Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-06-14 / 25. szám
Veszprém, 1890. X. évfoyam. 25. szám. Szombat, jun. 14. Megyeien minden szombaton, — A lap ái*a : gesz évre 6 irt; negyedévre X Irt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték.—A hírlap irodája : „Petőn‘‘-intézet Veszprém (városház-tér. Sic itur ad astra. Veszprém. 1890. jun. 14. A békés város, egyhangú nerabá- nomságos csendességébe tegnapelőtt beleütött a menydörgős ménkű. Hogy ismét képviselőválasztás lesz. Pedig még alig heverte ki a kerület az utolsónak izgalmait. Hát pedig úgy van. * B e z e r é d j Viktor kerületünk képviselője, a képviselóház háznagyának, belügyminiszteri miniszteri-tanácsossá történt kinevezését pár nap múlva hozni fogja a hivatalos „Budapesti Közlöny.“ Be z eredj a tisztséget elfogadta s igy uj állása incompatibilis a képviselőséggel. Lemond s a képviselőházi elnök el fogja rendelni a veszprémi választókerületben az uj választást. Aztán megindul ismét a régi háború, az eszem-iszom a m. kir. csárdákban, a lelkek vásárlása s az elvhűséges capacitatió. Remélhetőleg — lovas-attak nélkül .. . * Dr. Heze r é d jnek csodás carrier-jén, nincs mit tépelődni. Hivatott, geniális ifjú. kinek ősi név, messze kiterjedő családi összeköttetés, óriási vagyon, elegáns s szeretetreméltó modor egyaránt vágányaiul szolgáltak az ő szerencsekerekének. Azonfelül „csoda gyerek“. A szó legigazibb értelmében. Akinek minden sikerül, a mihez hozzáfog. Olyan jóságos a szeme, meg a szava csengése -— hogy még az ellenség is szívesen hallgatja. Aztán megszívleli — s megteszi. Mint Eötvös, ahogy elragadja a sziveket s agyakat az ő óriás kaliberű orátori tehetségével, hogy szenvedélybe sodorja a lassú vért s indulatba az agy csendes logikáját: úgy bűvöl Be- zerédj az ő sajátos szelídségével. Amit Eötvös égetve, ütve, döntve ér el, az sikerül B e z e r é d jnek lágyédes szavakkal, örökké derült, méla szem- sugárral. Ez egyben találkozik s hasonlít egymáshoz ez a két, immár országos nevű férfiú. Hogy mint a kigyóbüvölő indusok, egyaránt hódítják meg az ellenséget. Csak az a baj, hogy a veszprémi kígyók sokszor megbarapj ák Eötvöst is. B ez eredj t is. * Hanem ez a szomorú axióma már a hála erényének könyvébe tartozik. Ez a könyv pedig még nincs felnyitva a veszprémi választók előtt. * A jó polgárság mindenesetre sokat veszt Bezerédjben. Jó iskolából és nagyon jó házból kikerült ur legyen az, ki majdan itt pótolni akarja őt. Hinni akarjuk, hogy ehez legalább az ambitio nem fog benne hiányozni. Szerencse a kárban az, hogy a menynyit a mi társadalmunk veszt, aunyit nyer Bezerédj-vel -— az ország. Arra pedig ráférne több ily nyereség is. * Innen, az ellenséges táborból, az ellenzéki polgárság soraiból is szívesen üdvözöljük őt, a 34 éves méltóságos ifjút. A dics, mely övezi, megszolgált, megérdemelt. .Viselje — ad multos annos. * A legnagyobb kár e veszteséggel I azonban az, hogy kerületünk ismét egy válságos küzdelembe sodortatik. A helybeli kormánypárt mindenesetre legerősb gladiátorát lépteti ki majd a csatasikra — az országos ellenzék pedig semmiesetre sem adja fel kardcsapás nélkül a tőle elhódított kerületet, már csak azért sem, mert az legutóbb híressé vált azzal, hogy háznagyi szék voit. E küzdelmet a belső dolgaival vívódó szegény kerület szivesen elengedheti vala. Két év múlva is korán leendett. És arra sincs szükségünk, hogy a márkói svihákok kétezer irtokat s ráadásul talán még wekkerórákat s kanári madarakat pumpoljanak ki vok- saikra a jelölttől s a rátóti hazafiak egyaránt lopják a kormánypárt s ellenzék pénzét. ! Ilyen morális színdarabokra nincs szükségük azoknak az embereknek. Kikerültek már azok — a tizenharmadik iskolából. "f* De hát mindhiába a tépelődés. Azon a fátumon is át kell esni. Hanem vegyük a dolgot úgy, mint a hogy Lévay Imre, tudós kollegánk az írásban, definiálja a sors csapását. Hogy az nem egyéb, mint egy rósz üzlet. A melyet haragosan vagy haragtalanul, lebonyolítani —- muszáj. Hát ha muszáj — akkor ne haragudjunk e fátumért. Ráérünk arra úgyis még. Ha majd lengnek — az ellenséges zászlók! A kereskedők munkaszünete. Veszprém, jun. 9. A kecskeméti kiskereskedők ipartársulata e hó 21-dikén tartott választmányi ülésén következő határozatot hozta a vasárnapi munkaszünetre koiratkozó törvényjavaslat tárgyában: 1. Az országos vásárok a törvény alól kivétessenek. 2. A más kereskedéssel is foglalkozó kistőzsdésekre szintén kiterjedjen a vasárnap délutáni munkaszünet. Mely pontokat — pártolás végett — illetékes helyre be is terjesztett, — Mert: a más árukkal is kereskedő kis- tőzsdésök í)—10-ed része, üzleti forgalmának csekélysége miatt nem ren- j delkezlietik oly megbízható egyének fölött, a kire a tőzsdét bizhatná, kénytelen volna tehát önmaga a saját üzlete előtt, mellett, vagy belül levő helyiségben a dohányt és szivart árulni, betegség esetén pedig kénytelen volna fizetett megbizottat állítani maga helyett, a kinek talán még többet kellene fizetnie. mint a mennyit a tőzsde jövedelmezne; az esetben tehát, ha a tőzsde- árulás a vasárnap délutáni munka- szünet esetén is — kötelező marad, akkor nem hogy előnyére volna a tőzsdével bíró kereskedőnek, hanem határozottan hátrányára; káros következményei volnának továbbá egyrészt a szolid kereskedőkre nézve, másrészt pedig alkalom adatnék a kapzsi kereskedőknek a törvény kijátszására, a más czikkek — titokbani — kiszolgálása által. Felhivatnak ennélfogva — az idő rövidsége miatt — hirlapilag az országban létező összes kereskedők, hogy ez egyetlen alkalmat megragadva, hassanak oda, hogy a keriiletökbe levő or- szággy ülési képviselő is magáévá téve ez ép úgy igazságos, mint méltányos kívánságukat: a törvényhozásnál ily értelemben adja szavazatát. A balatonfelvidéki néptanítók gyűlése. (A „V. F. H.“ saját tudósítójától) Balaton-FeSvidék, 1890. jun. Il-én. A „balaton-felvidéki néptanitó-egylet“ jun. 10-én B.-Füreden közgyűlést tartott. A közgyűlésen a tagok igen tekintélyes, körülbelül 40 taggal voítak képviselve. Elnök megnyitó beszédben a tanügyre káros befolyással bird egy-két szomorú jelenségre ref- lectált. Első a tanitók szegénysége, 2-ik a szülők részéről a gyermekek dédelgetése, elkényeztetése, ami különösen a Balaton- Felvidéken az egy legtöbb két gyermekes rendszer mellett a protestánsoknál divatozik. Azt mondja: mi tanitók a tulszigoru bánásmódnak, a bottali büntetésnek ellene vagyuuk, de a mindent elnéző, figyelmet nem tartó bánásmódnak sem vagyunk barátai. Mig a szülők a tanítás nagy horderejét át nem látják, addig az iskolát nem továbbképző intézetnek, hanem kényszerhelynek tekintik, a hova a gyermeket muszáj elküledni. Pedig a szülök akkor működnek leginkább közre az iskolával, ba tisztelettel viseltetnek irányában, s ba minden alkalommal nyilvánítják is. Ez egyik legfőbb eszköz arra, hogy a gyermekek rendes, pontos iskolalátogatásra, a tanitók iránti tiszteletteljes magaviseletre, továbbá figyelemre, szorgalomra szoktattas- sanak. A gyermekek jelenlétében a tanító személyét, működését illető panaszok és megrovások csak növelik a bajt. Hibázhat a tanító, mert az is ember, vele szemben azonban figyelmeztetésünket tegyük a maga helyén és idejében, tegyük a keresztényi szeretet szellemében; a gyermeket vezessük arra, hogy a tanítót becsülniük kell azon sok szellemi jóért, melyben őket naponkint részesíti. A tanítókban is van hiba, melyek a tanításban a kívánt eredményre jutást gátolják. Ilyen egyik az újítási szellem. A tanító mikor uj állomásra megy : a talált állapotok fölött rögtön elégedetlenségét nyilvánítja ki s kifejezi azon szándékát, hogy uj rendet fog csinálni, jobb állapotot fog teremteni. Hogy van erre ereje, képessége, hogy a meggyökerezett előítéletekkel meg tud-e küzdeni, az. persze számításán kívül esik. Pedig a nép műveltsége, anyagi helyzete, szokásai mind figyelembe veendők. Másik veszedelmes hiba az, mikor az uj állomást elfoglaló tanító elődének tetteit, hiv. működését a tanításban elért eredményt fitymálva birálgatja, s mindazokról becsmérlőleg szól s utón-útfélen az ő magas bölcsességét hirdeti. Az ilyen tanító aztán — ba e mellett saját személyét illető és saját hasznát cze'lzó követelésekkel lép föl —- ellehet készülve az oppositio korai jelentkezésére s elődjének tekintélye azon mértékben nő, mint a menynyire az övé alább száll. A népnek is van józan belátása, helyes ítélőképessége, habár ő azt tartja: mit?! paraszt ésszel nem érik azt föl! No, no! csak túl ne szárnyaljanak merész röptű gondolkodásodban; hamar meglátják, bogy a te beszédedből nagyon is kilátszik a lóláb, az önzés. Majd uj szita szegen függ! Nyilvánosan minél kevesebbet Ígérni s szép csendben annál többet tenni, ez legyen egyik vezérelv. I Harmadik volt a péuztárnok, illelöleg a I számvizsgáló bizottság elnökének jelentése, I melyből kitűnt, hogy többen több évről ! tagsági dijjal hátralékban vannak. Elnök felhívja a tagokat kötelezettségeik teljesítésére. Az ülést 10 perezre felfüggeszti. Az , eredmény kielégítő, mert a tagok mind ez évre, mind a múltra eleget tettek kötelezettségeiknek. 50 krnyi évi befizetésekből bejött 24 forint körül. Dömötör Károly méhészeti vándor tanár j ur az elnökség utján felhívja az egyletet ! egy Ba'.atori-Felvidéken felállítandó méh- telep létesítésére, méhész-egylet alakítására, mellékelvén a szegszárdvidéki és az erdélv- videki méhész-egylet alapszabályait s a méhes tervrajzát. Az egyleti tagok közt köröztetik: 5-ik tárgy. A III. egyet, tanító gyűlés végrehajtó bizottsága által kitűzött tételek közül a 2-ik, 5-ik és 7-ik tételek kidolgozására Gácsér L. vászolyi tanító ur vállalkozott. Azonban se meg nem jött, se a munkálatot nem küldte be. Magyar ember szavát be szokta tartani. Magyar Soma leányfalui tanító ur „A tanitók anyagi helyzetéről“ általános helyeslés közt értekezett. Magyar ur nem kivan lehetetlent, vérmes reményekkel nem is kecsegtet, de méltányos, jóságos kérelmünk meghallgatását s panaszainknak lehető orvoslását kérelmezi. Es evvel nem sértünk, az illetékes körök is, kell, hogy belássák a jelen helyzet tarthatatlanságát. Más munkálata: „Mikép tanítsuk a beszéd és éri. gyakorlato- [ kát ?“ készületbe nem bocsátkozik, inkább | általános elveket állít föl s kimondja, hogy a beszéd- és ért. gyakorlat, mint külső tantárgy a 6 évfolyamon keresztül tanítandó. Elénk eszmecsere indult e tárgy fölött, melyhez többen szóltak, pro et contra. Magyar ur ügyesen parírozott az ellennézettiekkel. Igen jó benyomást kelt azon emanciatioja, 1 hogy nem veszi zokon az ellennézet kifeje- I zését, nem tekinti azt személye ellen intézettnek. A tanulságos eszmecsere véget érvén, Magyar urnák jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatik. A. IY. egyet, tangyülésre képviselő választás. Képviselőül elnök Németh Gerő választatott meg. 7. pont. Sáner János ur az ok- i szerű borászat elvei rövid ismertetése után áttér a gyakorlatira; az ojtást, annak nemeit bemutatja, mit a tanitók is utána csináltak, ígérték, hogy az itt látottakat s hallottakat otthon is folytatják, a nép között terjesztik. Sáner ur szabatos s biztos előadásából kitűnt, hogy ő e téren szakember. Adja Isten, hogy e buzgólkodása-, tevékenységével a szőlószet fölvirágzását, ebből kifolyólag a i nép anyagi helyzetét, jóllétét fokozza, emelje. | Buzgósága a népet a lethargikus állapotból j fölrázza. Ezután egyéb indítványok s ezek . tárgyalása. Délután egy órakor közebéd Drotorinczky- nél. Természetesen a felköszöntők sem hiányoztak. Ebéd után ifj. Kenyeres G. gazda szőlőjében szénkénegezés és szöldőjtás lett bemutatva. Tanügybarát. Arany János kiadatlan költeménye."') KERESZTLÁNYOMNAK. Végre, valahára Kereszt-apa lettem. Kár találtál volna Másokat helyettem. Örülj te is, én is S hozzá még kívánom: Áldjon meg az Isten Édes kereszt-lányom! Aranyaim voltak El is fogytak szépen (Csak egyetlen egyet Küldhetnék kis széfem) De én arany vagyok Bég’ már a világon . . . Áldjon meg az Isten Édes kereszt-lányom! Édes kicsi szentem Ha te azt megéred: Hogy egy csókot adna Keresztapád néked! *) Arany Ján os egy kiadatlan költeménye, «elyet Várady Lipót (jásdi. veszprémin e- y ® i) földbirtokoshoz égj- levél kíséretében knl- °f': Arany, atájban. mikor „Toldi“-,jával a 19Ü- ranyag pályadijat megnyerte. Várady a leánya ^diétásékor keresztapának hivta a nagy költőt. r'Wy János a kereszt-apaságot elfogadta s a kö- etkezü levelet irta Várady hoz: „Szalontárói Írom -sorokat, mert leveled ott talált; ha holnap ka- raeg: nem fogadom el a kereszt-apaságot, elé "j®.3 még igen- Épen azért édes Lipótom, . egedjél .neg most ezzel. Csókold meg helyet- i]?. a kis Nellit és neveld nagyra ! Téged is meg- ak l°n aZ *sten- Híved : A. J.“ — Várady Kornélia, „ 1 ,lez Arany fönnobbi hangulatos vorset irta, j lez éves korában elhunyt. Te élsz, hanem én nem Előre is látom . . . Áldjon meg az Isten Édes kereszt-lányom! S hogyha nagyra nölsz majd Soraimat látva, Gondolj néha, néha Jó kereszt-apádra. (Akkor már én rég’ a Föltámadást várom.) Áldjon meg az Isten Édes kereszt-lányom! Nyomdában. munka foly. pedig leszállt az éjjel, Izzad a sok szedőgyerek, A fojtó gőz izzó hevében A gőzsajtó meg zúg, kereg . . . Mig itt egy halvány arczu ifjú, Kibe a lélek hálni jár, Mosolyogva szed egy füzfaverset, Amelynek czime: „Jöjj halál!“. Amott apró petit betűkből Addig a bibliát szedik, A főszedő meg ciceróból Valamiért káromkodik. Ezernyi apró kopogással Oly gyorsan halad az idő . . . S a gyilkos ón szemernyi mérgét Lassan beszivja a szedő. S inig annyi szellem kél az útra Hirdetve eszmét szabadon, Sorvadva hullik egyre-másra Az ismeretlen hatalom. V. HULLÁ.M JÓZSEF. Internationale. *) (Amerikai naplómból.) Irta: Kompolthy Tivadar. Hajónk a newyorki kikötőben állott javítás alatt, s mi a javítás végeztéig szabadok voltunk. Ki-ki dolgai után látott; — én az amerikai intézmények tanulmányozását tűztem ki czélomul. Szép elhatározás; nyaktörő vállalat! De végre is „minden kezdet nehéz* s én tűrtem, szenvedtem stb. De minek beszéljem el önöknek azt, hogy mennyit szenvedett egy magyar fiú Ameiá- kában, — vegyük a dolgot regényes oldaláról — a másikat ugv sem értenék meg ; mert Amerikáról csak az bírhat fogalommal, aki ott volt. * * * Szép, derült est . . . Newyork utczáin az ezernyi gázlángok megvilágították a boltok csillogó kirakatait; a nép (miként csak nappal) sürgött-forgott a járda mindkét részén, a lóvonatu vasút megállt, meg tova robogott; itt-ott a gőzmozdony rohant keresztül a legnépesebb utczák fölött dübörögve, harangozva. Óriási tömegek, embertömegek húzódtak végig egyik auvenue-ből a másikba — némán, csendesen . . . — A stricke-olók! — suttogták az emberek. ... A tornyok harangjai egymásután jelezték a tüzet: itt a harangok kongása az utczát is megmondja, a hol ég; most itt, most ott jelezték a tüzet a harangok; a tüz-távirda folyton működött s minden ut- czából a tüz-őrök egyhangú trombitálása hangzott, mig itt-ott egy-egy tüzoltó-loco*) Szerzőnek 1873-ban (Nagyvárad, Hügel Ottónál) | megjelent „Tengeren és szárazföldön“ J czimü müvéből közöljük ezen, a munkás-strike-ok j alkalmából érdekes alkalmi közleményt. | motiv dübörögve okádta a légbe magasan a füstöt s szikragomolyokat, mint valamely tűzhányó krátere . . . Egy sötét ház kapuja alatt állottam; egyik ember a másik után ment be azon; mellettem, az ajtónállónak fülébe súgván e jelszót: „Independence!* A járdán tovasietők pedig halkan suttogták : — Az Internationale! * * * Aki valaha New-Yorkbau volt, —- aligha nem tudja, hogy hol van a Bowery (olvasd Bauri.) A III. avenue-vel (széles-utcza) szemben húzódik egy város-uteza (City Street) s ezt elnevezték a yankee-ik Bowery-nak. A Boweryban találhatni a legszebb s legnagyobb mulatókerteket. Beer-Salonookat, színházakat feite rités mellett stb. ragvogób- nál ragyogóbb vigadókat. Négy mulatóhely van, melyek bizonyára a legszebbek s a legnagyobbak a világon. Ezek a „National Garden“, a „Pacific Garden*, a „Bowery Garden“ s az „Atlantic Garden.“ ^ Esténkint ide húzódik a napon át dolgozott amerikai. Itt ehetik, ihatik, itt a világ minden nemzetének zenéjét hallhatja. Itt ismeretséget köthet, — sőt meg is nősülhet azonnal. Itt elvégezheti pénzüzleteit; itt föltalál mindent, amit kíván, csak fizessen bőven ; s az amerikai fizet bőven, — szerencsére : van hozzá pénze elég. Amerikában nem ismerik a szegénységet; — mert itt csak azt tűrik meg. csak az élhet, a ki dolgozik — — s a ki dolgozik Amerikában, az meggazdagszik. Ezért marad Amerika aranyország örökké! — — En is eljártam az „Atlantic Garden“-ba. Hogy okát megmondjam — őszin1 tének kell lennem! Mikor a Niagara-zuha- tagot néztem meg, — ott megismerkedtem egy szőke yankee-lánykával. Ismeretségünk anynyira terjedt csupán, hogy az esés mellett állottunk egy negyedóráig. Ö az alatta dübörgő esést, én pedig öt magát bámultam. Az ő ajkai azt mondogatták önkénytelenül: „Borzasztó szép!* s én meg azt mondtam: „Igéző szép !“ A leányka erre rám nézett nagy kék szemeivel s én tünkre voltam téve ! — Ön tengerész, nemde uram ? -— szállított meg egész naivul, mialatt övem csatját vizsgálta. — De idegen, nemde? — tévé utánna. — Igen, én magyar tengerész vagyok! — Hát magyar tengerészek is vannak a világon ? — Húsz darab vélem együtt! — A kis leányka elkaczagta magát. — Hol hajózik ön ? Az Oczeánon vagy a középtengeren ? — Egyszer itt, egyszer ott. Következő utam angol földre visz. — ügy még látjuk egymást! Nevem: Mary Noire-O’ Connor. En névjegyem adta meki. Két hónapra rá egy este Newyork főut- czáján a „Broadway“-n (olv. Bródvé) láttam a kis Mary-t egy fényes négyfogaton tova- bajtani. Egy perez alatt eltűnt a kocsi szemeim elöl . . . Ugyanazon este az „Atlantic Garden“-ben láttam. Valaki karomon érintett; — ő volt! — Én szeretem a tengerészeket, uram! — szólt — üljön le s beszéljen valamit nekem útjairól. S én leültem s beszéltem . . . utoljára annyira zavarba jöttem, hogy egy szót sem szóltam többé; csak Oil-beer-t ittam, de sokat. (Folyt, köv.)
