Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-05-12 / 20. szám
Veszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam, 20. sz. Szombat, május 12. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre .........................0 frt — kr. Fé lévre..............................3 frt. — kr. Negyedévre.........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Üdvözöljük a veszprém-egyliázmegyei uj püspököt, kit a mai napon ismer el ő szentsége a pápa nevében, egybázfőnökül a pápai nuntius. Legyen emlékezetessé ez a nap úgy a veszprém-egyházmegyei katholikusság, — mint az uj püspök életében . . . S hogy az lesz : szent meggyőződésünk az. Az egyházmegye züllött viszonyok közt tesped. Nem íratja velünk sem a felekezeti kicsiuyes féltékenykedés, sem a katholika egyház iránt való túlbuzgó rajongás azt: i hogy ebben az egyházmegyében kulturális, j hitbeli s homogen fejlődés tekintetében mi, a katholikus egyház állunk leghátul. Hogy bennünket senki se segít. És mi sem egymáson. Felekezeti intézményeink, iskoláink, egyházaink elhanyagoltak ugyannyira, hogy Isten kegyelme tartja csak. A hitközségek népe közönyös, az egyházi alapok pedig kimerültek és sok évtized mulasztásait nem pótolhatja immár a legbuzgóbb, de erótelen j jóakarat. Ez a távlati képe a Veszprém egy házine- gyei katholikusság mai állapotának. Amely, amennyire elszomorító, ép oly | magasztos lelkesülésre kell hogy késztesse azt a férfit, kit a végzet és Isten kegyelme ide rendelt, hogy a romló épület bástyáit : megszilárdítsa s biztos alapot teremtsen a megingott alapon ... A nagy feladat küzdelmeinek, hivatása nehézségeinek tudatában volt egyházunk uj főura. Ismerte már, látta szinről-szinre azt a szomorú képet, mely majdan néki a veszprémi ősi rár szent bérczfokáról szeme elé tárul — jobban ismerte-látta, mint akik év- i **»•1 VI ................ IL v£eg:3elen. minden szombaton.- Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. ~ hirdetések: és íttiltterek kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (teje) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. 1 tizedek óta lakói ott fönn az ősi bástyafalaknak. , Ahonnan az egész ország katholikussága, a magyar kath. egyház összes ügyeit intézik, ellenőrzik : onnan a budavári magaslatról figyelte ő meg évtizedeken át, mint a kultuszminisztérium reformer Árgusa, a mi egyházmegyénk szétziillését, sohsem fog}7ó, mindig szaporuló bajait. És ifjúi lelkesedés, férfias erő, önbizalom, — egyháza jövőjén való aggódás bírta arra lelkét, hogy ennek az egyházmegyének a kormányzatát, melyre sem vágya, sem többre hivatott ambitiója nem vezérelhette : im átvegye. Legyen im üdvözölve általunk. Nem a ezé h beli hírlapíró áradozó obiigát frázisával, de a katholikus ember szive leg- érzöbb dobbanásával. Hogy teljesüljön minden, az ő magasztos missiójáboz kötött remény. Hogy átvéve terhét, vívjon meg erős szívvel az elébe gördülő akadályokkal. És ne számítson senkire és senki segélyére. Csak az önönmaga lelki erejére, hite várára, magyar hazafiasságának sziklájára. Mert azontúl nem segítenek rajta, sem a kizsarolt uradalmi dominiumok, sem a hívei fatalisztikus lethargiája. Legyen ő, mint a régiek . . . veszprémi pöspök. Hitünk véle. Szivünk az övé! Yeszprémvármegye közgyűlése. A vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése folyó évi május hó 7-én és az ezt követő napon tartatott meg az uj megyei palota dísztermében. A gyűlésre a megyei bizottsági tagok gyér számmal jelentek meg s amily üres volt a terem, olyan egyhangú volt a gyűlés lefolyása. Semmi ellenvélemény, semmi egészséges szónoklat meg nem zavarta ezt az egyhangúságot, pedig voltak szőnyegen oly tárgyak, melyek komolyabb megbeszélést igényeltek volna. A vármegye főispánja Esztcrházy Móricz gróf szokott modorával megnyitotta a gyűlést, melynek kimagaslóbb tárgyai voltak az alispáni jelentés, melyre jövő hírlapunkban reflektálunk és a megyei tanfelügyelő urnák érdekes előterjesztése szomorú megyei tanügyünkről, melyről lapunk más helyén külön közleményben emlékezünk meg. 1 A többi — s hírlapunk 17-ik számában közölt tárgysorazatban kitüntetett előterjesztés, tudomásul vétetett egyszerűen, vagy a megyei tisztikar véleménye alapján intéztetett el. Úgy tapasztaljuk, hogy kár is megyegyülést tartani, az ilyen közöny mellett a megye sorsa úgyis csak a tisztikar jő, vagy ellenlcező indulatára van bízva. Amegyebeli országos képviselők közül dr. Bezerédj Viktor, dr. Fenyvessy Ferencz és Kopácsy Árpád volt jelen, — aki nem. doktor ugyan, de reményünk Tiszában, hogy mégis exellcntiás légyen belőle valaha. A 73. számmal jelzett tárgysorozat leöröltetvén, a megyei főispán lezárta a gyűlést és bankettra hívta meg híveit. A főispáni szakács által készített étkek illata begőzölgött a diszterem ajtaján s incsiklandozóbban siettette a gyűlés berekesztését. Végül azzal a meggyőződéssel hagytuk el a közgyűlést, hogy a díszteremnek szörnyű rossz acuszti- lcája van. Legalább grófi főispánunk szavát sohasem sikerült meghallanunk ... Yeszprémmegye tanügyi állapota— Vargyas Endre tanfelügyelő jelentéséből. — Veszprém, május 8. Vargyas Endre Yeszprémmegye kir. tanfelügyelője a megyei közigazgatási bizottságnak f. hó 8-án tartott ülésén részletes jelentést terjesztett be a megye , területén tett iskolalátogatásairól. Yeszprémvármegye népoktatási ügyét illetőleg i jelenté, miként, valamint az előző hónapokban, úgy a lefolyt ápril hóban is összes idejét a vármegye j í népiskoláinak hivatalos látogatásai vették igénybe, j i & még a vasárnapokat sem véve ki, az egész hó tartama alatt a népiskolák ügyeinek tanulmányozása ; képezte feladatát, tudván azt, hogy további sikeres működése csakis úgy érvényesülhet, ha az állapotok j j teljes ismerésével bir. A lefolyt hóban teljesített tavaszi kőrútjában folytatólag meglátogatta a következő községekben a következő iskolákat, úgymint: Nagy-Szóllős ág. evang. és r. kath. Doha r. kath. Vccse r. kath. ág. evang. és református. Vid reform. j és r. kath. Dabrony ág. ev. és r. kath. Nagy-Alásony I | ág. evang. Nyárád reform, és r. kath. Dereske ref. ! és r. kath. Borsos-Györ ref. és r. kath. Pápa alsó- ! I városi r. kath. Oroszi r. kath. Kolontár r. kath. í ' Lőrinte pusztai. Csékut ág. evang. és r. kath. Padrag r. kath. és reform. Halimba r. kath. Gyepes r. katli. Magyar és Ncmet-Polány r. kath. Ajka-Rcndek róm. kath. Hajmáskér r. kath. és reform. Súly r. kath. ] és reform. Hátát r. kath. és reform. Kádária reform. Oskii r. kath. és ág. evang. Várpalota izr. reform. 1 ág. evang. r. kath. leány és r. kath. elemi fiú iskolát. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Összesen tehát ápril hóban meglátogatott 26 községben 42 népiskolát, illetőleg 52 tantermet. — Ehhez hozzáadva január-február és márczius hónapokban, vagyis téli kőrútjában meglátogatott 42 község 58 népiskolájának 72 tantermét, január hó 15-től május hó 7-ig meglátogatott összesen 68 községben kerek 100 népiskolát, illetve 124 tantermet. Hátra vau még 202 népiskola. Ápril havi kőrútjában meglátogatott 42 népiskolában a beirt 3104 tanköteles gyermek közül csupán 1589 gyermeket talált jelen az iskolákban. Eszerint mig téli kőrútjában 5491 tanköteles közül jelen talált 4371 tanulót, vagyis 79°/0-ot, addig ápril hóban a tanköteleseknek már csak 50u/0-a volt az iskolákban található. Ha pedig a január hótól május hóigterjedő egész időtartamot vesszük az általa meglátogatott 100 népiskolában a tanköteleseknek 69°/0 találta jelen az iskolákban, a mely körülmény azt mutatja, hogy a tankötelesség végrehajtása a vármegyében épen nem áll azon színvonalon, melyen mint az ország egyik legintelligensebb megyének állnia kellene. Ami az iskolák külső viszonyait illeti, igaz ugyan, hogy a 42 népiskola között talált néhány czélszerü, díszes és jól felszerelt népiskolát, de talált alkalmatlan s a czélnak meg nem felelőket is, minők a vecsei r. kath. és ref. a vidi r. kath. a nyarádi reform, a dercskei ref. és r. kath. a borsos-győri reform, a kolontári r.- kath. a halimbai r. kath. és hajmáskéri reform. Összesen 11 népiskolát. Köztük a dereskei reform, a borsos-győri reform, és a halimbai r. kath. népiskolák minden bírálaton alul állanak. Az első düled^ző állapotban van, a két utolsó pedig olyan szűk, setét és alacsony, hogy az azokban való oktatás merénylet a gyermekek egészsége és életbiztonsága ellen. Fölszerelésre nézve kellően fölszerelt iskolák: a nagy-alásonyi ág. evang. a várpalotai r. kath. fiúiskola és az apáczák vezetése alatt álló leányiskola. A legtöbb iskolánál tanszerek hiányosak ; 4 iskolánál pedig egy-egy rozzant számolótáblán, néhány pusztulásnak indult faliolvasótáblán kívül semmiféle tanszert sem talált Természetesen ekként az oktatás is csak silány lehet. A tanítás eredményét tekintve a 42 népiskola 52 tantermében 49 tanitót talált, kik közül feladataikat úgy módszertanilag, mint pedig a sikert illetőleg, kitünően oldotta meg 6 tanító, 21 tanitót talált olyat, a kik a módszertanitó helyes elveket mellőzve, nem annyira az értelem fejlesztését, mint iukább a be eralésztetés meddő eljárását tartották zsinórmértékül, holott ezek mindnyájan rendes ké- pezdei tanfolyamokat végezvén, egy kis tanulmány és kellő odaadás mellett szintén helyes módszertani alapokon képesek lehetnének a megfelelő eljárásra. Ellenben talált 7 tanitót olyant, a kik leginkább koruknál fogva a jó tanításnak fogalmával sem * Fogoly madárka. Aranyos kalitban fogoly madárka, Szomorún nézeget, szomorú világba . . . Oh miként szállana, oh miként repülne, Csak ne lenne zárva arany börtönébe. Miként szólna ismét esicsergő ajaka, Vidáman ugrálna zöld ágról, zöld ágra, Csak lehetne szabad! . . . De ah ! nem nyílik föl börtöne ajtaja, Picziny fejecskéjét szárnya alá hajtja, S kis szive megszakad! Hozza reggelijét kicsiny gazdasszonya, Frissen tört kendermag, friss viz a vályúba', „Most aztán énekelj, légy vígan kis brlió, Arany kalitodban lásd dolgod milyen jó, Nem lesz bántódásod, én gondod viselem, Nézz hát föl, nézz reám, dalolj hát énnekem !“ Kis madár nem mozdul! . . . Kicsiny kis leányka szive oly szomorú. Tanyát ütött abban a fájdalom, a bú, S zokogva elfordul! . . . PÉTERFFY ISTVÁN. Eldorado. Van egy ország, hogy merre van ? Én bizony nem mondhatom, Elfeledtem megkérdeni. Délre avagy nyugaton? Pedig sokat, nagyon sokat Regélt róla jó anyám, Annyit tudok, hogy igy kezdte : „Túl az Operenczián!“ Ott van. ott van a vig élet, Szomorúság nincsen ott, Tejtől, méztől duzzadoznak, A folyók és patakok. Künn a réten libapásztor Sült libákat téritget, Puszta kézzel érintésre A sziklából bor ered. Nincs e földön szegény kunyhó, Csak dúsgazdag palota, Kolbászból font kerítéssel Bir a falu temploma. És ha fáradt vándor-utas Hüs erdőben megpihen : Szépen pirult sült kis malaez Ö előtte megjelen! Ott a rezgő nyárfalevél Ismeretlen valami, Rétes, lepény ing a fán, csak Utána kell hajlani. Minden csalit fügét terem, Minden bokor ananászt, Oh gyöngyélet! hogy az isten Nekünk ilyet mért nem ád? Tortából rakott országút Szeli e dús tartományt, Ott még a gyalogösvény is Csupa ezukor s marczipán. Az utakon és folyókon Remekművek a hidak, Hogyne, mikor karfáik is Sóspereczből fonottak! Ott van, ott van a gyöngyélet, Ott az igaz boldogság, Mért, hogy nekünk az ur isten E földön olyat nem ád? Vagy legalább adüa szárnyat, Hogy repülni jól tudnánk, S Eldorado lekvárfalán Madárként átszállhatnánk! PÉTERFFY ISTVÁN. 9,9> Özvegy asszony. Almádi, május 8. 1888. Ma öt esztendeje jártam össze kedves berkeidet, viruló ligeted bájos Tuskulánum! Ifjú volt az ember, magasztos remények szóli- ták a lelkem, menni messze innét, menni más hazába. Épen ma öt éve! És ma vissza jöttem, leborulok ismét bársonypázsitodra zöld koszorús partja öreg Balatonnak. Zöldelő ligetek, locsogó habocskák, erdők fülmiléje, csevegő kis patak, engedjetek nékem ábrándozni róla! Messze-messze, ahol az aranykalászos rónaság zöld partjai, árnyas füzesei szegélyzik a szőke Tisza locsogó habjait, ahol korábban jő a kikelet, korábban virul u rózsa, ahol talán a szív is korábban dohban meg a szeretet édes melegétől; — oda, az alá a kék ég alá, a délibábok tünde hazájába, oda jár a lelkem vissza csendes alkonyaikor, hajnalhasadáskor, déli nap hevében, éjszakák csendjében — imádkozni. Összeroskadt templom, szomorú füzekkel, rajta a repkénynek elhervadó ága, a templom szentképe egy bánatos arczu, oly nagyon szomorú, szegény özvegy asszony. Ez az éu szentképem ! Bánatos arczára nem hoz vigaszt a nap. Kiomló könnyeit nincs ki letörülje, szive mély sebére nincs a fűben balzsam, lelke fájdalmára nincs vigasztaló szó, árván, elhagyottan régi boldogságnak szét- dult szentélyében vigasztalanul van szegény özvegy asszony . . . Csak a lelkem jár el vigasztalni olykor, látom halvány arczát, hallgatom szegénynek fájó zokogását, —! s nem tehetek róla, nem nyílhat meg ajkam enyhet adó szóra, csak kínoz az önvád, úgy kínoz te érted, szegény özvegy asszony, hervadó virága rövid boldogságnak! Özvegy, még sem özvegy! Élő-halott férje messze-messze tőle, tompa fájdalmában czéltalan bolyongja be a félvilágot, örült nyugalommal, nem is tudva többé, szeretik-e még őt, gondolnak-e rája ezen a világon ? . . . Szegény özvegy asszony! Messze vagyok tőled! Pajkos kis zephirkék játszadoznak halkan, a kék Balatonon csevegő habokkal. Ott a nádas között megrebben a sirály, párját csalogatja. Elhallgatom mélán a vészek madarát . . . Szomorú danája úgy illik én hozzám! . . . Szerény sirály-madár! Sokáig repkedtél hullámos habokon, torló hullámhegyen, mig megcsapott az ár. Szárnyadat megtépte az éjféli vihar, tollad eláztatta az ég zivatarja s te kiizdtél, szenvedtél hosszú éjszakákon árván, elhagyottan. Suhogó zöld nád közt barátságos fészek s abban a fészekben szomorú madárkák, s kis pelyhes gyermeked siránkozott érted : Miért nem jössz hozzám ? ! Rideg sivitó szél elvitte te hozzád az otthoni hangot, szegény küzdő lelked majd megszakadt tőle: Nem mehetek hozzád! — Jöjj el te én hozzám, a vészbe-viharba. Ne remegjen lelked az ég dörgésétől, villáin czikázástól; szomorú fűzfába, elhagyott madárba, vészek madarába nem sújthat lé sohse az Isten haragja . . . Messze vagyok tőled, — szegény özvegy asszony, szomorú oltárkép! Nem mehetek hozzád, de azért úgy hallom szived zokogását csendes éjszakákon, lelked sóhajtását alkonyi szellőben. Könnyeid peregését a hulló harmatban. S elfogja a lelkem busitó fájdalom hervasztó varázsa s zokogok te érted . , . Szegény özvegy asszony! A remény zöld ága virul-e teneked ? Avagy a tavaszi virágfakadáskor az őszi her- vadás szomorú homálya borítja el lelked fájó sötétséggel, szomorú szentképem?! S megrezdül lelkedben bánatos sejtelem: „Temetőben elhagyottan Virágtalan sirhalom, Nem gondol rá senki, csak a Csendes szellő alkonyon. Csendes szellő hoz hirt róla A távolba énnekem Róla, kiért oly szomorú, Olyan bús az életem!“ Vagy elfog jönni a föltámadás édes hajnala s te nem leszesz szomorú s nem léssz özvegy asszony! Ezért jár el hozzád imádkozni lelkem csendes éjszakákon, régi boldogságunk szétdult szentélyébe bánatos szentképem, kesergő özvegyem — kedves feleségem. Magyar Gyula.
