Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-05-31 / 23. szám
>zprém, 1890. X. évfolyam 23. szám. Szombat, május 31. inden szombaton. — A. lap ára : Egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték.—A hírlap irodája : „Petőd“-intését Veszprém (városház-tér.) »hány komoly szó tos-csabai vasúti »rencsétlenséghez. oss Gábor miniszter ur figyelmébe!) Veszprém, május 30. A Gödöllő melletti vasúti sxe- iség vért fagylaló részletei- anuyi bebizonyultnak vehető, ipész megbocsáthatlan vigyá- i — bár ennek az igazi neve okozta azt; még is minél glalja az ember ezen esetet, yesebb nyugpontot lelhet a lőtt lélek. voltakép a bűnös ?! Bűnös t követett el először is a enséget okozott teher-vonat mélyzete, elmondjuk, miként, sz azért, mert az állomás- s állását nem vette figye- vonatszemélyzet azért, mert izrevette a bajt, a vészjelző n rántotta meg, midőn még lett volna a vonat fékezésére. ia a vészjelző-sinór sem volt ! akkor a legközelebbi sfőnök is hibás, mert ?nes vonatot engedett útnak áztatnunk kell a rákos-csati a legközelebbi állomás tonnán a végzetes teher-vo- tva lett, mert az akár ren- n, akár rendkívüli menettel /a, az illető állomásfőnöknek e indítás előtt jelezni; — tabai állomásfőnöknek, kinek e tudni a menetrendet, jellett volna előre, honnan /árt, hogy kéjvonat van a — ha azon a szerencsétlen iomáson még kitérő-vágány pedig van mire való a — örténtek meg a biztonsági kár nem, a két állomásfőnök ulasztást követett el, mert írás mellett hasonló eset be itkezhetik s az álmos, vagy vagy szórakozott mozdony- még alkalma sem lehet teher-vonattal egy személy- )hanhasson! sabbnak tartjuk vasut-üzleti sitási rendszerünket, mely 1, akár franczia, akár német, nennyi mintákat utánozza, írencsétlenségek legkiáltóbb ai annak, hogy vonatveze- zet iinkben nagyon sok van ilatlan és káros hóbortból ! Mire való az őrült 80—100 kilométeres sebesség óránként akkor, mikor a távirda és távbeszélő segitségé- gével bárminő üzleti dolog még gyorsabban elintézhető ?! — Mit használ a kereskedelemnek a teher-vonatok 30—40 kilometer-sebessége, mikor a szállítmányok egyik-másik állomáson napokig, néha egész héten keresztül vesztegel ; — de legfókép hogy tűrhetik a vasúti igazgatóságok azon őrült henczegést, melylyel a vonatok az állomásokra berobognak s nem gondolnak arra, hogy mennyi kárt okoznak a tulerőltetett fékezéssel minden állomáson a jármüvekben?! Hát nem lehetne oly tempóba bejárni az állomásokba, mint aminővel kiindulni szabad ? ! Mire valók az állomás signálok ? azok nem vasúti czifraságok, azoknak komoly rendeltetésük van, tanítsák meg a vonat személyzetét azokat respektálni, és ne engedjenek sebes be- és kirobo- gást semmiféle vonatnak; — • és ha va- lamelyik vonatvezető oly nemű kihágást követ el, — kérlellietleniil el kell csapni! A kikre ezreknek és ezreknek élete, vagyona bizva van, azoknak óvatosaknak, megbízhatóknak kell lenni ! Az nem elég, hogy esetleg a vasnti vállalatok kártalanítsák a vasúti szerencsétlenség által sújtottakat, oly rendszert kell behozni, mely mellett a vasúti személyzet szerencsétlenséget soha se okozzon ; s ha történik valami, mert hisz a szerencsétlenség lehetősége a legnagyobb vigyázat mellett sincs kizárva — legalább a vasúti személyzet vigyázó éber figyelme, felelősségének tudata és szolgálati hűsége soha se hiányozzék; ki ne”^Myen, kérlelhetlenűl el vele ! vid‘azok a vasúti mozdonyok és kocsik a törött tengelyek és kerék-karimák úgy beszélni tudnának, mint a hogy nem tudnak ; oh be sok ezégéres bűnről, erőszakról és visszaélésekről beszélhetnének, melyeket rajtok a részeg, vigyázatlan, lelketlen személyzet elkövet annak tudatában, hogy a massivra épített járműveket egy könnyen elrombolni nem lehet. Csak meg kell nézni a szétzúzott sinfejeket, azok nem a vonat terhe alatt morzsolódtak szét, hanem legtöbbnyire a fékezés áldozatai. Hát feltétlen sziikséges-e ez ? az az egy két pereznyi időhaladék, melylyel egy vonatnak befutása tovább tarthat nem lehetne áldozni a szállítmányok és jármüvek épségének érdekében ? De hisz erre sem lenne épen szükség, mert hisz a nyílt pályán, az egyenes vonalokon minden megerőltetés nélkül he lehet hozni azon késedelmet, melyet a kíméletes, okos és hosszabb szakaszra beosztott fékezés okozhatna ! Mit szóljunk az olyan vonat mozgósításhoz, mikor 130—140 tengelyt egy vonatba kapcsolnak össze s miután elvontatni egy locomotiv nem elég, — elébe fognak kettőt, vagy a mi nem ritkaság, egyet elől, egyet hátul. — Hát mire való eljárás ez ? azért, hogy egy impozáns 300—400 öl hosszú vonattal erőltessék a két gépet, a pálya-felépitvényt; hogy esetleg az állomásban még meg se férjen, holott ha kétfelé veszik, mindegyik gép könnyebben ' vontatja az utána akasztott felényi terhet, s 5 pereznyi időközben egymás után haladva sem jármüvekben, sem pátya-felépitmény- ben annyi megerőltetést nem okozhat! Hisz ha egy vonatot két locomotiv vontat, itt már sem idő, sem költség megtakarítás nincs, sőt mondhatni, több költség van, mert mindegyik mozdonyban az egész vonathoz meg- kivántató gőzt kell termelni, tehát tüzelő anyag több kell! A személyzetben sincs megtakarítás, mert egy ily vonat akár két szakaszban, akár ösz- szekapcsolva halad, a személyzet mindig ugyanaz ! Van még akármennyi fonákság, mely nem csak a vasúti üzlet-, hanem a vasúti közönségnek is világos kárára alkalmatlankodik és boszant, — de azon reményben, hogy a kereskedelmi miniszter ismert erélye azokat kiküszöbölni fogja, bevárjuk mig a tragi- cus szerencsétlenség általi okulásnak mutatkozik-e jele, vagy sem ?! s ha, mit nem hiszünk — eredmény nem mutatkoznék, ráfogunk mutatni arra, mit fonáknak s helytelennek tartunk. Dunántnli közművelődési egyletünk. Veszprém, 1890. május 31. A hazafias mozgalom, melyet a Dunántúl magyarosítása érdekében Bezerédj Viktor orsz. képviselő s országházi háznagy, Beksics Gusztáv képviselővel együtt megindított, mint a Dunántúl összes lapjaiból látjuk, örvendetes lendületet keltett mindenütt. A kezdeményezés igg nem marad meddő s a hazafias mozgalom mihamarább testet ölt. Bezerédj és Beksics urak most az alábbi felhívást intézték a Dunántúl összes vezérfér fiaihoz : A magyar társadalom országszerte megmozdult, hogy támogassa az államot nagy, nemzeti feladatainak megoldásában. Erdély segélyért kiáltott, az ország társadalma nagylelkűen felelt vissza neki. Létrejött az erdélyrészi közművelődési egylet. A felvidék bajokkal küzd, s megalakult a felvidéki közművelődési egyesület. Nemzeti ezélú egyletekkel van behálózva szinte az egész ország, északon, délen, keleten és nyugóton. A magyar társadalom megemlékezett régi nagy szerepeire, melyre nem volt példa a történelemben. Megemlékezett arra, hogy va'amikor pótolta az államot, s teljesítette ennek feladatait is. Hogy minden ami ebben a hazában szép és virágzó, mind azt a társadalom hozza létre. Magát a nemzeti és alkotmányos államot is. Széchenyitől, Deáktól Kossuthig minden nagy emberünk és minden nagy eszménk a társadalom erőire támaszkodott és jutott diadalra. A vezérszerep most e nemzeti és alkotmányos államé. De minden társadalom lemondhat öntevékenységéről s a nemzeti feladatok teljesítését rá bizhatja az államra, csak a magyar társadalom nem! A magyar hazát csak az egységes nemzeti kultúra teheti valóban egységessé, magyarrá, nemzetivé: mert a kultúrában való szakadás a nemzeti és társadalmi, sőt majdan az állami szétszakadozottságot jelentené. A nemzeti kultúra gyors és hatályos terjesztésére pedig az állam erői csak akkor elégségesek, ha a társadalom erői egészítik ki azokat. Ezért örvendetes a magyar társadalom nemzeti ezélú mozgalma. Ez a mozgalom azouban, mely a lelkesedés által vitetve, s a hazafiság őrtüzei által vezéreltetve szétándt Pozsonytól Brassóig, aVágtól az Öltig a leghatalmasabb magyar folyónál megállt, A Duna azon határvonalat jelenti, melyet a társadalom diadal menete még nem lépett át. A Dunántúl társadalma nem mozdult meg, pedig megmozdult maga a nagy magyar Alföld is. Miért nem csatlakozott a Dunántúl társadalma az Erdély érdekében megindult hazafias mozgalomhoz? Mert érezte, hogy neki saját feladata van, melyet saját erejéből kell megoldania. Saját feladata a nemzeti kultúra terjesztése a Dunántúl nem magyar ajkú polgárai közt. A Dunántúl nemzetiségek nincsenek, így nincs nemzetiségi féltékenykedés. A hazafiság nincs nyelvhez kötve az ország egyéb részeiben sem. A Dunántúl azonban a nemzeti kultúra teljes diadalának még grammatikai akadályai sincsenek. A szép országrész nem magyar ajkú polgárai szívesen csatlakoznak a magyar kultúrához, csak alkalom ke 1 nekik. Szinte sürgetik, hogy az alkalmat megkapják! íme, a dunántúli társadalom egvi k feladata, mely az egységas nemzeti kultúrának megvalósítása az ország szinte legszebb, legnagyobb, legelőre- haladottabb és politikailag, társadalmilag legfoutosabb részében. Másik — az elsőnél szinte fontosabb — feladata a kivándorlás kérdésével áll kapcsolatban. A haza virágos és gyümölcsös kertjéből nagy mérvű, a népesedés minden tanával daczoló kivándorlás van régóta folyamatban. Evenként ezer és ezerre megy azon dunántúliak száma, kik vándorbotot vesznek kezükbe. Csendes, zajtalan kivándorlás ez, de ép ezért bár sokkal tömegesebb, mint akár a felvidéki, akár az erdélyi, az ország keveset hallott róla. Az első alarmot a phyllxera pusztításai okozták. A közvélemény, a sajtó által felvilágosítva, most döbbent meg először a Dunántúl miatt, mely a nemzet első forrásai közt a legelsők közé tartozik. Mikép oldandó meg a kivándorlás kérdése, mikép vezetendő és irányítandó az, hogy a nemzeti érdekekre abból minél kevesebb kár, sőt esetleg haszon báromoljék ? Ez a dunántúli társadalom legnagyobb problémája. A társadalomé első sorban és nem az államé. A két nagy kérdés, illetőleg feladat megbeszélésére gyűltek össze a minap a Dunántúlnak alulírott országgyűlési képviselői. Összegyűltek, hogy tanácskozzanak, mikép volna megindítandó, az említett czélokkal kapcsolatban, a Dunántúl társadalmi actiója. És azon meggyőződésre jutottak, hogy úgy a megindítás, mint vezetés részleteit csak is a dunántúli társadalom kitűnőségeinek közreműködése mellett állapíthatja meg a sikerre való kilátással. A1C2A. ÁkáczYirágzás, a: BABAY KÁLMÁN. ip jó magasan jár fenn, meleget li Akarattya fölött törnek át a , mely érintésére megrezdül, mint k; a 9 órai valahol ott Aliga ; barna-zöld-sárga kocsijai nem sak a dübörgés hangzik át és az i füstszalag, mely a kopár homok- átszik előtörni. azon a kékes-zöld sima lapon hab, sebol egy bullám; fenséges »át csak az a parányi fekete ja meg, mely ott az alsó-eőrsi it látszik a Balatonon. Csónak halász legények vetettek hálót k közül egymásután szállnak el tonról termett, bánatos dallamu feljőnek a mélyről a piros szarik s ezüst-pénzes pánczélu süllők lal hálóba csalja őket. kenesei parti nádasokban nádi >g, egész éjjel nem hajtotta okos pott szárnya alá, hallgatta a parti smüléjét, eltanulta tőle a dalt s az nyugodni tért, próbálgatja a lát. érül neki; valahányszor a felső elejti a vezető fonalat, megcsuk- rka s abba hagyja az utánzást, ülne is neki ? talán ki is tudná [ső accordotFKi tudja? ki tudja, t hallgatott - el, hogy most meg csergő vilJásfarku istenfecskétől ily arra a leveletlen-lombtalanúl lonka galyra szállt, a hol tavaly : fészket taka-t el a zöld lomb| A kerítés melt.t, mely a fát az utczától | | elzárja, gyolcs gatyás gyermek lapul, kezében gummi parittyával, merényletet készül elkövetni Irénke kedvencze ellen, mely a kihajló ágon gondtalanul csicsereg. Fel-fel- emeli kezét, húzogatja a gyilkos parittyát, de mindannyiszor ismét vissza ereszkedik a i ruganyos gummiszál, lehanyatlik a játékból öldöző kéz. Ilyenkor eszébe jut édes szüléjének intése, hogy a Bimbó tehén teje körül baj lesz, ha az istenfecskét bántja. A kőfal kerítésen belül füszőnyeg terül el, itt-ott bokrokkal, virágágyakkal tarkázva : a gömbölyű ágyakba még zöld a palánta, még távol van julius melege, mely felrakja reájuk szívom koronáikat; de annál több füzérét rakott a jázmin bokrokra, az ezüst levelű olajfüzre s az üszkös galyu ákáczra a teremtő május. Halvány-kék satain ruhában lányka ül az ákácz tövénél, gyengéden oda vetett fehér berlini kendővel vállain, egyszerű manilla kalappal kezében; ártatlan lelke elmerülni látszik a természet csodás szépségében. Arról a kékes-zöld sima lapról, arról a hullárntalan vízről elszabadult egy parányi szellöcske s meglibbenté az ákácz leveleit; beleröppent a fehér virágocskákba s telerakodván illattal, lomhán esett le a szép lányka termetére. ' — De jó volna ilyen édes illat közt meghalni ! . . . Es aztán az az illattul ittasult szellöcske nem távozott el tőle, hanem ott maradt s erőszakos, követelő lett. — Miért meghalni? hisz a meghaltak nem érzik ezt a kedves illatot. Gondolkozik a lányka, váljon mindenfelé nyílik most az ákácz .... mindenütt érzik kellemes illatát . . . ? Nyilik-e ott is ........... — Hol ? incselkedik a pajkos szellő. Bíbor pir futja be a tejfehér arezot. I — A zárdában, hol a kedves Róza testvér I van. — Ha! ha! ha! — kaczag a szellő — hisz nagyon jól tudod, hogy ott tavaly sem nyílott, meg az előtt sem, mert a jó .liebe Mutter“ ideges lesz az ákácz illatától s nem engedi meg, hogy a kertben csak egy ily fa is legyen. — Hát nem ott, hanem . . . annál a csacska kis Gizikénél, a kivel úgy szerettük egymást a zárdában. — Gizinél? — csintalankodik a balatoni lég. — Szegény kis Giziké! Az is ilyen volt, mint te; az is szeretett volna ákácz- virágzáskor meghalni; addig epedt, addig kívánta, mig egyszer csak eltemették nem ugyan az ákácz virágjával, de az ákáczfa lehulló levelével; nagyon jól tudod te is, hisz megküldték a halotti jelentést. — Nem bánom, hát akárhol — suttogá a lányka türelmetlenül s lehajtá szép fejét. Gyöngéden átölelte az illat. — Nyílik biz ott is kicsikéin, ahol te gondolod . . .; de jól van, szót fogadok neked és elmegyek fölkeresni őt s majd hírül hozom, hogy ö is szeretne-e meghalni? A csonka ágról tova röppent Irénke kedvencze, hihető, észrevette a fal mellett settenkedő ellenséget; apró, egyhangú énekü borsáskák jöttek utána, melyek zümmögő dongassal száldogáltak fürtről-fürtre, szirom- ról-sziromra- A szellő lecsókolta távozása közben a kék szemeket, a zümmögő dongás álomba ringatta a szőke fürtös főt. * Abban a piros bársony albumban lapozgat Irénke, mely ott a salon asztalán szok-ott állani; nem tudom, mi juthatott eszébe, hogy ezt a nagy jószágot ide a kertbe hozza. A mig vékony kis ujjai az aranyos szélű lapokat forgatják, megroppan háta mögött a porond, léptek zaja közelediik, ide ér mindjárt, már itt is van. Feltekint az érkezőre a lányka^ — Mit mivel Irénke? Az albumban lapoz? ez jó; lesz szives nekem is megmutatni? Minden jel arra mntat, hogy le akar ülni, e gondolatra vér szalad a lányka orczába. — Megengedi, hogy én is leülhessek ? Piczike a pad. alig két személyre való; leül, mig a lapokat forgatják, keze kezéhez ér, subája ruhájához, lehellete arczát érinti . . . azt hiszi szegényke, hogy az erek kipattannak halántékán. Nem mer az ifjúra felnézni, csak úgy suttogva magyaráz. — Ez Jolán, ismeri, ezek meg Karolin és Lujza; tudja az a Lujza, aki olyan szépen czimbalmoz. Most egyszerre kettőt fordított a lányka, j — Valakik elmaradtak ott. — Nem tesz semmit — szabadkoznék a lányka, de már késő, mert az ifjú visszafordította a mellőzni szándékolt lapra. — Milyen kegyetlen maga Irénke, hiszen ez az album legdrágább lapja. Az egész család együtt van azon a két oldalon; ott Irénke is kettösfoganatban lecsüngő szép hajával; e képre büszke lehet Becske s hogy az is mutatja, hogy felhasználta ezt kirakatában. — Irénke! adjon nekem egyet ebből az arczképből — esengett az ifjú. — És mit csinálna vele? — Szivem fölött viselném; mikor nem vagyok mellette igy, mint most, elhagyatottnak érzem magamat, mig ennek a kis képnek társaságában boldog lennék; ez lenne az én oltárképem, mely előtt imádkoznám Istenhez, hogy tartsa meg és tegye boldoggá az eredetijét. A szellő felröppen az ágak közé s illattal megrakodva tér vissza az álmadó lánykához, oly édes az illat, úgy repes tőle a szív ! . A rózsalevelekre azt irta fel az alkotó, hogy I a viszonzatlan szerelem sirba visz ; a szere* | lem halottainak lelkei bele röppentek az ákácz virágjába, azért fáj úgy a szív ákácz virágzáskor. Ha a másolatnál lehet imádkozni, mennyivel inkább az eredeti előtt ?! Térdre hull az ifjú, imát tagolnak ajkai, melynek minden igéje nyugtalanságba hozza a lányka aranyos kis szivét. — Ugy-e nekem adja, mert én magát nagyon, de nagyon szeretem Irénke; azt a szép kék szemeit, azt a selyem haját, azt a piros ajkát, de leginkább azt az ártatlan jó kis lelkét soha, soha el nem hagyom, soha el nem feledem . . . Az oltárképet meg is szokás csókolni. Aggódik, remeg a leányka, de ellentállási ereje nincs, az a kar huzza lefelé; összeér a két ajak, elcsattan a csók. . . . — Irénkém, kedves kis szöszkém — öleli át a kis mama — elszunnyadtál gyermekem? Hallod? beharangoznak már a templomba s neked még át kell öltöznöd. Eltűnik a szép képből minden, csak az illat marad meg, mely oly kínosan nyomja a szerető szivet . . . csak a szellő marad ott, kaczéran körül csokdossa a leánykát: — Szeretitek egymást! ezért kívánsz meghalni . . . ?! Egy amerikai nagyhatalom. — Rajz a new-yorki üzletvilágból. — Kifüggesztették a czégtáblát. A „John Snyder“ név messzire látható befcükbe»á és pázott az ajtó felett. Az üzJ«\f, fA-eáik. f , , ,, ... .. íla ..i-Almadira csak ban bámulta sajat ^ifJrákban közlekedik, tisztességesen öltöző' — Snyder urho.gkért nem vállal felelősmialatt meglehe a szerkesztő, a bolt herend — -------- . ----------— S nyder latjára? ielös szerkesztő: NégysI t u y Nevem JonL 1 n T TIVADAR.
