Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-01-04 / 1. szám
Veszprém, 1890. X. évfolyam 1. szárit. Szombat, január 4. gjelen minden szombaton. — A lap ára Egész evve 6 irt; negyedévre 1 irt 50 kr.; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr. a kincstárilleték. — A hírlap irodája: „Petöfl '-intezet Veszprém (varoshaz-tér). Hogyan mulassunk ? Veszprém, január 4. polgárok egyetértése az az össze- > kapocs, mely szilárd s minder, ntetbeu olyan társadalmi életet mt, mely a viszontagságok között iái Íja a felebaráti szeretet tüzéréit. z uj év beálltával gratulálják egy- t az emberek, de valljuk be öszin- igen sok esetben csak a sablon- ü szokáson alapszik a gratulatió, az igazi szeretet szüli azt. e legyen az üdvözlet bármilyen, irányadó ez az idő haladására, rejt méhében a jövő, azt tudni lehet, de kölcsönös buzgalommal, itságot nem kiméivé, a város pol- ágának kell azon lenni, hogy le- leg boldoggá tegyük egymásnak vő, illetve most már a jelen esz- őt. 3 annak alapköve nem más, mint gységes, társadalmi élet. ért nem lehet elvitatni, hogy tnin- uagyhangu frázisok mellett, — s igazi társadalmi élet a város árai között, hiányzik az a köz- ínség, mely a jóviszony elenged- tlen feltétele. ég mindig igen erős az a válásira ely a társadalmi osztályok kö- létezib ; nem vagyunk demokrata idalom, hiányzik nálunk a szó )s értelmében vett közönség, ha létezik is, működése nem hat közéletünkre, melyet elhalásától csak egy-két ügybuzgó szereplő niség működése ment meg s özek is igen kevés azok száma, a tik a • érdekében emelnek maguknak jdandófjjfemléket, de annál főbben "Vií uzoiipü kik' hiúságból teszik . i mit testnek a közügy érdekéfokozva, ezáltal a tá r-s a da 1 ra i a s á g ot. • y város társadalmi életének hév- je, mutatója mindig a társaskö- egyletek, hivatásszerű müködésé- van. ilyen egyleteknek nem szám- iti szaporodása, hanem szemmel tó felpezsdülése, versenyre hivó ísága teremti meg a Lisztrend- nélküli igazi társadalmi életet. .t kaszinók, társaskörök egyletek iban jól elvagyunk Iáivá, olyan ot mutatnak ezek fel, a miljen- ;gy szabad királyi város sem di- tdhetik. Hanem ezeknél fokozatosan azt a sajnos körülményt kell konstatálnunk, hogy nem szolgálják azt a czélt, melyre teremtvék s igy nem is felelnek meg méltóképen hivatásukna k. Mert minden kaszinói alapszabálynak főpontját az képezi, miszerint taggá tehet minden tiszte sséges, I b e c 1 e t e s ember, akik a ka- i sziuó, vagy kör helyiségeiben érint- j kezvf. megalkotják inaguk között azt | a jó s talán barátságos viszonyt, mely i egy demokratikus társadalomnak jel- j zöjéAl szolgál. Tehát nem a vagyon, vallás, foglakozás a főkel lók. fís mégis mit tapasztalunk1? A polgárság foglalkozás, rang és vügvon szerint megoszlik, a kaszinóban I is e szerint osztályozódik s egy vilá- . gért sem assimulalna. I j A tisztességes ügyvéd, hivatalnok, I iíiteiner idegenkedik tagja lenni egy I polgári körnek és viszont lámpással fi» nehezen találni egy olyan kereskedőt, aki az „urak“ közé vegyülne. A csapószeri iparosságnak, a belvárosi kereskedőknek és iparoságnak, a hivatalnokoknak megvan a külön- kiilöu körük s igy a sok körrel odajutunk, hogy ezek működésének, ha ugyan működésről szó lehet, eredménye nem az egységes társadalmi élet megteremtése lesz, hanem megszülik a kasztot, megerősítik azt a válaszfalat, melynek a polgárok között, akik egyforma jogokkal s kötelezettségekkel bírnak, nem szabad létezni. Elég szomorú, de hát igy van ez s ezen egyelőre változtatta nem lehet. Sok a társaskör, s a vagyoni állapotok nem engedik, hogy egy ember mindeniknek tagja lehessen. De amit társadalmi életünk elveszt a réven, azt nyerjük rneg a v á ra o n. És ez a vám legyen a kaszinók és társaskörök mulatsága. Vonja he ezekbe minden kör a városi polgárság tiszteséges elemét; a kaszinó mért ne vegye be a tisztességes polgárembert, kinek lánya talán nem jelenik meg kétszáz, forintos selyemruhában, de megjelenik egyszerű kartonban, hanem azt aztán ki is fizeti a kereskedőnél. Küszöbön a farsang. Carneval herczeg ma már nem barátja a luxusnak. Szereti a puritán egyszerűséget, a karton ruhát saldiro- zott számlával, a szerénységet^ becsülettel. A jövő év mulatságaiban legyen ez az irány. Több észszerüséget és egyszerűséget, kevesebb luxust, hiábavaló urhatnámságot. És ha igy fog történni, akkor bízvást jókedvvel, fesztelenül folyik le a farsang és megteremtődik az az egységes társadalmi élet, amiről ma erőszakkal sem beszélhetünk. Az uj nyavala-körság. Veszprém, jan. 4. (K. T.) Nem a regále bérbevételei körül vidékszerte észlelt nyavalás állapotokat értjük a czim alatt. Pedig azokra is ráférne. Mert igen érdekes dolog tudni, hogy.mig például a nagy kereskedelmi központot képező Tapolcza város regáléját évi 3000 írttal bérelték ki, addig a Bakony tövében elrejtett s ezernyi gazdasági válsággal vívódó kicsi Szentgáll község évi regále-bérlete 6000 frt. A helyes arány itt az leeu- dett, hogy ha Tapolcza regáléja 3000 frtot ér, akkor Szentgállé busásan meg lett volna fizetve 300—350 forinttal. Vagy micsoda állapot az, bogy a szomszédos Berhida, Peremarton, Kovácsi s Papkeszi községek regáléit a várpalotai Bernstein-konzorczium vette bérbe s most a felsorolt községekben senki se akad, ki a konzorcziumtól drágán bérelt regálét albérletbe venné !! Sőt csaposul sem akad ott senki s házat, vagy lakszobát se adnak a lakósok bérbe — korcsmahelyiségnek. A korcsmárosok pedig becsukták a korcsmaajtót s azt izenték Palotára is, meg a pénzügyőrségre is, hogy — befellegzett. lgeu ám. Idáig is elég czifra ez a regále-kórságos állapot; de még czif- rább készül. Az illető községek fogyasztási adóját az illető községek bér-kezelik, megfizetik egyetemigig, a fogyasztási adót — de hát teoStj^jjó'gy korcsmák nincsenek s ergo’ nincs fogyasztás: hát miért, mi után fizessenek ? • ~ ■ De az államkasszával nem lehetvén disputáim, bizony csak hűségesen tovább kell fizetniük a fogyasztási adót s hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, meg hogy teljes legyen a skandalum : hát a községek bepörhk most 1000 forint kártérítésért a várpalotai konzorcziumot, mint a regálék bértulajdonosát, a miért a fogyasztást lehetetlenné tette. Csak úgy a toliunk végére került ez a regale skandalum; pedig nem szívesen rontjuk vele a boldog uj év levegőjét. Annyi bizonyos, hogy sok koldusa lesz ezentúl a regále-monapóliumnak. Az általa okozandó erkölcsi és anyagi kár túl fogja Hezitálni a kis lutri szemérmetlen üzeme által okozott károkat. Hogy a Farkas Menyhért akárhová tegye ! Az igazi nyavalya-kórság ma nemcsak a regále-űgy, de — az influenza. Igazi göthös, dáthás állapot ez. Dem lesz ember bahónap, aki begdem kapja ezt a szusziforma buszka dáthát! A budapesti s külföldi lapokból naponta olvassuk terjedését: vesződünk azzal, hogy BécsbeD, Párisban napouta hány ember pusztul el ebben az uj- módi kórságban; de arra nem gondol senki, hogy a mi megyénkben és városunkban is széjjelnéznénk — hogy tulajdonkép, hogy állunk mi? Már pedig akárhogy csürjük-csavar- juk a dolgot (s Csatárként: „Hiába rázza fejét a miniszterelnök , . . akarjuk mondani a tudós Ben Gibicz ur!) azért Veszprémben is száznál több az influenzában szenvedők száma, mint a rendőrségi jelentésből kitűnik, a megyében pedig annyi az influenzás ember, hogy az megér egy teljes miasma- kapitálist ! Igaz, hogy itt az a járvány sem oly vészes jellegű, ami erős ozonu kiimánk mellett, mint a romlott, ösz- szeszorult levegőjű nagyvárosokban; aminthogy a kolera sem pusztíthat itt sohse oly vehementiával, mint kedvezőtlenebb klimatikus viszonyok helyén. Hanem azért feltétlenül szükséges, hogy úgy a megyei, mint a városi közegészségügyi bizottságok haladéktalanul összeüljenek s tegyék meg legalább azt, hogy falragaszok utján tudassák a néppel amaz óvó szabályokat, melyekkel e rohamosan terjedő, sok esetben a gyöngébb szervezetekre gyilkosán ható vész ellenében viselkedjenek. Mert az egyedüli óvakodási mód ez esetben alig lehet az, hogy az ember csukott szájjal járjon a szabad levegőn, mint ahogy azt a budapesti lapok ajánlják. Bacillusok által terjedő lévén e ragály — ez aligha akadályozható meg a csukott szájakkal. Mert a doktorsághoz ugyancsak annyit értünk, mint a hajdú a harangöntéshez; de a bacillnsról mégis tudjuk azt, hogy van benne annyi szemtelenség, miszerint, ha nem eresztjük be a szánkon, hát vérünkbe tolakodik a test valamely másik csapóajtaján. Nos, arra jó a tekintetes egészség- ügyi bizottság, hogy a mihez ujság- iróék nem értenek; szóljanak hozzá ők. Ők tudnak arabusul. Hát itt az idő — beszéljenek arabusul. Komoly jellege mindenesetre a járványnak az, hogy előidézi, vagy fokozza egyéb szervezetromboló betegségét a testnek, s igy, ha közvetlenül ritkán, közvetve igen sokszor okoz halált. Ezért tétlenül nem szabad néznünk tovább. Azt hisszük, hogy úgy az egészség- ügyi bizottságok, mint a megyei alispán s a polgármester urak tudni fogják lelkiismeretes kötelességüket. Mi a magunkét, im, megtettük. VIDÉK. Mezö-Komárom, jan, 1. (A „V. F. H.* szerkesztőjének. A mező-komáromi ,Egyenlőség* olvasókör múlt év decz. 29-én tartá XXVII. közgyűlését, melyen a pénztárnoki és könyv- j tárnoki számadások és egyéb folyó ügyel j letárgyalása után a volt tisztikar, az alap : szabályok alapján, beadta lemondását. Egy- ' hangulag megválasztattak az 1890. évre Elnök: dr. Véser J., alelnöki Piringer József; jegyző: Molnár Pál; pénztárnok és háznagy: Deutsch Adolf; könyvtárnok: Ba- bay Kálmán. Egyidejűleg az elnökség bejelenté, hogy hazánk nagy fia, Kossuth Lajos arczképét a kör számára megvásárolta, melynek kifüggesztése, illetőleg leleplezésére január hó egyik napján ünnepélyt rendez, melyen, az alkalmi beszéd tartására Babay Kálmán kéretett fel. Ezen határozatból kifolyólag élénk mozgalom indult meg községünkben, hogy az ünnepély banquette és tánczmulatsággal legyen egybekötve. A kör, hogy hazánk nagy fia arczképének leleplezési ünnepélyét, minél fényesebbé tegye, helyt adott a kivánságnak oly kijelentéssel, hogy az ünnepély esetleges jövedelme a könyvtár javára fordittassék. r. I. Családi estely, Travestia Arany, „Családi Kör“-éie. • p van, estély vau, kiii a salonba, szkodjék nagysád, gyorsan a karomba! a zene valzert, kellemes a fülnek, fiatal lányok várva-nézve ülnek, iá lába kelne számtalan ördögnek, s ifjú párok szanasze'j pörögnek, ing sok gavallér, bajuszát sodorván, oru roué áll elhagyott mogorván. i/ J pén fehérük piros arczu szép lány, rában ifjú, mindig van egy néhány, da se hallgat a sima szavaknak, jedig amazok nagyokat sóhajtnak g egy hadnagy is, tánezra kelni rSstel legve lépdel, hosszú vékony testtel, megáll, körülnéz, most kapja hírűién, szirmát hnllató virág mellett tereim. ra áll a nősz iv; a szem sóvár fé^ye i biztatólag tűz a jövevényre, a hadnagy ur, de a gondolatja ekkönyv titkát egyre találgatja, jó háziasszony számitó reményijei ; kis lányának spekulálva kémlel a elvegyül az úri társaságba: jlna már egyet beledugni zsákba eladó lányka tüzesen kacsintgat, mindenik, hogy ő a legszebb csillag, ■haja pompás, keblét alig fedve — is egy a híja. hogy nincs kifizetve. Örül az ifjúság; a tánezterem mellett, Nesztelen bankókat a kártyán emelget. Cassából időnkint zsebre tesznek sokat, Gusztálás megnyujtja gömbölyű arezukat. A legfrissebb táuczos egy vis-a-vist hajszol, Keze meg-megakad cseperedő bajszon, Udvarol a másik, nem ügyelve tánezra, E fiúból férj lesz, akárki meglássa ! Legalább ugv mondja a leányka anyja, Noha a fiúnak vékonyka a „var‘-ja. Jobban kedveli a váltókat — mókákat, Mindkettőt csinálni maga is próbálgat. Rázendiil a csárdás hatszor lesz ujrázva, Tömörült csoportbau botlanak egymásba. Rakja az ifjúság, várva az éjfélre, Hetyke turnür csúszik toiletten félre Rekedten rikolt fel egy kiszáradt torok, Rázza a két lábát, szédül és tántorog. Szomszédban nem tudnak aludni az éjjel, A más ember álmát itt tiporják széjjel. Letesz a levente egy kövér menyecskét Le is ül melléje nyugosztani testét. Homlokát letörli selyem zsebkendővel, Hej többet nem tánczol ilyen kövér nővel. De a mint ránéz a pihegő kebelre, Szive hatórai vasra lészen verve. Hóditó erejét már neki feszíti, De a felesége eszére téríti. Nem késik azonban az étkező óra, Megindul a lármás társaság soupéra, E nélkül az estély volna bizony csonka: Egy-egy csésze thea, meg egy szelet sonka. Házi asszony véli, hogy senki sem éhes, De harapni való illik az estélyhez. Gyorsan fogy a falat, hisz mindnyájan esznek* Nemes versenygéssel egymáson túl tesznek. De vajh ! mi van ott künn? valaki nézzen ki, Kimegy kettő-három s nem jő vissza senki, Odakinn vendéglő, mindenféle sülttel, Sok fiatal . ember oda menekült el. Visszajönnek aztán, jóllakva mulatnak, Nagy irigységére a föntmaradtaknak : „Isten áldja meg a ragyogó kedvetek, Nekem is hamarább mér’ nem beszéltetek?“ Mikor az evésnek fönt is, lent is vége, Csak kevés ur marad a hölgyek körébe; Megered a pletyka illemes modorban. Szapulnak mindenkit, a ki csak távol van. Meglehetne Írni belőle egy könyvet. Sok „kedves barátnő* halna attól szörnyet. Bakfisch unatkozik egy magános széken, „Tánczoljunk még egyet* rimánkodik szépen. Estély van, estély van, de már sok ur ásít, Az álmos gardedám dörzsöli pilláit. A czigány is álmos, egy már alszik épen Félrebillent széken a brugó tövében. Gyérül már a vendég, távozásra gondol, Még csak egy-egy nobel-sohikkes urfi tombol. Ráborul a szí "hajnal álma, Korán megzr majd a számla. A t v felszabadítása. A „Veszpréi .en Hírlap“ eredeti tárczája. .RÁCSON JÁNOS. Régibb reink szerint a jobbágybirtok is túl ggal a földesurat illette és csupán 8 haszonvétele volt a jobbágyé. — haszonvételért a jobbágy a földesur részére köteles volt készpénzt, szolgálatot, (robotot) és terményeket beszolgáltatni. De maga a jobbágy is a földesur hatalma alatt állott, és jogügyeiben felette a földesur bíráskodott, — tehát nem volt oly szabad polgára a hazának, mint a nemes ember, aki adót nem fizetett, a közterbek- ben része nem volt, ellenben a polgári jogokat gyakorolta, tudni illik: választotta a megyei tisztviselőt, saját királyát, választotta a törvényhozás, vagyis a megye által az országgyűlésre küldött követeket, sőt az országgyűlési követ részére a megyegyülésen utasítást adott, de viszont ha az országot ellenség támadta meg, a nemes köteles volt fegyverben a harcz mezejére menni és a hazát s királyi trónt életével is meg védelmezni. A történelem bizonyítja, hogy a magyar nemesség kötelességét emberül teljesítette, — hiszen ezer esztendő vészei és viharai közt ezt a hazát, és annak alkotmányát fen- tartotta. — Nehéz viszonyok között is oly törvényeket alkotott, melyekben Isten és a világ minden hatalma előtt nyíltan és világosan ki volt mondva, hogy Magyarország független állam, mely csak azon törvények által kormányoztathatik, a mely törvény a magyar országgyűlés, és a magyar koronázott király megegyezésével alkottatott. E törvények úgyszólván csak elveket tartalmaznak, és a mai idők nézpoutjábdl tekintve ki nem elégitőknek bizonyulnak, mert azon i időkben intézményeket alkotni nem volt módjukban apáink nagyapáinknak, tehát örök bálánkat érdemlik azért, hogy jogilag a magyar állam önállását és függetlenségét a legfőbb földi hatalom kifejezésében: a törvényben fentartották. Szép dolog volt ez elődeinktől, pedig kevesen voltak! Félmillió nemesség. De a félmillió nemesség azért mégis óriási erő volt, mert egy részről hazáját legvégső csöpp véréig, és utolsó leheJletéig szerette, mint legfőbb jót, — más részről mert a magyar nép, a jobbágyság is együtt érzett a nemességgel, nem kevésbbé szerette a hazát, a nemesség zászlói alá tódult mindannyiszor mikor Magyarország állami függetlenségéért a nemesség fegyverre kelt, diadalainknak és sikereinknek mindenkor hatalmas részese volt a nép a jobbágyság is. A nemesség mindenkor rokonszenvvel és jóindulattal viseltetett a jobbágyok iránt, és már a múlt század végén 1790-ben gondolkozott arról,hogy a jobbágyok terheit meg- kellene szüntetni, őket a polgári jogukkal fel- rubázni.és a magyar alkotmány részeseit, a a nemességet, a jobbágyok millióival megerősíteni. — De a jobbágyok felszabadításának kérdése nem engedtetett a következő időkben elővétetni azért, mert az európai kormányok s a bécsi kormány is azt hitte, hogy ezzel a folytonos rázkódásokat előidéző forradalmi szellem lenne a nemzetbe bele oltva. Tehát a jobbágyok felszabadítása el lett altatva, és csak a tisztább elmékben a jövőbe mélyen betekintő államférfiak terveiben maradt meg, mint elöbb-utóbb teljesítendő hazafiui nagy kötelesség. Az 1832-ki országgyűlés már elővette az urbér rendezését, megállapította a jobbágy járandóságát, szabályozta a földesúri követeléseket és az alsó házban a jobbágyi terhek megváltása is elhatároztatott, azonban a főrendiház tagjainak szükkeblüsége és ellenállása megakadályozta. — Az 1832-ki országgyűlésnek szellemét, leghatározottabban Kölcsey lelkének felsikoltása jellemzi, — midőn ragyogó elméjének óriás fényévéi, és hazaszeretetének lángoló melegével sokáig küzdött a mellett, hogy a jobbágyi terhek megváltása törvénybe igtattassék, ’és megr feszitett fáradozása a főrendek szükeblüségén hajótörést szenvedett,!felkiáltott: Mi nemzetet akartunk alkotni és ime csak urbári-
