Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-04-12 / 15. szám

Veszprém, 1890.

Veszprémi Független Hírlap.

Szombat, ápril 12.

ténhessék, zsebéből előrántott egy re- vorvert és négyszer rálőtt a mit sem sejtő Kápli Istvánra. — Kápli zsebében is revolver volt, de már nem volt ideje használni. A megsebesült gazdatisztet az összefutott mezei munkások lakására szállították. A golyók közül a kezelő orvos csak hármat tudott a sebesültből kivenni, a negyedik a bal váll-lapoczka alatt van befuródva. Kápli István állapota életveszélyes. A fiatal gyilkos azonnal ott hagyta nyáját, egy éjszakai kóborlás után bement Pápára, a hol jelentkezett a bíróságnál.

ÚJDONSÁGOK.

— Megyés püspökünk, br. Hornig Károly ő méltósága ma, szombaton részt vesz a S i m o r herczegprimás ő emtja által, budavári palotájában tartandó konferenczián.

— A húsvéti ünnepeket városunk polgársága a szokott kegyelettel ülte meg s templomaink, főkint az ősi dóm mindkét ünnepnapon a zsúfolásig megtelt ájtatoskodókkal. Az ünnepi szent misét s predikatiót maga a megyés püspök ur ő mtga tartotta, remekszép beszéde alapjául a feltámadás bizonyosságát választván.

— Személy hírek. T i s z a László és V á r a d i Gábor orsz. képviselők legközelebb városunkba érkeznek a létesítendő nj vasút ügyében.

— Véghely Dezső kir. tanácsos, alispán ez időszerint Pápán időzik. Onnan Devecserbe megy s e hó 27-én tér vissza Veszprémbe.

— Győrött lesz a királyi tábla.

Hiába volt szombathely összes erőlködése. A minisztertanács Győr javára döntött. Szombathely ellen az ankétra meghívott E ö t v ü s Káról y érvelt a legei-élyesebben. Elővonta az ottani esküdtszék névsorát, mely a Rumy- billikom pörökben szerepelt, s kimutatta, hogy e névsorból 9/10-ed rész vagy hivatalos ember, vagy állásánál fogva a hatalomtól függő ember. Hát ahol csak ilyen független esküdtszéket lehet összeállitni, mely aztán olyan famózus verdikteket hoz, hogy elcsodálkozik rajt az egész czivilizált világ : oda csak nem lehet királyi táblát rendszeresíteni. Eötvös érvelése hatott — s Győr megkapta a húsvéti piros tojást.

— Fenyvessy Ferencz lemondott az

Esterliázy-családnál viselt jogtanácsosi állásáról. Ezt a hirt Pápán sok kommentárral tárgyalják — de indoka még eddig titok. A lemondás azonban tény s már megtörtént.

— Hírlapunk szerkesztőjének legújabb műve „Hangok a szélben* czim alatt már sajtó alatt van. Költeménykötet ez, melyre az előfizetési felhívás a napokban fog szétküldetni néhány példányban.

— A tegnapi hetivásár igen silány volt. Vidéki eladók s iparosaink egyaránt panaszkodnak.

—■ Eljegyzés. Keuessey Zoltán kün- gösi földbirtokos eljegyezte Szilas- balháson Huszár Vilma kisasszonyt.

— Egy derék veszprémi ifjúról olvasunk a szatmári lapok e heti szá- máiban. Lang József helybeli szeszfőző fia, felkérés folytán résztvett az ottani gymnasium javára rendezett hangversenyen s virtuóz hegedűjátékával úgy elragadtatta a szatmáriakat, hog) számos ovátióban részesítették s a gymnasium igazgatósága köszönő emlékirattal tisztelte meg. Szívből örülünk e derék fiatal ember szép carrier-jének.

— A Pesach ünnep, a zsidók hus- vétja tegnap volt.

— Régiségvásárlók jártak e héten városunkban, kik külföldi múzeumok részére kerestek antik műtárgyakat. Valami nagy vásárt nem csaptak. Nem igen akadt balekjuk.

— TÍZ éves találkozó. Veszprémi Soma ur (lakik Brassó, pályaudvar) fölkéri mindama volt iskolatársait, kik 1880. évi juuius havában a budapesti orsz. izr. tanitóképző intézetben képesitő vizsgálatot tettek, hogy a tiz éves találkozó megállapítása czél- jából vele lakczimüket mielőbb tudassák.

— A „Veszprémi hitel és fogyasztási szövetkezet* igazgatósága f. évi ápril hó 8-án tartott ülésében elhatározta, hogy f. évi ápril hó végéig teljesen befizetett részvények után az osztalékot az 1890. évre kifogja adni.

— Előléptetés. Krausz Lajos, helybeli posta- s táviró-gyakornokot a kereskedelmi-miniszter posta- s távíró-tisztté nevezte ki.

— Egy helybeli fiatal orvost, dr

Rothauser Izidort, mint a hivatalos lapban olvassuk, a bel ügy-miniszter a lipótmezei tébolydához alorvossá nevezte ki.

— Uj kisegitőbiró a kir. táblánál.

Az igazságügyminiszter a budapesti kir. Ítélőtábla hátralékainak feldolgozására újabban hat birót hivott be az elsőfolyamodásu törvényszékek köréből. Ezek között első helyen foglal helyet dr. llankóczy »Sándor, a veszprémi kir. törvényszék jeles bírája, aki uj állását legközelebb már el is foglalja.

— Az adóbeváltási ivek keresztül- vizsgálása van most szőnyegen. A keresztiilvizsgálás után kezdik pontról pontra tárgyalni.

— Egy kis színészet. Husvét után országszerte megkezdték működésűket az uj színigazgatók. A jövő szinészeti esztendőre ismerőseink közül Fábián László és Holtai Nándor lettek igazgatók, kik működésűket Margitán kezdték meg. A társulat 30 tagból áll és operettre is jól szervezett. Karmester Vecseghy; a tagok között vannak : Leőwey József, régi ismerősünk, Füredy Károly ismert iró, társulati titkár. A jól szervezett testület az ősszel Veszprémbe jő, ha az engedélyt megkapja. — Miskolczy László, igen helyesen, nem kapott konczessiót és beállt egy daltársulathoz komikusnak. — Bényeyné Harmnth Emma úrnő a nyarat Budapesten tölti s csak egyes előkelőbb helyekre megy vendégszerepelni. — A városunkban is megfordult Balogh Árpád Sümegen kezdte meg működését husvét vasárnapján.

— Veszélyes sétahely. Az éber v. tanács figyelmét felhívjuk a püspökkert melletti sétaút jókarban tartására. A kövezet ugyanis napról-napra jobban siilyed, melynek az lesz a következménye, hogy a sötétben arra menők egyszerre csak az országút puha sarában érzik magukat.

— Tüntetés Pápán. Folyó évi már- czius hó 31-én, dr. Breuer Salamon rabbinak Pápáról történt elutazása előtti napján, néhány tisztelője fáklyászenét szándékozott rendezni a távozó tiszteletére. A rendőrkapitány kiadta az engedélyt, de mivel az esti órákban nagy szélvész kerekedett, a fáklyásmenetet a szárazságra való tekintetből betiltotta. Esti 8 óra tájban a korvin- utczában lévő házak ablakai ki világíttattak. Óriási néptömeg lepte el az utczát, mely nagy rész kiváncsiakból állott, miután az egész városban hire ment, hogy elleutüntetés van készülő félben. A rendőrkapitányság az esetleges zavarok elkerülése végett megtette a szükséges óvintézkedéseket. Kilencz óra tájban a főtéren mintegy 200 iparossegéd jött össze, a kik a „Kossuth Lajos azt üzente“ czimü dallamot rázenditve egyenesen a Korvin- utczának tartottak és a Lőwenstein- féle üzlet előtt állást foglaltak. Itt vezetőjük beszédet intézett a körül- állókhoz, felhiva őket, hogy mindenféle rendzavarástól tartózkodjanak, czél- juk nem lévén más, mint ellentüntetést rendezni dr. Breuer Salamonnak, aki II évi itt működése alatt hazánk édes nyelvét teljesen ignorálta. Ezen szavakra a rendőrkapitány a tömeg közt megjelent, kijelentette, hogy a további szólást nem engedi meg és szétosz- lásra hívta fel az ellentüntetőket. Az iparos ifjúság a felhívásnak engedelmeskedett és nagy tömegben szétoszlott. Alig ment végbe ezen érdekes jelenet, mintegy 1200 főből álló csoport jött be ismét a Korvin-utczába zeneszó mellett. Ezek voltak a rabbi tisztelői. Érdekes látvány volt valóban. A fáklyák meggyújtása eltitva lévén, száz meg száz színes lángu gyufák fénye mellett haladt a tömeg, egyenesen a rabbi lakása elé. A rabbi ablakai megnyíltak és az ablakban a rabbi megjelent. Rövid szavakban emlékezett meg a szónok a mai tüntetésről, utalva arra, hogy a rabbinak tisztelői távozása alkalmával elengedhetetlen kötelessé- güknak tartották ezt megtenni. Dr. Breuer Salamon megható szavakban, ékes, jó mag}rarsággal intézett beszédet a jelenvoltakhoz. Elmondotta, hogy bár távozik innen, szive, lelke Pápán marad azok között, a kik őt szeretni és bee-mini megtanulták. Ezzel az ünnepély szépen véget ért.Voltak ugyan egyes csoportok, ahonnan „abzugot“ kiabáltak, de a rendőrkapitány rögtön

a csoportok mellett termett és az véget vetett a további ellentüntetésekuek.

— Vilmos-menház. Freistädtler Antal nagyvázsonyi földbirtokos Kaposvárott általánosan szeretett Vilmos fiának emlékét megörökítendő, elaggott munkások részére saját költségén .nenházat alapit, a kálvária mellett az úgynevezett lövöldénél. E humánus cselekedetet Freistädtlernek eddigi jótékonyságait méltóan megkoronázni.

— Szerencsétlenség. Nagy szerencsétlenség érte múlt hétfőn dr. Schmidt József pénzügyminiszteri titkárt. Dr. Schmidt Józef ugyanis az ünnepek alatt vendége volt Ihász Lajos hathalmi (Veszprémmegye) földbirtokosnak. Múlt hétfőn délután Schmidt a gyömörői állomás felé indult, hogy visszatérjen Budapestre. Gyömörőn alól a Gicz pusztánál a kocsi a szűk utón felfordult s Schmidt oly szerencsétlenül esett ki a kocsiból, hogy jobb lába a szószoros értelemben eltört. A szerencsétlenül járt férfiút bevitték Győrbe, ahol dr. Petz Lajos t. főorvos és Thury törvényszéki orvos ápolás alá vették. Schmidet a tegnap délutáni személyvonattal Pestre szállították.

— Öngyilkos honvéd-örvezető. Bocskai János a veszprémi honvédségnél szolgálatban volt őrvezető múlt kedden a rendszabályok ellenére engedély nélkül kimaradt. A czirkáló őrjárat Bocskait meglátva bekísérte. A büntetéstől félő s menekülni akaró őrvezető a laktanyán főbe lőtte magát; a go’yó koponyáját egészen szétroncsolta s rövid ideig tartó szenvedés után meg is halt. Égy levelet hagyott bátra, melyben a kedvesétől, Pápai Teréztől vett örök búcsút. A temetés megható volt. Szalay főhadnagy fedezte sajátjából a költségeit s a bajtársak a lénungból gyűjtöttek össze egy koszorúra valót. Nyugodjék szegény fiú, békén!

— Megijesztett „vikécz“-ek. Felvilágosítással először is meg kell jegyeznünk, hogy „vikécz“ néven ismeretesek azon nagyobbára germán nemzetiségű „utazó“ ura,;, kik fehérneműben, vadász bütykösök bau, hozentrágerokbau, érczés czementkoporsókhan, nadrággombokban, gombostűkben, fogkefékben, szóval a világ mindenféle árujában utaznak. A „vikéc/.“ egy nyájas és játszi jelszó, melyet azonban a derék peregrinusok nem szívesen hallanak. Közelebb egy Kis-Czell vidéki tekintélyes földbirtokos Veszprémből hazatérőben beszállt egy II. osztályú kupéba s ott szívesen elhelyezkedett volna, ha oda két „vikécz“ töménytelen málhával be nem szállt és az összes üléseken orientális kényelemmel végig nem nyújtózott volna. Szörnyű nehézségek után szűk helyet szorított magának az egyik sarokban, hol egyéb baja nem volt, csak a szoros czipőitől megvált Grünberger Salamon „vikécz“ harisnyáival jött gyakori és kellemetlen érintkezésbe. A kényelemszerető urak ezenkívül oly pokoli czigarettá- zást vittek véghez, hogy a szerencsétlen utitárs csaknem oda fűlt.

— Ekkor azonban merészet gondolt és cselekedett. Gyanús morgást hallatott, majd meg fogait vicsorította. A két „vikécz“ erre figyelmessé lön és kellő tisztelettudással megkérdezték, hogy „talán gyomorgörcsöknek mél- tóztatik örvendeni?“ — Semmi az egész, — volt a válasz — ezelőtt 9 nappal megharapott a kutyám, mely azóta eltűnt a háztól. — A kényelmesen kiuyujtott lábak rögtön össze- huzódtak, a levetett czipők felhuzattak s a „vikécz“ urak nagy lelki gyötrelmek közt érkeztek a kis czelli állomásra, hol elpanaszolták, miszerint ők oly utitárssal utaztak, kit dühös kutya harapott meg s kin a víziszony tünetei már jelentkeztek is! Mily nagy volt azonban csodálkozásuk, midőn félelmes utitársuk az étterembe lépett s igen jóízűen elköltött ebédje közben egy nagy pohár vizet töltött, azt rájuk köszöntötte, és szarkasztikus mosolygás közben az utolsó cseppig ki itta!

— Székely támadt — Salzer bánja.

P. Szathmáry Károly beszélte a napokban, hogy annak idején Salzer Aladár, pápai születésű kiadó, aki később Székely Aladárra változtatta nevét, egy regény megírására szóllitotta föl. Éppen készen volt az első kötet — úgymond — hát elvittem Salzer urnák.

— Mi a czime a regénynek, kérem?

— „Székely támad, székely bánja“, feleltem. Salzer ur kétségbeesett arcz- czal nézett reám. — Hát nem lehetne a czimen változtatni? kérdé. — Azon fordul meg az egész regény, — mondám : — de hát miért ? Kiadóm füle- tövét vakarta. -- Mert éppen most adtam be a folyamodványt, hogy a „Salzer“ nevet „Székelyére változtassam. Nomen et omen! A jóra való, becsületes kiadó csakugyan megbukott, de hála Isten, nem az én regényem miatt, mert abból külön 800 példányt adott ki. — így tehát, a „Székely támadt“ ugyan, de — Salzer bánta meg.

— Szédelgő vándorlegények, kik

valameljűk strájkoló csapatból szökhettek meg, városunkból kéregetés miatt — laufpassust kaptak.

— A derékfüzö viselése ellen sokat írtak már okos emberek, de sajnos, a divat hatalma nagyobbnak bizonyult, mint a józan észé. Mindazonáltal, habár kilátástalannak is látszik az ellene való küzdelem, a józan ész teljesiti kötelességét és egyre-másra halmozza fel az érveket, melyeket e veszedelmes divattal szembeállít. Hogy a belső szervek, különösen a hasi zsigerek mily iszonyú elváltozásokon mennek át, azt már sokszor és elég drasztikusan bebizonyították. Újabb orvosi vizsgálatok azonban azt is kiderítették, hogy a füzőviselés által a nők 20—30%-kal kevesebb levegőt lélegzenek be, mint anélkül. Egy középtermetű felnőtt egyén perczenkint 16 lélegzetet vesz; minden belégzésnél átlag 500 köbezen- timéter levegőt vesz fel a tüdő. Vegyük már most a füzőviselés idejét 1 2 órára. Egy füzőnélküli ember ez idő alatt

5,760.000 gramm levegőt vesz magába.

tekintetet vet az ajtóra s kíváncsian lesi a tíz órára beidézett „szakértőket*, a kik neki meggyőződésből fognak igazat adni ebben a nem csekély kellemetlen kereseti perben.

Pontban tiz órakor jelenti a hivatalszolga, hogy a szakértők megérkeztek.

•— És az alperes ? — kérdé a járásbiró ur.

— Az még nincs itt, könyörgöm alásan — válaszolt a hivatalszolga.

— Nem tesz semmit. A szakértői szemlét - nélküle is megtarthatjuk. Küldje be az urakat !

Alig adta ki a járásbiró ur a lakonikus parancsot, János, a hű hivatalszolga feltárta a szóba ajtaját, melyen két szalon ruhás úri ember lépett be.

A szép felperes nő illatos kendőjét még szorosabban tapasztotta ajkához s arczára levonta fehér-fekete csikós fátyolát, mely azonban legkevésbé sem tudta elpalástolni pirulását.

A járásbiró ur egész a kiszámításig komoly birói tekintélylyel emelkedik fel székéről, magához veszi a jegyzői asztalon elhelyezett | kis dobozt s miután letördeli a hivatalos pe- | esőteket s egy lopott pillantást vetett a piruló felperesnőre, oda fordult a szakértők felé.

— Figyelmeztetem önöket uraim, hogy mint szakértők és tanuk lettek beidézve. Tanúskodó véleményüket esküvel kell szentesíteniük, tehát csak a tiszta és szent igazságot moadják meg, mert a hamis tamuzásnak és eskünek igen súlyos következményei vannak nem csak itt a földi törvénynél, de különösen az Isten itélőszéke előtt.

Aztán legkevésbé sem birói, hanem nyájas társalgó hangon folytató.

— A tárgyalandó ügy természete igen különös. A tárgy, mely felett önök szakértői szemlét fognak tartani, természetes valami, mely — miként önök is uraim hirdetéseikben hangsúlyozni szokták — nem a hiúság istápolójára, de egészségi szempontból feltétlenül szüséges 8 miután nem lehet menekülniük az

előítéletek elől — szeretik hinni az emberek, hogy egy olyan szép hölgy, mint felperesnő, nem egészségének, hanem hiúságának szolgált, midőn a szakértői szemlére bocsátandó tárgyat elkészíttet le. Alapjában az ügy természete nyíltan volna tárgyalható, de jelen esetben mégis különösen kellett figyelnünk a discretiöra és épen azért figyelmeztetem önöket is, hogy vallomásaikat ne vigyék ki e terem falai közül s sehol se korpoltálják.

Barátságos szavait bevégezve, felnyitotta a kis dobozt, aztán kigöngyölgette a benne elhelyezett papírba burkolt csomagot, melyből egy egészen uj — a l s ó é s felső m ü- fogsor került a szakértők szemei el é.

— íme uraim, ezt felperesnő rendelte X. fogorvosnál. Két heti használat után azt mondja, hogy a müfogsort nem tudja használni, de a darab készítője váltig erősíti, hogy a darab jó. ítéljenek tehat önök. A müdarab 120 frt volt.

A két szakértő mosolyogva tekintett a , legújabb amerikai mód szerint légnyomásra“ készített műdarabra.

Az Írnok türelmetlenül várta már a szakértők véleményét s idegességében hatalmas zápfogakat rajzolt a jegyzőkönyv naplójára.

E perezben belép János a hivatalszolga.

— Dr. Balogh Elemér ur, mint alperes képviselője megjelent.

A bájos felperesnő sikoltva hanyaltott a szék támlájához, a járásbiró ur, mielőtt a bebocsátáshoz engedélyt adott volna, ijedten kérdé.

— Nagysád talán rosszul érzi magát . . .

— Nem . . . azaz hogy igen, kérem teáséi el küldeni a szakértőket. Vissza vonok mindent, kifizetem a darabot, pedig nem is az enyém . . . bár sohsem csináltattam volna . . .

— Egy szót se értek . . .

A szép hölgy jegygyűrűjére mutatott.

— Balogh Elemér a jegyesem, neki nem szabad a műdarabról tudnia.

— Legyen nyugodt nagysád, szólt az alleres által választott szakértő, Balogh ur nem tud a mi fogunkról semmit. Megbízásból kiilde X. fogorvos a tárgyalásra, de nem informálta. Oh; kérem egy igazi fogorvos sohasem indiserét, de minden lehetőt elkövet, hogy nyakában ne hagyjanak egy müfogat, a mi neki nem ér egy krajezárt sem.

És a járásbiró ur beszüntet ö végzést hozott. A szép felperes pedig kifizette a szakértői dijakat és a 120 forint műfogért.

HULLÁM JÓZSEF.

A husvét eredete.

A husvét (festőm paschatos) a legrégibb s legnevezetesebb ünnepe a kereszténységnek. Mint legtöbb ünnepünk, úgy ez is a héber ünnepek mintájára alakult. A zsidók az Egyptomból való kiszabadulás emlékére a Pesach vagy Pascha ünnepet szentelték. Az ünnepre szánt áldozati bárányt az első hó 12-én ölték le. Az első vagy aratási hónapot a fogság előtt Abib, a fogság után Niszán hónak neveztek. Az áldozati bárány- nyal kovásztalan kenyérből, keserű füvekből s gyökerekből készített salátát kellett enni. Az étkezés alatt nem ültek le, hanem teljesen útra készülve, botjukkal kezökben köl- ték el a paschat. Ez ünnnep a hébereknél a szabadság és egyenlőség ünnepe volt, midőn kicsiny és nagy, ur és szolga egyenlőkép osztoztak az ételből. Jeruzsálem elpusztítása után nincs a zsidóknak több pasebajuk, ünnepi áldozatuk: hanem csak a páscha emlekére szentelt ünnepük. Vacsora végeztével a családfő ünnepélyesen megáldotta a kenyeret, megrörte azt és adta környezetének, ezt mondván: „Ez a szenvedésnek ama kenyere, melyet atyáink ettek Egyptomban.“ Azután vette a poharát, melyből mindannyian ittak. Másnap Niszán hó 16-án vagy ha szombat jött közbe, a leviták kimentek Jeruzsálemen kivíil, hogy levágják az első árpakévét, melyet aztán megáldoztak az égő oltáron.

Az első keresztények a Jézus halálának emlékére szentelték a páscha-ünnepét. Niszán bő 14-én, mikor Jézus halálát jelképező bárány leszokott öletni, János apostol és az ázsiai keresztények a zsidókkal együtt Niszan hó 12-én tartottak a busvétot, mig a nyugati keresztények mindig Niszán hó 14-ike utáni vasárnap Piusz római püspök elrendelte, hogy a busvétot mindig Niszán hó 14-ike utáni vasárnap tartsák meg. Nagy Konstantin elküldé Hosiust az ázsiai keresztényekhez, hogy ne ennék a húsvéti bárányt a zsidókkal egy napon, ezek azt felelték, hogy: „A nap ugyan közös a zsidókkal, de az ünnnep keresztény.“ A niceai zsinat 325-ben, az eltéréseknek véget vetendő, azt határozza, hogy: a páscha ne Niszan hó 14-én a zsidókkal, sem az úrvacsora szerez- tetósének emlékére, hanem a Krisztus feltámadásának emlékére szenteltessék, még pedig a tavaszi éjegyent követő vasárnap. Innen van aztán, hogy husvét sem márczius 22-énél előbb, sem ápril hó 25-éuél későbbre nem eshetik.

A husvét valóságos öröm-ünnep volt az első keresztényeknél, a miről tanúskodnak

Chrysostomus, Georgus és Nasiánsi Gergely prédikácziói, melyekben a husvétot az „ünnepek királyának“ nevezik. Ekkor a foglyokat és rabszolgákat ssabadon bocsátották és mindenütt a szeretetet és jótékonyságot gyakorolták.

Magyar nevét a husvét onnan vette, mert a negyven napi böjt után ekkor vettek bust magukhoz. Szent László végzése szerint négy napig ülték az ünnepet.

Német nevét: Ostern, Ostara tavasz-istennőtől vette, kit a németek tavasz kezdetén hegyi tüzekkei tiszteltek. Mások az „Ostern* szót az ó-szász szóból Urist (feltámad) származtatják.

Hazánkban a divatos öntözés onnan vette eredetét, hogy a katekumenusokat e napon mentetté be a vízbe ; ennek emlékére némely vidéken az ünnep másodnapján az ifjak egymást egészen megfürösztik vízzel.

A húsvéti piros tojások eredetét Bőd Pé- tér „Szent-Heostokrastéban“ onnan vezeti lft hogy a zsidók keményen főtt tojást vesznek elő husvétban melylyel Jeruzsálem elpusztulását jelképezik. Vagy pedig, mert a 4® napi böjt alatt a tojás igen meggyűlt, mibe2 aztán husvétban bőven hozzáférhettek. De 9 legtekintélyesebb német archeologok rónis1 ünnep maradványának tartják. Ugyanis 9 rómaiak ápril elején Lédának, a Kastor é* Polux anyjának mint a tavasz istennőjének ünnepet szenteltek, tojást küldöttek* mintegí jelképezve ezáltal, hogy mikép a tojásból életképes állat előtör, azonképen tör föl 9 földből a növényi élet tavaszszal.