Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-10-25 / 44. szám
Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, okt. 25. Veszprémváros közgyűlése. (Okt, 20-án.) Veszprém r. t. város közgyűlése f. ő 20-án tartatott meg s igen látogaft volt. mert a tárgyak lényeges íoníágnak voltak. Sajnos, hogy a hangulat felette izgatott volt, mit Benkő szokott brutalitása idézett elő. K o v á c s Imre polgármester üdvözölte a bizottsági tagokat. Olvastatott az összes bizottságoknak az n j o n a n épüld közv á g tili i d r a vonatkozó jelentése, melyben jeleztetik, hogy a bizottság megvásárolta e czélra a Nagy József-féle kertet ; ennek tulajdonjoga már a városra kebelezve van, s megtétettek az építési intézkedések. A bizottságok kérik a jelentés elfogadását. Inger Manó városi képviseld tiltakozik a bizottság eljárása ellen, hivatkozva a községi törvényekre, miután a közgyűlés oly megbízást nem adott a bizottságoknak, hogy birtok-vásárlásba, építkezésbe bele mehettek volna. Az intézkedést törvénytelennek és jog- bitorlásnak nyilvánítja s az elfogadáshoz nem járul. Szabó Imre b. tag indokolja az eljárás szükségességét s kijelenti, hogy a régi vágóhíd tulajdonosaival minden békés egyezség meghiúsult, egyedül Bauer Károly résztulajdonos volt az, aki méltányosan kiegyezni nyilatkozott. Hangsúlyozza továbbá, hogy a késedelem a városra tetemes kárral járna, egyéb iránt a bizottság mind az anyagi, mind az erkölcsi felelősséget elvállalja s kéri a közgyűlést, fogadja el az eddigi munkálatokat, állapítsa meg a közvágóhíd létesítését 6000 forintban. Indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Benkő István botránya e tárgynál folyt le. Ugyanis a tárgyalásnál N. J. képviselő is felszólalt, mire a bruta- litaságáról hírhedt Benkő ráförmedt : „Ki a csipkedővei! Érdekelt fél I“ Erre Bohuniezky Ödön képviselő izgatott hangon, haraggal hívta föl a polgár- mestert, hogy Benkőt utasítsa rendre, mit a polgármester azonnal meg is tett. Benkő megrázta magát s zsebre- vágta a rendreutasítást. Több apróbb tárgy elintézése után szőnyegre került a k a s z á r n y a-ü g y s ennek kapcsán alőgymnasiumi, pöcze- ürüléknek csatornázása. Az egyik tervezett szerint ezen csatorna az aggpapok lakása alatti csatornába s onnan a. hosszu-utczában levő kanálisba vezetendő. Véghely Dezső képviselő ezen tervezetet rendellenesnek nyilvánította ellene szólották még dr. Kerény i Károly, dr. Csolnoky Ferencz, Szabó Imre s végre Husvéth János ; hangsúlyozván, hogy a már levezetett csatornák ürülékei miatt a minden oldalról berohanó vizet a csatorna felvenni nem képes, a Séd-folyó áradása pedig a kanális vizét visszanyomná. Innét eredt, hogy a viz a lakosoknak tetemes kárt tesz. Kijelenti, hogy ha ezen tervezet elfo- gadtatik. vele együtt az ottani lakosság jogorvoslattal él. Ezen tervezet mellett beszélt Rosenthal Nándor, Benkő, (solnoky László tiszti ügyész, mire polgármester elrendelte a szavazást. A többség által e terv elfogadtatott, mire Husvéth János tanácsos a maga és érdektársai nevében felebbezést jelent be s annak jegyzőkönyvbe vételét kéri. A második botrány a gyűlés feloszlása alkalmával történt. Ugyanis az izgatott polgármester Husvéth Jánost megtámadta, kárhoztatván, hogy tanácsos létére felebbezést jelent be. Mire Bohuniezky Ödön képviselő egész in- dignáczióval figyelmeztette a polgár- mestert a higgadtságra. Tisztelje — úgymond — a képviselőknek cselekvési jogát, hisz Husvéth az ottani lakosok képviselője; úgy a lakosságot, mint magát védelmezni kötelessége. Ez alkalommal Benkőt is tisztes erkölcsi prédikáczióba n részesítette. A gyűlés délután folytattatott. Olvastatott a fogyasztási adókra nézve a kincstárral kötött szerződés, melynek értelmében a régi Status quo megtartatott. A pénzügy-gazdasági bizottságok a kezelésre vonatkozó szabályzat kidolgozására utasitattak. A magyar tanító. Budapest, 1890. okt. 23. Ha igaz, hogy Sadovánál és Sedán- nál a porosz iskolamester győzött, akkor mi magyarok teljes megnyugvással tekinthetünk a jövő háború elé, melyet nem keresünk ugyan, de melyet előbb-utóbb reánk kényszerítenek. Mert a magyar néptanító folyton növekvő buzgalommal jár el hivatalában és szemünk láttára küzd ki nem egy szép diadalt, egyelőre természetesen csak a népfelvilágositás békés mezején. Hálás örömmel fogja az ország közvéleménye fogadni gróf Csáky közoktatásügyi miniszternek az imént megjelent évi jelentését a közoktatásügy állapotáról. E jelentésben Magyarország népképző intézeteinek örvendetes fellendülése tükröződik vissza és lát- I szólag száraz számadatai nagyon is J ékesen beszélnek, iskolaügyünk fejlő- , déséről a legörvendetesebb bizonyítványt állítják ki. Államiságunk felvirágzása, politikai állapotaink megszilárdulása, gazdasági ujraszületésünk, mindeme jelenségek, melyekben egy csüggeteg pessimismus csak kedves és gyorsan múló áltatást akar látni, eme számok világításában mint erős gyökeret vert és szükséges tények jelennek meg, melyeknek fejlődésképessége kétségtelen. Gróf Csáky jelentéséből népünknek örömmel, Európának bámulattal kell megtudnia, hogy az utolsó tiz év alatt Magyarországon az iskolaköteles gyermekek száma 1795, az iskolába járóké nem kevesebb mint 81*65, az iskoláké pedig 21-nél valamivel nagyobb százalékkal emelkedett. E számokból kettőt látunk. Először, hogy népességünk örvendetes mértékben szaporodik, amiut ezt az iskola- köteles gyermekek majdnem 18 százalékos szaporodása bizonyítja; mig más államokban s különösen Franczia- országban a népesség csökkenése az államphilosophusokban a legkomolyabb aggódást kelti fel, Magyarország emberanyaga erősnek és szaporodásképesnek bizonyul, oly jelenség, mely mint politikai tény is Európában mindenütt sulylyal esik a mérleg serpenyőjébe. Az iskolába járó gyermekek 81 százalékos szaporodása pedig beszélő bizonyítéka annak, hogy népünkben nagy mértékben megvan a felvilágosodás utáni vágy, hogy lakosságunk el van telve a komoly törekvéstől, hogy az európai népcsaládhoz civili- satori tekintetben is méltóan csatlakozzék. Eszerint az iskolaügyünkról szóló jelentésből azon kettős következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarország képes és kész betölteni ama missiot, melyet a világtörténet szelleme utalt hozzá. Csak egy folytonosan erősbödő és a felvilágosodás utáni törekvésnek szakadatlanul engedő népesség adhatja meg a magyar államnak azt a specifiers súlyt, mely nélkül képtelen lenne az felvenni magába a Nyugat civili- satori impulzusát és azt Keleten tovább ültetni. Népességünk ezen minőségeit, — írja a „Pest. Corr.“ ■— meggyőzően bizonyította be gróf Csáky jelentése és a világ nem késhetik az ily statisztikailag bebizonyított tényekből levonni a természetes következményeket. A magyar színészet ünnepe— Fővárosi levél. — T. Szerkesztő ur! Nagy napok előtt állunk. A magyar színészet eljutott ve'ge're a századik esztendő határfájához. E hó 25-én ünnepli meg a leolyt évszázad emlékeit s kérő szavakkal fordul a nemzethez amelyből támadott, amelynek testéből való, amely édesen szerető gyermeke volt: „Jöjj nemzetem, ünnepelj velem, s biztatásoddal, támogatásoddal, becsületeddel tedd áldásossá e napot, mint fényvető világot a jövőre !“ Sokat haladt a magyar színészet egy század alatt, de csak most kezd rendeződni; végtelen nyomorát, Ínsége: küzdelmeit csak most kezdi elsimítani a közönség érdeklődése, amely eddig csak idő töltésnek tekintette a színészetet s nem támogatta, nem becsülte úgy, amint azt megérdemelte volna. Ma már azonban a hivatásukat átérző és kellő tehetséggel biró színészeknek életpálya a színészet, s alkalmuk alapjuk van arra is hogy a keresetképtelen időkben nyugdíj biztosítsa létitkeá. A száz éves jubeleumon egy építendő nyugdijház alapkövét tehetik le, jeléül annak, hogy a nemzet áldozatkézsóge, — ha csak kezdetül is, — fölemelheti színészetét, nyelvének, szokásainak, hagyomáinak hirdető és fentartó hű napszámosait. Éppen ezért nagy érdeklődés mutatkozik nem csak Budapesten, de a vidéken is a színészet százéves jubeleuma iránt, mely e hó 25-én lesz. A kormáuy tagjai, a tőváros közönsége és hatósága, a színészet történetében oly fontos szerepet játszott Pestmegye s maga a társadalom. — mind a legjobb akarattal és indulattal fogadták az ünnepre való felhívását. Az ünneprendező bizottság a nemzeti szinbáz, opera, népszínház és a 8zinészegyesitlet igazgatótanácsának tagjaiból alakult, mely karöltve mindent elkövet az ünnep sikerére. Az ünnepek sora lesz: 1. október 24-én díszelőadás a nemzeti színházban; 2. 25-eu délben a színész nyugdijház alapkövének ünnnepélyes letétele, a hol a színházak énekkarai a Hymnust éneklik, azután dr. Váradi Antal ódája híg elszavaltatni; utána ünnepi beszéd és végül alapkő letétel következik. Innen a közönség és az ünneplők a kerepes- ut- temetőbe vonulnak égő fáklyákkal, ahol Szigligeti Edének sírjánál az összes elhalt úttörő jeles színészek emlékének lesz szentelve az ünnep. A sírnál az énekkarok énekelnek és Rákosi Jenő fog emlékbeszédet mondani, s koszorút tenni a si.ra. Este a nép- és nemzeti színházakban alkalmi darabok ünnepi diszelőadásai lesznek. Előadások után diszlakoma következik a Vigadó nagytermében. Az ünnepre való megjelenést megígérték: a miniszterek, az udvartól, aki akkor Gödöllőn lesz, a főváros hatósága, Pestmegye hatósága, a tudományos és műintézetek A lakomán Jókai Mór fogja a diszköszöntőtt mondani a többek között. Egyszóval szép ünnep lesz a magyar színészet száz éves ünnepe s felhívjuk a közönséget, hogy jöjjön el ez ünnepre testben, vagy legalább gondolatban, hogy együtt lássa a nemzet az ő színészetét és a színészet az ő édes nemzetét a haladás közös mun Budapest, 1890. október 20. VIDE DD_ Akaii, okt. 24. (A „Veszprémi Függ Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Szép és megható ünnepély tanúja volt f. hó 19-én Akaii község. Az evangélikusok templomának fölavatása volt. Az alig másfélszáz főnyi evangélikus gyülekezet képes volt kitartása és áldnzatkézsége segítségével a régi romladozó templomot földig lerontani és helyébe az anyagon és fuvaron kívül 3,000 forinton egy igazán csinos, sudártornyu templomot állítani. — E templom fényessen igazolja a gyülekezet hitéhezi hű ragaszkodását ; elismerésre int bennünket annak derék építője Reider Antal nagyvázsonyi építőmester iránt. A felavatási ünnepély délelőtt 10 órakor vette kezdetét s majd délig tartott. Kimagasló mozzanata volt Tóth Gyula nagyvázsonyi evang. esperes és Nyirő Károly alsódör- gicsei lelkész beszéde. Előbbi az ékesszolás terén ismét egy levelet tűzött koszorújába, melyet senki sem tagadhat meg tőle, a ki hallotta a történelmen alapuló gyönyörű fejtegetéseit a fölött, hogy hát csakugyan szükségesek-e a templomok ? — Utóbbi a szeretet meleg hangján szólott: szívből jött, szívhez szólt, a mint csak szólhat egy atya szeretett gyermekeihez. A hívek töbhizbeni énekkel és végül az Ur segedelme fölött érzett örömükben hálátadtak.. Ezzel az ünnepély véget ért. Jelen voltak, mint hivatalból megjelent egyének Karsay Sándor püspök képviseletében Tóth Gyula nagyvázsonyi esperes és Nagy Pál szepezdi földbirtokos, a zalai evang. Csak tudnám, hol kezdjem! Az egész esemény valami novellához, vagy regényből kiszakított fejezethez hasonlít inkább, mint egy átélt jelenethez! Hogy is írjam le, mert életem utolsó pár óráiban semmi vágyat sem érzek valami fantastikus kaland leírásával, a regényírók sorába tolakodni, nem olyan könnyű dolog az, mint némelyik hiszi! Mindezen megfontolás daczára is megkísértem élményemet néhány vonással följegyezni. Tegnap este alkonyatkor az uj telepitvények közt kis sétát tettem, visszafelé utamat a város élénkebb utczáin át vettem. Az őszi szél már hűvösen süvöltött mellettem, a fákról letépett sárguló levelekkel játszadozva. Mikor a piaczra értem, a főuteza sarkán ép át akartam menni, midőn egy mellettem elsiető hölgyalakot az épen meggyujfott lámpa világánál láttam, ki az épen arra menő lóvonat elé siet, egy pillanat s a hölgy a lovak és a kerekek alá kerül, s mpnthetetlenül összezuz.atik. Veszíteni való idő nem volt — odaugrom 8 a fiatal leányt a megijedt lovak elől elkapom. Az egész jelenet villámgyorsaságával játszódott le, agy, hogy jóformán magam se tudom, mit tettem. A jármüvek s a sétálók tömegében e jelenet feltűnést nem keltett s midőn gondolkodási képességem visszanyertem, egy hevesen zokogó leányt tartok karjaimban, kinek halvány, de kedves arezvonásai elragadtak és zavarba ejtettek. A leány szemeit lecsukta s félig öntudatlan állapotban volt s én megrémülve hallottam, midőn ajkai elhaló hangon suttogták : meghalni, igen, meghalni! oh, miért nem hagytatok meghalni!! A leány ezen szavakat csaknem kétségbeesett hangon rebegte, mig kebléből elfojtott zokogás tört elő. Ezen szavak s a leány arczkifejezése megijesztettek, de még inkább azon gondolat, hogy én, épen én, ki oly közel állok halálomhoz, egy lényt a halál torkából ragadok ki. Volt-e nekem jogom e leányt az életnek visszaadni, nekem, ki nyugodt megfontolással akarok életemnek véget vetni ? Nem nevetséges ez! Nem volt-e a legnagyobb balgaság a nagylelkű megmentöt adni, midőn magam számára sem birtam más mentést kigondolni, mint a halált. Egyedüli mentségem volt, hogy egy pillanatnyi ösztönnek engedve, megfontolás nélkül cselekedtem s most már nem használ, ha tettemet bánom is. Minden feltűnést elkerülni óhajtottam, ezért a fiatal leányt egy mellék utczába vezettem. szegényke egész testén reszketett s amint karomra támaszkodott, éreztem, hogy ereje kicsinyenkint visszatér, de egyszerre megállt s ajkai suttogva lehelték: — Köszönet önnek uram, de miért tette ki magát miattam a veszélynek ? — Kisasszony, ön most nagyon is izgatott, igy a dolog megvitatása nem vezetne eredményre. Önre nézve az lesz most legjobb, ha hozzátartozói körébe visszatér, hol minden bizonnyal vigaszt és kedélybékét nyer — mondám rábeszélő hangon. Keserű mosoly jelent meg a leány halvány vonásain. — Nekem nincsenek rokonaira, nekem nincs otthonom, nincs családi köröm, mert abba a házba, a melyből ma elmenekültem, nincs szándékom visszatérni, mert ott semmi jó nem vár reám, oh nem, inkább ezerszer a halál! Keserű emlékek látszottak a fiatal leány lelkében felmerülni; mert ezen szavaknál könyekben tört ki s észrevettem, mint inog meg gyenge alakja a fájdalmas visszaemlékezés súlya alatt. Karját ismét karomba fűztem, hogy reám támaszkodhassál?, de egyszersmind felmerült előttem a helyzet nevetséges volta. Néhány pislogó lámpától megvilágitolt félreeső utczában egy ájuldozó nővel karjaimon, épen nem irigylendő helyzet, miért is mintha kő esett volna le szivemről, midőn egy üres bérkocsit láttam felénk közeledni. Rögtön megállítottam s a fiatal hölgyet bele emelve, mellette elhelyezkedtem. — Hova parancsolja nagyságod ? — kérdi röviden a kocsis. Lakásom számát megjegyeztem s a jármű j hazarobogott. A fiatal lány kimerülve s egész közömbösen, mintha az egész eljárás őt legkevósbbé sem érdekelné, húzta meg magat a kocsi szögletében s csakis a lámpák fényénél láttam, hogy könyek tündökölnek szép szemeiben. Egy perczig úgy rémlett, hogy nagy ostobaságot követtem el, de most meg úgy éreztem, hogy a már elkövetettet igy még nagyobbal tetéztem ; egyátalján nem birtam gondolataimat rendbe szedni, annyi eszme czikázta át fölhevült agyamat, hogy csaknem belebódultam. Úgy tűntem fel magamnak, mint balga gyermek, ki nem is tudja tulajdonkép, hogy mit akar; de erőt vettem magamon s felindulásom legyőztem. Végre sikerült s az ügyet fontolóra vehettem. Sok jónak vélt s ismét elejtett terv után azon elhatározásra jutottam, hogy szerencsétlen pártfogoltam számára mindenek előtt kellő menedéket kell keresni, mert beláttam, hogy saját lakásomra nem szabad öt vinnem, így a kocsisnak kopogtattam, ki irányt változtatva, a később megnevezett szám előtt meg is állt. Itt szolgám, jó Ferenczem egy özvegy nővére lakott, kiüél egy időre legalább az idegent nyugodtan elhelyezhettem. Midőn a ház előtt megálltunk, kértem a leányt, hogy szálljon ki, mit a legkisebb ellenvetés nélkül meg is tett. Úgy látszott, hogy teljes bizodalmát sikerült megnyernem, mert nem vonakodott a feléje nyújtott kezemet elfogadni s igy Brandt asszony lakásának felkeresésére indultunk. Nem sokára felkutattuk s legnagyobb örömömre az özvegyet otthon s egyedül találtuk. Midőn beléptem, felakart ugrani s láttam, hogy nevem ajkain lebeg, de én hamar feléje intve, ujjamat ajkaimra helyeztem. Brandt asszony a dologból mit sem értett s csakis hallgatva tekintett hol rám, hol kisérőmre. De nekem is csak most volt alkalmam a szobának világosságában az általam megmentett leányt jobban szemügyre venni s magam sem tudom magamnak megmagyarázni, mily érzés lobbant fel egyszerre kebelemben. Először is az öröm és büszkeség érzete, hogy sikerült egy ily viruló ifjú életet a halál torkából kiragadni, másrészt meg fájdalmas érzés fogta el szivemet, hogy a szerencsétlen ifjú leányt a balsors ily kétségbeesett lépésre kényszeritette. Nem birtam szemeimet róla levenni. Előttem állt egy húsz éves szép leány, oly arczczal, melyek vonásain a lelki tisztaság és uralgó szendeség tükröződött vissza! Alig birtam magamat, nem emlékszem, hogy valaha ily igézet alatt álltam volna. — Egy védenczet hozok önek Brandt asz- szony, — mondtam midőn végre szóhoz jöhettem — s igen kérném, ha legalább is egy időre anyai oltalma alá venné. Kisasz- szony, itt ön egészen nyugodt lehet — foly- tatám a fiatal leányhoz fordulva, — mert jó kezek közé helyezem. Én nem akarok bizodalmába tolakodni, de ezen tiszteletre méltó növel közölheti szivének bánatát. Földhöz szegzett szemekkel állt a fiatal hölgy előttem, de mikor Brandt asszony szeretetteljesen feléje közeledett, heves zoko- gással borult az öreg nő karjaiba. Midőn távoztam, Brandt asszony kikisért, s itt röviden elmondtam neki, hogy mint ismerkedtem meg a fiatal lánynyal s kértem, legyen jó és szives hozzá, mig sorsáról tovább intézkedhetek. Tiz perczig az utczákon bolyongtam s ezután a szokott klubba néztem be, itt bámuló arczokkal fogadtak. Valószínű, hogy vagyonora elvesztése köztudomású dolog. Utolsó napom feladata lesz, hogy védenczem kiléte után tudakozódjak s ha lehetséges, megváltoztassam szomorú sorsát. (Vége köv.) egyház világi felügyelője. Továbbá megfelelő számú hölgy koszorú mellett Szalay Géza szepezdi tanító. Takács József zánkai, Cibula János kövágóőrsi, Bercky Antal kisdörgicsei, Bázler Adolf akali, Füzy György alső dörgi- csei tanító s többen. Akaii község örege apraja valáskülömbség nélkül. A vidékről is igen sokan. — Az ünnepélyre megjelenők felét sem volt képes a templom magaba fogadni. Délben a vidéki vendégek színe java a gyülekezet vendége volt s a tanítói lakban kedélyesen késő estig mulattak együtt. Majd fölált Nagy Pál földbirtokos ev. egyházi felügyelő és poharát Fűzy Györgyre ürítette, Fűzy György Tóth Gyula esperesre u jeles szónokra emelte poharát. Az esperes. Nyirő Károly lelkész megható szép beszédjükben a hitközséget, annak lelke tagjait éltetek. Volt több toaszt is, melynek a vidám poha- rázást kedélyesen, sokszor talpraesetten tarkították. Azzal végezhetjük sorainkat, hogy minden hitnek egyes községe oly buzgó munkásnak bizonyuljon az Ur szőllejében, mint Akaii községnek evangélikus gyülekezete. A Tekintetes Szerkesztő Urnák kitűnő tisztelettel. Himody. Az amerikaiak gazdasági „hiszekegybe. Vezess naplót. Mindent számíts rendes számviteli I. Az állatoknak reude- sen adj sót. Ragaszkodjál hivatásodhoz. A gyomok rablók. Megbízott által senki sem gazdálkodhatik sikerrel. Legyen kényelmes lakásod.. Tarts minél változatosabb vetésforgót. Olvass gazdasági lapokat és könyveket. A juhoknak száraz almuk legyen. Minden évben ültess néhány gyümölcsfát. Mindent tarts a maga helyén. Kérj tapasztalt, ügyes gazdáktól tanácsot. Ne éheztesd földeidet. A minőség épen olyan fődolog, mint a meunyiség. A festék kevesebbe kerül, mint az uj deszkák. Ha jó kert van házad mellett, a doktorral kevés dolgod lesz. A legjövedelmezőbb szántóföld az, amely a legmélyebb. Biztosítsd vagyonodat egy jó társulatnál. Az állatoknak ne egyféle eledelt adj. Csak jól válogatott magvakat használj. Mindé" munkát végezd, mihelyt azt jól végezni lehet; azaz ne halogass semmit. A kút és fáskamra közel legyen a kamrához. Ha nincs a széna számára félszered, lyukas lesz a zsebed. Még egy gazda sem panaszkodott azért, mert jól megművelte a földet. Adj a vajnak szép szint, mielőtt kijönne a tehénből, t. i. here és ku- koricza-liszt etetése által. Nincs jobb betéti bank földednél. Sok gazdaság hasonlít egy szitához : sok megy rajta keresztül és csak kevés marad benne. Úgy produkálj nagy termést, hogy a talaj ne legyen általa szegényebb, Ne csak gyüjtsd a trágyát, hanem vigyázz is arra jó betakarás által és jól alkalmazd, A gazdasági eszközöket fedél alatt tartsd. A rozsda és rothadás többet ront a használatnál. Nyílt kézzel dolgozzál. Nyílt fej és izmos kéz teszi a gazdaságot jövedelmezővé. Az a pénz, melyet otthonod, vonzóbbá tételére fordítottál bőven kamatoz. A gazda ne csak arra törekedjék, hogy többet és jobbat termeljen, hanem hogy jó piaczot is szerezzen terményei számára. . Bő almozás által tisztán lehet tartani az állatokat és meg lehet menteni az értékes trágya-levet. Minél nagyobb és öregebb valamely állat, annál több takarmány szükségeltetik ahhoz, hogy élő súlyát egy fonttal növeljük, tehát a hizlalás annál ke- vésbbé jövedelmező. A tököt könnyén lehet termelni, - de mégis nagyon szaporítja és egészségesebbé teszi az állatok eledelét, Az istállókat jól szellőztesd. A tyúkólak világosak, melegek, és tiszta le- vegőjüek legyenek. Ne adj a tyúkoknak csak kukoriczát. A homokfürdőbe tégy nekik kőport is. Ne feledkezz meg a meszelésről, A termelendő növényeket a kiima, földeid minősége és a piaczok szükségletei szerint válaszd meg. Egy kis készpénz mindig jó a házban. Sokszor nagy hasznát lehet venni. Azon egy fontnyi súly veszteség, melyet egy állat éhezés miatt szenved, két fontnyi veszteség a gazdákra nézve. A legjövedelmezőbb sertés az a korai tavaszi malacz, mely nyáron és ószszel át a legelőre (különösen vörös here-legelőre) hajtatik és azután szemes takarmány által két hónap alatt gyorsan meghizlaltatik.
