Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-07-12 / 29. szám
Veszprém, 1890. X. évfoyain. 39. 'szám. Szombat, julius 12. A mai választás. Veszprém, julius 12. Az ellenzéket ismét elnyomta a hatalmi párt. Tegnap ez az eredmény már biztos volt. Bizton előre látta minden hidegen számitó ember, mikor az ellenzéki pártgyülést rendőrség, csendőrség és katonaság szuronyerdejével akadályozták meg. Akkor az ellenzék emberei már tisztában voltak az iránt, hogy a kormánypárt nem fog visszariadni semmitől és minden óriási pénzáldozatra kész. hogy a győzelmet az ellenzék kezéből kicsavarja. A választást megelőző tegnapi hivatalos botrány a következőkép folyt le : Csütörtökön délben s a délutáni vonattal érkeztek Veszprémbe, az ellenzék támogatására a központi 48-as s függetlenségi párt küldöttei s ter- ymészetesen azonnal értekezletet tartottak. a veszprémi Kopácsy-párt elnökségével. Abban történt megállapodás — s más nem is lehetett — hogy a vesz- pré ni polgársághoz, Kopácsy Viktor részéről intézendő belliivó beszéd s ennek kapcsán, a központi küldöttek ajánló beszédei, másnap, jul. 11-én fognak megtartatni, a főispáni téren. A szokásos bejelentést — a biztosság okáért, hogy eltagadható ne legyen — Írásban nyújtották be, a város polgármesteréhez: Pázmándy Dénes, linger Manó, Fodor Gyula, Kom- polthy Tivadar, Margalit Ignácz és Husvéth János.- Azonban kovács Imre polgár- mester egyszerűen azt üzente vissza, hogy a bejelentést nem veszi tudomásul. Erre Pázmándy Dénes maga kocsiba ült s felkereste nemcsak a városházán a polgármestert, hanem magánlakásán is, magával vivéu a törvénykönyvet, hogy abból meggyőzze őt, miszerint a bejelentett pártgyülést neki nincs joga engedélyezni — vagy nem engedélyezni. Hanem szigorú kötelessége, mely semmi magyarázatot nem tűr, tudomásul venni! A felelet az volt. hogy másnap délelőtt a polgármester „végzés t“ hozott, melyben a pártgyülésnek a főispáni vagy más nyilt téren való megtartását egyszerűen b e-t i 11 o 11 a, hivatkozással a hetivásárra melyről pedig Kovács Imre ur, úgyis mint polgármester, úgyis, mint kiérdemült mesterember, jől tudta: hogy már dél ben elmúlt. Az eltiltó nyilt végzés azonban csak a déli órákban kézbesittetvén, Pázmándy nem is intézkedhetett máskép, mint úgy, hogy a pártgyűlést összehívó falragaszok reggel kifüggesztettek a város falaira. E falragasz szövege igy hangzik : „A kerület független polgáraihoz! Kopácsy Viktor pártja a holnap megtartandó képviselőválasztás alkalmából ma pénteken, julius 11-én d. u. 2 órakor a főispáni téren Veszprémben nyilvános pártgyüést tart, melyen az országos párt részéről részt- vesznek a következő országgyűlési képviselők : Győrffv Gyula, Hentaller Lajos. Holló Lajos, Horváth Adám, gróf Károlyi Gábor, Lukács Gyula, Lits Gyula, Meszlényi Lajos, Pap Elek. Pázmándy Dénes. E pártgyülésre a kerület összes függetlenségi érzelmű polgárai ezúton tisztelettel meghivatnak. Veszprém, 1890. jul. 11-én. A Kopácsy-párt pártelnöksége.“ Természetes, hogy az érdeklődés, a falragaszok megjelenése után óriási volt s az intéző körök úgy látszik, e lelkesedést akarták elnyomni a betiltó „meghagyati k“-stylussal, mely- lyel átragasztották a plakátokat s me- i lyen egyszerűen kijelentik, hogy e ' pártgyülés a főispáni téren „nem fog megtartatn i“. Mindazonáltal ezernyi nép csoportosult a főispáni tér sétányain s a „K o r o n a“ előtt, hol a képviselők szállva volfak, éltetve szünetlen a | szeretett jelöltet, Kopácsy Viktort. Pedig akkor már megvolt sűrűn rakva a főispáni tér rendőrökkel, csendőrökkel s katonasággal s a fegyveres csapatok szuronyerdeje végigcsillogott a parkon. Ekkor a képviselők s a függetlenségi pártelnökség, élükön szeretett jelöltjükkel Kopácsyval, a nép leírhatatlan lelkesedése között a főispáni térre vonultak le. hogy meggyőződjenek arról, miszerint, valóban „fegyveres erőszakkal akadályozza, - e' meg a hatóságabejelentett pártgyülést?“ Úgy történt. A képviselők nevében Pázmándy megkérdezte ott Fejes Antal rendőrkapitányt. hogy szándéka-e a pártgyülést erőszakkal megakadályozni? A kapitány azt felelte, hogy „Sajnálja. de erre határozott utasítása van.“ — Kitől ? — A polgármestertől. Arra a kérdésre pedig, hogy ki alkalmazza az erőszakot? Szilágyi csendőrhadnagyra mutatott, A képviselők erre a Kopácsy-párt elnökségével Szilágyi elé léptek, ki ott állt, feltüzött szurouyu csendőrcsapata előtt, Pázmándy azt kérdezte tőle: — Mit tesz hadnagy ur, ha megtartjuk a gyűlést? — Nagyságtok tudják, felelt a hadnagy, hogy nekünk kötelességünket teljesíteni muszáj!-- Tehát fegyverrel is ellen táll annak ? — Azzal kötelességünket teljesítjük, utasításunkhoz képest. Tessék majdan sérelmükre orvoslást keresni. — Tudomásul veszem a fegyveres erőszak kijelentését, de nem adom meg az alispánnak azon elégtételt, hogy itt a polgárok vére folyjon ! így telelt Pázmándy nzon hiszem- ben, hogy e rendelet egyenesen Véghelyi Dezső alispántól jött, s látva őt a megyeházban levő hivatalos szobája ablakában: felsietett hozzá. Mint rokona s jó ismerőse egyaránt, keserű szemrehányást tett neki ez erőszak alkalmazásáért s többi között azzal fenyegette jóslatul, hogy „mint a kaposvári mandátum megette Széchenyi minisztert — ez a mostani mandátum megesz téged!“ A budapesti, ellenzéki lapok egyik itt volt belmunkatársáuak távirata szerint pedig Véghelyi, a rokoni intelmekre azzal válaszolt, hogy „nem az a kérdés, törvén y-e vagy sem, hanem az, hogy a függetlenségi párt itt ne győz- z ö n ! “ Ez a távirat természetesen felgyújtotta az ellenzéki lapok méltatlauko- dását s ma a „Budapesti Hírlap“, melynek külöo tudósítójaként | Rákosi Viktor a ma déli vonat- 1 tál ide érkezett, s az „Egye tér- I t é s“ külön vezérczikkekben pertrak- tálják a botrányt, sőt az országos központi függetlenségi s 48-as párt elnöksége nevében — mint az „Egyetértés“ jelenti — Ugrón Gábor ma személyesen jelent meg S z á- páry kormányelnöknél, a veszprémi pártgyülést erőszakkal megakadályozott hatósági közegek szigorú raogTe- uyittetését sürgetendő. Részünkről, kik nem voltunk jelen a Pázmándy-Véghely beszéd elmondásakor, nem marad más hátra, mint a megindítandó szigorú vizsgálat adatait bevárni: azt azonban már most is határozottan konstatálnunk ke'l, hogy úgy a polgármester, mint a szabadságon levő Véghely Dezső alispánt helyettesítő Kolosváry megyei főjegyző a legsulyosb következményeket involváló nyilt törvénysértést követték el azzal, hogy a törvényes időben, formában s helyen bejelentett pártgyülést fegyveres brachiummal akadályozták meg. Az elmúlt hetivásárra való hivatkozás s különösen az a jogtalan rendelkezés, hogy a „nyilt téren“ nem engedik meg a gyűlést, akkor — mikor ők egyszerűen arra utalva vannak s kötelességük tudomásul venni, a rendfentartás érdekében, a szabályszerűen bejelentett gyűlést: oly vér ázító törvénysértés, mely természetszerűleg nemcsak az országos sajtót háborította föl, de fölbáboritotta Veszprém összes tisztességes polgárságát is pártkülönbség nélkül. Bátran hivatkozunk e tekintetben a helyi tvszéki bírói karra, a főpapságra s egyáltalán minden tisztességes kormánypárti emberre, kik — bár szavazni kénytelenek voltak — nyíltan elitélik azt a brutális skanda- lumot, E.s hivatkozunk magára Vég- í hely Dezső alispánra, ki a tervezett [ pártgyülést közvetlenül megelőzőleg érkezett a városba s nemcsak akkor, de ma is számos tekintélyes ember előtt rosszalta alantas hatósági közegei eljárását — és ezt törvény- sértésnek bélyegezte. Elvárjuk Véghely Dezsőtől, úgyis mint a törvényt | sértő, tudatlan városi közegei fellebbvalójától, úgyis mint becsületes férfiútól, hogy raaj- i dan, ha a vizsgálat erre felszóllitja: {ugyanezt mondja, amit ma. Ez volt a lefolyása a tegnapi skandalumnak s ezeket kelle ideigtatnunk, e gyalázatos erőszak ügyében megindítandó vizsgálat „mement o“-jáuh annyival inkább, mert tudjuk, hogy erről még sok-sok beszéd lesz a törvénytermekben, az országgyűlésen s újságjaink hasábjain .........hosszú időkön át. A betiltott népgyülésről a nép Pázmándy s Hentaller Lajos felszóllitá- sára elvonult a főispáni térről, de a „Korona“ előtt roppant tömeggé verődött össze s szűnni nem akaró éljen- | zéssel éltette Kopácsy Viktort. Erre Mész 1 é n y i Lajos képviselő lement a nép közzé, székre állt s lelkesült beszédet tartott. Erczes, csengő hangja bízvást elhallott a távolabbi utczákba is, mert mindenünnen ezrével tódult oda a nép s hallgatta a méltó felháborodásában kipirult arczu ifjú szóuok lángoló beszédét, melylyel egyrészt kitartásra hívta fel a jogaiban megsértett polgárságot, másrészt kimélytelenül ostorozta törvényszegő hi vatal nők népünket! ............A Kopácsy-párt elnöksége ez után a következő szövegű proklamá- tiót függesztette ki a város falaira : A veszprémi kerület választóihoz ! A mai nap örökké emlékezetes lesz e megye s város politikai életében. Ma történt ugyanis, hogy a városi hatóság kezet fogva a megyei hatalmasokkal. erőszakosan hozzá nyúlt a ma- ' gyár polgár legszentebb jogához : meg- gátolta a. választóknak törvénvbiztosi- tott jogát. Nem akarnak ezek az urak arról I hallani s betömik a választó polgár i fülét is, nehogy az ige azon behatoljon I a szivekbe. — Szuronyok uralkodnak a választási törvény felett; a m. k. csendőrség s honvédséget rukkoltat- ják ki a választási törvény 104. §-ának eltiprására. Mit mond ez a törvónyczikk ’? Azt, hogy a pártgyíilések, körmenetek stb. előtte való napon rendezett tanácsú városokban a polgármesternél bejelenten- dők. Nos, Pázmándy Dénes képviselőnél Írott bizonyíték van arra nézve, hogy ezen bejelentés tegnap, f. hó 10-én d. u. 5 és 7 órakor, két ízben is, úgy a városházán, mint a polgármester ur magánlakáséin megtörtént. S mégis, a polgármester ur, az az egyén, kit a polgárok maguk közül mint legérdemesebbet a maguk élére emeltek — vonakodott ezen bejelentést tudomásul Tónika emlékkönyvébe. Ajkadon rózsapir Szemedben égi fény ; Mégis mi titkos bú, Él szived rejtekén ? El-elgondolkozol, Ki tudja mi felett? Mily sebes gondolat Epeszti lelkedet? Szivedet bú férge, Ne eméssze, rágja, Kétszer is nyilik az Akáczfa virágja! — 1890. június bő 1-én. — Péter ff íj István. Hagyjad a vígat... Hagyjad a vígat, szakadjon szét a búr Hegedűdön, ha folytatnád tovább; Kezdj most egy másat, a mely visszhangozza. Szivem keservét, lelkem bánatát: Egy nótát feledsz vén czigány mindeD nap, És nem tanulsz holtodig, mint a jó pap. De egyet nem szadad soha feledni : „Csak titokban akartalak szeretni !“ E dalt, e dalt húzd. inig birod vonódat, Panaszra meglásd nem leszen okod, Hogy a czigánynak beborult csillaga. Hogy a régi jó világ elmúlott. Eelderül ismét bus egednek napja, Fülemben ha zeng hegedűd bus hangja : „Naptól virít, naptól hervad a rózsa, Hogy szeretlek mit tehetek én róla!“ De nem ! . . . hagyd félbe, mire való e dal, Hisz könnyezni e nélkül is lehet! Busán, vagy vígan szól ez a száraz fa Az én lelkem ugyr is sir eleget. Hiába huzol szomorút vagy vigat Sajgó szivem attól he nem gyógyulhat; „így is úgyis, nem szabad öt szeretnem, Aki nekem boldogságom mindenem !“ Péterffy István. Internationale. (Amerikai naplómból.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folyt.) „Elvetjük! Mert hivatkozás itt nem történhetik sem Poroszországra, sem Magyar- országra, mert ott a munkást még nem tekintik egyformának az ország gazdagjaival, s mert ott a rendőrségszervezet olyan, hogy önkényesen ellene dolgozhat bárminek, a mint ez a józan ész előtt igazolt ottani stricke-oknál bebizonyult! Rendezzük az ügyet uraim! A S . . . . y zongoragyár munkásai küldjenek egy bizottságot munkaadóikhoz s mondassák ki ezek előtt föltételeiket, — ellenkezés esetére jelentsék be a stricke-ot. Hasonlóul cselekedjenek a borbélyok, ácsok, épitészek. A stricke tartama alatt a munkások napidijaikat —: per l'A dollár —- társulatunk pénztárából húzzák. A stricke beálltakor a dijfölemelésről pedig azt azonnal visszafizetni kötelesek. így pénztárunk ismét pénzhez jut s a munkások dijaik fölemeléséhez anélkül, hogy kárt szenvednének ! A brazíliai-spanyol sectió helytelenül cselekszik, midőn államellenesnek mondja a stricke-ot! Miért? mert ha egy gyár száz munkása ma 10 órát dolgozott s holnap már csak nyolezat, úgy ez a 100 munkás bizonyára kevesebb munkát állít elő, mint mikor 10 órát dolgozott naponkint. — Az illető gyártulajdonos tehát, kell, hogy . legalább 20 uj munkást vegyen még fél a gyárba, hogy a hiányzó szükségletet a gyármunkában pótolja. — Ott tehát, a hol eddig 100 munkás dolgozott, fog ezentúl 120 dolgozni . . . s itt a czél uraim ! Ez által benépesítjük államainkat, Európából pedig, (hol a zsúfolva élő emberek kiirtására háborúkat rendeznek) a fölösleges népeket ide vonjuk. így nyer az egész világ ! Ez a stricke-ok egyik czélja. A másik czél az, hogy (a munkásosz- ' fölemelését tekintve) a mindenesetben /gyártulajdonosok esztelen, őrült gazdagodásának határ szabassék. Az egyesek meggazdagodása államellenes, igen, uraim! mert az ipart és kereskedelmet megakasztja: a nemzetkereskedelem pang — —- — mert az állam pénze mind jobban egy-egy helyre tódul. így például nézzük a világ leggazdagabb embereit ; Vanderbilt, Astor, Stuart, stb. stb. egész a Rothscbildekig. Mit tesznek ezek pénzeikkel, nemde ők gazdagodnak, mig az állam okvetlenül szegényül, mert ennek pénze ezek zsebéből szivárog csupán. Bárhol létezzék is egy üzlet, a gazdag Croesus keze oda is elér. Az ily mesésen gazdag ember olyan mint a polyp. — bosszú karja elér mindenüvé. magahoz i-zoritja az alig lézengő áldozatot, hogy feneketlen gyomrába temesse. Igen, uraim! az ily Croesusok gazdagodása államellenes. Ezt csak az örök Internationale szüntetheti meg az ész s a szív fegyvereivel kezében. — — A gyártulajdonosok emeljék föl a munkások Lérét; igy a pénz inkább szót fog osztódni. A szegény munkások inkább jutnak az alkalomhoz apró ipar- s kereskedelmi üzletek felállítására. — S ez által nyer az állam, mert ipara kereskedelme nagyobb lendületet vesz, sőt j biztosabb alapokon fog nyugodni, mert ezek I a kis üzletemberek, az önálló ipar- vagy ■ kereskedelemüzők, mind hajdani munkások 1 lesznek, azaz szakemberek a szó szoros értelmében. — Stricke-ot tehát uraim, Stricke-ot! A spanyol-braziliai szekezió ellen fejeztessék ki méltó haragunk ! E szavakat egy szőke fiatal ember mondta; mellette ült vén atyja, egy öreg gyártulajdonos, évenkinti egy millió tallér jövedelemmel. A fiatal ember leült; atyja odahajolt fiához s azt mondta:-— Helyesen fiam! Te önmagad ellen beszéltél ! . . . Te megsebezted önmagadat, jö- vődet, mert birtokom reád szálland! Te tudtad ezt s mégis ezt cselekvéd . . . Helyesen I fiam ! Méltó vagy arra, hogy a társulat tagjává választatái. Most egyikében az utolsó padoknak fölállt egy alak lassan csöndesen . . . F . . . Jakab volt! Uraim! szólt alig hallható hangon . . . elég volt a türelemből . . . hallgattunk az ostobára — s még el sem mosolyogtunk. — De uraim, a mi türelmünkkel visszaélt a spanyol-braziliai sectio — — — államelle- uesuek tartja azt, a mi egyedüli eszköz a józan ész és az emberi könyörülő szív előtt a világboldogság elérésére. — — Uraim, az ostobái gyűlölni is kell, ha tanulni nem akar . . . S most dördületes hangon folytatá: Es én gyűlölöm a spanyol-braziliai sec- tiót, a mint hiszem, hogy önök is gyűlölik. —- Uraim, le a sectióval, mely csoda, hogy még királyt nem kínált meg az elnökséggel — — Égessük meg a leiratot! Helyeslő morgás vonult át a termen. A leiratot kézben tartva elégette az elnök. | — — A második elnök is lelépett az ál- ványról. Nyugodt, hideg arcza még egyszer végig tekintett az egybegyűlteken -— egy pillanatig megállott, aztán lassan, kimért léptekkel tartott ő is az utolsó padok fele — —..— ott leült. Minden tekintet most a harmadik elnökre, az öreg Norire O’ Connorra fordult,, ki még mindig nem foglalta el helyét . . . Mereven ült most is ugyanabban a helyzetben, mint a mikor a gyűlés kezdődött — — szeretetteljesen mosolygott most is; de halvanysága gúnyt, gyűlöletet látszott a mosolyba keverni. — — Most fölkelt székéről, oda állt » kis asztal mellé, fölvett,; a két gyertya közt fekvő könyvet, kinyitotta, első lapjara rátétté kezét s aztán szólani kezdett spanyol nyelven, halkan, csendesen : —' Sennors, önök u _y cselek eltek, a mint jogos volt ... de megbántottak egy gyülekezetét, mely már nem oly higgadt, mint ez, melyben forró andalusiai vér kering, mely őszinte volt máig, s mély a -értésért vérrokonain is boszut áll. Igen, Sennors, a spanyol-braziliai sectió tagjai boszut foguak allani önökön, mély, gyűlöletes boszut. Önök nem ismerik e népet —---------megism erendik most . . . fájdalom! — becsületem áll ezért kezesül . . . Éu megviendem neki’*, gyaláztatásuk hírét! Nincs egyéb mondanivalójuk ? — Nincs! —- hangzott a teremben s e szót a düh, megsértett önérzet nyomta meg. — Am jól van Sennors, Isten önöknél. Éljen az örök Internationale! . . . Éljen az örök Internationale! zúgott visszs a padok közül ... Csend állott be. A spanyol-braziliai követ még sokáig várt az állványon. Most egyszerre fölegyenesedett elkiáltaj magát; „Manufacturing !“ Az ülés be volt zárva. A tagok egyenkint oszlottak szét . . . * * * (Folyt, köv.)
