Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-04-26 / 17. szám
zprém, 1890. X. évfolyam 17. szám. Szombat, ápril 26.--------------------------------------- ___________________________________________________ ^ ■ ..............-■■■ ■ .......................................................... ■ " ■■■■ —1 in den szombaton. — A lap ára : Egész év e 6 frt ; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetsek petitsora 6 kr ; nyilttr petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték.— A hírlap irodája : „Petöfi“-intézet Veszp rém (városház-tér.) girigyelt diadal. Veszprém, ápril 2(5. ros, illetve annak polgárai íy szerepet visznek e megye sd . Szavukat meghallgatja ye, mert ott lakik náluk a le külöubeu is, ha in corpore a megy egy ülésre, rendeseu innak, mint a többi képvise- ,t \ éve. természetes tehát, hogy a 3uzék dolga közelről érdekli megye ellenzéki népét. Azok- .lában részesül az egész megye , megaláztatása szól az összes ek. iái ellenzék, melynek tagjai Imi előhaladás barczosai és :zió nélküli igazságosság hajúit év november 30-án dia- tott a városházi épületben, állandó választmány válasz- jából hivattak össze a város ak bizalmából odakiildött k. andó választmány nem nagy i rész a közigazgatás gépeze- ian városban, ahol nem isme- éz kezet mos“ elvét, ahol nem ktság, hanem a mindenben inte kötelességtudás az irányolyan városban, mint Pápa, dó választmány kezébe van gyedül valamennyi adófizető egszentebb joga: a választeli messze mennünk, a legét képviselőválasztás megmu- pápaiaknak és közvetve az rmegyének, hogy az áll. vá- y működésétől milyen sok rtént, mertaz odavaló ellenzéki akran vágta a volt választmány hogy a választók összeirá- éltánytalanul jártak el. Kiderék, becsületes embereket lekre visszamenve kutatták a ;olgák nemességét és leszavaz- lyen firma alatt azokat is, a sem merték volna álmodni jy ók valamikor még követet äzthatnak“ és ily módon po- ak az „urakkal“ a „Griff“- )en. áros polgársága okult a maga és a múlt évi közgyűlésen it választott meg az állandó lány tagjaiul, akiknél függetlenségüknél fogva a múlthoz hasonló esetek előfordulását nem tartották lehetőuek. így az újonnan megválasztott választmány tagjainak több mint kétharmada ellenzéki szereplő férfiakból került ki s igy alakult meg: Ocsovszkyr Kázmér, Pap János, Paál István, Lazányi Béla. dr. Lövvy László, dr. Hirsch Mlmos, Szokoly lgnácz, Koczka László, Bognár Gábor, Néger Ágoston, Tarczy Dezső és Regulyi Nándor. S mi történt ezután? Keletkezők egy uj Bábel, melyben a nagyfejü emberek megzavarodtak, mert e választással veszélyeztetve látták Láng Lajos mandátumát. Már pedig Láng nekik sok mindent Ígért, tehát biztosítani kell részére Pápát. Kerestek tehát állítólagos hibákat, melyek alapján megfellebbezték az áll. választmány megválasztását, azt hozván fel okul, hogy a szavazás nem történt szabályszerűen és a közgyűlésre több városi képviselő nem lett m e g h i v a. A felebbezés megtörtént és a napokban tartott rendkívüli megyei közgyűlés, melyen alig volt pár ember jelen, elégnek találta az okokat és a választást megsemmisítette. Semmi kétségünk, hogy keresve- keresettek azok az okok, melyek alapján a teb bbezés történt. Hogy alaki hibák előfordulnak egy közgyűlésen, megtörténhetik, különösen, ha öreg ember ül a polgármesteri székben, akit idegessé tehet a sok nógatás. De ezúttal nem Osvald Dániel, hanem a--fiatal jogász M. a r t o n f a 1- vay helyettes-polgármester elnökölt, aki kötelességének teljes tudatában van, egyike a tanács legjózanabb és függetlenebb tagjainak, aki szerencsés jobbkeze a városi adminisztratióuak. De ő végre is egy ember s legyen bár mily használható, előbbre való a magasabb érdek — megtörténik a fellebbezés, mely egy szegénységi bizonyítványt nyom Martonfalvay ezidősze- rinti polgármester markába, hogy nem tud összehívni és megtartani egy közgyűlést (?) és ezen méltánytalanság után egy fényes dokumentumot adnak a pápai ellenzéknek arról, hogy a fellebbezők (sic!) elismerik Pápán az ellenzék tulnyomóságát, de azt az általuk delegálandó áll. választmánynyal tehetetlenné teszik. Szeretjük hinni, hogy sem Martonfalvay, sem pedig a pápai józan eszü polgárság nem fogja engedni az ügynek ilyetén való megállapodását. Fellebbezzék meg a minisztériumhoz s ha ott is megsemmisítik a közgyűlési határozatot* akkor a pápai józan eszü polgárság vesse latba minden erejét az újabb közgyűlésen, emelje diadalra ismét a nyiltszivüség, a tiszta erkölcsösség lobogóját ! Selyem-gyártelep V eszpr émben. Veszprém. febr. 27. Nagy fontosságú birt közölhetünk olvasóinkkal. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület“ legközelebb Veszprémben vásárolt telepein levő régi templom helyiséget a selyem nagybani termelésére fogja átengedni s beren- deztetni. Ezen tényével a megyei gazdasági egyesület nem csak kiváló fontos közgazdasági érdekeknek tesz szolgálatot, hanem azzal egyúttal s egyelőre 30 — 40 munkás egyént fog naponként a legmagasabb napszámbérek mellett foglalkoztatni. Az erre vonatkozó tárgyalások most vannak folyamatban s biztos megvalósulást Ígérnek. Örömmel üdvözöljük a gazdasági egyesület e vállalkozását, melyet még a rosszakarat sem kicsinyelhet. Egy lépés ez is arra a czélra, hogy pusztuló városunk népének uj keresetforrás nyittassák s iparosainknak, kiknek kezéből maholnap kihull a szerszám — uj munka biztositassék. Elég példa van rá hazánkban, bogy a selyem-termelés biztos keresetet nyújt s hogy a felállított gyárak 1 — 2 év alatt 100 munkásrél 1000 munkásra szaporíthatták kézerejűket. Legyünk jóakarattal a kezdeményezés iránt s tegyük meg e vállalkozással szemben mindnyájan a kötelességünket. A polgárok úgy, mint a város s a megye. A kormány támogatása már biztosítva van. így rövideden a csendes kiskuti-völgy pezsgő-vérű iparteleppé lesz s sok család viskójából kiszorul a nyomor. „Munkáld a jót s az áldásban bízva bízzál!“ Veszprémmegye közgyűlése. Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak és az állandó választmánynak tisztelt tagjait, hogy a folyó 1890. évi május hó 5-én és a következő napokon tartandó tör- | vényhatósági rendes közgyűlésen, — illetve az ezt megelőzőleg folyó évi május hó 3-án délután 3 órakor, és május bó 4-én délelőtt 9 órakor és a szükséghez képest esetleg ugyanazon napon délután 3 órakor tartandó állandó választmányi üléseken megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1890. évi ápril bó 17-éu. Az alispán sorozáson : Kolozsvári) József, megyei tőjegyző. Tárgysorozat: 1. Alispáni jelentés. 2. Gróf Szapáry Gyula, magyar miniszterelnökké történt kineveztetését és a magyar kormány újjáalakulását tudatja. 3. Gróf Bethlen Andrásnak leirata, melylyel földmivelésügyi magyar királyi miniszterré történt kinevezését közli. 4. A magyar országgyűlés főrendiháza gróf Andrássy Gyulának elhalálozását tudatja. 5. A magyar királyi Belügyminisztériumnak, három uj hatósági állatorvosi áll omás rendszeresi- tése tárgyában tett feljelentésünkre vonatkozó leirata. ti. A magyrar királyi Belügyminisztériumnak a kizárólagos italmérési jogosultság bérletére nézve kötött szerződéseket tárgyazó intézvénye. 7. A magyar királyi Belügyminisztériumnak a borzavári árvaértékeket érdeklő intézvénye. 8. A magyar királyi Pénzügyminisztériumnak körrendeleté, az egyenes adó felszólamlási bizottságoknak 1800—1892. évekre leendő megalakítása tárgyában. 9. A magyar királyi Pénzügyminisztériumnak az országgyűlés képviselőházához intézett felterjesztésünkre. melyben az állami tisztviselőknek a kereset adóról szóló törvényben biztosított kedvezményt a rörvémyhatósági tisztviselőkre kiterjeszteni kértük. — vonatkozó leirata. 10. A kereskedelemügyi magyar királyi Minisztériumnak a hazai vasipar támogatását ajánló intézvénye. 11. Szilágyvármegye közönségének megkeresése melyben a védnöksége alatt álló „Vesselényi“ egylet támogatását kéri. 12. Győrváros közönségének a decentralisalandó királyi tábla egyik osztályának Győrött leendő elhelyezése tárgyában az Igazságügyminiszterium- boz intézett felirata és ezzel kapcsolatban a győri ügyvédi kamarának hozzánk in ézett átirata. Í3. A magyar tudományos akadémiának átirata, melylyel a magyar szent koronáról készült disz- müvet kegyeletes megőrzés végett megküldi. 14. A balatontavi gőzhajózási részvénytársaságnak átirata a részvénytársaság segélyezését érdek- lőleg. 15. A megyei gazdasági egyesületnek egy Veszprémben létesítendő szónkéneg raktár felállítását tárgyazó átirata. 16. A vármegye házi pénztáráról szerkesztett 1889. évi számadás. 17. A vármegye tartalékalapjáról szerkesztett 1889. évi számadás. 18. A vármegye utfentartási alapjáról szerkesztett 1889. évi számadás. 19. A vármegye nyilvános betogápolási alapjáról szerkesztett 1889. évi számadás. 20. A vármegye katonabeszállásolá-ú alapjáról szerkesztett 1889. évi számadás. 21. A vármegye székházépitési alapjáról szerkesztett 1889. évi számadás. 22. A vármegye nyugdíj alapjáról szerkesztett 1889, évi számadás. 23. A községjegyzői nyugdijai aprói szerkesztett 1889. évi számadás. 24. Az ipariskolai alapról szerkesztett 1889. évi számadás. 25. A Cholera-árvák alapjáról szerkesztett 1889. évi számadás. 26. A zálogház árverési maradvány alapról szerkesztett 1889. évi számadás. 27. Az állattenyésztési alapról szerkesztett 1889.- évi számadási 28. A siketnémák nevelési alapjáról szerkesztett 1889. évi számadás. 29. A községi állategészségi alapról szerkesztett 1889. évi számadás. 30. Az 1889. évi letéti napló számadás. 31. A nemesi felkelési most nevelési alapról vezetett 1889. évi számadás. 32. A Talliánné alapról vezetett 1889. évi számadás. 33. A Marich alapról vezetett 1889. évi számadás. 34. A nevelési „ „ „ » » 35. Az árva és ösztöndíj alapról szerkesztett 1889 évi számadás. 36. A Lázár alapról szerkesztett 1889. évi számadás, 37. A megyei gyámpénztárrol szerkesztett 1889. évi számadás. 38. A tűzkár alapról szerkesztett 1889. évi számadás. 39. A tűzkár dijakról szerkesztett 1889. évi számadás. 40. Alispáni előterjesztés a múlt évben megtartott hadgyakorlatok alkalmából kijavított műtárgyak javítási kötségeinek miként leendő fedezési tárgyában, 41. Alispáni előterjesztés a főispáni és tornakert vételárának mi módon leendő kezelése iránt. 42. Alispáni előterjesztés, a Lakat Jánostól és Vilonya községtől bérben birt kavics telepekre vonatkozó szerződések megújítása iránt. 43. Alispáni előterjesztés, a „Marich„ alapnál bebajthatlanná vált követelés leírása tárgyában. 44. Alispáni jelentés, a járások főszolga bírái által vezetett 1889. évi pénzkezelési napló számadások átvizsgálására. 45. A vármegye alispánjának Neumann József és neje devecseri lakosok által a devecseri kórház ellen folytatott per eredmónzéről szóló jelentése. 46. A vármegye alispánjának előterjesztése, a vármegye tulajdonát képező és kiaknázott devecseri kavicsbánya eladása tárgyában. 7. A vármegye alispánjának kóinénysepretésre nézve alkotandó szabályrendeletre vonatkozó előterjesztése. 48. A vármegye alispánjának az éves cselédek felmaradási és szegődési idejének megállapításáról szóló szabályrendeletet érdeklő előterjesztése. 49. A megyei magánpénztárakra felügyelő választmánynak a magyarság terjesztése körül magukat kitüntető néptanítók jutalmazására vonatkozó előterjesztése. 50. A megyei magánpénztárakra felügyélő választmánynak előterjesztése. 51. A megyei árvaszóknek a somlyó-vásárhelyi árvaértékekre vonatkozó előterjesztése. 52. A megyei árvaszéknek a csehbányái árvaértékekre vonatkozó előterjesztése. 53. A megyei árvaszéknek az ajka-rendeki árvaértékekre vonatkozó előterjesztése. 54. A megyei árvaszéknek a csernyei árvaórté- kekre vonatkozó előterjesztése. 55. A megyei építészeti hivatalnak, a pápái megyeházban foganatosítandó á'alakítási munkálatokra vonatkozó előterjesztése. 56. A körút és építészeti hivatalnak az enyingi járások területén 1886. és 1887. évekről hátralékban levő közmunka-tartozásokra vonatkozó előterjesztése. 57. Veszprémvárosának kérvénye, melyben az ipariskolának segélyt kér. 58. Veszprémváros polgármesterének jelentése, melyben az utczaöntözési költségekkez a vármegye hozzájárulását kéri. 59. Veszprémvárosának közmunka-leírás iránti kérvényei. V ÉLET-CZÉL. i lélek? Azt sohse kutasd, alkotott az Ur. levét dicséri minden itt: , a viz, az égazur. kérdése őrülésbe ejt, ion a teremtés csak titok . . . esz egykor a p arány, a sejt ? t még adni senki sem tudott. en él: ereje nagy s örök, e, nap Isten adta nap; n sorsunk: élet és halál, őt bölcsesége szab. íthetetlen immár, hogy vagyunk, '■nkitől sem kértünk életet; t van élni, fenséges jogunk! mmi érvvel meg nem dönthelcd... i van élni ? Mily bolond beszéd! ír vagyunk, hát élni kell! ben, mint az utcza-koldus rba, bűnbe veszni el .. . küzdelme fárasztó, nehéz, fogság csak csalfa délibáb .. . izzadva egyre s czclt nem érsz . . . I ne csüggedj! Küzdj tovább, tovább... nyü élet sohsem oly dicső, ék sózza a kényért, letes csak mindenik falat • érdemli, ki csak henyélt, elcsigázva lelked megtörik — oldogságot meg nem érheted: ben éljen a remény, a hit: lhalásban végre felleled! V. Hullám József. A VÉGRENDELET.*) — Költői rajz. — Irta : BRANKOViCS GYÖRGY. I. Mozárt estélyen valék egyszer. Egy fiatal rajongó zene-költő, a nagy mű"ész életrajzát olvasta fel s néhány symfoniáját mutatta be. Az estély épen olyan érdekes s épen olyan unalmas volt, mint a többi estélyek és hangversenyek. A sűrű padsorokban ülő közönség müértő arczczal hallgatta végig mind a kettőt, de tapsaiból s éljeneiből kiérthette mindenki, hogy inkább örül a hangverseny után következő közvacsorának, mint az ezt megelőző műélvezetnek. A zongora búrjainak zengését csakhamar a kések és a villák zörgése váltotta fel s a pálmafákkal és déli növényekkel díszített terem hosszú asztalai körül ülő társaság minden tagja, vagy a tányérba szögezte szemét, vagy a pohárba nyomult orrával. Szép szomszédnőm épen nem vala szép s a szentirás ama szavaihoz: „ A te beszéded legyen: igen, igen és nem, nem* nagyon is szigorúan ragaszkodott. Miután minden elmésségemet kimentettem s a társalgás fonalát mégsem sikerült felfedeznem, a levegőt kezdtem bámulni s tekintetem a csillár arabeszk szerű ágain futott fel egész a tetőig s ott? . . . Mi az, a csillag aranyos koronája körül? Mintha valami mozogna. Mintha valami rózsaszínű fátyol húzódnék az ablaktól a terem közepe felé s a fátyolon túl mintha a hajnalpir ragyogását látnám! Oh most már világosan látom, egy uszályos atlaszruha s a ruhából egy gyönyörű, egy kedves női arcz mosolyog édesen alá. A légies alak egy könnyed röppenéssel ott terem a csilláron, ráül a karjára, uszályával szemérmesen elfedi lábacskáit s mintha régi ismerőse volnék, bizalmasan int felém és üdvözlése — *) A „Képes Családi Lapok“ f. é. 16-ik számából. A szerző fölkéréséro. kimondhatatlan kéjjel árasztja el szivemet. De hát Istenem, a társaság közül csak én látom öt egyedül ? Körültekintek — s meggyőződöm, hogy eddig senki sem vette észre. Egy műkedvelő hölgy közkívánatra érzelemmel s lelkesedéssel énekli szép magyar dalainkat s a társaság? ... Hogyan? Az előbbi társaság ez? Mindenki felugrál, tapsol, éljenez, örül, az énekesnőt üdvözli, kaczag s élezel, szomszédnöm poharamhoz koczintja poharát, jóizüt nevet, arczom bámuló kifejezésén, szemei fénylenek, fogai valóságos gyöngyök, ajkai, tekintete, a mi- [ dőn pajkosan hátraveti fejét — a szó szó- [ ros értelmében fejembe kergetik a vért. Ilyen szép nőt még nem is láttam, szenvedélyesen ajkaimhoz szorítom hófehér kezét és . . . a többiekkel együtt őrjöngve járom a csárdást. Az én hölgyem valóságos tündér, egy egész boldogságot viszek a hegedű varázs hangjai mellett a karjaim közt; szellem. szépség és üdv minden köröttem. Vájjon mi idézte elő e változást? Talán a csilláron ülő tündér? Ah, örömömben egészen megfeledkeztem róla! II. Az Íróasztalom mellett ültem máskor. Tiszta papiros feküdt előttem s néhány sor Írás feketéllett rajta. Egy elbeszélés kezdete vala — melynek vázlatát már rég kidolgoztam fejemben. Ablakom nyitva volt, az akáczfa pazaron lehelte illatát otthonos szobámba s fejem fölött szerelmes kanári pár csicsergett kedvesen. A ragyogó nap fényes sugárszalagokat rajzolt a kert talajára s a lombok részein át a Duna csendes tükrének kék színe mosolyga felém. Az ifjú nyár, az üde lég szárnyakat kölcsönöztek gondolataimnak: toliam nyilsebességgelhaladt j a papiros sima felületén; elbeszélésem alakjai bizalmasan vettek körül s a legkedélyesebben társalogtak egymással. Egyszerre olyan érzelem fogott el, mintha nem tudnám kellő gyorsasággal leírni azt, amit valaki lágy hangon súg a fülembe. Izgatottan tekintek körül s ime ott ... a kandalló párkányon, ott ül ismét az a' titokzatos lény, akit a Mozárt estélyen a csilláron láttam először. Ábrándos szemei mintha benső világába tekintének, mitsem törődnek a környezettel; parányi kezei a nap heve által mozgásba hozott porszemecskékkel labdáznak s észre sem veszi, mily vágyó szemekkel nézem kedves alakját, sőt még arról sem vesz tudomást, hogy az ablaktablákat beteszem s csendesen felemelkedve lábujhe- gyen az ajtóhoz lopódzom és bezárom. Ab, mégis, a zárban forduló kulcszörgésre fölemelte szemeit s csodálkozva, de egyszersmind kárörvendve tekint reám. — Nos, uram? kérdi, kezeit mellén keresztbe téve, a legközönyösebb és elfogulatlanabb haugon. — Kedves nagysád! kezdém nem minden zavar nélkül, ma másodszor van önhöz csodálatos módon szerencsém s miután — név- jegyem az ajtón lévén kiragasztva — ön bizonyára tudni fogja ki vagyok, megbocsát, ha a kíváncsiság engem is gyötör s tudni szeretném . . . — Soha se kérdezzél, ki vagyok, honnan jövök s kitől származom! monda közbekiáltva s az ujjával tréfásan megfenyegetve. — Áh, vagy úgy! Ismerjük Lohengrin meséjét!? Nem adok rá semmit. A szép lovag akkor is elhagyta volna valószínűleg Elzát, ha egyátalában nem kérdezősködik. — Aggodalmak szülője a — kutatás, foly- tatá egy kissé komolyan. — Nincs bennem félsz! Lehet hogy illetlen dolog azon hölgygyei szemben, ki egy szegény irót kegyes volt szerény szobájában meglátogatni, a vizsgáló biró szerepét játszani. de megjelenése s eltűnése múltkor oly sajátságos, oly rejtélyes; egész lénye oly légies, hogy . . . — Minden áron s talán még akkor is tudni akarod, ki vagyok ha tudtodra adom, hogy az esetben többé nem látsz?! — A mint látod, még személyes szabadságod ellen is merényletet követtem el. \ I — Nos tehát, balga te, tudd meg, hogy reám nézve nem létezik sem zár, sem bilincs, sem parancs, seui könyörgés, mert én — a Hangulat vagyok! A „Hangulat!“ E szó villámcsapásként hatott rám. Abban a pillanatban tisztában valék helyzetemmel s tudtam, hogy védangyalomat, nem, istennőmet, a ki nélkül üres és színtelen az élet, hatástalan a művészet, kiűztem szentélyemből. Itt nincs remény a bocsánatra, üssze- roskadtasn az önvád súlya alatt. 0 megmozdult. — Oh kegyes istennő! rebegém összetett kezekkel, halgass meg, mielőtt elhagysz. Nem magamért, hanem a felebaráti szeretet s a tudvágy nevében esengem, mondd meg, létezik-e a fold kerekségén valami, a mivel Téged vissza lehet esengeni ? — Nem létezik semmi! válaszolá ő ridegen. Nem tagadom, hogy a leányka igéző mosolya, a lelkesedő ifjú szemének villáma, a templom karénekének visszhangja, a bokrok lakóinak suttogása, a nap előtt haladó rózsaszínű hajnali felhő, a középkor mohos, folyondáros erkélyei, a harangok összhangja, a szabadság magasan lengő zászlója, a habzó, sziporkázó pezsgöpohár, a csatadal s a gyászinduló, a szép nő hajába tűzött rózsa, az árva kakukszó s a lombokat gyöngéden ringató szellő: nagyon kellemesen hatnak reám, de ne hidd, hogy mindezek s ezer egyéb dolgok csalhatatlan büvszerek, a melyeknek engedelmeskednem kellene. En akkor jövök, a midőn kedvem tellik és akkor távozom, a midőn nekem tetszik. Es most, Isten veled ! Kutass utánam, ha tetszik, avagy tanulj meg nélkülözni! Az ablak feltárult magától, ő — ellebegett! III. Három évig vágyódtam utána ; bárom évig kerestem nyomát — eredménytelenül. Müveim töredékek valának, a valódi szenvedély hangját nem bírtam többé eltalálni, a lelkesedés üres bordóként kongott bőseimből. Száz tervet, száz mesét szőttem s ugyanannyit sem-
