Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-11-22 / 48. szám

Veszprémi Független Hírlap,

— Eljegyzés. Gömbös Károly, kir. posta- és távírda segédtiszt eljegyezte városunk egyik szellemdus szépségét : Galamb Margit kisasszonyt.

— Meghívó. A megyei községi és körjegyzők egylete f. évi nov.. hó

30- án d. e. 9 ómkor Veszprémben, a megyeház kistermében rendes évi közgyűlését tartja, melyre a meghívók már szétküldettek. — A gyűlés tárgyai: 1-ször. Elnöki jelentés 2-szor. A megyei alispán ur ő nagyságának 9866/1890. számú megkeresése folytán a jegyzői szigorló bizottságba két rendes és egy póttaguak leendő beválasztása. 3-szor. Vágó Ferencz K. p. volt főjegyző siremlékének közadakozás utján leendő felállítása. 4-szer. Egyleti elnök, mint küldöttségi tagnak jelentése, belügyminiszter ur ő

\ nagyméltóságának átadott emlékirat tárgyában. 5-ször. A zirczi járás jegyzői egyletének indítványa jegyző- í segéd alkalmazása tárgyában. 6-szor. ; Több rendbeli indítványok. S c b i l 1 János, elnök.

— Iparosok érdempályázata. Az

1 országos iparegyesület az iparosok buzdítása és az ipar előmozdítása körül szerzett érdemeik elismerése czél- | jából elhatározta, hogy kiválóbb hazai t iparosok részére több érmet fog kiadni és ez érmek elnyeréséért pályázatot hirdet. Az érmek négy osztályba vannak sorozva. Az I. oszt. diszérmet azon iparosok kapják, akik gyakorlati működésük által az ipar előmenetelét ' idézték elő, például valami hazánkban ; eddig nem űzött iparág meghonosi- ; tása, vagy valami feltalálás által. — A Il-ik osztályú érmet kapják az oly iparosok, a kik a rendszeresen müveit I iparban (kézművesség) ipari jelességük ! által kitűnnek. Ezen érem két tokos' zatban, ezüstben és bronzban adatik ki. — A III-ad osztályú diszéremre azon iparosok tarthatnak jogot, akik a kor igényeinek és a külfölddel való I versenyképesség feltételeinek megfelelő ipartelepet (gyár, műhely) hoznak létre s annak helyes vezetése által í versenyezni képesek. Ezt az érmet is két fokozatban, t. i. ezüstben és bronzban adják ki. — Végül a IV-ik osztályú diszérmet azon iparosoknak adják, akik iparukat művészeti irányban fejlesztik ki, és e tekintetben figyelemre méltó sikert képesek felmutatni. — Az érmekre, melyeket a szakosztályok ajánlatára az igazgatóság Ítél meg, pályázhat minden Magyarországban lakó, illetőleg Magyarországban iparteleppel biró iparos. A pályázat az igazgatósághoz 1890. évi deczember

31- ig nyújtandó be s az érmek ünnepélyes kiosztása a rákövetkező legközelebbi közgyűlésen megy végbe.

— Dominó-verseny. A kedélyességéről ismert Heller Gusztinak, aki már annyi életrevaló ötletet valósított meg, most az az ideája támadt, hogy dominóversenyt rendez minden kedden a Penitsek- féle kávéházban. Ha van biczikli-, tri- czikli-, orr-, úszó-, sakk-, káposztatiprás- és egyébb verseny, miért ne lehetne dominóverseny is! Így gondolkodott Heller és megteremtette a dominó-versenyt. A flegmatikus dominózók már meg is kezdték múlt kedden a játékot s minden hét keddjén folytatják. Három pompás jutalomdij van kitűzve. Az első dijat, két szép hölgyet {de csak rámában) az nyer, aki egy óra alatt tízszer lesz dominó.

— Menekülés a halálba. Cseh- Bánya községben e hó 20-án szen- zácziós öngyilkosság történt, A városunkban is ismert F is c h e r Izrael kereskedő, legutóbb pedig Baron Jakab pápai fakereskedő üzletvezetője egy revolverrel főbe lőtte magát. A szerencsétlen ember valamikor jó módban volt, de utóbb egymás után érték a csapások, s végre valóságos nyomorba jutott. E hó 20-án 60 frtos követelés miatt épen árverést tartottak volna meg, mikor Fischer öngyilkossá lett. Áldott állapotban levő özvegyet és hét neveletlen gyermeket hagyott hátra.

— Angolna a Balatonban és a ve- lenczei tóban. Herman Ottó írja a „Természettudományi Közlöny“-ben : Közönségesen ismert tény, hogy a természetes rend szerint az ángolna abból a folyóhálózatból, amely a Fekete-tengerbe szakad, igy a mondott tengerből magából is hiányzik s magyar földön csupán a Keleti tenger medenczéjéhez tartozó Poprád folyóban fordulhatott elő. A vizek összefüggésénél s annál a körülménynél

Veszprém, 1890.

fogva, hogy e halfaj az u. n. tengerjárók közé tartozik, tehát a sós- és édesvizet egyaránt lakja, a legnagyobb ritkaságok közé tartozott, ha egy-egy darab belékerült a Fekete-tengerbe, innen Pedig a Dunába is elvetődött. Tudományosan csak négy esetről van tudomásunk; az egyiket följegyezte Heckel Mohácsról, a másodikat Petényi Komáromból, a harmadikat és negyediket én Budapestről és Komá- máromból; máskülönben többször is előfordulhatott, mert sok közhalász felismerhető leírását tudja és tudta és tudja adni. Ezt a természetes viszonyt erősen megbolygatta az emberi tevékenység; az ángolna hovatovább mind sűrűbben jelentkezik a Fekete-tenger medenczéjéhez tartozó folyókban és tóságokban, a menyiben ez utóbbiak az előbbiekker összeköttetésben vannak. A Duna folyórendszerének ángol- nákkal való benépesítését a német- országi halászati egyesület 1881-ben kezdte meg, még pedig a Dunának bajor szakaszán; az ivadékot Comacchió- ból hozatták. Ezek a kísérletek évről- évre ismételtettek s bizonyos tekintetben betetőzésüket 1887-ben nyerték a mikor is a magyar halászati felügyelőség közbejövetelével körülbelül 600,000 darab 8—40 cm. hosszaságu, a Keletitengerből való ivadék bocsáttatott a Dunának Budapest-Galatz közötti szakaszába; még pedig 300,000 darab a a soroksári Dunaágba; kb. 50,000 darab, közte 5000 tejes, (him) Belgrád alatt; végre kb. 10,000 darab csupa kifejlődött tejes Galacz táján. — Látni való, hogy az egyesület helyes törekvése az volt, hogy a betelepített halat ahhoz az elemhez, amelyben szaporít, tudniillik a tengerhez oda kalauzolja, a Duna felsőbb részein való betelepités révén pedig az oda-vissza vándorlást bekezdje s biztosítsa. Azóta az ángolna mind sűrűbben jelentkezik a Dunában; arról azonban, hogy a Fekete-tengerben szaporított s az uj ivadék folyóinkba fölvouult volna, nekem ez ideig nincsen tudomásom, noha ennek az első betelepítéstől számított közel 10 év alatt már be kell következnie. Kiválóan érdekes azonban az hogy az ángolna bejutott a Balatonba, sőt a Velenczei- tóba is. Az előbbibe minden kétség kizárásával, mert a fogott példány kezeimbe került. Utóbbiba pedig Chernél István szerint, a ki a kifogott három példány közül az egyiket látta. A balatoni példányt, egy kb. 80 cm hosszú, tehát kifejlődött és kitűnő húsban levő darabott Márkus Henrik halászatbérlő felügyelete alatt Szárszó táján, tehát a Balaton délkeleti, homokos partrészén fogták ki a halászok f. é. szeptember hó 11-én ; ezt „mint rendkívül kinézésű, ott teljesen ismeretlen halat“ azon frisseségben kaptam meg s beszolgáltattam a Nemzeti Múzeumba. A hal, természetessen, csak a Siócsatornán jöhetett a Duna felől a magyar tengerbe még pedi a Siózsilip rendkívüli akadályán kúszva át, talán kúszva is a mint az ivadék is tenni szokta; a Velenczi tóba erezetek föl- használásával Náudorcsatornán át juthatott be.

— Szándékos emberölés. A veszprémi kir. törvényszék mélts. dr. Laky Kristóf cs. kir. kamarás elnöklete alatt, Takács Lajos és Kail Géza tanácsában (jegyző Sólyomi István) Ítélt az alábbi bűncselekmény fölött: Gróf Esterházy Ferencz uradalmi erdejében Pap József erdőőr cserkészés közben egy vadorzóval találkozott, a ki előle megugrott, mire Pap József üldözőbe vette és reá kiáltott, hogy hiába fut, mert agy is megismerte őt. E kijelentésre az üldözött, név szerint Hanker Ede megállott s mintegy 15 lépésnyi távolságból az erdőőrt lőfegyverével czélba véve, hasba lőtte. Ennek folytán az uradalmi erdőőr életveszélyes sérüléseket szenvedett, mindazonáltal még seblázának beállta előtt képes volt egész határozottsággal kijelenteni, hogy ő Hanker Edét ismerte föl gyilkosában, akinél a gyilkoló fegyver utóbb meg is találtatott. Miután Hanker Ede szándéka, tekintettel a fegyver, mint eszköz veszélyességére és annak használati módjára, kétségtelenül az őt fölismerő Pap József megölésére volt irányozva, habár e szándékát el nem érhette, az a tettes akaratán kívül eső ok által lett csak gátolva. Ezért Hanker Edét a b. kir. törvényszék a btk. 279. §-ba ütköző s a 65. §. szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek, s azért 7 évi fegyházra ítélte el. Ez ellen a királyi ügyész és vádlott is föllebbeztek. A védelmet dr. Berkes Móricz ügyvédjelölt végezte.

— Elfogott rabló. Előző hírlapunkban tettünk már említést, hogy Bello- vits József n.-nyuli illetőségű 17-éves legénykét a p.-gyimóthi utón egy ismeretlen legény botjával leütötte, kését annak hasába szúrta és 7 frt pénz elrablása után kereket oldott. A pápai rendőrségnek három napi szorgos nyomozás után sikerült a rablót kézre- keriteni a gaz-kópét Búzás Kálmán adorjánházi illetőségű itteni szabólegény személyében. Búzás a ki legfe- lebb 18—19 éves még mindent tagadott, tettét nem ismerte be, inig végre letartóztatásának harmadik napján, — mikor a rendőrségnél egyik bizonyítékot a másik után soroltak fel előtte, — megadta magát, beismerte tettét és kijelentette hogy borzasztó elhatározásra az éhség vezette reá. Mint a rendőrség megytudta, Búzás egy lusta, tunya legény, már egy hét óta foglalkozás nélkül volt tettének elkövetése előtt. Most a bíróságnál várja súlyos tettének — következményét.

— Betöréses rablás. Mostanában Pápa vidéken már majd egymást érik a kissebb nagyobb tolvajlások, sőt a múlt kedden este — mint a „Pápai Lapok“ írják — úgy 10 óra körül Farkas József n. gyimóthi lakos házába két ismeretlen gazember behatolt és Farkas Józsefet úgy vágták fejbe, hogy az azonnal összerogyott. Felesége jajgatására a hátulsó szobában lakó leánya is beszaladt apjának ápolására, és mig ezt tévé, a két gazember ennek szobájába ment és egyik a szobában fekvő hét éves fiúnak a szemét fogta be, mig a másik gyufákat gyújtogatott és ennek világánál Farkas József leányának 12 forintját — melyet ugyanaz nap kapott ludakért — az almáriomból elrabolta. Farkas József súlyos fejsebében jelenleg is fekszik. A rablás közvetlen a postahivatal szomszédjában történt.

— A tolvaj biinhődése. Szarka István elzüllött csavargó urfit a b. kir. törvényszék lopás miatt a btk. 333. és 336. §-nak 4-ik pontjába ütköző és a 338. §. szerint minősülő lopás büntette miatt, a 92. §. alkalmazása mellett 9 havi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős lett.

— Hoffenreich fürdőjében az ősztől kezdve egész télen át, esti 8 óráig lehet meleg-fürdő kabinokat váltani. A kabinok s a folyosó fütve vannak.

Rablógyilkosság Veszprémben.

— Saját tudósítónktól. —

Csendben, izgatottság nélkül, de bizonyos belső megdöbbenéssel járt száj- ról-szájra a hir, hogy városunk bűn- krónikája ismét szaporodott egy rejtelmes esettel, mely ép oly homályosnak látszik maradni, minő a pár évvel városunkban történt rablógyilkosság, melynek a város legélénkebb helyén lakó özv. Manovilné esett áldozatul. Nagy erővel indult meg akkor a vizsgálat, de nem lett semmi eredménye sem, mintha él etil terét vágták volna el az egész nyomozásnak, lecsendesült az izgatottság s az eredménytelen jelentéseket belepte az a bizonyos por, mely lerakodik az aktákra s nem szokták onnan soha eltakarítani, ha csak véletlenül magába nem száll egy gonosztevő s meg nem gyónja szörnyű bűnét földi bírái előtt.

Amilyen rejtély fedi a londoni has- felmetszőt, Jack-ot, ép olyan ismeret- len annak a rablógyilkosságnak tettese, aki az özv. Manovilnét eltette az élők sorából s ki tudja, hogy ez az újabb eset, mely most szintén egy özvegyet, hasonló rejtelmességgel gyilkolt meg, nem azonos-e azzal a gonosztevővel, aki az első bűntényt elkövette.

Hisz olyan megfejthetetlen némely bűncselekmény psicliologiai rugója, látunk egy-két bűntényben valami oko- zatos összefüggést, de nem tudjuk elképzelni, hogy mi utalhatta az elvetemült gonosztevőt terve elkövetésére. Egy marad mindkét esetben bizonyos, hogy a gonosztevőnek sikerül homályban maradni és megszabadulni a földi igazságszolgáltatás kezei közül.

A napokban városunkban történt rablógyilkosság részletei a következők:

Özvegy Viedermann Mihályné, született Bedics Erzsébet a pápai ut felé, a szegényház mellett bekerülő Huszár-utczában bírt kis földszinti házzal, melynek utczára nyíló szobáját maga lakta s csendességben élte napjait, szerényen takargatva kis vagyonkáját, hogy ne kelljen életében nélkülöznie.

A napokban az a hir terjedt el az özvegyről, hogy kis földjét eladta a püspöki urodalomnak s a pénzt érte e hő 19-én veszi fel. Az összeg kifizetése elmaradt.

E hó 19-én reggel egy nyugalmazott távirász neje, Tex Jakabné a pékhez ment, miközben elhaladt Vieder- manné háza előtt is. Feltűnt neki, hogy az özvegy szobájának ablakai még a késő reggeli órákban is be vannak függönyözve, mire Texné, aki jó ismeretségben állott az özvegygyei, elhatározta, hogy felkelti, de mivel a pékhez viendő nyers kenyerek voltak nála, a felkeltést visszajöveteléig elhalasztotta.

Mikor a péktől visszatért, az ablak még mindig függönynyel volt borítva.

E pillanatban balsejtelem fogta el s remegve lépett a szobába.

S itt csakugyan megdöbbentő látvány tárult szemei elé.

Az özvegy holtan vérében feküdt, a gyilkosság kétségtelen jeleivel. Feje borzasztó módon összezúzva, a szörnyű koponya hasadásokból véres agyvelő rázkódtatta meg a gyeDge asszony idegzetét.

Elképzelhető iszonyodással rohant ki Texué és a borzasztó felfedezésről értesítette a szomszédokat, mire a rendőrségnek is fülébe jutott a rejtelmes eset.

Fejes Antal rendőrkapitány azonnal a helyszínére ment s mivel a rablógyilkosság jeleit kétségtelenül fenfo- rogni látta, az ügyet saját hatásköréből áttette a központi törvényszékhez, honnan Takács Lajos vizsgálóbíró még ugyanezen napon megjelent a gyilkosság áldozatának lakásán s a külső helyzetről jegyzőkönyvet vett fel s a szükséges törvényszerű zárlatot elrendelte.

A vizsgálóbíró a szobát teljesen felforgatva találta, a ruhaszekrény és az azon levő csészék ide-oda hányva voltak, az ablakban pedig a függöny le volt bocsátva s azonkívül még ágybelivel is betöri aszol va, amiből azt lehet következtetni, hogy az ismeretlen gyilkos világos nappal hajtotta végre szörnyű tettét s azért rekesztette el a nyílásokat, hogy a szerencsétlen özvegy’ segélykiáltásait meg ne hallják a szomszédok.

Az áldozat mellett egy nagyobb kődarab feküdt, melyen vérnyomok láthatók. E kődarabot a vizsgálóbíró gondos őrizete alá vette, mert bizonyosnak tartotta, hogy e kőnek szerepe van a szörnyű tettben.

20-án a törvényszék kiküldötteiként dr. C s o 1 n o k y Ferencz törvényszéki orvos és dr. P e r 1 a k y József városi főorvos megtartották az orvosrendőri bouczolást, mely kétségtelenül konstatálta a gyilkosságot.

A fejen négy koponyahasadás volt észlelhető, melyek a hulla mellett talált két kiló súlyú terméskővel lettek ejtve. Az első ütés már feltétlen halálos volt s azután már elvesztette eszméletét az özvegy.

A gyilkos azonban nem elégedett meg ezzel, hanem még három halálos ütést mért a szegény özvegy koponyájára 8 midőn ily módon már ő is biztosnak vélte a halált s hogy az özvegy életben nem maradhat s árulója nem lehet, hozzáfogott a szoba fel forgatásához, minden ingóságot ösz- sze-vissza hányva, amiből azt lehet következtetni, hogy a gy i 1 k o s a föld árát kereste, de hiába, mert az nem volt az özvegy birtoká ban. Hogy mégis mit rablott el, az eddig még ismeretlen gonosztevő, azt nem tudja senki, mert Viedermanné még legjobb szomszédjainak sem beszélte el soha, hogy mennyi pénze van.

Takács Lajos központi vizsgálóbíró tegnap már megkezdte saját hatásköréből a szigorú vizsgálatot, kihallgatott több szomszédot, de eddig még nem akadt rá arra a fonálra, mely biztosan a gonosztevő nyomára vezethetné.

A rendőrség, amennyiben ami szervezetlen rendőrségünk ezen elnevezést megérdemli, tőle kitelhető módon segélyére van a vizsgálóbírónak, de lapunk zártáig semmi biztos nyomra nem akadtak.

Az eset sok beszédre adott okot városszerte s különösen az özvegyasz- szonyok körében keltett óriási pánikot.

Szombat, nov. 22.

Háromszoros gyilkosság ás öngyilkossági kísérlet.

— Saját tudósítónktól. —

Devecser, nov. 20.

Megdöbbentő családi dráma történt a Devecserhez közel fekvő V e c s e községben. Egy kétségbeesett anya, a brutális férj által iildöztetve, rettenetes tettre határozta el magát, hogy meneküljön az üldöztetések elől és végét szakitsa mindörökre a családi boldogtalanságnak.

Az eset részletei a következők;

Hat esztendővel ezelőtt vezette oltárhoz P a p Lidia csinos hajadont Vecse községben ifjú Dózsa István.

A fiatal házasok házasságuk első éveiben boldogságban éltek egymás mellett, nem zavarta semmi viszálykodás a családi tűzhely áldásos melegét, liánéin az anya és félj boldogságát találta abban a három ártatlan gyermekben, kikkel az ég boldog házasságukat megáldotta.

A féltékenység ördöge, ez a sok boldogságot tönkre silányitó szenvedély, feldúlta a félj lelkét, pedig a falu bizonysága szerint arra semmi oka sem volt. E pillanattól fogva boldogtalanság váltotta fel a boldogság helyét s Dózsáék portája mindennapos czivó- dásnak, viszálykodásnak lön a színhelyévé.

Sokat zokogott az ártatlanul üldözött asszony, könnyeivel áztatva három hónapos leánycsecsemőjét

Sokáig tűrt, szenvedett, de végre is megtört lelkében az anyai szeretet zomáucza és szivében egy végzetes pillanatban a szeretetet a kegyetlenség érzete váltotta fel.

Elhatározta, hogy együtt hal azokkal, akiket szeret, meggyilkolja kis ártatlan gyermekeit, azután utánuk rohan ő is a rettenetes halálba.

S a sok szenvedés által megbomlott agy rémséges tervét nem győzte le az anyai sziv szeretetteljes dobogása.

Azért határozott igy, mert szerette kimondhatatlanul gyermekeit, azokat ő nem hagyhatta a brutális férj gondozására, elvégezte tehát, hogy azoknak is vele kell halmok.

Magához vette tehát két kis fiát, kik közül az egyik öt éves, a másik három esztendős, ölébe fogta 3 hónapos csecsemőjét s megindult a halálos útra.

K i s Dániel vecsei gazda háza előtt megállt, aztán rövid gondolkodás után a ház előtt levő mély kútba belevetette mind a három gyermekét s azután maga is a kútba ugrott.

Kálmán Károly nevű ember észre vette a megrendítő szerenczétlenséget és I) e z s i c s Gábor segítségével azonnal mentéshez fogott s az anyát s öt éves fiát még élve sikerült kimenteniük. A 3 éves kis fiú s a csecsemő azonban a kutban megfulladtak.

A szerencsétlen anya beismerte, hogy gyermekeit és magát szándékosan akarta elveszteni.

A devecseri főszolgabíró ifjú Dózsa Istváunét letartóztatta s a járásbíróság részéről kiküldött vizsgálóbíró a bün- vizsgálatot megindította.