Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-06-02 / 23. szám
kóstolók, tánczniultitságokra stb. hol szerintünk a le- regő és épület jobban romlik, mint egy-két óráig tartó felolvasás által. És e czélokra. oly készséges átengedésért sem tettek a városi képviselők soha sem szemrehányást a városi tánácsnak; sőt meg sem várta, hogy az ily kérelmet a városi képviselő testületet illetve, a közgyűlés elé terjeszsze;a mint tudjuk, az az oka, hogy az utolsó közgyűlés alkalmával a városi képviselők bátran és bízvást távoztak a közgyűlésből hátrahagyva a leányegylet kérelmét, mert nem is sejthették annak visszautasítását, oly magától érthetőnek és természetesnek találták azt. A ,Pápai Lapok“ szerkesztője pedig ezt úgy magyarázza és úgy közli, hogy ép oly kevés figyelemmel tárgyaltatott a leányegylet kérelme! Csalat- kozik a t. szerkesztő ur ! Ez csak azért történt, mert a mint mondám, a felvilágosult müveit képviselők, akik az egylet czélját jól felfogták, nem sejthették, miszerint e kérelem nem teljesittetik, főkép miután a leányegylet még az ovoda tisztogatását és szellőztetését is saját költségén ^eszközöltette azonnal, a kevésszámú hátramaradt gazdag földmivelő, iparos I vagy kereskedő képviselő pedig könnyen megnyer- ! hető, illetőleg meggyőzhető a városi tanács (a melynek fő vezetője a városi főorvos) bölcs belátásáról! j A kevésszámú hátramaradt képviselők közt j volt még két felvilágösodott a közjóért mindig lelkesülő ember, amint a pápai lap maga is közli, Fischer Adolf és Wajdits Károly urak, ime ezek is melegen felszóllaltak a leányegylet kérelme teljesítése érdekében! De hiába! Ott csak az történik, a j mit egy-két ember akar! Mi bízva és bá ran fordultunk kérelmünkkel a városi tanácshoz, a városi ovoda átengedéséért, mert azt hittük, miszerint a városi tanács morális köte- j lességének fogja tartani az egyletet ily, minden J költség nélkül járó segítségben részesíteni. Fájdalom csalatkoztunk! De azért nem csügge- ' dünk! A mint a rövid idő alatt képesek voltunk az j egylet számára egy 180 kötetre menő, a magyar Írók j legremekebb gyöngyeiből álló könyvtárt és egy zongorát beszerezni, anélkül, hogy a n. é. közönséget e ; költséggel terheltük volna; úgy reméljük sikerülni fog saját erőnkből oly helyiségre szert tenni, mely czélunknak megfelel. Csak arra vagyunk még kiváncsiak, mit szól mind ehhez a t. képviselők nagyrésze és mit Ítél a n. é. olvasó közönség Pápavárosa tanácsának culturalis állapotáról!? ROSENTHAL FRANCZISKA, a polg. leányegylet elnöke. A Balafonvidék pusztulása — A kormány figyelmébe! — Megrendítő dolgokat ír nekünk Falu-Fü- retlről levelezőnk. A kies hegyláncz, a felső Balantonpart e gyönyörű panorámája, szól lő koszorús halmai tökéletes pusztulásban. Alsóörs, Csopak, Paloznak, Arács, Füred stb. szől- lői már nagy részben kopár pusztaság. Az aranynedüt termő tőkék erdeje; a lúgosok hosszú sora az országút mellet, — mind mind kipusztulva. Itt-ott burgonya, kukoricza, több helyen rozs vagy tavaszi vetés zöldéi az egykori mulatságok, a füredi kirándulók ked ves helyein ! A szép pinczéket. villákat nagy költségekkel felépítették, hogy a hires fürdőhelynek méltó, fényes háttere legyen, a püspök, kanonokok, tehetős birtokosok kincseket vertek a tőkék és épületekbe; most ott állnak a rideg, kopár hegyoldalon, midőn a Balatou gőzhajóján mégy át Siófokról Füredre s látod a láthatatlan ellenség, a phylloxera átkos munkáját, — könybe lábad szemed a pusztaságon fehérlő sirhalmok fellett,! . . tatott mü-ipari működésének legkimagaslóbb részét \ ép az képezi, mely az ünnepélyre alkalmat nyuj- j tott, t. i. hogy immár bemutathatja a hazai közönségnek a gyárából kikerült kétezredik czimbalmot, oly tökéletesített alakban, hogy méltó a művelt világ művészi köreinek figyelmére és méltánylására. ■— A párisi s bécsi világkiállításokra az ő kiállított tökéletesített s hangfogóval ellátott czimbalmai már oly széles érdekeltséget keltettek, hogy az csak újabb s fokozottabb ösztönül szolgálhatott e kizárólagos magyar hangszernek s müipari ágnak még tovább fejlesztésére. -— Midőn pedig az 1885. általános orsz. magyar iparkiállitáson alkalma nyílt a müveit világ minden nemzetbeli s minden rangú látogatóinak megismerkedni az ő pedal czimbalmainak figyelmet lekötő sajátságaival és életrevalóságával: úgy a közönség, mint a zenei szakköröknek csak egy véleménye alakult ugyanis az, hogy e hangszer immár méltó a művészeti világpolgar-jogra. 8 bizonyítja ezt amaz örvendetes tény is, miszerint a czimbalom ma már nem csak hazánkban s Európában, hanem a világ mind az öt részben el van teljedve, hol a magyar műipar virágzását hirdeti. A másik, nemkülönben fontos kiható érdeme j az, hogy a czimbalom művészi kezelését és elsajátítását rendszeresen kidolgozott elméleti s gyakorlati iskola kiadásával is első tette lehetségessé, melynek j megbővitett s javított kiadását hazánk nagy fiának Liszt Ferencznek ajánlotta ki e hangszer és annak \ tökéletesitője iránt egész életében kiváló elismeréssel és érdeklődéssel viseltetett s minden alkalmat megragadott, hogy annak jelentőségét és jogosultságát — főleg magysír szempontból — érvényesítse. Méltó elismeréssel kell e helyen megemlékezni kiváló képzettségű zeneművészünkről: Állaga Gézáról is, ki nemcsak á czimbalom-iskola említett 2-ik tökéletesített kiadását rendezte jajtó alá: hanem kezeiben mintegy összpontosítva e hangszer művészi oktatását, úgy számos kiváló tanítvány képezett e hangszeren mint alapját tévé le a czimbalom-irodalom megteremtésének, mely ma már szintén tekintélyes és lendületes elterjedésnek örvend. A czimbalomnak, mint mindennek a világon, a barátok s lelkesülök mellett megvannak még manapság is ellenlábasai s kevésbhé méltánylói. — Legelső sorban áll vele szemközt a hatalmas befolyású s világelterjedésü zongora. S ennek természetes magyarázatát találjuk ama történelmi fejlődésben, mely e két hangszer közt észlelhető. A czimbalom volt szülőanyja a zongorának, mely még ma is büszkén Mert mindegyik villa egy-egv sirhalom, beletemetve a múltból annyi mulatság, barátság! . . S ha már vége volna!! De a rombolás megy következetesen le Aszófő, Akaii. Fülöp Badacsony felé; Keszthely felől hasonlókép; s ha így tart — mint tartani fog — négy — öt év alatt vége lesz 12 —14 raértföldnyi hosszúságon összes szellőinknek s nem csak az adóalap kopott ki, hanem az itteni polgárság majd egyetlen jövedelmi forrásától fosztatván m — mehet ha nem is más hazát, de más vidéket keresni koldusán! Az emberek nem hittek a rémnek; nem óvakodtak, kéueztek, —s most a sirhalom völgyében siránkoznak! E nagy hegyláncz, száz és száz ezer akó termésével maga megérdemelné a kormány hathatós támogatását, s egy külön biztos kiküldését, hogy a tulajdonosok segédkezése s áldozathozatala mellett a még lehetőt megmentsük ! Hiszen csak egy év alatt többet veszt az állam adóban mintha íji századig egy embert fizet, mely itt rendszeresen fizeti a mentési munkálatokat. Irtuk ezeket a puszta életből; a puszta szőllők területéről, hog3r fent is meghalják. K. P—I. volt szőllőbirtokos. V i d é k. Herend, május 27. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A szt.-gáli tagosítás mikénti megoldását egész vármegyei közönségünk érdeklődéssel várta, annyival is inkább, mert nincsen az országban olyan határ, ahol annyi külbirtokos volna mint a szt.-gáli határban, de még azért is kiváncsiak voltunk mi, érdekelt felek az egyezség megkisérésének napjára, mert még maga a szt.-gáli nagyobb birtokosok értelmisége sem merte hinni, hogy mindjárt az első napon meg- kisérlett egyezség olyan szépen, és nem várt eredménnyel sikerüljön. Május 14-ére volt a birtokosság Pőcz mérnök ur által a megkísértendő egyezségre összehiva, a mérnök urnák igen tapintatos előterjesztése meggyőzte az arányosítás legkonokabb elleneit is, hogy elvégre valahára az arányosításnak most már be kell következni, s habár a nagy közönség az érem egyik oldaláról Ítélt is ebben az ügyben Szt.-Gál felöl, most mindenki meggyőződhetik róla, hogy a szt.-gáli urak megtudják érteni, ha velünk okosan tudnak beszélni. Pőcz mérnök urnák okada- tolt előterjesztése meggyőzte a tagosítás ellenfeleit is, hogy ez idő szerint csakis az okszerű gazdálkodással segíthetünk magunkon, — az okszerű gazdálkodásnak pedig főkelléke a birtok csoportositás, vagyis a tagosítás. Miután a legfőbb bíróság is elrendelte, hogy a szt.-gáli határban, az arányosításnak meg kell történni, a mérnök ur, a barátságos egyezségre szólította fel a törzs-és a bül birtokos urakat. Ha bár az egyezkedés sikerében senki sem bízott, a közhit ellenébe szinte meglepő barátságos egyezség jött létre, úgy, hogy még az nap meglehetett kezdeni az elhelyezkedéseket is, melyek a két egyház hivatalnokainak elhelyezésén kezdődött, a kül- birtokosok is még az nap ellettek helyezve s azóta folyvást maguk a szt.-gáli urak helyezkednek és választják dűlőnként birtokaikat. Még a két bitfelekezti lelkész és tanító uraknak természetbenin szolgálmányuk, mikénti kiegyenlítésére vonatkozólag vau a szt.-gáli urak között némi eltérés, a mennyiben az értelmiség úgy óhajés kicsiuylőleg tekint alá egykori szerény ősére: mert mig emez több századon át elhagyatva s feledésbe sülyesztve vegetált: addig a zongora a legmagasabb színvonalára emelkedett úgy a tökélynek, mint a tekintélynek. A világot aztán meghódított dédunoka, mit sem akart többé tudni az ismeretlen homályba burkolt ősapáról. — De midőn a czimbalom, a magyar nép zenei költészetével s dalvilágával szövetkezve, lassanként kezdte magára vonni az életrevaló speczialitásokra irányuló közfigyelmet, s kibontakozva primitív piliegubójából, immár manapság, mint ragyogó szinpompáju szárnyakkal röpkedő pillangó mutathatja be magát: a hangszerek hatalmas potentája sem ignorálhatja többé tökéletesen, mert immár megjelen mellette a császárok, királyok s a legmagasabb körök termeiben s ha mással nem is, de különleges hatásaival érdekességi versenyre kel vele. A zenészati szakkörök s főleg a minden nemzetbeli zeneköltők már úgyis fölismerték életrevalóságát ama hangszercsoportban, mely a mai nagy zenekarokat képviseli s amióta koszorús zeneköltőnk Erkel Ferencz „Bánkban, dalművében megadta neki az operai haugszelésben is a méltó s nagy hatású polgári jogot; már csak rövid idő kérdése, hogy helyet foglaljon minden zenekarban több oly hangszer mellett, melynek akár hangszinezet, akár érzelemfestés tekintetében legkevésbbé sem állanak felette — Midőn Erkel Ferenoz a zene költők közt első ismerte fel a czimbalom jelentőségét a zenekarban : ‘akkoron fia: Erkel Sándor kezelte azt legelőször művészi értelembe „Bánkbán“ operában s ezáltal beigazolta, hogy e hangszerhez a művésznek nem leereszkedni, hanem azt magához emelni méltó. S midün későbben a magyar dalok ünnepélyt csalogánya: Blaha Lujza páratlan éneke által osztatlan nemzeti elismerésben részesültek, az ő dalai kíséretéhez leginkább a czimbalom képezi azóta a szellemének megfelelő valódi háttért, mely hogy ma már elválaszthatlan a magyar népszínműtől: az ismét Erkel Ferencz egy másik fia: Erkel Gyula érdeme, ki első honosította azt meg a népszínműi zenekarban. Meg kell még itt emlékezni a czimbalom virtuzitás két legkiválóbb képviselőiről: a Pintér testvérekről, kik nemcsak a hazában, hanem a külföldön is mindenütt osztatlan érdekeltséget keltettek vele a magyar zene iránt. Van okunk arra a reményre, hogy be fog következni az az idő, minden a czimbalom minden zenekarban elfoglalandja megillető helyét. taná, hogy az illető lelkész és tanító urak, természetbeni szolgálmányuk helyett, kárpótoltassanak a közös birtokból, egyszer és mindenkorra, amúgy földbirtokkal, hogy felszámítva a természetbeni szolgál- mány pénzbeli értékét az által teljes kárpótlást nyernek. Ámbár ezen a módon mind a hitfelekezeteken, mind az egyházi hivatalnokokon előnyösen lenne segítve, csodálatos dolog, hogy az ilyetén kielégítésbe mégis sokan nem egyeznek, holott ezáltal csakis magukon fognak örök időkre könnyebbíteni, már pedig igen elenyésző csekélységgel károsodnék egyes birtokos. Annyi rengeteg közös vagyon mellett könnyen lehetne az illető egyházi hivatalnok uraknak a természetbeni szolgálmányukért kárpótlást nyújtani! Reményiem, hogy ebben is az értelmiség megfogja találni a méltányos és helyes utat, annyival is inkább, mert sokkal kisebb és sokkal csekélyebb vagyonnal biró községek, tagosítás esetén az illető lelkészeik és tanítóiknak érdekeire, mindenhol, a legnagyobb figyelemmel és jóakarattal voltak. Nagyon kár volna az ilyes kicsiségekkel a szépen indult egyezséget hátráltatni, Pöcz mérnök urnák adás-vevési kedvét elrontani, mert tessék elhinni, hogy nincsen Pesten sem olyan kitanult kofa, vagy handle zsidó, aki a portékáján úgy tudna túl adni, mint Pőcz mérnök ur. Csak tessék elgondolni azt, hogy bárom miliő és néhány százezer forintot érő portékának felét másfél hét alatt eladta, tessék hozzá hasonló bándlé zsidót, vagy kofát az országban találni. Én határozottan merem állítani, hogy a jövő holnapba összeülendő delegáczió, ha sarokba szorítja Tisza Kálmán pénzügyminiszter urat, hogy ismét papirjáradékot. kell neki kibocsátani, nem tud rajta olyan hamar túladni, mind Pőcz mérnök ur a szt.- gáli határon. Tisztelettel maradtam Tek. Szeik. Drnak stb. FEJES DÁNIEL. Csögle, 1888. május 31. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Örvendetes körülményről lettünk értesítve, u. i. a Coöglei jómódú közbirtokosság elhatározta, hogy a a most üresedésbe jött körorvosi állás betöltésekor, a megválasztandó körorvosnak a megye által megállapított csekély 450 frtnyi fizetésen felül még 250 írttal megjavítja fizetését és igy a csöglei körorvosnak ezentúl 700 frt fizetése leend. Vajba több helyen követnék eme dicsérendő eljárást, mely esetben nem lennének sokszor évekig is betöltetlenül a körorvosi állásuk! Folyó hó 21-én éjjel a csöglei korcsmából nyugalmasan hazatérő Takács Lajos csöglei lakost 3 egyén megtámadta s botokkal — buzogányokkal agyba-főbe verték, basát késsel felbasitották úgy annyira, hogy belei, amint összeesett, azonnal ölébe omlottak. — Az ujjonnan kinevezett ideiglenes csöglei körorvos Dr. Székely József kitűnő szakavatott- sággal kezeli a beteget, s oly lelkiismeretes odaadással teljesiti mellette orvosi kötelességét, miszerint van reménység a beteg életben maradásához. A tettesek, kik önként jelentkeztek három napi bujdosás utána devecseri járásbíróságnál, mind csöglei bujdosók, — rovott előéletüek, s ellenfelüknek halálos ellenségei. Börtönben várják az Ítéletüket. Bodor Károly csöglei lakos szegény zsöllér ember a ságlii vásáron a múlt héten elvesztette 135 írtból álló összes vagyonát, melyért két tehenét adta el. — Az illető szegény vesztes ember most a csöglei mezőkön járkál bánatában, s néha-néha őrjöngéshez hasonló kifakadásai vannak vesztessége miatt. — A tek. szerk. urnák stb. r. !. Egy balatonfökajári gyilkos és öngyilkos. Megrendítő esetről értesülünk, mely május hó 26-án déli 12 és 1 óra közt történt Budapesten. Tudósítónk az eset részleteiről a következőket írja: A múlt év május havában Cserna Lajos balatonfökajári (Veszprémim.) születésű 22 éves czipészmester feleségül vette Felker Paulát, a ki akkor csak 16 éves volt. — A leány elszegényedett, de jó családból származott, atyja nyugalmazott százados volt. Mindjárt házasságának első hónapjaiban kitűnt, hogy választásában mélyen csalódott. Férje munkakerülő léha ember volt, a ki inkább akart a felesége keresetéből élni, mint a magáéból. Nemsokára szakítottak is egymással. Cserna elhagyta a fővárost, a fiatal nő pedig szolgálatba állott. A legutóbbi időben Irinyi Zoltád rendőrfelügyelőnél szolgált az Eötvös-utcza lO.sz. házban. Mintegy 4 hét előtt Cserna, ki több hónapon át életjelt sem adott magáról, feljött a fővárosba. Első dolga volt felkeresni elhagyott feleségét, a kitől aztán több ízben csikart ki kisebb-nagyobb összegeket. A szegény asszony néha vonakodott a követelő férj kéréseit teljesíteni. Ilyenkor aztán gyakran megtörtént, hogy a férj gyilkossággal fenyegette védtelen nejét. Nehány nappal ezelőtt a szegény nő eladta háztartásának utolsó maradványait, a bútorokat. Cserna, ki folytonosan neje körül ólálkodott, megtudta, hogy a nőnél a szokottnál valamicskével több pénz van. Elment tehát a feleségéhez és pénzt kért tőle. Az asszony megunva a sok zsarolást, elutasította férjét. — A hitvány ember bosszút lihegve távozott és 26-án délben zse- oében elrejtett revolverrel jelent meg nejénél az Eötvös-utcza 19-ik számú háznál és ismét pénzt követelt a szegény asszonytól, — aki azouban ismét elutasító választ adott. Erre Cserna felbőszültén rántotta elő revolverét, becsukta az ajtót és háromszor rálőtt feleségére. Az asszony vértől borítva terült el a padlón. A gyilkos azután önmaga ellen forditá fegyverét és a szive tájékán kétszer mellbe lőtte magát. A lövések zajára a rendőrtanyán levő rendőrök megriadva siettek a véres eset színhelyére, a hol a konyhaajtót betörve véres kép tárult szemük elé. A konyha földjén haldokolva feküdt, a fiatal asszony, kinek a bal melléből, nyakából és feje hátsó részéből patakban ömlött a vér. Nem messze nejétől szintén vértől elborítva feküdt Cserna, a ki, mint az emberek a helysziuén megjelentek, már halva feküdt a földön. A rendőrök Csernát beszállították a lió- kus-kórház hallottas kamarájába, a nőt pedig mivel tnég némi életjelt mutatott, átadták a helyszínén megjelent mentőknek, a kik miután sebeit bekötözték beszállították Kovács tanár üllői-uti klinikájára. Az orvosok véleménye szerint azonban a szegény asszony nem fog életben maradni. A világnak szaladt tehén, vagy Az önmagára nem ismerő harangózófi, avagy A legokosabb rátóti ember a dutyiban. Mottó: Boczi-boczi tarka, Se füle. se farka. Tisztelettel adassák ezen levél nerazetes Rátoth község nemes Pennájának, Moharos Kálmán nótárius urnák. Kedves Barátom! A történet lapjaira megaranyozott ciceró cursiv betűkkel van felírva Tiátóth község neve, hol keresztbe vitték a létrát az erdőben, s hogy átvihessék, kivágták előle minden fát, melynek nyoma most is meglátszik a Papod tetején; a hol sóval vetették be a közbirtokot s mikor kikelt az a sok fránya csal, Ián, az egyik boldogult elődöd kihívta az egész magisztrátust és a só termést úgy kóstoltatta meg, hogy nagyot ütött egy csallánlevéUel a biró nyelvére ; ahol úgy mérték meg a falu kútját, hogy a káván] körösz- tiil fektettek egy gömbölyű fát s abba kapaszkodott a biró, annak lábát átfogta a kántor, azért a harangozó, de mire jött volna a kurátor is, szól vala a biró: „Kurátor ur ! halt megálljunk! Megálljunk csak egy keveset! Nagyon síkos ez a dorong. Megpöközöm a kezemet! S a dorongot, hogy két kezét megpöközze, Eleresztő ő kigyeíme. Minek folytán Kik ott lógván, Biró. kántor és a dékán Amiként a história Följegyezte és fölirta Bepottyantanak a vízbe!“ Idol a nemes és vitézlő Kaky Gergelyek megpörkölték a saját öregapjukat, hol babon tolták odább a templomot, s hogy meg tudják odább megy-e ? ugyanezen Kaky család egyik nemes tagja a ködmenét a templom elé fektette, s mig őlc az ősi épületet tolták hátid, egy czigány ellopta cliilről azt a bizonyos ködment, mely időtől fogva böcsiileles polgártársaid meg vannak arról győződve, hogy az istenliázál r át olt áh a subára, hol szalonnával zsírozták meg a földet, hol felhúzták a község bikáját a toronyba, hogy lelegelje a kinőtt füvet, mely alkalommal szegény kilehelé páráját, hol .......Kedves Barátom ! Azt hallom, hogy megint nő a fii a templomtok tornyán . . . Igaz-e? nem tudom, de a dolog nagyon valószínű. Legalább Szijjártó Istvány az ottani református harangozó embernyi fia azt vallotta a veszprémi rendőrkapitány előtt. A tényállás különben Szijjártó polgártársunk előadása szerint a következő'. Nagyon tisztelendő Jákóy Sámuel reformátos lelkész ur Biska nevű tehene régi idők óta búsan szemlélte baljóslatú pillantásokkal a templomnak tornyában gyönyörűen sarjadozó zöld füvet. És félt a jámbor állat. Félt pedig, mert nagyon jogosan attól tartott, hogy őt is, mint egykori öregapját, a vezérleted alatti kupaktanács felhuzatja csigán a templom tornyába, lelegelendő azt a bizonyos füvet ... A mihez pedig a ti teheneteknek semmi kedve nem volt. S ép ezért egy gyönyörű tavaszi éjszakán búcsút mondott hírneves lcözségteknek. Elszakította kötelét s rohant . . . rohant . . . meg sem állt egész Fajszt községig, a hol beugrott a jámborképű sváb biró Halbstock Szepi udvarára és ott mérgében — megborjadzott. Fajszton még ilyen história nem történt mióta, a község a vámosi plébániához tartozik. Mogbotrámkoztak. S megbotránkozásuknak a jó svábok kifejezési is adtaalc. Illetlen magaviseleté miatt megbírságolták a Biskát 3 frt erejéig. Ennek következtében a harangozótoknak az Isí- ván nevű fia elindult a hontalan telién keresésére és a következő levéllel állított be a mi Jeles költő papunkhoz: T. ez. BÉNYEI GÁBOR reformárt lelkész Urnák Veszprémben. Tisztelettel fökérem Nagy alázatosan Bényei Gábor fötisztelendő urat Hogy legyen szives Erántam, Hogy Mentsen meg Égy Fáradtságból Mer Már úgyis Nagyon sokat Fáradozunk. El szaladb Egy darab tehenem És pénteken Eljöttem onnanhazul. Hát Szeretném Ha Mentül előbb Haza Mebettnék. Hanem most Erányomban költsógtelen vagyok Hat Szíveskedjek 3 frantot az három foréntot adni; Mert annekül nemakarják kiadni, Mert a tehén meg is ellett Hát a veszettséget kívánják. Maradok Jákoi Sámuel lelkész. Tiszteletes Bényei Gábor uramnak gyanús voll az „irás“ azért kérdőre vonta a ti legokosabb emberteket. — Hát ki irta ezt a levelet ? — A rátóti reformárt plébánus ur kérem alássan. — De hiszen ez nem annak az írása? — Igaz most jut eszembe, a reformárt plébános ur nincs otthon, liát a kedves felesége a tiszteletes asszony irta meg helyette.
