Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-04-21 / 17. szám

Veszprém? ISSN.

Nyolczadik évfolyam, 1?. sz.

Szombat, április 21.

Egész évre.........................fi frt — kr.

Félévre

.............................3 frt — kr.

Ne

gyedévre.........................1 írt 50 kr.

Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban.

ZLvüegrjelen. nciin.d.erL szombaton.

= Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Ho rgo s - u t c z a, 105. szám a. küldendők. =

HIRDETÉSEK ÉS NTILTTEHEKI

a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) fi kr; nyiltte'r petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között._____

Ve

szprém, Babóchay-te'r, Kovács-ház, a .Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Régi bűneink.

Veszprém, április 20.

(K.T.) Csigalassúsággal ugyan, de azért mégis halad Veszprémváros — a csinosodásban. Apiaczok már nem oly kriminális piszokfészkek, mint akár csak tíz év előtt is; a csatornahálózat, mind nagyobb terepet nyer; egy-két tisztességes sétányra is adakozik év- ről-évre a polgárság s nagynebezen rendszeresül az utezák öntöztetése is nyáron. A palota-utczai gübörczöket most egyenesre planirozzák, a járdák mentén csinos fasorok keletkeznek a városi pótadó pénzén s a köz- egészségügyre is sok pénzt áldoz a polgárság, midőn költséges kutakat furat a távoleső városrészekben is.

Szóval, csinosodik a város. Igaz, hogy más város egy év alatt háromszor annyit produkál e téren, mint Veszprém 10 év alatt; de az is igaz, hogy szegényebb város, a mienknél, ma nincs az országban s még Isten csodája, hogy egyáltalán, mint város, fennáll.

Hanem amiről soha, semmi körülmények közt nem szabadott megfeledkezni, az a morális- s a kultur-életet fejlesztő intézmények istápolása.

Ezen a téren századok mulasztásai vádolnak minket.

A nevelésügy-, sőt az iskolaügy is, 10 év előtt, még a régi századok primitiv terepén mozgott. Ha néhány bőkezű polgára nincs a városnak, a képviseleti közgyűlés ugyan nem állított volna föl se tisztes elemi iskolát, se főgymnásiumot. Kisovics adakozása nélkül ezernyi kicsiny elemi iskolásaink ma is szurtos fülledt lyukakban tespednének s a főgymnasium Ituttner és Lévay nélkül ma is csak a régi álom volna.

Az óvoda s a Frőbel-kert ügyének elhanyagolása, nemkülönben lelkiismeretbe vágó bűnünk. Hiszen az első lépcső a morális kultur-élethez az óvoda; az anya karjaiból az óvoda fogadja legelőbb kebelére a polgárság jövő nemzedékét. Ez edzi meg a gyenge idegeket szakszerű mozgással, czél- szerü izomfejlesztő gyermekjátékokkal; ez

oltja szivébe az első ima jelentőségét, ez az agyba az ismeret első zsenge csiráit.

És hát nem gondola szegény kicsinyekkel senkisem; hanem ha aztán felnő véznán sápadt arczczal és betegeskedőn; ha értelmi lassúsága jelentkezik: akkor olcsó a panasz, hogy „már az Isten így mért látogatott meg? . .

A városnak s a polgárság ifjúságának nincsen tornahelyisége. Azt tartják, hog} a kereskedő segéd, a szegény irnokfiu, az iparossegéd minek lopja szabad idejében a napot azzal, hogy a torna nyújtóin, rökkein, duez- lován, kötelein veszekedjék. Még utóbb kitöri a nyakát az istenadta. Hát minek az? Elég torna annak a rőf, a pudli, az üllő meg a kalapács.

Hanem ha aztán a szegény irnok-ember a keserves napi munkában elvégre összetes- ped s tüdeje vért izzad ki; ha a szegény szabósegéd vngy a csapóim évek folytán elfonnyad, mint a levegőnélkfdi szobanövény s az iparos általán, mig mesterré nő: elcse- nevészül, izmaiban s idegeiben elaggott: akkor ismét a jó Isten az oka annak. Mért született iparosnak az istenadta? Mért nem lett püspök ? . .

Ekkora buta filozófiával persze el lehet temetni minden okos eszmét, és tisztes intézményt. Hanem egészséges társadalmat, ép nemzedéket, erős nemzetet nem fogunk avval csinálni soha.

Aztán a szellemi mivelődésnek sincsen itt menhelye. Arra, hogy a nemzeti mive- lődést, a világistnereteket, az életet képleteiben megismertessük a polgársággal — hogy a nemzeti kultúrának egy állandó csarnokot, egy tisztességes színházat, melyre oly kiváló szépségű terünk van, felépítsünk: arra nincsen pénze senkinek. Se a városnak, se a megyének, se a szellemiség legfőbb emeltyűinek, az intelligentiának s a papságnak. Az igaz, hogy ember sincs, aki őket arra csak egy jó szóval fel is szólítsa.

Csak hát passogjunk ott a „Korona" tüzfészkes odújában még egy pár évtizedet, mig egyszer majd vagy száz ember ott fullad.

Akkor majd gjmjtsünk polétákoukint az árváknak s küldjünk ki egy nagyfejű bizottságot, mely véleményes előterjesztést tegyen egy szerény de becsületes színházra vonat- | kozólag — a legközelebbi ötven év alatt.

Ez a szokásos veszprémi politika. A j hagyományos traditio — a hátramenésben. A múltak bűnei szülték a jelen nyomoruIgy vagyon pedig ez szórul-szóra, akár milyen furcsa is.

Tessék azt elhinni!

Yeszprémvármegye közgyűlése.

Meghívó.

Veszprémvármegye alispánjától.

Hivatalos tisztelettel megkérem.a t. törvényhatósági bizottság tagjait, hogy az 1888. évi május hó 7-én és a következő napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek.

Veszprém, 18S8. évi ápril hó 17-én.

Véghely Dezső,

kir. tanácsos, alispán.

Tárgysorozat.

1. Alispáni jelentés.

2. A magy. kir. belügyminiszternek az ebtartásról alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata.

3. A m. kir. belügyminiszternek az ügyviteli szabályokat érdeklő leirata.

4. A m. kir. belügyminiszternek a községi faiskolák felállításáról és kezeléséről alkotott szabály- rendeletül'kre vonatkozó leirata.

5. A m. kir. belügyminiszternek Szilas-Balhás és Ozora községek között felmerült határkérdést érdeklő intézvénye.

6. A m. kir. belügyminiszternek a gyámoltak és gondnokoltak épületeinek, úgy a gyámpénztári kölcsönök jelzálogául szolgáló házaknak biztosítására vonatkozó leirata.

7. A m. kir. belügyminiszternek a vármegyénk pénztárában kezelt nemesi felkelési alapot érdeklő leirata és ezzel /kapcsolatban a jelzett alapról szerkesztett 1886. évi számadás.

8. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszternek leirata, melylyel a vízrendezésre alakult társulatok tisztviselőinek fegyelmi ügyeiben követendő eljárásra vonatkozó utasitást megküldi.

9. Ugoesa megyének a m. kir. belügyminisztériumhoz intézett felirata, melylyel a nyugdíjalap létesitb«tése czéljából sorsjáték engedélyezését kéri.

10. Nógrádmegye közönségének a vásárok korlátozására vonatkozó átirata.

11. Az orsovai magyarnyelv-terjesztő egyesületnek anyagi támogatást kérő átirata.

12. A Rába szabályozási társulat igazgatóságának átirata, melyben tudatja, bogy a társulat vezetését dr. Szalacsy Lajos igazgató vette át.

13. Veszprémmegyei gazdasági egyesületnek a nyitra-völgyi gazdasági egyesület által a gőzcséplés szabályozása tárgyában alkotott szabályrendeletre vonatkozó véleményes előteijesztése.

14. A hasznos házi állatok nyilvántartásáról és a pásztorok felett való felügyelet gyakorlásáról alkotott szabályrendelet.

15. A megyei gazdasági egyesületnek átirata az amerikai szölőtelep segélyezése tárgyában.

16. A megyei házipénztárról szerkesztett 1887.

évi számadás. *

17. A vármegye utfentartási alapjáról szerkesztett 1887. évi számadás.

18. A vármegye nyilvános betegápolási alapjáról szerkesztett 1887. évi számadás.

19. A vármegye katona beszállásolási alapjáról szerkesztett 1887. -évi számadás.

20. A vármegye székkázépitési alapjáról szerkesztett 18S7. évi számadás.

21. A községjegyzői nyugdijalapról vezetett 1887. évi számadás.

22. Az ipariskolai alapról szerkesztett 1887. évi számadás.

23. Az állattenyésztési alapról szerkesztett 1887. évi számadás.

24. A zálogházi árverési maradvány-alapról szerkesztett 1887. évi számadás.

25. A megyei pénztárnoknak 1887. évi letéti napló számadása.

26. A vármegye tartalék alapjáról szerkesztett 1887. évi számadás.

27. A megyei nyugdíjalapról szerkesztett 1887. évi számadás.

28. A cholera árvák alapjáról szerkesztett 1887. évi számadás.

29. Néhai Tallián Pálné által létesített családi nevelési alap 1887. év Il-ik félévi jövedelmeinek kiosztása.

30. A megyei árvaszéknek a tósok-beréndi árva értékeket érdeklő előterjesztése.

31. A megyei árvaszéknek a pölöskei árva értékeket érdeklő előterjesztése.

32. A megyei közigazgatási bizottságnak a lepsény-mező-szent-györgyi közlekedési utat érdeklő előtérj esztése.

33. A megyei árvaszéknek a gecsei árvaértékeket érdeklő előterjesztése.

34. Alispáni előterjesztés a buda-gráczi utvoEn láttam őt . . .

En láttam őt holló fürtös fejével,

Szelid mosolylyal ajka biborán;

Mint midőn a hajnal szűz pirja reszket A feslő rózsabimbó himporán.

Bűvös szemének tündér éjjeléből Az üdvösségnek mennye tükrözött:

Meghatva e varázstól — átöleltem Remegve — kéj, kétség, remény között.

És — csókot érzék . .. szive dobbanását Lázasan verni égő keblemen :

Megnyílt a menny ! mit isten álmaimban Rajzolt elém a csába képzelem.

— Szeretni fogsz-e lelkem gy öngyvirága ?

0 csókba fulva suttogá: igen . . .

Minden sóhaj egy öröklétnek üdve,

Minden csók pecsét volt a szent frigyen.

Kéjt suttogott a büs berek magánya,

Boldog szerelmet csattogott a dal . . .

A csüngő harmat a himes virányon —

Minden! mi szép — az ő bájára vall . . .

Édes gyönyörtől átszőtt álmaimnál Egy szebb jövőbe ringatott a — hit:

Amidőn tőle — messze elszakadtan —- Sorsom az élet küzdterére vitt.

Feszült vitorlákkal repült a sajka Küzdelmeimnek zajgó tengerén . . .

Mint iker-csillag ragyogtak felettem :

Szerelme és a biztató remény.

Titán erővel, küzdve száz viharral Lelkem a vészben soha nem remeg .

Tövis ha vérzett: édes balzsamával .

Emléke — behegeszté a sebet.

Majd — elmerengve csendes éjjelenként Nevére — lázasabban vert szivem.

Vajh ! gondol-e rám a távol ködéből ?

Szeret-e még mint én őt — oly biven ?

Szeret-e még lelkének láng hevével Amelylyel egykor magához vona?

S vajh ! mint fogad be hű zarándokául Féltett szerelme fényes temploma ?. . .

— Es láttam őt: de hajh mely változattal! Elhalt a szó vonagló ajtómon.

Sapadt, halvány volt mint a hervadt nárczis Az egykor ékes üde liliom .. .

Ott láttam őt — az oltár szent kövénél — De hát a versnek vége .. . nincs tovább. Azóta verte szivemet bilincsre A fájdalom, e durva porkoláb.

Azóta lett kínzó pokol az élet:

Es az marad, a mig el nem halok . . .

Azóta zeng fájó panaszt az ének;

S a messze szálló bánatos dalok.

Soós Lajos.

Bor közben.

Italt a pohárba, aranyszínű nedvet;

Bú vesszen a borba, s ne hagyjuk a kedvet! Örült, a ki fél az örömtől . . . ,

Repedjen a húr, harsogjon a vig dal!

Még hosszú az éj ; még messze a hajnal! Reszkessen a szív a gyönyörtől!

Az ifjú remél és gyáva, ki csügged ;

Üdvöt ki keres, mind üdvre talál!

Az idő repül és repül egyre fölötted —

S ki tudja, mikor jő értünk a halál !

Italt poharamba! Szép lányt a szivemre !

Ajk ajkra tapadjon s forró szerelembe Fulladjon az ész meg a bánat!

Mézes szavaiddal, csábos mosolyoddal,

Forró kebeleddel, hő lángizü csókkal Ébreszd, a ki tán belefárad!

Nem kérdezem én : ártatlan-e lelked ?

Talán te is egykor tiszta valál ....

Az idő repül és repül egyre fölötted S majd érted is eljön a durva halál!

Italt a pohárba! Tomboljon a vig dal! Repedjen a húr, még messze a hajnal! Szeressen a szív, szeretni ha bir .... Könnyelmű kebelnek a bú solisem árthat; Teljék teli kéjjel a mig ki nem árad!

Még nincs oda künn se megásva a sir .. . Kerossük a kéjt és küzdve reméljünk ! Mert józanon üdvre kevés ki talál;

S az idő repül és repül egyre fölöttünk,

S ki tudja, mikor jő értünk a halál!

] hogy még egy hónapig vár és nem nyilatkozik j Irma előtt.

Ennek a végső határidőül engedett hónapnak az eleje volt az, mikor Tardos Kálmánt senkise látta pipázni. Szótlanul, magával évődve ült szobájában s törte fejét valami módon, mely fiát észretéritse vagy a házasságot meghiúsítja. De csak nem jött semmi okos gondolata s találékonyságának e meddő volta még levertebbé tette. Ebéd s vacsora közben néha kislelkűen oda szólt Aurélhoz :

— Még se gondoltad meg magad fiam ?

— De igen. El fogom venni Irmát.

— De kérlek, hiszen ez nem neked való pártié.

— Uralkodó herczegek, grófok is elvettek már szinésznét; miért ne vehetne el egy Tardos? Őseim azért bizony nem fordulnak meg a sirjokban.

— Jól van, jól. Még az csak hagyján volna, hogy színésznő, — bár ezt sem szeretem — de amellett könnyelmű nő; egész K. városa a nyelvén

j hordja.

— Majd elhallgat, ha nőm lesz Irma.

— Látom, hogy nem akarsz e tárgyról komolyan gondolkozni. Mondom neked, a te Irmád egy roszhirü könyelmü, kikapó teremtés, a ki téged — életemet teszem rá — hátad megett megcsal és kinevet.

— A inig saját szemeimmel nem látom, oda se hederitek az ily tnende mondáknak.

S az alkudozások apa és fiú közt mindannyiszor eredménytelenül végződtek. Az apa rendesen haragosan felugrott .az asztaltól és szó nélkül hagyta magára Aurélt. így telt egy hónapból már három hét és több is. Tardos Kálmánnak még mindig nem jött semmi frigybontó eszméje és borzadva látta magát a jövőben, mint K. város előbbkelö társasága gúnyos részvétének a tárgyát.

Ebben a hangulatban találta őt Ridegh Sándor,

| egy előkelő modorú, szép arczn 40 éves agg legény, a ki a telet mint rendesen, a fővárosban töltötte és most tavaszkor, — mielőtt fürdőre utaznék — néhány hétre lerándult K.-ra, körülnézni a városhoz közeleső birtokán is, meglátni régi barátait és ismerőseit, kik között a Tardos család első helyen állott.

Az öreg Tardost mindjárt az első napon meglátogatta és zavart magaviseletén, lehangolt hangúSzalánczi Gyula.

Frigybontó eszme,

— Elbeszélés. —

Irta,: Reviczky Gyula.

I

A máskor mindig vidám, mulatni, poharazni j szerető Tardos Kálmán egy idő óta nagyon megváltozott. Magába zárkozott, kerüli az embereket, oda se néz a kártyának és vadászkutyáinak. Nyilván valami baja van. Akik csak távolról ismerik, azt i mondják rá: Hiába, vénül az öreg. A beavatottak S összedugják a fejüket és sokat tudnak beszélni ai’ról | ! a viszonyról, melyet Tardos Kálmán fia, Aurél a világ szemeláttára folytat Cserfalvy Irma színésznővel. Aligha nem — igy sugdoznak — ez busitja a jó öreg urat.

Csakugyan, Aurél kijelentette előtte, hogy I Irmát nőül fogja venni. Hiába szólt az apja szivéhez, hogy ez az összeköttetés rangjához, társadalmi állá- | í sához méltatlan, hogy ez az operette-énekesnő rósz hírben áll s az egész megye fiatal gentryjével pajtás- kodik. Aurél rendíthet,len maradt. Ö azt a leányt szereti, tehát el is fogja venni. Nagykorú már, tehát j ura tetteinek; tudja ő jól, mit csinál. Irma is szereti őt és házasságuk bizonyára boldogabb lesz akárhány oly összeköttetésnél, amelynél a telekkönyv volt a i közvetítő.

Az apai átokkal, kitagadással való fenyegetőd- z«s se tette meg a kellő hatást és Tardos Kálmán mindössze is azt az Ígéretet csikarhatta ki Auréltól,

■