Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-04-07 / 15. szám
Veszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam,r 15. sz. Szombat, április 7. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre..............................6 frfc — kr. Félévre ...................................3 fit — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. HvdZegrjelen, minden szomloaton. ~ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Eorgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — HIEDETÉSEK ÉS ITTILTTEEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „Veszprémi Független Hírlap“ 1888. (nyolczadik) évfolyama áj>ril-júniusi évnegyedére. Szives olvasóinkat tisztelettel kérjük, hogy a közeledő írj évnegyed alkalmából előfizetéseiket megujjitva, beküldeni szíveskedjenek; akik pedig hátralékban vannak az előfizetéssel, arra kérjük, hogy számláikat lehetőleg ápril 1 -—7-ike közt) kiegyenlíteni kegyeskedjenek. Utalunk arra, hogy hírlapunk talán az egyetlen, a magyar vidéki hetilapok közt, mely a szellemi munkától eltekintve — a gyors és rögtöni értesítésekre annyi távirati költséget áldoz s minden nevezetes!) alkalommal rendkívüli hírlapok kiadása által, a csak másnap érkező budapesti napilapokat is megelőzi. Ezzel azt kívánjuk jelezni, hogy amit szellemi munkánkkal, fáradásunkkal s pénzbeli tetemes áldozattal, az olvasóközönségnek egy elsőrangú hetilaphoz kötött igényei kielégítésére tehetünk: azt mi megtesszük mindig, minden alkalommal. Joggal kérjük és várjuk eszerint, különösen vidéki olvasóközönségünk viszouos méltánylatát. Hisszük, hogy mint eddig, ezután is jóindulatú támogatásában fog részesíteni s ezzel megnyitjuk az uj évnegyed folyamát. Veszprém, 188$. márcz. 31. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI ÁRAINK: Ápril-jun. évnegyedre 1 frt 50 kr. April-deczemher végéig 4 frt 50 kr. A kiadóhivatal. A föld . . . Az országos lapok még mindig hoznak közleményeket a kivándorlásokról. A felső megyékben, lent a határszél felé, időközönként akadnak családok, kik a sorstól, szegénységtől sújtva jobb hazát keresnek — Amérikában. Tele vannak jó reménynyel, vágyakkal, hogy ott jobb az élet, nincs gond, több óta- lomban részesül a szegény ember s az arany még mindig akkora garmadában terem, hogy a munkás tarisznyákra szedi s beáll — gazdag embernek ! . . . Ezek a szegény emberek! Elvándorolnak mint a fecske! Vannak aztán olyanok is sokan, kiknek meg van házuk, telkük, s eladják, hogy szerencsét próbálhassanak. Mert hát vannak bolonditók, vocatorok, kik azt éneklik, uton- utfélen, hogy Amerikában úgy osztják a szántóföldet, mint itt a jó tanácsot; a mi itt .viskó, az ott palotát ér, s egy-egy őserdőbe belezárnak 5—fi ezer embert, mind az övé, a ki mennyit kiirt; aztán a szakasztókat estve csak ki kell tenni a kunyhó elé, s reggelre teletojják a vadtyukok ! . . . Egész karavánok indulnak neki a világtengernek, nem csak Magyarország, de más államokból is; mind el vannak bolonditva. A hajók hetenként kötnek ki az amerikai partokon ilyen szei’encsétlen hazát vesztett családokkal, kik midőn kikötöttek, száraz földet értek, akkor mennek neki épen a leg- hullámzóbb tengernek. írják az ottani lapok, figyelmeztetik az Európából költözőket, hogy az aranyélet megszűnt a szűz földön; hogy bányák, gyárak, műhelyekben a munkás — munkás hátán ül; hogy a bevándorlók közt nagy a nyomorúság; mint a földönfutók kujtorognak az ismeretlen földön, segély és vigasztalás nélkül. Ki vannak téve üldözésnek, éhenhalásnak, s az ottani égalj és munkát szokott yankeekkal nem állhatják ki a versenyt. A mi kis pénzt visznek magukkal a bevándorlók, azt felélik, aztán nyakukba akasztják a koldustarisznyát; csakhogy idegen földön még koldulni is uehézü Íme itt van hű tükörben az amerikai élet, vándoroljatok ki! Ha itt 16—18 órát dolgozik a legszegényebb munkás, ott be kell állni 24 órára, még nem is aludni, mindig dolgozni — ha ugyan munkát kap az illető, — hogy a versenyt kibírja; a bányalégben megmérgezni magát; a gyárak füstjében elfouyadni s huzni azt az igát, melyet csak a halál vesz le a vállakról! . . . Vándoroljatok ki!! Hazát cserélni a szív dolga; de megválni a darab földtől, mely lábod alatt van, ez száműzetés! Több; ez örök bujdosás remény és boldogság nélkül. Az szenved, a kinek napszámra könye _hnll; a kit nagy veszteségek értek, ennek még van hazája; de aki eladta azt a darab földet, melyet birt; azt a kis viskót, melyben lakott s útra kél, — az elvesztette hazáját. A föld a haza! A pénz csak érték. — A föld köt, maraszt; a pénzzel mehetsz világnak s ott ütöd fel sátorfádat, a hol jobbnak találod. Nekünk sokkal nagyobb bizalmunk, ragaszkodásunk, megnyugvásunk van egy 2—4 i ezer holdas földbirtokosban, mind a kinek milliomjai vannak birtok nélkül, de több nyugalmunk van egy telkes polgárban, mint ki csak tárczájában hordja az ezreseket, de nincs egy viskója!... A telkes polgárnak „itt élni, halni kell“; de a bankjegy, a pénz vándorol oda, hol nagyobb a kamat, jobb az üzlet. A pénznek nincs hazája, azé az egész kerek föld; a papír és aranypénz vándorol mint a fecske, hol szebb a tavasz, ott megtelepedik; de a földből házadat építik és sírodat ássák meg! . . . Azért bámuljuk sokakban azt a könyel- müséget, kik csábításokra, beválthatatlan Ígéretekre dobra ütik vagyonukat és nyakukba veszik a világot, elmennek boldogságot keresni. Hányán mentek el már vagyonnal? s visszajöttek mint koldusok ; mert „itt élned, halnod kell.“ A társadalomnak magának kell hatni s]a kivándorlásokat megakadályozni a lehetőségig. Hivatalosan meggátolni nehéz dolog; a társadalmi hatás azonban nagy erővel bir. Somogyból, Veszprémből is sok ki vándor- j lás történt már — fájdalom ; nem ugyan Ame- I rikába,deSlavoniába. Mindegy! ezeket is elvesztettük, legalább birtokban és nyelvben el! . . . Slavoniában nem lévén elég magyar iskola, templom, — feledik a nyelvet, s igy feledik a hazát; birtok nincs s igy haza sincs! .. . A kik keresztül hordozóskodnak a Dráván, elvesztettük, el örökre ! Magyarországnak nincsen több olyan „választóvize,“ mint az a rakonczátlan folyó. Innen magyar, túl szláv minden! Olaj és vizű Rokonitsátok, egyesítsétek e kettőt; még kimondani is vakmerőség. Tagadhatatlan, hogy sok a teher a magyar emberen; elég mind a két vállára; de ez nem elég ok hazát cserélni; máshol Í3 meg vannak a terhek, még tán nagyobb mértékben, de nincs Haza! A közművelődési egyleteknek ez volna első kötelességük: a lakosságra erkölcsileg, anyagilag hatni s a költözködést megakadályozni; nevelni s az értelmet oda fejleszteni, hogy a magyar embernek mint az őrkatonának állását elhagyni nem szabad, midőn körül vagyunk véve az ellenségtől. Közművelődési egylet? De hol van ? Hiszen az egész Dunántúlnak egy sincs! Somogy, Tolna, Zala, Fehér, Baranya, Veszprém stb. megyék; az országnak vagyo- nosságra, műveltségre kellő közepe; a világrészből egy darab kiszakított paradicsom! Mennyi nagy ura, erős birtokos osztálya, óriás érteim üsége; vasutak, távirda-drótoktól behálózva, melyek mind a civilisátiót hirdetik ! A közszellem jó irányban; az irodalom, művészet pártolásnak meleg fészke; mezőcul- turája, — — és?? Nincs közművelődési egylete! Álomnak is sok ! Valónak szomorú! Baranjra megyében is megkezdték; egy kis lelkes csoport rajongott érte; a nagy tömeg elejtette. Pécs előment, de Baranya- megye hátramadt. Kis sziget a tengerben egy székváros s ezt is elmossák a közöny és részvétlenség hullámai! Pedig ide is közel, sőt ott van a Dráva; hideg szél fuj onnan nagyon; nem érzik ? nem tudják ? Néhány lelkes egyén ott állt már az őrtoronyban, de el kellett hagyuiok, mert nem volt tábor. És most? Megálltunk.! Csak az idő megy sebesen!!! A Dunántúli vármegyék alusszák a boldogok álmát. lvözmivelődési egylet minek, művelt itt miuden ember! Ellenség sincs sem a Dráva Ml „Szerkesztői üzenetek*1. Mindenek előtt van szerencsém kijelenteni, hogy nem tévedésből kerültek vonal alá a „szerkesztői üzenetek“. Nem a féle magán személyeket érdeklő száraz szerkesztői üzenetekről van szó, hanem azokról a kedélyes eszmecserékről, melyeket a hírlapok szerkesztői és az olvasóközönség váltanak egymással. Mikor én még az olvasó közönség között fog- laltam helyet, szívesen olvastam ezt a kedves rovatot, sőt mondhatom, minden egyébnél előnybe helyeztem. Később saját külön szerencsémnél fogva abba a helyzetbe jutottam, hogy magamnak kellett vezetni a szerkesztői üzenetek kedélyes, de szerfelett kényes rovatát. Rakás számra gyűltek össze a kérdezősködő, tudakozódó, kérő és parancsoló levelek a „nyájas olvasótól“ s bár sokszor boszantott egy-két tudakozódás, mégis csak megfeleltünk a „190. szánni nyájas olvasónak“. Aztán az ember feje nem káptalan. Igen sokszor napokig kell tanulmányt kifejteni, hogy a kérdésre kimerítő és helyes választ adhasson a rovatvezető. És az olvasóközönség mind ezzel nem törődik, hite szerint jogosan megkövetelheti, hogy kérdéseseire hű és pontos választ kapjon. Akik nem kérdezősködnek, azok is szeretik olvasni e rovatot, mert sok derítő van abban. P á k h Albert, mint a „Vasárnapi Újság“ szerkesztője kiváló gondot fordított az üzenetek rovatára, mert megvolt aríól győződve, hogy azt minden olvasó végig betűzi. A. „Szerkesztői üzenetek“ úgy az olvasóra, mint » szerkesztőre sok vigságot és szomorúságot is hoznak. Egy asztaltársaság vitatkozik, majd fogadásra kerül a sor. Nem tudnak határozatra jutni. — Kérdezzük meg a lapszerkesztőségtől — hangzik fel az indítvány. Az üzenet megérkezik s bizonyára egyik félnek örömet, a vésztőnek keserűséget okoz. Természetesen a fáradság a rovatvezetőé. Az ügy kényesége pontosságot követel az utolsó hajszálig. Hogy nagy felelőség is háramlik a „Szerkesztői üzenetek“ írójára, elképzelhető az alábbi mutatványokból. Egy ismerős barnaszemü. Nekeres- den. Nagysád bámulatos. Rajong a kék szemű barna fürtű ifjakért. Ez minden esetre a szép iránti érzékre mutat. Azt kérdi, hogy miután egy kék- szemü és egy barnaszemü. kérője van, kinek adja kezét? Erre azt válaszolhatjuk, hogyha a kéksze- münek barna fürtjei vannak, menjen ahoz, mert rajong az ilyenekért. De ha a másikhoz is vonz j szivecskéje, nincs más hátra: — czipflizzenek. * 500. előfizetőnek. A Balaton Dunántúl fekszik, A kik nem hiszik, azok számára vegye meg Kuttner Sándor elemi iskolák számára készült földrajzát. * Magyarosodé. Ön népszerűségre vágyik ; és ezért ehez való névre akarja változtatni vezeték nevét. Mi azt ajánljuk, hogy e czélból ne változ- ; tassa meg nevét, mert a Kohn név Kárpátok- j tól-Adriáig elég népszerű. Mi is sok Kohnt ismerünk. * Vitatkozó gazdászok. Keszthely. Azt j önöknek, mind jövendőbeli gazdatiszteknek, jobban ! kell tudni, hogy miképen kell jó mesterséges trágyát előállítani. Ha nem tudják, tanulják meg, mert a vizsgálaton megisszák a — levét. * Kiváncsi nő. Kegyed igazán kiváncsi. Nem j érti, hogyan lehet az, hogy Amerikában egy p o 1 - I gármesternek fia született. Amerikában minden lehetséges. Tetszik tudni, a polgármester n ö volt. * » 1190. sz. Sorsjegye nem nyert. De vigasztalódjék, ami késik az nem múlik. * a* Egy v ó n e k. Önnek van egy csúnya anyósa í aki azonban igen szép belső tulajdonságokkal bir és ön külsőségét nem tudja szívelni s azt kérdi mit csináljon. A válasz egyszerű — fordittassa ki. Igen gyakran megtörténik, hogy egy-egy szerkesztői üzenet félreértésre is szolgáltat okot, mint például az alábbi üzenet: V. B. urnák. Köszönjük a szép küldeményt. Igazán érdemesek a bekeblezésre. Legyen szerencsénk a szerkesztőségben husvét hétfő délutánján 4—5 óra között, hogy a tárgyak fölött eszmecserét válthassunk. Ezt az üzenetet Írtam lapunk egyik számába szerkesztőnk megbízásából; aki azonban a küldemény minemüségéről egy szót sem szólt. Ép ez volt az utolsó üzenet, melynek nyomdába adása után lezártam a lapot. Mint aki napszámját becsülettel bevégezte, végignyujtézkodtam a kereveten és ajövőbe meresztett szemekkel azon gondolkodtam, hogy miképen fogom tölteni a két húsvéti napot. — Az elsőt majd csak agyonütöm valahogyan — gondoltam magamban. Délelőtt elkísérem feleségemet a templomba, délután kirándulást rendezünk, stb. stb. De mi lesz hétfőn ? Ugyanezt csak nem csináljuk! Hisz csak a változatosság gyönyörködtet. Már majdnem kétségbeestem, midőn hozzám fordul a szerkesztő. — Hova megy ön hétfőn délután ? — Istenem, ha én tudnám! — Jöjjön a szerkesztőségi vendégszobába egy kis kvaterkára. Igen szívesen. És minden úgy történt, amint megbeszéltük. Már kora ebéd után összeült a kompánia és egy kis csöndes mellett pipaszóval vegyest folyt a kvaterkázás. Bőven folyt a Tramini, Sárfehér és a Muskotály. Nem volt szükség a „egyebekben“ sem s e mellé pompás fehér-kalács mosolygott. Szóval: csinos kis húsvéti (jankett volt összeütve. A kedélyes beszélgetés közepette észre sem vettük, hogy öt óra felé jár az idő. Csak akkor lettünk figyelmesek, midőn kopogtatás hallatszott az ajtón. — Bujbe! — kiáltok oda, azt gondolván, hogy egyik czimbora. Alacsony, zömök, kis fekete bajuszu emberke lépett be. Beesett apró szemei félénken tekintettek az asztal felé. — Kit tetszik keresni ? — kérdé az újdondász. —1 A főszerkesztő urat. — Én vagyok! monda előlépve a szerkesztő. Mivel lehetek szolgálatára ? — Szives meghívása folytán felbátorítva éreztem magamat, hogy tiszteletemet eszközöljem s kifejezést adjak nagy elterjedésnek örvendő lápjuk iránti nagyrabecsülésemnek és szerkesztő ur iránti bálámnak és rokonszenvemnek. — Köszönjük. De ha szabad tudni, mivel érdemeltük ki mind ezeket az ön részéről. — Ah, még kérdezhetik is! — Nem értjük önt. Az alacsony emberke mélyen sóhajtott. — Hát ama csekélységemet ért megtiszteltetést, melyet tanúsítottak akkor, midőn szerény dolgozataimat elfogadni méltóztattak. — ügyi tehát ön dolgozatokat küldött be ?! — Igen. És elképzelhetik önök, mint örvendtem a minapi szerkesztői üzenetnek, mely feljogosít az önök körébe való megjelenésre! — Mit is üzentünk önnek ? Mert tetszik tudni sok üzenetet kell Írni és az ember könnyen. .. — Oh, értem, értem. íme, véletlenül nálam is van a lap — szél zavartan a kis emberke és belső zsebéből hírlapunk egyik számát veszi ki, rámutatva a fenti üzenetre. A szerkesztő hangos nevetésben tört ki. — Uram, ön tévedésben van. A kis ember még jobban zavarba-jött. — Gondolni tetszik? — Igen, ha megengedi. Mert az üzenet egyik jó ismerősünknek szól, aki kitűnő borokat és ételeket küldött a szerkesztőségi tagoknak húsvéti ajándokul. Ezt a küldeményt köszöntük meg s jelenleg keblezik be és folytatják fölötte az eszmecserét! A küldemény szerzője ott ül az asztal sarkánál. Hogy mi történt azzal az urieniberrel e szavak hallatára, azt nem vagyok képes leírni. Hullám.
