmi-kezednek Jégölelésén !*............... És ezalatt a világ félő sejtelme szorongott : Mit szül az Úrnak gondja megint számodra, öröklét? . . . . Ur szava hangtalanúl berezegte a végtelen álmát.............. Po ngrácz Béla. Fenyvessy Ferenoz uj könyvéből.*) Eredeti vagy fordítás? A görög nyelv holt nyelv lévén, az egyedüli gyakorlati czél, melynek szolgálhat, a hellén müvek olvasása. A görög nyelv kötelező tanításának valóban ezt tekintik a görög nyelv tanulása fő czéljának. *) Fenyvessy Ferencz orsz. képv. uj műve e napokban fog megjelenni „A görög nyelv tanításának kérdése Magyarországban“ czim alatt. Mai számunk hoz ebből egy mutatványt. Ezzel szemben már első pillanatra felho- hatnók ezen tényt, hogy e czél éppenséggel nem éretik el. Felemlíthetném, hogy a középiskolát végzetteknek túlnyomó nagy része, miután egyszer az érettségi vizsgát letette és egy-két fejezet Xenophont, egy-két ének Homerost és Platon egy párbeszédét vagy értekezését olvasta, illetőleg elemezte, egyetemi tanulmányai alatt és későbbi pályáján alig veszi többé kezébe a görög szépirókat és még kevésbé a tudományokat. Ez lehet hiba, de mindenesetre oly tény, a melylyel számolni kell, minthogy a középiskola elvégzése után többé kényszer nem gyakorolható és igy a görög nyelv tanításának fő czélja ki nem erőszakolható. Kivételt képeznek csupán azon nehányan, akik a nyelvészetet, ó-kori és középkori történelmet (ide értve a tudományok, irodalmak és vallások ó-kori történetét) önnállóan művelik. Megjegyezhetném, hogy ezen tény fenfo- rog ugyanakkor, mikor minden szakban egyaránt az azt művelők csaknem kivétel nélkül igyekeznek a középiskolában szerzett német nyelvi ismereteiket kiegészíteni, igen nagy részük a franczia nyelvet törekszik elsajátítani és jelentékeny számuk az angollal birkózik meg csak azért, mert a régebbi és ujonan megjelenő szakkönyvek és folyóiratok folytonos olvasását és szemmelkiséré- sét nélkülözhetlennek tartja. Mindezekből azon következtetést vonhatnám le, hogy a magasabb pályán lévőknek legnagyobb része nem érzi, és nem veszi észre azt, hogy helyét nem képes a görög irodalom tanulmányozása nélkül betölteni, hogy tényleg igen jól el van a nélkül is és hogy igy a görög nyelv kötelező tanítása, barátainak főérve, nem egyéb, mint egy ma még divatos hazug frázis, amilyen előfordul minden téren, a politikában, a morálban és a társadalmi életben s igy persze, hogy a — paedagógiában is. De mindettől a következőkben el akarok tekinteni meg akarom engedni, hogy lelkészeink, orvosaink, ügyvédeink, biráink, tanáraink, mérnökeink, építészeink, hivatalnokaink, íróink, művészeink helyét megálló része tényleg a görög irodalom emlőin szívta és szívja tudását. És most csak azt akarom megvizsgálni, hogy e czélra okvetlenül szükségük van-e mind e hivatásu embereknek a görög müvek eredeti olvasására, vagy meg- teszi-e a fordítás is? Ha a kérdés alapos megfontolása helyett mindjárt engedünk azoknak a kegyeletes érzelmeknek, a melyeket az bennünk, esetleges okoknál fogva, támaszt, talán például azért, mert szeretettel emlékszünk vissza arra a pár száz sor Homerosra, melyet az iskolában olvastunk, vagy azért, mert nagy- tiszteletü vagy főtisztelendő nagybácsink a méhesben soha egyebet nem szokott olvasni, mint Lukianost vagy Herodotot: akkor természetesen igen hamar készen leszünk egy olyanféle frázissal, hogy „a görög irodalom szellemébe lehetetlen máskép behatolni, mint csak az eredeti olvasása által“. A kérdést higgadtan és alaposan azonban akkor Ítélhetjük meg, ha azt elemeire bonczoljuk fel. Ezt akarom most tenni. * A mi egy irodalmi műben reánk hat, az vagy a tartalom (az értelem), vagy az alak (az elősdási mód). A kettő nem választható el talán egészen pontosan minden műben, de elvégre elválasztható. Külön kell megvizsgálnunk váljon az egyik, és külön, váljon a másik adható-e vissza és élvezhető — a fordításban ? * Nincs az a görög irodalmi mű, melynek tartalma vagy értelme (ha ugyan az egyáltalában megállapítható) fordítás és magyarázat utján magyar nyelven tökéletesen visszaadható nem volna. Ezt lehet tagadni, mint 4bármely igazságot a világon, de az ellenkezőt bebizonyítani nem lehet. r A görög ember ugyanúgy látott, hallott, tapintott, ízlelt, szagolt ugyanazon fájdalmakat, örömöket érezte, hasonlóan eszmélt és gondolkodott, mint mi, szóval ugyanazon fogalmai voltak, tehát hasonló értelmű szavakkal is birt, mint mi. Ugyanazon fogalomra különböző szarai voltak, de különböző szavaink vannak nekünk is; semmiféle a legalsóbb fokon felül emelkedett nyelv nem tűri s nem bírja meg hosszabb ideig, hogy egy érzet, vagy egy fogalom, megfelelő kifejezés nélkül maradjon. Lehet, hogy csak hosszú körülírás által lehet, hogy egy szint, vagy egy hangot, vagy egy társadalmi alakzatot a melyet a hellén egy szóval jelölt meg, mi pontosan csak úgy jelölhetünk meg: „az a kékes szin, vagy az a nyers hang, vagy az a fájdalmas érzés, melyet ilyen és ilyen alkalmakkor látni, hallani, tapasztalni szoknak“; vagy lehet, hogy a forditónak az illető társadalmi alakzatot jegyzetben, lapokon keresztül kell megmagyaráznia, de elvégre, állítom, hogy mindent pontosan vissza lehet adni magyarul. Ha egy görög szót egy magyar szóval pontosan visszaadni, vagy bizonyos tapasztalatokra való utasítással körülírni nem lehet, akkor megérteni sem lehet, akkor nem a szó hiányzik nekünk, hanem maga a — fogalom. E tényt pedig szintén igen jól el lehet mondani magyarul. De ezen esetben aztán nincs is az a philologus, ha egész életén át olvasott is görögül görög munkákat, aki többet tud ennél a sajnos ténynél, aki meg tudja érteni azt a fogalmat, vagyis aki látni, érezni stb. tudja azt amit ma nem látunk, nem érezünk stb. Szóval a tartalom tekintetében jó fordítás és magyarázat tökéletesen pótolja az eredetit. * Ezek után talán nem is szükséges consta- tálni, hogy voltaképen mindenki fordításból olvas. Az, aki az eredetit olvassa, szintén lefordítja azt magának. Minthogy a görög nyelvet nem tanulta beszélgetés után, mint anyanyelvét, hanem szótárból, nyelvtanból és irók fordítása alapján, minden görög szó
