Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-06-23 / 26. szám
Veszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam, 26. sz. Szombat, junius 23. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre.........................6 frt — kr. Félévre .............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A pálya előtt. Veszprém, junius 22. Demokrata világot élünk s, ebben a demokrata világban diadalát üli a czim- és rangkórság. Szabadelvűek vagyunk és a szabadelvek közepette csak „elvi“ szabadságot élvezünk. Tulajdonképen ezer előítélet, sok kishitűség, millió ferde szokás és divat rabjai vagyunk. A kultúra, mialatt egy lépést halad előre, mértföldre löki vissza az embert, az egyént s közművelődési állapotaink köze- 1 pette oda jutottunk, hogy elkeseredetté vált a létért való harcz; az ember, ember ellen áll, küzd életre-halálra a darab száraz kenyérért. A nagy optimisták gondolkodóba esnek. A szivek egy pillanatra megszűnnek dobogni és helyet adnak az észnek; megengedik, hogy kombináljon, hogy következtessen. És az ész megteszi a magáét, hidegen, ridegen, szív nélkül. Az ész látja, hogyan fejlődik a proleta- rizmus, látja, hogy miképen szaporodik az ! élhetetlenek gyászos serege, mely már-már szemközt áll egyenlő erővel és hatalommal a társadalom alkotmányával és kéri jogát. Mi lesz akkor, ha követelni fogja ? Ha harczra kerül a dolog, ki lesz a győztes ? Ez a jelen idők nagy problémája, melyet előbb meg kell fejteni, melyet meg kell oldani, még pedig ennek a társadalomnak, amely a proletárokat teremti, de ellátni, elhelyezni őket, emberi jogaikban részesíteni nem tudja. Ezek a gondolatok nagyon alkalmasak arra, hogy megszívleljük most az iskolai év végén. Beszélni kell róla, hogy megértsék fejtegetni, hogy elhigyjék és meggyőződjék róla a nagy köz, hogy társadalmunk vétke épen itt van elrejtve. Manap már minden szülőt az az ambi- czió sarkalja, hogy gyermekét tudományos pályára adja. A középiskolák folyton szaporodnak és e szaporodás daczára is zsúfolva vannak évről-évre. Még a szegényebb sorsú család is megerőlteti magát, hogy iskoláztassa gyermekét. ZfcvÉeg'jelerL minden szomloaton. ~ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — heeetések: és rtsr-sr h.'I’i’sxseiec: kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Senki sem figyel arra, hogy a fiúnak van-e hajlama, és vau-e tehetsége arra, hogy megbirkózzék a tudománynak mindig terhesebb követelményeivel. De a fiú végig küzdi magát az iskolákon, végig az egyetemen. Hogy mennyi nyomorral, az mellékes. Végre is megvan a diploma, az egyetlen jó a földön, amely föléje helyezi a polgárt a polgárnak; — a jelenkor kutyabőre, mely bizonyítja, hogy tulajdonosa értelmes, képzett, tudós. És mikor a diploma a kéznél van kezdődik a harcz. A vérnélküli, de sokkal elkeseredettebb és borzalmasabb harcz, mely folyik a társadalomban. A szegény fiú nem megy semmire, ha önállóan akar boldogulni és sok csalódás után végre pályázik a diplomával egy dijnoki állásra. Így születik a proletár, mely elégedetlen önmagával, a társadalommal, a világgal. Az a küzdelem, melyet ő vívott a diplomáért, azt a jogot előlegezi neki, hogy most már legyen miből élnie. Delia nincs? Akkor elfogja a kétség, az önzés és más egyéb elvont emberi gyarlóság és harczot kezd a világgal, melyben utóvégre is ő bukik el. Igen, de meddig? Ha a proletár legyőzi a társadalmat, akkor szomorú sorsra jut minden. Ezt a katasztrófát pedig csak a társadalom józansága előzheti meg. Anyák! Szülők! Ne küldjétek ambiczió nélküli gyermekeiteket oda, ahol csak proletárrá válik. Ezernyi praktikusabb ut és mód nyílik ma a megélhetésre. A kereskedelem, az ipar sokkal hálásabb tér azoknak, akik dolgozni akarnak. Csak az a kérdés, vájjon mi kamatozik jobban: az erő, vágj a szellem ? Tőke mind a kettő, mely hasznot hajt. Munkás a diplomás ember is, mint az iparos. A szellem csak ott diadalmaskodhatik, ahol az értelem túlnyomó. De ha az erő párosul az értelemmel nincs, aki legyőzze. Aki kezével és eszével egyszerre tud dolgozni az győzni fog, diadalt fog aratni, ha útjában ezer akadály gördül is, A köteles iskoláztatás szüséges, sőt a polgári iskolák, vagy középiskolák alsó osztályainak látogatása is kívánatos. De aki j érzi, hogy nem hivatott a tudományra, az válasszon magának más megélhetési forrást. És ezt első sorban a szülők ítélhetik meg legjobban. A közepes, vagy ennél még rosszabb bizonyítványt hozó gyermeket ne taníttassák tovább, hanem adják valamely más becsületes praktikus pályára. Ezeket akartuk elmondani a pályaválasztás pillanatában, az iskolai év végén. Azért szóltunk, hogy megszívleljék azok, akiket illet és térítsék a helyes útra társadalmunk fejlődését. Ne neveljünk proletárok,at! Az adóvégrehajtások felfiiggesztetése. Körrendelet valamennyi közigazgatási bizottságnak. 35.177. sz. Elhatároztam, hogy a jelen időszakban és a bekövetkező aratás alatt a földműveléssel foglalkozó gazdaközönség sok és költséges munkájában adóvégrehajtásokkal ne zavartassák. Ugyan azért elrendeltem, hogy a folyó junius 15-étől kezdve julius végéig, a menynyiben pedig az aratás későbben végeztetnék be, az őszi vetések learatásáig a mezőgazdasággal foglalkozó adózóktól az állami egyenes adó és az azok természetével biró kincstári követelések behajtása végett árverések ne tartassanak s ilyenek tartását egyes köz- j ségek vagy adózók különleges viszonyaira való tekintettel a kir. adófelügyelő javaslatára csakis a közigazgatási bizottság rendelheti el. Erről a közigazgatási bizottságot tudomás és hozzátartás végett értesítem. Budapesten, 1888. junius 12-én. Tisza, s. k. ___________:-----------------------------------------------------• " Fü rdői élet a Balatonon. Siófok, jun. 22. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez) Itt is megkezdődött már a fürdőivad. Siófokért igazán kár. A balatoni fürdésen kiviil, (amely itt j Szerkesztőség: Veszprém, Babóckay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. tagadhatatlanul a legjobb — az egész Balaton mentén — mert ily bársönysima talajt nem találni sehol) nincs absolut semmi — de éppen semmi kényelme vagy szórakozása az ittenni fürdőzö közönségnek. Először itt van a nagy vendéglő (Fodor István) a mely összesen 7 szobával rendelkezik, amely szobák már mind kivannak adva — hanem oda bizony nem fér el 500—600 ember — amennyi júliusban szokott itt lenni; tehát mi marad hátra, mind privát házakban lakást venni — és a legtöbb ily lakás paraszt házakban alacsony gerendás padló- zatlan szobákból áll. És még milyen drágák ! A közönséget kizsebelni — impertinens tolakodó módon — azt tökéletesen érti az ottani parasztság; mert egy itt föntemlitett parasztszoba — egy hónapra 35—40 frt. sőt még több is. Tehát legrentá- bilisabb üzlet volna, hogy ha a veszprémi káptalan az itteni vendéglőt megnagyobbittatná — vagy arra egy emeletet építtetne. Van a Balaton partján két elegáns villa — a mts. Than és Bubics féle. Kivált a Than család általános közkedveltségnek örvend itt: de gyülekezik minden vasárnap Siófok haute-vauleé-ja egy teke partie-ra — vagy aki nem szeret kuglizni, játszik tarock-kot. Az ottani jelenvoltaknak múlt vasárnap nagy szellemi élvezetet nyújtott Liedl Fe- rencz hegedü-miivészünk játéka, aki jelenleg ott időzik, mint fürdővendég, — aki, mint halljuk, elhatározta, hogy jul. 15-én Major J. Gyula (zongoraművész) és nővére Janka k. a. (énekesnő) köz- remüködésök mellett egy hangversenyt szándékozik adni. A Bubicsféle villában is kaphatók egyes szobák 60 írtért, egy holnapra. Na már ez oly ál-, hogy akármelyik világfürdőben lakhat az ember érte. Meg kell említeni a Siófoki bölcs község tanácsát — amely még ennyi belátással sincs, hogy egyetlen egy öntözőt tartana, hogy legalább a fö-utczát és a vaspálya mentén lévő utczát, öntöz- tetné. A fürdőzni itt időző közönség az utczára nem léphet, mert ott mindjárt a Saharában képzeli magát, oly por lepi el-. . . Pedig a közönség kénytelen az utczára menni, mert Siófoknak nincs semmi sétáló helye . . . A községnek kötelessége volna ezt a két utczát legalább öntöztetni, minthogy az huzza a közönségtől a legnagyobb hasznot. De még a fürdőbérlők is vádolhatok. Először, hogy a fürdő drága (30 kr.) s ha egy család amely pl : 4 tagból áll. mindennap 2-szer fürdik — úgy az belekerül 2 frt 40 krba, ez pedig sok. Már most hol van a többi kiadás? Siófok, ha mint fürdő akar prosperálni, akkor először is részvénytársasági fürdővé kell alakulnia, — amely társaságnak aztán feladata lenne, hogy annak a közönségnek, amely pénzét nagy mennyiségben itt hagyja — egy kis kényelmet is nyújtson. r. I. TÁBCZ A. Rablók és tolvajok. Mindenkor és minden időben éltek emberek, akik elragadták azt, ami a másé volt és abból tartották fenn magokat, amit mások szereztek. Éva anyánk bűnbe esett, mert elvette a gyümölcsöt, amelyhez nem volt jussa, és Ádám apánk sem járt igaz utón, mikor evett a tiltott almából. Mi több, egyik filozófus még az istennek is szemére veti, hogy jogtalanul sajátította el azt a bordát, melyet szegény ősünktől vett el álmában. Hiába adott helyébe anyóstalan feleséget; ha manapság tenne ilyent, Ádám mégis elmehetne a törvényszékhez, hogy testi sértés miatt tegyen panaszt. Attól nem kellene tartania, hogy nem akadna ügyvéd, aki perbe szállana az istennel. Minden nemzet ildözte a latrokat és mindenütt szigorúan büntették a tolvajokat és rablókat. Csak a spártai törvények engedték meg a lopást, —- ha a tolvaj elég ügyes, hogy rajta ne kapják. Egy ízben elfogtak egy spártai fiút, akiről azt gyanították, hogy rókát lopott. A gyermek határozottan tagadta a tettet, és talán meg is menekült volna, ha hirtelen össze nem rogy. Ekkor kitűnt, hogy a kis tolvaj a köntöse alá rejtette a rókát, mely a vallatás alatt össze-vissza mardosta a fiú mellét, a nélkül, hogy a spártai csemetét jajgatásra bírta volna. Végre azonban szive táján harapta a tolvajt, aki aztán összerogyott. Manapság leghíresebbek az angol tolvajok, kiknek ügyességéről csodadolgokat beszélnek. Megtörtént egy gazdag francziával, hogy Londonból Bristolba kellett utaznia. Gyanította, hogy zsebtolvajok járnak nyomába 8 azért nem tett pénzt a pénztárczájába, hanem egy °zédulát a következő felirattal: — Ugy-e gazember, felkopik az állad ? Beült a vasúti kupébe, és annak daczára, hogy mi értékes dolog se volt nála, figyelemmel kísérte Utitársait. Mikor megérkezett Bristolba, abban a biztos tudatba volt, hogy akár ezreseket tarhatott volna tárczájában. Elmondta a dolgot a pályaudvaron várakozó bristoli üzletbarátjának. — Ab, megvan a tárcza? — kérdi az angol. — Hogyne! — Úgy hiszem, hogy szundikáltam egy kicsit . . . Oh, de nem ért hozzám senki se. — Mutassa csak kérem azt a czédulát? A franczia mosolyogva vette ki a papirszele- tet és odanyujtotta az angolnak. A flegmatikus ember egyszerre felkaczagott. — Ugy-e, hogy jó tréfa? — kérdi a francia.-— Az ám, olvassa csak! És a franczia hülledezve olvasta a saját megjegyzése alatt a következő szavakat: — Ostoba franczia, tarsd bolonddá a nagyapádat . . . De bármily ügyesek is az angol tolvajok, megirigyelhetnék azokat a magyar kollegákat, akik nemrég egy dunántúli helységben betörtek egy birkaólba és lenyirták a gyapjút és, amelylyel aztán szerencsésen odább álltak. — Csodálom, hogy le nem nyúzták bürgéim bőrét is, — szólt másnap a kedélyes károsult. A napokban történt, hogy egy úri ember érezte, hogy valaki nagyon ránczigálja az óralán- czát; mosolyogva fordult az idegen felé: — Oh uram, ez a láncz csak talmi arany. — Úgy, akkor pardon! — szólt a tolvaj s megbillentette kalapját, elinalt. Most van a tolvajok nyári idénye. A zöldben lakozók nem is sejtik, hogy mikor ürítik ki lakásaikat. Pedig nem mindenki fogadja oly közönyösen a latrokat, mint Molieré apát, a hírneves franczia bölcsész. Ez a jó ur egykor ágyában olvasgatott, amikor kopogtattak ajtajáu. — Tessék, — szólt az apát. Nagyon gyanús külsejű legény lépett a szegényes szobába. — Mit kíván ? — kérdé az apát feltekintve. — Adjon pénzt! •— Pénzt? — Ne okoskodjék sokat, igenis pénzt! — Ejnye, hát kegyed tolvaj, ugy-e bár? — Ne törődjék vele, hanem adjon valamit. — Kérem ott a radrágomban lesz a szekrény kulcsa. A tolvaj kikutatta a zsebeket. — Nincs itt! — szólt mogorván. — Akkor tán a mellényemben lesz. — Meg van! — Na most nyissa fel a szekrényem harmadik fiókját . . . úgy a’ . . . jobbra ... Ej, ne kotorász- szon a papírjaim között . . . jobbra van a pénzem . . . Néhány frank az egész . . . — Ez minden ? — Nincs több, csukja be a szekrényt! — Nem vagyok az inasa, — szólt a tolvaj s távozott. — Csukja be az ajtót! kiáltott utánna Molieré. — Nem akarom — morgott a tolvaj s elsietett. — Pimasz! — ordított az apát s kiugrott ágyából, becsukta az ajtót és a fiókot, azután visz- szafeküdt ágyába és nyugodtan tovább olvasta Descartes értekezéseit. A rablók tudvalevőleg meglehetős számban • r P O járták Magyarországon és nincs oly régen, mikor a Bakony erdejét borzalmas rablófészeknek hiresz- telték, melyről rettenetesebbnél rettenetesebb dolgokat beszéltek. Annyi bizonyos azonban, hogy költőibb rabló, mint amilyen a magyar betyár volt, sehol sem létezett, és bizonyos az is, hogy mig a világ minden rablóját főleg a birvágy ösztönzi az utonállásra, a betyárnál a legnagyobb szerepet a virtus, a sértett önérzet, a világfájdalom játszanak, melyekkel együtt járnak a nagylelkűség, a nők iránti udvariasság és gyakran a legjobbizü humor. A betyárság poezise azonban lehanyatlott már, manapság rablókat és haramiákat hajszol a csendőrség. Igazi betyár nincs több, se a Hortobágyon se a Dunántúl. Városokban nem ritkán találkozunk „elegáns rablókkal“. Eredeti történetet beszélt nemrég egy franczia lap. Fiatal hölgy lépett egy divatkereskedésbe és egy gyönyörű csipkekendőt vett. Amint ki akarta fizetni, egy fiatal ember rontott be az üzletbe és kiszakította a nő kezéből az erszényt, arczul vágta a hölgyet és rákiáltott: — Mondtam, hogy ne vedd meg a kendőt! Most azért sem kapod meg. Ezzel kisietett, magára hagyva az elalélt nőt. A kereskedő azt hitte, hogy a fiatal ember j a nő férje és azért nem tartóztatta fel, de utóbb kitűnt, hogy a szerencsétlen dáma egy ép oly durva, i mint vakmerő rablónak esett áldozatul . . . Londonban történt, hogy egy fiatal lord alko- | nyatkor hazafelé tartott. Egy külvárosi mulatóhelyen j töltötte az éjt, és minthogy nem talált kocsit, gya- j log kellett mennie. Egyszerre három ember lép ebbe s pénzét kérik. A lord órájára néz, aztán fölkiált: — Ej, még csak öt óra. Önök ugyan korán kezdik! A következő pillanatban félre boxolta a latrokat és elmenekült. Egy német rablót elfogtak. Többek közt azzal is vádolták, hogy zsebkendőt lopott. — De már kérem, — riadt fel a latró, — az nem igaz. Alighanem összetévesztettek a fiammal, az dolgozik zsebkendőkben. .. . Mindig voltak rablók és tolvajok, most is vannak. Lesznek-e mindig? Valószínű, mert hiszen semmiféle javulás uem mutatkozik a rablók között, a csendőrség pedig hasztalanul javul. Egyetlen rabló van, aki gyakran szívesen adja vissza azt, amit elorzott, s ez a — szív rabló. K. Egy gyilkos, aki nem gyilkolt. Ott ült Ali Hasszán, a bölcs kadi a zöld selyempárnán keresztbevetett lábakkal; szemei a nagy sárgarezes nargilének oszlopban felszálló kék füstjére voltak irányulva; nagyon érdekes volt az el,Km a perczben, midőn a napsugár fényes ar ujysávot, b > csátott be az ablakon, a füstoszlop derek m kér s'.'ü
