Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-02-15 / 7. szám

Szombat, február 15.

Veszprém, 1$CJ0.

X. évfolyam 7.szám.

(egjelon minden szombaton. — A lap ára : Egész érvre 6 fi t; negyedévre 1 frt 50 kr.; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések p atitsora 6 kr ; nyilt. ér petit tere 20 kr., 30 ár., kinest ir illeték.— A hirlap iroiája: .Pa ö i“-intézet Veszprém (v ro .ház-tér

Mit várunk a jövő iparosaitól.

Veszprém február 14.

Hazai iparunk fejlesztése körül minién irányban oly lelkes buzgalommal találkozunk, hogy most már alapos reménynyel nézünk iparunk jövője felé, iabár az Ígéret földe még messze van.

f

Atalában. ez ideig is — bár lépés- röl-lépésre történik csak a haladás — határozottan ellehet mondani, hogy iparunk fokozatos fejlődésében mindegyre közeledik azon buladottsági fokhoz, melyet az európai nagy iparversenyben hazánk és nemzetünk érdekében előbb vagy utóbb, de okvetlenül el kell érnie.

Látjuk a verejtékkel járó haladást: látjuk magasabb helyről azon elvitat- hatlan törekvést, melylyel iparunk emelkedése czéljából minden extensiv és intensiv tényező kellő méltatásban részesittetni szándékoltatik. Látjuk az illetékes helyről annak elismerését, hogy hazánk anyagi existeotiája szerves összefüggésben van iparunk jövőjével. Látjuk mindenfelől annak belátását, hogy nemzeti létvirágzásunk uagyban a jövő iparosaitól függ.

Epen azért élénk figyelmünk tárgyát képezi, hogy a fiatal iparos-nemzedék mostani fejlődésében nyujt-e, és minő garancziát ? a hozzá fűzött várakozást illetőleg.

Az ipar lendületével belátta mindenki, hogy az európai versenyben csak is az esetben biztosittatik számunkra a bennünket méltán megillető hely, ha műveltebb, a külföld iparosaival lépést tartani tudó iparosaink lesznek,

E tekintetben pedig nálunk óriási volt a hézag. Még most is elég nagy.

Ez állapot ama szerencsétlen s jó részben még most is uralkodó felfogásban gyökerezik, hogy nálunk az iparos pályára a szülők (még az iparos szülőket sem véve ki) csak ama gyermekeket szánják és bocsájtják, kik a i tanulásra, a tudományos pályára úgy t szólván képtelennek mutatkoznak. Az , ilyen gyermekekkel aztán elvégeztetnek egy-két elemi osztályt, legfölebb egy vagy két közép iskolai osztályt és úgy adják oda iparos tanulónak. Menjen : boldogítsa, fejlessze a hazai ipart.

Ennek a nemzeti érdekek szempontjából mindenesetre nagyon veszedelmes és kárhoztatandó felfogásnak kell tulajdonítanunk első sorban azt, hogy az állam által épen az iparos osztálynak kellő művetlségi tokra emelése I

czéljából felállított polgári iskolák kellő felkarolásában és méltatásában ez ideig nem részesültek. Pedig minden elfogulatlanul gondolkodó egyénnek be kell látnia, hogy annyi ismeretre, mennyit a jjolgári-iskolának legalább négy osztálya nyújt, minden a kor színvonalán álló iparosnak szüksége volna. Annyi ismeret nélkül nem haladhat, elzüllik, elvész, vagy csak tengődni fog a lázas ipari versenyben.

Az a felfogás már nagyon lejárt, hogy a ki nem bir tanulni, a kinek szánalmasan gyenge adagban jutott a Szt.-Lélek adagjából, az legyen iparos. Ott szűk elmével, üres fővel is megélhet. Hát hiszen megtörténik, hogy megél, csakhogy ez még nem elég az üdvösségre.

Az iparos osztály egyeseitől s ösz- szességétől ma már többet vár a baza, a nemzet. Elvárja ma már azt, hogy minden iparosban legyen akkora műveltség, tanultság, hogy a világ iparmozzanatait, az általános ipari mozgalmakat figyelemmel tudja és birja kisérni, azokat megbirja Ítélni s az igy alkototott Ítélet alapján bizonyos álláspontot képes legyen elfogadni, bizonyos irányt tudjon követni az ipari politikában. Csak igy vehet részt az általános ipari versenyben.

No hát, ha figyelemmel kisérjük iparos osztályunk fiataljait, akkor szomorúan bár, de be kell ismernünk, hogy annak az álláspontnak az elérése, mit a nemzet az iparos osztálytól vár, még éppenséggel nincs a közel jövőben.

Pedig növendék-iparosaink nem hivatkozhatnak ^az öregekre, akik szintén nem emelkedtek ilyen színvonalra. Netn hivatkozhatnak, nem utalhatnak rájuk azért, mert azok a már említett uralkodó felfogás áldozatául tekinthetők. Ha tán nekik annyi kedvező körülmény nyujtatott volna, mint a mostani iparos növendékeknek, egészen más fokán állnak vala a haladottságnak. Hisz igy is találkozunk akárhány derék iparossal, kik önképezte egyénekül igen tisztességes műveltségi fokot értek el. Hátha még oly kínálkozó alkalmuk volt >.olna a tanulásra, mint a most serdülő nemzedéknek!

Most, ami igaz, a város (nem kiméivé a tetemes kölséget!) az iparos növendékek számára külön iskolát tart fenn.

És mégis a városnak emez áldozat- készsége (mit különben a hazai ipar érdekében okvetlenül meg kellett hoznia) éppen azoknál tajál idegenkedésre, akiknek egyéni érdekével az szoros kapcsolatban áll. Azt tapasztaljuk, hogy az iparos-növendékek az iparos iskolát hanyagul látogatják, hogy majdnem brachiummal kell a növendékeket tanulásra kényszeríteni. Azt tapasztaljuk, hogy (tisztesség adassék a kivételnek!) sok iparos maga sem igen viseli szivén: vájjon tanulója látogatja-e szorgalmasan az iskolát vagy sem!

Sajnos dolog ez a negligenczia nagyon!

Lássák be iparosaink, lássák be iparosnövendékeink is egyszer már általában, kivétel nélkül, hogy a haza és nemzet érdekében is, a saját érdekükben is haladniok, tanulniok kell. Lássák be, hogy a jövő iparosainak kezébe oly missió van letéve, mit meg nem érteni: súlyos bazafiui mulasztást : és megértve, betöltetlenül hagyni: a haza és a nemzet tetemes megkárosítása.

Gazdatisztekről a gazdatiszteknek.

A gazdatiszti osztály mind mennyiségileg, mind pedig társadalmi állását tekintve ig en tekintélyes állást foglalhatna el s hogy nem foglal el, annak tényleg a gazdatisztek az okai, mert az összetartás érzete a legcsekélyebb mérvben sincs meg bennük.

Ma minden osztály egyesül, hogy egy compact egészet alkosson, hogy közösen képviseljék érdekeiket, belügyeiket — s hogy kifelé is, mint egy együttes nagytársulat jobban imponáljanak s hogy közös bajaikat közös erővel hárítsák el. Van ma már ily társulatuk, egyesületük a tanítóknak, jegyzőknek, ügyvédeknek, sőt ma már némelyek az orvosi kamarák felállítását is javasolják; de nemcsak a szellemi téren munkálkodók egyesülnek, hogy érdekeikért vállvetve dolgozzanak, hanem a munka, a kereskedelem, az ipar emberei is egyesülnek nem ugyan azért, hogy a régmúlt idők czéhrendszerét, kasztszellemét felelevenítsék, hanem azon modern felfogásból kiindulva! közös bajt közös erővel kell leküzdeni.

De különben ily egyesületek társnlatok tendencziája. iránya, igen igen sokfélés változatos lehet, — egyiké ez, a másiké amaz, de az alapeszme mindenkor egy — tudniillik, mely a közös erővel való munkálkodást föléje helyezi egyesek törekvéseinek. És most, midőn eddig eljutottam volna, felteszem azt a kérdést, vájjon az a hatalmas, nagy osztály, a gazdatiszti osztály miért nem egyesül, miért nem tömörül, — vagy tán a

gazdatiszti osztály oly igen szerencsés, hogy e téren s ezeknél tennivaló nincs semmi?

Dehogy nincs, de sőt sok is van nagyon! A sok közül kirántok egynéhányat s felsorolom ; igy például a qualifikáczió kérdése, a nyugdij-kérdés, a szolgálati szabályzat kérdése, hisz ezek mind actuális dolgok — csakhogy ép azok, akiknek ezen dolgok érdekükben keltenék, hogy álljon s hogy törődjenek vele, ép azok nem törődnek vele.

Vegyük az elsőt, a qualifikátió kérdését, ez egy idő óta kisért a szaklapokban, fel- felbukik. bog}' aztán megint aunál jobban legyen feledve.

Sajnos, némelyek ezt a kérdést a tulajdonjog megsértésével hozzák kapcsolatba. Ezek tule'rzékcnyek s épen nincs igazuk, mert ha az erdészeti pályán megkívánj ák a qualifikátiót, nem tudom miért ne lehetne azt megkívánni a gazdasági pályán, midőn ez fontosság dolgában nem áll amannak háta mögött, de végre is ma megkívánják minden pályán a qualifikátiót.

Mert vagy, vagy! Vagy meg lehet gyakorlatilag szerezni a gazdasági ismereteket J s ez esetben nem szükségesek a gazdasági fő és középtanodák ; vagy pedig nem lehet megszerezni gyakorlatban azokat az ismereteket, amelyeket a mai modern viszonyok a gazdatiszttől követelnek s akkor pedig nagyon is szükségessek. Ami különben azt illeti, lehetne valaki kitűnő orvos, vagy jó ügyvéd, jeles tanító, jegyző vagy bármi is — idővel hosszabb gyakorlat által s önképzés folytán, anélkül, hogy az illető szakiskolákat látogatta volna — de mindazáltal a tenntemlitett pályák bármelyikénél az j oklevelet megkívánják.

Epugy valaki lehet igen kitűnő gazda, anélkül, hogy valaha az akadémiának csak a táját is látta volna, viszont vau jeles j végzettségű okleveles gazda és a gyakorlat terén silány eredményeket tud felmutatni, de ezen esetek kérem nem olyanok, hogy irányadók lehetnének.

Nem akarom megbáutani éaa múlt hagyó- ( mányait ; igen sok régi jó gazdatisztünk 1 van, kik bizony gazdasági iskolát sok’ se láttak belül, — tán csak kívülről, — hisz j főleg a gazdasági pálya az, amely a gyakorlati kiképzést megkívánja — de e mellett kérem igenis kell, szükséges ma már azon ismeret is, — amit csak szakiskolában j lehet elsajátítani.

A qualifikátió kérdésével elérnénk azt, j hogy az a sok selejtes elem a gazdatiszti pályáról ki lenne küszöbölve. Hisz ki máshol boldogulni nem tud, erre a pályára veti a fejét, „ispánnak csak jó lesz*. Bukott kereskedő, elcsapott ügynök, kicsapott diák, urának kedvében járt komornyik, inas, a Kobi gyerek a városból, bol Adolf Bleinél ;

I volt magtáros, egyszer csak mint kasznár ur szerepel Tücsökdombon, stb slb.

; Ha már vau gazdasági akadémiánk, gazd.

középiskoláink, az ott végzett fiatal embe- j rek jövőjét tegyük biztossá azáltal, hogy ! állást s tisztességes kenyérkeresetet biztosit- j sunk nekik. S ez az óhaj kérem egyáltalá- i ban nem ütközik semmiféle jogsértésbe, mert azt ki lehetne mondani törvényhozásilag,. hogy legkevesebb 2000 holdas birtokon tanult s végzett gazdászt kell alkalmazni.

S ez a kérdés annyiban bir nemzetgazdasági fontossággal is, mert hisz mezőgazdasági állam vagyunk, s a sikeres s jó gazdálkodástól függ az ország jövője s boldogsága.

De szellőztessük a nyugdíj-kérdést; itt egyedül és csakis egyedül a gazdatiszti osztály a hibás, s vádolható joggal indolentiával. Mert végre is, hogy rajtunk a főurak, a nagybirtokosok, vagy hogy az állam, vagy tudom is éu ki segéljen, az nevetséges. Segíts magadon és az Isten is megsegít, mondja egy közmondás. Hisz igaz, hogy van egy nyugdíj egyesületünk már több év óta, de az oly nyomorult pártolásban részesül a gazdatiszti osztály részéről, s oly kevés az alapja, oly csekélyek eszközei, hogy mint ilyen figyelembe egyáltalában nem jöhet. De hát miért nem tagja minden gazdatiszt ? S úgy hiszem, itt eredményt csak úgy lehetne elérni, ha minden gazdatiszt és gazdatisztet tartó földbirtokos küteleztet- nék, hogy tagja legyen és hogy bizonyos meghatározott évdijat — a gazdatiszt fizetéséhez képest, a birtokos pedig birtok- nagyságához képest — fizessen. S én igen hiszem, hogy a nagybirtokos osztály látva kemoly akaratunkat, hogy magunkon segíteni akarunk, készségesen támogatna ebbeli törekvéseinkben. Mert végre is, ha annak a gazdatisztnek a jövőtől és az öregségétől félnie nem kell, hogy miut öreg koldus kelljen nyakaba venni a nagy világot és’ a koldusbotot, — bizonyára az a megnyugvás, a jövőjében való- bizodalom, megsokszorozza energiáját, törekvését s szorgalmát. Mert bizony, hogy a gazdatiszt a mai viszonyok közt, tisztességesen megéljen, gyermekeit neveltethesse, épen nem lebet kívánni tőle azt, az s egyáltalában nem lehet, hogy öreg napjaira annyi vagyont tudjon szerezni, a miből gond nélkül megélhet.

Igen kérem, a nyugdij-kérdés ügyében is nekünk kellenék mozgolódni, és csak azután belevinni a földbirtokos osztályt, mert hogy az kezdeményezzen miértünk, ezt természetes, tenni nem fogja.

Végül, még a miről megemlékezni akarok: a gazdatiszti szolgálati szabályzat kérdése, félfogadás s elbocsátás; hisz ezt nem szabályozza semmi. Égy kategóriában állunk, sokszor még rosszabb viszonyok közt, mint

Vallomás.

A hogy én szeretlek,

Úgy sohsem szerettem;

Nem győzött igy soha Szerelem felettem!

Szeretlek tégedet Igaz, tiszta szívvel,

Lángoló hűségű Szerető szivemmel.

Szerelmem hatalmas,

Mi sem győz felette. Megszerettelek én Egyszer s mindörökre.

BÍRÓ ISTVÁN.-A-t3a.letei-estél3r.

— Eredeti tárcza. —

Karácson Géza, aki joggal jár az athleta- estély óta olyan büszkén, mái előre kikérte magának, hogy ne Írjam esetleg bálnak a tornaegylet estélyét, mivel már alapjában minden czéluk az volt, hogy egy sikerült mulatságot s ne toilette kiállítást rendezzenek.

Szükségesnek tartottam ezt előre bocsátani mivel akik jelen voltak, azzal a boldog tudattal távoztak haza a reggeli órákban, hogy bálban voltak, akik pedig nem voltak

jelen, azok azért maradtak otthon, mert m á r nem akartak bálba menni, vagy még nem mertek bálba menni.

Pedig csalódtak mindannyian. Estély volt ez a szó szoros és jókedvű kifejezésével, Fény, csíny és jókedv volt quantum satis, de pazarság, toilette verseny, az hiányzott — igen helyesen. A sport emberek szeretik a fesztelenséget, hát azért nem bált, hanem estélyt rendeztek.

A rendezőbizottság elnöke : Karácson Géza egy hétig lótott-futott az elérendő siker érdekében. Tízszer tartott haditanácsot Auer-diszitővel, legalább háromszor összeveszett a Verner szálloda tulajdonossal, persze csak úgy jókedvűen, és legalább egy héten hatszor nem tudott aludni, úgy főtt a gond agyában.

És a tornaegylet, melyről azt hitték volt az emberek, hogy gyermekkorát éli; rendezett egy olyan estélyt, mely megerősödött izmokról tett tanubizony iágot. Az eszme sok intelligens elemet vonzott a Korona felsimi- tott padlózatára és mégtöbb kedves emlékkel szaporította a sok kedves gondjait.

A rendezőbizottság mindenek felett meg lehet elégedve a sikerrel,

Az első és igen említésre méltó vívmánya volt az egyletnek a koronái folyosó elreke- szitése, ami csak az ö közbenjárásukra készült el. Istenkém, mennyi fiatal menyecske volt inár áldozata a folyosón való meghűlésnek. És ez a jövőben nem történhetik meg. Nem érdem-e ez? Amit nem lehet hálálkodó tárczacz’kkel sem kellőképen méltatni aminek fontosságát csak szerető és hü fiatal férjek tudják eléggé mérlegelni.

A bebiztosított folyosóról a fényesen díszített estély-terem lepte meg a belépőt. Annyi kedves kis lányt, annyi fiatal menyecskét és megelégedett mamát még nem

láttunk együtt egy hamarjában — és mi tagadás — mindannyian kitünően mulattak.

Jókedvűen folyt a táncz reggelig, legyalult „felújított* padozaton. Az egylet elnöke Pongrácz Jenő nyitotta meg az athleták tánezsorát s a mulattatáson kívül illatos ibolyacsokrokkal is kedveskedett a jelenvolt szépeknek. De a rendezőbizottság sem volt figyelmetlen, mert viszonzásul szép virágcsokrokkal kedveskedtek az elnöknőknek.

A terem díszítése mindenekfelett ízléses volt. A falakat nagy tükrök, körözve apró paizsokkal és kék-fehér satin drapériával, disziték, melyek az egylet színét képviselik.

A háttér benyílójában pompás virágnövények díszítése övezte a fotelokban ülő mamákat, akik nem győztek eleget gratulálni a siker dicsőségében úszó rendezőségnek.

Az első négyest 50 pár tánczolta.

A sikerült estélyen jelen voltak: •

Ányos Tivadarné, Bartha Józsefné. Bohu- niczky Antalné, Brenner Lőrinczné, Far- bowszky Ferenczné, Fekete Károlyné, Fodor Mihályné, Gergely Józsefné, Kadelburger Emilné, Kaiser Lajosné, Kerényi Károlyné, Kenessey Móricznó, Kerkápoly Tivadarné, Kiss Istvánná, ifj. Kiss Istvánná, Köves Edénó, K öves Béláné, Krausz J izsefné, Leva- ticb K.-né, Márton Gy.-né, Müller M.-né, Pongrácz J.-né Pottyondy K.-né, Rainprecht A.-né, Rivész Alajosáé. Rosenberg Jenöné, Stein- ecker Istvánná, Szalay Ferenczné, ifj. Szeme- rey Jánosné, Tbeindl Alajosné, Tulok Ernőné, Tuszkau Valdemárné, Vizner Jánosáé, Weisz Izidorné és Zomba th István né urhölgyek.

Ányos Alis, Babolchay Mariska, Babay nővérek, Back Adel, BoLuniczky Annika, Bohuniczky Matild, Brenner Ilona, Csonka nővérek, Farbovszky nővérek, Fekete IlonaGergely Anna, Huszár Vilma, Jenöfy Margit Kaiser Olga, Kerkápoly Jolán, Kenessey Berta, Kiss Gizella. Lamperth Margit, Márton Málvin, Mészöly Róza, Pongrácz Emma, Rainprecht Lujza, Révész nővérek, Szilágyi Mariska, Schultheisz Jolán, Theindl Matild, Vizner Ilona és Zombat Gábris kisasszonyok.

Még egyszer a rátitiak,

Ha már rá jár szegényekre a rúd, én se legyek különb ember a „Zalamegye* múltkori számában irt tárcza szellemes írójánál. Megtoldom uehánnyal a jóizü kolera fogást.

Ha uem is lesznek az általam elmondandó adomák egész újak, de lesz közte mindenesetre egynéhány, mely nem oly közszájon forgó mint a „templom tornyának lelegelte- tése“, a „templom tovább tolása borsóval“, „a rátóti kérvény“, (mely szerint megke- gyelmezést kér a rablógyilkos helység kovácsnak. érvelve azzal, hogy egy kovácsuk van és két szabójuk, inkább egyik szabót akasz- szák fel helyette); vagy éppen a „keresztbe vitt lajtorja*.

Egyébként a magamfajta régésznek, már régi adomát is szabad elmondani, senki sem veheti tőlem rossz néven. Hol is kezdjem tehát?

Herczeg Eszterházy keresztül utazandó- ban volt Rátóton. Meg volt rökönyödve a helység érdemes bírája, hogy miként adják meg a tisztességet rangjához illően, annál inkább, mert benn van a rémületet hozó levélben, hogy ő excellenciája a helység házában fóg leszállni némely kegy-uri teendők személyes elintézése végett. Nyomban

útnak is indította a fürge lábú kis bírót, hogy sürgősen hívja össze a helység elöljáróit fontos tanác<kozmányra, a másik kis bírót pedig átléptette a zsidóhoz, hogy hozzon abban a zöld ezéhkorsóban abból a 24 krajczárosból, mely megnyitja az érdemes elöljáróknak tanácsot osztó száját A kupak tanács együtt volt, körben járt a kancsó; útját végezve, még egyet húz belőle s biró uram megtörölve száját ingujjába, előadja a nap eseményeit megtoldva azon indítványával, hogy nagyobb ünnepélyesség okáért jó volna a helység házának szobáját kimeszel- tetni. Lön erre nagy elszürnyüküdés! Iparkodtak a tanácsbeliek mindenféle gazdálkodási szempontból a bírót merész szándékától elterelni. Nem lehetett, erősen védte magát Végre feláll egyik a helység véneiből, a neheztelés hangján szólva, megrójja a bírót, kinek kötelességében állna a reá bízottat megőrizni és még ily indítványt mer tenni. Ha a helység szobája kimeszeltetik, ez által a szoba kisebb lesz, úgy is alig férünk el benne, ami pedig fő: a helység-szoba területe megcsonkittatnék. A hatalmas érv győzött s a biró vesztesége szégyen érzetében megadással ült le, de hirtelen egy gondolata támadt melylyel ellenfelét is legyőzheti és mellette egy régi vágya is teljesülhet „Szót leérek* szófiait fel ismét. „Belátom az előttem szóló tanácsos állításának igazságát, de lehet azon is segíteni. Meszeltes- sük ki a helységházát kívülről is, igy a mennyit belül vészit, kívülről annyi területet nyer, igy épségben marad a helységház területe. Az indítvány győzött, a tanács beadta derekát és elrendeltetett a községház kiuieszefietése.

Tekeuyős-békát fogtak a rátótiak, vékával borították le a csodaszörnyet, mig egyik közülök megjelenti a bírónak. „Biró uram fogtunk valamit* hangzik a jeleutes. Ugyan