Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-10-04 / 41. szám
10. Közhelyek és egészségtelen lakások megvizsgálását magában foglaló nyilvántartás. 1 1. Tápszerek, italok, valamint az egészségre ártalmas tárgyak vizsgálata s ellenőrzésénél használható nyilvántartás. Egy tekintet e jegyzőkönyvre meggyőz bennünket arról, hogy ennek alkalmazása minden orvosi körben hasznos, czélszerü sőt nélkülözhetetlen; ha a közegészségügyi kormány s a törvéuyhatósági gyűlés ide vonatkozó rendeletéit teljesen és lelkiismeretesen foganatosítani akarjuk. Bátrak vagyunk kimondani, hogy csak ezen az utón teremthető meg az országos közegészségügyi statisztika; s majd ha ez elénk tárja teljes és világos képét azon okoknak, melyek népünk nagy mérvű pusztulását s el- satnyulását eredményezik: akkor a közegészségi kormány biztos eszKőzökkel mentheti meg a nép ezreit; addig pedig megreuditően tapasztaljuk, hogy : „pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve szét hull nemzetünk. Dr. Berénvi Ferencz orvos hasznos, beható tanulmány s ernyedetlen munka által szerzett tapasztalatai nyomán legújabban szerkesztett egy oly közegészségügyi jegyzőkönyvet, mely nemcsak a veszprémi járás területére szükséges, hanem általában az egész megyebeli községek részére, miért is a községek felhivandók volnának annak beszerzésére; annyival is inkább, minthogy a m. kir. belügyminiszter által elrendelt közsógvizsgálat alkalmával kiadott szabályzatban körülirt közegészségügyi összes nyilvántartásoknak a dr. Berényi-féle jegyzőkönyvek teljesen megfelelnek. A veszprémi járás tekintetes fő- szolgabirája betekintvén a jegyzőkönyvet, e fölött elismerését nyilvánította s olyannak találta azt, mint a raely- n .k vezetése nemcsak a berhidai orvosi körben, hanem egész járása területén igen hasznos, czélszerü volna. Azért mi a berhidai orvosi körben működő községi jegyzők — kik az említett közeg-jögyzőkönyvet négy év óta folytonosan vezetjük — addig is, mig dr. Berényi Ferencz körorvos urnák nagyszabású közegészségügyi munkája világot látna — kijelentjük, hogy meggyőződtünk annak czélszerü és nélkülözhetlen voltáról, melegen ajánljuk a veszprémmegyebeli összes községeknek megszerzésre; nemcsak hogy ajánljuk, hanem Veszprémmegye nagyságos alispánját ez úttal tisztelettel felkérjük ezen közegészségügyi jegyzőkönyv betekintésére s arra, hogy méltóztatnék azt a községek elöljáróinak megszerzésre ajánlani, illeVeszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap. tőleg utasítani arra, hogy azt minden község beszerezze. Szerény szavunkat a magyar nép közegészségügyi helyzetének javítása czéljából emeltük fel és hisszük, hogy ha e kiválóan fontos üg}Tben Veszprémmegye minden községe kezet fog s a törvényhatóság támogatásában részesül, úgy azon megye, mely ma a közművelődés, népnevelés s egyéb kultusz terén vezérszerepet visz az országban: ezen újabb úttörő működésével csak fokozni fogja a magyar nép elismerését és háláját. Boronkay Miklós, Pap K. Dezső, peremartoni kjegyző. berhidai kjegyző. Patay Sámuel, Kukorelly Ferencz, papkeazii kjegyző. őeii kjegyző. Hogyan bánjunk a cselédekkel? Tihany, okt. 3. A múlt napokban az egyik fővárosi napilap hasábjain a következő meg- renditően szomorú hirt olvastam : „Varasszeg pusztán Székelyhid mellett gr. Stébenberg József birtokán a béresek fellázadtak az ispán ellen s agyonütötték. Azután felgyújtották az épületeket. Két gyermek oda égett. A kár közel húszezer forint.“ E hir — ha valóságon alapszik -- sokkal is fontosabb reánk gazdákra nézve, hogy- sem fölötte egyszerűen napirendre térjünk. Anélkül tehát, hogy a borza- dályos esemény közelebbi indokait tudnék, fölötte szükséges, hogy a felvetett kérdést — nehogy ily esetek ismétlődjenek — érdemleges tárgyalás alá vegyük. A fődolog az, hogy a cselédeket embereknek tekintsük s mint ilyeneket emberies bánásmódban részesítsük. Ne feledkezzünk meg arról, hogy legtöbb esetben nem ők az okai annak, hogy ily alárendelt szolgálatban kény- j telenek kenyerüket megkeresni, s vi- szoüt a gazdagok is sok esetben, nem I öniparkodásuk folytán jutottak ahhoz, amivel bírnak. Ezen körülmény egyik félt sem jogosítja fel arra, hogy egyrészről embertársában ne becsülje az Isten hasonmását, másrészről ne viseltessék tisztelet- és engedelmességgel az igazságos hatalommal szemben. Ebből kifolyólag adjuk meg a cselédeknek rendesen és pontosan azt, ami őket jogosan megilleti, ne legyünk velük szemben bármily irányban tulkövete- lők: de legyünk szigorúak és igazságosak. Fejlesszük és ápoljuk bennük a vallás erkölcsös érzetét, amely alapja a becsületességnek, józanságnak és Istentől való félelemnek, mert csak ez nemesíti és szelídíti a kedélyt, fékezi a szenvedélyeket és taraja távol a vad indulatokat és azoknak szomorú következményeit. Akik már gyermekkorukban a szülői háznál és népiskolákban vallás-erkölcsös nevelésben részesültek, azoknál nem nagy feladat a nemes érzet fentartása és tovafejlesz- tése; de nehéz a mai korban, amidőn — sajnos — a vallástalanság és ennek árnyéka az erkölcstelenség, szóval az atheismus már a szegények kunyhóiban és sok liefen a falusi iskolákban is ije-ztő mérvben terjed, ehhez járul azután, hogy némely földesurak és jószágigazgatók alárendeltjeiket a vasár- és ünnepnapok megszentségtele- nitésére kényszeritik azáltal, hogy még azon napokon is dolgoztatnak velük, miáltal kiölik azokból a minden jó alapjának, a vallásosságnak még csiráját is, helyette szándékosan elhintik az Isten és vallás iránti közönyösségnek s ebből kifolyó vad indulatoknak magját, amely soknál termékeny talajra talál és lélekölő gyümölcsöket terem. Manapság ama téves hit uralkodik, hogy a cselédekkel a humánus bánásmód czélra nem vezet, mert fegyelmet és rendet csakis tettlegességgel, istentelen és szemérmetlen káromkodásokkal, szóval goromba bánásmóddal lehet csak elérni. Megczáfolja ezen elvet a természet ama megdönthetien szabálya, mely szerint vad bánásmóddal nemcsak hogy szelídíteni nem lehet, de még a szelíd is föltétlenül elvadul attól. Ezt természetes észszel és minden psychologiai ismeret nélkül is könnyű belátni. Oda kell tehát törekedni, nem kényszereszközökkel, de szép módjával, hogy a cselédség vallása parancsolta ünnepeken ne csak a munkától tartózkodjék, de amennyire a körülmények engedik, az Isten házába is szorgalmasan eljárjon, továbbá le kell őket szoktatni az éktelen és teljesen czél- talan káromkodásoktól, megértetvén velük azt, hogy ezekkel a bajokon segítve nem lesz. Nagyon természetesen ez irányban csak úgy lehet sikert elérni, ha a cseléd fellebbvalójánál jó példát lát maga előtt. Azon kell lennünk továbbá, hogy cselédjeink megelégedettek legyenek, ez pedig igen fontos, mert csakis így dolgoznak jó kedvvel és szívesen, anélkül, hogy folyton sarkalnunk kellene. Tudjuk nagyon jól, hogy a kényszer- munkában, vagyis amelyre úgy kell valakit folytonos fenyegetésekkel és ösztökélésekkel vezetni, köszönet nincs, mert az csak addig megy jól, amig a közvetlen felügyelet és a biztatás tart, amint ez félbeszakad vagy megszűnik, inkább kárral, mint haszonnal jár. Pedig óriási mérvűek lehetnek ama károk, a melyeket egy elkedvtelenitett esetleg elkeserített cseléd gazdájának okozhat, anélkül, hogy azokat reá bizonyítani, vagy értők őt felelősségre vonni lehetne; de tegyük fel, hogy lehet, vájjon mit nyer a károsult gazga azáltal, ha azt a cselédet — mondjuk — örökös rabságra ítélik ? megtérül-e ezáltal csak egy krajczár értékű is az óriási kárból 1 Minden cseléd nyomába pedig felügyelőt nem állíthatunk, magukra vannak biz azok igen sokszor hagyva s igy akár késedelem, akár hanyagság vagy a reájuk bízottakkal való lelketlen bánásmód s több ezerféle gonosz eljárás által meg- boszulhatják magukat gazdájukon, különöset» . ha az elkeseredés és a kedvetlenség általános. Még egy fontos körülményt illetőleg több nagy uradalomban divó jó szokást nem hagyhatok felemlités nélkül, a mely a cselédeknek nemcsak lelkületére, de értelmiségére is oly rendkívül nemesitőleg, szóval előnyösen hat, ez pedig abban áll, hogy tartsunk és járassunk a cselédség ázá- mára vallás-erkölcsös irányú hasznos és tanuságos, esetleg szakszerű és értelmiségükhöz mért olvasmányokat, illetőleg lapokat. Tapasztalatom azt bizonyítja, hogy kezdetben ezek iránt nem nagy érdeklődés mutatkozik, de hova-tovább önmagától fokozódik ugyan nyira, hogy később már alig várják az időt, amidőn ezekhez juthatnak és szabad idejökben, különösen ünnepnapokon és a téli estékben valósággal mint valami delejes erő vonzza és tartja össze a cselédséget, mondhatnám, éhezve a szellemi táplálékot. A beszélgetés tárgya is az olvasottakról, illetve a hallottakról foly, ami által a szokásban levő szemérmetlen és erkölcstelen discursusok lassan és észrevétlenül kiküszöböltetnek és ami a fő, hogy ez áttal a cselédség könv- nyen és szívesen nélkülözi a csárdákat és csapszékeket, a melyekben különben szabad idejét rendesen eltölteni szokta és szerette jobban, mint a családi körben. Ezen említettem jó szokásnak erkölcsi, ebből kifolyólag anyagi haszna kiszámíthatatlan és í megbecsülhetetlen, miért is nagyon 1 kívánatos volna azt általánosan elfo- 1 gadni. Azt hozhatná fel valaki ellenérvül, hogy a cseléd ne politizá'jon. Ezt én is elfogadom és helyeslem, de újólag ismétlem és hangsúlyozom azt, hogy nem politikai irányú olvasmányokat értettem, hanem lelket nemesitó, észt csiszoló és helyes goudolkozásmódot előidéző, esetleg gazdaságot érdeklőket. Példaképen hozom fel, hogy a mi uradalmainkban erre figyelem fordit- ! tátik, azonfelül oda szoktam adni a cselédeknek a „Földmivelési Érdekeink,“ „Falusi gazda“ czimü mellékletét és örvendetesen tapasztalom az csodabogarat. Újdonságaim sincsenek; mert az öngyilkosnak nem tudom a keresztnevét, sem a méregét. A plébános még nem jött haza, az országos vegyészeti intézetet pedig alámosta a budapesti csatornaárviz, mely tönkretette a kémlelőszereket, azokat most Hamburgból kell újból megrendelni. Pénteken végre történt egy becsületes vasúti szerencsétlenség. Egy suszterinastól hallottam, amint pajtásának mesélte. Azon kaptam magamat rajt’, hogy kezdtem írni a noteszomba. Ohó! hát az alaposság! Lerohantam a pályaházlioz. Ott nem akartak semmit sem tudni a dologról. Nem nyugodtam, fölfutottam a rendőrséghez. Azok szájtátva hallgatták a hirt s rögtön leszaladt egy biztos az állomásra. Én vele. A biztos bement a főnökhöz ; félóra múlva kijött. Intett, hogy várjak. Föltelefonoz a városházára, onnan léhalálában szaladnak le alkapitányok, fogalmazók, rendőrök; ezek lótnak-futnak az állomáson, a perronon. a sínek közt, a vaggonok és lokomotivok közt, embereket fognak el, visznek föl a városházára, jegyzőkönyveket vesznek föl — és én csak állok, nem hallok semmit, nekem nem mondanak semmit; mert a vizsgálat sikere úgy kívánja, hogy senki se tudjon semmit. Még én se, aki az egészet fölfedeztem ! Kérdezősködhettem volna magam is, ösz- szeállithattam volna a saját kutatásaim utján is olyan hatalmas szenzácziós czikket, hogy kidülledt volna minden újságolvasó szeme a cicerós hírektől, a vastag betűkkel kiemelt újabb, legújabb, legeslegújabb részletektől —: de hát ez nem mind lett volna „jól értesült“ és „alapos“ tudósítás. Meg kell várni, mig a rendőrség a vizsgálatot befejezi s annak a jegyzőkönyvéből közölni pár sorral, hogy ez és ez történt. S ezt is csak majd két hét múlva! Bizony szombaton a metrompás a kezeit tördelve jött elém, hogy már „tördelni“ kellene — t. i. a lapot; hanem én csak azzal vigasztalhattam meg, hogy csak tördelje tovább is a kezeit; vasárnapra inég nem adunk lapot, mert a vezérczikkhez még el kell olvasnom egy vastag könyvet, az újdonságokhoz pedig meg kell várni a plébános urat és a különféle bünvizsgálatok befejezését. Vasárnap nem is jelent meg lap. A közönség megrohanta a szerkesztőséget kérde- zősködéseivel. Egy-kettőnek még csak elmondtam az okot, hanem mikor az ötvenedik is beállított, akkor hirtelen lekörmöltem a választ és még hirtelenebből kiszedettem a szedővel, kinyomattam a gyorssajtón s az ötvenegyedik belépőnek, még mielőtt a kérdést megtehette volna, a markába nyomtam egy czédulát, melyen vastag betűkkel állott: Azért nem jelenhetett meg a lap, mert: 1. A lap ezentúl csak alapo- posan megirt czikkeket és jól értesült híreket közöl. 2. A vezérczikk alaposságának kitudása végett a szerkesztő kimentő tanulmányokat tesz. 3. Az újdonságokra nézve pedig a plébános ur és a bünvizsgálatok bevárandók. Az ötvenegyedik azonban, akinek a czédulát a markába nyomtam, nagyot nézett és mondta, hogy őt a doktor ur küldi az orvosi müszótárral. Hah! tehát itt van! Ide vele: Haza rohantam s otthon neki ültem a bábászati könyvnek. Addig a czédulákat a metrompás osztogatta a nyomdában. Hogy pedig a bábászati tanulmány gyorsabban menjen, a feleségemet is befogtam s én élűiről, ö meg hátulról olvasta a könyvet — ez elég nagy volt ahhoz, hogy ketten is élvezhessük egyszerre. Egy hét alatt összekerültünk a könyv közepén. Megöleltük, megcsókoltuk egymást. Hogy ne ! mikor egy hét óta nem láttuk egymást. Én a könyv innenső — ő a túlsó felén, közöttünk a hatalmas foliánsok. Hanem a tanulmány fölséges volt. Rájöttünk, hogy a czikk még alaposabban lehet megírva, mint az a szakkönyv. Engem ugyan kétkedés fogott el aziránt, vájjon van-e egyáltalán valami alapos az Eg alatt, ha már tudományos könyveknél is alaposabb lehet egy ujságczikk; de a feleségem megnyugtatott, hogy ha az a czikk esetleg nem is alapos, de azt nem is fogja észre venni senki, mert ehhez a tárgyhoz nem is ért senki ezen a világon — legkevésbé az, a ki könyveket irt róla. Pedig a bábászati irodalom terén rendkívül sok papirost meg nyomda- festéket pazaroltak már el. A czikket hát bátran a nyomdába adhattam. Mikorra azt kiszedték, a plébános ur is megérkezett a fürdőből s a jelentés az országos vegyészeti intézettől — és én megkaptam az öngyilkosnak a kereszt-, a méregnek pedig a vezeték nevét: a vasúti szerencsétlenségről is összeszedegete a rendőrség az adatokat. Az igaz, hogy ezek rendkívül szárazakká lettek az ő tollúk alatt, hanem a helyett aztán olyan alaposan le volt Írva, hogy a váltóőrt Lupinek Yilibaldnak hivták, róm. katholikus, nős 32 éves, négy gyermek atya, beoltva kétszer, j büntetve nem volt, vizsgálat alatt nem állott, arcza kerekded, orra pisze, szemei szürkés zöldbe játszók, szája széles, két kiálló agyarfoggal, haja, szakálla és bajusza rőtvörös, a bajusza ezenkívül helyenként még sárgás foltos. A rendörbisztos kérdésére azt válaszolja, hogy 5 nem látott semmit, mert be volt rúgva. Hasonlókép vallanak a többiek is, vagy tizenheten. Mindnyájánál azonban híven leírva, hogy hány éves, volt-e már beoltva? stb. stb. amik mind igen alapos adatok. A lap megjelenési idejétől számított három hétre jelent meg az első alapos szám. A közönség agyonunta magát mellette. Sokan ásitógörcsöket kaptak. Az egyetlen orvosnak egyéb dolga sem volt a héten, mint az emberek álkapczáját fölütögetni, hogy leesve ne maradjanak. Mikor a második alapos számot akarom megkezdeni szerkeszteni, betoppan hozzám a törvényszéki szolga. Idézést hoz; a plébános ur gazdaasszonya által ellenem indított bünperben tárgyalásra kellett mennem. Ott súlyos testi sértés és magánlak megsértése miatt elitéltek két hónapi fogházra. Belenyugodtam. Fiakeron rögtön fel is vittek az ügyészséghez. Ez alatt a két hónap alatt a metrompá- som szerkesztette a lapot. Megőszülten jöttem ki a fogházból. Attól a gondolattól őszültem meg, hogy egy pillanatra elgondoltam : teremtő Istenem, milyen lesz az az újság! Haza megyek, kezembe kapom a lapot. Szent Ég '. A vasúti szerencsétlenség eltussolássáról vezérczikk! A czikk iszonyú vakmerőséggel ront a hatóságnak, csak úgy do- bálózkodik a gyanúsítások tömkelegével. . . Tovább, tovább!... Az újdonságok: .Vérengzés a templomban.“ — „Véres szerelmi dráma.“ — »Egy apácza tragédiája.“ — „Rablók a kincstárban.“ — „Légbajós lezuhanása.“ — „Vakmerő brutalitás“ ............ st b.. stb. . . . Honnan vette ez ezeket?! Szaladok a nyomdába, hogy a metrompást felelősségre vonjam. A metrompás rám sem néz, csak szed, mint egy megbomlott masina. Valami ócska, sárgult papirosról szed. Mi az? Uram Isten! Az „Interessante Blatt“-nak 1872-iki évfolyamából egy lap van előtte, abból a vista forditja le és szedi ki az én metrom- pásom az ő újdonságait. Megragadom a kezét. — Ember, mit tesz ön ? Menjen ki az ur a gépszobába, majd megtudja az ur, hogy mit csinálok. Kirohanok a gépszobába, ott ?.úg-zakatol a gép s köpködi ki a friss lapokat. Kikapok egyet. Első, ami a szemembe ötlik, ez a szó: napilap. — Napilap? — Igen, napilappá lettünk, — mondja szerényen a gépész. — Úgy kapkodják a lapot, hogy nem bírunk eleget nyomatni. — Azóta, a mióta engem becsuktak és a metrompás az „Interessante Blatt 72-iki kiadásából szerkeszti a lapot ? — Azóta. — És nem mondják rá, hogy sült hazugság ez mind, ami a lapban van! ? — Dehogy nem mondják, de azért veszik. — És az én alapos újságomra mit mondtak ? — Alapos, de nagyon lapos. — És nem vették ? — És Dem vették! Visszaadtam a bábászati könyveket az orvosnak és kértem tőle tiz évfolyam „Interessante Blatt“-ot; minél régibb, annál jobb. Dr. Muki. Szombat, okt. á. elmondottakon kívül azt, hogy ez utóbbinak népszerű irályban irt útbaigazításait, nemcsak hogy elolvassák, de alkalom adtán — például a kapálás okszerű és időszerű eszközléséről — fel is használják a saját conven- tiós földjükön; holott erre ezideig súlyt nem igen fektettek. Sokan panaszkodnak, hogy a cselédek gonoszak, megbízhatatlanok és nem állandók, értem, sokáig nem tudnak egy helyen megmaradni, hanem majdnem évről-évre váltakoznak. Pedig ha a panaszosok ennek okát kutatnák, legtöbb esetben önmagukban, illetőleg az ő hibás eljárásukban és bánásmódjukban találhatnák fel. Igen jól teszi miuden gazdatársam, ha a jónak bizonyult példát követi, majd be fogja látni, hogy az nem frázis, nem is reklám, hanem olyan ajánlat, a mely nem sokba kerül, de föltétlenül előnnyel jár s a melynek követése által alig történne sztrájkolás és olyan szomorú esemény, a milyen jelen czikkem megírására az impulzust szolgáltatta. Wenninger Mátyás, urad, gazdatiszt. A veszprémi r. k. fögymnasium az ifjúság barátaihoz! A hatodik iskolai évbe léptünk már, amióta a magas ministerium tanintézetünket a főgymnasi uniók sorába emelte s nyilvánossági joggal egyszersminden- korra kegyesen felruházta. Intézetünk az ország népesebb középiskoláinak egyike, mely a tanítás-nevel és nehéz munkáját tekintve is lépést iparkodik tartani hazánk jelesebb középiskoláival. Tanintézetünk városunk- s a körülfekvő vidék szüleinek is érdeke leven, akkor, a midőn ifjúságunk túlnyomó része többé-kevésbbé küzd az iskoláztatással járó költségek előteremtbetésévcl — mi lehet természetesebb, mint keresztény felebaráti szeretettől s embertársainkon való segítési szándéktól áthatva tanulóifjúságunknak anyagiakkal való küzdelmeit,legalább, ahol égető a szükség, megkönnyíteni. Ürömmel jelezhetjük, hogy tanintézetünk nemes lelkű Maecenásokban nem szűkölködött soha; akadtak mindig, minden esztendőben igen tiszteletre méltó férfiak, a kik mindenha módját találták, hogy a jómaga viseletű s szorgalmas tanulóknak nélkülözés okozta könycit kegyes adományaikkal felszáríthassák. Akadtak mindig ügy buzgó egyének is, a kik a szegényebb sorsú ifjaknak kikó- peztetését akként vélték megkönnyíthet- ni, hogy más lanintézetek példájára, az ott fennálló s áldásosán működő deák- segélyző-egyesület megalakítását a mi intézetünkben is már évekkel ezelőtt tervbe vették. Az elmúlt évek alatt ily czélra befolyt adományok évenkint való kamatoztatással oly tekintélyes összeggé növekedtek fel. hogy az intézet vezetői elérkezettnek látták az időt arra nézve, miszerint a deáksegélyző-egyesiilet megtestesítését inegvalósítandók. a cselekvés terére lépjenek s az egyesidet vagyoni állapotához képest segélyezésekben részesítsék a tanulóifjúság szegényebb részét. A tanári testület midt évi decz. 23-án tartott tanácskozmányában a segélyző egyesület megalkotásához törvényeink értelmében megkivánt alapszabályokat megkészítette s a Nagyméltóságú vall. és közoktatásügyi ministeriumlioz föl is terjesztette, a hol 1890. évi márczius 16-án 6,905 sz. alatt jóváhagyást nyertek. E szerint mi sem áll többé utunkban, hogy működésünket, ha mindjárt szü- kebb körben is, nyilvánosan meg ne kezdhessük. E nemes czól elérhetése végett a nagyérdemű közönséghez folyamodunk, hogy tetszésük szerint és módjukhoz képest, a szegényebb sorsú tanulóifjak jól felfogott érdeke iránti tekintetből a kibontott zászló alá sorakozni szíveskedjenek. Segélyző egyesületünk alapitó-, rendes- és pártoló tagokat szívesen lát zászlaja alatt. Az alapszabályok értelmében alapító-tag mindenki lehet, aki egyszersmin- denkorra az egyesület czéljaira 30 irtot adományoz, vagy kötelezvényben biztosít úgy, hogy ezen összeget öt évi részletben — a hátralevő összeg 6%-os kamatjával együtt 7— évenkint pontosan fizeti, halála esetére pedig örököseivel pontosan fizetteti. Az alapító-tagnak, ha 2oo frtnyi alapítványt tesz, joga van minden iskolai évre egy jómagaviseletű
