Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-02-01 / 5. szám

Veszprémi Független Hírlap. Szombat, február 1. a megyei gazdák érdekeit, a melynek miként­jét, a viszonyok és körülmények szabályoz­zák. Archimedes is csak azt mondaná ha élne, hogv ott ahol pénzzel lehet főkép támo­gatni valamely ügyet, hathatósabb a támo­gatás, ha több pénz áll rendelkezésre. Anglia és Németország, melyek cultura tekintetében — nem tagadhatjuk — előt­tünk járnak, indokoltnak látták a gazd. egyesületeknek minél nagyobb terjedelmet kölcsönözni, ' országossá nagyobbitják az intézményt, s a területre szorítkozó gazda­köröknek jelentéktelen szerepet juttatnak csak, sőt iniciálják ezek működését, mert belátták, hogy az izolált kis körök műkö­dése nem felel meg a várakozásnak, először mert nem rendelkezhetnek megfelelő töké­vel, továbbá mert távol esnek az országos központtól, amely mégis összeköttetései, nagyobb vagyona, és aktiv tisztviselői utján a kultúra ‘ és technika haladásáról előbb vesz tudomást, korábban és alaposabban értesítheti tagjait, és eszerint jobban érté- kesitheti az újabb vívmányokat, de továbbá mert mint országos intézmény nagyobb tekintélyénél fogva könyebben szerez érvényt határozatainak. Megyei egyesületünk egyik gazdaköre most, hogy a hat éves cyclus letelt, csatla­kozási pontjaiban oly feltételeket akart magá- uak biztosítani, melyek — ha a magas kor­mány megvonja az egyesülettől a segélyt — az egyesület existentiáját fenyegetik. E fel­tételek mint ultámátuin adatnak be általa t. i. ha azt az egyesület elfogadja, megma­radnak annak kötelékében, ha pedig vissza­utasítja, válnak tőlünk. Komolyan felmerül a kérdés, tulajdonké­pen mely érdemek adják meg a gazdakör­nek a jogot, az Egyesülettel szemben ily követeléssel fellépni, lehetnek ily ditferentiák a közügy érdekében szövetkezeti tagok között, hogy azok 3/i része tagdíj czimén 3 forintot és t/i része csak 1 frtot fizessen ?, tehát lehet a felebarát, a honfi­társ érdekében hazafiui kötelességből a köz­ügynek hozott szolgálatért bért is követelni? — Találkozhatnak emberek, a kik a czimen, mert a közügynek saját gazdatársaiknak, és a szerényebb kisgazdának érdekében talán egy állat és terménykiállitás rendezésébe foly­nak, vagy mert a közgyűlésen megjelennek, a piczike munkáért, fáradozásért 2 forint alamizsnát elfogadnak, a közügy érdekében létesített egyesületi pénztárból, vagy helye­sebben szólva akadnak egyesületi tagok akik nem restellik a közügy oltáráról meg­vonni ama 2 foriutot ? Az illetők nem írhatják zászlajukra e szót .Közügy.“ De mindez csak álarcz: az illető gazdakör előnyt kíván az egyesülettől oly követelés alakjában, melyet az nem adhat meg, és mert ezt tudja, ruházza fel az Ultimátum czimével, hogy leplezett szándékát könyeb­ben és az oknak az egyesületre hárításával vihesse keresztül. Egy szóval válni akar, hogy a majdan szerzendö dicsőségen más ne osztozkodjék. Hiszem, hogy ebben a többi gazdakör nem fogja akádályozni, de arról is megvagyok győződve, hogy szívből fognak mindnyájan azok, a kik maradnak ő nekik szerencsét kívánni uj vállalatukhoz, anyagot reá talál­nak vidékükön, ott van a Somlyó hegy Veszprém, 1890. Magyar; raig egy csepp vér kering a haza gyermekeinek ereiben, addig Kossuth Lajos emléke élni fog! Gyújtó hatással voltak emez utolsó sza­vak a jelenvolt közönségre úgy annyira, hogy a rázendült dalt „esik eső karikára“ nők, férfiak együtt dalolták a muzsikával. Ez után kezdetét vette a tánczmulatság, mely csak a reggeli órákban ért véget. Jelen voltak dr. Yéser Jánosné, Yagner Jánosné és Vagner Angyalka (Hidvég), Király Nándorné. Király Margit és Pácay Irénke (Hidvég), Schőnvald Eleonóra (Saari), Stein J.-né ; Bakó Imréné (Hidvég), Schwar­zenberg Adolfné, Deutsch J.-né, Schlesin- gerné (Hidvég), Krisztinkovich Adna és Böske (Enying), Oesterricher-nővérek, Királ Jánosné (F.-Nyék) Varjas Gáborné ét Szé­kely Arrnka (F.-Nyékj, Bauerné (Etelka), Deutsch Adolfné és Rosenspitz Flóra (Ozora), Piringer Veronika k. a stb. A négyeseket 15—20 pár tánczolta. Tiszta jövedelem lett 16 frt 09 kr, melyben felülfizetni szívesek voltak; Lichter Márkus 1 frt, Koricsoner Ignácz (Szilas) 50 kr., dr. Véser J. 1 frt, Kutasi Ferencz 1 frt, Schőnvald N. 40 kr., Lantaller Ernő 50 kr., Krisztinkovich Ala­dár 50 kr., (Enying) Fodor Mihály (Pét), 1 frt, dr. Floris Endre 50 kr., dr. Stein Pál 50 kr., Vincze Sándor 50 kr., Brauner in­téző (Enyingiek) 4 frt. Bauer N. (Etelka) 50 kr. összesen 13 frt 90 kr., melyért e helyütt is fogadják rz olvasó kör szives köszönetét, Fogadja tek. szerkesztő ur stb. stb. r. I. # pusztulni induló szöllőivel, ha sikerül azt megmenteni, mi leszünk elsők, akik gratu­lálunk a sikerhez, mert tudjuk, hogy hon- fítársainknan, megyénk lakosainak, sok sze­gény embernek existentiáját mentik meg a pusztulástól, mi nem fogjuk irigyelni tőlük a sikert, de szivünkből fogunk őrülni neki. Sajnálunk egyet, hogy tiszteletreméltó közbecsülésben álló fiatal elnöküket bevon­ták a játékba, hamis informátiókkal meg­nyerték ügyüknek, és sajnáljuk kétszeresen, hogy oly egyén befolyásolta fiatal elnökü­ket, akinek állásánál, hivatásánál fogva szent kötelessége lenne a felebaráti szeretetet hirdetni, az emberek között a békét ápolni és ehelyett üszköt dob egy — a közügy érdekében létesült testületbe, hogy azt működésében megbénítsa. Bizonyára nem gondolta meg a következményeket, csak hiúsága és dicsvágya sugallatát követte. A gazdakör sem gondolta meg, hogy a viszonyok ma olyanok, hogy vagy folyto­nosan dolgozni vagy felügyelni kell mind­nyájuknak, ha azt akai-juk, hogy mindeu rázkódás nélkül képesek legyünk az élet követelményeinek megfelelni, és ép ezért csodálkozással látjuk, hogy mindama anyagi és szellemi kötelezettségeket kisebb körben viselni vállalkozik, melyet az egyesület és a nagyobb központ activ tagjai végeznek. Talán csak elismerik, hogy közös czél egye­sített bennünket; nem idegeneknek hanem saját honfitársaink, felebarátaink életérde­keit előmozdítani egyesültünk, hát ha ilyen formán a közügy egyesitett bennünket, kér­dem, szabad-e előtérbe tolni a hiúságot, dicsvágyat, sérelem-e az egyes tagra ha a társ a felebarát, a rokon, vagy testvér vezető szerepre hivatott czimet visel, vagy másként nem is lehet szolgálni a közügyet, ha csak valaki nem elnök, alelnök, ügyész stb., mindnyájan nem lehetünk feje az egyesület­nek, különben is, aki csak ilyen vezérsze­repben hiszi a közügy érdekeit elömozdit- hatónak, az nem a közügyet, hanem saját hiúságát, dicsvágyát szolgálja, már pedig ahol ezek a tulajdonok közbejátszanak, ott nem számíthat a közügy őszinte támogatásra, mert ott az őszinteséget, az igaz odaadást kiszorítja a fitogtatás, a mely pedig még soha maradandót, reálisat nem teremtett. Sajnáljuk végül, hogy oly kiváló tagtársak érvelései — minők Szabó Imre és Kernen es kanonok urak — sem voltak képesek a gazdakör tagjait követeléseik helytelenségé­ről meggyőzni: ez ismét a mellett bizonyít, hogy egyáltalán nem volt szándéka a gaz­dakörnek az ujbói egyesülés, vagyis a köte- lékbeni maradás. Világos puszta, (Veszprémin.) 1890. jan. 13. HENNEL KÁROLY. Á Takáts Szylveszter — Hegedűs János sajtóper. — Esküdtszéki tárgyalás Szombathelyen — Veszprém február 1. Minden kommentár nélkül közöljük im ama legújabb sajtótárgyalás lefo­lyását, mely a mily famózus rafiné­riával volt inscenierozva — ép oly famózus befejezést nyert az által, hogy Takács Szylveszter teljesen fel mentetett. A sajtóper igy kerekedett: Mikor Takács Szyl vesztért a szom­bathelyi esküdtszék tavaly7 végtárgya­lásra idézte a Rumy-billikom ügyében, Takács nehéz tüdőbetegségben feküdt s nem jelent meg. Fekvő betegségét orvosi bizonyítványokkal igazolta. Ennek daczára a „Vészprém* czimü sunyi-ujság Takácsot követke­zetesen bántalmazta azzal, hogy ő a betegségét csak simulálja. Takács egy-két ilyen csúfos közlést zsebre vágott, utóbb elvesztette tűrését s a „Veszprémi Független Hírlap* junius 15-iki „nyiltterében“ megírta az alábbi inkriminált közleményt: Nyilatkozat. Hegedűs János, a „Veszprém“ czimü sunyi-ujság szabásza, a nélkül, hogy ne­kem bemutatva lenne s valaha ismert volna, ismételve, becsületemet sértőleg, rágal­maz lapjában. Kijelentem, hogy én Hege­dűs János veszprénwárosi gyámi Írnokot, kitől nem csak l el ki, de t e s t i nyomor éksága m i at t sem én sem más becsületes ember elégtételt nem vehet, mind­addig, mig rólam irt aljas gyannsitásait betegségem színlelését illetőleg, be nem képes bizonyítani: e g y alávaló, ha­szontalan, hitvány, rongyfrá­ter nek tartom és nevezem. Veszprém, 1889. jun. 15. Takács Szylveszter. Ezt a nyilatkozatot Hegedűs meg­perelte s ez képezte a vád tárgyát is a tegnapelőtt, csütörtökön Szom­bathelyen megtartott sajtótárgyaláson. Tudvalevő, hogy Takács Szylvesz­ter 1889. október hó 26-án megkezdte Szombathelyen 4 havi sajtófogságát a liumy - billikom elvesztett sajtópere miatt. Miiután e helyzetében — mint leveleiben írja — sem védelméről, sem bizonyítékai beszerzéséről nem intézkedhetett, többek utján ajánlatot tett Hegedűsnek, hogy ha ő visszavonja a sajtópanaszt , Takács is visszavonja sértéseit. Előbb Takács Szylveszter neje járt Hegedűsnél és könyörgött ueki, hogy fogadja el az ajánlatot. De Hegedűs zicherre vette diadalát, hogy Takácsot s nem őt ítélik el, hát kereken elu­tasította az esdeklő asszonyt azzal, hogy „ nem teheti, már sok költségébe van a dolog.“ Másodszor V. Hullám József mun­katársunk kereste tel Hegedűst s ismé­telte ajánlatát. S mikor a jólelkii Hegedűs ót is elutasította, a mi béke­szerető finom poétánkat és elfu­totta a méreg s a január 11-iki „Veszprémi Független Hírlap“-ban eze­ket irta meg : — Hegedűs-Takács sajtóper. A mi munkásunk Takács Szylveszter, a ki a Rumy-billikom ügyben most üli le négy havi sajtófogságát, folyó hó 30-án ismét a szombathelyi esküdt­szék fóruma elé áll, ahova őt Hegedűs János veszprémi lakos czitáltatta a „Veszprémi Független Hírlap*-ban megjelent és Takács Szylveszter által Hegedűs ellen irt nyílttéri közlemény miatt. A közönség, a kit józan gondol­kodásában nem lehet félrevezetni, tudja, hogy Hegedűs ur, talán inkább mások érdekéből, mint saját jószán­tából, következetesen üldözte s csip­kedte ártatlanul Takács Szyl vesztért. És a szegény, de becsületes munkás ember megsokalva a sok igaztalansá- got. egy uyilttéri közleményben ipar­kodott magának elégtételt venni. Hegedűs ur, aki e nyílttéri közlemény­nél sokkal vadabbakat is elhallgatott, most nem tett úgy, hanem ismerve azt a szerencsétlen hely?etet, melyben a ltumy-billikom ügyben Takács a szombathelyi esküdtszék — mint Bár­dossá7 jóbarátja előtt áll — ezt fel­használva, sajtópert indított Takács Szylveszter ellen. És számítása nem csalt. Takács most tölti sajtófogságát a „Vasmegyei botrány“ czikkért s kivau szolgáltatva Szombathelyen a bosszú­nak. Ez épen kedvező alkalom Hege­dűs urnák, hogy „hatalmas ágyúval“ lőjjön a verébre és megtartatja a saj­tóperi tárgyalást most, midőn az épen fogságban levő Takács az esetleg beszerezhető bizonyítékot sem képes meg­szerezni, miután a reá rótt sajtófog­ságot üli. A kinek szive és esze van, az indokoltnak találja, hogy Takács e helyzetben nyílttéri nyilatkozata viszi szavonására is kész lett volna és ez iránt meg is kereste közvetve Hege­dűs Jánost, hogy ő is vonja vissza a sajtópert. Mivel azonban Hegedűs ezt nem ígérte meg, Takács sem vonta vissza nyilatkozatát és ezért minden valószínűség szerint január 30-án megtartatok ellene — a sajtóesküdt- széki tárgyalás. Ha az esküdtszék intézménye valóban a szívverésen alapszik — nincs semmi kétségünk az iránt, hogy Takács Szil­vesztert felmenti a szombathelyi esküdtszék. Ha ez nem lesz igy, vagy legyen az ítélet bármily erős és bár­milyen — mi meg vagyunk arról győződve, hogy Takács Szyl vesztem ek egy rövid idejű szabadságába kerül, de érzékenyen fogja sújtani Hegedűs Jánost a közvélemény itélőszéke előtt. Mi az ügy ilyetén való állását azért tártuk ily leplezetlenül a nagy közön­ség elé, hogy ha annak józan Ítéle­tére számítani lehet, adja meg min­denkinek a magáét és ítélje el azt, a kit ezek után igazán elitélésre méltó­nak tart. “ Mialatt ezek itt Veszprémben tör­téntek, Takács Szylveszter a fogságá­ból irt levél utján magához Véghely Dezső alispánhoz fordult; megkérve őt, hogy Hegedűst a vád visszavonására bh*ja s ő aztán szintén visszavonja sértéseit. A jószivü alispán sziveseu teljesi- lette — a szerinte vértanüságot szen­vedő — sajtófogoly kérését ; kapa- czitálta Hegedűst, de ő az alíspáni kapaczitátiónak sem engedett. Arrohazonban megnyugtatta Hegedős az alispán urat, hogy majd a verdikt után kérni fogja az esküdteket s illetve bíróságot, hogy lehető enyhe fog­ságbüntetést szabjanak Takácsra. Hát elutazott Szombathelyre. Csütörtökön aztán meg volt a tár­gyalás. Takács Szylveszter védő nélkül je- leut meg az esküdtszék színe előtt. Hegedűsnek sem akadt ügyvédje. Felolvasták a teunebbi nyilatkoza­tok mire Takács Szylveszter kijelen­tette, hogy azt ő irta, fentartja s elvállalja érte a felelősséget. Hegedűs vádbeszéde után Takács Szylveszter mondta el védbeszédjét — melyet hírlapunk jövő számában köz­lünk s mely elősorolja Hegedűs összes bűneit, hálátlanságait, melyeket a jó­tevői ellenében mindig elkövetett s mely látható óriási felháborodást kel­tett az esküdtekben. — Az esküdtek visszavonultak s rövid tanácskozás után kihirdették az Ítéletet, mely sze­rint Takácsot a rágalmazás alól egy­hangúlag, a becsületsértés vétsége álól 6 szóval 6 ellen teljesen felmentették. A verdikt ez volt: 1. Takács Sz. szcrzöje-e az inkriminált nyilatkozatnak ? 12 szó : igen. 2. Van-e abban rágalmazás ? 12 szó: nem. 3. Van-e abban becsületsértés ? 5 szó : igen ; — 4 szó nem. 4. Vétkes-e Takács Sz. a rágalma­zásban ? 12 szó : nem. ö. Vétkes-e a becsületsértésben ? 6 szó : igen ; — hat szó : nem. A „Dunántúl“ szombathelyi hirlap szerkesztősége, mely ott hírlapunkat képviselte, hozzánk nyombau intézett táviratában konstatálja, hogy a fel­mentő ítéletet a jelen volt nagyszámú közönség lelkes éljenzéssel fogadta. A törvényszék a verdikt alapján aztán elmarasztalta Hegedűst a költ­ségekben ; mire a galant Takács Szyl­veszter kijelentette, hogy az ez ügyben — Szombathelyre tett utazási költségeit nem kívánja Hegedűs által megfizettetni. Hegedűs e nyilatkozatot megkö­szönte Takácsnak. Íme ez volt a csodálatos lefolyása e csodálatos sajtópernek. Az esküdtek lelkiismerete szavazott. Most mondjon róla kommentárt - - a közönség lelkiismerete. Takács Szylveszter a tárgyalás után lakonikus táviratot küldött irodánknak. Csak ez volt benne : „Felmentettem. Az Isten nem ver bottal!“ ÚJDONSÁGOK. Veszprém, február 1. — Hornig Károly báró, megyés püs­pökünk ő méltósága a hét folyamán Budapestre utazott s ott két hétig marad. — Székesfejérvári püspökké, mint azt már eleve jeleztük, Ö felsége a király Steiner Fülöp kassai kanonokot, Fainprechl Antal, veszprémi püspöki kormányzó ur nagybátyát nevezte ki s e legfelsőbb kézira­tot a tegnapi hiv. lap közötte. — Takáts Szylveszternek a szombat- helyi esküdtszék általi felmentése az egész városban örvendetes szenzátiót keltett. Min­den körben csak erről beszélnek napok óta. — Hnllám József ur, hirlapirodánk vezetője múlt szombaton, rokonai 1 látogatására Székesfejérvárra utazott s másnap volt visszatérendő, de az influenza ágyba döntötte s súlyos beteg lett. Ma érkezett táviratunk már örvendetes javulását jelzi, bár még mindig az ágyat őrzi. — A városi flaszter, melyet jó Benkő ténsur az ősszel olyan alapo­san elfusserált, már kezdi mutatni a foga fehérét. Lábtörő gödrökké sülyed mindenfelé! Várjunk csak még a tavaszig. Mikor a virágok nyílnak, majd megnyílik a flaszter is. Dictum- faktum, föl kell biz azt szedni ren­dén, egészen! — Érdekes kimutatást közlendünk jövő hírlapunkban. A legelső balatoni gőzhajónak viteldij táblázata az, 1842- ből. Mondanunk sem kell, hogy ez érdekes tabellát, mely a „sietős p a k é t á k“-ról is (vulgo : express) szól, Véghelv Dezső ur antidiluviális műraktáraiból böngésztük ki. I — A siófoki emberlrtok. a vesz­prémi kir. törvényszék előtt a múlt ^ héten, szerdán tartatott meg a siófoki j( Veisz Iláni, és társainak mr.gzat el haj­tási bünpere, mely egy egész vidék erkölcsi snlyedéséról rántotta le a leplet. A tárgyalás iránt már eleve 0 szokatlan érdeklődés mutatkozott, úgy. ^ hogy a hallgatóság a tárgyalási tér- g met zsúfolásig megtöltötte. A tanács dr. Laky Kristóf cs. és kir. kamarás tl elnöklete alatt Hankóczy es Kail e birákból alakult meg. A vádhatóság ^ részéről P o n g r á c z Jen ű volt „ jelen ; a védelmet pedig dr. llalasy e Aladár és dr. Csoluoky László ügyvé- ( dek képviselték. A legundokabb és r legsötétebb büuök egész sorozatát volt l alkalmunk hallani, melyek megdob- \ bentő világot vetnek arra a valóban i világvárosi romlottságra, mely az 1 életet már csirájában semmisiti meg < s az utónemzedék életét veszélyezteti. 1 Valóban abbaü a kies balatonparti t mezővárosban a romlottság ily foká- ) ról álmodni sem mertünk. A lefolyt ( végtárgyalás pedig még nem merítette 1 ki a bűnök egész sorozatát; ugyanis { folytatása is lesz még, mert az egyik 1 tanú, ki ama bizonyos művelet köz- 1 ben súlyos testi sérüléseket szén ve- : t dett, a végtárgyalásra nem jelenhetett , meg, ezért a tárgyalás csak részben 1 volt megtartható. A jelenvolt vádlót- l takra nézve (Pintér Józsefné, Erdős Józsefné és Szabó Mihályné) a bizo- i nyitási eljárás befejezése után, mely i az egész délelőttöt igénybe vette, a < végtárgyalás elhalasztása iránt a kir. i ügyész indítványt tett, mihez a védők 1 is hozzájárulván a törvényszék a tár- < gyalást elhalasztotta. ; — Kacsa. Azt pletykálják városszerte, i hogy egyik honvédzászlóalj unhat Győrbe helyezik át. Ne tessék megijedni. Szó se igaz abból. — A puszta-giczi kitűnő faiskola mindennemű gyümölcsfa-csemetéi vá­rosunkban Orbán Pál urnái raktároz­hattak s onnan a legszebb csemeték, a legjutányosb árakon vásárolhatók. — Az influenza még egyre erősen tartja magát Veszprémben. Ennek jel­lemzéséül említjük, hogy f. hó 28-án csak egyetlen gyógytárba több száz rendelvényt vittek. Vörösberény község lakosságának 3/i-e ágyban fekvő beteg. — Milyen a Balaton most? Ami gyönyörüszép kincses Balatonunk egy hét óta jégmentes s a nyárihoz hasonló meleg napsugarak zoinánczában ragyog­nak szökellő hullámai. A part mentén szokatlan zizegés, sípolás, nyüzsgés­mozgás, A bibiczek, hojszák, vészma­darak egész rajai ülnek ott konferen- cziát, akár a nyári ivad alatt s a békák, ezek a változatos aceordu tenor-hősök, melyek máskor ápril derekáu ébrednek téli álmukból, ver­senyt muzsikálnak a. légbeli pajtások­kal. A magyar tengert köritő halmok üde-zöldek ; a gazdanép javában szánt­vet ; a szőllöket, miket a filloxera még meghagyostt, szerte metszeni kezdték. Csodálatás szép panoráma ez, mely a Balaton partjain állónak lel­két fenséggel, ihlettel tölti be. Bfüre- den. Balaton-Almádiban a kertek alvó virágai pompás sziuvegyületben virit- nak ; Kenésén S z á n t h ó József ur kertében pedig már a nyári rózsák fakadnak; illatot vÍ3z-hoz a szellő partról-partra. Valóban édes hazánk gyöngye, szerae-fénye a kincses Bala­ton, melyre büszke lehet joggal — ha majdan jobban megfogja tudni becsülni. — Huszár László városuukbeli ifjú kereskedő Bicskén megvásárolta a jóhirü Frank-féle üzletet s ott tele­pedett le. — Szerencsétlenség a Balaton je­gén. A Balatonpartról Írja tudósitónk, hogy f. hó 22-én Nagy Pál b.-csehi fuvaros Boglárról deszkát akart át­vinni ; Rév-Fülöpre valamint egy zalai lakos is ez alkalommal hazaakart menni, s midőn a jégen, a szokott járt utón mennek, egyik pillanatban egy erős roppanás halatszott, a jég megtörött s a kocsi és lovak lesza­kadtak félig a jég közé ; szerencsére közelükben halásztak a kővágóeörsi jégen a fonyódi halászok Keresztes György vezetése alatt, közel száz em­ber; azonnal a vész helyére siettek s a szerencsétleneket megmentették. — Öngyilkosság. Folyó hó 16-án Lovász-Patonán egy fiatal kereskedő Straus Ignácz, revolver lövéssel kiol­totta életét. Jó anyagi viszonyok közt volt, feleségét, családját szerette s igy g3rászos tettét csak is örültségi roham­ban követhette el. CL O CT

Next

/
Thumbnails
Contents