Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-12-22 / 52. szám
Veszprém, 1888. IX-ik évfolyam. 52. szám. Szombat, decz/ 22. í 3 ** ej HÍRLAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: l^Eeg'jelen, minden szomloaton. Szerkesztőség Egész évre .................... G frt — kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos- utcz a, 105. szám a. küldendők. Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a Félévre.......................... . 3 frt — kr. HIRDETÉSEK: ÉS ST'S’IXj'X’K'EüEIEC „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Negyedévre .................... 1 frt 50 kr. a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, \asarnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. a 99 Előfizetési felhívás VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP 1889. évi (IX-ik) évfolyamára. tt A közeledő újévvel a „Veszprémi Független H i r 1 a p‘‘ kilenczedik évfo^amát kezdi meg. Amit ez a hirlap majd évtizednyi pályafutása alatt vármegyénk s városunk érdekében, publicistikíxi téren kivívott, teremtett, elősegített ; azokat ismeri a vármegye minden polgára. Önérzettel tekintünk vissza erre a szellemi tevékenységre, mely egyedüli jutalmául küzködésünknek, dicscsel, büszkeséggel tölthetné el lelkünket. I)e amiként az üldözések nehéz napjaiban nem éré n y ü n k soha a pan aszol kodás: nem tulajdonságunk a dicsekvés sem. Megnyugvásunk, önérzetünk emeltyűje az, hogy e vármegye népe, sőt a legtávolabb magyar vidékeken lakó polgárod is, pártkülönbség né 1- k ü 1 egyaránt becsülik, támogatják ezt a szókimondó őszinte újságot, mely mindig melléje áll a vármegye népe s az ország érdekeinek. És tény, hogy a szava elhullik szerte a megye határain tú1, az egész országban s a külföldön is. Utalhatunk arra, hogy midőn ötnegyed év előtt gyűjtést indítottunk a veszprémi nagy tűzvész károsultjai javára: pár napok alatt a „Veszprémi Független Hirlap“-hoz az ország minden részéből Budapestről, Bécsből, Horvátországból, Német és Francziaországból minden postával érkeztek pénzsegélyek hírlapunkhoz úgy, hogy pár nap múlva félezer forint segélyt adhattunk át a segélybizottságnak. És utalhatunk a magyar nemzeti rauzeum érdekében vívott arra a háborúnkra is, melyet a szomszéd Vas- vármegye egynémely basáskodó póten- tásai ellen viseltünk csak legközelebb, amiért a nemzetnek hagyott nagybecsű Rumy-billikomot, a hagyatékból, a Iiothschild-ház javára, 55 ezer forintért elsinkófálták. Meghallották azok is a mi hangunkat, de a kormány is. S mig ezek ellenében a bolond sajtópörök egész sorozatát állnók — addig a kormány jogügyi igazgatósága megindítja, a* vizsgálatot az összes bűnös hivatalnokok ellen. Itt a Balatonvidék elpusztított népe körülöttünk. Húszezer holdnyi szőllöt tett tönkre a fillokszera. Hány ezer polgártársunk kezéből esett ki a mindennapi biztos kenyér s Veszprémen kívül, hány községünk forgalma, piacza megy ezáltal tönkre ? ! A fillokszeravész beállta pillanatától, 0 év óta küzd a hirlap a mellett, hogy ezt a kincses édenét az országnak, azt a Kánaánná tehető gyönyörű Balatonvidéket öltöztessük e u r ó- p a i a s mezbe, hogy az a tó azzá legyen, amivé rendeltetett: Európa legnagyobb, legszebb gyógy- tavává. Hogy partjain a szőllőpusztult nép fürdőket emelje n, fásit- s o ii, hogy legyen olcsó, gyors és kényelmes közlekedése vizen és szárazon s a letarolt s z ő 1 1 ő k újra beültessenek bor ággal . . . És ugvlátszik, nem volt meddő eziránt sem a vívódásunk. A Balaton összes partjain ujarczu élet kezdődik. Mig 0 év előtt Füred és Siótokon kívül másutt alig fürdött valaki a Balatonban : m a már 12 balatoni f ü r d oben év e n t e sok ezer ember keres üdülést a gyógy tó hullámai k ö z t. A vizi közlekedést sürgettük; belevontuk a leendő csavar- gőzös vállalatba az egész p a r t vidék nagybirtokos« á- g á t s a megteremtett mozgalom megadta a rugót arra, hogy megalakult mégis a Stefánia-egylet „Gőzhajózási társasága“, melynek hajói ezután nyáron át mindennap érinten- dik a Balaton összes népesebb fürdőit, j És ime itt segélyül, a szükség j végső órájában a „Gazdák és .iparosok ált. hitelszövet- J kezeiének“ nagy horderejű s költséges vállalkozása, hogy a Balatonvidék elpusztult szőlleinek ujra- beültethetésére nagy amerikai szőllő- anyatelepet alapit Almádi partjain, melynek vesszeivel a tönkrement gazdák díjtalanul vagy csekély ár fizetéssel újra gyümölcsözővé, jövedelmezővé teendik birtokaikat. És végül a nagymérvű mozgalom, mely Veszprém megyét s a megye fővárosát uj vasútvonala pontjává t e e n d i, emelve ennek életerejét s uj vért hozva a zsibbadt forgalmi üterekbe. hahogy a nép végre felocsúdik letargiájából s melléje áll e vállalkozásoknak. Megtettük mindig publicistái kötelességünket a népünk érdekében. Megéreztük szive verését s veleérezirnk folyton, panaszában — reményeiben. S amit leírunk, annak érvényt törekszünk szerezni. Sok nemes intézménye e megyének s városunknak adja annak bizonyítékát. Jelszavunk, hogy jobblétre segítsük minden téren megyénk s városunk polgárságát s a jövendő uj nemzedéket s e jelszó diadalra juttatásáért fogunk küzdeni ezután is csüg- gedetlen, törhetetlen lelki erővel ! Hírlapunk a legnagyobb újság a vármegyében. Híranyaga bő, összeköttetései folytán — értesüléseiben gyors és biztos. A lap anyagát, lényegéhez mért hangon tárgyalja. Elismerő a jó irány iránt; kíméletlen a nyílt vagy alattomos gonoszsággal szemben. Kilenczéven át folyton legolvasottabb s legelterjedtebb lapja a vármegyének a „Veszprémi Független Hirlap“. Ez annak a jele, hogy bennünket ért meg leginkább a közönség s a mi nyílt, őszinte irányunkat szükséges elsősorban támogatnia. Megszolgáltuk e támogatást s a jövőben is meg fogjuk érdemelni. Legyen Isten áldása e szellemi munkán, melyet az 0 nevében a mi népünkért, nemzetünk jobbjövőjeért vállainkra vettünk! . . . lm megnyitjuk a „Veszprémi Független Hirlap“ 1889-ik évfolyamát. A szerkesztőség. góc zA hírlap árai: Egész évre (jan.—decz.) G frt — kr. Fél évre (jan.—jun.) . 3 frt — kr. Negyedévre (jan.—tnárcz.) 1 frt 50 kr. A kiadoi-iroda. A megfeneklett kriszkindli. Veszprém, decz. 22. Most négy éve, karácsony előtt 2 nappal, nevezetes közgyűlést tartott Veszprém város képviselő-testülete. Két igen fontos határozatot hozott akkoron, melyek a város legégetőbb kérdéseit voltak megoldandók. A két határozat kriszkindli- számba jött; annyira megörült annak minden városi polgár. Az volt a határozat, hogy a város beszünteti az 5200 frtra rugó heti kolduspénz kifizetését, mert konstatálták, hogy az egy-egjr koldusnak heten- kint adott 50 — 60 krajczár, nemhogy , segítene rajtuk, de erkölcsileg annál többet ront — mert csak a pálinka- ivás élvezetét segíti elő köztük. Hát azt határozták a városatyák, hogy ezt az 5200 frtnyi kolduspénzt, (mely pótadóból kerül ki) nem fizeti ki többé, hanem rendszeresít egy városi szegényházat, melyben az igazi munkaképtelen szegények ellátást nyernének — a többiek dologra szorittatnának. Aztán elhatározták, hogy az uj I nemzedékért is tesznek valamit. Azt ' a rósz apácza-utczai házat, melyben ; most az óvoda tengődik, eladják s | aztán építenek egv czélszerüt, esetleg i a Kapuváry-ház tulsóudvarán, hahogy a város ezt a házat városházul megszerezné időközben. Ezt a két nevezetes határozatot ! hozta, 4 év előtt, a karácsonyi közgyűlés. Hát most nézzük, mi lett a krisz- kindliből ? Odáig elment a dolog, valami 3 évi spekulátió után, hogy szegényháznak megvették a pápai-ut végén levő Rohonczy-épületet. Hanem aztán alaposan megfeneklett a szegényházi-bizottság szekere. Arról, hogy miként kellene hát tőkét gyűjteni, vagy hogy ezt a tőkegyűjtést meg is indította volna a bizottság, a szegényház alapjául : arról már nem szól a krónika. Most a»tán egynéhány városi cselédember, kanászok uraskodnak a Rohonczy-kastélyban; a város pedig , hétről hétre hűségesen fizetgeti ki a koldusoknak a rendes pálinka-sallá- riumot. Ennél sokkal czifrábban áll a városi óvoda ügye. Arról, hogy egyátalán tettek volna valamit ez érdemben: senki se tud semmit. Se azt nem tették, hogy azt a rozoga házat eladták volna; sem azt, hogy az ovodai alapokat összesítették volna; sem arról nem tárgyaltak még, hogy hát most a mienk a Kapuváry-ház, építsük föl a túlsó telek végén a városi óvodát. De mégis tettek valamit. Azt, hogy pl. tavaly a tűzifát, amivel a város segélyezte az eddigi óvodát, egyszerűen megvonták az óvónőtől, aminek az lett az eredménye, hogy a szülék meg kivonták gyermekeiket a fütetlen óvodából. Hát kérem szívesen, igy folyik Veszprémben a közintézmények pompás fejlesztése. Arra nincsen pénz, hogy a szegényháznak alapot gyüjtsünk, arra se telük, hogy a jövő nemzedéket, a város leendő polgárait czélszerü ovó- intézetben gondos előnevelésben részeltessük : hanem arra van pénz, hogy a Benkő-féle emberek, az általános szegénység közepette, bolond fővel s butául neki ugraszszák a város pénztárát mindenféle szépítésnek nevezett kontármunkába, hogy ha azt egy jóizlésü ember látja — hát nincs szüksége egyébb hánytatóra. Mintha pedig volna itt minden városi vagyon és telek és minden magánbirtok a Csáky-szalmája — neki esnek karhatalommal a dib-dáb hübelé-munkának : elfaragják az evang. egyház fuudúsát, befalazzák a Sán- dorffy-ház csatornáját, az aranyos-kuti vizet jó borravalóért másfelé vezetik, levágják sans géné a bajjal ültetett temetői sétány fasorát s hozzáfaragnak egy jókora darabot a rendes országutból. Aztán mikor ezért megperelik a várost, nem a Benkő urék, de ismét a pótadófizető polgárság fizeti a vesztett pörök költségeit s a törvényileg a városra rótt bírságot, kártérítést . . . No az igaz, hogy ilyen képi iselő- testület, mely ilyen veszett állapotokat megtűr — nincs több, széles e hazában. Az ember valóban nem tudja, hogy a lelkiismeretlenség, vagy a gyámoltalanság, vagy az élhetetlenség, vagy a gyávaság több-e bennük, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak hív atyái lenni városuknak 1! Tegyék jóvá valahára a 4 év óta megfeneklett kriszkindli talmivoltát. S tegyék meg most igazi kriszkindliül azt: hogy seprű z 7 é k ki a városházából az oda nem való lelketlen k u f á r népet! TABC1Ä. es a — Noé apánk, sző ami sző, igen bölcsen tette, Hogy a bárkát jószerivel úgy felépítette. Mig elkészült, szegény öreg, sokat görnyedt, fáradt ; Be is lopódzott ám hozzá mindenféle állat. Munka után őkelme is elszunyadott békén ; Legkedvesebb fekhelye volt a jó puha gyékény. De — egyszer csak, veszi észre „kutya meg a mája!“ Hogy csuromviz egyetlen ujdonat uj ruhája. Akkortájba hej nagy sor volt ám még egy jó dolmány: Mert vásárt csak úgy elvétve engedett a kormány. Nosza rajta, nem is késik, sátorfáját szedte; Mert szörnyen hullt már az isteni áldás felette. ! Hogy fele se tréfa ennek, bölcsen veszi észbe ; ] Amint a zord felhők közé farkasszemet j nézne. 8 boszankodva vakaródik, úgy sietne, futna: Hogy mig lehetséges lehet .a bárkához jutna. Hol — várja már a „nemulass* — előre, az anyjuk, Olyan lármát csap. akár csak egy uagy sereg vadlud. — Nem megmondtam, ugy-e mondtam, — csörrel-pörrel áldja — Még most sem nőtt be eléggé a vén fejelágya. Csak nem bajt az okos szóra, minden szerte-szélyel! Pedig mindezt megálmodtam tisztára az éjjel. Elől tűz, —- hátul meg a viz, biz ez nagy sor egybe . . . Ügy gyei-bajjal mégis inkább a bárkába megy be. Nagy szerencse ! mert alighogy a küszöbre hágott; Talpa alatt — megmozdulni érzé a világot. Mert különben . . . csak most sül ki a dolog bibéje : Befutotta a bárkát vadszőllő venyegéje, És ez gyöngyén kötve tartá egész ekkoráig, Becsülte is érte a jó öreg mind halálig. S addig csak „tisztát“ se váltott, auiig előbb szépen Lemetélte a vesszőt, mit csak elért, egészen; És gondosan elrejté a nagyláda fiába . . . Volt is érte pör aháznál ! No de mindhiába. Hejh, mert fura volt ám akkor is az asszony faj ta: Mint mai napság! — az özönvíz se fogott rajta . . . Meg is lakta az öreget a pör, meg a nátha. Mig végre valahogy eljutott az Ararátra. — — Jtt alig hogy tova lebbent az oltárnak füstje, S tisztességgel ürítve lön az áldozat üstje; Noé apánk tova illan s amúgy hamarjába Keres, vatat, mit meg iá lelt a ládafiába . . . — Hát, az esze ment el kendnek, mit ___‘j i I D e az öreg csak mosolyog s ültetgeti sorba ' — No, no anyjuk, jobb lesz inkább, hozz egy edényt, tálat; S amihez még úgy sem értesz, ne jártasd a szádat ! És elmélyed, gondolkozván: e tőnek gyümölcse Legyen kedves, mint a bárány. Nyomban meg is ölte. Erős, tüzes, mint oroszlán. Ezt is mindjárt választ; S egy ütéssel homlokából gőzölgő vért áraszt. Összetoló, kevergeti . . . most lesz csak baj, lárma! Neki fut egy koczasüldő éppenség a tálba; S az öreget -- képzelhetjük — elfutja a méreg; Agyoncsapja: Torkos disznó, dűljön ki a béled ! Majd békéivé az esettel, tőkéihez ballag, Vélvén: búsuljon a ló, hisz nagy a feje annak. És öntözget amint dukál, a keverék-vérrel. Felsóhajtva; Csak azt érném, mily gyümölcsöt érlel!? — Ez is maradt, ide fordult legfőképp a gondja; Úgy örült ... a mint fakadt a vesszők üde lombja — Mutogatja eselédiuek; Jáfet, Kham és te Sem, Lessz ám belőlök valami! a fejem rá teszem. S fel is nőttek, virágzottak, már nyestek is néha . . . — Hejh! akkor még nem kapott ám rá a philloxera Öregünknek módnélküli gyönyöre telt ebben. Munka közben pilláira egyszer álom lebbeu: —• Arany fürtök, biborgerezd, setét mint a gránát, Váltogatva fűszerezték édes kedves álmát. Csurgott a lé, mint a szinméz, s ben tüzszikra játszott, S habtermetü tündérleányok járták rajt a tánczot. Szinte — csiklandott a vére. — Habár kissé vén is
