Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-07-07 / 28. szám

Veszprém, 1888. Nyolezadik évfolyam, 28. sz. Szombat, julius 7. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: H^Eegr jelein. no.iiid.en. szoüvtoa/ton. Szerkesztőség: Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. Félévre .........................3 frt — kr. Ne gyedévre.....................1 frt 50 kr. ■ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — xxiáÖfeTÉsÍEisí é s ntlttekee: a kiadóhivatalban fogadtatnak el.Egyhasáhos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ; • . ‘ ‘ ’ • í­A szerkesztőyel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felluás. * * ** a Veszprémi Független Hírlap 1888. évi (nyólczadik) évfolyamának 11-ik félévi folyamára. Az ev második felét kezdtük meg s felkérjük ama szives olvasóinkat, kiknek előfizetéseik már lejárt, vagy előfizetési összeggel hátralékban vannak, előfizetéseik szives megújítására. Mi a lefolyt fél év alatt is bevál­tottuk elvállalt kötelességeinket. —- Figyelemmel kísérve közügyeinket, nyilt «ívvel keltünk azok védelmére, nem befolyásoltatva meggyőződésünket sem pártszenvedélytől, sem hivatalos kegytől. Anyagában bő, tartalomdns ez a hírlap mindig. A hasábokról olvashatják le t. olvasóink, hogy a vármegye s a Dunántúl minden részében megbízható tudósítóink vannak, állandó távirati összeköttetésünk a fővárosi s külföldi liberális sajtóval pedig azon helj'zetbe nozza irodánkat: hogy minden világ- fontosságú eseményt rendkívüli hírlap­jaink s külön jelentéseink kiadása által még azon órában tudatjuk olvasóinkkal. Ezért hírlapunk mindig gyors, ér­tesítéseink biztosak. Eleven styl s változatosság jellegzik minden sorát. Megértik s becsülik egyaránt a palo­tákban, a gazdaember házában s az fiparos munkás, műhelyekben. ‘ A nép által • van az állam ; ez tartja fenn a nemzetet, a kormányt s minden institúciónkat. Ezért becsül­jük mi a népet minden hatalom fölött, mert a legnagyobb hatalom a sép. S ha az mégis megnyügöztetik, szorongattatik a reactio lelketlen ha­dától: jó szívvel, nyilt lélekkel fogunk fegyvert mellette. A harezban panaszta- ian fogadjuk a sebeket s az igazság fegyverével viszonozzuk a vett csapá­sokat. Nyugodtak vágyunk aziránt, hogy ez a feladata a magyar sajtónak, mely a független meggyőződés A az elvi meggyőződés őréül hivatott. ­Szerepünk s helyünk a magyar jouinalistika legismeretesebb tényézöi közzé emelte hírlapunkat. A hivatottság s ügybuzgalom évről-évre mindinkább Csiky Sándor bácsi, C s i k y Sándort, kinek a lapok nem- reg halálhírét hozták s czikkeztek róla . és ki fölháborodva utasította vissza e ,gyanú­sítást“ nyilatkozatával, azaz kedvelt nevén »Sanyi- bácsit“ ki ne ismerné Hevesvár- *egyében ? Ki ne ismerné őt széles e hazá- W ? A régi jobb időkbeli ember ő, kiről lein moshatta le még a XIX-ik század utolsó Degyede rohanva’ haladó, „czivilizáczió“-nak gúnyolt „miasmája“ sem az ős nemes ma- Üfiir „visellködést", szokásokat, modort; nem 'dhatta ki .honhazájáért dobogó szivéből“ a gyűlöletet minden ellen ami n í m e t, ha az Mindjárt ánglius is. * Kilencz álló évig mint Eger városának ; H'szággyülési képviselője: rettentő sok bor-, ; !°t tört „Tisza Kalmány rabigába gürnyesztő ^idó-nímetsugallta átkos politikájáért az adozó nemzetet gyilkoló, táltott szájn, mame- k'k-sereg“ orra alá, a Sándor-utczai »igen ősztolt Házban.? „Megcsináta“, hogy Eger városa száruy- Vasutat kapott. „Kivitte“, hogy viczispán az ő kebelbeli jóbarátja: Lipcsey Péter lett. <laz> hogy nem sokáisz volt az, mert Tisza a*mán meg azt „vitte ki-, hogy egy szép **aP Lipcsgy viczispán ur elcsapta magától [ biztosítják e lapnak a mái- elfoglalt tért. De viszort t. olvasóinkat kéfpünk kell, hogy velünk szemben való vi- szonos kötelezettségét, ami munkánk s áldozatkészségünk arányában, rójja le. A kölcsönös megbecsüléss a tisztesség dolga ez. Hisszük, hogy törekvéseinket, el­veinket, a hirlap nyilt szavát egyaránt megbecsülik, méltányolják s igy erkölcsi s anyagi támaszukra lesznek a jövőben is, mint eddig annyi éven át,-a múltban. Ezzel nyitjuk meg a I L-ik félév fo­lyamát. E1 ő fi z et é s i á r a i n k: Julius—deczemberre 3 frt. Julius—szeptemberre 1 frt ö0: kr. Hazafias tisztelettel 1(u A „Veszprémi Független Hírlap4. szerkesztősége és kiadliiv. A megyei községi jegyzők ünnepén. Almádi, jul. 7. A vármegye minden részéből se­reglenek ma össze Almádiba, kincses Balaton kies édenébe az összes községi és körjegyzők, Hozta Isten körünkbe! Legyenek általunk, a , közbirtokosság nevében, szívből üdvözölve! Akiket ezerek ügyének — bajá­nak, egy egész község óriási gondjának terhe nyom, kik megfeszített munká­val, roppant föladással segéllik előre­tolni a közigazgatás folyton rakodtabb tehervonatát: azok a motorai az ál­lami nagy hajtókeréknek megérdemlik, hogy a jó ég nekik is egy derült na­pot adjon, hossza működés rövid ju­talmául. És kívánjuk, hogy a testületi szellem, melynek ápolása végett egye­sültek 4 év előtt: immár állandó tanyát leljen sziveikben. Mert a jegyzői állás iépbső a ho- noratior-tisztességhez. De azonkívül semmi anyagi biztosíték nem szilár­dítja meg- az ő és szerető családja lábai alatt a földet, melyen erősalapu biztos házat építhetne nékik. a nemes vármegye ütött-kopott házát és föl— | csapott kir. közjegyzőnek s mint ilyen, tud­valevő dolog, ráadhatta voksát Sanyi bátyánkra, minden további kellemetlenség nélkül. v Mik or „a" HAZA BÖLCSE“, Deák Fér én ez elköltözött oda, hol nem kell újból egyezkedni Ausztriával, az egri kaszinó választmánya, az ő, mint elnök tudta nélkül elhatározta, hogy a fekete zászlót kitűzik ; váltig ellenezte ezt Kubik Endre főmérnök. — Mit gondolnak uraim, az Istenért is! Az ő beleegyezése nélkül Deákot gyászolni!? Sanyi bátyánk tudta nélkül a fekete zászlót kitűzni? Jót állok érte, rögtön leteszi a mandátumát, akkor pedig végünk van! Mit volt tenni tehát? Bevárták Sanyi bácsit. Az ö bölcseségére bízták a kényes • ügy fölött való döntést. Meg is. érkezett aznap délután. Kimondta, hogy hát az nem lesz más- j kép, mint: — Ki köll tenni azt a fekete lobogót j Deákért. Hej, bárcsak ezelőtt húsz esztendővel kelletett volna ezt m e g c s e 1 ek e d n i! * A forradalom után 1850-ben, midőn az „auditor“ Egerbe is megérkezett, Csiky Sándor volt az egyedüli, ki e rettentően haragos német ur elé mert állni. Hanem vesztére, mert amidőn az auditor megpillan­totta Sanyi bátyánk kezében a „Kossuth­Ha gyönge az egyes ember, álljon ősszé több..(hasonj(j>val s mindjárt nagy erőt fognak kifejteni. Ezért alakult a megyei jegyzői egylet, hőgy ez legyen neki a czélja. De Hát idáig nem sokat tették. A nagy baiikettának semmi neme­sebb nyoma nem maradt. Hinni akarjuk, hogy nem tekin- tendik a saját és csalásaik jövőjét többé a f'sáky-szalmájának, melyben kénye szerint dúlhasson a mostoha sors s a saját könnyelműségük. Ha biztosabb alapú lesz a jövőjük, hűbben láttandják el hivatalaikat . /. s boldogabbak lesznek ők is. Ezért szükséges, hogy lelkűk egész erejével, szivük minden hevével istá- polják szentczélu egyletük jövőjét. S hogy ez igy lesz: bizton hisz­szük. E reményben fogunk ma velük üdvözlő kezet s ürítünk poharat ug}^ az ő, mint szerető övéik jobb jövőjére, boldogságára! Hozta Isten őket! A muszka határszél erősítése. Az orosz határ mentén fekvő csapatok erősítése vagy, amint hivatalosan szokták mondani, a galicziai ezredek áthelyezése a saját had kie­gészítő-kerületeikbe tényleg megkezdődött A 2. gyaloghadosztály (3. és 4. dandár), már útban van Alsó-Ausztriából Galicziába. Az okkupált tartományokban levő két gya­logzászlóalj s a 3Ű, báró Rigelsheim-ezredet, melynek bárom zászlóalja eddig iáé raj evő helyőrségét képezte, a múlt évben Becsből és Tullnból a Limvidékre, Plevljébe (Tasilza) helyezték át, de alig néliápy7heti ott időzés után, amint a politikai helyzet komorabbra fordult a hadügyminiszter elrendelte, hogy a Limvidékén nagyon exponált s hadkiegé-r szitő kerületétől szerfelett távollevő ezred legalább a vasúthoz közelebb vegyen állo­mást. Ennek következtében az ezred Plevl- jéből novemberben Szerajevóba helyeztetett át s innen a 23. báró Döpfner ezredet (sza­badkai) küldték a Limvidékre. Most a ga­licziai összes' húsz zászlóalj visszatér szü­lőföldjére, úgy, hogy az 1. és 11. hadtest j teljesen az illetékes kerületükben lesz elhe­lyezve. Ki lesz a pénzügyminiszter? Egy béesi újság híresztelése szerint Széli Kálmán, aki állítólag már megegyezésre is jutott j Tiszával a pénzügyminiszteri tárcza elvál­lalására nézve. A változás" őszszel követ- j keznék be. ­- . ­Népfölkelői tiszti tanfolyam. A hon­védelmi miniszter nemrégiben elrendelte, hogy Budapesten és a vidéki nagyobb vá­rosokban évenkint népfölkelési tiszti tanfo­lyamok tartassanak, ha azokra kellő számú jelentkező akad. A múlt évben mutatkozott érdeklődés azonban az idén már, nagyon megcsappant, mert a tanfolyamra a főváros­ban összesen 17-en jelentkeztek. Ezek kö­zül is néhányan a vidékről. Aratás. Peng a kasza a kaszás kezében. Rendekre hull a búza aranykalásza. Megérkezett az aratás, a takarítás ideje, mikor magyar betegségről gunyolt j földinivelő népünk a legforróbb me­legben, legsilányabb étkezés mellett, kevés megszakítással, hajnali 2 — 3 órától esti 9 óráig, legnehezebb dolgát végzi. Siet a dolgával. Egymaga elvégzi. Az aratón kívül nincsen segítője. Kell is sietnie. ITj búzáját, rozsát, inkább lesik mások, mint a saját fia. Aratás­kor jár le váltó-adóssága. Aratáskor kell az adót is fizetnie. Sem előbb, sem utóbb nem igen jut pénzhez. Az adófelügyelő nem hitelez tovább. Pár nap múlva lesz eladni valója. Megjelen hetivásárainkon, hogy pénzzé tegye, amit Isten adott. Ilyenkor jut eszünkbe, — már máskor is megírtuk, — hogy hány járatlan vidéki termelőnek hallgattuk már végig keserű panaszát. Egyiket a mázsái ásnál, másikat a számolásnál, harmadikat a fizetésnél rövidíti meg rosszlelkü vevője. Nem egyszer esett meg, — min­dennapos a panasz, — hogy a vevővel akkor veszett össze az alkusz, mikor a tapasztalatlan eladó gabonáját már a többi közé öntötte. Hogy melyikük huzza rendesen a rövidebbet, könnyen eltalálható. Ezen és hasonló visszaélések — nagyon természetes — leginkább és j leggyakrabban nem a nagy-, hanem a kistermelőkkel szoktak megtörténni. A nagytermelő nem viszi piaczra terményét, hanem bevárja otthon a venni szándékozókat; meg értelmesebb is, módosabb is, nem félhet a vevő fogásaitól; de a kistermelő, — miután pót; tízezer főből álló közönség éljenzése, I ágyuk durrogása közepette kisérve palotájába. Pedig néhány héttel előbb, mint leg­nagyobb ellenségek álltak szemközt. Megtette egy alkalommal azt, hogy éjnek idején, Lipcsey Péterrel szövetkezve, I az érseki rezidenczia elé állva, menny dörgő hangon elkezdték énekelni : „Egri érsek Samassa, Fuss Tótországba vissza! Vagy menj Ausztriába, Bécsi német Reichsráthba!“ ; ■ •• .* * .. 18 75-ben, választói botránkozására el­lenjelöltet kapott, Burik István jogtanár személyében. Nagy lett a fölháborodás választói körében. De Sanyi bácsi csak nevette ezt az egész dolgot. Megtartva programmbeszédét, választói előtt kijelentette, miszerint az ellenjelölés „szégyenfolt a 48-as érzelmű választépol- gárság becsületén“, amit visszatorolni haza- fiúi kötelesség! Ez megtevé a kívánt hatást. — Úgy van ! ÉLJEN CSIKY SÁNDOR! Vissza is torolták, amit nem feled el az egri polgárság, sem a szabadelvüpárt soha. Elérkezett a választás napja. A válasz­tók gyülekeztek. De egy sem szavazott. A választási elnök boszankodni kez­dett már. De hiába volt minden, csak nem szavazott senki. sokszor nincs hova lenni lelkének, — mihelyt öt-hat zsák gabonát kiveret, a piaczi-a viszi, hogy mihamarabb eladja. Amint kérik, úgy adja, — hisz azért vitte a piaczra, hogy eladja, mert kénytelen eladni. Ha zsákját 20—30 krral olcsóbban adja is, eladja, csak pénzt lásson, mert megvan szorulva. A szédelgők meg épen a megszo­rult emberekre vetik ki ördögi háló­jukat, hogy azokat könnyű szerrel kiforgassák vagyonukból. Mehet aztán a szegény jámbor panaszra. A rendőrbiztos a kapitány­hoz utasítja, ez a járásbírósághoz, vagy a szolgabiróhoz, egyik biró a másik­hoz, büntető a polgárihoz és ezer a szerencséje, ha egész Dapja elveszett és valahol megszánják és jegyzőkönyvet vesznek fel vele, melynek rendesen „körösi szenteltvíz“ a foganatja. Igaz, ezen mi nem igen segíthe­tünk, ez drágáu fizetett ólomlábu igazságszolgáltatásunk egyik nyitott sebe, melynek begyógyitására egyelőre nincsen remény. ,f. Van azonban módunkban azon segíteni, hogy ilyjes. visszaélések, , a mellett, hogy a közerkölcsiségnek átr tanának, egyrészt a termelőket elri­asztják ’piaczunktól, hol a vám- és helypénzszedés visszaéléseivel is küz­deni kénytelenek, másrészt, maguk a' szolid vevők is szükségleteik fedezése végett -má^ -felé fordulnak. s* így fizta n ne csodáljuk, ha piáczunk elhagyatott, forgalmunk kisebb lesz s ha iparosaink, vendéglőseink és keres­kedőink évről-évre kevesebbet vesz­nék be. E bajon segíthetünk és. kell is segítenünk. Két faktor tehet legtöbbet: a társadalom és rendészet. Ügyeljenek fel első sorban a szolid kereskedők, hogy szédelgéshez szökött hajhászaik a termelőt rafini- rozottságukkal meg né károsítsák, A ki szédelgés nélkül nem képes meg­élni, el kell bocsájtani. Irtsák ki ma­guk közül a férgest, — hogy miképen, azt az illetők legjobban tudhatják. Becsületes eladó és becsületes vevő közt létrejött ügyletből mind­kettő hasznot húz és megélhet; mel­lette pedig ez a közerkölcsösség éb­Végre aztán megelégelte a dolgot a 48-as polgárság s megadták a jelt. A következő pillanatban százhuz zászló­val egy óriási tömeg termett ott. Mintha a föld alól jöttek volna elő. Megkezdődött a szavazás. Ivétszáznegyvennyolcz szavaza­tot kapott Csiky Sanyi. Burik István egyet­len egyet sem. így mosatta le Csiky Sándor a foltot a 48-as pártról tisztára. Tanulság ez a szabadelvű-pártnak ! Aztán mikor Szederkényi Nándort „kinevelte*, letette mandátumát, azon óhaj­tással, bogy az ő Nándorját válassza képvi­selőjévé Eger városa. Kívánsága teljesült. Szederkényi ma is Eger képviselője. -b. • • * , ' Sanyi bácsi pedig visszavonulva, nyu­godtan, csendesen tölti még hátralevő nap­jait. Csak egy óhajtása van még: Kossuth Lajost üdvözölni kedves szép hazánkban! Kívánom Sanyi bátyámnak, hogy érje meg e nagy nemzeti ünnepe t! Óhaj­tom ezt magam is megérni, tiszta szivemből. Érjük meg mindnyájan Kossuth Lajos hazajövetelét! Engedje ezt megérni az ég Ura az ősz turini remetének, nagy hazánkfiának: Kos­suth Lajosnak! Kenderessy. kalapot*, roppant haragra lobbant, kikapta azt kezéből és a földhöz csapva, rajta gázolt majd’ Csikynek a‘ fejéhez vágta. ■— Gotyo motyor, Gossutkczky ! Ha! ite mersz tyüni, negem Gossútli-kalap, ha! Mibtyárt fölagaszt tekéd, gotyo motyor! Marrrrssss ! Aztán azt vette észre Sanyi bátyánk, hogy röpül, hanem csak az — utczára. Eltűrte, elszenvedte jó lelke e bantui­mat városa lakosságáért. Elment a nagy úrhoz másodszor is, de nem vitt -magával semmiféle kalap o t. Ekkor még jobban megjárta, j Az auditor nagyon rósz kedvében le­hetett. Elfogatta Csikyt. Vasra verve vitték a budapesti „Uj-épület*-be. Oda volt öt évig. S á nehéz lánczokat ezideig szaka­datlan viselé. Nem vétetett le róla, csak midőn megszabadult. Haza vitte a lánczokat magával. Meg is mérték, negyven fontot nyom­tak !!! Szívós természete e lelketlen ember- I kínzást is elbirá. Ep lélekkel, ép testtel i vette ismét kezébe városa ügyeit. Es mint jeles ügyvéd sokat kivívott városa javára. Sam ass a egri érsek egykor Tiszát hatalmasan lepipálta. Ennek úgy meg­örült Sanyi bácsi, hogy amidőn Samassa székhelyére visszaérkezett, kétezer főből álló bandérium élén várta a derék magyar főpa-

Next

/
Thumbnails
Contents