Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-05-17 / 21. szám
zpréin, 1890. X. évfolyam 21. szám. Szombat, május 17. nden szombaton. — A lap ára : Egész évre 6 írt; negyedévre 1 írt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr„ 30 kr., kincstár illeték.—A hirlap irodája : „Petőfi' -intézet Veszprém (városház-tér.) lók a város közelében. Veszprém, május 17. ' rovatában jelezzük, hogy :prémi birtokos arra határa agát, miszerint a város levő földeiken megkezdik a ilést. Hárman-négyen ténv- szölőkké alakitották át földit. állalkozás megérdemli, hogy Hyabban foglalkozzunk, mert itforrásnak, a vagyonosodás- agvát látjuk abban. )snak látszik az, hogy a vál- oem lesz meddő. Erre elég közeli „Csatár“-hegy, mely annak, hogy a legridegebb dimát fogja föl s első kéz- i a havat, fagyot, ködöt — •hetó bort termel, sőt mond- az 5 — 6 éves csatári bor asztali óbornak is beválik, lejebb fekvő földek, melyek ilatt mindenütt murva, homok rétegek vannak s eszerint a ■lésre szükséges anyagokat agukban foglalják — bizo- kalmas talajok arra, hogy wőlhnnivelés sikeresen foganaegy-két birtokos ilyen irányú ísa még nem érdemli meg nos figyelmet, de a városnak ne törekednie, hogy e vállal- ébe minél több birtokos belekedvezmények nyújtása által el. ene eszközölni, hogy az ujon- tetett szőllőterületek 6 évig id ómentesek legyenek s dui kellene arról, hogy az kosok minden ősszel (s nem 1) kellő mennyiségű gyümölcséket kapjanak ingyen, az állami telepekről. vezmények bízvást elég vonz- orolhatnának — s akkor remél- hogy 4—5 év alatt a határ y része, 200 — 300 hold fold, ollokké változna át. az tij telepeken termelne a i lakosság borban, gyiimölcs- y hányadában fedezné a szegé- rtokosság szükségleteit, iziik, liogy a kormány is, a idvezményeket feltétlenül megr íikor a nők kártyáznak. I a férfiakra rosszabbat mondani? ez az iszákosoknál, rosszabb a él s aki egyszer beletévedt az bájába, minden szenvedélyek leg- ba. azt onnan kimenteni nem ipasztalunk most ? Azt, hogy a holtuk is elkezdik már a kártyázás isterségét. S ba a férfiaknál elité- a szenvedély, akkor a nőknél tan pálezát kell felette törni. meg csak, a gyöngéd, rózsaszín ifehér női kezeket, mikor kártyákat íssze! Szinte elvesztik gyöngédsé- ázonyos undor fogja el az embert manczipáció e legújabb nemének esték alkalmával bő alkalmam ártyázó hölgyek tanulmányozására, igazán tanulmánytárgy ez! rérmórséklete, az ö ideges termé- szenvedélyes lényük hozza magával, kártyázásban is szenvedélyesebbek, kelnek természetükből, óbb asszonyok haragosak; a legke- nők, izgékonyak s a leglágyabb vadakká változnak. Olyanok, akik igy fogatra ezreket költenek, harag- ilnak, ha 4 krajezárt vesztenek s a ,bb háziasszonyok egy kártyára iroznak nagy összegeket, ósággal irtózom e divatos járvány- g az ember nem szürcsölte le az épp theát, nem nyelte le az utolsó easüteményt s már is : ; játszunk? ízen csak időtöltés, szokták mondani k! Hiszen jaj az olyan társaságnak, isen és iváson kívül nincs egyéb i Mert hiszen ezzel uj jövedelmi forrást, uj adóalapot teremt magának — s amit elveszt a vámon, busásan térülne meg a réven; mert bizonyára több adót kap majdan egy hold szőllő után, mint amennyit eddig kapott egy egy hold í’osz föld után. E sorainkkal czélunk volt felkelteni a közfigyelmet ez uj kezdeményezés iránt, hogy támogatója legyen annak az egész város rokonszenve. A polgármester ur pedig, a tanács utján, tegye meg a jelzett támogatásra a szükséges lépéseket. Ha csak egy vagy két ember kezd is egy-egy praktikus dolgot, minő ez az uj szőllőültetés is: ezt az embriót nem kell kicsinyelni, mert nagyjelentőségű vállalatnak az első csirája ez. t Álljon a kezdeményezők mellé támaszul a magisztrátus; tegye meg ez irányban .propositióit s a város befolyásos képviselője bizonyára foganatot szerez azoknak. Pusztuló városunknak kapaszkodni kell á legutolsó szalmaszálba is s nem szabad megvetni, a legkisebb kenyérmorzsát sem ! Az iparosok és kereskedők haladásáról. Az ipari és kereskedelmi körók műveltségi foka. amint azt mindenki, akit az ügy érdekel, konstatálni fogja, * szemmel láthatólag emelkedik. Nem akarunk visszatérni arra a régi jó időkre, amikor a kereskedő „rovásra rótta“ adósának tartozását, amikor majszter uram a vasaló-deszkára, a mestergerendára, meg tudja Isten hová nem irta fel krétával az ő ákom-bá- komjait. Nem kell ennyire visszatérnünk, hogy a szembeszökő haladást konstatáljuk. Csak néhány évtizeddel tekintsünk vissza s tapasztaljuk, hogy a fia, ki apja üzletét folytatja, úgy szakszerű, mint az általános műveltség dolgában jóval fölötte áll az apának. Az iparosok, a kereskedők önérzetre ébredtek s ez ébredés megteremté a haladás utáni törekvést. Én istenem, ha úgy felkelnének azok a régi jó kereskedők sírjaikból, akik a régi Magyarország forgalmának valának tényezői, ha újra itt járnának-kelnének azok a tisztes majszter urak, akik hajdanában „saját kezeikkel“ gyártották iparczikkeiket, bizony-bizony elcsodálkoznának, ha látnák. hogy szaktársaik közül számosán a közélet terén, mint a társadalmi életben vezérszerepet játszanak. Talán el sem hinnék a programmbeszédjét tartó képviselőjelölttől, vagy a színdarab írójától, hogy ő asztalos, a kaszinóban felolvasást tartótól, hogy Isten tudja miféle iparos, a czikk Írójától, hogy kereskedő. Azt mondanák, hogy ez bizonyosan valamelyes „fiskális praktika.“ De a mikor ezt a haladást igaz örömmel konstatáljuk, akkor korántsem prédikáljuk a megállást. Sőt ellenkezőleg, haladjunk tovább. Még sok a tenni való. Kétségtelen, hogy az iparosok és kereskedők nagyon előre haladtak a szakszerű műveltség terén, de igaz az is, hogy az általános. az úgynevezett encyclopedikus műveltség terén bizony-bizony még sok a haladni való. E czélra sokat tehetnek s elismerjük, tesznek is az önképzö-körök, a kereskedői és az ipari kaszinók, s nálunk a legeslegtöbbet a katholikus legéuyegyesületek. Mert hiába vannak olyan' primitiv dolgok, a melyeket intelligens művelt embereknek tudniok kell, de a melyeket talán egyéb téren kiváló iparosok és kereskedők még sem tudnak. Ezeket aztán nem lehet velük megértetni olyan körben, hol a résztvevők többsége azokat mind igen jól tudja. Kell, hogy saját maguk körében, egyenlő műveltségű fokuak jöjjenek össze, a kiknek az elmondandók uj dolgok lesznek, s azok el mondatván, hasznára válik azokI f 7 nak, akik azokat meghallgatják. Azután sokat tehetnek az önképzés terén iparosaink olvasmányaik jól megválogató,sa által is, s e tekintetben ismét kell, hogy útmutatással szolgáljanak azok, a kik a művelődés terén már bizonyos haladást tettek s kell, > hogy ez utasítást elfogadják azok, kikre reá fér. Szóval ne érzékenykedjünk. Tegyen mindenki annyit, a mennyit tud azon a téren, a hol kimagaslik, ha csak egy fél fejjel is, társai közül. Talán az. a ki iparának terén nagyon előrehaladott, a ki e téren tanítója lehet másoknak, épen e mások egyikének útmutatására szorul a műveltséghez vezető eszközök megválasztásában. szórakozás, mint a kártya! Hiába mentegetik, hogy „hiszen csak szórakozás!* Nem szórakozás az, hanem szenvedély, igen, szenvedély, melyet mi hölgyek épugy nem tudunk legyőzni, mint férjeink, akik a kávéházbau, vagy klubban ütik a léleknemesitő csöndest. Csak szórakozás? Láttam egy hölgyet, aki „csak* egy téliruha árát akarta összenyerni ! Csak szórakozás? Hát az szórakozás, amikor veszteségben lévén, a nő elveszti jókedvét. idegessé válik, összekap férjével össze- zörren barátnőjével! Hát az szórakozás, amikor hideg vacsorát esznek — takarékosságból s néhány forintot elveszítenek — szórakozásból. Nem, ez nem szórakozás! Valakinek veszteni kell s a vesztő esak nem lehet jókedvű, már pedig a társaságnak az a czélja, hogy az ember kedélyesen töltse el idejét. Az oly hölgyek, kik maguk is kártyáznak, nem tehetnek szemrehányást a férjnek ha kártyázik, sőt a nők kártyázása, nemcsak rósz példa a férjnek, de őt még serkentik is. S megeshetik, hogy mig a férj elveszti a tavaszi ruha árát a klubban, addig a nő elveszti a vacsora árát a kávé után, persze mindkettő nagyon jókedvű, kiüt a házihá- boru s a házibékének — fucscs! Gróf Zichy Emilia. k türelem próbája. — Arab monda után. — Izzadtan és fáradtan halad az öreg Sidi Abdallah czélja felé a poros országúton, t-zenynyes és foltos ruházatáról Ítélve a legszegényebb osztályhoz tartozott. Egyedül haladt, igaz mohamedán módjára, lassan, vállán egy nagy bottal, amelynek végéről egy kimúlt hízott kos maradványa lógott. Egy mellette elhaladt szegény utas megszólította : — Allah adjon szerencsét! — Neked pedig békességet, —: felelt az öreg. — Szép darab húst viszesz. | — Ha Isten úgy akarja. — Es mennyibe került? — Húsz karubába. — Bizony elég olcsó volt. Ezzel az utas eltávozott. Sidi Abdallah egyedül folytatta útját. Nemsokára egy fiatal kereskedővel talál- l kozott. Az ut szélén egy kút volt, megállította tevéjét, hogy megitassa. Az ifjú leszált, s a tevéje kantárját hóna alá véve, megszólította Sidi Abdallaht: — A próféta szakállára, szép darab húst viszesz. — Ha Isten úgy akarja, — válaszolt az öreg. — Es mennyit fizettél érte ? — Húsz karúba volt az ára. — Hisz akkor nagyon jó üzletet csináltál. — Isten irgalmas a szegényekkel. — Úgy áldja Isten házadat. — Bírod becsülésemet — monda az öreg és mindketten folytatták utjokat különböző irányban. Mentül közelebb ért Sidi Abdalahh a városhoz, annál több volt a száma, a kikkel találkozott s majdnem mindannyian megállították az öreget és a negyed kos árát tudakolták. Hosszú időn át megőrizte a jó öreg a nyájasságát és minden kérdésre barátságosan felelt: „Húsz karúba volt az ára.“ „Türelem rózsát terem,“ — tartja a közmondás és Sidi Abdallah bizonyosan minden kellemetlenségek nélkül eléri a várost, ha ezt a közmondást mindig szemelőtt tartja. De Allah máskép akarta. Minden lépésnél uj utassal találkozott, a kik kérdezték: „Menynyibe került ez a szép darab hús?“ — „Húsz ! karúba volt az ára“ — felelt az öreg. De a folytonos egyforma kérdések már türelmetlenné tették és hogy a kérdéseket kikerülje, sietve folytatta útját; de hiába, néhány perez múlva ismét hangzott az unalmas kérdés. Sidi Abdallah jó muzulmán volt, — de végre még is csak ember és mint ilyen, ő is kihozható flegmájából. A szokott szelídsége végre elhagyta és dühös lett, midőn Mint minden téren, e téren is sokat, de nagyon sokat tehet az összetartozás érzete s az ez érzetből kifolyó összetartás. Iskolaügyi közgyűlés. Veaxprém, május 17. F. évi május 11-én d. e. IOV2 «Iraker tartatott meg az idei iskola-ügyi kath. közgyűlés a városház tanácstermében igen szép számú kath. polgár jelenlétében nagyságos és főt. Szabó György kanonok, veszprémvárosi plébános ur elnöklete alatt. E gyűlésen számolt be a gymnásiumi bizottság és katli. iskolaszék az utóbbi évi működéséről és a katli. tanügy állapotáról. Ruttner Sándor elnök ur jelentése szerint kath. főgymnasiumunk alaptőkéje (készpénzben és értékpapírban) 1889 végén 97325 frt 55 kr; ezenkívül az 1868. évi hátralékot számítva, mely 3024 frt 40 krt tesz, van 100349 frt 95 kr. — Az 1888-iki pénztárosi számadás szerint volt összesen 97945 frt 56 kr. — Egy évi szaporodás tehát 2404 frt 39 kr. A pénztár állaga jelen 1890. május 11-én a pénztárnok kimutatása szerint: bevétel összesen 9564 frt 39 kr. — kiadás ez ideig 3536 frt 85 kr. — pénztári készlet 6027 frt 54 kr. — Tandíj elengedésért folyamodott 48 tanuló; elengedtetett egész és féltandij 503 frt 75 kr. Az elemi iskolák anyagi állapota a jelentés szerint: a költségvetés f. é. szükséglete 4776 frt 36 kr. — Fedezett tandijakból és közgyülésileg meg- álllapitott 10% pótadókból 4625 frt 43 kr. — A 151 frt 43 kr. hiány a künn levő pótadó-liátralékból leszen fedezendő. — Tandíjért folyamodott 197 tanuló, elengedtetett egész tandíj 165 tanulónak és féltandij 32 tanulónak, tehát elengedtetett 362 frt. — Az egyenes adó felszólalási bizottság elnökévé megyénk területére a m. kir. pénzügyminiszter által elnökké: dr. Kenessey Pongrácz, helyettes elnökké: dr. Jánosy Sándor neveztettek ki; a megyei közgyűlés által pedig a bizottság rendes tagjaivá: dr. Ovary Ferencz és Rosentliál Nándor, póttagjaivá : Bauer Károly és Brenner Lőrincz választattak meg. vagy harminczadszor egy békés kereskedő állta el útját a kérdéssel: hogy mit fizetett a szép darab husért? Haragtól eltelve — nyakoncsapta a jámbort, a földre tiporta és ütötte, minden ütésnél kiáltva: — Allah nevére, ennyi volt a hús ára, — szániláld — számláld. És oly sebesen puffogatta, hogy a botja darabokra tört. — Csak nagy faradsággal sikerült végre a kereskedőnek szánandó állapotából menekülnie. Ebben a pillanatban oda szaladt egy kutya s a fekvő húst szájába kapva, elloholt vele. Az első érzelem, midőn Sidi Abdallah magához tért, mély fájdalom volt a bus elvesztése fölött, a második érzelem sajnálkozás embertársa fölött, a kit ok nélkül megvert ; szomorúan és gondterhesen érte el házát, időközben gondolkozva, hogy mennyi veszélynek van kitéve az ember, ha egy forgalmas utón húst visz. Azalatt a szegény megvert kereskedő is hazatért és mindjárt a kádihoz ment bepanaszolni Abdallaht, akit minden kihallgatás nélkül he is csuktak. Mig az ügyet tárgyalásra előkészítették, a szegény öregnek alkalma volt azon keserű tapasztalaton gondolkozni, hogy a haragnak egy pillanatában három dolgot veszített el: botját, a bust és a szabadságát. Végre elérkezett az idő az Ítélet kihirdetésére. A kádi lakása zsúfolva volt különféle rendű és rangú közönséggel, de egy sem mutatott szánalmat az öreg Abdallah iránt, hisz ismerheti mindenki a közmondást: „A szegény hazájában is idegen.“ Szidi Abdallah a legszegényebbek egyike volt s igy sem barátja sem védője nem találkozott. Az ítélet, előre látható volt, busz vesszőcsapás a hátára, ugyanennyi a talpára. — Mi a neved ? — kérdezte a biró szigorúan. Azt kell hinni, hogy Sidi nagyon izgatott volt, mert a kérdésre mindjárt meghajolva, kezét mellére tette s alázatosan felelt : — A vasárnapi munkasziinetre vonatkozó törvényjavaslatot Baross kereskedelmi miniszter — mint már említettük, — mindjárt a jövő orszgy. ülésszak elején terjeszti be. A javaslat intézkedéseinek életbelépési idejéül 1891. január 1 -je van megállapítva. — Pályázat iparosok részére. A honvédelmi minisztérium a honvéd-gyalogság részére szükséges hám szerszámok szállítására pályázatot hirdet. A zárt ajánlatokat junius hó 15-én déli 12 óráig kell benyújtani. Az érdeklődők a pályázati feltételeket megtudhatják az országos iparegyesület, Uj- utcza 4. szám alatti helyiségében. — A zóna hatása. A déli vasúttársaság — mint már előbb is jeleztük — junius 1-től kezdve tetemesen le fogja szállítani a menetdijakat. Csakhogy — mint illetékes körökben beszélik — nem az eddig tervbe vett 30% árle- engedmény lép életbe, hanem kilo- méterenkint 1 krnyi menetdijat fognak ezután az utasok fizetni, úgy azonban, hogy mindig kerek számban fizetnek, t. i. a tíznél kevesebb kilométer is mind 10 krba számittatik. — Katonák mint vinczellérek. A franczia kormány, mely annyira szivén hordja a mezőgazdaság érdekeit s különösen az erősen megtámadott szőllő- termelés felvirágoztatását, már évek előtt megengedte a szőllőmiveléssel foglalkozó katonák szabadságoltatását. Legutóbb Freycinet hadügyminszter elrendelte a szőllőbirtokosok kérelmére az összes, a szőllomunkálatok- hoz értő katonák szabadságoltatását április, május és junius hónapokra, hogy részint családjuk, részint más szőlőbirtokosoknak különösen az ojtási munkálatoknál segítségére legyenek. Igen szükséges és helyes intézkedés, de hát nálunk hasonlóra kilátás nem lehet, — A régi egy forintosok. A régi, vagyis az 1882. év január hó 1-ről keletkezett osztr. ért, forintról szóló államjegyek csak f. évi junius hó 30-ig fogadtatnak el fizetéskép valamennyi á lampénztárnál és hivatalnál. — Allah egyedül az Isten és Mohamed az ő prófétája. E szent szavak hallatára az összes jelenlevők és a kadi meghajoltak. Ezután a kadi folytatá a sérdést: — Hol lakói? Az öreg ismétlé : „Allah egyedül az Isten és Mohamed az ő prófétája “ A jelenlevők újból meghajoltak és azután következett ismét a kérdés: — Miért ütötted meg ezt az embert? Mit vétett neked a szerencsétlen ? hisz csak az árát tudakolta a húsnak. Mily gonosz lélek birt reá ily csekélységért a Korán szent törvényeinek megsértésére ? Ismét a szent mondással felelt Abdallah: „Allah egyedül az Isten és Mohamed az ő prófétája!“ Már kezdett a kadi haragba jönni, hogy más feleletet nem bir belőle kivenni, keményen rá kiáltott: — Fogsz már végre felelni, miért ütötted meg ezt az embert ? — Allah egyedül az Isten és Mohamed az ő prófétája —- volt ismét a nyugodt felelet. A kadi most már nem volt képes tovább a haragját visszatartani : lehajolt, bocskorát lehúzta a lábáról s dühösen vágta az öreg arczába. Abdallah nyugodtan fölvette a bocs- kort, tiszteletteljesen megcsókolta azt és a következő szavakkal adta vissza: — Kadi! te bölcs ember vagy, igazságos és szent mindenki előtt. Te, akit mindenki tisztel és becsül bölcsességedért, arezomba dobtad a bocskorodat, azért, mert előtted néhányszor egy szent mondást ismételtem: hát csodálkozol azon, hogy én, egy szegény, tudatlan, embertársamat megvertem azért, mert ő volt a hartninczadik, a kitől mindig egy és ugyanazou kérdést hallottam? A kadi szégyenkezve ismeró el az öreg szavainak igazságát és Abdallahot azonnal szabadlábra helyezték. — Kadi, te bírod becsülésemet! — köszönte az öreg és távozott.
