Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-04-07 / 15. szám

sem a Szávánál, tehát nyugodtak lehetünk; s ! ha a magyar családok szállinkózbak kifelé, ott üsse a kő! annyi a magyar, miad a lomb a ián, ha lehullik, nő helyette...

Baranyamegye a drágakövet kiejtette kezéből, most a többi megye nem találja meg, de nem is keresi!

Mi boldog Dunántúliak!..

Roboz István.

Mikor jön haza Kossuth?

Veszprém, április 5.

Amin aggódva töpreug a nemzet 40 év óta, hogy mikor jön ismét az édes hazai földre a nemzet bálványa Kossuth — az nem rejtély többé.

Maga a nagy száműzött nyilatkozott ez ügyben s nyilatkozata amint egyrészt megörvendeztet, másrészt mélyen n egdöbbent minden magyar szivet.

Som «sich Pálnak Kossuth Lajossal történt közelebbi találkozásáról Somssich Lórincz, az elhunyt államférfi öcscse a következőket közli:

A két ősz hazafi könyekig meg volt hatva, mikor újra találkozott.

Beszéltek a magyar viszonyokról s közben természetesen Magyarország fővárosa is szóba került, Somsich oly megkapóan ecsetelte Budapestet, hogy Kossuth sir ni kezdet t.

— Hallgass el, hallgass el! — száki- tóttá félbe Somssichot. — Megszakad a szivem, ha annyi szépet hallok erről a gyöngyről, Magyarország büszkeségéről és aztán elgondolom, hogy nekem már aligha lesz alkalmam valamikor szépségeit bámulni.

— Nem látom be, — felelt Somssich, — hogy ez miért volna lehetetlen. Csak el kell határoznod, hogy viszontlátod szeretett hazádat.

Kossuth megrázta ősz fejét és busán válaszolt:

— Nem lehet! . . . Lehetetlen!

— Nézd csak, Lajos, — biztatgatta Somssich tovább, — most már olyan régen vagy távol és honfitársaid közül aránylag I oly kevesen láttak, hogy senki se ismerne meg. Aztán meg hiszen kék szemüveget. ! fekete parókát tehetsz fel. Szeretném látni azt az embert, a ki igy felismerné benned a nemzet bálványát.

— Ahoz komédiásnak kellene lennem, kedves barátom. Már pedig én az ilyesmihez nem értek.

Rövid szünet állt be s a két aggastyán szomorúan nézett egymásra.

Aztán Kossuth hirtelen összerezzent. Az arcza kipirult, szemeiben sajátságos tűz ragyogott és székéről felugorva, izgatottan azt mondta:

— Csak egy lehetőség volna, hogy szeretett Budapestemet viszontláthassam . . .

Somssich feszült figyelemmel hallgatta minden szavát.

— És mi volna ez?

Kossuth kiegyenesedett és emelkedett hangon mondta:-- Ha az oroszok Magyarországot megtámadják, akkor én álarcz és paróka nélkül, hivó szó nélkül megyek el Magyarországba. Akkor majd elmegyek minden városba, minden faluba és büszkén, hangosan hirdetem: itt vagyok! Rendelkezésére állok a hazának! Akkor imádott Magyarországomnak megmutatom, hogy mire képes az az aggastyán, a i ki féllábbal már a sírban van! Akkor, de csakis akkor fogom Budapestet újra látni.

Kessuth szavai úgy hatottak Somssichra, mint valami varázs.

Nem tudott felelni. A két ősz hazafi i csak nézte, nézte egymást.

Aztán kezet szorítottak, átölelték egy- í mást és sirtak . . .

És sirtak . . .

Ez volt Kossuth és Somssich találkozása. ;

A halászati törvény.

Széchenyi Pál gr. törvényjavaslatot terjesztett elő a halászatról.

A halászati viszonyok rendezése már régi óhaja volt a halászgazdáknak, bérlőknek, de erre nemzetgazdászati szempontból is égető szükségünk volt.

Kétségtelen, hogy minket, balatonparti lakosokat is közelről érdekel e törvényjavaslat.

A haldus Balatonból nemcsak a Sió megnyitása által, de a tulszámban elszaporodott halorzók garázdálkodása következtében annyira kifogyott a hal, hogy 4 — 5 kilós fogas a ritkaságok közé tartozik s még drága pénzért sem lehet megvásárolni.

De maguk a vizjogtulajdonosok is olyan emberek kezébe adták a bérletet, akik a felügyelet hiányát maguk hasznára fordították s az ntúbbi évek óta gáládul kizsákmányolták a Balatont.

Általános a panasz, hogy igen kevés a hal a „Magyar tengerben/“ •

A törvényjavaslat e bajon akar segíteni s tagadhatatlanul van néhány üdvös intézkedése. De van egy igen nagy hibája is, az t. i., hogy a közigazgatási hatóságokat még vitás tulajdonjogi kérdésekben is bíróvá teszi s egyátalán igen nagy tért enged önkényüknek vagy jóakaratuknak.

*

A javaslat lényeges intézkedéseit egyéb-’ ként a következőkben ismertetjük:

A halászati jog megállapítására nézve a tényleges állapot lesz irányadó. A halászat a föld- tulajdon tartozéka és a meder tulajdonosát illeti. Árvizek kiöntéseiben azé a halászat, akinek területét az ár elöntötte s minthogy ily helyeket a halak ivás idején tömegesen keresnek fel, e vizekből a halak visszatérését akadályozni tilos és a tilalom áthágása 100 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A kik eddig gyakoroltak halászati jogot oly mederben, mely nem képezi tulajdonukat, ha egy év alatt okmányokkal igazolják e jogot, vagy annak 20 év óta gyakorlását, ezt továbbra is megtartják. E bejelentés felett tárgyalás tartatik s az alispán (polgármester) határozata után a meg nem nyugvó fél 3 hó alatt pert indíthat.

A halászat gyakorlását a javaslat számos korlát közé szorítja. így csak 'azok gyakorolhatják önállóan a halászatot, kiknek területén az okszerűen és a szomszédok sérelme nélkül űzhető. A kiknek területe kisebb, kötelesek társulattá alakulni. A ki halászni vagy rákászni akar, köteles halászjegyet váltani s e kötelesség elmulasztása 5 írtig terjedhető pénzbüntetéssel sujtatik. A törvény megója azt a jogosítottat, aki nem saját medrében bir halászattal, hogy a vízhez járhasson és jogát gyakorolhassa.

A halászati tilalmak megállapításának czélja a rablóhalászat megszüntetése. A megállapított tilalmak háromfélék: az ivási időre való tekintettel tilalmi időszakok, melyekben a halfogás teljesen szünetel; kimondása annak, hogy minden egyes fajtájú halnak mekkorának kell lennie, hogy fogható legyen; végre a káros fogási módok, u. m. a maszlaggal, dinanittal stb. való halászat megtiltása. A védelem csakis a gazdaságilag fontos halfajokra terjesztett ki. A tilalmakat közigazgatásilag még szaporítani is szabad.

A halászati társulatok a vízhasználói ti társulatok mintájára szervezvék. Ha a társulat meg nem alakult vagy kötelességeit nem teljesítheti, viz- teriiletén a halászati jogot 6 évre a hatóság bérbe adhatja.

A hatóságok és az eljárás megállapitása ugyancsak a vízjogi törvény: mintájára történt. Jogin egállapi tások kérdésében a fórumok : alispán, köz- igazgatási bizottság, miniszter: rendőri természetű ügyekben pedig főszolgabíró, alispán, miniszter.

A büntető határozatok az egyes kihágásokra, azok fokához képest 5—200 írtig terjedő pénzbüntetést szabnak. A befolyó büntetéspénzek fele részben az országos közgazdasági alapot, fele részben pedig azon község szegény alapját illetik, melynek területén a kihágás elkövettetett.

ÚJDONSÁGOK.

Ve szprém, április 7.

— Az uj veszprémi püspök, báró Hornig kinevezését, mint befejezett tényt, konstatálják a lapok. Ez még tényleg nem történt meg — mert úgy tudjuk, a jelölt maga még mindig habozik, elfoglalja-e ezt a püspöki széket, mely bizony nem oly arcadiai hirü már, mint egykor, valamikor régen.

— Bezerédj Viktor dl', a Veszprém-vá- lasztókerület országgyűlési képviselője családjával együtt városunkba érkezett és itthon töltötte a húsvéti ünnepeket. Maga a képviselő ur kedden utazik vissza a fővárosba, családja azonban huzamosabb ideig Veszprémben jnarad.

— Ülés a megyeházán. A minden hó- nap első hétfőjén megtartatni szokott köz- igazgatási bizottsági ülés a húsvéti ünnep miatt hétfőn f. hó 10-én lesz megtartva Eszterházy Móricz gr. főispán elnöklete alatt. Az ülés tárgysorozatát az alispán, megyei főorvos, gazdasági előadó és a megyei tanfelügyelő jelenetései képezik.

— Saitöpör. Uton-utfélen az a hir kering városszerte, hogy hírlapunk ellen a „Vasmegyei botrány“ czimü czikk miatt sajtópert indítottak. Mi úgy a magunk, mint olvasóink megnyugtatására kijelentjük, bogy hivatalosan erről még mit sem tudunk.

— Az ovodai közvacsora nem sikerült úgy, mint azt mi elvártuk, városunk tanügy iránt érdeklődő közönségétől, akiknek részt- vételétől volt függővé téve a siker. Kevesen voltak jelen, de akik ott voltak, j ól mulattak. A fölülfizetők névsora jövő lapunkba.

— „Amiket titkolnak“ V. Hullám József e czimü rajzokat és- karczolatokat tartalmazó kötete csinos miniatűr kiállításban, elegáns chamois velin papírra nyomva a napokban hagyja el a sajtót. A mü ára 1 írt., mely összeg szerző nevére, Veszprémbe küldendő, mely esetben a mü bérmentve küldetik a megrendelőnek. Ajánljuk olvasóink szives figyelmébe!

— Modern dón Jouanok. Lapunk múlt számában e czim alatt Kalmár viselt dóig airól hozott leleplezésünk nemcsak Cápán, de az egész országban s a fővárosi sajtóban is fel- háboro dást szült. Az igazi szerelmet kalmár- czikku ek tekintő Kalmár ellen az „Egyetértés“ hétfői száma is erős szavakban kel ki és lapunk mellett foglal állást. Pápán egész hét folyamán nem folyt másról a beszéd, mint Kalmár viselt dolgainak leleplezéséről. Hírlapunkat, bár azt elárusítónknak a szokottnál több példányban küldöttük meg, után rendelték táviratilag.

— Kis hittérítő. Szép eredményét látjuk annak, hogy a helyi zárdákban mily alaposan csepegtetik a vallást a tanítványok szivébe. A múlt napokban ugyanis egy 14 éves leányka annyira lelkére beszélt egy szüleit szolgáló leánynak, hogy az 12 évi hitközöny után teljes töredelemmel járult a szentségekhez. Sok hittérítőnek nem sikerül az, amit egv gyermek egyszerű szavaival elérhetett. Nemcsak a szülők lehetnek erre büszkék, de egyszersmind azon intézet is. melynek tanítványai közé tartozik az illető.

— ítélet hirdetés. A marczaltői rabló- gyilkosok előtt f. hó 3-án azaz kedden délelőtt olvasták fel a kir. tábla, mint másod- biróság ítéletét, mely miként ezt lapunk m. számában irtuk, a halálbüntetést életfogytiglani fegyházra változtatta. Érdekes volt nézni, amint a leborotvált arczu, rövidre nyírott hajú czigány-csoport élénk figj'elemel hallgatta az Ítéletet s annak hosszú indoko, lását. Közbe-közbe megjegyzéseket koczkáz- í tattak s midőn az Ítélethirdetés véget ért I fellebbezéssel éltek. Bihari Boldizsár, a I rafinirozott éles eszü czigány, kit czinkostár- j sai ezért zsandárnak neveznek, minden szavát figyelmesen hallgatta az indokolásnak és bevégzésekor felkiáltott. „Mán hogyis nyugod- nik belé, mikor ott is meg ván irvá, hogy risegek voltunk“. A jegyzőkönyvek hivatalból a napokban küldetnek fel a harmad- b írósághoz.

—r Freystädtler Vilmos megőrült. Megyénk egyik leggazdagabb nagybirtokosa, az ifjú Freystädtler, ki 4 évvel ezelőtt a vázsonvi kerület kormánypárti képviselőjelöltje volt, hosszas agyideg-baj következtében, mint részvéttel értesülünk,a napokban megőrült. A szerencsétlen esetrevonatkozólag ezeketirja „Somogy“ laptársunk: „Szomorú hirt vettünk. Freystädtler Vilmos tartalékos huszár főhadnagy, a kaposvári uradalom bérlője, egy éve, hogy Mtávozott a székvárosból fejbajának gyógyítása végett s távollétének legtöbb idejét a hidegvizgyógvintézetben töltötte Bécs melletti Kaltenleutgében, honnét többször bement Becsbe pár órai szórakozásra. Így tett egyik közelebbi napon is, midőn szokott belvárosi fogadójába leszállt; de nem sokáig tartózkodott ott, midőn oly főfájási rohamok lepték meg, hogy a kórház figyelő osztályába szállították. Freystädtler Vilmos nemcsak nagyon szorgalmas, számitó gazda volt, ki a kaposvári uradalom egykor elrongált, kimerített földjeit atyjával nagy beruházások, okszerű gazdálkodás és roppant építkezésekkel olyan niveaura emelte, hogy most vetélkedhetnek rajta, kik vehessék ki uj bérletre; hanem sokat utazott, képzett egyéniség s mintaképe a vendégszeretetnek. Fényesen rendezett termeiben nagy társaságokat fogadott; népes vadászatokat rendezett, a lóvásárok alkalmával pedig háza, valóságos vendégfogadó volt; nem ritkán 60 — 70 beszállóval, s istállóiban a sok vidéki lónak alig jutott hely. Mindent bőven adott, a nélkül, hogy pazalt volna. Legszebb bútorait mind helybeli iparosokkal csináltatta, sőt a családi jószágon Szigligeti lakásukat is. Mindezeknél volt még egy szebb tulajdona: a jótékonyság. Soha szegény alamizsna nélkül házát el nem hagyta. Szegény tanulókat asztalainál etette. Adott iskolákra, templomokra bőkezüleg, rallásfelekezeti kü- lömbség nélkül. Kaposvár szegényeinek szekérszámra fát a téli hidegekben, és soha sem tudta bal keze, a mit a jobb adott! Tudunk számtalan adakozását, melyeknek még felemlitését sem engedte meg. Elég volt saját öntudatának, hogy jót tett. A sportot szerette, túlköltekezés nélkül s maga is jó lovas volt; mint katona pedig kedvelt egyéniség felette álló tisztjei előtt; ezért körutazásukban több tábornok és főtiszt volt sokszor vendége s vadásztársa. Szóval lovag Freystädtler Vilmos olyan egyén kinek távol- léte hézagot kelt a társaságban s betegségét részvéttel fogadja mindenki, ki csak ismerte a tetteiben valóban nemes embert! Kívánjuk, hogy a gondviselés mielébb adja vissza neki egészségét.“

— Esküvő. Kolliu Antal Ajka község derék jegyzője f. hó 9-én vezeti oltárhoz az ajkai izraelita imaházban Lázár Lázár szép és kedves leányát Laura kisasszonyt. A szép irigyhez mi is őszinte üdvözlettel járulunk.

— Országos körözés. Veszprémi születésű Cserkuti László bűnt követett el, de a vizsgálat elől megszökött és tartózkodási helye ez ideig ismeretlen. A veszprémi járásbíróság elrendelte országszerte való 1 köröz- tetését.

— Tolvajlások. A tél folyamán féken tudta tartani rendőrségünk a tolvajokat, de ugyiátszik a tavasszal minden ellenőrzés daczára erőt vett tolvajainkon a lopási vágy. A múlt héten több helyeken követtek el tolvajlást és betörést. Legutóbb K o h n sétatéri trafikos szivar-tőzsdéjét nyitották fel álkulcscsal ismeretlen tolvajok s onnan finom szivarokat likőröket és pipákat loptak el. Rendőrségünk nyomában van a tolvajoknak s anélkül, hogy a vizsgálat folyamára akadályt gördítenénk, bátran kijelenthetjük, hogy7 a feltalált nyomokat már ütik is bottal.

— Lelketlen anya. F. évi márczius hó 28-án egy kis leánygyermeket találtak az öreg-hegybe munkára menő pápai napszámosok.

A gyermeknek, ki alig lehetett 2 éves, kezei és lábai összekötözve voltak. Az esetről jelentést tettek a rendőrségnél, honnan egy rendőr küldetett ki a gyermekért. A gyermek beszélni nem tudván, közelebbi felvilágosítás nem volt beszerezhető. A rendőrség a gyermeket a humánus gondolkozást! jótékony nőegyletnek adta át, mely rögtön in- tézkeúett, hogy a kis leány kellő ápolásban részesüljön. A rendőrség által megejtett nyomozásnak volt eredménye, mert néhány nap előtt felfedezték az anya nevét, aki nem más mint Kolompár Teréz oláhczigány leány. A rendőrség következő körözvényt bocsátotta ki: „Gyermekkitevés bűntettével vádolt Kolompár Teréz állítólag kertai illetőségű oláh- czigány-leány köröztetik. Felkéretnek az ország minden hatóságai, hogy nevezettet az alábbi személyleirás alapján nyomoztatni s feltalálása esetén alulirt hivatalhoz kisértetni szíveskedjenek. Személyleirása: nagysága közép, testalkata kifejlett, arcza kerek, arcz- szine piros, haja szőke, orra rendes, fogai épek, szemei kékek, anyanyelve magyar, irni olvasni nem tud. Pápán, 1888. márcz. 29. Mészáros rkapitány“.

— Megugrott. Egy kékes szőrű. 3—4 éves vellásszarvu tenyészbika, melyet a zirczi uradalom marhaállományába akartak hajtani, a veszprémi vasúti indóháznál a korláton át megugrott. Ezt is országszerte nyomozzák.

— „Tekintetes ur, ússzunk egyet!“ A múlt

hét egyik estéjén már öreg este lehetett, egy adóvégrehajtó ballagott a vasmegyei Rumból Kám felé. A mint a községből kiér, két emberrel találkozott, kik vele egy utón haladtak a nagy Rábahid felé. A magyar ember szereti a társaságot, és kivált éjszaka mikor nem jó egyedül menni, igen megörül az ember, ha utitársakat kap; így volt a mi eie- kutorunk is, ki a vele egy utón haladó két falusi látásán igen örvendezett. Denique megszólították egyunást s a rósz exekutoros időről csevegve, haladtak tovább — Hát az ur kicsoda s hová megy? — kérdé az egyik atyafi. Bizony nem szerette megmondani foglalkozását, de hát miért hazudja? ő biz elmondta, hogj7 ő az exekutor és útja Káinba viszi. Erre a két falusi elhallgatott. Lassan a hidra értek. A mint a hídon mennek, hirtelen oda fordul az egyik paraszt az exekutorhoz s egészen kedélyesen mondja neki: — Tekintetes uram, usz- szunkegyet! S ezzel megragadja a megrémült exekutort, letaszítja az akkor épen igen megdagadt folyóba. — De az áldozatot nem hagyja el a lélekjelenet s a letaszítás közben megfogta a paraszt karját s magával ragadta a vízbe. Nagy locscsanás s egy ideig mély csend. Kis váratra előbukkan az exekutor s mint jó úszó, az innenső part felé tart. A mint úszik, újabb zaj támad. Hátratekint, hát a mi falusink is szeldeli ám a vizet s a partot igyekezett elérni. Aztán mindketten bőrig ázva kivánszorogtakapartra s vissza sem nézve, haladtak tovább : az exekutor vissza Rumba, az atyafi Kám felé: még azt sem mondták egymásnak, hogy „jó egészséget.“ Az exekutor a dolgot feljelentette s ez ügyben a szigorú vizsgálat már megindittatott. Azt hiszik, hogy a tettesek szemenyeiek lehettek.

Népfelkelők piros tojása. Kellemes

húsvéti meglepetésben részesültek azok a népfelkelők, a kik múlt évben, éppen a hus- vét idejére eső bárom heti népfelkelői gyakorlatra vonultak be, hogy a tiszti ranghoz szükséges képességet megszerezzék. Ezeket az urakat ugyanis most piros kijel&ólési lajstromon értesítették, hogy a népfelkelés mozgósítása esetén, melyik népfelkelési t kerületi parancsnoksághoz kell bevonulni ofc, A kijelölési lajstrom ezenkívül utasi 'tásokat tartalmaz a jelentkezésről, a felszerelésről és a népfelkelő tisztek kötelességeiről. =

— Elhunyt csendőr. Ifjú Bak Pét3er ni.

kir. cseudőr m. hó 23-án Szent-Kir.-Szab, adján, ahol szabadságon volt, elhunyt. Terinetése nagy részvét mellett ment végbe. Veszprémből Szilágyi Gergely főhadnagy vezetése alatt négy c s e j n dói volt jelen, kik teljes díszben, feltü wzött szuronnyal kisérték a boldogultad vé'^Qső útjára- Utóbbiak szép koszorút helyezte7/^ a k«por- sóra „Ifjú Bak Péter m. kir. csendőr, bí bajtársnak“ felirattal.