Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-11-22 / 48. szám
Veszprém, 1890. XI. évfolyam. 48. szám. Szombat, nov. 22. m * ^ i vf* * Megjelel, minden szombaton. - A lap ára : egész évre 6 frt ; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. - Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttór petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték.—A hirlap irodája : „Petöa^intézet^Veszprem (városház tér. A dunántúli mozgalom. Budapest, nov. 20. Az évek előtt megindított eszme testté készül válni a „Dunántúli közművelődési egylet“ meg fog alakulni. De jelentősége csak úgy lesz, működése csak akkor ígér eredményt, ha az ország ezen nagy, műveltségben és vagyonban nem utolsó polgárai tömegesen csatlakoznak a megindított mozgalomhoz; ha annak hazafias czéljai elérésére szellemi és anyagi segélyükkel nem fukarkodnak. Néhány nap múlva egybegyülüuk, szervezkedünk, megfogjuk határozni a módokat, eszközöket, amelyekkel kitűzött czélunkat valósíthatni véljük. Feladatunk e tekintetben annyiban köny- nyebb, a mennyiben nem vagyunk úttörők, több hasonczélu egylet áll előttünk, ezeknek eddigi működése menetéből, eredményeiből tanulságot, okulást, sőt útmutatást is meríthetünk mind az eljárás módozatai, mind az eszközök helyes megválasztására nézve. Nagy feladat vár reánk. Századok mulasztását kelletik pótolnunk, még pedig a réginél. Sokkal nehezebb, nap- ról-napra inkább súlyosodé állapotok közepette. Sajátságos jelenség, hogy éppen mi magyarok, államiságunk tizedik századában is még mindig híjában vagyunk a nemzeti egységnek, mely nélkül erős állam nem képzelhető. Európában a magyar volt az első nemzet, melynek államisága teljes condistenciát és oly kikeritést nyert, amely ezer év óta fennáll és lényegesen nem változott. Mig Európának többi népei századok véres küzdelmei után érték el, ki előbb, ki utóbb a politikai állam egységét, mi már századokkal előbb egységes állam valánk. És mégis mi állunk a nemzeti egység tekintetében a körülöttünk alakult államok, nemzetek között az utolsó sorban. Nem követtük a többi nemzetek példáját, kik bizony nem voltak válogatósak az eszközökben, s a kiknek legtöbbjét vér és tűz forrasztotta egy- gyé. A barbárnak csúfolt magyar volt az egyedüli, aki emberségesen bánt mindig a területén lakó egyébb népfajokkal; nem használta a beolvasztásra a múltban egyedül sikeres eszközt: a kényszert és erőszakot. Pedig ezt nemcsak politikai okosság, de az önfentartás kötelessége indokoltabbá tette nálunk, mint bárhol egyébütt. Mint idegen elem ékeltük be magunkat Europa közepébe; úgy voltunk, sőt részben vagyuuk még most is, mint a tenger közepén felmerült szikla, minden oldalról ostromolt az irigység, a gyülölség dühös hulláma. Elseperni ugyan nem bírta, de vájt belé olyan rést, melyet csak nehéz munkával, kitartással, erélyesen alkalmazott erélylyel leszünk képesek kitölteni. Ne engedjük azonban elriasztani a nehézségek által, mindenekelőtt és mindenekfelett ne engedjünk tért a j kishitűségnek, a túlságos óvatosságnak, I mely rendesen nagyon és átlátszó ! alakiságok mögé szereti rejteni a főczélt. Ez pedig sem több, sem kevesebb, de igaz és minden: A magyarosodás terjesztése minden áron minden eszközzel, kivéve a kényszert és erőszakot. Társadalmi czimet, czéget adunk egyletünknek és ez helyes. Mi nem alakulhatunk politikai párttá. Még kevésbé szegődhetünk a létező politikai pártok bármelyikének szolgálatába. De másrészt egy oly egyesületet, mely egy más politikai czél elérésére törekszik és e végre alakul, legyen annak neve, czime bármi, csupán társadalmi szövetkezésnek senki sem fogja tartani; mert bizony ennél sokkal több, és kell is, kogy sokkal több legyen. Igen helyes, hogy első sorban társadalmi utón és eszközökkel kíván czélja elérésére működni. De ne áltassuk magunkat; ma már midőn a hazánkban létező nemzetiségek között az izgatás oly nagy mérveket öltött; midőn nem elszigetelt magukban álló, hanem a szomszéd államok nemzeteivel rokonfajokkal van dolgunk; midőn az izgatások halmas külbefolyások mellett, oly fokra fejlődtek, hogy már a kihívó, támadó fellépések számos jelenségeivel találkozunk, a csupán társadalmi működés elégséges nem lehet. Nem rendelkezik annyi erővel, annyi tekintélylyel, amennyit ily nehéz helyzet követel. Csupán evvel nem szállhatunk szembe a siker reményével, a támadás és a támadók rendelkezésére álló és általuk ritka erélylyel szivósággal tervszerűen alkalmazott eszközökkel. E mellett még a legjobb esetben is a társadalmi működésnek hatása csak lassú, aprón fokozatos sok évek eredménye lehet; lenne akkor is, ha olyan magyarositási védegyletre bírnánk szánni magunkat. Mi azonban nem várhatunk; a helyzet fenyegető állapotában oly eszközökhez kelletik nyúlnunk, melyek gyors hatályos eredményt biztosítanak. Okvetlen szükséges, hogy a társadalom és a politika minden tényezője egyesülten latba vesse minden erejét. Meg kell nyernünk a kormány, a törvényhozás sőt még az egyházak közreműködését is. Épen ezért nem elég, hogy alapszabályaink csupán társadalmi eszközökkel valósítható intézkedések szűk körére szorítkozzál. Hanem igenis határozott és ki is mondott feladatul kell lenni: hogy figyelemmel kisérje a magyarosodás minden mozzanatát; figyelje meg, sőt ellenőrizze a törvény és kormány minden intézkedéseit, rendeletéit, melyek a magyar nyelv terjesztésére vonatkoznak. Tartsa feladatának a kormánynak, vagy ha kell a törvényhozásnak is figyelmét felhívni az általa tapasztalt hiányokra, vagy a netalán szükségesnek felismert újabb intézkedésekre. Legyen segélyére minden politikai oly mozgalomnak is, mely az államnak minden intézményét, minden szerves orgánumait olyanná akarja tenni, hogy azok a nemzetiség és a magyar nyelv terjedésének ne csak útját ne állják, hanem annak hatalmas tényezőivé váljanak. Mindezek oly feladatok, melyek czé- lunk elérésére nélkülözhetlenek, de csupán társadalmi működéssel el nem érhetők. Nem tudjuk, mikor zúdulnak fejünkre az európai bonyodalmak. De most legalább egy időre szünet állott be. Nincsen, aki megmondhatná meddig fog tartani, valószínűleg sokáig nem, semmi esetre oly sokáig, hogy a csupán társadalmi működés eredményének valósítását megérhessük. Többet kell hát tenni gyorsan haladék nélkül. A siker biztos, ha nem tétovázunk, ha megértjük, hogy eme három dolog okvetlen szükséges. Nyíltság Buzgóság —, Bátorság. Ne rejtsük czélunkat kas alá; amúgy is tudja ország-világ, tudják az idegen fajok, hogy végzetünk a magyarosodás terjesztése, nemzetiségünk tömörítése. Mondjuk ki tehát ezt nyíltan már az alapszabályokban is. Legyünk buzgók, ne csak nevünket és pár fillérünket adjuk oda, — de legyen az egyletnek minden tagja a kitűzött czélnak megannyi apostola mindenütt és minden időben. bátorság dolgában meg legjobb állam- férfiaink sem ütötték meg mindig a mértéket. Most is sokan találkoznak, akik a burkolódzást az equivocációt szükségesnek hirdetik. Félnek, tartanak, mert nem ismerik a nemzet erejét és abban nem bíznak. De ha az elbizakodás hiba, a túlságos óvatosság még nagyobb. Legnagyobb a diploraatizálás azok részéről, kik annyira nem értenek hozzá, hogy ellenfeleinkben oly rövidlátást tesznek fel, amelyet ügyetlen leplezgetéssel félre lehet vezetni. Ismétlem, nagy feladat áll előttünk, de nagy „bátorság“ nélkül soha senki és sehol sem teremtett, mi sem fogunk teremteni. Perc7el Miklós, orsz. képviselő. A D. K. E. alapszabályai. I. Az egyesület czime. 1. §. Az egyesület czime: „Dunántúli köz- művelődési egyesület“ ; mely czim egyúttal az egyesület pecsétjének köriratát is képezi. II. Az egyesület pecsétje. 2. §. A pecsét a dunántúli vármegyék ösz- szefogialt czimerpaizsai, tetejében a magyar szent koronával. 111. Az egyesület czélja. 3. §. a) A magyar közművelődésnek és hazafias szellemnek terjesztése. I b) A Dunántúl történő kivándorlás korlátozása; c) amennyiben ez Dem lehetséges, a kivándorlás irány zása. E czéloknak elérésére az állam vagy község (hitközségek ide nem értetvén) által fentartott kisdedóvódákat (nyári menedékházak) segélyezi, elemi és felső népiskolák felállítását eszközli, illetőleg azokat segélyben részesíti; népkönyvtárakat létesít, vagy már létezőket gyámolit, hazafias iratokat szerkesztet és terjeszt, esetleg néplapot ád ki, úgy magyar, mint a dunántúli nem magyar ajkúak nyelvén ; a hazafias szellemben működő és a magyar nyelv terjesztésében érdemet szerzett tanítókat, kisdedóvókat (óvónőket) valamint a magyar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tanusitptt tanulókat jutalmazza ; a szegény tanulókat tankönyvekkel, ruházattal ellátja; majd iparfejlesztés, s egyéb közgazdasági intézkedések által a hazában való megmaradást biztosítani törekszik; — szóval úgy szellemi mint anyagi feladatának betöltésére minden törvényes eszközt felhasznál. Legyen bátorságuuk nyílt sisakkal fellépni. Fajunk személyes bátorsága nem szorul bizonyításra. De politikai IV. Az egyesület központi székhelye. 4. §. Az egyesület központi székhelye: Budapest. 6. §. Az egyesület tagjai: örökös, alapitó, rendes, pártoló és gyámolitó tagok. a) Örökös tagok mindazon jogi személyek, vagy egyesek, melyek illetőleg kik legalább 1000 frt alapítványt tesznek, s ez alapítványt 5 év alatt lefizetik. b) alapitó tagok mindazok, kik az egyesület alaptőkéjének gyarapításához egyszer s mindenkorra legalább 100 frltal járulnak. c) rendes tagok azok, kik magukat aláírásaikkal legalább 10 egymásután következő évre, évenkint 2 frt tagdijat fizetni kötelezik. A rendes tagoknak jogában áll a 10 évre járó tagdijat 20 frtot előre lefizetni, s ez esetben az egyesületnek élethossziglan rendes tagjai maradnak. d) a pártoló tagok azok, kik magukat aláírásukkal 5 egymásután jövő évre 1 frtot fizetni kötelezik. e) gyámolitó tag, ki kisebb összeget ajándékoz az egyesületnek. VI. Közgyűlés. 7. §. A közgyűlések, melyeken az örökös-, alapitó- és rendes tagok bírnak szavazati és tanácskozási joggal s melyek nyilvánosak, rendesek és rendkívüliek. A rendes közgyűlések évenkint egyszer, 8 nappal előre a hírlapokban hirdetve és pedig Budapestet is ide értve, a Dunántúlnak különböző helyein * felváltva tartatnak. A következő közgyűlés 1 (jí? ", helyét mindig az előző közgyűlés határozza meg; határnapjáról pedig a kormányzó választmány intézkedik. Rendkívüli közgyűlést 8 nappal előre a hírlapokban hirdetve vagy a kormányzó választmány, vagy 50 örökös, vagy alapító, vagy rendes tag kivánatára az elnökség bármikor összehívni köteles. A közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül szótöbbséggel határoz. Szavazat- egyenlőség esetében az elnök dönt. Az alapszabályok módosítására a közgyűlésen szavazatra jogosult tagok 2/3-&na,k jelenléte kívántatik meg. Az e czélból másodízben összehívott közgyűlés, a megjelentek számára való tekintet nélkül határoz a jogi személyek képviselőjük által élnek jogukkal. 8. §. A közgyűlés teendői: a) A korelnök és körjegyző vezetése alatt ejti meg a védnök, az elnökök, alelnökök és a kormányzó választmány megválasztását. b) Megállapítja az évi költségvetést. c) Megvizsgáltatja az évi számadásokat és a felmentvényt megadja. d) Határoz a kormányzó választmánynak vagy a megyei (városi) egyesületnek a közgyűlés elé vitt indítványai felett. e) Az alapszabályokat módosíttatja. f) A könyvek hitelességével két tagot biz meg. A közgyűlés tanácskozási ügyrendjét maga állapítja meg. M >2* V. Az eyyesület tagjai. 5. §. Az egyesület tagja lehet Magyarország minden feddhetlen férfi és nő lakosa vagy birtokosa, kik nagykorúak, illetőleg a törvény értelmében önállóak. VII. Az egyesület központi kormányzata. 9. §. Az egyesület központi kormányzata egy védnökből, a közgyűlés által meghatározott számú évenkint választott elnökökből, tiszteleti elnökökből, alelnökökből s szintén a közgyűlés által meghatározott számú kormányzó választmányból áll, melyek a Dunán- j túl tényleges orsz. képviselői, valamint a * megyei (városi) egyesületek tisztviselői hiva- | tálból tagjai. A központi választmány, a j szükséges tisztviselőket saját kebeléből vá- I lasztja. Titkárt és pénztárnokot külön dija- J zással alkalmazhat. A központi kormányzó I választmány jelöli ki az egyesület elnökei TABC1A. Az én Náczi sógorom, Heltay színigazgatónak Veszprémben időzése alkalmából. — 1686. újév után kezdtem foglalkozni a czigányzenével, illetve a czigányoknak a magyar zenéhez való viszonyáról. Láttam, milyen zavaros a külföldi zenetbeoretikusoknak ebbeli nézete. Liszt Ferencz, a „hirhedett zenésze a világnak*, aki zseniális zenemüveivel és tüneményes játékával meghódította a világot a magyar zenének, elméleti munkáiban megtagadta e zenének létezését. Nem értette nemzetünk nyelvét, nem igazi szellemét sem; egy egész könyvében azt fejtegette, hogy a czigányok nemcsak előadói, hanem megteremtői is az úgynevezett magyar zenének. Mi itthon, a kik előtt a magyar nóta terem, a kik a prímás hegedűjébe fütyöljük az uj nótát, hogy aztáu a banda a fülűnkbe huzza, mi éreztük ama paradoxon képtelenségét, de mi hiába is okoskodtunk, hogy a magyar nóta a mi lelkünk húrjain zendül meg, hogy a mi szivünkből fakad, hogy a mi nemzeti géniuszunk megszólam- lása: a külföld a világhírű Lisztet akceptálta, s vele szemben a mi hazai véleményünk csak korpa maradt a nemzetközi zenekritika portájában. A mi zenénket czi- gány eredetűnek tartja, sőt megesik, hogy hazánkat is „Czigányországnak“ nevezi. Pedig nem épen közömbös dolog az, hogy miképen vélekedik a külföld a mi zenénkről. Nekünk szükségünk van a világ rokon- szenvére, és erre — dicsőséges históriánk mellett — kivált három kitűnőségünk számíthatott: a magyar bor, nő és zene; a borunkat ugyan festik itt-ott, (nőink is megteszik azt néhol magokkal) nótánkat pedig elakarják tőlünk disputáim. Ez nem jól van. Áttanulmányoztam az e témára vonatkozó irodalmat. Nagyon meggyőzők voltak a mi muzsikusaink fejtegetései — magunkra nézve, a kiket nem kellett meggyőzni, de nem a külföldiekre nézve, a kiket nem lehetett meggyőzni. Láttam, hogy egy igen fontos momentum hiányzik a tárgyalásból: az az igazi czigány zene. a mi nem lehet vita tárgya. Eddig csak a hotel vagy a csárda czigányának instrumental zenéjét vették tekintetbe. amit másnak húz pénzért s nem vonták bele a kutatásba az eredetibb vokál- zenét, az éneket, a czigány népdalt, amit magának dudol kedvtelésből. Hát ezt akartam én kutatásaim tárgyává tenni. Megtanultam czigányul, elébb nagy czigánytudósunk, dr. Wilislocki Henrik grammatikájából, azután tőle személyesen, miután őt magamhoz hoztam Budapestre. Minthogy én csak a fülemmel értek a zenéhez, egy gyakorlott ügyes muzsikusra volt szükségem. Az én czéljaimra mintegy predestinálva volt az én Náczi sógorom. Gymnasiumot végzett, igen tehetséges, művelt, derék ember volt és hivatásánál fogva bohemien, nem épen vándorczigány, de vándorszinész! Hegedűje a hóna alatt, kissé nyurga termete, hosszú ujjai, bozontos fekete haja, tüzes szemei, kifejező orra, barna bőre : czigány a megszólamlásig; persze hogy csak eddig, mert czigányul beszélni nem tudott. A meg- 8zólamláson túl én voltam a czigány, mindamellett, hogy szemüvegem, hirtelen szőke szakálam, rossz fogam és kissé görnyedt zömök termetem van. Náczi sógorom akkortájt „Úttörő“, „Földön járó csillag“ és színházi karmester volt egy városkáhau, melyet az idén bizonyos német távirat miatt is emlegettek. Elmentem érte azzal a szándékkal, hogy kifizetem neki azt, a mivel az igazgatója kétségtelenül tartozik neki. Kisült azonban az, amit dr. Bayer József és dr. Yály Béla barátaim alig tudnak esetet, hogy ő tartozik az igazgatójának valami 20Ü írttal. Elintéztük az ügyet és sógorom az exped;czióhoz csatlakozhatott. Mert nagy expediczióra készültem; a nyarat Erdélyben, sátoros czigányok közt akartam tölteni az én Náczi sógorommal és Wilislocki dolgozótársammal. A Kisfaludy- társaság szives készséggel adott hatalmas megbízó és ajánló leveleket, sőt egy kis pénzsegélyt is. Abban a zóna-előtti időben a tudományt még nem tekintették a nemzet- gazdaságra nézve veszedelmesnek és a boldogult Kemény Károly báró, egy nagyrnű- veltségü, finom érzékű, zenekedvelő four, a ki nagyon érdeklődött vállalatom iránt, egész nyárra ingyenjegyet adott nekünk a magyar államvasutakra. Nyakunkba vettük Erdélyt. Hol az express vonat első osztálya kocsijában utaztunk, hol egy-egy sátoros czigány-csapattal gyalog jártunk naphosszant. En „vorschriftsmessig“ rabruhában, a melyet az országos kiállítás fegyencz-pavillonjában vettem ; Náczi sógoromnak nem volt szüksége semmi álruhára, ő mint igaz vérü muzsikus czigány kisért engem, csakhogy hát némának adtuk ki szegényt a czigányok előtt. Wilislocki más feladattal rendesen más utakon járt. Hogy miképen éltünk mi heteken át a sátoros czigányok között, az nem tartozik a mostani témámra, arról talán máskor referálok. Mélyen belepillanthattam a czigányok életébe, leikébe. Menet közben este az erdőben, a sátortüz körül, sok czigányóneket tanultunk meg. A legelső kedvező alkalommal, aztán feljegyeztük, éa a szöveget, sógorom a nótát. Hogy ez a legnehezebb néprajzi feladatok egyike, arról tessék meggyőződni. Kísérleti objektum, ha vándorczigány akad mindenütt. így keletkezett nagy dallamgyüj- teményem, az első a maga nemében. E nótákból tizet közöltem a saját folyóiratomban (Ethnologische Mitterlungen aus Ungarn. Zeitschrift für die Volkskunde der Bewohner Ungarns und seiner Nebenländer. 1887. I. j 109—110. 1.) ahol röviden szólottám utunk- ' ról (103—105). A nemzetközi czigány tudós társaság edinburghi angol közlönye sietett hasábjaiba felvenni e korszakot alkotó kis gyűjteményt, amelyet itthon észre sem vettek. Ezen tanulmányutunkról és különösen czi- gánydallam gyűjteményemről még nem terítem behatóbb jelentést. Itt pár szóval akarom jellemezni e nótákat — és az e czikk elején érintett kérdésre nézve fontosságukat. Valamint a muzsikusczigányok nem szokták maguk énekelni azokat a nótákat, amelyeket mások mulattatására húznak, úgy viszout a sátoros czigányok nem hegedülik az igazi czigány nótákat (amennyiben ilyeneknek nevezhetők.) Ezeket éneklik vándorlásaik közben vagy éjjeli sátorozásukkor ; rendszerint csak akkor, ha magukra vannak és hívatlan „párnák“ (fehérek) nem háborgatják őket. E nótákra dalolják czigány szövegű eredeti sajátságos népdalaikat. Egy dallamnak rendesen több szövege van. Vannak igen elterjedt dallamok, több törzsekkel közösek. A legfontosabb tényképen konstatálható a következő: Arra nézve, ami a zene tulajdonképeni lényege és alapja a dallamra és nagyjában a rbythmusra nézve, ami czigányaink nótái azon nép zenéjére támaszkodnak, amelyek közt a dallosok élnek. Így az úgynevezett oláhczigány dallamai nyilván oláh jellegűek; I igy viszonylanak a magyar-, szerb-, tót czigányok czigányszövegü népdalainak dallamai a magyar-, szerb-, tót népdalokhoz. A fioriturákban, nyújtásokban stb. s az előadás módjában van aztán sok olyan momentum, ami az összes ezigáuyokkal közös. Ez az az elem, amit ami muzsikus czigányainknál i czigányos czifrának szoktunk nevezni, s a minek tultengóse elfajulással fenyegeti nem zeti zenénket. Csakhogy ezek a vonások, a melyek más népeknek a czigányok által előadott zenéjében mint külsőségek, modorosságok szerepelnek, az igazi czigányzenében gyakran mint a melódia lényeges motívumai érvényesülnek. Es mi ennek a nagykövetkezményü tanulsága? Az európai czigány a saját maga czigány népdalaihoz a lényeget, a dallamot más népek zenéjéből veszi, neki tehát tulajdonképeni eredeti zenéje nincs, csak sajátsán gos előadási módja. A mije nincs, azt nem is adhatja másnak, tehát a magyarnak sem. Ez a fontos tétel kétségtelenül bebizonyít- , ható az én gyűjteményeimből, amelyeknek tehát szerepök van a magyar zene kritikai genetikai és pragmatikai történetében. He ezt egyszer megírják, az én Náczi sógoron j nevét is elismeréssel fogják említeni. De hát, kérdezheti a nyájas olvasó,' mér irom meg mindezeket éppen itt Veszprém ben, ahol egy ember sem ismer? Hát én bizony még nem jártam Vesz prémben, de legközelebb elmegyek oda, hogs meglátogassam az én Náczi sógoromat, ak nem más, mint a most ott működő szinigaz gató, Heltay Nándor. gn*,. Dr. Hermann Antal.
