Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-06-16 / 25. szám
Veszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam, 25. sz. Szombat, junius 16. SEMI FRHICra BUtLlP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Ege«'/ évre .....................6 írt — kr. Fé lévre.........................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok áru 15 kr., s kaphatok Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. 3XóIeg:3ölöm. minden szoand/tosuton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — :h:kx>:e:tés:e:ec és lttekek a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyliasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével« naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. ki írók kirándulása megyénkben. Veszprém, junius lő. A jövő hónap 7—12. napjain a vármegye vendége lesz, a magyar irók s művészek társasága. Nem aféle kirándulás ez, mint mikor egy-egy egylet vagy testület, szórakozás vagy mnlatság okáért rándul ki valahová. Az irók 8 művészek kirándulásainak magasztosabb a czélja. Közelebb akarják hozni az irodalom s művészet oltárához az értelmiséget, bensőbbé tenni a viszonyt az iró és a közönség között; szóval népszerűbbé tenni Magyar- országon a magyar Múzsát. S e szempontból tekintve az irók kirándulását, a megye kulturmissiót tölt be, ha a vendégeket a lehető legnagyobb szívességgel fogadja s mindent elkövet, hogy itt- időzésüket minél emlékezetesebbé tegye. Azután az a körülmény is, hogy szellemes vendégeink úgy Veszprémben, mint Pápán kizárólag megyei érdekű jótékony czélokra rendeznek egy-egy alkalmi hangversenyt; viszonzásul a feltételezett barátságos fogadtatásnak: involválja azt, hogy már csak saját érdekűnkben is — a lehető legszivé- lyesebb házigazdák legyünk. Pedig itt az ideje, hogy ezt a bizottsá- ságot konstituáljuk s annak tagjai közzé nemcsak a városi képviselet, de az egyébkint is tényező elem bevonassák. Csak úgy sikerül majdan a társadalom összességében érdeket kelteni a mozgalom iránt s ez utón a teljesebb sikert biztosítani. Hogy elismeréssel adózzunk a nemzet szellemi vezéreinek: ez egyébiránt is kötelessége a hazafiasságnak; de ha ezzel megyei jótékony érdeket is mozdítunk elő — kétszeres kötelességünkké válik az. Hinni akarjuk, hogy a hatóság ez irányban immár mulhatlanul megteszi a szükséges kezdeményezést. A közönség rokonszenves támogatására bizton számíthat. Yeszprémmegye közegészségügye. Veszprém, junius 2. Május hóban a közegészség minthogy a betegek száma szaporodott és a halálozási arány emelkedett, az előzőleg lefolyt havinál kedvezőtlenebb volt. _ A mi a kórallapotot illeti, a leginkább előfordult betegedések voltak az acut jellegű torokhörg és tüdőlobok, a mely betegségek úgy felnőttek mint gyermekek között egyaránt el voltak terjedve, átlag enyhe jeleggel bírtak s többnyire szerencsés lefolyást követtek ; előfordultak heveny, gyomor és bélhurutok is, többnyire kisdedeknél, azonban csak jelentéktelen számban, de egyes esetekben halálos kimenetellel. Váltclázak csak kivételesen, nagyon gyéren észleltettek s könnyű lefolyásuak voltak. Ami különösen a heveny fertőző bajokat illeti: a vörheny Pápaváros területén egészen megszűnt, a kanyaró ellenben újabban több esetben felmerült, de könnyű lefolyású lévén, halált nem okozott, utóbbi időben a hökhurut is jelentkezett; ezen betegségek terjedésének megakadályozása czéljából intézkedés történt, hogy az oly házakból, a hol ily esetek felmerülnek, a gyermekek az iskolába ne bocsájtassanak; mutatkozott szórványosan a roncsoló toroklob is, ezen fertőző betegség ellen is óvintézkedési szempontból az egészséges gyermekek a betegektől lehetőleg különítettek, az oly házakba, a hol ily betegség előfordul, senki nem bocsáttatik s a helyiség fertőtlenítéséről is gondoskodva van. A himlő járvány Lajos- Komáromban és Porván szünőfélben van. Borzaváron is már alábbbagyólag uralg, az óvintézkedések a járvány teljes megszűnéséig fentartatnak. A. himlőoltás a kijelölt oltóorvosok által az egész megye területén megkezdetett, s különösen azon községekben, melyekben himlő betegedések merültek fel, az 1887-ik évi XXII. t. ez. értelmében a lehető kiterjedésben és behatóan foganatba vétetik. A choíera ellen kiadott óvrendszabályok értelmében a hatóságok és azok egészségügyi közegei részéről elegendő figyelem forditatott az utczák, közterek és helyiségek tisztaságára, a vendéglősök is a tisztaságra és fertőtlenítésre figyelmeztettek, piaczi vizsgálatok mindennap teljesítettek, elkoboztatok több liter férges gomba és több kiló romlott hal, vizsgálatok a vágóhidakon. mészárszékekben, hentes üzletekben, istálókban, indóházakban, lakásokban és több más helyeken teljesítettek. A kereskedésekben a méreg tartalmú szerek elkülönítve tartatnak és kiszolgáltatásukról jegyzőkönyv vezettetik, a ezuk- rászatokban a ezukorkák festésére ártalmas festanya- got nem használnak, a szikviz gyárakban a szénsavas viz készítésre a szabályoknak megfelelő gond és figyelem fordittatik, az edények jól czinezettek, a dajkaságban levő gyermekek jegyzékbe vétetnek, j reájuk rendőri és orvosi felügyelet gyakoroltatik, a í rendőri fogházak tisztaság tekintetében kielégítők, j a bordélyházak hetenként kétszer vizsgáltattak, a j betegek kórházi ápolás alá rendeltettek. Véletlen szerencsétlen haláleset volt 1, égési sebek következtében. Az állategészségi viszonyok kedvezők voltak, ragályos betegség nem fordult elő. Dr. Kerónyi Károly, m. főorvos. Á Községi birásMásiC) Az életből épp ugv és épp olyannak ismerem községi bíráskodásunk mizériáit, mint a »Községi Közlöny‘-nek gyakorlati 'példákkal illusztrált közelebbi czikkeiből. Baglyot szállítanék Athénébe, ha a községi közigazgatás emberei előtt azt bizonyítgatnám, hogy ez a praxisban oly képtelennek bizonyosodott helyzet a közrend érdekében tarthatatlan. — Mert nemcsak az teszi tűrhetetlenné, ami s helyzetben gyakorlatiatlan törvényhozásunk jóvoltából van. De épp oly mérvben az is, ami mind máig nincs. Tudósok nyelvén szólva, épp oly jelentékenyek a negativ, mint positiv hiányai közrendünknek. Innen-onnan tíz éve, hogy a kihágásokról szóló magyar büntetőtörvénykönyvben, az 1879. XL. törvényben a rendőri kérdés anyagi részét elintézte országos törvényhozásunk. A gyakorlati élet logikája úgy hozta volna magával, hogy az anyagival junctiim intézze el az alaki részt is. Mert a judika- tura terén kétszeresen áll, hogy : „forma dat esse rei.“ Azért máig sincsen kriminális és policiális törvénykezési rendtartásunk. Akik tehát a közszükségletnek megfelelőig sürgetik, hogy „a községi biróság közrendészeti büntető és intézkedési jogkörref ruháztassék föl,“ azoknak bünfenyitő és rendőri törvénykezési rendtartásunk kodificatióját kell sürgetniök első sorban. Ennek általános keretében lesz a községi bíráskodás büntető és rendészeti hatásköre meghatárolva, amint a községi bíróság hatáskörét polgári ügyekben „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában“ alkotott 1868. LIV. törvényezikk 175—480. szakaszai megszabták. A törvényhozás benső ökonómiájánál és a törvénykezési rendtartás összefüggésénél fogva a magyar törvényhozás a „községekről“ szóló uj törvényben csak mintegy per tan- gentem érinthette e kérdést, mert eg3retemes organismusából minteg}r kiszakítva, a községek rendőri és büntető illetőségi körét sem a kihágási esetek minőségére, sem a büntetés mérvére nézve meg nem oldhatta anélkül, *) A „Községi Közlöny “-bői Tesszük át ezen egészsége« Ítélőképességre ralié czikkek. ; hogy a kriminális és policiális rendtartás ; egyetemes és együttes megoldásának praeve- j niáljon. Nem is innét datálódik mulasztási bűne. ; Hanem onnét, hogy az egyetemes megoldást, i az égető közsükség daczára ily sokáig halasztotta el. De ha már az országos jogrend kárára , e késedelem megesett, most, mi.ión elvégre az igazságügyi miniszter programmjában a j kriminális és policiális rendtartás megoldása 1 jelezve van. legalább mi ne késsünk el sza- ; vunkkal és tegyünk róla, hogy megoldása i meg ne essék nélkülünk, a közjogi rendtartás igényeinek figyelembevétele nélkül. A községi és körjegyzők központi egyletet illeti az actió kezdeményének és keresz- ; tül vitelének kötelessége. Az egylet vezérférfiain fordul meg, hogy i Magyarország jegyzőinek közvéleménye e kér- | déssel szemben minél előbb határozott állás- í pontot foglaljon el és indokolt nézeteinek az | országos jegyzői közgyűlés által megvitatandó és ennek nevében a magyar kormányhoz és törvényhozáshoz intézendő memorandumban kölcsönözzön hatályos kifejezést. Akik a községi törvény revíziója tárgyában négy év előtt kelt Emlékiratban e kérdést körvonalozták, fejtsék ki ez alkalomból nézeteiket részletesebben, a gyakorlati közélet terén azóta is szerzett tapasztalataikkal is okadatoVva. Tisztázzuk mielőbb e kérdésben nézeteinket magunk között és kapunk tisztázott nézeteinkkel országos közvéleményre. Qui perdidit numerum, incipiat iterurn. Hogy négy év előtt kelt emlékiratunk minden elve nem nyert az uj községi törvényben megvalósulást, az senkinek igyekezetét el ne lankassza. Buzdítson az elért vívmány, a községi törvényben érvényre jutott nézeteink sorsa. Maga az a tény, hogy emlékiratunk erkölcsi nyomása elég hatályosnak bizonyult, a kormányt a régi községi törvény revíziójára indítani. E memorandum által Magyarország jegyzőinek szava tényezőnek bizonyult be a közügyek intézésében. Kérjünk tehát és adatik nekünk. Kopogtassunk és megnyittatik nekünk ! A L IQ ITS. TÁBCZA. Kisxír&dt már . . . Kiszáradt már kőnyom patakja, Nem oltja Unom lányjait. Hol még a lelkem enyhet kapna: Oltára — romba dőlt — a Jut. Miy másra hull az Istenáldás'. Engem csak — folyton átka ver ... Nekem — a remény rózsabokra Csak tövist, csalódást nevel. Oh! bár egykor hozott virágot: — Miért is nyitott ki szivem ? —. Az emlékezet temetőjén Olt hervad — egy-egy bús siron. E temetőben el bolyongok ; Oly sok kedves halott van itt. . . Utamban — minden sirhalomnál — Fájó szivem feldobbanik. Köröttem setét cziprus árnyak, Mind könyeimből nőtlenek : Egész berek már . .. nem csodálom — Sokat sír, — ki sokat temet. Én — elsirattam, eltemettem Mind azt: melyért vágyott szivem ... Óh! mindaz: — itt e szent bereknek Árnyán — örök álmot pihen , . . Álmot . . . melyet nem látogat meg A feltámadás lívjnala: Csak — a suttogva messze szálló Sóhaj — és a költő dalia . . . S o ó s L a j o s. Indlsikréclik. — Ura ni ni ! — Nagysád ! — Ez a merészség netovábbja! — A ki mer, az nyer, mint a »kueséber* mondja. — Ily modor mentegetésére csakugyan csak ily tekintélyre hivatkozhatott. Eresszen el! — De mikor oly jól érzi magát a karom e liliom-karcsú derék körül. — Goromba! — Saját külön Lizije csak örülni fog e megható Yatteaui idillnek. Minthogy azonban attól a szoba-, kígyótól “-tói, ki folyton körülöttünk ólálkodik, irigyleném azon élvezetet, melyet neki az általunk ábrázolt regényes élőkép nyújtana, ttunepé- Iyesen eleresztem csábitó derekát. Különben is csak egy rögtönzött keringőre akartam kegyedet felkérni. — Nevetséges mentség! — De mentség. — Az volna, ha a táncz előfeltételeinek teljes hiánya nevetségessé nem tenné. — Tehát a nemes megbotránkozás merényletem felett elmaradt volna, ha esetleg kis húga a zongorán égy ábrándos keringőt játszik és én olvadozó »Szabad kérnem*-mel karolom át derekát ? — Kétség kívül, a mennyiben az „olvado- zás*-t elhagyja. — Köszönöm nagysád! — Szívesen, de mit? — Azon érdekes adatot, melyet az általános nő-isméhez az imént szolgáltatni kegyeskedett. En’ nek egyik főtétele ugyanis igy hangzik : A nő lelke a képmutatás és álszenteskedés ügyes szövevénye. — Köszönjük a szeretetreméltó Ítéletet! —• Kegyed nagyjában kivétel. — Nagyjában!? — Természetesen nagyjában, mert teljesen ép oly kevéssé képes nemének e jellemző sajátságából ’ kivetkezni, mint a macska az alattomosságból. Megengedem azonban, hogy kegyed, mint ifjú özvegy, szép özvegy, kedves özvegy, imádandó — — — Kérem az állítmányt! — — elég erkölcsi önállósággá) bir, hogy nemének ezen eredendő bűne ellen legalább küzdjön, a győzelemre való kilátás nélkül is. — Túlságosan elnéző kegyed, hogy kategorikus szabályai alól Jy kivételeket enged. Csakhogy nem kérek ezen kétes kivételezésből, hanem női büszkeségem egész önérzetével visszautasítom a nemem ellen irányuló rágalmazását! — Bravo, bravo, hogy volt! — Igen rágalomnak minősítem állítását mindaddig, mig kétséget kizáró módon előttem be nem bizonyítja. — Bizonyítani! Mintha lehetne nőt az ész j érveivel meggyőzni! Érzelem, szenvedély, szeszély j — ezek alkotják a nők Ítéleteit, ezek irányítják I cselekvényeiket. Az értelem szavának csak aláren- j delt szerep jut lelki motoraik műhelyében. A tiszta logika következtetéseivel szemben mintegy lelki i szinvakságban szenvednek. A második jellemzője a nőnek a makacsság, de csak hideg érveléssel szemben, inkább elhiszi kegyed a legbadarabb állítást, ha csak a képzelmét feltüzeli, mint az ész feltételezéseiből levont igazságot. — Kegyed újabb vádat emel mielőtt az elsőt I bebizonyította volna. — Hogy bebizonyítsam, miszerint Nugysádnak semmit sem bizonyíthatok be. — Azt ugyan nem bizonyította be! — Nagysádnak ezen előre látott tagadása a bizonyság! — Ez jogászfogás, melyet ezennel a gyengébb nem jogánál fogva úgy oldok meg, mint ama bizonyos Sándor ama bizonyos csomót. Parancsolom, hogy sorolja fel érveit, melyekből a nők egyetemes képmutatására vél következtehetni. Ezen érvek elfogadhatóságától, vagy — ha igy tetszik — az én szeszélyemtől függ majd, megbocsássam-e ama mindenesetre igaztalan állítását vagy sem? — Megjegyzem mindenekelőtt, hogy a nőknek a nyiltszivüség és őszinteség teljes hiányát nem rovom fel. Ők, szegények, ezen hiányról mit seiu tehetnek. Ön is elfogadja Moleschottnak azon állítását, hogy az őszinteség erényét a természet tagadta meg a nőktől, épugy mint — teszem — a bajuszt, nemde? Ön fejét rázza? Tehát Moleschott- ban sem hisz? — Az is férfi és mint ilyen, érdekelt fél, kinek elfogulatlanságát a nő feletti Ítéletében ép azért nem ismerhetem el. — Úgy hát a lélektanból kell egy rögtönzött előadást tartanom. Engedje, hogy mint egy legújabb kiadású Mentor ide ülhessek Telemachoin mellé a pamlagra, adja ide fehér kacsóját és figyeljen szavaimra? — Ssükséges a lélektanhoz, hogy a kezemet megfogja? ... — Nem épen szüséges, de könyiti a meggyőzést. — Akkor elhagyjuk inkább ezt a „szónoki fogás*-t, és csak az érvek fegyvereivel küzdünk. — Itt küzdelemről szó sem lehet. A lélektan igazságai megdönthetlenek. A lélektan pedig azt mondja: A nő jellemének alapvonásai a gyengeség, az önállóság hiánya. A nőnek, hogy érvényesülhessen az életben és természetben, kiegészítő, támasz, alap kell. Ezen kiegészítő nélkül apa, férj vagy szerető nélkül az asszony venyige tő nélkül. Eddig, azt tartom, egyet értünk! Látja, ha kezecskéje most hatalmamban volna, érzékenyen megcsókolnám és kegyed azt mondaná: igen! — Folytassuk a lélektant!
