Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-07-26 / 31. szám
Veszprém, 1890, Veszprémi Független Hírlap. Szombat, julius 26. vendéglőjébe s ott nagy lelkesedéssel dr. Kemény Pál z i r c z i ügyvédet kiáltotta ki képviselőjelöltjének, ki azonban a kérdésre elkészülve nem lévén, azt el nern fogadta. Az értekezlet abban állapodott meg, bogy jelöltet ez időszeriut azért nem állithat, mert arra alkalmas egyén nincs, elhatározta, hogy Budapestre ir R függetlenségi párthoz jelöltért s ha nevesebb embert küld, vagy ha a járásban oly egyén akad, ki a nép bizalmát birja, úgy erről a választókat dr. Kemény Pál és Takácsy Iguácz közvetlenül értesítik. Az ülés feloszlása után a párt corifeusai együtt maradtak s dr. Kemény Pál köré gyülekezvén, őt addig animálták, bizalmukkal és szeretetükkel oly mérvben vették körül, hogy dr. Kemény Pál megígérte, miszerint a jelöltségről komolyan kezd gondolkozni. Kedden vagy 15 község küldöttsége tisztelgett Kemény Pál lakásán élükön Jeremiás Bélával; ünnepélyesen felkérték a jelöltség elfogadására, s miután ő azt elfogadta, e percztől kezdve a legnagyobb zavarba jött a zirczi járási kormány és mérsékelt ellenzéki párt, mert Kemény Pál népszerűségével szemben jelöltet állítani majdnem a lehetetlenséggel határos. És most engedje meg tisztelt szerkesztő ur, hogy a zirczi járás népének felső járási népe előtt kalapleemelve álljak meg s a veszprémi választás alkalmával a nemzet becsületén ejtett gyalázatot ő általuk simít' tassuk, a menyire lehet, helyre. Szerdán d r. Kemény Pál minden kortes nép nélkül, egyedül T a- k á c s y I g n á c z barátjától kisérve indult körútra. Csesznek, Szt.-Király, Réde, B.-Szombathely, Hánta, Suúr, Cseruye, Szapár, Csetény és Dudar a koszorúk s virágcsokrok özönével halmozták el a népszerű jelöltet s a nép ahelyett, hogy kortesborra szomjazott volna, maga vendégelte meg gazda- gou jelöltjét s uemcsak hogy biztosították a jelöltet arról, hogy egy kraj- czár pénzáldozat nélkül fognak sorakozni a zászló alá, hanem megtörtént az a szép eset is, hogy egy vagyonos paraszt gazda 100 frtot ajánlott fel a zászló és egyéb alkotmányos költségekre, mit természetesen a jelölt megköszönve, visszautasított. A felső járás ezen községei a döntők s igy dr. Kemény Pál megválasztása bizonyos, ép ezért nem meri senki nevét odaadni, hogy ellene fellépve, mig egyrészről pénzét elveszítse, más részről a biztos bukás osztályosává legyen. X. Y. Fürdőélet a Balatonon, Kenese, jul. 25. (A „Veszprémi Eügg. Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez ) Miként a nault számban jelezve volt, a kenesei Margit bál e hó 20-án tartatott meg akkora érdeklődés és olyan fesztelen jókedv mellett, minőre még eddig eset nem volt. Már kora délután robogtak a fogatok, melyek a szomszédos Veszprém- és Palota városokból tömegesen szálitották a vendégeket. A mulatság kedvező időben 7 órakor kezdetét vette, de a 9—10 óra között megérkezett zivatar a csarnokba űzte be a temérdek vendéget, hol zsúfolva lett egyszerre a közönség. A 4-eseket 52 pár tán- czolta; olyan eredmény, minő Kenésén még nem történt. A jelenvolt hölgyek közül sikerült a következő névsort összeállítanom annak előrebocsátása mellett, hogy eme névsor alig tünteti fel a mulatságban részt- vettek felét: Parragh Gyuláné, Szánthó Lajosné, Szánthó Juliska és Ilona, Zeitz Gusztávné (H.-Bogárd), Hoffmann Irma (Dád), Révész Vinczéné és leányai: Karolin és Lujza (Veszprém), 8zékely Józsefné és leánya Székely Malvin (Bpest), dr. Sándorffy Mik- sáné, Rosenthál és Belányi családok, Lang Julcsa (Veszprém), Lóvenstein k. a. (Veszpr.), Schön Józsefné és Hermin (Bpest), Pinkász nővérek, Lengyel Mariska, Deutsch Julcsa. (Veszprém), Láng nővérek, Rothauser Janka (Bpest), Krausz N. (Veszprém), Kaufmann Józsefné, Strasser N. (Sz.-Fejérvár), Hoch- stätter J. (Bpest), Takács Lajosné és leáuya (Veszprém), Deutsch Olga és Valéria, (Sz.-Fejérvár) Havlicsekné (Veszprém), Kleczárné (Győr), Rosenberger M. Jánosné, Ottinger Amália, Vass Ilona és Róza, Gottpreiszné és leánya (Pozsony), Vendégh Margit (Székács), Havas Jolán (Bácska), Pinkász Fánika (Veszprém) stb. A legközelebbi mulatság augusztus 3-án leend. Tisztelettel maradok stb. r. I. Balaton-Füreden holnap, vasárnap lesz az „Anna-bál* *, mely nagy sikert igúr. Rendezősége élén a magyar főúri világ elite-je áll s az ország- minden részéből megjönnek erre a legkiválóbb családok. Tegnap a színházban diszelőadás volt, gróf Esterházy Mihály, a yacht- egylet népszerű elnöke tiszteletére, mely alkalommal a „Szegény Jonathan“ került színre díszes s nagy közönség előtt. Bálát on- Alm ä dib an az a helyzet signaturája, bogy ez idén is minden este bál van. A fürdő elegáns közönsége vacsora után tánezra kerekedik s vagyon jó dolga a czi- gánynak éjfél utánig. A klikk- és kasztszellemet ezek az esti mulatságok meglehetősen paraly- gálják s tán ki is ölik pár év alatt. Mindenesetre a legnagyobb baj az, hogy az igazgatóság nem gondoskodik társas kirándulásokról, társas játékokról, mint gondoskodva volt az előző években. így a sok panasszal egyik ember a másik kedvét rontja. Az új megyepark V é g h e 1 y alispán ügyszeretetét dicséri. Ez a pompás hely felkelti minden idegen figyelmét. Holnap lesz a részvénytársaság közgyűlése, mely határozni fog a „lenni vagy nem lenni“ kérdése fölött. Mert égető szükséggé vált egy mo- | dern stylii fürdőház egy jó szálloda s I legalább 85 — 40 bérszobának a felépítése. Ha ezt 140 frtos új részvényekkel nem képes megteremteni a társaság, akkor legjobb, ha lefekszik és liquidál. Mások ma már az igények s mások a fürdőzők Almádiban, mint az alakulás évében. 8 év előtt. Lépést kell tartani a Balaton-kul- tusz fejlődésével, vagy letenni a bla- mage forcierozásáról. Hisszük, hogy életrevaló lesz a közgyűlés s életrevaló határozatokat ho- zand. S megoldják Almádi létkérdését, az eddigi hangyaszorgalom prestige-ül. A fürdővendégex kinyomott névlistája ma jelent meg s a fürdő-pénztárnál kapható 10 krajezárért példá- nyonkint. A veszprémi ev. ref. egyházmegyei nép- tanitói egylet, ez évi közgyűlését julius hó 22-én tartotta Veszprémben, a megyei uj székház kistermében s e gyűlés jegyzőkönyvének rövid kivonata közlését jövő hírlapunkban közöljük. Ezúttal közöljük Száz Ferencz elnöki megnyitó beszédét, mely igy hangzik: Mélyen t. közgyűlés! Midőn ez alkalommal önöket, mint a veszprémi ev. ref. egyh. megve tanítói karát, a népnevelés szerény bajnokait, egy év lefolyása után, a IV. egyetemes és országos ref. tanítói gyűlések közeledtével itt, pályatársi szeretettel üdvözölhetem, engedjék meg nekem, hogy mielőtt ülésünket megnyitódnak nyilvánítanám, egy futó pillantást tehessek a tanítói tövises, nehéz, de szép pályára. Tisztelt uraim ! A XIX. századnak, különösen ez utó része, mintegy hangos kiálltások- ban hívja tettekre a müveit világ minden népét, s nem maradhat e korban az a nép, legyen az bár egylet vagy testület, mely összetett karokkal várja, hogy ebben majd neki is jut tán egy-egy sült galamb. Kórlelhetlenül eltapodtatik s tönkre silányul ma az, aki a korral haladni nem akar vagy nem képes. Ellenben szárnyat ölt az az igyekező, aki a reá váró s a sors által reábizott bárminemű állapotban megfelel hivatásának, illetve betölti tisztét. Kedves pályatársaim ! Tán nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy korunkban alig van egy- egy fennálló testület, akitől és amelytől annyit várna a világ, mint épen a néptanítótól. Örömmel coustatálható azonban, hogy európai világunkban a figyelem soha sem volt inkább a tanítókra függesztve, mint ma nap; s nemes-szerény büszkeséggel áll- ( hatunk a közvélemény itélöszéke elé, mert ha visszagondolunk a múltra s összehasonlítjuk nemzeti iskolai népnevelésünket a jelennel, úgy találjuk, de minden elfogulatlan ítész is úgy találja, hogy a jelenben élő tanítói nemzedék megfelelni törekszik a sok oldalú várakozásnak. Igen, mert tauügyünk tagadhatlanul virágzásnak indult, s a mi magyar paedagogiánk egyéb európai államok mellett megállja a versenyt. Igaz ugyan, hogy majdnem emberi erő feletti munkánkra, anyagi tekintetben még nincs meg a méltányosan követelhető elismerés, de . . . uraim! a kitartás sikerre vezet. S én nem messze látom azt az időt, bízva a m. kir. közoktatási kormány jóakaratában, a magy. országi törvényhozó testületben s általában józanabb gondolkozásu népünkben, midőn a szellemi elismerés mellé anyagi gondoktól ment egész kenyeret is adand a szívesen izzadó s az emberiség boldogságán munkálkodó tanítói világ asztalára. Bátran előre testvéreim ! Küzdjünk — haladjunk a haza szt. nevében ! Én — mint szerény pályatársatok, akit b. bizalmatok — hosszú évek óta egyletetek élére emelt, erős lélekkel tartom előttetek egyletünk lelki zászlaját! Kövessetek ! Tartsunk együtt, mert az egyetértés nagy dolgokat müvei, igen, — tartsunk együtt e szép hazának lelkes vezértanitóival s legyen részünk a ránk váró szebb jövő megalkotásában. Hidjétek el nekem, hogy az utánnunk élő s következő nemzedék áldani fogja emlékünket, s ez édes haza és a néptanítói világ előre haladt állapotáért működésünket. Már csak az a körülmény is, hogp itt gyülésezhetünk e nemes vármegye szék házában, meggyőződésem szerént, nekem némi részben garantiát nyújt arra, hogy ennek a századnak, hasznunkra ezélzó intézkedései által — hivatása van megczáfolni a régi római világnak ama reánk maradt jelmondatát: „quem dii oderunt, praeceptorem fe- cenint.“ — Nem is fogunk — jegyzőkönyvileg — köszönetünk nyilvánításáról megfeledkezni ott, a hol a szives engedélylyel megörvendeztetünk. Elnöki megnyitó beszédemet azomban, egy mélyen setét gyászlepel is érinti, a menynyiben e helyen — fajdalommal kell felemlítenem : miszerént boldog emlékezetű Nagy Áron a bfüredi szeretetház igazgatója, aki minket mig élt barátjának, s pályatársának örömmel nevezett, s aki köztudomásotok szerént e mi szerény egyletünknek dísztagja is volt — elhunyt, elköltözött oda, honnan e testben nincs többé visszatérés, — s midőn e pillanatban — kell — hogy gyászt oltsunk fel mindnyájan, s áldjuk ama deréknemes tanférfiunak emlékezetét — egyszersmind kérem, hogy nevét jegyzőkönyvileg megörökíteni s gyászoló özvegy — árva családjához részvétünket — jegyzőkönyvi kivonatban eljuttatni kegyeskedjenek. Ezek után midőn Önöket még egyszer üdvözölném s munkálkodásunkra az ég áldását esdeném, gyűlésünket azon utókérés mellett nyilvánítom megnyitottnak, hogy azon tag- tarsainkat, kik a meghívóban közölt tárgy- sorozat szerént, felolvasásaikkal — illetve előadásaik által, ülésünket — mintegy élvezetessé óhajtják tenni, jó akaratú figyelmükre méltassák előadásukat, buzdítván őket ez l által a tanügy teréni tovább munkálkodásra. Hazafiui tisztelettel: r. I. Kiss Jancsiét Dél-Amerikában. Veszprém, jul. 26. Ami jó zenebandánk szerencsésen átért Amerikába s most ott általános feltűnés tárgyai. írtak is már levelet mindnyájan a családjaikhoz s nem győzik leírni tengeri viszontagságaikat. A czimbalmos is irt egy levelet Balogh Károly pátronusához, kinek mestere volt a czimbalom-nyü- vészet elsajátításában. Az ő szívességéből közöljük a karakterisztikus levelet teljes hűségében, mely konstatálja, hogy ugyancsak „voltak a bajba!“ A jóízű levél igy hangzik: Buenoa-Aire8 Juni 25-én 1890. Kedves Balog ur! Kívánom az Istentől, hogy ezen pár sor Írásom a legjob egéségben találja. Hála Isten én egéséges vagyok, amit magának is kívánok. Szerencsésen ide értem, az igaz, hogy a hajon igen sokat szenvedtem beteg nem voltara, hanem az élet igen rósz volt és a viz is büdös és meleg volt Amint eljöttünk a kikötőből, atol a naptól mindig hulámzot a tenger és a hajó mindig dülódezet ide-oda és mind beteg volt, csak a káró meg a lörincz és én nekem nem volt sémi bajunk. A hajon jöt 600 ember, sok gyerek és aszony. A hajó 145 lépés hoszu és 14 lépés, tiszta vasból vau, de azér úgy dobálta a hullám, mint egy kis csolnakot. A kikötőből elindultunk Máj. 28-án, egy hét alat értünk szent Vinczesz szigetre. Igen szép látvány volt éjei, a sok hajó ki volt világitval. It anyi a szerecsen, hogy nem lehet a számát meg mondani, hanem igen szép kis városuk van, mind emeletes hazak vanak és cserép zsindelesek, az utczák mind vanak kövezve. Van séta térjük és orszesz térjük is, mindnek van ruhája olan mind a mienk, hanem mind mezét láb van és séta pálezásan, igen erősek és csúnyák. A gyerekek körül vetek benünket és a hajót, a vízben úszkáltak, mink meg dobtunk a vízbe és úgy szeték inén. Mikor elindult a hajó, rá két napra ol vihar jöt, hogy azt gondoltuk, hogy ez az utolsó napunk, ez tartót 4 nap és se nem etünk se nem itünk; se nem alutunk, hanem fönt a fölső fedélen fekütünk, amibe értünk, aba fccapaszkotunk, mer ha nem fogóztunk, Lat ide-oda hömbölögtünk. Voltunk a bajba, hanem most már semmi bajunk nincs. 22-ikén volt a konczert az első, sok nép volt és nagyon megtetszetünk, sok magyarul találkoztunk, a város igen nagy, az utczák igen hoszuak és igyene- sek, a házak mind egyformák, nem is igen merünk bojogni, mert könyen elehet bódulni, igen nagy a forgalom, minden 1 olcsó, csak hogy nem tudunk beszélni senkivel, olanok vagyunk mint a némák, csak mutogatunk, ha valamit kérünk és hamar meg is csalnak bennünket. A dohány, a szivar igen olcsó, 10 oentávosért egy fontot adnak dohányt es nem is rósz. Lakásunk szép van, egész öröm bene lakni, itt az étel már nem olyan igen olajos, van itt disznohus, zsir, souka, egy szóval amit csak akar az ember mindent kap, hanem azért magyarország nincs több, de Szivaroztam. Ebben semmi különös, de nagy eseménynek kell lenni, hogy egy nyomorult halandó, mint én, egy 22 kros szivart eldobjon. Igen, én azt a szivart eldobtam s rohantam phleermavesztetten a III Avenue felé, onnét a North-Hudson-Riverhez. s ezen át Hoboken-ba. Futtomban mindenütthallék beszélni rémitő dolgokról, stricke-okról, ölésről, gyilkolásról. A . . . féle gyár előtt mintegy 8000 munkás volt összegyűlve. Már akkor a gyár szét volt dúlva. Minden ami benne értékes volt — azt tönkretették. Most ép’ egy másik gyár feldulásáról tanakodtak. A szónokok erőteljes barna spanyol emigránsok voltak. Szemökben gyilkos tűz, nyelvükön harag. — Mit, sennors, a gyártulajdonosok hallani sem akarnak, óraelengedé.-ről, dijfelemelésről..............Ám jó! Mi pedig boszut állandunk rajtok. Előre ! A tömeg megindult. Több Street-en keresztül vonult aztán az a 8000 ember; dühösen káromkodva, közbe- közbe egy-egy gyáros nevével gúnyt űzve. Egy nagy térre léptek. Ez volt a Hobokon-Park. Két óriási épület állt itt egymás mellett. Gyárak voltak. A munkások nekik rohantak. Néhány perez alatt be voltak törve a kapuk. A munkások betörtek a gyárakba. A gépeket ledobták az utczára, hogy ezek döngve, pattogva törtek szétA bútorok hatalmas csapások alatt zúzódtak össze s a kész áruk széttépve repültek keresztül az emeletek ablakain a tömeg közé. A rombolás véget ért. Ez a két gyár is ki volt pusztítva. Két gyártulajdonos tönkre téve. Egy halvány fiatal ember berohant a dühöngök közzé s le akarta beszélni borzasztó munkájokról . . . Eleinte csak hallgatták, végre megtudták, hogy ez a gyár- tulajdonos fia. Ledobták a harmadik emeletről. Vége volt. Aztán lerohantak ujjongva, üvöltve. Lenn 40 policeman fogadta őket. A rövid rendőri knipp-el puffogva csaptak a munkások közzé . . . Néhány perez alatt 13 rendőr a földön feküdt. A többi megfutott. Most a dühöngök a nagy S...........y gyár felé vették utjokat. A gyárat zárva találták. Neki dűltek a kapuknak, mind hiába . . . Nagy nehezen betörtek. Fölrohantak a lépcsőkön, törve, zúzva. Ez a gyár is elpusztult. Ezalatt 300 policeman foglalt állást a gyár alatt.. A munkások elvégezték utolsó borzasztó munkájokat. A lépcsőkön már hangzott vad daemoni lármájok. Lejöttek. A policeman-ek vezetője elébb állt az elsőnek ; balkezében a knippel, jobbjában egy revolver. — Foglyom vagy! Ordit rá. Egy ütés s a policeman-captain le volt terítve. Ez volt a jeladás. Mint bőszült fenevadak rohantak most a policemanok a munkásokra. Hiábavaló küzdelem ! A föld legtekintélyesebb rendőrsége is ku- darezot vallott volna a spanyol-brasiliai munkások vadsága előtt. Rakásra hulltak a munkások . . . Negyed óra múlva csak 45 policeman hagyta el a csata helyét. A többi már nem fog megfutni soha. * ★ * Bum, bum . . . tang! A tüzőrség tornyából tüzet jeleztek. Brooklynban 6 gyár állott lángban. A munkások most arra vették utjokat. Itt-ott még berohantak egy-egy shop-ba s a raktárakat dúlták fel. A Hudson-East-River telve volt apró ladikokkal. Menekülő, támadó munkások ültek benn. Esti 8 éra lett. A folyó túlpartján egy hatemeletes gyár állott lángban. Dohánygyár volt. Mellette volt a brooklyu-i gazometer épülete. Az innenső parton úgy mint tulnan, iszonyú embertöraeg várt, — mert a gazometer tetőzetébe is belekapott már a láng. A dohánygyár égett; a borzasztó tüzet égfelé kapkodta a heves nyugati szél — a szikragomolyok messze beröpültek a város épületei közé. A tűzoltó locomotivek a gyár körül állottak s valóságos vizzuhatagot öntöttek az égő gyárra . . . Hasztalan! Ä gyár olthatlanná vált. A hatodik és ötödik emelet már keresztül égett. Még a negyedik és az alatta levő emeletek ablakaiból lehetett látni, a mint emberek kétségbeesetten ugráltak le a 8—10 tűzoltó fireman által tartott vásznakba. Még itt-ott egy-egy ablakból értékes holmik is repültek alá. Néha egy-egy Wert- heim-cassa is zuhant alá; alól nagyot döngve a kövezeten. Most a negyedik emelet is keresztül égett s lezuhant a harmadikra. A roppant súly keresztül törte a második emeletet is. A harmadik emelet ablakain most egy alak jelent meg. Megfogódzott a rámavasakba s kezein lefelé fügeszté magát . . . Iszonyú kép. E pillanatban lezuhant a második és az első emelet egymásra . . . egy kiáltás! s az alak leugrott az ablakból . . . vége volt. A kövezeten laposra törte magát — — feje egy Wertheim-cassára esett s darabokra szakadt. Saját kincse ölte meg. Ez volt a gyártulajdonos. A gyárból már csak a négy fal állott . . . egymásfölött s alatt a hat emelet ablai látszottak csak, a mint ördögi lángszemekként bámultak a sötét éjbe. Egyetlen tűzoszlop emelkedett ki a falak közül de ez a tűzoszlop az égig látszott érni. Felette a felhők vérben úsztak. E pillanatban iszonyú rémkiáltás hallatszott —- — s az emberek sápadt ijedséggel rohantak el a gyár közeléből; késő volt! Egetverő dörgés hallatszott; a lángoszlop setétpiros lett s háromakkorára nőtt. Odatekintettem. A gyár négy fala összedőlt a szörnyű tűz hevétől . . . Száznyolczvan embernek vége volt — — ezek a romok alá kezűitek. Egy másik dörgés következett be. A gazometer robbant föl. A következő pillanatban égő gerendák, tört gépek egyes részei, falomladékok hulltak alá a magasból; ölve, zúzva élő embereket. Mellettem a folyó innenső partján egy öreg ember állt, ki folyton beszélgetett velem. miközben minden harmadik szava egy „yes“ volt. Ezt az embert egy repülő vaskei ék mellen ütötte. Az öreg emberke összerogyott s a hullámok közé hullt. Utánna néztem a szerencsétlennek. Elmerült örökre. Yes ! . . . Ekközben a tűzoltó lokomotivok folyton működtek; lázas dübörgésük, mint valamely gyors malom kerepelése hangzott át hozzánk. Az egyik lokomotív expl ódáit. Nyolcz fireman zuzatott szét darabokra. Ez volt a borzasztó drámának legiszonyúbb jelenete. Aztán halványulni kezdett az ég . . sötétülni a föld. Az emberek halksusogva tértek haza, hogy álmaikban folytassák az éji kalandot. Jó éjt! # * * Szótalan mentem végig a Grand Street-en. Útközben egy fiatal ember csatlakozott hozzám. — Jöjjön hozzánk, uram! — szólított meg — önt szívesen látják nálunk bármikor. — Ki ön, Sír ! ? — Titkár a Noire O’ Connor családnál. — Ah! — Nemde eljön ? A Miss meg akarja önnek mutatni nagy tengeri térképét az Ocze- ánról, melyet úgy hiszem, az ön számára készített. — Well, tehát menjünk ! A Sixth Astor-house még nyitva volt. A kapu alatt csinos creol-leányka áesor- gott. A miss szobacziczusa volt. — Hogy van, gyermekem? Itthon van úrnője ? — No természetesen ! Felmentünk a lépcsőn. A nagy Nelson megcsípett karomnál s bevonszolt úrnője elé. Miss Mary ott állott a szoba közepén összefont karokkal s mosolygott. — Köszönöm, barátom! — Wher is the fire, Sir! Ön nemde a tűznél volt ? — Igen, Miss! A tűz a brooklyn-i first street-en van. Két gyár égett le. — A munkások gyújtották fel?! — Azt mondják, a spanyol brasiliaiak. — My God! E perezben az öreg Noire 0’ Connor lépett be. — Jöjjön uram, szólt, az Internationale- nak nyilvános ülése van. — Nem atyám! Ne vidd öt a gyűlésbe. Ugy-e, hogy nem viszed?! — Tőle függ, leányom! — Engedelmével, my lady, küvetendem atyját., — Ám jó. A kis leány búsan nézett atyjára. — Én pedig az „Atlantic Garden“-ban fogok önökre várni. — Egymagában! ? — Nem, Nelson elkísér ! — God bey! * * A Washington street-i inlernational-gyül- hely előtt voltunk. Én és az öreg. Kürülöttünk futkosó, rohanó emberek siettek jobbra-balra. Fölöttünk a St. George torony harangjai folyton bömböltek . . . » tűz még nem fojtatott el. Fenn az ég még mindig piros volt, s a házak felső részei visszatükrözék a tüzet. — A jelszót uram, szóltam az öreghez. Mondja meg a jelszót! — „Eigth-system!“ Tovább haladtunk. Egy nagy szárnyas kapun belépett a'i öreg. Utánna én. Á sötét folyosó elején egy férfi állt. Most felénk közeledett. „Eigth-System!“ „Eigth-System !“ Sugtuk fülébe. A kapuőr félreállt utunkból. (Folyt, köv.)
