Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-09-06 / 37. szám

Veszprémi Független Hírlap,

Nézzük továbbá a régibb időből, Zalavármegyét, mely még a 48 előtt jóval lelállitotta a méntelepet 60 lóval Zalaegerszegen, melyhez dicső emlékű gróf Széchenyi István saját méneséből ajándékozott fedezd lovakat, melyeket ha nemzetére, hazájára nézve, hasznosnak nem látott volna az, ki hazáját, nemzetét, mindenekfelett szerette, nem adott volna. Ily drága a most vásárolt mén is, de az emlitett esetek igazolják, hogy úgy a nagybirtokosoknak, kiknek méneseik vannak és 3—400 frtot képesek fedezési dijat fizetni — úgy a kisebb gazdáknak, kik a nagyok után e drága ló ivadékaiból méneket kapnak, szép jövödelmi forrását fogja képezni. És igy ez a drága ló sem, a futólovakat nevelő nagybirtokosok számára vásároltatott, kik mint említettem úgyis képesek 4—500 frtot adni egy fedezési idényre, hanem közvetve jut majd ivadékaiból a kisgazdáknak is.

És higyje meg tek. Szerkesztő ur! hogy a 100.000 írttal másként; az ón belátása szerint sok nyomornak, kivándorlásnak lehetne véget vetni, de ha igy van is értékesítve, a nemzetnek nagy hasznára válik, mert a zsellérek és lakók, kik ha dolgozni akarnak, s nem a korcsmára áldozzák rnunkájok jutalmát, megkeresik egész évre aratással, csépléssel kenyerüket. És ha culturális czélra fordítanánk ? Hiszen ma már még a hivatalnokok is sztrájkolnak és soknak nem képes az állam hivatalt adni — s ma már úgyis sok a proletár, — kik más téren megélhetnének.

= A „Néptanítók Lapja“ viczczel.

Egy megyei néptanítótól vesszük a kővetkező sorokat: A „Néptanítók Lapja“ f. évi 69-ik számában, a hazai és külföldi események közt, szóról- szóra ez olvasható; „Verneuiel a kisbéri állami ménes elsőrendű angol telivér a p a 1 o v a bélgyulladásban meghalt.“ Ez tehát jelentés ama lélekkel felruházott halhatatlan állatról. Már én bocsánatot kérek, akár- mily magas rangbeli volt is a ló — magam és az emberiséget, vele egy kategóriába, nem tartom sorozhatónak, — annyival inkább a gyermeket nem fogom rá tanítani, hogy az állat, illetőleg a ló meghal, mert bizony arról csak azt szoktuk mondani, — legyen az bármi szép, jó s kigyakorlott, — hogy megdöglött. Hogy pedig ez, egy paedagogiai laptól származik, ez mégis csak sok ! . . Igaz, hogy csak újdonság, és igy kacsának is nevezhető, vagy pedig satyra? Tovább menve, a nevezett lap a haláljelentést következőkép

Veszprém, 1890.

— Ez udvaron van egy kiadó lakás, ugy-e kérem ?

Az asszony barátságosan felelte :

—- Igen. Éppen ez az. Tessék megnézni

S azzal megnyitotta a szobákba nyiló ajtót. — Nagyon jó lakás kérem, két szép szobánk van, a fiam csak azért akarja, hogy elköltözzünk, mt-rt igen félreeső utczában van. íígyse járok sehova, Lát azt akarja, hogy ha az ablakon kinézek, lássak valamit.

A szobák igen csinosak és tiszták voltak. Az egyike fele karddal s minden más fegyverzettel.

— Ugyebár, katona a kegyed fia! — kérdezte Pepita, kit a háziasszony a pamlagra ültetett le.

— Az, hadnagy a Torin-ezredbe. Éppen egy órája ment el gyakorlatra.

S kisült, hogy Robertnek az anyja az, a kivel Pepita beszél.

A szelíd arczu, kedves asszony nagyon beszédessé lett. Elmondta, hogy milyen jó, becsületes a fia s mennyire szereti őt. Nem lumpol, nem korhelykedik, hanem otthon ül anyjával. Egyedüli mulatsága a sziuház — oda eljár rendesen.

Pepita fokozódó csodálkozással hallgatta, mely később tiszteletté változott át.

— Nem hiszem, hogy jobb, szeretöbb fia lehessen valakinek. De szeretném is ám, egyedül értté élek s meg is tudnék érette halni — mondta rajongással. — S úgy remegek, nehogy elveszítsem egy vagy más módon.

Pepita búcsút vett, s lassan indult a kapun kifelé.

V.

A szemei megteltek könynyel. Eszébe jutott az ő édes anyja, a kitől olyan régen elszakadt.

S aztán valami különös keserűség fogta a szivét . . . Le kell mondani róla örökre. Lemondani ;— hisz még nem is volt övé.

— De az lett volna, ha én akarom — mondta önbüszkesége, s bolondságot követett volna el érettem, raegszomoritotta volna az anyját.

Nem, hadd legyen boldog az a szelíd arczu jó asszony. . . .

S Pepita büszkén emelte magasra szép fejét. Halkan dudorászta a bucsudalt a Säk- kingeni trombitásból.

V. Szöcs Géza.

folytatja: „A mént 1878-ban, 6 éves korában vásárolták s mindössze 106.000 írtjába került az államnak, 12 évi használata alatt csupán fedeztetési dijakban 144.000 forintot jövedelmezett. A ménes által eladott telivér egy éves csikók évenkint mintegy 10.000 frtot jövedelmeztek.“ Tagadhatatlan, hogy a belefektetett összeg nem mutat deíiczitet. Istenem, hány néptanítót lehetett volna ezen összegen kiképezni? Csak azt kérdem, hogy az ezen összegen kiképzett emberek, csak eny- nyi jövödelmet, adhattak volna-e a hazának . . .? Oh, nem jobban el lehetett volna-e mondani fölöttük: — majd midőn meghaltak — mint ama angol telivér apaló felett; meghaltak azok, kik 12 éven át — csak átlag évente 10 egyént neveltek fel — igaz hazafi-, polgár-, egyháztag- és az emberiségnek.

Á Bakonyból - Amerikába.

— A Bakony népe pusztulása. —

Ismét a régi ének. Tenni kell sürgősen, mert a Bakony jó népét megszállta a kivándorlási vágy.

A „Budapesti Hírlap“, mely a dunántúli kulturegyesületet megalakulási embriójában is lelkesedéssel köszöntötte, a napokban ismét olyan levelet közöl, mely csak megerősíti azokat az állításokat, melyeket feltártunk a bakonyi kivándorlásokról s melyeket a megye alispánja figyelmébe ajánlottunk.

A szomorú levél, mely kiáltó szó akar lenni az illetékes körökhöz, igy hangzik :

Tegnap ment el Bakonysárkányból, Akarói, Kis-Bér, Császár és más szomszéd községekből egy uj trupp kivándorló. Falumból is van köztük. Asztalos mester foglalkozására nézve.

Iparkodtam lebeszélni. Kezembe adott egy csomó amerikai levelet, melyet ott levő sógora irt feleségének és neki.

íme a sok levél rövid tartalma.

„Amerikába a kereset nagy, a megélés könnyű. Feleségének egy helyet biztosit, hol naponkint egy dollárt kap, aratáskor pedig kettőt és dolgoznak reggel 7-től este 6-ig. Unszolja, hogy adjon el rögtön mindent és induljon azonnal, mert nem érdemes ott egy pillanatig maradni, a hol verejtékes, felemésztő munka után még annyit sem kereshet, hogy jóllakjék. O naponként háromszor eszik húst; Magyarországban egyhónap allatt sem látott ennyit. Két sjobás lakást tart, melyért havonkint három dollárt fizet. Mesterségét nem űzi, nincs szerszáma; de ha neje kihozza, mégjobb keresetre van kilátása, mert a mesterségét igen jól fizetik.“

De hát valóban igy állana vidéki népünk sora? Utána néztem, ide irom a rideg számokat.

Egy pár munkás (férj és nő) keresett az idei jótermés mellett 6 mérő búzát, 3 mérő rozsot, 2 és fél mérő árpát és 7 mérő zabot. A szalmarészt nem kapják meg nálunk az aratók. A búzát eladták mérőnkint 2 frt 60 krajczárért, a rozsot 2 frt 33 krért, az árpát 2 frt 56 krért, és a zabot 1 frt 45 krért. Kaptak összesen 39 frt és 14 krt és ezért kell két embernek a következő munkát végezni.

1. Learatják, behordják és kimasinázzák az urasági gabonát, a mi tartott junius 30-dikától augusztus 17-d?’kéig, összesen 49 napig.

2. Kaszálják, gyűjtik, behordják és kaza- lozzák az összes szénát, a mi 17—19 napot vesz igénybe.

3. Lekaszálják, gyűjtik és behordják az összes luczerna, lóher, baltacím, vagy egyéb takarmányt, mely télire való, vagy magnak szolgál. Az utóbbit ki is kell csépelni. Tart 10—11 napig.

4. Lekaszálják, gyűjtik, hordják és kaza- lozzák az összes sarjut, a mi ismét igénybe vesz 16—17 napot.

Ezek szerint dolgozik 2 ember 93 napig, vagyis végez egy pár ember 186 napszámot és azért kap 39 frt és 14 kr munkabért. Esik tehát egy napszámra 208 kr. Számba kell venni, hogy aratáskor a munkaidő kezdődik 3 órakor reggel és tart este 9, fél 10-ig, tehát a legtöbb esetben 18—19 óráig. És említésre méltó, hogy a feles krumpli- és kukoricza-földek kiosztásánál elsőségben részesülnek az aratók; de ezért tartoznak a rakásra magot adni, azt elrakni, 2-szer megkapálni és tölteni, kiszedni és a gazdához hordani, ezenkívül minden hold feles föld után 8 napszámot szolgálni az uraságnak.

Két holdnál többet nem vállalhat senki, mert nem győzi. így megterem neki krumplija és kukoriczája; a kenyere pedig nagy nehezen kikerül az aratórészből. Hát az adó, hát a ruha, hát a lakás ?

Ez boldog Magyarországban, a búzatermő európai Kánaánban, a szegény ember keresete ! És még ezt is elkapkodják egymástól az emberek, mert hiába, sokan vagyunk és élni csak kell.

Mondtam már: mai viszonyunk szerint túl van népesedve szegény hazánk és ha nem teszünk egyszer már valamit, kénytelen a szegény osztály vándor botot a kezébe venni. A mai állapot csak tarthatatlan.

Állami jószágok mellett a szegény ember keresete valamivel jobb. íme itt vannak a rávonatkozó számok.

Az állam (legalább nálunk) nem ád részt az aratóknak, hanem kifizet neki mgállapitott összeget az egész aratásért. Ez állott náluk 17 írtból, mit a férfi napszámos (kaszáló, kötő) és 9 írtból, mit a nő vagy süldő legény kapott. Élelemmel az uraság látta el és pedig úgy, hogy húst 5 és fél heti munka alatt sohasem láttak, menden nap estére bableves járt, délben pedig felváltva különféle tészták Főzelék sem volt soha. (Kenyeret kaptak jót és elegendőt.) Ezért kellett 5 és félhétig reggel 3—4-től, este 9—10-ig dolgozni.

Uram, mondja asztalosom, ezért dolgoztunk én és feleségem, hogy ketten 54y2 kr. napi kereseti-e ébredjünk ? 27 krért kínlódjunk napkeltétől napestéig ! — Elmegyek, rosszabb sorom ott sem lehet, ha mieden kötél szakad is. — Sirt és elment.

VIDÉZ. Leányfalu, aug. 27.

(A „Veszprémi Eügg. Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.)

■^gy-Vázsony és Leányfalu hazafias polgársága m. hó 24-én, délután 3 órakor tartotta meg Kossuth Lajos nagy hazánkfiának dicső nevenapját a Vidossa-féle vendéglőben. Mely alkalommal első sorban Szabó S. helybeli polgártárs mondott szép köszöntőt, melyben Kossuth Lajos, a nagy száműzött dicső tetteiről s magasztos érdemeiről emlékezett meg. Majd a nagyvázsonyi zenekar húzta reá a „Kossuth-induló“-t. Azután Magyar Soma emelt poharat, éltetve Magyarország volt kormányzóját, az 1848—49-ki hős honvédeket, akik a hazáért áldozták életüket. Végre a „zenének bájos hangjainál“ a lelkes ifjúság tánezra kerekedett s járta a magyar csárdást éjfél után 2 óráig.

így ültük meg mi is a Lajos-estét, melynek főinditványozója, mint eddig, úgy mbst is t. Mező Imre körjegyző volt, aki — hol a hazát szeretni, a nemzetért áldozni s a nagyokról emlékezni kell — mindig elöl szokott járni: jó példával!

Hazafias üdvözlettel r. I.

Közgyűlés a városnál.

— Szept. 2. —

Az utczákon járó-kelők arczait a csípős őszi szél, a tanácsterem embereit a költség- vetési vihar pirította ki.

Vihar volt, de csak olyan nyári, meleg esővel vegyest s nem is okozott sok kárt, hanem egy kis hasznot hozott.

A jó Husvéth Jánosnak, Czollenstein Fe- reneznek nem igen akadt dolguk, a tiltakozó állást helyettük ezúttal mosonyi Rutt- ner Sándor, Paál Dénes és Bohuniczky Ödön foglalták el, a baráti jobbot homlokukra illesztve.

A járásbiró ur mosolyogva foglalt várakozó álláspontot s a legjobb birói szándékkal sem tudta volna a Veszprém városi hivatalnokokra a „ravasz fondorlat“ vádját sütni. Mert ezek a jó urak — tisztelettel legyen mondva — még akkor sem ravaszak, mikor azoknak kellene lenni, ha már ra- vasz.kodnának.

Tudniillik: fizétésfelemelést kértek.

És ezt ugyanakkor kérték, mikor a városnak közvágóhidat kell sürgősen épiteni, mikor a vasúti bűnöket kell megszüntetni áldozatkészséggel, mikor arról van szó, hogy 34 százalék pótadót vessenek a polgárságra. Ilyenkor kérni a tisztviselőknek fizetésfelemelést — bizalmatlanság a képviselőtestület iránt.

Ezért persze nem maradt adós egy-két képviselő sem s gyorsan kész volt a revans — s bizalmatlankodtak a hivatalnokok iránt.

Mindjárt az elején kezdődött.

Ruttner, Paál Dénes stb. általánosságban sem fogadták el a költségvetési előirányzatot.

Rosenthal Nándor, mikor már csendesült a vihar s a helyeslés a bizalmatlankodók többségét szignálta, csendesen felemelkedett, oda dobta a bizalmatlansági kérdés szikráját a közgyűlési terem közepére, a szikrának meg volt a hatása s felgyújtotta a bombát Véghely kir. tan. alispán személyében.

Olyan jelenet volt ez, mint mikor a Vég- helyek védték a Véghelyek várát Buzogányt forgatott a kezében, szemei haragosan tekintettek körül, szavai erős tenorból menydörgésként ütődtek a kis terem falaihoz.

. . . Aztán elfogadták általánosságban a költségvetést.

S amit általánosságban olyan nehezen csináltak, azt részleteiben már könyebben kivittek.

Még a polgármesteri éles hangú csengőre sem volt szükség, vihar után beállott a szélcsend, a kevés számú képviselőtestület lopva oszlott szét s akik ott maradtak, ásitozva folytatták a boldogitást.

*

A hétfőn megtartott városi közgyűlés nem nagyszámú, de lelkes városi képviselőkből állott, akik a polgárságtól nyert bizalmat meg tudják kellőkép becsülni és érvényesi- teni akkor, midőn azok vagyonáról van szó, akiknek bizalmából oda lettek küldve a tanácsterembe.

Kovács Imre polgármester a gyűlést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére Pap Ferencz, Bohuniczky Ödön és Brenner Lőrincz képviselőket bizza meg.

A tárgysorozat első és kimagasló pontja az 1891-ik évre szóló költségvetési előirányzat volt, melyet hat városi tisztviselő és négy képviselőtestületi tag, a pénzügyi bizottság tagjai, készítettek. Az előirányzat elkészitésénél a 28 pénzügyi bizottsági tag közül tehát csak 10-en vettek részt.

Vikár Lajos főjegyző felolvassa a költségvetési előirányzatot.

A szükséglet e szerint a következő:

A város ingatlanai után kivetett évi adó 1567 frt 27 kr.

Egyenértékű adó 383 frt 72 kr.

Nyilvános betegápolási adó 890 frt 92 kr.

Városi tisztviselők és szolgák fizetésére 20466 frt,

A város tartozásai után évi kamat 3311 frt 13 kr.

Város erdeire fordított kiadások 1978 frt 82 kr.

Város kőbányáira fordított kiadások 328 frt 75 kr.

Rendőrbiztos, rendőrök és kerülők ruházatára 1801 frt 50 kr.

Utczák világítása és lámpák javítása 1326 frt 92 kr.

Utczák-, utak-, hidak-, lépcsők javítására 2219 frt 85 kr.

A város szabad terein levő kutakra 600 frt.

A város épületeinek tűzkár elleni biztosítására 95 frt 19 kr.

A város házainak javítására 673 frt 89 kr.

Nyomta'ványok, könyvkötőmunkák és irodaszerekre 938 frt 40 kr.

Faiskolára 64 frt 83 kr.

Adóvégrehajtásokra 787 frt 55 kr.

Honvéd menházra 13 frt.

Tanítók nyugdíjalapjára 108 frt.

A város szegényeinek évi eltartására 5200 frt.

A város két fuvarosának 1500 frt.

Murvavágási telepre fordított 105 frt 10 kr.

Vagyontalan árvák eltartására 803 frt.

Mértékhitelesítő hivatal fentartására 499 frt 38 kr.

Tolonczok élelmezésére 237 frt 46 kr.

Marhás levelekre 147 frt 50 kr.

Kolozsvári erdélyrészi közművelődési egyletnek 20 frt.

Ipariskolára 401 frt.

Katonatiszti beszállásolásokra 197 frt 90 kr.

A város utczáinak öntözésére 1800 frt.

Járványkórházi haszonbérre 250 frt.

Katonabeszállásolási pótadóra 6 frt 17 kr.

A város gazdaságára fordított kiadás 1425 frt 41 kr.

Erdőgondnoki fizetésre 73 frt 16 kr.

Megyei 2°/0 székházépitési pótadó 21 frt 05 kr.

Tűzoltók életbiztosítására 100 frt.

A régi városházában fizetett részlet kamatja 211 frt 77 kr.

Szegényház alapból felvett kölcsön kamatjára 121 frt 17 kr.

Malom árában fizetett összeg kamatjára 88 frt 26 kr.

Kanászlak árában fizetett összeg kamatjára 90 frt.

Megyei 3/4°/# tiszti nyugdíjalapra 15 frt 81 kr.

Italmérési jog haszonbér 25.000 frt.

Városi közterek kövezésére 1500 frt.

Városi tisztviselők nyugdíjalapjára 4000 frt.

Püspökkert melletti kerítés famunkájára 231 frt.

Különféle s előre nem látható kiadásokra 2320 frt 04 kr.

Szükséglet összege: 79.311 frt 72 kr

Ez a szükséglet, melynek fedezésére a város jövödelmeiből 55.176 frt 24 kr. van, amiből látszik. hogy24.135 frt 48 kr. hiány van, s ez pótadóval fedezendő s igy minden forintjövödelem után 34 kr. pótadó fizetendő, miáltal a kiadások fedezetet nyernek s még 97 frt 34 kr. maradvány is lesz.

Ruttner Sándor városi képviselő kérdést intéz a főjegyzőhöz, hogy hány tagja volt jelen a pénzügyi bizottságnak, akik az előirányzatot készítették.

Vikár főjegyző! Tiz tagja.

Ruttner Sándor képviselő sokkal is fontosabbnak és életbevágóbbnak tartja a városi költségvetést, semhogy azt 10 ember előirányozhatja s bár nem kételkedik azok lelkiismeretes munkájában, mégis, kevesen lévén, nem terjeszthetnek elő olyan munkát,^ mely megfeleljen a tárgy fontosságának. Általánosságban sem fogadja el a költségvetést.

Paál Dénes hasonló szellemben beszél s a költségvetést általánosságban sem fogadja el.

P u rgly Sándor dr. nem látja okát annak, hogy miért ne fogadnák el általánosságban is, mikor a költség előirányzat nem üt el a tavalyitól s az általánosságban való elfogadás csak forma. Elfogadja.

Magyar János szintén az elfogadás mellett szólal fel.

Szombat, szept. 6.

Rosenthal Nándor azt tartja, hogy a költségvetést általánosságban el nem fogadni annyi -volna, mint bizalmatlan nyilatkozatot adni a tisztviselőknek és a pénzügyi bizottsági tagoknak.

Gsolnoky László nem tartja méltányosnak, hogy a buzgó pénzügyi bizottsági tagok rovassanak meg, mikor ők fáradoztak s nem tehetnek arról, ha társaik nem jelentek meg.

Vég hely Djzső osztja Rosenthal Nándor véleményét és élesen orgumentálja, miszerint az általánosságban való el nem fogadás bizalmatlansági nyilatkozat volna. Utal arra, hogy az előirányzatot pontonkint is lehet gyengíteni, megdönteni.

Kováts polgármester felállással való szavazást rendel, mire a többség által általánosságban elfogadtatik a költségvetés.

Erre megkezdődött a részletes tárgyalás, mely meglehetős simán folyt le — igen kevés változással.

Husvéth János azon indítványát, mely szerint a regale ügyből való 4000 frt adósságok törlesztésére fordittassék, olvaD határozattal fogadtatott el, hogy a pénzügyi bizottság ezen összeget olyan adósság törlesztésére fordítsa, amely a városra legter- hesebb.

A faiskolákat illető pontra a közgyűlés elhatározza, hogy átír valamennyi felekezet iskolai igazgatóságához, hogy a növendékek sűrűbben látogassák a városi faiskolát.

Határozatba ment, hogy a temetői jövö- delmek jövőre a közpénztár javára vétessenek előirányzatba.

A Tisza László s érdektársainak a Gönyő- Györ-Zircz-veszprémi érdekű vasút ügyben beadott kérvényének és a dombóvári vasút ügyében hozott bizottsági jelentésnek eredményeként a képviselőtestület kiadja az ügyet a vasúti bizottságnak, azon meghagyással, hogy a balatonparti vasút ügyében is érintkezzenek Freistüdtler birtokossal.

A közvágóhíd építését — utalva a miniszteri rendeletre —- elrendeli a közgyűlés, kiadja az építészeti bizottságnak s Csete Antal dr. helyettes ügyésznek meghagyja, hogy az eddig a közvágóhíd ügyében a város részéről megindítandó pert haladék nélkül kezdje meg.

A közgyűlés, a tárgysorozat egyéb pontjait tudomásul vette, avagy c ak egyeseket érdeklő határozatot hozott.

ÚJDONSÁGOK.

— Dr. Steiner Fülöp püspök e hó 8-iki felszentelésén Zalka János győri és hr. Hornig Károly veszprémi püspökök fognak assistálni a herczegpri- másnak.

— Segítség Devecsernek. A vármegye közönségéhez intézett telhivás- nak máris szép eredménye van. E s- t e r h á z y Ferencz gróf az építőanyag árából 1095 frt 52 krt engedett el. Eszterházy Miklós gróf tatai színházában szinielőadást rendeztetett a devecseri károsultak javára. Az előadás összes bevételét, 352 forintot elküldte a megyei alispáni hivatalnak. Esterházy Móricz gróf, főispán, 100 frtot küldött a tűzkárosultaknak; Mezószentgyörgy község 4 frt 40 kr., Kerta 5 frt, Sófok 10 frt összeget küldött a devecseri tűzkárosultaknak. Az alispáni hivatal haladéktalanul elküldte a pénzt Devecserbe, a szerencsétlenek közt való kiosztás czéljából. — A devecseri tűzkárosultaknak adakoztak még Néger A. apát-plébános Pápa 10 trt, Farkas M. t. kanonok Vadkert 5 frt, Breutfeldner Ernő Gasz- tony 2 frt, Udvardy F. pléh. Tüskevár 2 frt, Somogyi Gy. pléh. Nagy-Berény 50 frt.

— Adakozó püspök. A? első na- gyobbszabásu szerencsétlenség a devecseri tűzvész, mióta Hornig báró a

; veszprémi püspöki székben ül. A jószivü püspök az első alkalmat sem mulasztotta el, hogy ne osztozzék a szerencsétlenek fájdalmában és sietett is impozáns módon könnyeiket letör- leni. Megyés püspökünk ugyanis 500 frtot küldött D e r d á k Lőrincz devecseri plébánoshoz a tüzkárosultak közt való azonnali kiosztásra.

— Esterházy Móricz gróf, Vesz- prémmegye főispánja, a múlt hét végén Schveningen tengeri fürdőbe utazott családjához, hol 2—3 hétig marad és aztán újra visszatér megyéjébe.

— Megyei közigazgatási bizottsági Ülés volt hétfőn V é g h e 1 y alispán elnöklete alatt. A hivatalos jelentések után V é g h e 1 y Dezső alispán jelenti, hogy azon észlelete, miszerint a Balaton-vize feltűnő módon apad, arra indította, hogy Paál Dénes kir. főmérnökkel a Sió-zsilip személyes megvizsgálására menjen. Szomorúan tapasztalta, hogy a Balaton apadását a Sió-zsilip mód nélkül való raegere^z- tése idézte elő, minélfogva felszóllitja a közigazgatási bizottságot, hogy ez ügyben írjon át sürgősen Somogyme- gye alispánjához, mint kormánybiztoshoz s ha az eredményre nem vezetne

j — a szakminiszterhez. — A közig' biz. megkeresést intéz a pápai ev. ref-