Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-03-10 / 11. szám
Veszprém, Nyolc/adik évfolyam, 11. sz. Szombaton, márczius 10. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre..............................6 frt — Félévre ...................................3 írt — Ne gyedévre......................... 1 írt 50 kr . kr. kr. 3ncLirxd.en szozrs/ba/torx. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgo's-utcza, 105. szám a. küldendők. = hihdetések: és nsr-sriiLj'i’TsiKELK: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével* naponta d. e. 8—12, d. u. 2 7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Építsük föl a veszprémi színházat! Veszprém, márczius 9. Egy állandó szinház építésének tervével sok évtized óta foglalkozik a városi értelmiség. S a kérdés mind égetőbbé válik, mert ezidőszerint egyetlen olyan terme nincs a városnak, mely tűzbiztonsági tekintetből teljesen kifogástalan lenne a színházi előadások tartására, gyűlésekre, vagy egyátalán több száz ember befogadására, egészségügyi j tekintetekből is, alkalmas volna. A volt „Nap“ vendéglő terme, ha silány építésű volt is, de volt elegendő levegője s a tűzbiztonság tekintetéből is, kevésbbé volt kifogásolható, mint a „Korona“ terme, mely semmi kívánalomnak nem felel meg s melyet egyszerűen bezárni keilend — mihelyt a város egy tisztes termet építtet. Alkalmas helye van immár a városnak, hol egy ilyen vigalmi termet építtetne. Ott van a főispáni kert s a szomszédos telkek szép térsége,: hátterében a 8 holdnyi befá- sitott, szép püspöki külső-kerttel, melyet a váios most, (rég óhajtott vágyához képest) előnyösön megválthatna s a Város köz-ligetévé parkiroztathatna. Csakhogy erélyesen kellene megmozdítani valahára ezt a dolgot. A szinház felépítése nem oly rettentő költséges dolog. Egy nyári színkör 5000 frtból igen szépen épülhet ki, mig egy állandó színházat 15 — 17. 000 írtból építtet ki a polgárság s ha abban éttermet, vagy sörházat is helyez el, ennek a bérlete is állandó bamatbiztositást nyújtana. Meg vagyunk győződve, hogy a város í követ, — a ftdő káptalan, püspökség, — a megyei főispán s a Todesco s Freystädtler uradalmak szívesen segélyeznék azt a kulturális vállalkozásunkat faanyaggal, téglával s egyéb építési anyagokkal, — a polgári vagyonos!) elem pedig szívesen jegyezne alá oly részvénypapirt, melyuek jövedelmezősége minden kétségen felül áll. De hát az örökös meddő tervezgetéssel nem megyünk semmire. Valakinek élére kell állani a mozga- lomnak s azt hisszük, a kerület ifjú képviselője nem tehetne a városnak jobb s maradandóbb szolgálatot, minthogyha e köz- | intézményünk létesítése által, e város szel- j lemi életét emelné. A kérdés napirenden van. Tanácskoz- í zunk fölötte s aztán lépjünk a tett terére is. j Mert mindent nem lehet a jó Istentől, I meg a kormánytól várni. Segitsünk magunkon s az Isten is segít! | Kereskedőink baja. Veszprém, márczius 9. Jó ideje már. hogy széles e hazában nem foglalkoznak mással, mint a tengődő iparo osztálylval s az alacsony gabnaárak miatt a gazda közönséggel. A kereskedő osztály szóba sem jön. vagy legalább is ritkán, pedig helyzetük ma-.líolnap siralmasabb lesz' bármelyikénél. Azt, hogy a kereskedelem a nemzetgazdaságnak egyik szintén legfontosabb tényezője — hiszem, hogy ki sem fogja tagadni. Azt is elfogja ismerni mindenki, hogy a magyar kereskedelmet az illetékes egyének kevés előnyben részesítik és hogy a hazai ke- i reskedők jogos érdekei legkevésbbé S£in ista- poltátnak. Különösen nem istápoftatnak a i vidéki kereskedők, . A vidéki kereskedő valósággal mostoha . gyermeke az államnak, sem a szállításnál, j sem pedig másból kedvezményben nem részesülnek. Mig a fővárosi kereskedő a szálli- | tásnál nyert kedvezményeken kívül az árukra eső vámdijak lefizetésére is égy bizonyos időre halasztást kap — addig a vidéki kereskedő azonnal tartozik kifizetni. Ezenkívül a vidéki kereskedők a versenynek is sokkal inkább ki vannak téve — j mint a'fővárosiak. A fővárosban, hogy valaki mint kereskedő megállhasson, bizonyos szakértelemmel kell bírnia — nem úgy van az a vidéken. Itt, ha valakinek tanult mestersége nem jól megy — vagy nehezebb munkát nem akar végezni - nyit egy pálinkás butikot. A pálinkamérés mellé megszerzi a dohány- s szivareladási jogot, majd felszereli a butikot fűszer, — liszt s másféle árukkal s rövid idő alatt ott ékeskedik a butik fölött a czégtábla, x—y vegyeskereskedése. Így lesz a munkakerülő vagy más szakmákban elbukott egyénekből — gyakran tapasztalatlan gyerkőczökből kereskedő. Ezek aztán nem ismerve a kereskedelmi morált, mit sem adva a tisztességre, versenyre kelnek a szolid kereskedővel, ki a régi szokásokhoz híven, továbbra is becsülettel akarja kenyerét keresni. Ez halad a becsület utján, amaz pedig szélhámoskodik, kijátsza hitelezőit, félrevezeti vásárlóit s az ily eszközökkel föntartott üzletével óriási versenyre kel a szolid, tanult kereskedővel s gyakran tönkre teszi azt, mig ő tovább szédeleg. Ha az alkotmányos élet által teremtett állapotokat vizsgáljuk, furcsának fogja találni, hogy mig gyakran a legkisebb jelentőséggel biró iparágak üzése képisitéshez vau kötve, addig hazánk létérdekeivel nagyon is szorosan összefüggő kereskedelem a kontároknak s szédelgőknek van kiszolgáltatva. — Ezek azután mitsem törődnek a becsülettel s tisztességgel, saját egyéni érdekeikért gyakran szégyent s bizalmatlanságot hoznak az egész testületre. A kontárok s szédelgők miatt legtöbbet a vidéki városok kereskedői szenvednek, s pedig nemcsak az egyenlőtlen verseny következtében, hanem a liitelügyleti viszonyoknál is Ezért tehát ezeknek kellene a tarthatatlan s mindinkább veszélyessé váló állapotok megszüntetésére törekedni. Tömörüljenek s kérjék az országgyűlést cőy oly törvény ^megalkotására, melylyel kimondatnék, hogy csakis oly egyén lehet kereskedő s nyithat üzletet, ki arra a szükséges képesítéssel bir. Rencleztessék a hiteladási s vevési üzletet, szorítsák meg a házaló detail ügynököknek a működési körét s szigorúan ügyeljenek arra, hogy egyes szédelgők j üzérkedése által a testületet megillető tisz- j telet s bizalom meg ne iugattassék. A kereskedelmi testület működési jó bir- 1 neve sokkal inkább életkérdés hazánkra, hogy | sem érdekeik megóvása czéljából tett kéré- j süket mellőzhetnék. Tekintélyük s befolyásuk is van annyi, hogy akaratuknak, jogos ké- j relmüknek érvényt szerezhetnének. Ha nem tesznek semmit s továbbra is j némán tűrik, hogy a kontárok és szédelgők miként teszik tönkre jóhirnevüket s üzletüket | — akkor maholnap bekövetkező szomorú helyzetük megteremtését nagy részben maguknak tulajdonítsák. Ha az iparost megtudja védeni a törvény a kontároktól — miért ne ! lehetne a kereskedőt is ! —g. Felolvasás Pápán. — Saját tudósítónktól. — A pápai kereskedelmi-ifjak önképzőköre mint azt örömmel már lapunkban konstatáltuk is, az utóbbi időben élénken bebizonyítja életrevalóságát. Jól esik a léleknek ideig-óráig lerázni a mindennapi nehéz munka fáradalmait s a lét küzdelmeiben kimerült lelket, a számokba merült szellemet felvillanyozni, szórakoztatni. E czélból mindent megtesz az önképzőkör intézőköre és jeles férfiakat kér fel tudományos és szórakoztató előadások tartására. Ilyen szép és mély tanulmányról tanúskodó előadást tartott, mint azt előre is jeleztük, L a s z Samu győri főreáliskolai tanár, f. hó 4-én Pápán. A jelenlevő szépszámú hallgatóság élénk figyelemmel kisérte a jeles férfiú minden szavát s a felolvasót zajos óvátiókban részesítette. Már hetek óta nagy érdeklődéssel várták a napot, melyen L a s z Samu felolvasást tart, s mehr alkalommal egyszersmind díszes társasvacsora rendezésével is megtisztelik a felolvasót, valamint Antal Gábort,1 aki előbb már tartott a körben sikerült előadást. „Szeretet és szerelem* az állatvilágban* volt a czime Lasz felolvasásának. A czim legkevésbbé érdekli a kereskedőket, de mégis teljesen lekötötte a figyelmét még a kereskedőknek is, akik önképzésükben e tanulmány által csak gyarapodhattak. A hatás, mely mindvégig észrevehető volt, már a legmagasabb fokra emelkedett, midőn az előadó a szerelem leírásába fogott. „A szerelem hívogató szava ez a han- gosszavu tárogató, mond a felolvasó, mely összegyűjti őket, a szerelem az, mely a frigyeket szentesíti, a szeretet és szerelem hatalma ereje nagy, alkotó, riiindenható!. .. Aranyos napsugárba kellene mártanom toliamat, hogy az isteni malaszt hevéből TÁBC1A. . Az otthon. És ment az ifjú, ment a nagyvilágba Kergette vágy és csalfa délibáb, — Ábrándozott.... ez volt lelkének átka ! Ábrándozott és ment tovább, tovább . . . Balsorsa verte, búja ostorozta; Az üdv helyett kísérte kárhozat! De ám gyönyörrel lej) az a pokolba, A ki azon keresztül égbe hat! . . . Es ment az ifjú, — s megy még egyre, folyton ! Oh! mert e bolygó lélek én vagyok; S azért jöttem tehozzád drága otthon : Elíáradék .... pihenni akarok! Balgák vagyunk ! — a földet hol születtünk, Áldjuk, — holott átkozni kéne csak! De esküszöm az égre ott felettünk; Szülőhazám , én téged áldalak, — Mint nőt, ki megcsalt s azt nem is gyanítjuk, És forró keblén lelkünk üdvözül; De tudva vétkét átokkal borítjuk, S imádjuk újra ha ölünkbe ül: — ÉP úgy gyűlöllek, ám szeretve folyton Es áldalak a, hányszor itt vagyok! Légy üdvözölve édes drága otthoni. Megjöttem im .... pihenni akarók. Pihenni .. . aztán újra föl, föl a magasba! S vagy eljutok, vagy szárnyam eltörik! S akkor le a nagy végtelenbe bukva Vágy, küzdés, átok minden megszűnik ! Addig segíts hát czéda istenasszony ’ le nem hagy ál el, oh könnyelműség! Nyújtsd hát kezed és nincs mi megriasszon ; Mienk a győzelem, mienk az ég 1 S ha elbukom . . . végrendeletbe mondom. . . Hogy holtan is e földre hozzatok. Légy üdvözölve csendes, drága otthou, Hol egykor én . .. pihenni akarok. Szalánczi Gyula. „Bgy ismerős, bamassem.il.“ — Egy igazi levél története. — — íme, itt van a főorvosi jelentés, ke'szitse el kérem az öngyilkosok statisztikáját a lap számára — szól a szerkesztő megszánó hangon, mert feltudja fogni a statisztikák készítésének unalmas- ságát egész fenségességében. — Köszönöm, de a legjobb akarat mellett sem tehetem. — Nem értem önt. — Pedig igen egyszerű. Most állítottam össze a múlt évi megeredt és meg nem eredt oltások kimutatását és én azt hiszem elég argumentam arra, hogy éli az újabb kimutatás mellőzésére kérjem fel szerkesztő urat. — De az Isten szerelmére, mire véli ön a közönséget. — Miféle tekintetben? * — Mint előfizetőket. Hisz megbocsáthatatlan bőn volna ezt az érdekes kimutatást mellőzni! — igaza van, de mégsem tehetem — válaszolok nyugodt lelkiismerettel és nagyot sóhajtok a levegőbe. __ — Öcsém nagyon rejtelmes. Ugyancsak, miért sóhajtoz, mikor kedves dolgot cselekedhetik az öngyilkossági kimutatásnak a lapban való közlésével. Tudhatja, hogy a kor ragadós betegsége, az öngyilkossági mánia már nem csak az előkelőbb, de miként e jelentésből is láthatja, már a közép osztály, sőt az ifjúság közül is szedi áldozatait. •— Ab, igaz; magam is sajnosán érezem a valót. Pedig ugyebár én még ifjú vagyok, nekem jö- vőm van, hozzám reményeket fűznek, én boldog lehetek, családot alapíthatok s egyformán megörökíthetem nevemet, mit családapa és hazafi!? Igen, már sokan jósolták nekem, hogy van jövőiu. És én mégis meguntam az életemet . . . A szerkesztő bámulatában ’alig tud szóhoz jutni. Nem tudja elképzelni, hogy mi ütött bozzápi. Az eszem ment-e el, vagy tán bolond vagyok. — Mi baja van? Hisz igy még sohasem láttam? — szól a redaktor elcsodálkozva.— Azt nem tudom kimondani, csak érezem, hogy nekem nem szabad tovább élnem. Esedezem, hallgassa meg utolsó kérésemet. — Nos, beszéljen. — Ne menjen ebéd után Almádiba! — Miért, beszéljen. — Képviselje a lapját. — Hol? — Öngyilkosságom színhelyén. Nem vagyok önző, mert hisz a megholtak nem tudnak magukról, de lapunk olvasóközönségének érdekei megkívánják, hogy öngyilkosságomról az utolsó részletekig hü tudósítást hozzon a „Veszprémi Függelen Hírlap.“ — V alóban, ez nagyon furcsa kivánság. A legjobb szándékkal sem maradhatok itthon, hisz tudja, hogy kutat ásatok. — Sajnos, tudom. Igaz, mennyire is vannak már? — Tizölnyire. — És van már viz? — Egy csepp sincs. — Bámulatos! És ön még nem keseredett el? — Családos ember vagyok. — Igaz, de nekem nincs családom, én délutánnál tovább egy perczig sem élek. Ismételve kérem ne menjen el Almádiba! . . . — Mondhatom, lehetetlen kérésének eleget tenni. De vigasztalódjék, van egy ajánlatom. ■—Köszönöm a vigasztalást, de nekem meg kel) halnom. — Hisz nem is akarom lebeszélni — szólt a szerkesztő olyan hangon, amint csak egy Amerikát megjárt ember beszélhet. — Szabad tudni az ajánlatot? — írja meg maga a tudósítást. Én Ígérem, hogy kiadom szóról-szóra. Azonban figyelmeztetem, i hogy öngyilkosságának okát világosan fejtse ki, nehogy az ön emlékére kellemetlen hírek kelljenek szárnyra. — Köszönöm a jóindulatot. — A bevezetésben ’ essék kétségbe azon, ! hogy már a müveit lelkületű fiatal embereket is ■ szedi az öngyilkossági mánia. Majd terjeszkedjék ki 1 a legutolsó részletekre s ne feledje megjelölni ’ „kiküldött saját tudósítónktól.“ — Mindent parancsa szerint fogok tenni! — Most pedig Isten önnel. Legyen megbocsátva bűne, az örök világosság fényeskedjék önnek s legyen könnyű a föld porai föllött! — Köszönöm! — Szívesen! És aztán eltávozott. Arczán meglátszott a szánalom, de hidegvérű Amerikát járt ember létére nem tehette, hogy hozzáfogjon a lebeszéléshez. De teljesen is felesleges is lett volna. Teljes elhatározással vágtam végig magamat a „szerkesztőségi saját külön kanapéra“ s gondolatokban merülve azon töprengettem, hogy mi módon vessek véget életemnek. Ainbiczióm nem engedi, hogy holmi elkoptatott közönséges módszert alkalmazzak. Pedig agyonlőni magamat könnyű volna. Itt lógnak a falon a párbajpisztolyok. Nem teszem. Felakasszam magamat Nem szolgáltam rája? Mérget igyam! Nem veszi be? a természetem. Legjobb lesz, lía dinamitot alkalmazok. így gondolkodtam, és észre sem vettem,, hogy délután két órára járt az idő. Merengésemből kopogtatás riasztott fel. — Szabad! , r — Itt a posta, szólt a szedőgyerek, átnyújtva egy csomó újságot és levelet, melyek közül egy női vonásokra vallott. Kíváncsiságból ezt bontottam fel legelőször s mohón olvasni kezdem: „Tekintetes szerkesztő úri ■ ! Nem csak a pápaiaknak lehet panaszuk % ön bálitudósitójára, nekem is ,van. .Pedig, én is bo- szut esküvő ellenség vagyok ám. . , , Az almádi-közvacsorán én is részt vettet», és a nevem mégis hiányzott a szépekéből. ... . Igen sajnálom, hogy nem .tudtam a tudósitó figyelmét magamra vonni. Sok üdvözlet! EGY ISMERŐS BARNASZEMŰ.“ — Ah, ez ő, az Ideál, akit eddig nem volt szerencsém megismerhetni. Ezért keseredtem el és
