Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-06-21 / 26. szám
Veszprém, 1890. X. évfoyam. 26. szám. Szombat, jun. 21. gjelen minden szombaton. — A lap ára : gesz évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr.; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték.—A hírlap irodája : „Petőfi“-intézet Veszprém (városház-tér. Előfizetési felhívás I a eszprémi Független Birlap“ 1890. (tizedik) évfolyama II. félévi folyamára. Jro domo sua, fordulunk ezúttal lapunk barátaihoz, előfizetőinkhez, ;y szives rokonszenviikkel továbbra is lógassák ez orgánumot, melyet. iy 10 éven át pártfogoltak: jele, :y megismerték, megszerették, í ép újság a mi hírlapunk, a szó zi, nemes értelmében. És 10 évi It a bizonyság arra, hogy ebbeli atásának s czimének egyaránt mégik Sem nyűgözi semmiféle hivatalos sszio, nem befolyásolja semmi ur- nátnos klikk és nem engedjük su- maztatni semmiféle képzelt poten- ból. Szabadon, nyiltan Írjuk ki, a mit •olgárok igazának vallunk; ha tet- í, ha nem tetszik a magasabb iónoknak. S mert őszinte a szó. melyet ta meggyőződés mondat . . . meg- ilja ez az. útját a szivekhez s a igodt agyhoz egyaránt. Hz a mi erősségünk épugy, mint pbástyája minden független, szabad ónak, melyet kincsül őriznek-véd- : a szabad nemzetek s mely leg- b biztositéka minden törvények atségének. .lelkesedéssel szolgáljuk pályánkat, atásuukhoz leki erővel, összes szel- li tehetségünkkel ragaszkodunk. Is nyugodtan bocsátjuk bírálat alá nkánkat, tiz év óta minden héten, ideneknek. Van vagy háromszáz kollegánk a vidéken. Hasonlítsák le olvasóink. Mi önérzettel álljuk fűnket a sorban. L lap irálya magyaros. Magyar szel- i lengi át minden izében. Meglehet érteni az emeletes házak szalonon — s a nádfedelek alatt egy- at. íeltartalma pedig a lehető legvál- itosabb. Egy-egy hirlappéldányunk 5 meg százféle eseményt, közügyet e...............és mégis egyöntetű ez, I mert minden sorát nyílt őszinteség, függetlenség jellemzi. A vármegye s a város hivatalos ügyeit, a közéletet, Balatonvidékünk s a Bakony népe érdekeit, a hét eseményeit, újdonságait, szóval Veszprém vármegye beléletének hu tükörét mutatjuk be hétről-hétre s tanulságos tárczaczikkek mellett közélétünk ferdeségeit az immár országszerte kedvelt stylusu ,Gy erki ó r% szatirizálja pompás, pezsgő humorával. Napirenden lévő életkérdéseink hova- hamarább előtérbe kerülnek. A megyét majdnem átszelő két uj vasút s az elszegényedett balatonparti népnek telepítési ügye, oly kérdések, melyekkel mindnyájunknak foglalkozni kell. Aztán itt van a pár hét múlva megejtendő képviselő választás, mely bízvást roppant arányú hullámokat fog verni társadalmunkban, már csak azért is, hogy az ellenzék, a már többször tőle erőszakkal és alattomos ármánynyal elrabolt győzelmet — ezúttal minden erejéből visszahódítani törekszik. Híven fogjuk vázolni mindez eseményeket s hű tolmácsai leszünk a nép meggyőződésének, közvéleményének. Rendkívüli lapokat, távirati különla- pokat adunk ki, valahányszor arra szükség van, esetleg napjában többször is. Olvasóink jól tudják, hogy amit ígértünk valaha, azt becsülettel megtartottuk mindig. Azt ellenségeink is kénytelenek konstatálni. Hat azt mondjuk most is, bogy a jelzett programmot beváltjuk. S ha úgy találják hírlapunk olvasói, hogy megérdemeljük — úgy részesítsék népünk ez orgánumát továbbra is jókaró támogatásukban. Hazafias üdvözlettel Veszprém, juuius 21. 1890. A „Veszprémi Független Hírlap“ irodája. Hírlapunk ára; Jul.—decz. félévre ... 3 frt — kr. Negyedévre ....................1 — 50 kr. A kiadóhivatal. Az addfárgyalások. Veszprém, jun. 21. Az adókivetö bizottság F ere n c z y Károly elnöklete alatt, már megkezdte működését a városházán. A kincstár képviselője Baj novit s, pénzügyigaz- gatóságí titkár. Először a vidéken, van a sor s ezt a munkálatot a hó végéig befogják fejezni. Ve s z p r é m városadótárg y a- 1 á s a i j u 1 i u s 1 -én veszik ke z- d e tűké t. Eddig Szentgáll és Siófok adóereje állapíttatott meg s mint megnyugvással jelezhetjük, a bizottság emberségesen bánt a polgárokkal. A tervezet általán erősen felcsigázta az összes tételeket s attól lehetett tartani, hogy itt is olyan forradalom fog kiütni, mint. Székesfej é r- v á rótt, hol táviratilag s deputácziók- kal kértek segélyt a kormánytól az ottani pénzügyigazgatóság rombolása ellen. A miniszter küldött is le külön meghatalmazottat ; de igy sem mentek seimmire! < )ttani lapkollégáink konstatálják, hogy azért megmaradt a régi tervezet. Itt, úgylátszik, nem kell valami rémítő állapottól tartani. A kincstári képviselőt úgy a felek, mint a bizottság egyáltalán, igazságos, lelkiismeretes hazafinak ismerték meg; ki gondos ügyelettel össze tudja egyeztetni az állam érdekeit a polgárok adóerejével. Hogy ez úgy van — annak városunk s a vidék egyaránt örülhet. S főként az adminisztratio, hogy sok kellemetlen kuzavonós fellebbezési pertől menekszik meg. Szegényedő, pusztuló ez a város. Isten csodája, hogy iparos-kereskedő egyáltalán megélhet itt. ebben a for- galomtalan városban •— szőllőtarlott puszta vidéken ! Ila lelkiismeretességet gyakorol most a kincstár képviselője : annyi, mintha a szegények nyomor-könyeit törölné le! Rendkívüli megyegyülés. Meghívó. Hivatalos tisztelettel fekkérem a törvényhatósági bizottságnak és az állandó választmánynak t. tagjait, hogy a folyó évi junius hó 27-ik napján délelőtt 10 órakor tartandó törvényhatósági rendkívüli közgyűlésen, valamint az ezt megelőzőleg ugyanaznap délelőtt 9 órakor való állandó választmányi ülésen megjelenni szíveskedjenek. A rendkívüli közgyűlésnek tárgyát rendezett tanácsú Pápa város képviselő testületének a központi választmány megalakítása tárgyában hozott határozata ellen beadott fellebbezés elbírálása, valamint a tűzrendészetről alkotott megyei szabályrendelet módosítása fogja képezni. Veszprém. 1890. évi junius hó 18-án. Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. Eke és szántás-verseny Devecserben. — Eredeti tudósítás. — A „Devecser vidéki gazdakör“ gróf Esterházy Ferencz elnöklete alatt folyó évi aug. hó 23-án Devecserben reggel 8 órakor kezdődő eke és szántás versenyt rendez, amelyre az érdeklődő közönség, úgy a gyáros és iparosok tisztelettel meghivatnak. A verseny teltételei és programmja: I. Eke verseny. 1. Pályázhat minden gyáros és iparos saját készített egy vagy több vasú szántó ekével, továbbá altalajporha- nyit-ó- kapálló- és töltő ekével. 2. Az ekék húzásához szükségelt vonóerőt a „Devecser Vidéki gazdakör“ minden díj nélkül adja. 3. A verseny 3 csoportra oszlik: az elsőben az egy vasú, a másodikban a két és több vasú, a harmadikban az altalaj porhanyitó- kapálló- és töltő ekék pályáznak. 4. A versenyző gyárosok és iparosok tartoznak ekéik árát előre bejelenteni, s ha vevő találkozik, a bejelentett áron eladni. 5. A kitüntetések minden csoportban arany, ezüst és bronz díszoklevelekkel történnek. 6. írásbeli bejelentések a versenyre folyó évi augusztus hó 10-ikéig bezárólag fogadtatnak el, a bejelentések a „Devecser Vidéki gazdakör“ titkárságához czimzendők. 8. A verseny alkalmával bármely földművelési eszköz bemutatása szívesen fogadtatik. 8. A bejelentett ekéknek folyó évi augusztus hó 20-án a devecäeri vasúti állomáson meg kell érkezniük. 9. A bejelentett ekék, esetleg bemutatásra szánt egyébb földművelési eszközök a magyar áll, nyugoti vasút devecseri állomására küldendők, a hon- nét azokat a vasúti szállitmányos fogja saját felelősségére a gazdakör költségén elszállítani, s a verseny napján tulajdonosaiknak átadni. 10. A magy. kir. közlekedésügyi miniszter fel fog kéretni, hogy e versenyre érkező ekék és földművelési eszközök, vasúti szálitási dij kedvezményben részesüljenek. 11. Szántásverseny. 1. A szántásversenyben részt vehet a devecser vidéki gazdakör területén belül lakó minden nagy- közép- és kisbirtakos saját ekéjével és fogatával; a vonós állatok takarmányozása a tulajdonost terheli. 2. Kizárólag csakis egyes ekék pályázhatnak. 3. A szántásversenynél csak készpénzdijak qsztatnak ki arany és ezüstben; és pedig: a) 1-ső dij 3 arany, b) 2-ik dij 2 arany, c) 3-ik dij 1 arany, d) 4-ik dij 4 ezüst forintos, e) 5-ik dij 3 ezüst forintos, f) 6-ik dij 2 ezüst forintos. Kelt Devecserben, 1890. május hó 12-én. Szauter Jgnátz, gróf Zichy István, titkár. a versenyt rendező bizot tság elnöke. *) I. úbánatból van a szemem pillája, 'em ragyog rajt’ át az öröm sugara; nvetn kertje — csak szúró tövist terem... 'önyeivel öntözi — egy árva lány — a szerelem. 'em virít benn’ a remény rózsafája; ár záporként hull a kényem reája . . láraz töve nem hajt többé levelet; mióta — hűtlen lettél, elfeledtél engemet. em sokáig bolygom már e világot; romra se ültessetek virágot, ópár halmán — ha a szellő meg jelen; add zokogja: itt pihen egy oldogtalan szerelem ' Soós Lajos. Internationale. (Amerikai naplómból.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folyt.) Legyen őszinte — szólt hozzám — le azért van zavarban, mert mellettem ül F ■ Igen. • S aztán azért, mert szép vagyok ? • Igen. S végre azért, mert belém szeretett!-----Nem ! felelem hirtelen s aztán nem vol- zavart többé. voltam ábrándulva. az álomnak vége s amerikai leánykák ilyen őszinteségével 9 európai fantáziám sehogy sem tudott >t tartani. Szerzőnek „Tépett felhők“ czimü kö- disz p. 2 frt, fűzött p. 1 frt.) kapható Krausz i fia könyvkereskedésében, úgy a szerzőnél 11 o n-K e n e s é n. éüc* *. — — Csak jobb az európai lányok kitanult mesterkéltsége, az ember végre is elhiszi. hogy .... Ha akkor is azt mondtam volna, hogy „igen!“ De hagyjuk a múltat . . . még jobb, ha nőtlen az ember! — — —-------Most már tudják, hogy mi ért jártam én is az „Atlantic Garden“-be. * * * „Yankee, doodle, dandy!“ Hangzottt a zene, hangzott a dal! Az „Atlantic* vendégei mulattak — Uram! — szélit meg egy fiatal ember. — Ismerem önt. Látogasson meg holnap, Eldrigde Street 94. szám! — Well, meglátogatom! — Nemde ön az, ki május hóban egy este ott állt „Washington-Street“ egy háza kapujában, mikor ama gyűlés jelszava ez volt: „Independence!“ — Igen én vagyok! — mondám csodálkozva. — Good bey, tehát holnap! — szólt s elhagyott . . . Azon bjjel kitünően aludtam .... még nem is pitymallott, már a ház folyosóin mindenütt hangzott a reggelire hivó csengettyű éles hangja. Theázás közben eszembe jutott tegnap Ígért ren’ez-vous-m Eldrigde- street: 94. Az utczát csakhamar megleltem ; a 94. sz. épület egy „Lunch and Dining saloon“ — helyisége volt. Beléptem a terembe, a „bar“ mellett ott állott tegnapi ismerősöm elegáns fekete ruhában. Halvány, sápadt arcza sok szenvedést látszott rejteni, mig kék szemei szokatlan lángoló tűzben ragyogtak — — érdekes arcz! Ha Francziaországbaű láttam volna, úgy pillanatra sem kételkedendettem nemzetisége fölött. — Itt vagyok uram! szólítám me£( s bemutattam magam. Nevem F............Jakab; születésemre ti roli, most new-yankee. Felelt vissza uj ismerősöm s megtöltött 2 óriási üveget, ____^_______ wi hte-beer-rel; habjára ráfrecscsentett néhány csepp kimmel-t, s aztán ittunk az uj barátságért . . . Ez volt a legelhamarkodot.tabb s legtartósabb ismeretségem Amerikában. A tiroli bizalmas, közlékeny fiatal ember volt. Elbeszélte nekem, hogy egy Ízben X. p . . . i királyt akarta meglőni, — már ott állott közvetlen közelében egy fényes bevonulása alkalmával, kezei már szorították a hatlövetű revolver agyát, melynek egyik töltése a dölyfös királynak, az emberfaló monarchának, — másika saját fejének volt szánva, — már kihúzta a revolvert zsebéből, akkor szemei fiatal nejére s kis szopós magzatára estek...........................és ő nem tudott lőn i többé . . . Mig ezeket beszélte, szemei, mint égő meteorok gurultak, forogtak üregeikben: arcza sápadt lett s ajkai fehérek voltak, mint a viasz s vonaglottak. Neje most is mellette állott, karján a kis csecsemővel és sirt hosz- szan, fuldokolva. —- Jakab! édes férjem! Ne gondolj többé arra az iszonyú napra. Oh iszonyú, iszonyú! Aztán a szabadságról beszélt sokáig; ajkai körül édes mosoly lebegett, mikor azt mondta: „Az a föld, a melyen most állunk, ez az Amerika a világ leghatalmasabb állama, a legnagyobb köztársaság, a leggazdagabb vidék, a legszabadabb föld —-----s én enne k polgára, — sérthetetlen, szabad polgára vagyok!-------Mi itt “boldogan élünk; bennünket az egész világ,— mi senkit sem irigylünk . . . A gyűlöletes, ólomlábu, hátramaradt Európa a bábouru keresi, mi szeretjük a békét . . . tőlünk retteg minden állam, mi az összestől sem félünk . . . amazoknak millió számra van zsoldosuk, kitanult bérenezök, nekünk csak 40.000 katonánk van ... a szabad köztársaság szabad fiai, — kik csak győzni tudnak, mert csak ezt tanulták szabadság- szeretetöktől. Európa, a vén Európa bámulattal tekint ránk — mi benne csak négy nemzetet szeretünk: a svájezit, a lengyelt, a francziát s a magyart . . . szabadságszerető nép mind a négy; s jelen nyomorult helyzetüket csakis indokolt, — de semmitérő büszkeségüknek a múlt iránt köszönhetik — —- — — — Elveszett nemzet az uram, a mely a múltat nézi szüntelen . . . feltámad benne a büszkeség s a büszkeség megrontja a józan észt s elvonja a figyelmet a jelenről, jövőről . . . Ezért jár bukása felé Európa ! — Európának múltja van. Amerikának jövője ! Mondja ön uram, melyik ér többet? Melyik lehetne itt büszke ? — Mi nem ismerjük a büszkeséget; mi tudjuk, hogy a nemzetek élén állunk, mert a szabadságszeretö nemzet már magában véve is több, mint az igához szokott; mi pedig az elsőkhöz tartozunk, s ezek közt nekünk adta az ég az elsőséget ... de mi nem vagyunk büszkék, mert büszke csak az ostoba lehet . . . Én mindezekre azt válaszoltam röviden, hogy én is magyar vagyok . . . — Csalódtam kissé, — felelt őszintén —- én azt hittem, hogy ön lengyel; de igy is jó, mert ön annak a nemzetnek gyermeke, a mely 23 évvel ezelőtt megmutatta, hogy a magyar él, hogy kis nemzet bár, de az elsők közé tartozik a földön, s megmutatta azt, hogy a szadadságszeretet Istentől való s ezért győzhetetlen. — — A tyroli elhallgatott vagy egy negyed óráig s gondolatokba mélyedve látszott lenni. Yégre megszólalt: — Én hallottam Kossuthot beszélni . . . Aztán vette kalapját, kiment a teremből; én sokáig vártam reá. Neje ott maradt a bar mögött s kis gyermekét ringatta ölében; többször feléje hajolt s gyöngéden csókolta homlokon. * * * Én minden este elmentem az „Atlantic Garden“ -ba. Miss Mary mindig ott volt azzal az öreg. őszülő yankee-vel, ki oly szeretetteljesen tudott mosolyogni mindenkire, de ki senkit sem szeret és senkit sem gyűlöl. A kiről Miss Mary leánya azt mondja, hogy jó, azt ö is jónak tartja . . . Miss Mary pedig engem jónak vallott! — Vigyázzon — szólt hozzám gyakorta — hogy állhatatos maradjon; ha belém szeret, akkor nem eresztem a tengerre, sem Magyar- országba, mert el kell vennie engem! — — — És én vigyáztam magamra; ha rám nézett, lesütöttem szemeimet, vagy barette-m napellenzőjét szememre húztam ugyannyira, hogy végül ha szemünk találkozott, hangosan kezdett gúnyolódni s tapsolni. — Ugyugy, csak vigyázzon magára, makacs tengeri szörny, vigyázzon! És én még jobban vigyáztam magamra. Többet rá sem néztem és nem szállottam egy szót sem; csak ittam az oil- beert, szakadatlanul . . . Miss Mary pedig megunta jámborságomat. Az én telt poharaimat fölcserélte öreg atyja poharaival s elébem az üreseket tette . . . az öreg észre sem vette; gondolkozott, spekulált, mosolygott s ivott mint a gödény . . . — — En pedig néztem és diihösködtem. Ha vacsorát rendeltem, Miss Mary azonnal kész volt segíteni, s mire észrevettem, üres volt a tányér. — Miss, könyörület! Éhes vagyok! — Nem! Miss Mary megette vacsorámat, megitta theámat, kenyeremet kutyájának adta s aztán rágyújtott szivaromra, azt mondta, hogy fizessek. Kifizettem! Miss Mari pedig kaczagott, mint egy kis gyerek. — Most pedig kérem karját. Tiz óra van. Künn bizonnyal vár a kocsi. Úgy volt. Künn ott állott ugyazaz a négyes fogat, a melyen őt a Broodvay-n láttam tovarepülni. Mikor a kocsi elibünk gurult, könnyedén beleugrott, utána az öreg yankee döczögö tt be. Miss Mari még egyszer kihajolt a kocsiból ; kis kezét felém nyújtotta ; bele nézett nagy kék szemeivel szemembe hosszasan s aztán újra bevetette magát a kocsi párnái közé. A kocsi tovagördült s én mint a falhoz vert tót bámultam utána; magamról nem tudtam semmit, csak azt, hogy az eszem tökéletesen elment s hogy zsebem teljesen tönkre van téve.
